Nógrád. 1975. február (31. évfolyam. 27-50. szám)

1975-02-28 / 50. szám

HANGNEM ÉS DEMOKRATIZMUS-\ hangnem látszatra csu­pra formai dolognak, a mo- c >r kérdésének tűnik. Ha e ionban a vezetők és a be- cretottak között uralkodó hangnemről van szó, akkor már társadalmi, politikai k""díssé válik. A hangvételben ugyanis ]['pijeződi.k az emberek megbecsülésének, tisztele­tinek mértéke. Az, hogy a ■vezető megbecsüli-e munka - t vsait, az ügyintéző meg­ad ja-e a tiszteletet az ügyes­bajos dolgaiban eljáró ügy­félnek. nem mellékes ténye­zője a társadalmi demokra­tizmus érvényesülésének. A stílus árulkodik. A hang­hordozásból következtetni lehet, hogy a vezető, az ügy­intéző a közösség szolgála­tában látja-e tevékenysége célját és értelmét, avagy pedig mások fölött állónak érzi magát, olyannak, aki több. nagyobb másoknál, s ezért jogában áll sérteni, leckéztetni, kioktatni. Mindenkivel előfordulhat természetesen, hogy olykor ingerültebb, - s emiatt „fel­megy benne a pumpa”. De ahol polgárjogot nyer, meg- gyökeresedik a bántó, leke­zelő hangnem, ahol ez ér­demben és tartósan kihat az emberek közötti viszonyok­ra. ott már társadalompoli­tikai kérdésről van szó, s ebben az értelemben kell vele foglalkozni. Nem véletlen tehát, hogy tjó néhány pártszervezet be­számoló, illetve vezetőség­választó taggyűlésén szóba került ez a téma. Több alapszervezetben oly módon, hogy a vezetőség elmond­hatta: a kommunista kollek­tíva erőfeszítéseinek ered­ményeként a vezetők és beosztottaik viszonyát, az embereket tisztelő demokra­tikus hangvétel jellemzi. Néhány helyen viszont kri­tikai észrevételek -jelezték, hogy a lekezelő hangnem továbbra is gondot okoz, egyes párttagok joggal bí­ráltak magukról megfeled­kező, önteltté vált munka­helyi vezetőket. Másutt a munkások egynémely hiva­tal tisztviselőinek lekezelő, fölényeskedő viselkedését tették szóvá és az illetékes pártszervek közreműködé­sét, intézkedését kérték e jelenség megszüntetéséhez. Ha előbbre akarunk jutni fi szocialista demokratizmus elmélyítésében, feltétlenül szükséges, hogy a pártszer­vek, alapszervezetek na­gyobb figyelmet szentelje­nek az embert tisztelő hang­vételnek. Hiszen a munkás tulajdonosi szemléletét, az állampolgároknak a népi ál­lamhoz fűződő viszonyát nem csekély mértékben befolyásolja, hogy a mun­kahelyi vezető vagy a ható­ság képviselői milyen han­gon tárgyalnak. Az erre vonatkozó tapasztalatok erő­síthetik a politikai tömeg­munka érveinek sú­lyát, érzelmileg alátámaszt­hatják azokat, de csök­kenthetik, le is ronthatják meggyőző erejüket. Már csak ezért is szükséges a pártpolitikai munka eszkö­zeivel is szüntelenül ter­jeszteni, erősíteni azt az igazságot, hogy a hatalom munkásjellege, népi jellege megköveteli a vezető és a beosztott, az ügyintéző és ügyfél kölcsönös tiszteletét és az azt kifejező demokra­tikus hangvételt. Milyen dolgokon múlik ennek elérése? Kétségtele­nül közrejátszanak itt „ob­jektív” tényezők is, más szóval a munka feltételei, körülményei. Ahol akadozik az anyagellátás, nem szállít időben a kooperációs part­ner, szervezetlenségek adód­nak a munkában, ott óha­tatlanul idegesebb a légkör. Ahol bürokratikus megkö­töttségek akadályozzák az ügyintézést, túlszabályozá­sok nehezítik az ésszerű megoldást, ott az íróasztal mindkét oldalán természet­szerűen élesedik a hangvé­tel. Ezen a fronton is fel kell venni a küzdelmet, de a legtöbb — ez bízvást ál­lítható — a szemléleten múlik. A pártszervezetnek elsősorban ezt kell formál­nia, példaképül állítva a kedvezőt és bírálva a hely­telent. A káderek ilyen irá­nyú nevelése — semmi más­sal nem pótolható. A kádermunka szempont­jából célszerű tudatosítani az első számú vezető kü­lönleges szerepét és felelős­ségét. Sok példa tanúsítja, hogy ahol ő megadja a tisz­teletet a dolgozóknak, ma­gatartása, hangneme ember­séges, — ott példája a töb­biekre is kedvező hatással van. Ahol a vezető megkí­vánja- a kulturált ügyinté­Tervkészítés idején Jövedelmező a cukorrépa termesztése A balassagyarmati járás megű silótakarmányt bizto- termelőszövetkezetiei az 1975. sít, mint egynéhány egynyá- evi cukorrépa vetéstervükben rí szállás takarmányunk. Hek- rogzített 201 hektár, cukorrá- táronként 100—150 mázsa ré­pa helyett 341 hektár megter- palevél betakarításával az melését vállalták. Nagyon állatállomány ellátásához szép bizonyítékát adta a tár- szükséges takarmány termő te- sadalmi érdek megértésének rület észrevehetően csökkcni- az érsekvadkertii tsz, amely hető. Ez olcsó tömegtakar- annak ellenére, hogy az előző mány, amelyet csali a betaka- évben nem termelt, az idén rítási költség terhel. 50 hektár cukorrépa termesz- A nyereség a döntő a szü­lését vállalta. Csupán társa- vetkezeteimk szemléletében, aalmi érdek a cukorrépa tér- Azt tartják: olyan növényt mesztése? kell termelni a gazdaságban, amelyet viszonylag legkissebb költséggel és legnagyobb ho­zammal tudnak előállítani. E teltételek döntik el az ága­zati nyereséget. Járásunkban a nógirádlkövesdi ts>z-nól volt Az elmúlt esztendő tapasz­talatai azt bizonyítják, hogy egybeesik az üzemi érdekkel. Cukorrépa termesztésével 1974-ben 8 tsz foglalkozott a járásban. A termésátlag já- .. . _ , __ .. rá si szinten 384 mázsa volt "yereseg, ae hektáronként, ami 14 száza­lékkal haladja meg az előző évit. A legkiemelkedőbb ered­tar as SÄÄrs*« t átlagával. Rekordot jelentett a szécsénkei 594 mázsa, a teré- nyi 460 mázsa, az őrhalmi 459 mázsa átlagtermés. A ko- . , ,. , rábbi esztendőkben megindult .l®2®lncsonvabb ums. ^kitett önköltségek 39—43 ez is meghaladta a hektáron­kénti kétezer forintot. (A szű­kített önköltség 56 forint volt mázsánként.) Átlagot meg­NMÉMIl el a bercéli tsz 8 ezer, az őr- halimi tsz 11 ezer, a szócsén- kei tsz 15 ezer és a szügyi tsz 19,5 ezer forint hektáronkénti intenzívebb gazdálkodás hatá­sára a termésátlagok lassan, de egyenletesen emelkedtek évről évre. A cukorrépa-ter­mesztés árbevétele egy hek­forimt/miázsa között mozog­nak.) A fentiekből azt a követ­keztetést vonhatják le a gaz­tárra vetítve 25 ezer forint das ágok vezetői1, hogy a ta- járási viszonylatban. Legma- 2ok^ foglalkoztatása és a ked- gasabb a szügyi 48 ezer fo- v</'(> nyereség indokolja a rint. Ezt követi a szécsénkei társadalmi elváráson túl 40 ezer, továbbá az őrhalmi aE üzemi érdek szerint is, hogy és terényi 30 ezer forint ár- a. mezőgazdasági üzemek ve- bevétiellel. tesszerkeaeteben megfelelő helyre kerüljön a cukorrépa A cukorrépa — amellett, termesztése, hogy árunövény -— olyan tö- Cs. J. zést, s ellenőrzi, hogy való­ban ilyen-e, ott nemj — vagy legalább is ritkán — éri jogtalan sérelem, meg- bántás az ügyefelet. Ahol a vezetők nem keresnek ma­guknak kiváltságokat, elő­jogokat, ott általában meg­becsülik az úgynevezett „egyszerű embereket”, s ez minden tekintetben jótéko­nyan érezteti hatását. Sok-sok ilyen gondolko­dású. valóban szocialista módon demokratikus vezetőt ismerhetünk. Ám előfordul az is, hogy egyesek, akik korábban jól dolgoztak, s ezért méltán övezte őket el­ismerés, egy idő után el­feledkeznek a kötelező sze­rénységről. Kezdik úgy érezni, hogy a munkájukkal kivívott tisztelet feljogosít­ja őket az előírások „nagy­vonalú” kezelésére, hogy többre jogosultak, mint más egyszerű halandó. Fölénye­sek, nagyképűek lesznek, félvállról beszélnek a töb­biekkel. Sőt, némelyek el­jutnak az önkényes csele­kedetekig, a törvény meg­sértéséig. s ezen az úton a szükségszerű elbukásig. Amikor a dolgok általá­ban jól mennek, a munká­ban sikerek születnek, az elbizakodottság fokozottan fenyeget. S ez az elbizako­dottság újjászülhet olyan „ősi” tulajdonságokat és szokásokat, amelyek a szo­cialista demokratizmustól idegenek, de a múlt örök­ségeként még hordozzuk őket magunkban'. Lappang­va, rejtve még ott él egye­sekben a hajlam az úrhat- námáágra, a gőgre, a hatal­maskodásra. S adott körül­mények között ez nyíltan is feszínre kerülhet, elural­kodhat egyik-másik embe­ren. Korábbi érdemekre való tekintet nélkül fellépni az ilyen jelenségek ellen — a pártpolitikai munka, a ká­dermunka fontos feladata. De még' fontosabb, hogy a pártszervezetek megelőzzék az ilyen helyzetek kialaku­lását, hogy meggyőző szó­val, idejében elhangzó fi­gyelmeztetéssel, a vezetők folyamatos nevelésével ele­jét vegyék bármiféle ha­talmaskodásnak, kiskirály­kodásnak. Legjobb ellensze­re ennek az olyan légkör, amelyben tisztségét — le­gyen az bármely jelentős — betöltője, a köz szolgálatá­nak tekinti. Az ilyen maga­tartás alapvető összetevője a közérdek gondos óvása, a törvények és előírások be­tartásának szigorú megkö­vetelése, illetve az embe­rek megbecsülése, szemé­lyiségük és méltóságuk tisz­teletben tartása. A szocialista demokratiz­mus erősítése ilyen légkört, ilyen szemléletet igényel. S — nem utolsósorban — az ilyen légkörnek megfelelő, azt tükröző hangvételt is. Becsülettel szolgálni a hazát Bevonuló fiatalok között twlNMfBíw4 -i-Ji»'1: i Salgótarjánban, a Művelődési Otthon Kohász a honvédségtől. Tervek, el- színház- képzelések hangzanak el. Ér­terme most egészen más célt demes lejegyezni ezeket. szolgál. mint rendeltetése. Bevonuló fiatalok töltik meg Hegyaljai László Nagylóc- ról vonult be. Civilben a ba­a széksorokat Váriák. kit lassagyarmati kórház festőié, mikor szólítanak a bizottság elé. Csendesen beszélgetnek. A téma érthetően nem más. mint a bevonulás. Emlékeket — Nős vagyok, s március első napjaiban már a gyer­mekünket várjuk. Az elsőt. A katonaságról...? .Őszintéin mon­dom, jót is. rosszat is hal­idéznek — a munkatársakat lottam., Masam pedig úgv ité- emlegetik. mások az itthon lem meg; hogy kinek mi a hagyott menyasszonyt. vagy asszonyt és a gyereket. Legtöbben azonban a laktanyát, a ma még ismeret­jó. vaev mi a rossz. Űigy' von- dolom. az első hetek talán nehezebbek lesznek, de az­tán,... Sok élmény. Meggyőző­ién körletet próbálják maguk désem. ho^y a elé képzelni. A laktanyát, a körletet a maga lüktető, fe­gyelmezett életével, a közösséggeL A bizottság is nagy munká­ban van. Az alakulatok kép­viselőivel a névjegyzékeket egyeztetik, az okmányok át­adását végzik. A holnap ka­megváltoztatja az embert — az ember javára. Terveim is nagy vannak. Szeretnék szakmát tanulni. Sportolni is szeret­nék. így aztán eltelik az el­ső két év. amire azt mond­ják, egy kicsit nehéz . Mosolyogva fogadják a fiúk Hegyaljai László véleményét. tonáiit még egyszer a bízott- Különösen, az utolsó monda­ság elé kérik kisebb csopor­tokban. Kinek milyen gond­ja, baja van a sorozás óta, milyen változás történt életé­ben. Leadják a személyi iga­zolványokat. a katonakönwet, summázza, a behívóparancsot, a népes- — őszintén tán nevetnek sokat. Azon az első két éven. Borbély István Bulvákon lakott eddig, gépkocsikalauz a Volánnál. Véleményét így mondom, ke­ség-összeírásról szóló igazoló- veset tudok a katonaságról, lapot Szinte ettől a perctől Ügy hallottam, hogy csak számítva már a Magyar Nép- addig nehezebb, amíg a ki­hadsereg 'tagjai.. képzésen átesünk. Ezalatt pe­ségnél is lesz alkalmam a muzsikálásra. Egyébként vő­legény vagyok. Itthon hagyom a menyasszonyt, de ha pa­rancsnokaim jónak létiák. az ősszel megnősülök. Vizslásról vonult be a gyü­lekezőhelyre Imre János, aki betanított munkás a BRG. ben. Mindjárt hozzá is teszi, hogy betanított műszerész. — Azt tudom, hogy a pa­rancsot végre kell hajtani.1 Fegyelem nélkül nincs kato­naság. Én erre a fegyelemre készültem fel. Azt az idősebb fiúkon láttam már. hogy a katonaság katonaság után mások lettek. Férfiasabbak, komolyabbak. Más szóval: használt nekik a honvédség. Gondolom, nehéz lesz az első két-három hét. De aztán... Focizni szerel­nék ... A mátranováki Hegedűs János, a Ganz-MÁVAG laka­tosa is felkészült a katona­életre. Komolyan is veszi. Véleményét röviden foglalja össze. — Becsülettel végig telje­síteni a i katonai szolgálatot. Nem vagyok kiugró egyéni­ség. éppen ezért úgv fogal­mazok, hogy becsülettel, kö­zépszinten letölteni a két esz­tendőt. — A haza fegyveres szol­Egy csendesebb helyet ke- dig megszokjuk a közösséget Kálata minden magyar állam­résünk néhány fiatalemberrel, is. s máris könnyebb lesz a hogy beszélgethessünk a hol- katonaélet. Szeretem a zenét. Gycnes László napról, arról, mit is várnak s úgy tudom, hogy a homvéd­rssss/ss/sss/sssss/sssssssssssss/sssssssssssssssssssssssssssysssss/sssss/sssssssssssssssssssssssss/sssssss/ssssss/ssssssss/sssssssss/ BÖNGÉSZŐK hassanak. A volt profi-bön­gészők szeme felcsillant ta­valy ősszel: — Ismét eljött a mi időnk — rebesgették —, s nagyot kö­Vajon kik hajladoznak ott, nősen kukoricából maradt sok szöntek a táblákban feltűnő aiherre ilyentájt a madár sem kint a határban. A tsz-elnö- ismerősnek. Versengtek egy- jár? Nem találós a kérdés, kök vakargathatták fejüket, mással, hogy kinek mennyi az mert sűrűn látni mostanában hogy mitévők legyenek, míg egy hektárra jutó, átlagos is a határban szorgoskodó végül jó néhány helyen na- böngésző-kukoricahozam. A embereket. Nem az időszerű gyón humánus döntés szüle- gazdaságok ezzel nem dicse- hnezögazdasági munkák vég- tett. amikor a böngészőkre is kedtek a zárszámadó közgyű- zésének szándéka hajtja őket, gondolva, bőven hagytak a léseken, mert az ő termésát- s nem is leveaőzni sétáltak a •zárakon maradékot. í:She4 laguk jóval alatta maradt a lakhelytől néhány kilométer- persze, hogy az idei munkát vártnak. A tsz-ekhez tulaj- rel arrébb fekvő földekre. _ szerették volna ezzel a „gesz- donképpen köszönőlevelet kel­ők a böngészők! Fiatalok és tussal" könnyíteni, mondván: lene írniuk az önkéntes beta- idősebbek elevenítik fel a ami kinn maradt, s beszánt- karítóknak, hiszen a mundér régi „népszokást”, amelynek ják, azt már nem kell elvetni, becsületét is mentik ezzel, úgy látszik a diósjenőitől a Erre jöttek és jönnek a bőn- mert végül is az elfelejtett pásztói határia, sőt még gészők. akik közül még né- kukoricacsövek jó helyre ke- azon túl is „rangja” lett. hányán emlékeznek a régmúlt rülnek. Csak az nem közöm- Régebben a betakarítás időkre, s tudják. minden bős, hogy a böngészésből ki­utáni görnyedezés, kutatás a csőért kár. ami haszontalan nek származik haszna: a kukorica-, burgo:iyafölde- célokat szolgál, s mivel sze- közösnek-e, vagy az egyénnek, ken harc volt a megélhetés- mesnek áll a világ (példánk- Persze, a böngészők is tűd­ért. A föld a birtokosé volt. ban kukoricaszemesnek), el- ják, utóvirágzásukat élik, s s a termés is. Ami a szegény végezték és elvégzik, amiről jobb más pályán keresni a parasztoknak jutott, az a tél a nagyüzem vezetői lemond- boldogulást. Kedvezőtlen közepéig, ha kitartott. Azóta tak. adottságú termelőszövetke­versze, nagyot fordult a vi- a böngészőkön is lemérhe- zeteink azonban tanulhatnak .leng, s már-már feledésbe merül gészö. Mécsem, mert az elmúlt év végi idő megnehezítette a azt ' hittek, fá fejlődésünk. A barázdák tőlük: a szó: bőn- mellett személygépkocsik, két- ''tini és négykerekű kocsik vára­koznak a rakományra, hogy két! hogyan lehet kihasz- a meglevő lehetősége- Sz. Gy. polgár kötelessége. Szerintem megtisztelő katonának lenni. Azért is fogalmazok mindjárt elöljáróban így. mert azt sze­retném mondani, hogy két­gyermekes apa létemre is tu­dom. mi a kötelességem. Tu­dom. hogy én csak egy évet szolgálok majd. ezt a tör­vény biztosítja. Viszont az egy évet szeretném iól ki­használni. Sütőipari pék va­gyok. a katonaságnál a sza­kács szakmát szeretném, el­sajátítani. Ha ez sikerül, ak­kor eredményes lesz az esv esztendő — vallja a salgótar­jáni Kelemen István. őszinték ezek a szavak. Szeretném még folytatni a beszélgetést, de a narancsok már hangzanak. Ismét a nagy­teremben gyülekeznek a fiúk, A párt, a KISZ. a tanács, a megyei hadkiegészítő és te­rületvédelmi parancsnokság képviselői búcsúztatják a be- vonulókat. Ünnepélyes a han­gulat. A zenekar is felsora­kozott. s a holnap katonái fe­gyelmezett sorokban a zene­kar pattogó indulójára elin­dulnak a vonat, a laktanyák felé, hogy példás, fegyelme­zett magatartásukkal örömet szerezzenek szüleiknek, hoz­zátartozóiknak, parancsnoka­iknak ... Somogyvári László termés betakarítását, t kitto- azután újra és újra forduL­NÓGRÁD — 1975, február 28., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents