Nógrád. 1975. február (31. évfolyam. 27-50. szám)
1975-02-09 / 34. szám
SioLolay Károly Mondd, mikor tudsz már ? Mondd, mikor tudsz már szabadulni innen, innen, hol minden félelmes tükör, s mindegyik misként ábrázol, gyötör, mondd, mikor lesz már egy kis nyugalom, mikor lesz végre egy apró atom a lényeged, ó mindig egy, örök, mikor szűnsz meg már futni bűvköröd, mikor fogod meg a pillanatot. és lesz az végre örök alakod, mikor fogod majd a nagy téren át nem érezni a lábaid inát; hogy tagjaidat eső oldja szét, hogy már te vagy az erdő és a rét, egyszerre minden: ritmus és a rím, öröm, fájdalom, a gyönyör, g a kin, mikor fog rajtad: időn és téren átömleni az örök végtelen? Igor Fileukov: Akceleráció Szemjon Grunyin virágos Jó hangulatban érkezett haza. Előlegosztás volt. A lépcsőházban egy kispadon ülve Duszja néni ott beszélgetett az örökifjú Szaveljeviccsel. — Baj van — mondja nagyapó. — Magára húzza ezt az izé... Nadrágot, melynek szárai olyanok, mint egy-egy szoknya. A mellére meg, mint egy tányér olyan láncon függő izé... bigyuszt akasztott... Pedig kinőtt ez « legényke a sárból, üti a kétmé- tert is... — Ez, nagyapó, akceleráció — jegyezte meg oktatóan Duszja néni. Grunyinnak kezdett érdekessé válni a beszélgetés, és leült ő is a lócára. — Mit jelent ez a szó, hogy akceleráció? — kérdezte. — A gépeken tudom, hogy van akcelerátor, azt tudom, meg azt is, hogy milyen feladatot lát el, de ezt a szót még nem hallottam soha életemben. Duszja néninek az ajkai megremegtek, az arcán pedig a méltatlankodás szeplői ültek ki. — Mindjárt megéred az ötödik iksaet, Szemjon, és asae- kercén meg a gyalun kívül semmi más variációt nem ismersz, Akceleráció, ha közérthetően akarom magam kifejezni, akkor ez a gyermekeknél koraérést jelent. — Ez igen. Duszja néni — nevetett fel Grunyin. — ön egyből a filozófiai tudományok doktora lett. Tehát akceleráció. Ostobaság! Én erre azt felelem: nincs most nálunk semmi szigorúság. Itt van a kutya elásva. Itt kell keresni a bajok gyökerét. Adott volna ennek az ifjú ko- raérettnék az apja azzal az izé... tányérral a kobakjára kettőt, azonnal elmúlt volna a koraérettsége. — Ez az! Itt keli kezdeni — bólintott rá az örökifjú. — Nálunk is mi történt: Az unokám a minap odalép hozzám és kér egy öbrübelesit. De hát mi van nálunk. Csak nem tömény itallal egybekötött lakomát rendeznek a lánykák? Tehát az ötödik osztályban fejenként öt rubel?! Teadélutánra?! És mi lesz a középiskola elvégzésekor?... — Az akceleráció önmagában csak akceleráció; a szülők hibásak mindenben — hajtotta a sajátját Grunyin. — Bratánt, az öcsémet nem egyszer elnáspángolták istenesen. Es mi lett belóle? ö már docens! És én? Én a kedvenc voltam. Zsannamanná- val etettek, elhalmoztak mindennel. És mi lett a vége? Alig telik ki belőlem egy valamirevaló ács! — Minden foglalkozás egyformán jó, meg hasznos — torkolta le Duszja néni. — Ha elolvasta volna az Élet és Tudományt, ezt is tudná. — Akceleráció — nevetett fel Grunyin, és elment második emeleti lakásába, ahol már várták a gyerekei. Az ikrek, akik hetedikesek, már hazajöttek az iskolából. Misa olvasott, Zsenyka pedig kompjútert eszkábált. — No. pihenjünk egy kicsit — mondta, Zsenyka és a forrasztópákát le sem téve odalépett az apjához. — Hát igen, gyerekek! Ismét ittam egy keveset. Négyen egy üveggel. — Ismét nem tartottad meg az ígéretedet?! — mondta Misa. — Látod, Zsenya, beszélhet az ember apának... Grunyin érttől összerezzent, és szemöldöke is összeráncolódott. — A fizetést leszámolni ide az asztalra! — dörmögte Misa. — És ha ma még egy kortyot mer a szájába venni... — Becs szó, kikerülöm majdnem minden útba eső krimót — védekezett Grunyin. — Leszámolta a maradék fizetést az asztalra és bevonult a szobájába. A torka nagyon száraz volt. Éktelenül kívánta a sört, de nem tehetett mást. mint szép csendesen bebújt az ágyba és lehunyta a szemét. „Semmiség az egész — gondolta Grunyin. — Sót még jó is. hogy így történt. Az embernek szigorúnak kell lenni. Az is jó, hogy egy kicsit felöntöttem a garatra. Másképpen nem értettem volna szót velük... Különben is nagyok már ezek a gézengúzok. Végül is mégis csak hasznos ez az akceleráció! Lehetséges, így a fiaim még belőlem is embert faragnak...!” Grunyin ezzel a gondolattal szenderedett álomba. (Slgér Imre fordítása) Egy újságíró arról kíván' csiskodott Brigitte Bardot- nál. hogy történt-e életében olyasvalami, ami miatt esetleg szégyenkezik. A negyvenedik életévét betöltött, de még mindig rendkívül csinos filmsztár némi gondolkodás után bátran válaszolta: — Szégyenlem, hogy gyermekkoromban egyszer — gyümölcsöt loptam!... ★ Frank Sinatra a minap Párizsban vendégszerepelt. Az ordy-i repülőtéren a francia vámőr megkérdezte tőle: — Konyak? Whisky? Mire Sinatra elmosolyodott: — Köszönöm, barátom, délelőtt sohasem iszom..,. * Victor Bucher francia színész nagyszerű találékonyságáról tett tanúbizonyságot a napokban. Egy jelenet kellős közepén észrevette, hogy mű- szakálla le akar esni. Nem vesztette el a lélekjelenlétét, hanem egyszerűen félbeszakította partnernőjét, mondván: — Bocsásson meg, hívnak. Kiszalad a kulisszák mögé, a színésznő meg addig egyedül maradt a színpadon. CSIPETNYI BORS Bucher azonban hamarjában nem talált senkit, aki felragaszthatta volna a szakállát, Így fogta és levette, majd szakáll nélkül visszatért a színpadra. — Ki volt? — kérdezte az ugyancsak találékony színésznő. — A borbély — válaszolta a világ legtermészetesebb hangján Bucher. Gina Lollobrigida megkérdezte barátnője kisfiától, hány éves. — Az attól függ, milyen esetben — .válaszolta a srác. — Hogy autóbuszon, vagy vonaton utazok, moziba megyek, vagy pedig hivatalos helyen keli-e bediktálnom az adataimat.... A manapság olyan divatos körkérdések egyikében egy francia filmlap megkérdezte a filmszínészeket és színésznőket: „Milyen rendkívüli, de mégis kedvező változást vár a 2000. évtől?” A körkérdésre a francia film új csillaga, Marlene Jo- bért így felelt: — Brigitte Bardot akkor már hatvanhat éves lesz... Henry Fondónak egy időben igen sok gondja-baja volt gyermekeivel. Különösen a később az Easy Riderben világhírűvé vált Peter fia volt rossz tanuló az iskolában. Ugyanakkor viszont rajongott a történelmi regényekért, hősökért. Egy nap Peter különösen rossz bizonyítvánnyal állított haza. Henry Fonda elhatározta, hogy kedvenc történelmi hősével igyekszik joílb tanulásra bírni. Ezért így szólt: — A te korodban Abraham Lincoln már iskolájának legjobb tanulója volt. — Na és, mit akarsz tőlem — vágott vissza Peter Fonda, — hiszen a te korodban, apám, ugyanez a Lincoln már az Egyesült Államok elnöke volt.... * Del'll _ j rr d e k e 11 e t o A bíró igyekezett tár- gyilagos maradni, ro- konszenve mégis a férj iránt nyilvánult meg. A nő veszettül csinos volt, mégis valami miatt rendkívül kiállha- tattam. Egyelőre képtelen lett volna megfogalmazni, hogy miért haragszik a csinibabára. S haragja csak nőtt, amikor a férj remegő hangon kijelentette : — Én hajlandó lennék a házassági kötelék visszaállítására. S egyenesen felbőszült, amikor a nő kifinomkodfa magából: — Szó sem lehet róla. — Tehát szó sem lehet róla? — Megengedi, bíró úr, hogy meg ndokoljam? — válaszolt kérdésre kérdéssel az aszszony. A bíró legszívesebben káromkodott volna, de mégis finomkodva azt mondta. — Parancsoljon, asszonyom! Az okok feltárása könnyen azzal járhat, hogy eltávolítjuk a tüskéket. — Soha! — mondta ellentmondást és meggyőződést nem ismerő hangon az asz- szony. A férfi felnyüszített, mint az ülő kutya, ha a farkára lépnek. — De Lujzikám, édes! — Lujzikám. édes — ismételte a nő lesújtó hangon,. — Ez'p kezdte altkor is, amikor hazajött a fejtágítóról, Két hétig írta a szerelmesebbnél szerelniesebb leveleket. Esténként felhívott telefonon, hogy ég a vágyból, és belepusztul, ha szombaton, se találkozhat velem. Azt mondta azon a negédes hangján: „Inkább megszököm, de tovább nem bírom nélküled.” A bíró görcsösen, keményen nézte a nőt, és egyszerosak fölfedezte, hogy a selymes bőr, a magasra tupírozott szőke paróka, az agyonikozmetikázott bájdús arc és a minire szabott ruha mögül előmászik a hárpia, vicsorító fogakkal, és akkora nyelvvel, hogy Rákóczi fáját körül lehet vele keríteni. — És én minden szavát komolyan vettem, bíró úr. Tiszta ágyneműt húztam, mintha csak házasságunk első éjszakájára készülnék. Elmentem a fodrászhoz, a kozmetikushoz, új kölnit vásároltam, valódi orosz kölnit, amelynek az illata, talán örökre benne marad az ember orrában. Előkészítettem a legcsábítóbb bébi-dollomat. Nem vagyok már éppen mai gyerek, de peasgett a vérem a sok bóktól, ígérgetéstől, csábítástól. Még a vonat elé is kimentem, ami nálam nagy szó, mert én még anyukámtól tudom, hogy a férfiakat nem szabad elkapatni. Vártam, hogyan lép le a vonatról, hogyan ölel át, mi lesz az első szava, milyen lesz a szeme. Szóval: kimentem. Nem mondom, kedves, volt. Még mindig megjátszotta a Casanovát. Meg se bántam, hogy kimentem eléje. Az eszpresszóban megittunk egy feketét. Konyakot is akart rendelni, de én nem engedtem. Nem szeretem, ha csókolódzás közben olyan, mint a cefrés hordó. Ezt, úgy gondolom, meg lehet érteni, bíró. úr. A bíró bólintott, miközben arra gondolt, hogy a férj milyen topisan jár. a nőn pedig most is a legdrágább legdivatosabb csizma feszül. Ez a papagáj bizonyára még enni sem adott eleget a férjének , most pedig előnyt kovácsolna abból, hogy egyetlenegyszer az életben kiment elé a vonathoz. — Mert én nagyon jó a viszony tudok lenni, bíró úr, hogyha a férjem, is jó hozzám. Én legutóbb is, amikor kint voltunk a vállalatommal Zakopanéban, hoztam a férjemnek egy golyóstollat. Pedig nem egy olyan asz- szonyt mondhatnék, aki semmit se vitt a férjének. De én nem tudnák üres kézzel hazajönni, ö is hozott nekem egy ezüstkarórát. amikor odakint járt és én az ilyesmit sem felejtem el. Ott hagytam tehát abba, hogy konyakot nem engedtem neki inni, mert utálom a cefreszagot. Nem is erőszakoskodott, mert tudja, hogy olyankor elfordítom a fejemet, ő pedig borzasztóan csókolódzós fajta. Az anyósomtól tudom, hogy az apja volt ilyen szirupos. Hazaértünk. Vacsorázni nem akart, azt mondta, indulás előtt evett a Keletiben. Neki is tészta pizsamát készítettem ki, Lefeküdtünk. Beszélgettünk kicsikét, hogy milyen volt Pesten, mi történt itthon. Mert hát nem lehet mindjárt azzal kezdeni, szerintem, az nagyon közönséges dolog. Művelt ember mindent megfelelő előkészítés után, megfelelő körítést csinál. Azt hiszem, ehhez nem kell Hirschler • doktort idézni. A bírónak az járt a fejében, hogy a férj. a szerencsétlen ürge, a szabadságot, a függetlenséget, az emberi életet taszítja el magától azzal a nagy békülékenységié- vel. Ahelyett, hogy örülne, hogy ilyen könnyen megszabadulhat az emberbőrbe bújt hárpiától. — Azután eloltottam az éjjeliszekrény-lámpát. Ez már annak a jele... De hát tetszik tudni, minek a jele. Megfogtam a kezét és könnyedén odahúztam a bébi-dollomhoz, amelyen átsütött a bőröm, ő szokta mondani, hogy nekem rnég a bundán is átsüt a bőröm. Átkúszott az én ágyamba. magához ölelt, a szám már nyújtottam, nehogy keresnie kelljen a sötétben. S ő ebben az átforrósodott hangulatban hidegen, közömbösen és szárazon azt kérdezte: „Nem tudod véletlenül a tegnapi lottószámokat?” Akkor, abban a helyzetben, kétheti távoliét után őt a lottószámok érdekelték. S akkor ó még hajtandó lenne a házasságot helyreállítani. Nem azért fizettem be háromezer forintot, hogy azután fnegbocsássak. Egy nő az ilyesmit különben se tudja megbocsátani. A bíró leintette az asz- szonyt, nincs idő, elég volt a magyarázatból. Különben neki is most jutott az eszébe, hogy még nem töltötte ki a szelvényeit, márpedig minden héten ugyanazokkal a számokkal játszik. Idegsokkot kapna, ha most húznák ki a számait. Különben ts: minek ezeknek kibékülni?! Csak azért, hogy a férj tovább húzhassa az igát, és ez a hetéra még fuvoláz- zon is hozzá. Mi az, hogy a férfi kíváncsi volt a nyertes számokra? Ez egészen természetes. És nem válóok. A válóok máshol kezdődik, de a válás a bíróságon végződik. — Majd a tárgyaláson mindent elmondhat, kedves asz- szonyom — jelentette ki és már végzett is ezzel az ügygyei. Halmai Albert Monica Vitti olasz színésznőt minduntalan kérdezgetik, hogy miért nem ment férjhez. A színésznő válasza: — Szeretnék férjhez menni, de félek. Az olaszok kiváló, figyelmes férjek, de nem hiszem, hogy jó férjek. Egyébként meg a házasságnak semmi értelme sincs gyermek nélkül, én pedig mint színésznő sohasem akartam gyermeket szülni, attól félve, hogy nem tudnék boldog gyermekkort nyújtani neki.., Alberto Sordi olasz filmszínész London külvárosában járt egy ideig, ködös, téli vasárnap reggelen. Egyszer Ji»ak megpillantott egy férfit, aki a háza előtti kiskert kerítését festegette. — Élnézést, uram, — állt meg kíváncsian Sordi —, ehhez a munkához nem tudott volna egy kellemesebb napot választani? —‘ Drága uram— válaszolt mély sóhajtással az angol —, ha olyan felesége lenne, mint nekem, ön is szívesen festené kerítését ebben az átkozott időben... Egy estélyen Charles Chaplin azzal szórakoztatta a közönséget, hogy a művészvilág ismert tagjait utánozta. Többek közö.tt egy olasz opera áriáját is elénekelte. A tülta- núk szerint kiválóan. — Nem is tudtam 'mgy ilyen nagyszerűen éneke —• dicsérte az egyik vendég. — Ördögöt! — válaszolta a művész. — Nem is tudok énekelni. Csak Bénj amino Gig- lit utánoztam... Révész Tibor 8 NÖGRAD - 1975. február 9., vasárnap
