Nógrád. 1975. február (31. évfolyam. 27-50. szám)

1975-02-23 / 46. szám

EXPRESS - ami nem vonat, hanem KLUB A kezdet jól sikerült Már több mint másfél hó­napja alakult a salgótarjáni Express-klub. Minden kedden szól a zene a Karancs Szálló presszójában. A törzsvendégek száma mintegy százhúsz. Le­mezeket hallgatnak, humoris­ták előadásán vesznek részt, kirándulnak, szórakoznak. A klub tapasztalatairól Bedegi Győzőt, a megyei Expressz If" júsági és Diák Utazási Iroda vezetőjét kérdeztük: — A klub beindításával az volt a célunk, hogy a város dolgozó és munkás fiataljainak szórakozási gondjain segít­sünk. Hasznosan tölthessék el szabad idejüket, egyben az állandóan változó programo­kon keresztül megismerked-, jenek több olyan fővárosi művésszel, humoristával, disc- jockéy előadóval, akik meg­ismerésére különben nemigen lenne módunk — mondta Bedegi Győző. Hogyan fogadták a fiatalok b kezdeményezést? — A klubnak már most országos híre van. Nemcsak az Expressz-irodákban tudnak a klub létezéséről, hanem egyes városokban is. Legutóbb például egy gödöllői egyete-, mista jelentkezett, hogy szí­vesen adna műsort a fiata­loknak. Legjobban azonban mégis a sok pótszék beállítása jelzi az érdeklődést, és hogy nem hiába szerveztük meg a klubot. — A klub működése ön-, költséges, azaz semmilyen szerv nem fedezi a költsé­geket, mert a fiatalok maguk teremtenek elő mindent. A havi «.negyven forint, ami a bérlet ára, tehát csak az elő­adók biztosítására elegendő. A kezdeményezés véleményem szerint ennek ellené­re megéri. Azok a dolgozó fiatalok tagjai a klubnak, akik eddig nemigen tudtak hol szórakozni. Az idejárok szívesen jönnek és kultúráltan viselkednek. A Karancs presszó első osztályú hely, tehát mérni kell a zsebekhez is, plusz a bérlet ára. Nem diák szórakozóhely. összefogni egy eddig sok­szor értelmetlenül lézengő társaságot, már ez is nagy dolog. A kezdő, tapogatódzó lépések után remélhetőleg egyre bátrabbak jönnek. S bár, a presszó falait, — amik lassan bizony szűknek bizo­nyulnak —, nem lehet kitolni, azért a klub tagjai elégedet­tek lesznek a további progra­mokkal is. — Felméréseket végzünk, s igyekszünk megteremteni a lehetőséget, hogy a megye- székhelyen kívül Balassagyar-, maton és Szécsényben is mű­ködhessen majd ilyen klub. Ugyanilyen formában, és ugyanezzel a programmal. Jó lenne, ha olyan megértéssel találkoznánk a vendéglátóipari vállalatoknál, mint amilyenek­kel a Karancs Szállóban Gecse István, a szSlló vezetője foga­dott. Egyre több klub alakul mostanában Salgótarjánban ég szerte a megyében.Jó len­ne, ha mind ugyanilyen gyor­san megtalálná igazi,,énjét”, célját. Mert sajnos, akad még céltalanul működő klub, nem is egy. A jól működők­nek viszont akkora a táboruk, Ijogy a fele tagság is elég lenne. Az „Exoress” kemény, de jó fába vágta a fejszét. S talán a mozgolódás, amit megindítottak, nagyobb siker­rel jár majd mind több tár­suknak. Ehhez azonban szük­séges az „Express”-esek se­gítsége is. A következő hetek vendége lesz többek között Dévényi Tibor, B. Tóth László és is-i mét jön a fiatalokhoz Éliás Gyula, a lemezlovas. Jó szó­rakozást! — bi — Kárpáti kalendárium 1975 A szomszédos szocialista államokban évről évre megje­lenő magyar nyelvű évköny­vek közül gazdag tartalmával kiemelkedik az Ungváron ki­adott Kárpáti Kalendárium. Tallózva az évkönyvben (amely Konsztantyin Bibikov és Egressy György szerkeszté­se), mindjárt az első lapokon megragadja az olvasó figyel­mét a hazánkban is ismert Váradi-Stemberg János pro­fesszor írása: Jókai és Puga- csov. Ez a tanulmánynak is beillő, tudós elemzés abból az alkalomból íródott, hogy a nagy magyar mesemondó szü­letésének 150. évfordulóját ünnepeljük, másrészt megem­lékezünk a Pugacsov által vezetett 1773—1775-ös paraszt- háború 200. évfordulójáról. Pugacsov 1775. januári kivég­zései is indokolja Váradi- Sternberg professzor írását, melyből idézzük az alábbia­kat: ..Az orosz téma először az l!)49-es cári beavatkozáskor jelentkezik Jókainál. Az 1850-es évek közepén a Véres könyv elbeszéléseiben a krí­mi háború eseményeit örökí­ti meg. Ezután következnek az Észak honából című ciklus orosz történelmi tárgyú da­rabjai. 1864-ben három elbe­szélés szól II. Katalin uralko­dásának eseményeiről: Az úrnő. Egy csók, egy szó és A vakmerő, amelynek hőse Je- meljan Pugacsov, Ez az író első olyan műve, amelybe a cári önkényuralom­mal szemben álló orosz sza­badságmozgalmat ábrázolja. A 15 évvel később keletkezett Szabadság a hó alatt-ban a dekabristáknak és a szabad­ság hősének — Puskinnak emel emléket. Az utolsó orosz tárgyú regényében, az Ataná- ziában, újra II. Katalin ural­kodása idejéhez tér vissza, és leírja a cári hatóságok által Kamcsatkába száműzött Be- nyovszki Móric kalandjait, aki 1771-ben (két évvel a Pu- gacsov-megmozdulás előtt) orosz politikai száműzőttek és helyi lakosok részvételével si­keres felkelést robbantott ki”. A Vakmerő először a Vasár napi Újságban látott napvilá­got, később Jókai a Milyenek a férfiak? című gyűjteményé­ben is közzétette, majd a Nemzeti kiadásban is megje­lent. Jókai Pugacsov-elbeszé- lését (melynek nincs idegen nyelvű tolmácsolása) nem tartották számon. Jókai együtt érez a parasztvezérrel, s ebben a tekintetben írói ál­lásfoglalása közeli Puskiné­hoz. aki a Pugacsov története című tudományos irányú mű­vében és A. kapitány lányá­ban írta le a Pugacsov-fel!ke­lés történetét. A Vakmerő-ben Pugacsov a nép fia. aki „közönséges Don melléki kozáknak született, s mint katona résztvett a porosz hadjáratban... Rendkívüli tes­ti erő, sok természeti ész és találékonyság tüntették már ki aikkor is.” Pugacsov és a paraszthadak hősiességével az író szembe­állítja a hivatalos Pétervárt, a cámőt körülvevő udvaron­cokat. Maró gúnnyal, szinte szatirikusán ábrázolja Jókai a cári hadvezetőket, s találó­an írja, hogy „a császáriak részén annyi volt a tábornok és ezredes, mint Pugacseffnél a szökevény káplár...” Cikke végén VáracR-Stem- berg professzor így összegezi, mint irodalomtörténész a Jó­kai és Pugacsov vonatkozta­tását: „Jókai Pugacsov elbeszélése arról tanúskodik, hogy az 1773—75-ös parasztháború nemcsak Oroszország népei tudatában hagyott nyomot. Az elbeszélés forrásáról elmondot­tak érzékeltetik azokat a szá­lakat, amelyek összefűzik kü­lönböző országok és népek kultúráját. A Vakmerő tehát a sok évszázados orosz—ma­gyar művelődési kapcsolatok egyik kevésbé ismert érdekes színfoltja.” R. T. Könyvíáívéiéiés és közéletiség (45.) ' Még a két pap is összeve-, szett aztán. A tanítók tettek igazságot a végén: a refor­mátusoknak a Bangya olda­lán, a katolikusoknak a köz­ségháza oldalán kellett haza­felé menni. Így már csak át­kiabálhattak egymásnak a fő­utca egyik oldaláról a má­sikra. de a mindennapos lök­dösődés abbamaradt. Erősen figyelt, szerette vol­na hallani, milyet imádkoznak a katolikusok. De nem hal­lotta jól a suttogást, a kinti dübörgéstől, csak összefüg­géstelen szavakat hallott — „oltalmazó szent Szűzanya”, „a Megváltó hét sebére” — ilyesmit. Csodálkozott, hogy ilyen hosszú imádságot könyv nél­kül tudnak a katolikusok. Ö is megtanul majd egy­szer egy hosszú imádságot, persze, református imádságot. Csak jobban eshet a Jóisten­nek, ha valaki könyv nélkül tudja az imát. És nem olvas­sa, mint a reformátusok. Elúnta a figyelést; kifelé hallgatózott megint. Idáig csak csak elértek az oroszok, de innen aztán nincs tovább. Saját szemével látta a rengeteg német tankot Meg akkora ágyúkat is látott, FEKETE GYULA: A FIŰ ' EG A KATOMÄK magasabban állt a csövük a háztetőnél. Ha ezek egyszer elindulnak — igaza lesz Henriknek —, meg sem állnak Moszkváig. Eszébe jutott a géppisztoly, amelyet tegnap eldugott a disznóól padlásán. Ha volna töltény hozzá, persze sok töl­tény, vagy két-három ládá­val, kiállna a kapuba, és le­lőne minden oroszt, aki az utcába bemerészkedik. Nem, a kapuban nem jó. Megláthatják. Azok is lőnek. A padlás jobb, onnan mesz- szebbre is látni. Megemeli a zsindelyt, kidugja a géppisz­toly csövét... .. .Most bukkan elő egy a sarkon, az arca csupa szőr, szakadozott kabátjából pisz­kos vattacsomók lógnak, ba­kancs helyett felmadzagolt zsákdarabok a lábán. Meg­görnyedve, óvatosan lopako­dik, szuronyos puskáját előre NÓGRAD - 1975. február 23,, vasárnap n szegezve... és pakk. Vége. .. .Most megint jön egy. : i pakk. Vége. .. .Most egyszerre három is... pakk..; pakk..; pakk... Az a baj, nem nagyon ért még a géppisztolyhoz. A ra­vaszt megkereste rajta, amit meg kell húzni, de azt nem tudja, hogyan töltik meg ha; kifogy belőle a golyó. Mert nem úgy töltik meg, mint a pisztolyt. A pisztolyhoz ért, azt akármikor meg tudná tölteni. Mire fölkelt és felöltözött, elcsendesedett odakint az ágyúzás, s eltávolodott a gép­pisztolyok kereplése. Azt azért kikémleli majd, hogyan lehet itt feljutni a padlásra. Sehol sem látott létrát, igaz, nem is kereste idáig. Stefi néni sokáig tapogatta elmerevedett lábait. Majd a lépcsőhöz ment, és kifelé hallgatózott. A SZÍNES, tágas könyv fo­lyosók között sétálgatva aka­ratlanul egy réigi epizód ju­tott eszembe. Kisdiák korom­ban vissza-visszatérő rém­álom gyötört, éjszakánként hangosan kiabáltam: Segítse­tek, rámzuhannak a könyvek, mindet el kell olvasnom!... Ma már jól tudom, nem rám var minden kötet, és azt is mi volt az alapja ennek a li­dércnyomásnak. Hosszú órá­kat töltöttem a zsúfolt köz­ségi népkönyvtár mennyeze­tig felérő könyvrengeteg aljá­ban. A betűrend és a kataló­gus hiánya néha kilátástalan­ná tette a válogatást, és nem volt hely egy kis olvasgatás­ra. Ha összeszámolnánk, hogy egy átlagos olvasó élete so­rán hány órát tölt könyvtár­ban, több ezres szám lenne az eredmény. Nem mindegy, hogy ez a hetekké, hónapok­ká összeálló időmennyiség milyen környezetben telik el. Sem az olvasónak, sem a könyvtárosnak. „Amikor 1958. augusztusá­ban Rétságra kerültem, egy zárt rendszerű, eléggé zsúfolt könyvtárat találtam. Első ténykedésem az volt, hogy szabadpolcossá átalakítsam. Élő kapcsolatot kell teremteni a könyv és az érdeklődő em-. bér között: ez lehetne a -«könyvtárosi hitvallásom». A kezdés nem volt könnyű, mi­vel sokan szívesen hagyatkoz­nak a könyvtáros tanácsaira,- nehezen szoktak rá az aktí­vabb választásra, könyvciseré- re. De az áibtekinthetőbb könyvsorok vonzása segített”. Kevesen vannak Rétságon, akik nem ismerik Csáthy Al- bertnét, a járási könyvtár vezetőjét. 17. éve, hogy itt lakik és dolgozik. — ÉS IGYEKSZEM min­denkinek „bemutatkozni”. Nem is magamat, hanem az intézményt szeretném megis­mertetni az újonnan beköltö­zőikkel, az ide bejáró mun­kásokkal, diákokkal. Persze, más volt a bemutatkozás módszere pár évvel ezelőtt, mint ma. Akkoriban szinte lasszóval kellett fogni az ol­vasókat. Bejártunk a külön­böző intézményekbe, üzemek­be. Magunkkal vittük a be­iratkozási naplót és kártyákat, no és néhány könyvcsemegét mutatóba. Az indulásom ide­jén 300—350 olvasónk volt, tavaly 1024. De a könyvek száma, a beszerzési keret is sokat változott. 1958-ban 5000 kötet, 5—6000 forint vá­sárlási kerettel, idén 16 ezer az állomány és 35 ezer a be­szerzésre fordított összeg. Na­gyon fontosnak érzem a kör­nyezet változását is: a köl­csönző terület is meghárom­szorozódott. Egy ilyen hangu­latos. csupa-ablafc tereimben szívesebben olvasgatnak az emberek. Bent vagyunk a — Mennyben lakó édes Atyám... — sóhajtott, szemét törölgetve. —' Meghallgattál engem... meghallgattad az én könyörgésemet... Összeszedtek néhány szük­séges holmit — a lámpát csak lecsavarták —és fölmen­tek a napvilágra. A tornácon két, ismeretlen egyenruhás katona állt. Ilyen katonákat még sohasem lá­tott. Az egyikük Stefi néninek fordította a géppisztolyát (géppisztolyt sem látott még ilyet): — Nyemci jeszty? A néni halálra váltan tá togott, nyítogatta a száját; de nem jött ki hang a torkán. — Nemet von?... — kér-, dezte most a másik katona. — Fasiszt?... Dajcs von?, . i----Dehogyis van, kérem... n incsen itten... — kétségbe­esve mutogatott a néni — nincsen német... nincs, nincs... Angolok volnának ezek? De ilyen hirtelenséggel? Nem hitték el a katonák hogy nincs német, mert Ö6Z- szejárták a házat, benéztek az ágy alá, a szekrényekbe. Kutászkodtak a pincében, meg a padláson is. Külön kis ajtó volt a folyosó végén, onnan szolgált egy vaslétra, fel a padlásra. (Folytatjuk) Rétsági beszélgetés centrumban és úgy érzem, a rétságiak életéhez is szerve­sebben hozzátartozunk. Két hónap alatt már 530 új olva­sót írtunk be. — A könyvtárvezetés mel­lett közéleti tevékenységet is vállal, összefügg-e egymással ez a két terület? — A járási nőtanács elnö­keként, a járási hivatal meg­bízott KlSZ-tátkáraként sok ismeretterjesztő előadást tar­tottam. A hivatalnál össze­hoztam egy irodalmi színpa­dot. Ennek volt a jutalma az a feledhetetlen tíznapos SZU- beli ajándéküdülés. Mindig azt vallottam, hogy egy könyvtáros nem áshatja be magát a könyvek és a köl­csönzőkártyák közé, tisztában kell lennie a gazdasági, tár­sadalmi változásokkal. Itt van például a munkásművelődés kérdése. Ha csak a közműve­lődési párthatározat „nyomá­sára” kompán.yszerűen csiná­lunk, ezt-azt érdekében, szem elől téveszthetjük a legfonto­sabb célt: élő kapcsolat terem­tését a köny vek és az olva­sók között. Ha nem veszi észre az ember, hogy mezőgazdasági jellegű járásból iparivá. ala­kul az a környék, ahol él, a könywálasziték nem fogja tükrözni a valós igényeket. A körzet üzemeiben dolgo­zókkal kiépített jó kapcsola­tok nélkül nem tudtuk volna segíteni a fellendülő tanulási kedv támogatását. A rétsági és tolmác&i üzemek 21 szoci­alista brigádjával, az ÁFÉSZ hat brigádjával kötöttünk először együttműködési szer­ződést. Ezután a községekkel: a diósjenői V1LLTESZ két. a berkenyéi paszomány ár úgy ár három, a nagyoroszi Vegye - ipari Ktsz két brigádjával. Bár nem teljes létszáma 1 iratkoztak be a dolgozók — nem is ez a cél! — jelentő­sen emelkedett a felnőtt o.- vasók száma. A brigádok be­kapcsolódtak az Olvasó mun­kásért mozgalomba, mi pe­dig kulturális vállalásaikat segítjük. Az elmúlt hónapok­ban három író-olvasó találko­zót szerveztünk, az egyiket az üzemek kulturális - alapjá­ból dotáltuk. Felajánlottuk, hogy szombatonként is nyit­va tartunk. VOLT OLYAN — a GLÓ­BUS Móricz Zsigmond Szoci­alista Brigádja — amelyik patron álója Kő-Szabó Imre segítségével megismerkedett névadójával. Ezen az összejö­vetelen is kiderült: a munká­sok gokkal szélesebb érdeklő­désűék. mint sokan hiszik* Izgatta őket az író által hasz­nált régi kifejezések eredete, érdeklődéssel lapozgatták az etimológiai szótárt. És ami­nek legjobban örülünk: jól érzik magukat itt, otthonosak nálunk! G. Kiss Magdolna 7iwqácsok Ahhoz, hogy az ember ke­veset keressen. sokat kell tanulnia. A. Dávid francia író. ★ Az emberevő szerint a jő bánásmód embertársával szemben az, hogy jó étvágy- gyal eszi meg. Kannibál népi bölcsesség Ha valaki azt mondja, amit gondol, akkor gondolkozik-e egyáltalán? A természet mindenkivel igazságos. Micsoda igazságta­lanság! J. Alexander angol humorista Azok, akiknek jó az emlé­kezőtehetségük, éppenhogy könnyen megfeledkeznek bi­zonyos dolgokról. ö mindig igazat mond, csakhogy megválogatja, kinek mindja. T. Leni olasz énekesnő Jelenet Max Frisch: ..... és a holtak újra énekelnek” cí­mű drámájából. (Február 25. — kedd — 20.00 óra.) 2. mű­sor! Egészségügyi központ Thüringiában Űj egészségügyi központ épül az NDK-beli Suhl megye székhelyén, egy 16 hek­táron épült lakótelepen. A tízemeletes kórházba egyszer­re 746 beteget vehetnek fel, a hozzátartozó poliklinikán húsz szakorvos dolgozik. Itt kap helyet az izotópos kórmeg- áUapffó osztály, továbbá a koraszülött osztály és a Suhl környéki véradó- és transzfú­ziós állomás is. Nemsokára elkészül az or­vosi szakiskola épülete, amelyben 1976-ban kezdődik majd az oktatás. A kórház építésére körülbelül 140 mil­lió márkát fordít az állam Suhl várostól nem messze, Ilmenauban már láthatók egy 22 osztályos új poliklinika körvonalai. A klinikát jövőre adják át a betegeknek. a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents