Nógrád. 1975. február (31. évfolyam. 27-50. szám)

1975-02-22 / 45. szám

Ki villanó fogsor — derűs szemek.így igaz a klub hangu­lata, F őhadiszállásuk: a számviteli klub Három esztendeje nyitotta meg kapuit Salgótarjánban a zámvíbeli Főiskola. A felső­fokú intézmény az eltelt idő alatt beilleszkedett környeze­tébe, az itt tanuló fiaitalok a város műveltségi szintjét emelték, a szakmai felké­szültségen tűi a kulturális életbe is bekapcsolódtak. A főiskola diákklubjában alakították ki főhadiszállásu­kat a „számvitelisek”, csütör­tökönként tartják itt népsze­rű rendezvényeiket, ahová a klubigazol vány tulaj donasa egy vendéget is magával vb, hét. így nem maradnak ka­pun kívül a máshol tanuló, dolgozó fiatalok sem. A főis­kolások pedig gazdag prog­rammal járnak vendégeik kedvébe. Kriminálpszicholó- giai és zenetörténeti előadás, az orvostudomány sikerei és beatbemutatók tarkítják a klubrendezvényeket. Az él­sportolók látogatása után pél­dául tréfás vetélkedőt szer vednek. Ketten... Az érdeklődés, a felfokozott figyelem néha sok cigarettát kíván Él a klub —s-"'J a nóta, Abdát mi*1'’ enk it összefog m Amíg sereg ek a szoknyák, a fiúk egy része az asztalifo­cival küzd az elsőségért Kulcsár József képösszeállítása 4 NÓGRAD - 1975. február 22„ szombat Egyetemisták közművelődét! gyakorlata Kikerülniaz „üvegkárából" Tíz napot töltöttek me­gyénkben. Egyetemisták. Ök 28-an a Budapesti Eötvös L&- ránd Tudományegyetem böl­csészet- és természettudomá­nyi karán, az orvosi és állat­orvosi. a műszaki és a köz­gazdaságtudományi egyete­men tanulnak. Népművelési gyakorlatukat töltötték Balas­sagyarmaton, Bujákon. Ma­gyarnándorban, Pásztón. Rét- ságon és Szécsényben. A helységek — főként kulturá­lis — életével ismerkedtek. Nem sok a tíz nap. de ele­gendő ahhoz, hogy a résztve­vők ez idő alatt kellő előze­tes tájékoztatás. , megfelelő irányítás alapján valamiféle hasznosítható, reális ismerete­ket, benyomásokat szerezzenek közművelődésünk jelenlegi helyzetéről. N ök a mát látják — mi is­merjük a régit is. Mert nagy utat tettünk meg a felszabadulás óta. Nagyob­bat. mint sok más megye az országban. De nekünk na­gyobbak voltak a lemaradá­saink is. 1945 -előtt két gim­názium volt a megyében. Ma közel 20 középfokú tanintéz­mény működik. Kiépítettük az egész megyét átfogó köz­művel ődésiintézmény-hálóza- tot. Iskolázottabbak, művel­tebbek lettek az emberek. Megváltozott az életük. Természetesen gondjaink is vannak. A népművelési gya­korlatukat befejező. baráti beszélgetésre egybehívott egyetemisták is jobbára ezek­ről beszéltek. Saár Tamás negyedéves or­vostanhallgató: — Rétságon a termelőszö­vetkezetet és két üzemet lá­togattunk meg. A vezetőkkel a közművelődésről beszélget­tünk. Utána úgy éreztem, hogy a gazdasági vezetők a kultúrát még mindig nem a jelentőségének kijáró kérdés­ként kezelik. A matematikusnak'' készülő Lázár Aladár hozzáteszi: — A közművelődés iránti érdeklődés némi nyomát azért tapasztaltuk az ipari üzemekben. Azt hiszem. a termelőszövetkezetekben kell még a legtöbbet tenni. Mások is szóltak a szemlé­let problémáiról. Változását, melyet a Központi Bizottság közművelődési határozata oly fontosnak tart. kevésbé ta­pasztalták. A gyakorlat. a megvolósulás nem egyszer el­lentmondott az elméleti meg­fogalmazás helyességének. A szécsényi művelődési központban gyakorlatukat töl­tő Kálnai Zsuzsa orvostan­hallgató és Láng István mű- egyetemista mesélte, kicsit keserűen, hogy a helvi me­zőgazdasági szakközépiskolá­sok színházi előadásra 100 jegyet adtak el az üzemek­nek, de csak 26-an jöttek el. A többiek kifizették a iegvek árát, csak. hogy ne háborgas­sák őket tovább — Pedig igazán jó előadás volt — jegyzi meg Kálnai Zsuzsa. — Szépen beszéltek a gyerekek. A szalagavatón nagy sikert arattak. Persze akkor a szülők és a rokonok vonultak ki. A számok tehát — különö­sen a kultúra szférájában. — önmagukban nem mondanak sokat, gyakorta félrevezetnek. Mögéjük keli néznünk, való­ságos. tartalmukat, értéküket megragadnunk. Ezt tesszük már hosszabb idő óta. A fiatalok nyíltan és őszin­tén fogalmaztak. A rétságiak szólták a nemzetiségi politi­káról, a művelődési ház ki­használatlanságának problé­máiról, a balassagyarmatiak a megye két városának állí­tólagos rivalizálásáról, a bu- jákiak a cigányság megválto­zott életéről. A témaköröket általában a probléma oldalá­ról közelítették meg. Volt ebben valami fiatalos, egész­séges tiltakozás minden rosz- szal szemben, és benne volt a használás szándéka is. Gor- dos János, a megyei tanács műVelődésügyi osztályvezetője a helyi sajátosságok ismere­tében türelmesen és tapinta­tosan, mindamellett a való­ságnak megfelelően válaszolt a felmerülő problematikus kérdésekre. A beszélgetés után még ottmaradtnnk né- hányan. Megkérdeztem: nem sajnálják-e az itt töltött időt. volt-e értelme a gyakorlat­nak? íme két válasz: — Rendkívül hasznos volt, hogy itt jártunk. Sokat lát­tunk. tapasztaltunk. A leg­többünknek koraibban semmi gyakorlati tapasztalata nem volt a faluról, a falusi kultu­rális életről. Megtanultunk a dolgok mögé nézni. — A jövőben érdemes len­ne ezt a gyakorlatot még szé­lesebb keretek között, még több egyetemistát bevonva megszervezni. S nagyobb pro­pagandát csinálni ennek az egyetemeken. Az egyetemis­táknak minél előbb meg kell ismerniök a valóságos életet,^ ki kell kerülniük az ..üveg- búrából”. Az ő szempontjukból tehát megvan a gyakorlat haszna. Megvan-e á mi szempon­tunkból? Mindenképpen, A fiatalok, visszatérve az egye­temekre. írásban összegzik tapasztalataikat és megküldik a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának. Ez felada­tokat jelent: az észrevételek és javaslatok elbírálását. a helyes következtetések meg­valósítását. Mert a felszabadulás óta nagy utat tettünk meg a kul­túra útján, de még nagyob­bat kell megtennünk. Az út hosszú, s hogy minél előbb a végére érjünk. lépéseinket kell meggyorsítani, — ok — Mai 20.15: Hő végi hajrá. Vidám, aktuális, élő szóra­koztató műsort készít a tele­vízió, amelynek első számát láthatják a nézők ezen a szombat estén. A rádió őskorában minden műsor egyenes adásból ment, a következő időszakban min­den műsor felvételről. Ma a rádióban szükség szerint adagolják az élő és a felvétel­tévéajánlatunk ről történő műsoradásokat. Ügy látszik a televízió is ezt az utat járja. Hírek, híradó, vetélkedők és közvetített mérkőzések után most egye­nes adásban közvetítenek olyan szórakoztató műsort, amelynek célja, hogy frissen reagáljon a hónap, vagy akár a legutolsó napok eseményei­re. Találkoznak majd a szil­veszterről ittmaradt házmes­ter házaspárral — a Kalap utca 4-ből — Kabos László Bakó Márta személyében. A műsorban legalább húszféle újdonság, zeneszám, vidám jelenet és élcelődés látható. Ez remélhetően azt is jelenti, hogy az egyórás programban nem találkoznak a televízió gyermekbetegségével; vonta­tott, unalmas műsorszámmal. A műsorvezető: Antal Imre. Fotóklubok országos kiállítású Salgótarjánban A Csongrád megyei Fotó­klub, a Népművelési Intézet­tel és a fotóművészeti szövet­séggel közösen,' az elmúlt év­ben tizedik alkalommal ren­dezte meg a Fotóklub szegedi szalonja című reprezentatív tárlatot. -A kiállítás alkalmat ad arra, hogy a szakemberek felmérjék a fotóklubokban folyó amatőr művészeti tevé­kenység színvonalát, az előző éveikhez viszonyított fejlődés ütemét, mértékét. A szegedi szalon anyaga, amely 19 fotó­klub 140 alkotását tartalmaz­za, Szakszárd után kerül Sál-1 gótarjánba. A Nógrád megyei Fotóiklub tagjai közül Fehér Miklós, Gugi László, Herbst Rudolf, Koós Pál, Környei Gyula, Motyovszky István, Répás István és Veres Mi­hály szerepel műveivel a tár­laton. Színvonalas munkáju­kat jellemzi, hogy képeikkel a klub másodízben nyerte el a Szegedi városi Tanács által alapított vándordíját, s a bu­dapesti fotóklubbal verseny­ben minden lehetőségük megvan, hogy az idén har­madszorra, s ezzel véglege­sen, megszerezzék az értékes plakettet. A fotóklubok X. szegedi szalonja anyagának kiállítását február 23-án nyit­ják meg Satgótarjában. Ebből az alkalomból a Heves me­gyei Fotóklub tagjai tapasz­talatcsere-látogatásra érkez­nek. A kiállításon szakmai tárlatvezetést Réti Pál, a Népművelési Intézet munka­társa tart. A tártat a József Attila- Megyei Művelődési Központ üvegcsamokóbani március, 28-ig tekinthető meg. Szülők parlamentje A Hazafias Népfront salgóJ tarjáni városi bizottsága, ai Salgótarjáni városi Tanács, a TIT városi elnöksége, a Jó­zsef Attila Megyei Művelődé­si Központ február 24-én im­már harmadik alkalommal rendezi meg a salgótarjáni szülők parlamentjét, amelyre mintegy 170 vendéget várnak. A rendezvényt a József Atti­la Megyei Művelődési Köz­pontban tartják. A plenáris ülés előadója Dr. Nagy Ka­talin, az Országos Pedagógiai Intézet főigazgató-helyettese,- aki A pedagógia időszerű kérdései hazánkban címmel tart előadást. Ezután három szekcióban folytatják a be­szélgetést. A családban folyó hazafias nevelésről Dr. Bodó László, az OPI főigazgató-he­lyettese, a családi életre ne­velésről Gál Erzsébet, az OPI adjunktusa, az önnevelés és önművelés kérdéseiről pe­dig Csorna Gyula, az OPf felnőttoktatási tanszékének vezetője tart korreferátumot. (44.) Ha felér a túlsó domb te­tejére, onnan már bizonyosan elárulja magát a sötétben a front. Csudálatos véletlen lenne, ha Grisával találkozna leg­először odaát. Vannak ilyen csudálatos véletlenek az életben. Hát az is nem tisztára véletlen volt, hogy éppen Grisáék szállásol­tak be Stefi nénihez? Ezer vagy talán millió ka­tona is van, és éppen ők szállásoltak be. Kell ennél nagyobb véletlen? Arra ébredt akkor hajnal­ban. hogy mindenfelé prügat- nak a géppisztolyok, pukkan­nak az aknák, mennydörög­nek az ágyúk. Azaz akkor még nem tudta megkülönböz­tetni, melyik az akna, melyik az ágyú. csak behúzódott a dunna alá, és hallgatta a nagy égzengést. A pincében háltak, mert előző este is ágyúztak már, és betört egy ablak. Stefi néni erre megnyitotta az ösz- szes ablakokat, és leköltöztek éjszakára a pincébe. Megdermedt a hirtelen ré­mülettől a dunna alatt, mert a közvetlen közelből is hallat- v'ottak valamilyen hangok. Nőm is emberi hangok. Moccánpi sem mert. soká­ig­Kilesett aztán a , dunna alól, hogy nem csillapodtak a FEKETE GYULA: MEG A KATONÁK vinnyogó hangok. Hátul, a pince sarkában egy szentkép előtt térdepelt, és sírásba csukladozó hangoh, fel-fel- zokogva, suttogva imádkozott Stefi néni. A vaskampóra volt fel­akasztva a szentkép. Csak most akaszthatta fel, mert ő látta este a vaskampót, ki is próbálta rögtön, elbírna-e egy embert, mert eszébe ju­tott, hogy a nyilasok pincé­ben is szoktak akasztani. Azt beszélik. Nem, egész biztos, hogy nem volt még este a vas­kampón a 6zentkép. Idáig azt hitte, csak a templomban imádkoznak így a katolikusok. De úgy látszik, otthon is így szoktak imád­kozni, letérdepelve. Parázsó nagymama is szo­kott imádkozni otthon, de ő könyvből olvassa az imádsá­got, és páoaszemmel. amelyet csak imádkozáshoz’ használt. Meg ha zsákot toldoz Acsay tekinteteséknek. És a világért le nem térdepelne nagymama, mondván: nem kívánja azt a Jóisten. Mert 1 ha kívánná, akkor meg volna írva a Bib­liában. Ö még a püspöknek, de magának a római pápának sem térdepelne le; amit a Jóisten nem kíván, azt em­ber sem kívánhatja el. Azt is nagyon szerette Pa- 'rázsó nagymama, hogy tele a katolikus templom minden­féle cifraságokkal. Hát nem megmondja ^ Szentírás. hogy ne csinálj magadnak faragott képet, ne imádd és tiszteld azokat? A Tízparancsolat nem világosan megmondja? Ebből is látszik, milyen gyarló az emberiség. Jobban esik neki, ha ellenére tehet az Írásnak. Nemhiába a há­ború meg a bombázások, a nagy pusztulás. Meg a ko- monizmus. Bünteti az embe- riséget a Jóisten. Persze, hogy nem nézte jó szemmel Parázsó. nagy­mama, hogy Magda katoli­kushoz ment férjhez. Mert katolikusok Rezső bácsiék. így aztán, ha fiuk lesz, ka­tolikusnak keresztelik, és éli keveredik a család. (Nem lesz azoknak gyerek; ha már eddig nem sikerült. Ugye, kilenc hónapra szokott a gyerek születni — Margit­nál is kiszámolhatták a nap­tárban, mikor volt itthon az udvarló, — van rá eset, hogy még hamarább. Bőven eltelt az a kilenc hónap az esküvő óta. és sehol semmi. És nem i„ igen lesz egyelőre. Kövér­nek épp elég kövér Magda, de mindenütt egyformán, nem venni észre, hogy nőne a hasa. Pedig meglátni azt a kövér asszonyon is, ha ké-, szül a gyerek.) ö sem szerette a katoliku­sokat, mert verekedések. Tavalv n két isko'ából. a reformátusból is, a katoli­kusból is, mindig egyszerre engedték haza a gyerekeket, páros sorba álltak a kapunál, külön az alvégisek, külön a fel végi sek. S ők' a felvége- siek, rendszerint találkoztak a főutcán az alvégesi katoli- , kusokkal. És kezdődött a „Térj ki paraszt az úr elől!” — csihi-puhi egymást a tás­kával. Persze a kisosztályosok húzták a rövidebbet mind a két oldalon; őket lökdösték leghamarább az árokba. Meg a lányokat, amelyik nem tért ki. Mert a lányok, azért inkább kitértek, és azt kiabálták: „Az okosabb en­ged, a szamár meg szenved!” (Folytatjuk) /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents