Nógrád. 1975. február (31. évfolyam. 27-50. szám)
1975-02-25 / 47. szám
Szakmunkásjelöltek gyakorlaton Az idéfi áprilisban lesz negyedszázada animate, hogy a salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépipari és Gépgyártás technológiai Szakközépiskoláiban elkezdődött az oktatás. Az intézményiben, éviről évire 120—140 tanuló 'kap szakmát a kezébe, »teilte a vasiipar kü-lönlböző területein derekasan állnak helyt. Az idén végző fiatalok az érettségi oklevél mellett szakmunkás-képesítést is szereznek. Ezt. segíti a gyakorlati oktatás. amely korszerű tanműhelyben folyik. A tanulók hat szakma fogásait sajátíthatják el. Tál Szilárd kézi forgácsoló gyakorlaton Az iskola forgácsoló tanműhelye, ahol a negyedikesek gyakorlati oktatása folyik Motyovszki István lelvét elei Kisiparosok kiállítása Balassagyarmaton A XI. pártkongresszus tiszteletére nemcsak Salgótarjánban, Balassagyarmaton is bemutatkoztak a kisiparosok, termékeikkel demonstrálva a sokféle, olykor már kihalóban levő szakmát, szolgáltatásaikkal is bizonyítva azt a törekvésüket, hogy jó minőséggel, szolid árral állnak a lakosság szolgálatára. Erről beszélt az ünnepélyes megnyitón Sándor István, a KIOSZ Nógrád megyei titkára is. A kiállításon láthattunk csörgő korsót, színes fotót, díszes lószerszámot, új és javított lábbelit, illatozó orgonát, tükrös előszobafalat, bőrdísztárgyakat, kézi hímzést, kárpitozott bútort, és sorolhatnám tovább a szemet gyönyörködtető holmikat. Ahány téma, annyi derék, ügyes kisiparos Balassagyarmatról és környékéről. A bemutatott használati tárgyak nagyon esztétikusak voltak/ s gondos kivitelezésről tanúskodtak. Kétezer érdeklődő tekintette meg a balassagyarmati és rétsági járás, a város kisiparosainak reprezentatív kiállítását, amelyhez hasonlót nagyon régen rendeztek Balassagyarmaton. Sokan kérték Láng Mihálytól, a KIOSZ titkárától, hogy gyakrabban rendezzenek ilyen termék- és szolgáltató bemutatót és több szakma képviseltesse magát. Szívesen látnánk vala- mennyíüket, mert úgy igaz, ahogyan egyik látogató is írta a vendégkönyvbe: „érezhetően él még a tisztes ipar.” E. É. A kongresszusi irányelvek tükrében: Gazdasági fejlődésünk- realitásai Céljaink komolysága n. Az. hogy gazdasági fejlődésünk üteme az évtized hátralevő részében hogyan alakul, az nagymértékben a Központi Bizottság kongresszusi irányelveiben lefektetett gazdaságpolitikai célok következetes megvalósításától függ. Nincs szó „új gazdaságpolitikáról”. semmiféle úi felfedezésre nincs szükség. Meggyőződésem, hogy nincs is alapja ilyen várakozásnak. Arról van szó. hogy alapjában véve már a negyedik ötéves tervben is megfogalmazott gazdaságpolitikai célokat kell sokkal komolyabban venni és gyorsabb ütemben megvalósítani. Ha eddig egyeseknek jelszó volt csuDán a gazdasági hatékonyság javítása. most tudomásul kell venni, hogy az ország fejlődése, az elért életszínvonal biztosítása múlik aaon, milyen gyorsan sikerül a hatékonyság javítását a .társadalmi tudat és a társadalmi magatartás szerves részévé tenni. Egyesek azt mondhatják, hogy az életszínvonal növelése csupán elhatározás kérdése: azon múlik, hogy a nemzeti jövedelemiből menynyit fordítanak felhalmozásra és fogyasztásra. A nemzeti jövedelem fel- használásának arányait azonban nem lehet ilyen akarati úton eldönteni. A fogyasztásra vagy a felhalmozásra fordítható eszközöket nem lehet tetszés szerint úgy ..adagolni”, mint ahogy a szakács adagolja a sót. A népgazdaságban: kialakult arányok (és aránytalanságok). bizonyos elengedhetetlen társadalom- politikai és gazdaságfejlesztési feladatok (használhattam volna a kötelezettségek kifejezést is) szinte előírják a gazdaságvezetés számára, hogy a nemzeti jövedelem fő arányait hogyan alakítsák. A gazdasági és a társadalompolitikai célok elérése például az elkövetkező években. elengedhetetlenül szükségessé teszi az infrastruktúra fejlesztését és a meglevő termelőalapok korszerűsítését, főleg az iparban. Nagy erőt kell fordítani az alapanyag-termelő szektorok és az energetika fejlesztésére. Mindez együtt jelentős részt köt le a nemzeti jövedelemből. A „klasszikus” gyáriparban tehát a fejődés. a növekedés forrása elsősorban a belső tartalékok kiaknázása, illetve új' növekedési források felkutatása. Az 1975—1990-ig teriedő 15 évben összesen 10O—200 ezer fő létszámgyarapodással számolhatunk. szemben az 1967 —1972 évek 340 ezer fős létszámnövekedésével. Az úi munkaerő nagy részét a szolgáltató szektorokba kell elhelyezni. a termelő ágazatok számára a munkaerő tehát számbelileg ném bővíthető erőforrássá válik. Igaz. hogy számítások szerint, ha a magyar iparban az elmúlt 20 évben, a munkd termelékenysége legalább Nyugat-Európa átlagos, évi 4‘,5 százalékos termelékenységi növekedését elérte volna, akkor az 1970. évi termelési színvonalhoz mintegy 320 ezerrel kevesebb foglalkoztatott, vagyis a tényleges létszám 83 százaléka elegendő lett volna. Ez arra utal, hogy a magyar iparban a belső munkaerő-tartalékok még nem merültek ki. Ha igaz az. hogy a jövőben a növekedés szempontjából a rendelkezésre álló munkaerő hatékony foglalkoztatása meghatározó tényezővé válik. úgy komolyan kell venni a munka- és üzemszervezés. a szervezettségi kultúra színvonalának az emelését. Elemi érdek fűződik ahhoz, hogy a szűkösen rendelkezésre álló munkaerőt olyan termelésben foglalkoztassuk, amelyeken ezt a lehető legjobb hatásfokkal tehetjük, Vagyis, arányait tekintve növelni célszerű a kvalifikált munkán alapuló termelést. Ez egybevág azzal a megfontolással is, hogy csökkentsük az anyag- és energiaigényes termelés arányát. A munkaerővel való ésszerű gazdálkodás és a termék- szerkezet módosításához fűződő érdek szorosan összefügg egymással. Méltán állapította meg Németh Károly a Központi Bizottság ülésén, hogy „a gazdasági fejlődés legnagyobb tartaléka a termelési szerkezet további iaví- tásában van”. Célszerű arra törekedni, hogy a termékek fajlagos anyag- és energiaigénye minél kisebb legyen. A termelői árak módosítása bizonyára ösztönözni fogja a vállalatokat a termelési szerkezet ilyen irányú módosítására. illetve a fajlagos anvaa- és energiaráfordítások csökkentésére. A termékstruktúra korszerűsítését sürgető állami ösztönzés — a nehezebb világpiaci feltételekkel összhangban — erőteljesebbé vált. Ezt fejezi ki a termelői ármódosítás és számos, exportra kerülő termékcsoportra kivetett anyagár-különbözeti adó. amelynek az a rendeltetése, hogy az alapvető anyagokat felhasználók, export esetében kénytelenek legyenek az anyagok valóságos világkereskedelmi árával kalkulálni. A termékszerkezet módosításánál, illetve fejlesztésénél messzemenően kívánatos kihasználni a KGST-együttmű- ködésben és szakosításban rejlő lehetőségeket. Egyre több bizonyítékát látjuk annak. hogy egy kis ország elsősorban a nemzetközi munkamegosztás rendszerébe illeszkedve folytathat tartósan gazdaságos termelést. dr. Varga György (Következik: A növekedés gyorsításának forrásai) A pártbizalmi többed maC gával felkereste és ünnepélyesen, saját kezűleg ragasztotta be a tagsági bélyeget a piros könyvbe. Aztán keze tfogott Kuzin ezt Jánossal és azt mondta neki-: — Gratulálunk... Feszült csend következett. Kazinczi arca megszínesedett. Tudta, mondania kell valamit; de nem találta meg a kellő szót. Érezte, hogy zavarában a gondolatok darabokra törtek agyában. Arca átmelegedett, egész testét gyengeség fogta el. Nem számított erre a rögtönzött ünnepségre. Egyáltalán, semmilyen ünnepségre nem számított. Amikor szólni akart, olyan volt, mintha eldugult volna a torka. Köhögött, felrántotta a vállát, ami nála az izgalom levezetését jelenti, és alig hallhatóan csak annyit mondott: — Köszönöm, nagyon köszönöm... Átvette a kiskönyvét, belelapozott, aztán belső zsebébe süllyesztette. Ezzel a rögtönzött ünnepség véget is ért. így emlékeztek meg Kazinczi János harmincadik é\jes párttagságának évfordulójáról. Az ünnepeltet, amikor magára maradt, az elnöki szobában elfogta a gyengeség. Kezébe temetve fejét idézte az elmúlt éveket. Gyorsan 'el- múllottak, ahogyan mindenki felett, aki nem ért rá magával foglalkozni, hanem ott dolgozott, ahol éppen szükség volt rá. Valamikor, régen, Málra- szeléről, a gáborvölgyi kis portáról a kamaszkort még csak éppen maga mögött hagyó vékony legényke, hóna alatt kis batyujával útrakelt. Hatvan lett volna a végcélja, Neki a legnevezetesebb szövetségbe tömörülni. Az idősebbek arról beszéltek, hogy le kell menni a bányába, szenet vágni. Tótok Sándor biztatta az embereket. ahol az apját már beteken keresztül fogva tartották. Nem tudta feledni az apja megrettent arcát, amikor egy éjszaka kirángatták az ágyából. Annyi időt sem engedtek számára, hogy elbúcsúzzon családjától, elvitték. Később kaptak üzenetet, hogy az idősebb Kazinczi Jánost rabságba fogott emberekkel Hatvanba, a Zagyva meder ásásánál látták fegyveresek felügyelete alatt. A fiú számára érthetetlen volt, miért az apját? Hiszen az családot tartott össze. A csákánytól megkeményedett kezének simogatása biztonságot jelentett. Soha rossz szándékkal nem viseltetett senkivel szemben. Meleg volt a szava, amikor arról beszélt, hogy a kovács mesterséget szánta neki, a legkisebbnek. Szófogadó fiaként indult tanulni a mesterséget i a városba János, és most, amikor a kaiapács kezének fogásától engedelmesen perdül az üllőn, nem mutathatja meg tudását apjánák. A szénfal mellé született embert a patak iszapjának' ásására kárhoztatják. A fiú a Zagyva hídján állt. Nézte a sárba térdig süppedt embereket. Kereste apját. Kutatta a széles vállát, magas alakját, tiszta tekintetét. Felcsillant a szeme, amikor meglátta. Felszakadt belőle a kiáltás. — Édesapám... Annyit látott, hogy az apja felemelkedik, a hang irányába fordul, aztán hallotta, hogy apjára kiáltanak csúnyán, jfnegalázón. Az apjára, akinél erősebbet, okosabbat, jobbat ő nem ismert. Fojtogatta a sírás, aztán az indulat fűtötte, hogy odamenjen, rúgjon, harapjon mindenkit, aki az apját bántja. Hosszú és keserves volt az út hazáig. Könnyektől áztatott szemmel állt édesanyja elé. — Az apámat miért bántják? — Mert nagyobb kenyeret kért... Később, kint a Nagyhegyen megbújva, hogy elkerülje az elvonulást, találkozott az apjával, aki megszökött az internálásból., A környez» hegyek körül már dübörögtek az ágyúk. A Mátra, fehérre dermedtem néma szemtanúként tekintett a vidékre. A bújdosásban tudt^a meg Kazinczi János az apjától, hogy . ott, ahol dübörögtek az ágyúk, barátok jönnek. Aztán, amilyen nagy kavarodás volt a szelei völgyön, minden átmenet nélkül olyan csend lett. A gáborvölgyi kis portára beköszöntött a jókedv. Együtt volt a család. A konyhában ültek, apjukat nézték, akinek a tűz megvilágította arcát. Hangja fáradt volt. Annyit mondott: — Hát. akkor ennek is vége, kezdődjék az új élet... Milyen íegven az az új élet? — fordul meg a fiatal Kazinczi agyában a gondolat. Eszébe jutott, hogy lent, a faluban beszédet mondtak a szónokok. A fiatalokat hívták ] NÓGRÁD - 1975,, fi — Kihűltek a gyárak, nem égnek a villanyok, kell a szén... A Kazinczi család jelentkezett. Este már készültek, hogy másnap indulnak a munkába, amikor Tótok Sándor bekopogott hozzájuk. Ismerték egymást, apjának testi-lelki barátja volt. János is, mióta eszét tudta, emlékezett a neki akkor öreg Sándor bátyjára, mégis olyan ünnepélyes lett a hangulat, amikor Tótok papírokat ' tett az asztalra. Talán azért is, mert ő maga is ünnepélyes arcot vágott. Nagyon röviden szólott: — Írjátok alá valamennyien. Nektek a kommunista pártban a helyetek... Csend lett a szobában. A tűz zúgása hallatszott csupán. Az édesanya felcsavarta a lámpa kanócát, aztán előkerült a toll, és az idős Kazinczy elsőnek írta alá a pártba való belépését. Öt követte az idősebbik fiú, a Laci, , aztán János. A termelőszövetkezeti elnöki irodában a csendet a telefon erőszakos csengése űzte el. Kazinczi János felriadt gondolataiból. Megkönnyebbülten felsóhajtott. Kintről a tél végi napsugár benevetett az ablakon. Olyan szép volt minden. És akkor elhatározta, estére hazamegy a gáborvölgyi kis portára. Köszönti hozzátartozóit a nevezetes évforduló alkalmából. Bobál Gyula 25-, kedd 3
