Nógrád. 1975. március (31. évfolyam. 51-76. szám)
1975-03-22 / 69. szám
Szeptemberben megjelentek a partizánok Iff. rész Ufa ette Salgótarjánban Hz dlekszamSrov-együnes A szovjet hadsereg A. V. AI e kszamdrov nevét viselő, a Vörös Zászló-renddel kétszeresen kitüntetett ének- és tánc- egviittese a Szovjetun,ió legrégibb katonai művészegyüttese. Felszabadulásunk 30. évfordulója alkalmából érkezett hazánkba a 220 tagú művészcsoport, hogy szereplésével emlékezetes módon járuljon hozzá népünk legjelentősebb történelmi eseményének megünnepléséhez. Az együttes 1928-ban alakult Moszkvában, tizenkét taggal1, a Vörös Hadisereg Frunze nevét vfeeiő központi házának énekegyütteseként. Zenei vezetője A. V. Alek- szandrov professzor, a moszkvai Gsaj'kovsizikiij Zeneművészeti Főiskola tanára volt. Az együttes nevét gyorsain szárnyra kapta a hír, S több éves útkereső munka során, amikor az együttes azokat az ének- és tánclehetőségeket, formákat kereste, melyek a leghívebben és a legművé- szibíben fejezik ki a vörös- gárdiisiták életét, született meg és vált hagyományossá az az új előadói stílus, amelyet az életigenlő optimizmus, a forradalmi lendület, a hajlékony hangzás, az énekesek és táncosok temperamentuma jellemez. Az együttes 1935-ben kapta az első kitüntetést: a Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottsága Forradalmi Vörös Zászlaját, vele együtt a Vörös Csillag-rendet. A Nagy Honvédő Háború éveiben az együttes , több mint 1200 előadást tartott a frontokon és a hátországban. 1949-ben kapta meg a Vörös Zászló-rendet. Az Alekszandrov-együttes 1937 óta vendégszerepel külföldön, nagy sikerrel. Négy kontinens — Európa, Ázsia, Afrika és Amerika — 22 országában 55 alkalommal képviselte a szovjet művészetet. Magyarországon először 1947- ben lépett fél az együttesi utoljára pedig éppen tíz esztendővel ezelőtt Mostani ven2 dégsaereplésü k sorrendben az ötödik hazánkban. Borisz Alekszandrov vezért őrnagy, állami díjas, a Szovjetunió népművésze ismert zeneszerző és karmester, az együttes vezetését édesapja halála után, 1946-ban vette át. A csoport repertoárja mintegy 1500 dalból áll; népdalok, szovjet szerzők művei.1 Énekelnek magyar dalokat és Kodály Zoltán Háry Jánosából részleteket is. Az együttes nagy érdeklő-: déssel várt salgótarjáni fellé-í pésére ma este hét órakor keiül sor a József Attila Megyei Művelődési Központ színháztermében. A német megszállás és a kormány kegyetlen terrorja elleni tiltakozásul elsősorban a bányaüzemekben rendkívüli méreteket öltöttek a különböző szabotázsakciók. A bányaüzemekben jelentős termeléskiesést okozott, hogy szállítás közbem, a csillék „véletlenül” kiestek és sokszor bányaomlást idéztek elő. A kústerenyel üzemnél a bányagépek hajtószíjait összecserélgették. Baglyasalján a hajtószíjakat elvágták. Több bányában és üzemben a villanyvezetéket rongálták meg. Az üveggyárban gátolták a nyugatra szállítást. A tűzhelygyárban több mint 25 mázsia forrasztáshoz szükséges cint ástak el. A munkások a hajsza miatt a megye minden gyárában elhanyagolták a gépek karbantartását. A saligói bányaüzem vezetőjének a jelentése arról szólt, hogy „a II. sz. tárnában dolgozó munkások jelentették, hogy nem szállnak be, és a póitműsea- kot nem teljesítik. Elhatározásukat azzal indokolták, hogy az évek óta* tartó pótműszak teljesítésé-be már belefáradtak és megunták”. A szabotázsakcióikkal együtt a politikai ellenállás is áÜam.- dósult. A csillék oldalára és a gazdasági épületekre újabb- nál-újabb feliratok kerültek: „Ne termelj Hi.trelmek! Ha a frontra visznek menj át az oroszokhoz! Hamarosan eljön a számonkérés ideje!” A jelszavak a munka fékezésére és a háború, & fasizmus elleni harcra szólították fel a dolgozókat. Több községben a rekvirá- lás elől befalazták a zsírt, és a gabonát. Az állatokat rejtekhelyre hajtották! és ott legeltették A Börzsöny és a Karancs erdősége mind több parasztember jószágának megóvásához nyújtott menedéket. Az iparügyíi miniszter 1944. november 2-án elvi intézkedést adott ki a. hadiüzemek kiürítésének végrehajtására. Az intézkedés megszabta, hogy a termelést folytatni kell, amíg lehetséges, és utána a gépeket és késztermékeket nyugatra kell szállítani. A munkások gátolták a nyugatra szállítást. A salgótarjáni üveggyárban több motort és gépalkatrészt a kemencék alá rejtve befalaztak, helyettük rosszakat helyeztek a vagonokba. A 10 vagon gépből 5-öt nem raktak be, sőt a már berakott árukból is sokat visszahoztak. Az acélárugyárban) nagy mennyiségű készárut, villamos és gépalkatrészt segítettek megmenteni a munkások. Sok anyagot a gyár kavicsbányájában. rejtettek el. Megmentettek nagy mennyiségű far- nosziláciurnot, mangánt, nikkelt és mintegy 20 mázsa hegesztőlpálcát. A dolgozók a megye szinte valamennyi üze. mé'ben elrejtették a legszükségesebb berendezési tárgyakat, gépeket és motorokat. A. bányaüzemekben a termelés megindításához szükséges gépeket nem vagonokba rakták, hanem több helyütt a bánya- vezető tudtával és beleegyezésével — a bányáikba szállították. A kisterenyei bányaüzem gépeit a munkások a német tilalom ellenére a fő- táró tordasi vakvágatában helyezték el, bejáratát összeomlasztották. A ruagvbátonyi, kazár i és mizserfai bányaüzemekben is hasonlóan cselekedtek. Más üzemekben viszont egyéb módét találtak a termelésihez szükséges értékes gépek megóvására. Eredményesen oldották meg feladatukat Kistere- nyén azok a bányamunkások isi, akik az aláaknázott szénosztályozó tartópilléreit mentesítették a robbanóanyagtól. A tűzhelygyár gépei közül többet a vagonokhoz szállítás közben az öntöde homokjába temettek. Másutt pedig, amit nappal vagonokba raktak, éjjel kiszeditek, és rejtekhelyre vitték. Több vállalatnál a munkások úgy is szabotálták az üzem bénítását, hogy a le- ésd munkára beosztottak önkényesen távolmaradtak, vagy beteget jelentettek. A megye dolgozói magas fokú hazaszeretetről tettek tanúbizonyságot, amikor megmentették a németek által elszállításra kijelölt gépeket, és egyéb anyagokat. Ugyanakkor a német rablás láttán, mind többen jutottak arra az elhatározásra, hogy aktív ellenállást kezdenék, s bekapcsolódnak a parti zán mozgal om ba, A partizánharc az ellenállási mozgalom magasabb tonnája. Nógrádiban a partizáncsoportok szervezésére jó feltételt teremtett a szénmedence bányászainak az elnyomók ellen vívott különböző formájú küzdelme, a munkásmozgalomban résztvevők magas száma, a megye forradalmi múltja, az 1919-es Tanácsköztársaság emléke, másrészt az a tény, hogy a hegyes, erdős terep közvetlen Csehszlovákiával szomszédos és alkalmas partizánokkal való együttműködésre. A megye területén partizáncsoportok szeptembertől tevékenykedtek. Erről* tanúskodik egy cstendőrségi jelentés isi, amely rámutat, hogy: „1944. szeptember 16-án Ka- londa község határában ismeretlen erejű partizáncsoport egy portyázó csiendőrjónőrre géppisztolyból három sorozatot adott le, majd, Szlovákia irányában menekült”. Szeptember 18-án Ipolyfö- démes község határában az ottani közbiztonsági kirendeltség gépkocsijára a partizánok* több géppisztolylövést adtak le, aminek következtében a gépkocsi vezetője megsebesült. A honvédvezérkar, a csenidörség és az államvédelmi központ megtette az intézkedést, hogy a közbiztonságai szervek fokozottabb baloldali felderítést végezze, nek a hátármenti esendőről“ sök és a salgótarjáni rendőrkapitányság pedig megfelelő erősítést kapjon. dr. Szomszéd Imre (Folytatjuk) A fahereszt titka A bulgáriai Rila-hiegység nevezetessége, a rilai kolostor, nemcsak festői környezetéről, eredeti építőművészeti melgoldásairól híres, hanem múzeumáról is. A rilai kolostor múzeuma a bolgár művészet és kultúra számos emléke között egy hársfából készült keresztet is őriz. Ez, a méretre nem nagy művészeti alkotás miniatűr faragásaival csodálatot kelt a nézőben. Oldalaira 16 bibliai történetet faragott ki a mester. A történetekben kb. 600 figura (apostol, mártír, király 8tb.) szerepel. A művet „Rafail keresztje” néven ismerik. Alkotójának életéről igen keveset tudunk. A kolostorban fennmaradt legenda úgy mondja, hogy Rafail mester Kalista faluban született, és korán szerzetes lett. A kolostorban megtanulta a fafaragás mesterségét és keresztjét 1790-től 1802-ig. vagyis kerek 12 esztendőn át faragta. Ügy vélik, hogy a művésznek ez az egyetlen alkotása. Sok szakértő azonban kételkedik ebben, hiszen nehéz lenne feltételezni, hogy Rafail mester ennyi idő alatt alaki, tóttá volna ki saját stílusát, és mesterségbeli tudását olyan tökéletességig fejlesztette volna, amely a nézőt lenyűgözi könnyedségével, művészi megoldásainak szépségével. A múzeumban őriznek egy másik keresztet is, mely igen hasonlatos „Rafail keresztjé”- hez. Méreteit tekintve kisebb, faragása nem olyan tökéletes, Ismert. hogy ez Mladen mester műve. Ha a két keresztet összehasonlítjuk, felmerül a gondolat: „A két mű nem egy mester műve-e, de különböző alkotói szakaszokból ?” Mai tévéajánlatunk 20.50: Ma éjjel megnősülök. Bragiinszkij—Rjazianov komédiája, a József Attila Színház előadásában. Szilveszter délutánján Péter (Bodrogi Gyula) és barátai egy moszkvai gőzifördőben találkoznak. Mivel Péter lánykérőbe készül*, a büfében le- génybúcsúztatóul néhány pohárral isznak. Majd a barátok Ivánt (Maikiai Sándor alakítja) kilkísérik a repülőtérre, hogy Leningrádiba utazzon, feleségéhez. De a társaság a repülőtéri büfében is folytatja a legénybúosiút és végül Iván helyett Pétert tuszkolják be a repülőgépbe. Péter Leni ngrádb-an moszkvai utca- és háaszámát mondja be a taxisofőrnek. Mivel Lemngrádiban is van ugyanilyen utca, típus- ház, típusiliafeás, típuskulcs, Péter „hazamegy” és lefekszik a típusrekamiéra. A lakásba jókedvűen hazatérő Anna (Voiith Ági) vőlegényét várja. És ekkor az ágyban egy neg- liasére vetkőzött, horkoló fiatal férfit talál. Az ünneplőben érkező vőlegény előtt reménytelen a magyarázkodás. Anna kiutasítja Pétert, de... er végül miSíden jóira fordul. Amit a Tanácsköztársaság tervezett és elkezdett, azt népi államunk megvalósítja. Középiskolába cs egyetemre ötször-hatszor annyian járnak, mint a felszabadulás előtt. Még jelentősebb azonban az a változás, hogy egvre több munkás- és parasztfiatal végez egyetemet, jelentősen javult az oktatás szakmai cs világnézeti színvonala Mitől operatív egy operatív bizottság? Megalakult a napokban az 1975. évi ünnepi könyvhét Nógrád megyei szervező bizottsága. A csaknem háromórás beszélgetéssel nem mindenben lehetünk elégedettek. Kissé kevésnek érezzük ugyanis az eredményt. Benyomásunk szerint, a frissen létrejött operatív bizottság kevésbé volt operatív, mint azt elvárhattuk volna. Különösen sajnálatos ez, ha felidézzük: a tavalyi ünnepi könyvhét az előző évekéhez képest is gyengébb volt Nólírádban, nem valósult meg az intézmények kellő együttm i- ködése, szervezési elégtelenségek mutatkoztak, és így tovább. Csupán néhány helyen, mindenekelőtt Balassagyarmaton találkoztunk sikerrel. A megyei művelődésügyi osztály képviselőjétől hallottunk arról, milyen szempontok szellemében készüljünk idén a könyv ünnepére. Hazánk felszabadulásának harmincéves jubileumát ünnepeljük, a XI. pártkongresszus idejét éljük, a közművelődés-politikai határozat szellemében tevékenykedünk. Mindenekelőtt a munkásság, az ifjúság körében válik mind időszerűbbé harminc év szocialista irodalmának tokozott megismertetése, s ennek egyik kitűnő alkalma lehetne az ünnepi könyvhét. Szűkebb hazánkban teljessé vált a Nógrád megye története című monográfiasorozat, társadalompolitikai folyóirattal, a Palócfölddel rendelkezünk,' szélesedő szerzőgárdával. A Corvina és a Kemerovói Könyvkiadó közös gondozásában napvilágot látott egy orosz—magyar nyelvű költői antológia, amelynek már országos visszhangja is van. Lehetőségeink tehát gazdagabbak az előző évekhez viszonyítva. Az idei ünnepi könyvhét országos megnyitója Budapes-1 ten, a XII. kerületben, munkáslakta körzetben lesz május 30-án, a vidéki megnyitót május 31-én a 900 éves Szolno-) kon rendezik. A könyvhétre huszonöt új kiadvány lát nap-) világot. Nem soroljuk tovább az adatokat. Lássuk inkább, mi-) re számíthatunk megyénkben? A Nógrádi Sándor Könyves-) bolt Salgótarjánban tetemesen emelte forgalmát. Ennek ellenére Nógrád megye az egy lakosra jutó könyvvásárlásban! az országban a tizennyolcadik, 50 fillér értékű könyvvásár-) lás jut egy lélekre. Annál fontosabb lenne, hogy jól használ-) juk ki az ünnepi könyvhét propagandalehetőségeit is. Való-) ban, társadalmi összefogásra volna szükség. Mint láttuk, tu-) valy ez nem sikerült. S idén? Nem térünk ki arra, hogy a könyvesbolt, a megyei' könyvtár — hagyományainak megfelelően — ebben az évben is megrendezi akcióit, írókat látnak vendégül, a har-) mine év terméséből könyvkiállításra készülnek stb. A Nógrádi Sándor Könyvesbolt erőteljes propagandát indít, 70 üzemben, hivatalban szervez könyvvásárt. (Tavaly a salg.j-i tarjára öblösüveggyárban sikeres rendezvények zajlottak, feltehetően idén is így lesz.) És mit tesz a megyei tanács művelődésügyi osztálya? Többi között, összehívta az operatív bizottságot, körlevél-) ben kéri az iskolákat a könyvheti megemlékezések megtar-j Iá.sára. Elég-e ennyi? Nem. Egy példát említünk. A könyvesbolt vezetője sze-) rint, a salgótarjáni könyvutca felállításához még szükség lenne körülbelül negyvenezer forintra, technikai segítségre, A tanácskozáson nem derült ki, képes-e ezt a megyei, vagy; a Salgótarjáni városi Tanács nyújtani. A könyvhét megyei,1 salgótarjáni és balassagyarmati megnyitójának helyéről, a arról, hogy ki szervezze, szintén nem született döntés. Me-j gyei könyvheti falragaszok nem készülnek. Még sorolhat-) nánk, miben nem döntött az operatív bizottság. Nem tesz-) szűk. De csak megemlítjük, tudomásunk van arról, hogy az ország számos megyéjében több százezer forint áll rendelke-, zésre a megyei könyvhét céljára. A megyék többségében he«) lyi könyvheti falragaszok hirdetik az eseményeket a legkisebb falvakban is. Csak megemlítjük, örvendetes _ módon megyénkben is képesek vagyunk plakátokat, tetszetős kata.) fogasokat kiadni más célra, egy-egy viszonylag szerényebb képzőművészeti tárlat propagálására is. Néhány olyan katalógust is kiadtunk az évek során, amelyek közül _ egynek«) egynek költsége meghaladta a könyvutcához szükséges ősz-) szeget. Szóvá tesszük továbbá, hogy az operatív bizottságban! szívesen láttuk volna a szakszervezet, az ifjúsági szervezet, Balassagyarmat város, s természetesen, az üzemek képviselőit is. Bizonyára van rá magyarázat, mégis sajnálatos, hogy sem a megyei, sem a Salgótarjáni városi Tanács nem rendelkezik anyagiakkal a könyv ünnepének támogatására. A' Salgótarjáni városi Tanács képviselője a könyvsátrak tava* Lyi sikertelenségéből csupán azt a következtetést vonta le,' idén nem kellene erőltetni ezt az akciót. Szerinte inkább az üzemek fokozott erőkifejtését lehetne szorgalmazni. Véleményünk: erre is, arra is szükség van. Kérdésünk: kinek kellene ezt tenni, ha nem a könyvhetet előkészítő, megfelelő összetételű operatív bizottságnak. Nem célunk a kérdések további felvetése. Most segítő szándékkal hívtuk fel a figyelmet arra, mitől lehetne operatív egy operatív bizottság. Többi között, az általunk felvetett kérdésekre adott operatív válaszokkal és intézkedéssel. Reméljük, a további tanácskozásokon ez így lesz, T. E,
