Nógrád. 1975. február (31. évfolyam. 27-50. szám)

1975-02-28 / 50. szám

Újrafogalmazott vágyak A salgótarjáni Bolyai János Gimnázium négy utolsó osztá. lyában 130 diák fejezi be az idén középiskolai tanulmánya­it. Túlnyomó többségük a legkülönfélébb felsőfokú in­tézményben kívánja folytatni a tanulást. A lányok főként a tanárképző intézeteket, a fiúk a műszaki egyetemeket és fő­iskolákat pályázták meg. A többiek dolgozni mennek, valamilyen tanfolyamon sze­reznek szakmát, olyat, amely­hez az érettségi bizonyítvány ma már nélkülözhetetlen. Nagyfejed István édesany­ja révén ismerte meg a ZIM- et. Az any.ia itt ponthegesztő, fiát a nyári szünetben vitte be dolgozni a gyárba. A fiú­nak megtetszett az ott folyó munka, döntött. — Egészen a harmadik év végig a Kandó Kálmán Mű­szaki Főiskolára készültem. De aztán az orosz nyelvvel nem boldogultam. Nyelvet pedig mindenütt tanulni kell. Le­mondtam hát eredeti tervem­ről. A villamosság azonban lovábbra is izgat. Dolgozni fogok, és a szakmunkásképző intézetben megszerzem az elektroműszerész szakmát. Két év múlva jó szakma lesz a kezemben. A malema'tika.tagozatos osztály 29 fiúja közül ő az egyedüli, aki nem tanul felső­fokon tovább. — Mit szólnak ehhez a többiek? — Kérdezgetik, hogy miért ■nem akarok továbbtanulni, hisz matematikából, fizikából jó vagyok. De hát mondom, a nyelv... így jobbak az esélye­im. Meggyőzőek a szavai. Az ember valóságos értékét kü­lönben sem az adja, hogy mit csinál, hanem az, ahogyan csinálja. S bizonyára kiváló műszerész válik belőle. Az iskola — mint a többi középiskolában is tapasztalha­tó — gondot fordít a fiatalok pályaválasztására. Az irányí­tás, a befolyásolás legáltalá­nosabb eszközei széles kör­ben ismertek: osztályfőnöki órák, szaktanári beszélgeté­sek, gyár- és üzemlátogatá­sok stb. Figyelemre méltó a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek kezdeményezése: felméri, hány dolgozójának a gyerme­ke tanul a gimnáziumban, közülük hányán nem kíván­nak az érettségi után tovább­tanulni; számukra a gyárban állást ajánlanak. Jó módszer ez, hiszen megkönnyíti az elhelyezkedést, erősíti a gyúr és a családok egymáshoz kötő szálait. Bodor Judit általános tan­tervű osztályba jár. A máso­dik év végén választott: an­golt tanul tovább, vagy mű­szaki rajzba kezd. Az utóbbi mellett döntött. — Egyrészt, azért, mert angolból nem voltam valami erős — magyarázza —, más­részt, mert kíváncsi voltam, mi is az a műszaki rajz, harmadsorban pedig, elhelyez­kedésem szempontjából ennek látom nagyobb értelmét. Heti három órában tanul­ják a tantárgyat. Az itt szerzett alapismereteket tan­folyamon lehet bővíteni. Me­lyik vállalatnál, gyárban len­ne jó dolgozni — még nem tudja. Csak a végzendő mun­kában, a műszaki rajzban, biz­tos. — Mit vár az első munka­helyétől? — Megértő munkatársakat, jó légkört. Az első napok be­nyomásai döntőek. Tudom, mivel én leszek az új, elősző«’ is nekem kell alkalmazkodni a közösséghez. A fizetés nagy­sága egyelőre nem érdekel, csak azt csinálhassam, amit szeretek, tehát a műszaki raj­zot. Judit kirakatrendezőnek ké­szült. Iskolatársához hasonló­an, később változtatta meg eredeti elképzelését, önként mint a ketten; mert — nem kis dolog — szembe mertek nézni a lehetőségekkel, ön­maguk pillanatnyi szorgalmá­val és képességeivel. A való­ság tényeiből. a realitásokból indultak ki. Ez valamit mindenképpen bizonyít; egyéni érettséget, a pályaválasztási munka helyes­ségét és hasznosságát. Miért? Mert nem azok lesznek, ami­ről évekig álmodoztak, még­sem fásult, csalódott emberek. —ok— A BESZED sebessége Az emberek őltalábgn Dercén­ként 100 szavas sebesséese! beszél­nek és 3—5-ször lassabban olvas­nak. JC differencia megszüntetésé­re hozták létre Amerikában a ..Varysoeech" elnevezésű készü­léket. Próbáltunk meg eav mag­nófelvételt más sebességgel lelát­szani, mint amilyennek a felvé­tel készült. Alt* értünk meg va­lamit a szövegből. A Varysoeech segítségével az eredetile«* egyórás időtartamú felvétel 2« nerc alatt játszható le ügy, hogy minden szó érthető marad benne — a készülék ugyanis nem pusztán mechanikusan változtatta a lelát- szási sebességet, hanem elektro­nikus eljárással át Is alakltla a felvételt úgy, hogy a beszéd nor­mális tonalitása és hangszíne minden sebességnél megmarad. A készülék segitsé,gével csökkenteni lehet a rádión sugárzott reklá­mok adásidejét, egyszerűsíteni lehet a játékfilmek szinkronizá­lását és könnyebben lehet gyors­írást Is tanítani. Mai tévéajánlatunk 20.55: Tudtuk. hogy inas lesz... A közelgő pártkongresszus jegyében, készült tévéműsor- sorozat első része. Amelyben éppúgy, mint a sorozat to- váhbi műsoraiban arról szól­nak. hogy a kommunisták helytállása, mindennapi fe­lelős cselekedetei. hogyan formálják egy-egy közösség — gyár, tez. megye — életét, Az első részben Pest me­gyében járunk. Ebben a sajá­tos arculatú megyében, ahol a bevándorlókkal naponta szaporodik a lakosság. Ahol a mező gazdaságból az ipar való áramlás tömeges példái- val találkozhatunk. Pest megyé­be. az egykor teljesen me­zőgazdasági jellegű területek­re korszerű ipar települt. S a mezőgazdaság is nVi ndi n- kább ipari jeRegűvé válik. De hogyan válnak az egykori mezőgazdasági munkások ipa­ri rtiunkássá? Hogyan illesz­kednek be új környezetük­be a bevándorlók? Milyen feladatokat ró ez a megye politikai és társadalmi veze­tőire? — ilyen, és hasonló kérdéseket feszeget a műsor — érdekesen, sokoldalúan. 1 ...................... F EKETE GYULA: ' - A FIŰ MEG A KATÓNAK (49.) Méregette a patakot. Bizony, közelről, sokkal szélesebb volt, mint amilyennek mesz- sziről látszott Lehetséges, a medre nem olyan széles, de már a parti fűben bokáig érő a víz. Meg­híznak tavasszal a patakok. Akárhogy nekiszaladna, nem bírná átugomi. Mondjuk levetné a bakan­csot. s mezítláb szaladna ne­ki, És a kutya sem tudná átugorni- Ez az. Ahhoz meg le kellene vet- kőznie. hogy átgázoljon De pisaok hideg a víz. még aztán tüdőgyulladást kap. A közepe is. ki tudja mi* íren mély. Ez az, ha hajnalban indul­na útinak, akkor is csak át kell valahogy kecmereenie a túlsó partra. Erősen gondolkozott, ho­gyan juthatna át. Mert vala­miképp át kell jutnia, isten­untáig nem kusmyadhat itt S arra hiába is várakoznék, hogy a víz maid csak leapad. Nyárra leapad, persze. Ak­kor, lehetséges, száraz lábbal is átmehetne rajta; itt sem igen másformák a patakok, ipint Magyarországon. De hol van még a nyár! Ha elindulna a part mentén — nem arra, ameirre a kato­nák vannak, hanem az ellen­kező irányba —, hídnak vala­hol előbb-utóbb lenni kell. Bár ahol híd van, ott már út is van, meg katonák is vannak.­Csónakot se igen találna sehol, n«m olyan nagy patak ez. Eszébe jutott a kukorica­szár. Ha összekötözne vagy négy­öt kévét — a derekán a kö­tél. lám, ebben is szerencsét hoz! — azon elérhetné a túlsó partot. A kutyával együtt. Legfeljebb a bakancsa merül­ne be, De azt lehúzná előtte, és jól feltűrné a nadrágszárat, Kellene egy bot is, jó erős karó, lökdösni a tutajt. Elso­dorhatja különben a víz. Ez már semmiből sem áll. Bicska van, ág is van elég a fákon, lehet válogatni. Olyan élénken elképzelte, ahogy a túlsó partra áttuta- joztk a kukoricaszáron, meg is nyugodott. Mintha máris odaát volna. Az biztos, hogy még a sö­tétben le kell hordania a ku­koricaszárat; nem hurcolász- hatja világoson. És — úgy van — vágni kell egy jó erős botot is. Telik az éjszakából. ★ — Kitolok veled, te patak «— mondta a pataknak, — Akárhogy Is akadékoskodsz, látod, én kitolok veled. —• Veleeeem?.,, Velem aztán nem! — Lányhangon Válaszolt a patak olyan lánv hang­ján, aki nagyon foghegyről veti a szót. — Te ts mész az utadra, mi közöm hozzá, én is járom a magam útját, mi közöd hozzá. Semmi közünk egymáshoz. — Épp ez az. hogy miattad nem mehetek az utamra! El­állód az utamat, épp ez azl — Miért kell neked éppen erre csámborogni?.., Nem elég kerek a világ? — Ha egyszer erre van dol­gom... Neked, neked, éppen, hogy neked miért kell erre csámborogni? — És miért nem jó neked a kövesét, mint másnak?... Az­ért vannak az utak, meg a hidak, hogy ki-ki járja a maga útját. Az emberek is, meg én is. — Te a fronton is keresz­tülmész? — Keresztül hát. Nagyon érdekel engem a front! — És az országhatárokon is? Akármikor? — Jó vicc! Mit számít ne­kem az országhatár! — De a hegyeken nem mész keresztül. Én még a hegyeken is keresztül tudok menni. Meg a határokon is, meg. a frontokon is! — De felvág valaki! Szere­tem, ha egy fiú ennyire íel­NÓGRÁD - 1975. február 28., péntek Szemnek is jóleső Szécsény — a volt Forgách kastély épületében múzeumot alapítottak. KLUBNÉZŐBEN RAKÉTAVEZÉRLÉS LÉZERREL Az amerikai Országos Űrhajó­zási Hivatal — a NASA — nagy­kapacitású lézersugarakkal kez­dett kísérletezni a rakéták ve­zérlésének területén. A sugarat a rakéta talapzatára irányítják a Földről, s fgv — a tudósok vé­leménye szerint — ionvonzást lg- hét létrehozni a tüzelőanyag ét- párologtatásának segítségével. Ez az eljárás a jövőben jelentősen csökkentheti a rakéták fellövésé­vel járó költségeket. vágó«. Ha olyan legény vagy, a tengerbe gyere utánam! — A közepébe? — A közepébe hát!... S a fenekére gyere utánam. Ha olyan legény vagy, — Es honnan tudsz ma­gyarul? Német patak létedre... — Német vagy se, tudok és kész. Nekem tanulni se kell. Csak tudok. —• Orpszul Is tudsz?... Ha- varis tü paruszki? — Havárju, persze. Znáju. Még az a jó, hogy a pata­kok tudnak magyarul. Akár­merre jár az ember a világ­ban, patakkal mindig találko­zik. — Nálunk is folyik egy pa­tak a szőlőhegy alatt, Nádér­nek hívják, Nem ismered vé­letlenül? — Nádér... Nádér.., Várjál csak. Az fiú-patak, ugye? — Én azt n®m tudhatom. Lehetséges, hogy fiú-patak. Azt ti jobban tudjátok egy­másról, — Hogyne ismerném! Nád­ér... Szoktunk a tengerben találkozni. Én minden patak­kal találkozom a tengerben. — Nem üzensz valamit ne­ki?... Megyek most haza. az­tán megmondhatom, ha üzensz valamit. — Nem szokásom üzengetni fiú-patakoknak. Az nem való. Nézd már!... Üzenjen ő, ha valamit akar. 1 — De kitartod magad, te patak!.,, Mifelénk a lányok nem tartják ki ennyire magu­kat. Az mind örül, ha van kinek üzenni. — Igen, mert pusztul a sok katona. És ahány katona el­pusztul. annyi lány marad magának. (Folytatjuk) AZ ELSŐ MEGLEPETÉS egy tábla a bejáratnál: Nyit­va 15-től 19 óráig. A második: a pazar berendezés, felsze­reltség. Nem drága bútorokra, szőnyegekre kell gondolni — szürke műanyag padló borít­ja az egymásba nyíló két kis helyiség padlóját, ízléses, egyszerű fotelok, kisasztalok, műbőrrel bevont zsámolyok teszik otthonossá. Ami iga­zán pazar, az csupa apró ki­egészítés: zsinegből és színes temperából komponált pávás falikép, plakátokból, képesla­pokból „ollózott”, egész fa­lat beborító, mozgalmas, tar­ka montázs, ügyesen felkasí­rozott szép tájképek, fago­lyókból és sokszínű pingpong- labdákból spárgára fűzött tér­elválasztó függöny és egye­bek. Jó almoszférája, hangulata van a helynek. A felszerelés — televízió, magnó, lemezját­szó, az asztali játékok és a folyóiratok, könyvek szek­rényei lakberendezői gonddal, praktikusan elhelyezett. Nem meglepő ez, ha tudjuk: az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat, klubjában járunk, a berendezés, a csinosítás mun­ka ia a dekoratőrök kezét di­cséri elsősorban. A másik do­log: a fiatalok nagyon sze­retik ezt a klubot, maguké­nak érzik és így is bánnak vele. Ami az első „meglepetést” illeti: furcsa kissé ez a dél­utáni nyitvatartási idő. Ráa­dásul ez is csak a hétfőre, szerdára és a nem szabad szombatra vonatkozik. — Miért alakult így? — kérdeztük Tórák Margit számlaellenőrtől, a vállalat KlSZ-titkárától. — Egyetlen dolog indokol­ja: az üzem területén van ez a helyiség, ezért nem szabad este is itt tartózkodni, — Az ifjúsági parlamenten nem került szóba, mit lehet­ne tenni? — De, felvetettük. ígérték, hogy keresnek valamilyen megoldást. Persze, tudjuk, hogy nem könnyű. A Nógrád megyei Élelmi- szer-kiskereskedelmi Válla­lat üzlethálózatába 200 bolt tartozik, ebből mintegy 60 Salgótarjánban és peremke­rületeiben található. A köz­pont dolgozóin kívül tehát ennyi helyről verbuválódik a 114 fős KISZ-alapszervezet. A fiatal bolti eladók többnyire két műszakban dolgoznak. Munka után egyre többen ad­ják tanulásra a fejüket, ami bizony gyakran műszakcseré­vel jár — így ez a délutáni időpont ritkán megfelelő. Vannak azért törzsvendégek. Először is a klub vezetője, Takács Ferenc villanyszerelő. Minden alkalommal ő nyit, 5 zár. A programot a KISZ- szel közösen állítják össze. Csarnai Tiborné kulturos, kirakatrendező. Munkatársai­val közösen teremtették meg ezt a vonzó környezetet, ért­hető a ragaszkodásuk. Szíve­sen emlékeznek a jóízű be­szélgetésekre, sakkcsatákra, szellemi vetélkedőkre, szava­lóversenyre, Szabó Lajos gépkocsivezető, ha bejön a szomszédos rak­tárba, és leteszi a munkát, sosem mulasztja el, hogy be­nézzen. Hogy mit szeret leg­jobban a programból? Jónak tartja a kötött foglalkozáso­kat és a kötetlen beszélgeté­seket, játékot egyaránt —, azaz magát a klubéletet sze­reti. A kereskedő tanulók ne­vében HuJJtka Zsuzsát kér­deztük meg, ő most a deko­rációsoknál van gyakorlaton, ígv módja van benézni dél­utánonként, Csak annyit mond: „Jó itt lenni,,." • — RENGETEG TÁRSA­DALMI munka, jelentő» anyagi támogatás kellett hoz­zá — mondja Rácz Andrásná reklám- és propaganda-elő­adó. Meg is kaptuk a városi KlSZ-bizottságtól, a vállalati szakszervezetitől. A mi dal- gunk az volt, hogy életet. Igazi klubéletet teremtsünk. Sok minden történt ennek ér­dekében, szaporodtak a szeri vezett kulturális programok, egyre tartalmasabbak a klub- foglalkozások. A klubesték hiányoznak csjtk, a nyitva­tartási időt kellene módosí­tani — ez a nagy kívánsá­gunk. .. G. K. M.

Next

/
Thumbnails
Contents