Nógrád. 1975. február (31. évfolyam. 27-50. szám)

1975-02-22 / 45. szám

A ciprusi tálaág a BT élőit Nemzetközi értekezletet a konfliktus rendezésére Csütörtök este a ciprusi kormány kérésére összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa, li jgy megvitassa a ciprusi török szövetségi állam kiki­áltása nyomán kialakult hely­zetet. A nicosiai kormányt a Biztonsági Tanács rendkívüli ülésén Glavlcosz Kleridesz, a ciprusi képviselőház elnöko képviseli. Kleridesz felszólalásában felszólította Biztonsági Taná­csot, jelöljön ki határidőt ar­ra, hogy Törökország hajtsa végre az általa is elfogadott E határozatot és vonja ki csap ..iáit Ciprus szigetéről. A ciprusi válság rendezésé­ben — mondotta — nem le­het semmiféle haladást elér­ni. amíg a szigetország terü­letén megszálló csapatok tartózkodnak és Törökország\ folytathatja a kész tények ki­alakulásának politikáját. A jelenlegi helyzetben nincs értelme a Ciprus-közi tárgya­lások folytatásának. Arra van szükség, hogy felkutassák a rendezést szolgáló tárgyalások új formáit. Kleridesz sürgette a Bizton­sági Tanácsot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a Ciprusi Köztársaság felszámo­lásának megakadályozására. Mint mondotta, Törökország mind ez ideig egyetlen lépést sem tett az ENSZ-határozalok érvényesítésére, és a más független, kis országokat is fenyegető ágyúnaszád-politi- kát tette magáévá. Karajannisz, Görögország képviselője ^felszólalásában hangsúlyozta, a Biztonsági Tanács kötelessége, hogy ér­vényesítse a Ciprussal kap­csolatban korábban elfogadott határozatokat. Amennyiben ez nem történik meg, az egész- közel-keleti kérdés szempontjából érzékeny terű-, létén súlyos helyzet alakul ki. Görögország képviselője sze­rint a Biztonsági Tanács ál-, tál korábban elfogadott hatá­rozatok tekintetbe veszik Törökország kívánságait is, kivéve egyet — Ciprus ketté­osztását. Karajannisz felszó­lította a Biztonsági Tanácsot, akadályozza meg a védtelen és el nem kötelezett sziget- ország feldarabolását, Osman Olcay, Törökország képviselője rövid felszólalá­sában azt állította, hogy „a nicosiai küldöttség Athénből kapta instrukcióit”, majd nyomban átadta a szót Vedat Celiknek, a ciprusi török közösség képviselőjének. Waldheim tárgyalásai Celik kijelentette, nem újabb ciprusi válságról van szó, hanem arról, hogy Ma- kariosz kormánya „nemzet­közivé akarja változtatni a ciprusi kérdést”, alá akarja aknázni a' Ciprus-közi tárgya­lásokat é6 meg akarja aka­dályozni a „realitások alapján történő” rendezést. A ciprusi török küldött azt hangoztatta, hogy a török közösség kész a Ciprus-közi tárgyalások új- rafelvételére és hajlandó arra, hogy a tárgyalóasztalnál „jó- akaratúan vizsgálja meg a kölcsönösen elfogadható kompromisszumokat.” Jakov Malik, a Szovjetunió ENSZ-képviselője felszólalá­sában rámutatott: a ciprusi tragédiáért a felelősséget a NATO bizonyos politikai kö­rei viselik, amelyek igyekez­nek megakadályozni, hogy az ENSZ tevékeny szerepet játsszon a ciprusi válság ren­dezésében, E körök — folytat­ta Malik — azt a célt tűzték hi, hogy Ciprust „atlanti bás­tyává” változtassák a Föld­közi-tenger keleti térségé­ben. A Szovjetunió képviselője emlékeztetett arra, hogy a. ciprusi probléma fontos he­lyet foglalt el Brezsnyev és Ford 1074. novemberében. Brezsnyev és Giscard d’Es- taing 1974. decemberében, Brezsnyev és Harold Wilson 1975. februárjában, valamint Gromikónak és Kissingernek az elmúlt hét 6orán tartott tanácskozásain. Az említett találkozók alkalmából kiadott közlemények síkraszállnak amellett, hogy meg kell őrizni a Ciprusi Köztársaság területi egységét, szuverenitását, el kell érni a megszálló török csapatok kivonását, a mene­kültek visszatelepítését. A mostani válságban arra van szükség, hogy a Ciprus ügyé­vel kapcsolatban ilyen köte­lezettséget vállaló országok a Biztonsági Tanács előtt is következetes magatartást ta­núsítsanak — mondotta Ma­lik, majd megismételte a Szovjetuniónak azt a javasla­tát, hogy a ciprusi kérdés rendezésére az ENSZ keretén belül hívjanak össze nemzet* közi értekezletet. A Biztonsági Tanács csü­törtöki ülése a késő esti órákban ért véget. A vita tegnap folytatódott. hagyott jóvá. Ez hangoztatja: „Megengedhetetlen, hogy az ENSZ egyik tagállama figyel­men kívül hagyja a Biztonsá­gi Tanács határozatait és cse­lekedetei révén csorbítsa egy másik tagország függetlenségét és területi egységét,” A képviselőház felszólítja a Biztonsági Tanácsot, hogy ves­sen véget az ENSZ alapokmá­nyát sértő török intézkedések­nek és tegyen hatékony lépé­seket a Biztonsági Tanács ál­tal korábban elfogadott hatá­rozatok gyakorlati érvényesí­tésére. Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkár pénteken külön ?irg3'alt Törökország, Görögország és Cipi'us képviselőivel, hogy fel­készüljön a Biztonsági Ta­nács következő ülésére. Ismeretes, hogy a világszer­vezet főtitkára szerdán Anka­rában és Athénban tájékozó­dott a ciprusi török szövetsé­gi állam kikiáltása nyomán kialakult helyzetről. Fogadás as MSZBT ssékhásáhan A szovjet hadsereg és hadi­flotta megalakulásának 57. év­fordulója alkalmából pénteken a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság országos elnöksége ün­nepi fogadást rendezett a MSZBT székházában. Regős Gábor, az MSZBT titkára kö­szöntötte a megjelenteket, és méltatta az évforduló jelentő­ségét. Jelen volt a fogadáson Grósz Károly, az MSZMP KB osz­tályvezetője, Kónyi Gyula bel­ügyminiszter-helyettes, Papp Árpád a munkásőrség orszá­gos parancsnoka, Nagy Mária, az MSZBT főtitkára, és Kiss Lajos, az MHSZ főtitkára. Az ideiglenes hazánkban ál­lomásozó szovjet déli hadse­regcsoport képviseletében részt vett a fogadáson B. P. Ivanov vezérezredes, a hadseregcso­port parancsnoka, J. A. Gug nyak'altábornagy és a kato­nai tanács több tagja. Jelen volt továbbá B. D. Sevikin, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője és D. I. Oszadcsij vezérőrnagy, a nagykövetség katonai és légügyi attaséja. Az ünnepi fogadáson Nagy Mária főtitkár átnyújtotta az Ívforduló alkalmából az MSZBT országos elnöksége ne­vében a tanácsköztársasági emlékmű magyar vöröskato­nát ábrázoló kicsinyített má­sát, amelyért B. P. Ivanov mondott köszönetét. A ciprusi képviselőház csü­törtök este a Biztonsági Ta­nácsnak címzett határozatot Az Apollo-űrhajó parancsnoki kabinjának modelljében készül a nyári közös szovjet—amerikai űrrepülésre a houstoni űrrepülőközpontban Alekszej A.' Leonov szovjet és Thomas P. Stafford amerikai űrpilóta Közel-Kelet — viharszünetben Kairói kommentárunk Mit hoz a tlavasz a Közel- Keleten? Erre a kérdésre biztonsággal válaszolni még Gromiko és Kissinger utazá­sa után, a szovjet és az amerikai külügyminiszter genfi megbeszéléseinek alap­ján sem lehet. Valamit ja­vultak ugyan a tárgyalásos rendezés kilátásai, de még rendkívül sok a bizonytalan- sági tényező. Az egyik egyip­tomi újság a mostani béke- tapogatásokat a tűzszerészek munkájához hasonlította: egy rossz mozdulat elég és fel­robban a gyutacs1. Márpedig szakértők véleménye szerint egy újabb háború a korábbi­nál nagyobb pusztítással iár- na. hiszen tétje — az 1973-as korlátozott céllal ellentétben — nem volna kisebb, mint el­dönteni. az évtizedek óta el­döntetlen helyzetet. Éppen emiatt a térségben élők ag­gódva és reménykedve figyel­nek minden — a béke irá­nyába ható — próbálkozást. A rendelkezési kísérletek leslátványosabbja (és a legin­kább vitatott) a Kissinger- m'sszió. A „szakaszos rende­zés” koncepciója a konfliktus lenesről lépésre történő meg­oldását jelenti. Eszerint, az elmúlt évi csapatszétválasztás volt az első lépés, ezt újabb hasonló megállapodásnak kell követnie, ezután következne egy harmadik szakasz, és így tovább. Lényegében kétoldali egyezmények halmazából kí­vánja előbbrevinni a közel- keleti béke ügyét. Mindezt pedig a már szokásossá vált Kisslnger-féle ingadiplömácia keretében. Miért bírálták a szocialista országok részéről ezt az el­képzelést? Nem azért, mintha lépésről lépésre nem lehetne a célhoz érni, ha a cél való­ban a konfliktus általános rendezése. Hanem azért, mert a Kissinger-misszió jelentke­zésekor azonnal látszottak annak negatív következmé­nyei. A lépésről lépésre meg­oldás nem tartalmazott sem­mi alapvetőt: a közel-keleti béke nemzetközi garanciák útján történő biztosítását, az ENSZ-határozatok végrehaj­tását, a Palesztinái nép jo­gainak helyreállítását a meg­szállt arab területek kiüríté­sét. Ehelyett az álta’ános rendezést a távoli jövőre hagyta és megpróbálta a Szovjetuniót (azt a nagyha­talmat, amelynek garanciája feltétlenül szükséges a végle­ges rendezéshez) politikai játszmájából kihagyni. Ugyanakkor nagyon is nyilvánvaló volt ennek az el­képzelésnek az A célja is, hogy megbontsa az Izraelt körülvevő arab frontot. Tel Aviv változatos taktikát dol­gozott ki: Libanont erővel fenyegette, Szíriával szemben egy tapodtat sem volt hajlan­dó előrelépni, Jordániával megpróbált szót érteni, Egyip­tommal pedig olyan megálla­podásra törekedett, hogy le­hetőleg minél kevesebbet kelljen adnia, minél nagyobb politikai árért. Ebben a helyzetben hozott változást Rabat, az egységes arab kiállás azért, hogy a pa'esztinaiakat a Palesztina! Felszabadítási Front képvisel­je — méghozzá Genfben. Huss:én király be is jelen­tette, hogy nem kíván részt venni egy esetleges genfi konferencián, hiszen azon a palesztinaiak képviselőjének kell majd a Jordán folyó nyugati partjáról tárgyalnia. Gromiko és Kissinger hely­zeteimére látogatásai mutat­ták: Genf — amennyiben a cél valóban a béke a Közel* Keleten — megkerülhetetlen. Amellett, hogy csuk itt talál­kozhatnak Izrael és a PFSZ képviselői (addig azonban még suk nehézséggel kell megküzdeni), csak itt lehet nerpzstközi garanciákkal biz­tosítani egy esetleges békeszer­ződést. Izrael csak ilyen bé­keszerződéstől várhatja, hogy az a-rab államok elismerjék. Ennyiben tehát Tel Avivnak érdekében áll elmennie Genfbe. És ha a lépésről lépésire koncepciónak van jétjogosuit- sága, akkor csak az hogy Genf előtt segítsen a bizalom légkörének megteremtésében. Az azonban bizonyos, hogy tartós béke csak akkor lesz a térségben, ha az Egyesüli Államok és a Szovjetunió kö­zösen vállal felelősséget a konfliktus megoldásában és a béke garantálásában. A kö­zel-keleti diplomáciai mozgás folytatódik. Az ENSZ-erők mandátumának tavaszi lejár­ta. a felhalmozott katonai potencia, és a még csillapít­hatatlan feszültség azonban nagyon is véges id ólra tárt szab a diplomatáknak. Kcrcszty András 2 NÓGRÁD — 1975. február 22., szombat Bíró József (Folytatás az 1. oldalról) Az új nyers- és alapanyag- árak lényegesen kedvezőbbek a tőkés világpiac árainál. Például az új nyersolajár ke­vesebb, mint fele a tőkés­országokból való beszerzés költségeinek. Hasonló a hely­zet más alapvető nyersanya­gok esetében. Ez a tőkés- országokból való beszerzéshez képest -nemcsak az előző, ha­nem a mostani árakon is te­temes megtakarítást jelent. Széles körben emelkedik a magyar exportban döntő sze­repet játszó késztermékek árszintje is. Munkánkat javítva, kapcsom tatainkat a szocialista or-* szágokkal. mindenekelőtt a Szovjetunióval tovább erősít­ve, a jövőben is biztosítani fogjuk népgazdaságunk terv­szerű fejlődését, népünk élet- színvonalának rendszeres emelését. Legnagyobb kereskedelmi partnerünk a Szovjetunió. Miben fejeződik ez ki? Magát a tényt a három év­tized igen sok adata, kapcso­lataink jellege és sokrétűsége bizonyítja, A kérdésre most elsősorban az 1975. évi keres­kedelmi sáarzód'ésünk néhány jellemző manmyieági mutató­jának ismeretében kívánok válaszolni. A szerződés alap­ján ez évi forgalmunk meg fogja haladni a két és fél mil­liárd rubelt. Ezzel több mint egymiiliárd rubellel túltelje­sítjük az 1971—75- évekre elő­irányzott külkereskedelmi for­galmat. A magyar behozatal ebben az évben is rendkívül válto­zatos és gazdag. A Barátság- vezetéken 6 millió tonna kő­olaj érkezik és az idén meg­indul 600 millió köbméter földgáz szállítása is. Üzemeink 750 ezer tonna kohókokszra és 300 ezer tonna kőszénre, továbbá 400 ezer tonna gáz- és fűtőolajra szá­míthatnak. 4,2 milliárd kilo­wattóra elektromos áramot veszünk ebben az esztendő­ben. A Szovjetunió szállításai fe­dezik a magyar vasércszük- ségfletünk több mint 90 száza­lékát, továbbá 250 ezer tonna nyensvasat és 44 ezer tonna különböző ferroötvöaetet im­portálunk az idién. Több mint félmiffi ó tonna hengereltáru is érkezik a Szovjetunióból, továbbá más, feldolgozásra al­kalmas kohászati termékek, így ónozott és horganyzott le­mezek. Mezőgazdaságunk számára 1350 darab kombájnt, 5220 darab traktort — ebből 200 darab K—700-as nagy teljesít­ményű traktort — továbbá 238 ezer tonna kálisót, 250 ezer tonna foszfátot és 35 000 tonna nitrogénműtrágyát ho­zunk be. Félmillió tonna ce­mentet, valamint kétmillió négyzetméter tábliaüveget és I, 1 millió köbméter ipari fát és 885 ezer köbméter fenyő- fűrészárut vásárolunk ebben az esztendőben­Gazdag a magyar szállítások listája is. Ez évi kivitelünk­nek mintegy fele gép és be­rendezés. 14 millió pár cipő, 37 millió méter szövet eladá­sát tervezzük. Húsz százalék­kal emelkedik majd a kötött­áru exportja. Számottevően bővül az élelmiszeripar kivi­tele. Exportunknak közel 7 százaléka a gyógyszeriparunk termékeiből áll. Néhány vállalat gépipari termelésének nagyobb részét a Szovjetunióba exportálja, így például az, Ikarus összter­melésének 53, a Magyar Ha­jó- és Darugyár 57. a Ganz- MÁVAG termelésének 14 szá­zalékát exportálja a Szovjet­unióba­A Szovjetunióval kötött 1975. évi megállapodásban je­lentős súllyal szarepeinek a termelési együttműködés, vagy kooperáció alapján történő kölcsönös áruszállítások. Is­meretesek a korábban kötött egyezmények, különösen a timföld-alumínium egyez­mény, az autóbusz- és a Zsi- guli-ikoopai'áciő, a számítás- Ächnikai gyártásmegosztási együttműködés, a „Barátság” II. kőolajvezeték. Ami azonban az idei meg­állapodást illeti!, ez az eszten­dő e téren is kiemelkedik. Átadásra kerül a közösén épülő ..Testvériség” gázveze­ték, amelyen májusitól meg­kezdődnek a fö’dgázszállítá- sok a Szovjetunióból. A meg­valósulás stádiumába lépett nyilatkozata az olefinprogram. Ennek lé­nyege. hogy Leninváros tér­ségében megépült gazdaságos, nagy kaDacitású olefinműben etilént és propilént állítunk elő. E termékek egy részét, az etilént csővezetéken, a propilént vasúton kiszállítjuk a Szovjetunióba és műamva- gokat, petrolkémiai terméke­ket polieblént. polistirolt, ak- rilnitrilt kapunk cserébe. Aa együttműködés előnyei szá­munkra abban vannak, hogy az etilén és propilén további feldolgozásához szükséges be­ruházásokat megtakarniuk, és hosszú távra, 10—15 évre biztosítjuk a termékek köl­csönös elhelyezését. Energiaellátásunk szem­pontjából döntő jelentőségű az Orenburg! gázvezeték meg­építésében és a 750 kilovoltos elektromos gariinctávvezeték éoíitésében való együttműkö­désünk. Ezek teszik majd le­hetővé. hogy egyre növekvő mennyiségben hosszú távra biztosíthatjuk a földgáz- és villsmosenerg'a-behozatalt. A Szovjetunióval kötött ez évi megállapodás inarunk, mezőgazdaságunk fejlődése és a belső ellátás szempontjából elsődleges jelentőségű. Milyen feladataik állnak * külkereskedelem elüti 1975* ben? Feladatainkat a Központi Bizottság múlt év december 5. határozata, az 1975. évi terv külkereskedelmi elő­irányzatai szabják meg. A nemzetközi gazdasági együtt­működést a népgazdaság szükségleteivel összhangban úgy keli fejlesztenünk, hogy maximálisan biztosítsuk és kihasználjuk a külkereskedel­mi lehetőségeimket. Az a fel­adatunk. hogy a népgazdasági tervet következetesen végre­hajtsuk. Biztosítani kell a Szovjet­unióval, a szocialista orszá­gokkal, a fejlődő országokkal erre az évre előirányzott kül­kereskedelmi tervünk teljesí­tését, és ezzel egyidejűleg je­lentősen emelni kell a tőkés­exportot. Ezt a termékek ver­senyképességének javításával, jobb és szervezettebb piaci munkával kell megalapozni. Ügyelni kell arra is, hogy a külkereskedelmi tevékenysé­günk a belföldi kereslettel összhangban történjék*. 1975-ben növelni kell a fel­dolgozóipari termékek export­ját célzó kapacitásókat, első­sorban a gyorsan befejezhető vállalati beruházások útján. A külkereskedelmi vállalatok fe­ladata, hogy kezdeményezzék és támogassák az ilyen jelle­gű fejlesztéseket. Biztosítani kell a fejlesztési politika össz­hangját a külgazdasági köve­telményekkel. Indokolt a gaz­daságossági számítások to­vábbfejlesztése, annak érde­kében, hogy a világpiaci fel­tételek alapján megítélhető le­gyen a beruházások gazdasá­gossága. Foglalkozni kell olyan na­gyobb fejlesztési koncepciók­kal, amelyek megvalósítása termelési együttműködéssel le­hetséges. A gazdaságos és külkereskedelmet segítő fej­lesztések megvalósítását, kez­deményezését szorgalmazni kí­vánjuk és változatlanul fon­tos feladatként kezeljük a kül­kereskedelmi tevékenységben a piackutató és piacfeltáró munkát. A minisztérium irányelve alapján a vállalatok vezetői­nek ki kell dolgozniuk a táv­lati terveiket a hatékonyság javítására, a tartalékok feltá­rására, az ésszerű takarékos­ság fokozott érvényesítésére, az ellenőrzés javítására, a munkamódszerek racionalizá­lására. Végül hangsúlyozni kívá­nom, hogy a külkereskedelmi feladatokat — munkánk ál­landó javítása mellett — csak úgy tudjuk megoldani, ha bel­ső erőforrásainkat — különö­sen a termelés területén — a célkitűzéseknek megfelelően összpontosítjuk és kihasznál­juk. Ehhez hozzásegít bennün­ket a szocialista országokkal való sokoldalú kereskedelmi és gazdasági együttműködés, az internacionalista segítség, amely a szocialista országok együttműködésében megvaló­sul. Ez meghatározó tényező külkereskedelmi terveink tel­jesítésében, s ezt messze meg­haladóan azért is, mert csakis ez biztosítja az összes céljaink elérését, a szocialista társada­lom sikeres építését hazánk­ban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents