Nógrád. 1975. február (31. évfolyam. 27-50. szám)

1975-02-09 / 34. szám

Nevelés:

, a szakszervezeti munka szerves része

A szakstzervezetek Salgótarján területén hat közművelődési intézmény fenntartását biztosítják. S a szakszervezetek a megye más helységeiben is — például Mátranovákon. Nagybátony- ban. Romhányban. Saraikon és Pásztón — tartanak fenn létesítményeket. A szakszervezeti könyvtárak hálózata pedig szánté az egssz megyét átfogja. Ezúttal a művelődési házak munkájáról és feladatairól, a szakszervezeti bizottságok kulturális tevékenységéről beszélgettünk Káiovi.ts Gézával, az SZMT kulturális, agitációs ■ és propaganda miunkabiiaotteágá- nak vezetőjével.

— Fő vonalakban mi jelleni rte az intézmények elmúl ti évi tevékenységét?

— 1974-ben valamennyi', Intézményünk megpróbált valami újiat hozni, többet adni az előzőeknél. így említhetem például az öblösben a barkácsműhely foglal kozása- iit, Mátranovákon a kulturális tevékenység újbóli beindítását és megierősítését. Z a gy vápái fal ván a felnőttoktatást, a Kohász Művelődési Központban a kiállítások rendszeres rendezését, Nagy- bátonyban az audio-vizuális tevékenységet. Kulturális munkánk megerősítése alapvető feladatunk volt. Erre Inspiráltak bennünket mindenekelőtt a párthatározatok, amelyek világosan határozták meg a teendőinket; a dolgozók szabad idejének jelentős megnövekedése. Kulturális munkánkkal közéletiségne neveltünk, fórumokat biztosítottunk és ezzel részesévé váltunk a szocialista demokratizmus kiteljesedésének is.

A szakszervezeti intézményiek száma a bányászat megyei visszafejlesztésével ösz- szefüggésben csokiként az elmúlt években, ugyanakkor a szakszervezeti nevelő munka szerepe és jelentősége megnőtt. Intézményeink az előző évekhez viszonyítva tavaly jobban, koncentráltabban

használták fel a rendelkezésükre álló anyagi eszközöket. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a szakszervezet kulturális munkáját nem szűkíthettük le az intézményekre, másrészt, amikor kulturális' tevékenységről, beszélünk hozzá kell értenünk az egyéb agitációs és propagandám unkái is, melyek együttesen jelentik a szakszervezet nevelő munkáját.

— A szakszervezeti bizottságok többsége nem rendelkezik önálló közművelődési intézménnyel, ök hogyan valósítják meg kulturális feladataikat?

— Részben a helyi, tanácsi művelődési intézmények rendezvényeire mozgósítanak, részben olyan önálló tevékenységet fejtenek ki, a bri- gádlvetélikedőktől kezdve az író-olvasó találkozókon keresztül a kirándulásokig, amelyek helyben megoldhatók és a szabad idő célszerű felhasználásában segítenek. Az igazsághoz tartozik, hogy ezeknek a programoknak a jelentős része nagyon mostoha körülmények között, szűk helyiségekben bonyolódik. A szakszervezeti bizottságoknak tehát arra kell törekedniük, hogy a körülményeken javítsanak. Többségük ezért épített vagy épít az üzem területién kultúrtermeket, klubokat, ahol a minimális kulturális tevékenységiét végezhetik.

— Milyen fő itertnivalókafl Iát az elkövetkezendő Jióna- pokban?

— Mindenekelőtt azt szeretnénk elérni, hogy valamennyi szakszervezeti bizottság reálisan, a helyi viszonyoknak « megfelelően hatá' rozza meg kulturális feladatát, és azok végrehajtásáról gondoskodjon. Tevékenységünk erősítése céljából anyagi eszközeinkkel a jövőben még körültekintőbben kell gazdálkodnunk, vagyis a rendelkezésre álló gazdasági, alapokat úgy kell felhasználni, hogy az a legnagyobb tömegeket érintse. De fontos dolog a személyi feltételiek biztosítása is. Minden szakszervezeti bizottság mellett megbízottként, vagy aktívaként kulturális felelős működjön, aki hozzáértéssel és felelősséggel végzi a közművelődési ügyek intézését, De ez ne vezessen reszort- szem lelethez. mert a munkáért az egész szakszervezeti bizottság felelős. A szakszervezeti bizottságok karolják fel az új művelődési formákat lépjenek fel kezidemé- nyezőleg. A hagyományos öntevékeny csoportok mellett jöjjenek létre új, főként a munkásiifjúságiot érintő műkedvelő csoportok.

— Befejezésül az elmúlt év néhány eredményéről szeretnénk hallani.

— Eredményeink talán a felnőttoktatás területén a legjobban mérhetők. Ennek 90 százaléka valamilyen formában a szakszervezetekhez kapcsolódik. A szocialista brigádok megyei felszabadulási vetélkedője kapcsán mintegy 40 ezer emberre hatunk. A versmondó mozgalomban is többen vesznek részt. Tavaly Salgótarjánban több szervvel együtt megrendeztük a munkásénekka- rok országos versenyét. Amatőr művészegyütteseink jártak Angliában, Csehszlovákiában. író-olvasó találkozókat, filmankétokat szerveztünk. Kulturális műsorokat vittünk a bejáró dolgozók la- kőhieilyeire. Szorgalmaztuk * tanácsi szervekkel való hatékonyabb együttműködést. A jövőben nem a látványos rendezvények számát kívánjuk szaporítani, hanem azt akarjuk elérni, hogy minden szakszervezeti bizottság átgondolt, tervszerű kulturális tevékenységet alakítson ki. A szakszervezetek reagáljanak az embereket érintő mindennapi kérdésekre, segítsenek a szabad idő hasznos eltöltésében, tegyék tartalmasabbá az életet.

—<*k—

Tágabbra nyitni az ajtót

MINT HÍRÜL adtuk, a

Szakszervezetek Nógrád Megyei Tanácsának kulturális, agitációs és propaganda munkabizottsága a Megyei József Attila Művelődési Központtal közösen kiállítást szervezett és nyitott Salgótarjánban, a Kohász Művelődési Központban a Nógrád megyei képzőművészek műveiből. A Nógrád megyei képzőművészek vándorkiállítása február 17-ig várja az érdeklődőket.

Ez a képzőművészeti tárlat is — összhangban a közművelődés-politikai határozat és a kongresszusi irányelvek szellemével — mindenekelőtt a munkások művelődési lehetőségeinek gazdagítása jegyében nyílt meg. Mód nyílik általa arra is, hogy az ipari nagyüzem szocialista brigádjai kulturális vállalásaik változatosabbá tétele érdekében megtekintsék a kiállítást, benyomásokat szerezzenek megyénk képzőművészeti életéről,' az alkotók munkásságáról.

Mindenképpen sajnálatosnak tartjuk, .hogy a vándor- kiállítás iránti érdeklődést mindeddig még csak nagyon kis mértékben sikerült felkelteni a munkásközönség körében. Ügy véljük tehát, hogy a jövőben e helyen is fokozottabban kellene élni a (figyelemfelkeltés „személyre szólóbb” eszközeivel, az igény felkeltésének több módozatával.

Szükség van-e erre? Mire jó ez a képzőművészeti vándorkiállítás, amelyet a Kohász Művelődési Központon túl megyénk nagyüzemeiben, illetőleg később nagyközségekben is bemutatnak az év Bo- rán.

MINDENEKELŐTT a képzőművészetben való tájékozódás tudatosabb formáinak keresésére ösztönözhet. Hiszen az itt látható művek többsége is él a modern művészet áttételesebb közlési eszközeivel, így megértésükhöz nem nélkülözhető bizonyos elemi képzőművészeti tájékozódás. (Ezt segíti egyébként a vándorkiállításhoz készült — bár kisebb-nagyobb elírásoktól sem mentes — katalógus, amely hasznos ismereteket közöl a képzőművészeti műfajokról, és természetesen, a tárlaton szereplő megyei művészek munkásságáról is.)

Hogy mennyire érvényesek az elmondottak, mi sem bizonyítja jobban, mint a kiállítás vendégkönyvének egyik őszin. te megjegyzése, amelyet idézők: „Nagyon tartalmas kiállítás, de nem tudom a képeket hova tenni.”

Éppen ebben lenne nagyobb szerepe a közművelődés itteni munkásainak is. Nevezetesen, mód„ot lehetne találni esetleg művész-közönség találkozó, tárlatvezetés stb. szervezésére

a hónap közepéig. Ezzel az érdeklődők mindenképpen közelebb kerülhetnének a képzőművészekhez, illetve alkotásaikhoz.

Természetesen, nem lebecsülendő lehetőséget kínál ez a vándorkiállítás Nógrád megye képzőművészeti életének megismertetése szempontjából sem. Igaz, valamiféle összkép kialakítására semmiképpen sincs lehetőség, de a kiállításnak nem is ez a célja. Csupán egy kis Ízelítőt adhat a mintegy tucat művész munkásságából, törekvéseiből. Ez feltétlenül jelentős, hiszen Nógrád művészeti * életével kapcsolatban közismert tény, mi is sokszor leírtuk, hogy éppen képzőművészeti életünk áll az irodalmi, zenei életnél jelenleg magasabb szinten. A képzőművészet többsége szocialista szerződést kötött ipari üzemekkel, vállalatokkal. Ez a forma is rendkívül jelentős eszköz a képzőművészeti ismeretterjesztés. az esztétikai nevelés szempontjából, nem utolsósorban pedig a képzőművészek és a munkásság kapcsolatának további szorosabbá tétele szempontjából.

A VÄNDORKFÄLLlTÄSN A K

a Kohász Művelődési Központ tneghitt otthont adott. Tágabbra kell tárni a kapukat,

T. K

Költő a számítógépben

Mai tévéajánlatunk

20.10: Nappalok cs éjszakák.

„Nappalok és éjszakák”— ezt a címet adta nagyszerű regényének Konsztantyin Szi- monov, ez a címe a regényből készült filmnek is.

De micsoda nappalok és éjszakák ezek, amelyeknek sötétségét és világosságát, fényét és árnyát e film kockái

vetítik elénk! Torkolattüzek fényében vakító éjszakák és felrobbant házak füstjétől fekete nappalok. A világtörténelem legnagyobb csatájának nappalai és éjszakái. Szimo- nov regénye volt a legelső könyv, s belőle készült a legelső film, amely ezeket a hallhatatlan nappalokat és éjszakákat, a 42-es sztálingrádi ősz

napjait és éjeit bemutatta. A regény ott íródott a hős városban, a háború kellős közepén, és a filmet — egy évvel később, még mindig a háború idején — ott forgatták a valóságos „díszletek” között Sztálingrádban, a legforróbb csaták épp hogy kihűlt helyén, a ki nem hült szenvedések közepette.

A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem két nyelvésze, Jékel Pál és Papp Ferenc, több hónapos munkával egy ODRA 1204-es számítógépbe táplálták be Ady Endre életművét. Ennek eredményeként, a mér meglevő betű- és hangstatisztikai vizsgálatok után, elkészült az első „fonéma-statisztika” is.

A gép „bonckés” alá vette a költő valamennyi versét, vizsgálta mély és magas hangzóit, kielemezte hangzóilleszkedésüket, és ezekről teljes statisztikát készített. Kimutatta többek között, hogy az Ady költői oeuvrejét képező 992 vers több mint 115 ezer szóból áM.

1 Kiderült, hogy az „Űj versek” tartalmazza aránylag a legtöbb magánhangzót, míg a megelőző, s az azt követő kötetekben lényegesen gyako- riabbak a mássalhangzók. A magas és mély magánhangzók tekintetében az életmű meglehetős állandóságot mutat. A szóhossz szempontjából is kiemelkedik az „Uj versek”: a legrövidebb szavakból áll. Eh. hez a rövidséghez csak pályája végén, utolsó két kötetében közelít ismét a költő.

A két debreceni nyelvész egy sajátos matematikai módszert is kidolgozott, amelynek segítségével az egyes kötetek nyelvezetének hangzása vethető egjibe. Eszerint Ady

„Versek” című kötete akár

más költőtől is származhatna: hamgzósbelileg annyira elüt a többi kötettől. Ugyanakkor

az is kiderült a szamSäsofi* ból, hogy az „Üj verseket” megelőző 1903-as nagyváradi kötet már „Adys” hangú.

A vizsgálódások — alighanem újszerűségüknél fogva — sokaik szemében még idegeneknek és öncélúaknak tűnnek. Irodalmáraink szerint azonban tökéletesedésükkel feltétlenül utat nyitnak a költői alkotóműhelyek eddiginél behatóbb és sokoldalúbb megismeréséhez.

i «Méh Bel»

(33.)

— Nem ismered a bátyámat? Kiskorecz Imre. Kocs- máros... Az alvégesi zsidó- kocsmában.

— Ismerem hát.

Névről nem ismerte, de látná Látta már. És beszélték a faluban, hogy „az a matyó” kapta meg a Hó,rom Rózsa kocsmajogát. amikor Terikéékeit deportálták.

Jobban, megnézte a tusikó- fejűt. nemigen hasonlítottak egymásra. Legfeljebb, hogy annak is veres az orra, de nem ilyen lyukacsos.

Rengeteg holmi egymásra zsúfolva a polcokon. Valamikor, még iskolás kora előtt látott ennyi drága holmit á szomszéd faluban egy országos vásáron, a kétoldalt sorakozó csíkos sátrak polcain,

A nyilas közaLeibb lépett a diróthálós ablakhoz, s némán mozgó szájjal még egyszer átmorzsolgatta a foga közt a leveleit.

— Aztán mi lesael, ha megnősz?

— Háát. Nem tudom én még.

— Jójó. De mi szeretné! lenni?

— Háá< Katona.

— Fasz gyerek vagy te.

Hungarisi. -'«sei, igaz?

Megvonta a vállát. Az valami újfajta katona lehet, nem hallotta még.

— Mi a fene. Tán még azt se tudódj mi az a hungarista.

— Háát... valami katona.

— Több az öcskös, mint a katona. Mert a katona csak a háborúban katona. A hungarista meg a békében is katona. És nemcsak a fronton, hanem a hátországban is katona. .. Hát a nyilasok hungaristák. Muti a lábad, hadid ném.., Mi vagyunk a hungaristák, te ezt nem tudtad?..

Levett a pol ról egy pár bakancsot, de rögtön látszott, hogy nem gyeneklábira való. Vissza tette.

— Ülttől mór zsidót?

— Én azt még nemigen. Idáig.

— Majd ha nagy lesz, mi?

— Persze hogy.

— Igyekezz öcskös, a növéssel, mert aztán neked

NÓGRÁD = 1975. február 9„ vasárnap

nem marad. Akkorra egyet se hagyunk... Nézd ezt a sok szép holmit, ez mind a zsidóké volt. Csalták a népet, feketézitek, no, látod, ezt érték el vele. Hogy most ez mind mienk. Belőlük meg szappant főzünk, hogy legyen valami hasznunk is...

Kiválasztotta a legkisebb pár bakancsot. Ez jónak látszott.

— Próbáld csak. .. Aztán szeretőd van már ?

— Hááát!.. — Húzta a szót, mit lehjt erre mondani.

— Nono! Aha!... Hogy hívják?

— Rózái. Póta Rozika.

— Fasza gyerek vagy, mondom én... Aztán megvan annak a Rozikának mindene? Ami kell?... Kitapogattad már a tövén is?...

— Hogyisne.

— Ki kell azt a lányoknál tapogatni, hót még ezt se tudod? Hogy a helyén van-e mindjén ott is. Ahol nem láfa ni.

i — Hogyisne.

— Tudod-e, hány szoknya van a martyójányon. addig még tán számolni sie tanultál.' Aztán, látod, akárhányat szed nxagára, a végére kell érni... Mondd meg annak a Roziké-1 nak, hogy túl kell ezen esni. Nem vehetsz zsákbamacskát, nem igaz?

—t Majd adna ő nekem. Egy nagy baslit, már az biztos.

— Jólesik az annak is, te: Azért olyan rúgós. Csak lónak nem jó a rúgósi, lánynak annál jobb,-minél rúgósabb..

Príma kis bakancs volt, dupla talpú, szögletes orrú. Egy-két számmal nagyobb a kelleténél, de dupla kapcával éppen kitelt.

Gyerekholmi kevés volt a raktárban.

— Hadd ném csak, itt ez a iajbi, bújj bele.

Elég rendesen felöltöztette Kiskorecz. A végén a nyakába akasztott egy oldaizsákot.

— Jó lesz elemózsiának. Sose árt egy kis tartalék.

És megtanította karlendítéssel tisztelegni. Addig kellett ismételnie a karlendítést, és közben jó hangosan azt kiálltam: „Éljen Szálast!”, amíg nem talált benne kifogást.

Hasznát is vette később ennek a tudománynak, meg nem is.

fFolytatjuk)

A nagy fűket« tábla előtt,

i