Nógrád. 1975. február (31. évfolyam. 27-50. szám)
1975-02-22 / 45. szám
% Élnek és meghalnak a fák Hasvnos időtöltés volt Két balta csattog az út- menti akácosban. Keményen odasuhannak a fák lábaihoz, és mint megannyi nyomjelzős lövedék, fehéren röppen élük alól a forgács. Megáll aztán az egyik, s aki a kezében tartja, a szép piros arcú Körösi Feri bácsi, amúgy betvárosan megköpi a tenyerét. Végighúzza utána a balta nyelén, kóstolgatván, hol esik raita a legjobb fogás, maid úiból nekiveselkedik a mihaszna fának. Mert annak tartiék az akácot. — Tüzelni ió csak. meg lapát-, csákánynyélnek, ha kiszárad. De most nem vesződünk vele' belevágtuk a sparheltbe,. ha hazavisszük. — mondja -az öreg fia. aki csak ifjabb, mint az apja. mert ugyanaz a neve neki is. Megállnak egy szusszanás- ra. gombol egyet a bekecsén az öreg. homlokét törli a fia. — Kell ez’ a kis fa. mert megint keletje van nálunk is a sparheltnak. Most. hogy mindenki takarékoskodik, mink is inkább ezzel tüzelünk. Igaz. be-begyúitunk a szobában az olajkályhába, gáz is van a konyhán, de ez a fa biztosabb: mindig lehet kapni. Legallyalják a kidöntött fákat, magasodik a rakás. Az erdész, aki Trabanttal jár Kulcsár József felvételei J I ■ w III* V f ill h 1 1:1 Ms i,'1 «I fi:, í 1 mi ' j ' ItUi-M ltelzúg a fűrész, darabokra esnek a fák Aztán újra kézbe veszik a baltát. Kipp, kopp — csattognak. de hangjukat elnyomja a fentről. a hegy derekáról íelbődülő motorfűrész. — Könnyű azoknak. — intenek fejükkel arrafelé. — Tényleg könnyű? — Annak, aki még nem próbálta! — állítja le a fűrész motorját Rá ez Pál. — Tizennégy kilós ez a szerszám; nehéz is, ráz is, nem gyerekjáték egész nap tartani. No. meg ilyen meredek oldalra kapaszkodni vele... Hát bizony, az Ipolvvidéki Erdőgazdaság romhánvi üzemének ez a része — micsoda neve van —, a Tretyicska. Igencsak nekiszalad a felhőknek. — Nem is nagyon haladunk itt — néz végig a fákon Jenecsko András. — Ritka az állomány. vékonyak a fák, nehéz összehozni mée egv cöbméternyit is. — Így aztán megkeressük a nagy pénzt — mosolvodi1' el bosszankodva a fűrészes. — Pedig azt mondiák. a favágók egv halom százast dugnak a zsebükbe fizetéskor... — Mese az. Még harrrflnc forintot sem adnak egv köbméterért. itt meg ötöt sem tudunk összehozni egy nap alatt. Persze, van amikor kijön a lépés; akkor megkeressük a kétezer-nyolcszázat. Tatár Sándor. a fiatal hossztoló csak áll. s mosolyog közben. Nemigen tud még beleszólni a beszélgetésbe, hisz alig néhány mania kezdte csak a munkát az erdőn. Új ember Itt még. bár ha megnézzük, egyik sem koptatott még el sok bakancsot a negyek közt jártában. Rácz Pál négy, Jenecsko András éppen két éve csinálta az űj szakmát. Mert szakma ez is: tanulni, tanfolyamra járni, s vizsgázni kell a fák ismeretéből, meg a velük való bánás ezernyi fortélyaiból. x — Én is ez ügyben megvek majd a jövő héten be a központba. szólal meg Tatár Sándor és sorolja, mit is kell tudni ahhoz, hogy megfeleljen a vizsgán. Bár kopogós az idő. mégis érezni itt a déli/fekvésű oldalon a nap melegét. > — Jó idő van a favágásra. — Igen. eddig nem panaszkodhatunk. Hó is alig volt. a hideg sem vacogtatott meg bennünket — mondogatták. — No. és ez a jó levegő... Jenecsko András teszi hozzá. aki igazán tudja értékelni az erdő frissét: sokáig dolgozott a felsőpetényi ásványbányában. — Van is tóle étvágyunk, a vasszeget is megesszük. — Sok szalonna fogy? — Szalonna? Dehogyis: kolbász, jó házi. Azt szeretjük inkább. Csak hát az a baj. hogy több nap. mint kolbász. Végszóra* érkezik az erdész, a huszonhét éves Szabó Mihály — Trabanton. — Kevés az erdész, most két terület is jut rám. Lehetetlen lenne akár csak az egyik oldalát is végiggyalo- golni egy nap alatt. Így, befogtam a kocsimat erdőiárás- ra. Gondolta volna-e valaki, akár csak néhány évvel ezelőtt is. hogy autón vág neki a hegyi útnak az erdész? Azt hiszem megmosolyogták volna. És most, ímr. Újra felhődül a motorfűrész. s megint meghal egy fa. Sudár törzse tehetetlenül vágódik végig a széltől borzolt avaron. Karácsony György Szorospatak bizonyítani akar A bányaüzemekben is megtartották az ez évi első termelési tanácskozásokat, ahoí az elmúlt gazdasági év értékelésével, az elvégzett munka után járó erkölcsi, anyagi eleiismerésekkel, valamint az első negyedév műszaki feladatainak meghatározásával foglalkoztak. A témák jórészt ismertek voltak a dolgozók előtt, mégis nagy volt az érdeklődés, mert a termelésről, a munkáról mindig lehet újat mondani. így volt ez Szorospatakon is. A reggeli órákban az üzem 210, délután pedig a nappalos harmad több mint 200 kiszálló munkása folytatott hasznos eszmecserét a bánya-, üzem vezetőivel. Verpeléti Elemér főmérnök elmondta, hogy az elmúlt év biztató első negyedéve után megtorpanás következett be. Az üzem két frontfejtésén sokasodtak a gondok. A 23-as front lefogyott, új helyre kellett költözni. Itt viszont mostohábbak voltak a körülmények. Vékonyabb volt a szén, gyengébb a főte, vétó, elmed- dülés zavarta a munkát. A maróhenger állapota is erősen leromlott. Emiatt sokszor nem lehetett üzemelteni. Az ereszkében dolgozó frontfejtési brigád munkakörülményei is megváltoztak. A magas szénfal kidőlt, felszakadások, omlások és a szállítólánc gépi hibái hátráltatták a folyamatos termelést. Emiatt nem sikerült elérni a tér-' vezett teljesítményt. Szervezési hibák, idegeskedés, kapkodás zavarta a korábban megszokott eredményes munkát. Hatására 5,3 millió forinttal romlott az eredmény. Az utolsó negyedév közepétől megváltozott a helyzet. A decemberi tervet már teljesítették, a. januári 113 százalékos eredmény tartós változást ígér. Ez evben napi százvagonos tervet kell teljesítenie a bányaüzemnek. Ezt a dolgozók 0,7 százalékkal túl akarják teljesíteni, ami 2 ezer tonna többletszenet jelent. Ameny- nyiben megvalósítják, 20 kilogrammal nő a termelékenység. A programban 5,5 kilométer új vágathajlás, az árbevétel 428 ezer forinttal va-, ló túlteljesítése, 0,4 százalékos önköltségcsökkentés és a balesetek mérséklése szerepel. Megvalósítását húsz szocialista brigád 500 dolgozója garantálja. Ezek közül az elmúlt év kongresszusi munkaversenyében Vincze Zoltán 107,6 százalékot, Kazinczi Gábor 102,9 százalékot ért el. Tavaly csak 17 szocialista cí-, mért küzdő brigád volt, amely 404 dolgozót foglalt soraiban. A vitaindító után Tóth József megemlítette, hogy az új meddőhányón alacsony a kereset, nehéz a munka. Tóth László a bérfejlesztésről kérdezősködött, és a kompresszorok megóvására hívta fel a figyelmet. Kiss Antal vájár szerint a hidraulikus tárnok jobban rongálják a munkaruhát, ezért hamarabb elkopnak. A kihordási idő lerövidítését javasolta. Az új írón-- ton a maróhenger biztonságos üzemeltetését szorgalmazta. Csikortás Gábor szocialista brigádvezető nem mindenben értett egyet a brigád munkájának értékelésével. Indokolta azzal, hogy a nehézségeket nem veszik figyelembe. Szerinte neim megfelelő az acél- tárnok leltárbavétele. Bejelentette, hogy ez évi felajánlá*-, sukat teljesíteni fogják. A jövesztőgépekhez segítséget kért. Szelei Lajos aknász pontosabb irányítást kért. Keré- nyi János anyagmozgató a szervezettebb, körültekintőbb munkát, a nagyobb fegyelmet szorgalmázta; mondván: a kinnmaradt bányafát nem tudták elszállítani, mert nem volt szállítóeszköz. Fülöp Pál szocialista brigádvezető megfelelő méretű bányafát kért az előváj ásókhoz. Verpeléti Elemér a jogos kritikai észrevételeket, elfogadta, majd ismertette, hogy milyen konkrét intézkedéseket kívánnak tenni a termelés folyamatossága érdekében. A tanácskozás végén a bányászok jóváhagyták a munka értékelésére, a jutalmakra és a szocialista brigádok kitüntetésére vonatkozó javaslatot. Az volt a vélemény, hogy az itt eltöltött idő hasznos volt. Hogy milyen mértékben, az majd a következő termelési tanácskozázáson der’"'1 ki. J. Gy. Az okos szónak van foganatja Az 1975-ös népgazdasági terveikről szóló kormányhatározat különös súlyt helyez a belső tartalékok feltárására, az ésszerű anyag- és energia - takarékosságra. Az üzemekben, így a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben is kedvező szemléletváltozás tapasztalható, amely biztosítékot teremt, hogy a kormányhatározat termékeny gyakorlattá váljék. A kovácsológyár szakemberei a rendelkezések szellemében nyomban hozzáláttak az anyag- és energiatakarékosság Lehetőségeinek felméréséhez. Megállapították, hogy a kormány jól mutatott rá a tennivalókra, mikor összegezték a feltárt lehetőségeket, kiderült, hogy az ésszerűség keretei között 1975-ben 103 .onna anyagot tudnak megta- '.tarítani, az energiafelhasználásnál viszont mintegy félmillió forintos lehetőséget tótnak. Ezek persze egyelőre csak megvalósítandó tervként kerültek papírra, mintegy 25 szervezési -technológiai módosítás kíséretében. A felmérésnek azonban az üzem dolgozói is látják a reális alapját, s máris hozzáláttak az ésszerű takarékosság forintjainak összegyűjtéséhez. A kovácsológyár A üzemében Barbus József művezető például elmondta, hogy a dolgozók és a vezetők összefogásával anyagban is, energiában is jelentős értékeket lehet megtakarítani. Korábban előfordult, hogy félórás késéssel érkezett meg az anyag a termelőgépekhez. Ezalatt a gépek üresen mentek és fogyasztották az energiát. A jövőben ezt nem engedik meg, A dolgozók között felvilágosító munkát végeztek, hogy csak akkor üzemeltessék a gépeket, amikor azok termelnek, S úgy látszik, az okos szónak foganatja van. Egyedül az A üzemben 13 melegítökemence dolgozik a délelőttös műszakban. Ezek nagy mennyiségű földgázt fogyasztanák. A jövőben jó szervezéssel csak annyi kemencét üzemeltetnek, ameny- nyivel a legésszerűbb keretek között meg lehet oldani a termelés feladatait. A diélutá- nos műszakban például 3—4 kemencét is le lehet állítani. De a szervezés folytán már olyan is előfordult, hogy két-' három brigád is egy kemencéből dolgozott. Mondani sem kell, hogy az ilyenfajta szervezettség éves szinten sok formtet jelent a vállalatnak. A jövőben nagyobb gondot fordítanak a hulladékanyagok felhasználására is. O. B. Észt régészeti leletek Észt régészek a közelmúltban oiyan feltárásokat végeztek, melyeknek eredményei lehetővé teszik az egykori Oroszország és Skandinávia közötti kereskedelmi útvonalak pontosabb kijelölését. Észtország nyugati partvidékén, egy időszámításunk első századából származó temetkezési helyen a régészek olyan bronzdíszeiket tártak fel, amilyeneket ezen a területen eddig még nem találtait, Hasonló leletekről érkezett hír Svédországiból is. Az észt kutatók megállapították, hogy korábban számos ilyen díszt találtak a Szovjetunió európai részének közepén fekv-.’ Valdaj-'hátságon. Az időszámításunk előtt készült dísze' az egykori orosz kereskedő közvetítésével, juthattak e. Északra. kMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii'HiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiuuiwuuiiiiiiminiuiiiiiiiiiiiiiiiiiMUiiiiiiiiiiiiuiuiiiiiiiiuiii^HHiiiiuiinmiiiiiiiiiiiiMiii iniiiiuiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiinmiHiiiii ....................................................................iinniiiiiiiinii ■iiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiii>niiiiiMiiimii* I l yen feldúltalak még Sára néne sem látta férjéj. Kuris Balázst, mint a minap este. amikor hazajött a majorból. Kínál* gáttá étellel, a stampedlit sem felejtette el az evés ©lőttre, de Kuris Balázs akár a felbőszült bika, csak fújtatott. Fekete, bozontos szemöldökét összehúzva nézett maga elé. Már annyira beleélte magát a haragba, hogy olyat tett, amit ki tudja, mikor. Kivörösödött az arca, a szeme szikrázott és ellökte maga elöl az italt, ételt. Akár az ostor csattant hangja. — Nem kell... — észuh, az ökle az asztalra. — Jól van na... — Sára néne hangja olyan keservesen hangzott, hogy Kuris Balázs magához tért. — Ne haragudj, az a disznó megint becsapott... — ez már bocsánat kérés volt. A szarvasmarha-hizlalda isr tálló vezetője a közösben Kurts Balázs. Azt mondta neki Sámson János, az elnök, amikor oda irányította, hogy neki kell a tsz bukszájának lenni, aminek sohasem szabad kiürülni. Jobb emberre nem is bízhatta volna az elnök a hizlaldát. Kuris szerette az állatokat, értett is hozzá. mert a magános korában -em volt kevesebb hízóbifcája öt-hatnál. E'adni is tudott. Az elnök mindig azt mondta neki. amikór a kereskedőkkel megkötötték a vásárt; Nem adta meg magát,.. — Balázs, te még az igazi, csavaros észjárású palóc vagy... Az állatgondozó Kuris erre külön is büszke voLt. Természetesen. méregbe gurult.' ha becsapottnak érezte magát. Márpedig most a második alkalommal annyira becsaptak, hogy égett az arca a szegy étitől. Hogy az isten nyilába nézek szemébe az elnöknek. marta magát egész este. Sára néne jobbnak tartotta nem szólni, csak figyelt. Egész éjjel hallotta, hogy ver sődi'k az ágyban Balázsa Reggel . azért valamelyest megnyugodott-. Evés előtt egy kupicával is bekapott. Aztán leült és számolt. Ha egjMiat mázsán felüli jószágból csak hwzonöt kilót tagadjanak le. már nyolcvan darab után akár egv borjút veszített volna a közös. — Na megállj, majd Kuris Balázs megmutatja... — feszengett. Az történt, hogy egy állandó kereskedőjük volt, aki rendszeresen megvásárolta tőlük a hízott állatokat. Jó volt. mert időre és helybe jött. Hanem az a kereskedő minden hájjal megkent etp- ber volt. Ha leértékelni nem tudta a jószágot, mart Kuris keze a’ól kikerült állatot nem is lehetett, eg.v pár kilóval mindig megcsalta őket. Nem sok volt, darabja után legfeljebb fél mázsa, de végül is sok kicsi sokra megy. Egyszerűen, odaállt a mérleghez. és hiába, hogy az hat máz&a húsz kilót nyomott, az mindig lefelé kerekített. Kuris Balázs egy rarabig elnézte ezt a kapzsiságot, de egyszer, amikor végelszámolásra került a sor. a kereskedő olyan szemtelenül győz.es mosollyal fogott kezet Kuris- sal. hogy annak felszaladt a vérnyomása, majd elpattant- va a nyakát. Még ez sem lett volna olyan nagy báj, de hátrafordult. Kuris és a mögötte álló elnök arcán szánalmas mosolyt látott, egyenesen neki címezve. Ettől görcs ugrott a nyeldeIdőjébe. Abban a pillanatban megfordult az agyában: „Az elnök mindent tud..Rettenetesen, szegyei te és dühös volt magára. Akkor este ilyen teherrel a lelkén ért hgza. Reggel pedig ott ült az asztalnál, é-a motollaként pörgött a gondolata. Egvsze.rre felvillant a szem talkapta a stampedlit és ‘zsunsz. már le is nyelte. Felkiáltott: — Azt a kutya keservit, hogy ez néni jutott eszembe.. Attól a naptól kezdve nem volt pihenés. Bőgér Ignáccal, a gondozóval, naponta próbát tartottad* Kuris Balázs csak magyarázott, Bőgér. pedig cselekedett. Elérkezett a vásár napja. Jött a kereskedő Kivörösödve az arca, csillogott az izzadságtól. Fölényesen végignézett az istálló- közön. — Nagyon jó, Kuris. nagyon jó... — Igyekeztünk kérem — szerényen Kuris. Tekintete azonban Bőgér Ignácot kereste, aki jó meglett botjára támaszkodva hallgatott. Annak arcán árnyalati mozzanat sem volt. Szeme is érdektelenül a semmibe nézett. Kuris elégedett volt. A ravasz kereskedő mindenre felfigyelt. Az ő világuk tette öt ilyenné. Kezdődött a mérlegelés. Bőgér hozta az egyik állatot. Xz ajtóban átvette tőle Kuris, és rávezette a mértegre. Bőgér közvetlen a jószág farka mögött, botjára támaszkodott. De a bot vége a mérlegen volt és Bőgér megfehéredett keze Pe je azt is mutatta, hogy erejét nem kímélve támaszkodik a botra. Elment az egyik állat, jött a másik és Kurisék már annyira belejöttek, hogy néhány vidám szóra is tellett az izgalomban. A kereskedő pedig csak ■ a mérleget, a papírt nézte, irkáit, míg a nyolcyanharma- dik jószág után odament' Kúriához. belenevetett az arcába és belecsaipott a markába. — Azt hiszem, ez megint jó vásár volt... — Azt most én is elhiszem — nevetett vissza Kuris. Amikor a kereskedő az áldomás után. elhajtott a majorból, Kuris Balázs, mögötte az izgatott Bőgér Ignáccal számolni kezdett. Egyszercsak letette a tollat és Bőgérre nézett. — Túlságosam megnyomta azt a mérleget. Egy marhával többért fizetnek... Hazafelé tartva találkozott Sámson Jánossal az elnökkel, aki annyit kérdezett tőle: — Nos sikerült? — Nagyon jól — csillan* fel a szeme Balázsnak. A z elnök gyanakvóan né. zett Kurisra, de ő már akkor széles jókedvvel estét köszöntve továbbállt Otthon nekidűlt a vacsorának. és jóízűen belakott. Sára asszony csak csóválta a fejét, mert nem tudta megfejteni, miért ilyen szeszélyes ez a vénülő ember. Bobál Gyula NÖGRÁD - 1975, február 22,, szombat !
