Nógrád. 1975. március (31. évfolyam. 51-76. szám)

1975-03-07 / 56. szám

A

Színházi esték

Az anyaság eposza

Olvasó embereit

A TRAKTORVEZETŐ

Az egyik szép jelenet a Verni» salgótarjáni bein utalója.jui

Utóbb talán már ritkának sem mondható látvány fogadta kedden a lelkes színházlátogatót a salgótarjáni József Attila Művelődési Köz- ion főbejáratánál. A pénztárosiak alá kikerült a „Minden egy elkelt” tábla. Találgattuk is a siker titkát. Lám, Salgótarjánban évről évre nő a művelődési éhség! Az is lehet azonban, hogy Garcia Lorca Yerma című drámája jó propagandát kapott, hiszen Csomós Mari alakítását a címszerepben részben a televízió képernyőjén is láttuk, azonkívül a sajtó iq széles körben foglalkozott vele. Ráadásul a Yerma (ez a női név egyidejűleg terméketlen, meddő földet jelent) hazánkban nagyon korszerű drámának mondható, afféle tiszta emberi szónak számít a népesedési vitában. Mindent egybevetve: nagy volt az érdeklődés és nem is érdemtelenül.

Egyébként a Yerma a hányatott sorsú, harminckét esztendős korában tragikus közrülmények közt elhunyt (antifasiszta. szovjetbarát

magatartásáért Franco végeztette ki a polgárháború első ■ napjaiban) költőnek azon

három drámája közé tartozik, amelyekben az újító és mégis végzetes szenvedélyek csapnak össze az előítéletekkel, az előítéleteket konzerváló intézményekkel. A Bernards házával és a Vérnásszal emlegetik egy sorban, habár inkább az előbbivel rokon.

Juan családján belül a szolfások és babonák olyan fájó feketesége honol, mintha nem is emberek élnének ott, hanem emberi hangot hallató varjak. Jóllehet a feketeség nem annyira belülről jövő,

mint a Bemarda házában.

Az alapállás ugyanaz: jó színben feltűnni a falu közössége előtt. Tehát nem

megszegni az ősi, íratlan törvényeket, bevett szokásokat, így például bezárni az asz- szonyt a négy fal közé, úgy vigyázni erényeire, hogy egyidejűleg ne ápoljuk fiatal nőiségét, a társra, folytonosságra (tehát gyermekre) vágyó ellágyulását. Mindamellett a vagyont gyarapítani, mindenáron és öntipró következetességgel, s örülni, ha nem jönnek a gyermekek, akik egyszer „szétcibálhatják” a vagyont. Amikor az ausztriai forradalmat vérbefojtot- ták és a reakció véresen tombolt, akkor mutatták be a Yermát Madridban. Ez a darab éppen az előbb említett mítoszt ölő tartalmával hatott forradalmain, hiszen a nők felszabadításáért vívott harc, a megújulásért, az avitt hagyományok ellen folytatott szűnni nem akaró küzdelem mind benne él, és a nézők nem véletlenül fogták fel úgy, hogy Yerma tragédiája tulajdonképpen a spanyol nép tragédiája.

A Yermát a szolnoki Szigligeti Színház mutatta be, de egy nagyszámú veszprémi stáb közreműködésével. A jelzéses, s igen érdekes és praktikus díszleteket a veszprémi Najmányi László, a szolid és kifejező ruhákat pedig Hruby Mária tervezte. Az ifjú zeneszerzők. Molnár Péter és Walla Ervin veszprémiek. Ezekután nem szabad csodálkoznunk azon, hogy a meghívott rendező. Valló Péter ugyancsak Veszprémből érkezett Szolnokra, hogy színre vigye ezt a nagyon kifejező es költői drámát, amely azonban a nehezen rendezhető darabok közé tartozik. A Victort alakító Cserhalmi Györgyöt is nemrégiben szer. ződtették — éppen Veszprémből. Minthogy Veszprémben játszották már a Yermát, a veszprémi 6táb némi örökséget is magával hozott.

De nem hozta magával a címszereplőt, Csomós Marit, aki meghatározó módon, egyéniségére és felfogásához szabva alakítja a címszerepet. Ö az ősanya. Az ANYA. Azaz inkább csak az anyának vágyó nő, akinek méhében még nem nyiladozik a rózsa, de vérében már ott zizeg az anyai ösztön megannyi megnyilvánulása, amikor magához öleli a más gyermekét, amikor sóvárogva lesi a

gyermeki ajkakat, az anyákéra hasonlító kicsiny szemeket. Lorca költészete kibomlik, kicsúcsosodik a Yer- mában éq Németh László lírai fordítása közel hozza szívünkhöz a spanyol lírát. De a szép szavak elveszhetnének, ha nincsen Csomós Mari (Yerma), aki elfojtott vágyainak szenvedélyes tüzével lángra gyújtja őket és ihletett asszonyisággal lelkűnkbe lopja az áldásos hangulatot. Általa és benne még a babonák világa, a megcsúfolt búcsújáróhely is átlényegül.

A rendező igyekszik nagyon modem és ennélfogva kikristályozottan tömör megfogalmazást adni elképzelésének. Helyenként azonban eszközei túl hangosak. így például a folyón ruhát mosó. pletykáló asszonyok körül kétségbeesetten rohangáló két vénlány. Juan nővérei és a felhangosodó zene elfedik, legalábbis zavarják a szöveget. Amellett az izgalmat és feszültséget kevéssé fokozzák, mert már szinte a komikusba csap át szaladgálásuk és dobogásuk,

Mindezek és a férfi színészek csalódást okozó játéka ellenére kellemes színházi esténk volt, mindenekelőtt Csomós Mari és nőtársai jóvoltából.

(b. t.)

A m agyar n á ndori körzeti könyvtár vezetőjétől. Kékesi Annától kérdeztem: ki a három legtöbbet olvasó ember a kézségben? Egy hetedikes lütslány, egy nyugdíjas bácsi és egy traktorvezető nevét említette.

A traktorost. Lakatos Lászlót a Mikszáth Termelőszövetkezet magyarnándori majorjába -i találom. A műszak vége felé jár az idő. A traktoros egész nap vetőgépeket vitt Mohára, a központi javítóműhelybe. Nemrég szállt le a gépről.

Süt a nao. de a hideg szél az arcunkba mar. Behúzódunk egy üres Irodahelyiségbe, az olajkályha mellé. A könyvekről, az olvasásról beszélgetünk.

— Az első könyvet még tízéves koropoban olvassam. Robi nsónok iskolája volt a címe. Annyira tetszett, hogy egy életre megszerettem az olvasást. Olyan jó dolog olvasni. Az iskolában a tanító engem bízott meg a könyvek keze’ésével.

— Hallottam, hogy egy időben könyvtáros is volt...

— Igen, 1948-tól. A'z iskolából leválasztottak egy szo- bácskát. körülbelül olyan nagy lehetett, mint ez — mutat szét a 3x3.5 méter alapterületű irodában. — Abban volt egv pici szekrény, vagv 80 darab könyvvel. Az úineeti szőrmefeldolgozó üzemtől, a falujáró elvtársiaktól kaptuk. Egészen 1952‘ig. a bevonuláMaiv tévéajánlatunk

20.05: Raoei esték.

n

A végefeilé tarló vetétkedó műsor színhelye ezúttal Hódmezóvi- sárhely és Zaáaegerezec. A szegedi főiskolások Hódmezővásárhely színeiben, a pécsiek Zalaegerszeg képviseletében versenyeznek. S annál is érdekesebb a küzdelem, mivel a pécsieknek három győzelmük, és egy vereségük, a szegedieknek egy győzelmük és három vereségük van. A főiskolások hosszú heteket, hónapokat töltöttek a bemutatandó városokban. Mint Liszkay Tamás, a műsor szerkesztője elmondotta — a végleges forgatókönyvet a városok és a főiskolások elképzelése alapján állították össze. Mindkét város a történelmének bemutatása összekapcsolódik az iparosodó s mezőgazdasági hagyományokat őrző település életével. Mint helyi jellegzetességről, szó esik a fazekasságról és a nagy hírű vásárhelyi képzőművészeti életről.

Zalaegerszeget pedig, mint a göcsej fővárosát Is megismerhetjük. Az egyik adás színhelye éppen a göcseji falumúzeum lesz.

sonv'g könyv'árosikodtam.

— Kinek a könyveit olvassa szívesen?

— Verne Mikszáth. Dumas

— sorolja a szerzőket —, és különösen Jókai könyveit. Ritika az olyan köny. amelyiket ne "olvastam volna tőle.

— Mit kedvel ezekben az írásokiban ?

Homlokának barázdái el- mélyü’nek a gondolkodástól.

— Nagyan szeretem a régi történelmi dolgokat Ezek az írók a valóságról, a tiszta, er- kö’csÖ6 magatartásról írnak, ennrk érdekében. A szerelemről is szépen., finoman beszélnek, nem olyan durván, mint manapság sok könyvben olvasható.

Szeme befelé, és mintha a múltba nézne. Negyvenhá- romáves. három gyermeke van.

— Nem szeretem a piszkos munkát — fogalmazta meg egyszerű, nyers őszinteséggel erkö'csi állás,vontját.

— Mert emberellenes, a társadalom rovására megv.

Cigarettával kínál. Megköszönöm. ö rágyújt a Románcra. Régebben Koss.uth-ot szívott, de az nagyon köhöghette.

— A krimit egyáltalán nem szeretem — tér vissza a könyvekhez. — Szerintem, ami abban van. az nem a valóság, hanem legtöbbször a képtelenségek sorozata. Akkor meg minek olvassam. őszintén, nem tudom miért, de engem a giccsre emlékeztet, ami

haszontalan. .. Gyerekkorom, ban. igaz. sok ponyvát olvas* tam. de csak azért, mert aki kor nem volt a közelemben

más könyv.

— Mai szerzőket ismer-e?

Nagyot szippant a cigarettából. s, vastag füst sfflá.11 lel

a tüdőiéből.

— N-hánvat. Hamingway, Passi’th, Fehér Klára nevű jut hi tele-, az eszembe, akiktől már több mindent olvastam. A maiaknál a régebbiek jobban tetszenek.

A traktorvezető nvárj időszakban napi ‘íz, téTdőben napi nyolc órát dolgozik. Kemény munkát végez. A traktoron nincs renigéscsillanító. összeró zza az embert, A dübörgés pedig olvkor úgy beleissza magát a fülbe, hogy még otthon is azt hallja az ember.

— Fiatal koromban agro- nómus szerettem volna lenni, dia nem sikerült. Kulák csemete voltam. T!zienöt éve vagv. k trakoros. megszerettem e7‘ a munkát.

ó.-zi-térek érzem. amit mord. fia -«.iában nincs csalódás. S ha volt valamikor, azt már rég felszívta az idó.

— Munkába nem hozok kömvvet, dolgozni kell. Estén* ként a szobámba húzódom, ott olvasok. De néha már el- szrurdttok raita.

Minden kikölcsönzött könyvet elolvas. S egvike azon ke*, veséknek, pici még soha nem lén‘e túl a kölcsönzési határidőt, egyszer sem késett.

(sulyok)

Patyolat mosó- és vegytisztító-szalonunkat a garzon-házban megnyitottuk.

2—3 napos határidőre március 15-ig kedvezménnyel vállalunk.

Szolgáltatásaink:

mosás

vegytisztítás

szabójavítás

festés

Nógrád megyei Patyolat Vállalat, Salgótarján.

(53.)

És azt magyarázták, hogy ő most már a fiuk lesz, és

Palkóvfiyik Szinyicinnek is

jelenteni fogják. Azért kapta a sapkát is Grisától, hogy rögtön lássák rajta — civilek, idegen katonák —, hogy a hadsereghez tartozik.

Ügy értve: a Vörös Hadsereghez. ,

Pár nap múlva már az

egész ezredben tudták, hogy ő Grisáékhoz tartozik, Palkóv- nyik Szinyicin is tudta. A

katonalányok szívesen elcsalták volna, hogy legyen az ő fiuk, egy ízben be is zárták egy szobába a szállásukon, es etették minden jóval. De kiszökött az ablakon; éppen kifért a feje a rács között. .

Nem haragudtak meg rá a katonialányok. Nem is haragudhattak, mert ő volt a posr tás és ha valaki szerelmeslevelet akart írni a lányoknak, vele küldte el.

Grisa is küldött néha szerelmeslevelet a lányoknak. De nem volt szabad megmondani, hogy Grisa küldte, mert mindenfele butaságot írt benne. Egymás hátára torlódva olvasták a lányok, és nagyokat kacagtak.

Mindig kapott cukrot a lányoktól. ha elment hozzájuk.

Egy alk al ómmal csokoládét is adtak, s ahogy beleharapott rögtön kiköpte, mert egészen furcsa, kesernyés íze volt. a csokoládénak, teljességgel

FEKETE GYULA:

A FIÜ

EG A KATONÁK

NÓGRÁD — 1975. március 7„ péntek

szokatlan íze, s azt hitte, ki akarnak vele tolni. Ezen is nagyokat kacagtak a lányok, hogy ő kiköpi az igazi csokoládét.

Megszokta azután, hogy a tea meg a kávé íze is másforma. mint az otthonié.' S arra is azt mondták: az az igazi, ö nemigen találta sem jobbnak, sem rosszabbnak. Csak másformának.

A Grisa rajában később változtak az emberek. Azok közül, akik Stefi nénihez be- szálMásoltak, Pest alatt meghalt kettő. Az egyiket lelőtték a magyarok, amikór a tűzvo- nalban kellett valamit javítania. Egy napra rá közvetlenül a műhely mellett csapott be egy lövedék, akkor halt meg a másik.

De nem értek el vele semmit odaát, hogv ezt a kettőt lelőtték, mert négy új tovaris jött helyettük, és most már nyolcán lettek a rajban. (Azaz kilencen. Vele együtt.)

Pesten egy nagy gyárba jártak el Grisáék. és a szál- láshe'yüket nem kellett őrizni mert az egész épület, ahol laktak, az ezred foglalta el.

Szeretett volna ő is bejárni a gyárba — még sohasem látott igazi gyárat belülről —,

de a kapuőrség csak a szerelőket engedte be. Szerette volna pedig látni, hogyan csinálják a gyárban a Tigrisből T—34-est.

Grisa azután elmagyarázta, hogy ez nem olyan gyár, itt is csak a rossz járműveket javítják, s akkor már nem volt rá olyan kiváncsi.

Sokat csiavargott megint, ezekben a hetekben.

A Mari nénjének címzett levelet azóta is magával hordta. Fel akarta adni pedig, de az első napokban elfelejtődött. s amikor már elvitte a postáira, dugig volt a levél- szekrény. Rajta az írás te

A POSTA ÁTMENETILEG KÜLDEMÉNYT NEM TOVÁBBIT!

Még jól is járt vele, hogy nem adta fel. Rajta a címzés, mo6t személyesen elviheti Mariinak. Hátha tudná a Már. tus címét Mari.

Irdatlan nagy város Pest. Még Miskolcnál is nagyobb.

Eleinte csak a . szállásuk szűkebb környékét járta be, ügyelve arra, hogy visszataláljon. Később azután mesz- szebb is elmerészkedett, amikor a házmester megmutatta neki, hogy a tér túloldalán az a nagy épület a Keleti pályaudvar. Akármikor eltévedne, csak azt kérdezze, merre van, s rögtön útbaigazítják.

Nagyon készséges volt a házmester. Hozzá legalábbis készséges volt; tudta, hogy a hadsereghez tartozik.

Neki, a házmesternek, mutatta meg a Mari jevelét is.

Sárga lólogú kis öregember volt; rá sem nézett a levélre, föltette előbb a pápaszemét, akkurátusán.

— Aáá... nincsen is mesz- sze!

Olyan jókedvű lett ettől, hogy nincs messze a keresett cím, hogy elkísérte a sarokig.

— Nézd csak... Néz.d ott azt a nagyon magas épületet. .. Látod ?.. :

És elmagyarázta, merre forduljon a magas háznál. Arrafelé már akárki megmondja az utcát.

Szűk kis utcácska volt, földszintes, öreg ház. Golyónyomok, omladozó vakolat.

Becsukva a kapu.

Nem látszott kocsmának. Pedig Mari kaszirnőnek jöhetett ide is. S akkor itt valahol kocsmának kell lenni.

Üjra megnézte a címzést. Egyezett a szám.

Hacsak nincs másfelől is bejárat. Egy másik utca felől, a kocsmaaitón.

Mert a kaszirnő nem lakhat máshol, az nem létezik. Ott kell hálni, ahol közel érik a vendégek.

Ahogy megnyomta megint a kilincset, észrevette oldalt a csengőt.

Kinyílt a legközelebbi ablak a csengetésre, s egy rekedtes férfihang kiszólt:

— Mi tetszik?..!

Borzas öregasszony nézett az ablakrács mögül, hályogos szemű.

— Na?... Mi jót hoztál, kisfiú?

Kíváncsi lett az öregasz- szony — lehet, a sapka miatt, — leritt róla a kíváncsiság. — Ó, fiam, hol van ő már azóta! — mondta azon a rekedtes férfihangon Marira. De azért behívta, kinyitotta a kaput.

Jó meleg volt a tágas szobában. Sok ,díványpárna, és görbe lábú. körül rojtos székek. És a faion heverésző, csupasz nők, teljesen csupaszon lefestve.

.Sarkig kitárva a szárnvas ajtó egy tágas folyosóra. Es körös-körül a folyosón sűrűn egymás mellett az ajtók.

Az már' biztos, hogy nem kocsma. Se pult. se semmi.

Bár lehetséges, hogy az a folyosó a söntésbe visz.

Egy pillanatig arra is gondolt: hátha a Mari abbahagyta a mesterséget. Jól megszedte magát Nagyváradon, jól kiöltözött, és úgy jött ide Pestre, élni világát, mint egy igazi úrinő.

Ha csakugyan itt lakott, ilyen gyönyörű szép szobában, Ennyi drága bútor, ennyi festmény (és mind aranykeretben), ennyi szőnyeg, függöny az úri házaknál is ritka. Otthon még a főjegyzőnek se .igen van ilyen lakása. Acsay tekintetes úréknak esetleg.

(Folytatjuk)

b