Nógrád. 1975. február (31. évfolyam. 27-50. szám)

1975-02-16 / 40. szám

Megoldják a lakásgondokat A tanács végrehajtó bizottsága titkárának a véleménye Az immár országos mére­teket öltött mozgalom, hogy a városokban, nagyobb tele­püléseken, de általában min­denütt megoldják a három- és többgyermekes családok lakásgondját Salgótarjánban is érezteti hatását. Már az elmúlt évben jelentős voLt az előbbrelépés, az idén még többet kíván tenni a városi tanács határozata végrehaj­tásáért. Az eddigi eredmé­nyekről, az idei feladatokról nyilatkozott a városi tanács végrehajtó bizottságának tét- kára, dr. Hegedűs Károly. — Népesedéspolitikánk egyik jelentős célkitűzése, hogy a váiosi tanács előse­gítse a hálom- és többgyer­mekes családok lakásgond­jának megoldását. A városi Tanács már az elműt évben felülvizsgálta ezeknek a csa­ládoknak a helyzetét. Vizs­gálódásunk során megállapí­tottuk, hogy lakásigénylő'nk között 46 olyan nagycsaládos van, aki lakásigénylési ké­relmét 1913. december 31-ig nyújtotta be. Városi taná­csunk ennek megfelelően olyan határozatot hozott, hogy a 46 nagycsaládos la­kásproblémáját soron kívül, két év alatt megoldja, még­pedig tanácsi bérlakások jut­tatásával. A kétéves program szériáit 1974-ben húsz, 1975-ben. tehát idén. 26 család részére kell lakást biztosítanunk. Most, hogy az elmúlt napok­ban vizsgáltuk határozatiunk végrehajtását, azt kellett örömmel megállapítani, hogy nemcsak teljesítettük, ha­nem túl is teljesítettük vál­lalásunkat. Mégpedig úgy, hogy a 46 család közül 20 családnak megoldottuk prob­lémáját. viszont ezeken túl a szanálások, a munkáslakás­építési akció, minőségi cse­rék útján további negyven család jutott a korábbinál lényegesen jobb lakáskörül­mények közé. Most már szólhatok az idei elgondolásainkról is. Az 1975. évi lakáselosztási tervünket úgy készítettük el, hogy elő­térbe helyeztük a három- és többgyermekes családok la­kásgondjának megoldását. A városi tanács végrehajtó bi­zottságának állásfoglalása alapján erre a célra az idén huszonhat egy, két- és fél­szobás komfortos tanácsi bér­lakást biztosítunk. Ezen fe­lül a továbbiakban is elő kívánjuk segíteni a minőségi cserék, vállalati munkásla- kás-építési akciók útján a sokgyermekesek lakásgond­jainak enyhítését. Eredményeink arra is fel­hatalmaznak, hogy gondja­inkról szóljunk a nyilvánosság előtt. Ez elsősorban abban jelentke?dk, hogy a korábban jóváhagyott lakásépítési ter­veinken menet közben már nem tudtunk változtatni. Ez azt is jelenti, hogy a nagy- családosok jogos igényeinek megfelelő nagyméretű laká­sokból a szükségesnél keve­sebb épül. Sajnos, ezen már csak az ötödik ötéves terv­ben lehet változtatni. A gon­dok között említeném azt is, hogy több nagycsaládos a fel­ajánlott lakást nem fogadta el, mert városközponti, össz­komfortos lakáshoz ragaszko­dik. Őszintén meg kell mon­dani, hogy az igényeket így aligha tudjuk, sőt nem is tud­juk kielégíteni. Arról is szólni kell, hogy az elmúlt évben újabb har­mincnégy család nyújtotta be lakásigényét. Célunk ebben az esetben is az, hogy gond­jukat két éven belül megold­juk. Végül el kell monda­nom: úgy érezzük, hogy le­hetőségeinkhez mérten meg­tesszük az intézkedéseket, a nagycsaládosok lakásgond­jának megoldására, hiszen egy nemes határozat végre­hajtását segítjük ezzel. Az eredmények bizonyít­ják, hogy Salgótarjánban is mindent elkövetnek azért, hogy megoldják a sokgyer­mekes családok lakásgondját. A tanács törekvése azonban kevés, ha az néhány érintett családnál nem talál megér­tésre, s olyan igényeket tá­maszt a tanáccsal szemben, amelynek kielégítése egysze­rűen lehetetlen. Hiszen Sal­gótarjánban lakni nemcsak a városközpontban lehet. A leg­fontosabb a sokgyermekes családok lakásgondjának megoldása, — de a lehetősé­geknek, az adottságoknak megfelelően. Ügy, ahogyan ezt a városi tanács magára vállalta. S. L Harminc éve történt Rendelet az üzemi bizottságokról Az üzemi bizottságokról szóló iparügyi miniszteri ren­delet 1945. február 18-án — tehát harminc esztendeje — llépett életbe. A népi demokratikus át­alakulás fontos állomását je­lentette három évtizeddel ez­előtt a népi szervek meg­alakulása. A nemzeti bizottsá­gok mellett legfontosabbak voltak az üzemi bizottságok, melyek 1944. őszén, és 1945. elején alakultak meg. Ez a folyamat zajlott le a salgó­tarjáni szénmedencében is, a bányaüzemeknél csakúgy, mint az acélgyárban, az üveggyárban. a tűzhely­gyárban. A tőkés vezetés ellenőrzé­sében, a termelés megindítá­sában, a munkások és alkal­mazottak gazdasági és politi­kai érdekeink védelmében rendkívül fontos szerepet ját­szottak az üzemi bizottságok. Megalakításukat a munkások — a forradalmi hagyomá­nyokra, és külföldi tapaszta­latokra támaszkodva — kezdeményezték és a két munkáspárt (MKP, SZDP), segítette. Az üzemi bizottság tagjait a dolgozók közül vá­lasztották a testületbe. Létrehozásaik során alap­vető szempontként vették figyelembe, hogy a még je­lentős gazdasági hatalommal rendelkező tőke munkásel­lenőrzése csak akkor épülhet ki, ha á hatalom a burzsoá­zia kezéből a munkásosztály és a parasztság kezébe ke­rül. Ezzel kapcsolatban írta Lenin: „Az ellenőrzés hata­lom nélkül üres szólam”. Harminc évvel ezelőtt lé­pett életibe az iparügyi mi- n sztori rendelet, amely sza­bályozta az üzemi bizottsá­gok működését. Erre azért volt szükség, mert egyes üzemi bizottságok az ellen­őrzés forgalmát, és végrehaj­tásának módját nem egyfor­mán értelmezték. A rendelet az ellenőrzés végrehajtásának módozatait taglalta. Előírta például, hogy a munkaaadó negyedévenként köteles jelentést tenni a vál­lalat helyzetéről. Rendkívül érzékenyen érintette a Gyár­iparosok Országos Szövetsé­gének prominens képviselőit, hogy a kétszáznál több al­kalmaztatott foglalkoztató üzemekben az üzemi bizott­ságoknak joguk volt belete­kinteni az egész üzletmenet­be, tehát ellenőrizhették az üzleti könyveket! Az üzemi bizottságok viszont nehez­ményeztek, hogy fő tevé­kenységi területük csak az el­lenőrzés volt, a termelés ve­retesében és szervezésében csupán javaslattevő szerepet kaptak, ügy vélték, hogy a rendeleittel jelentősen csor­bították hatáskörüket. Hol­ott akkor ez volt a legjobb megoldás... Az üzemi bizottságok egyik tagja az igazgatósági ülése­ken teljes tanácskozási jog­gal részt vehetett. Feladatuk volt, hogy segítsék a terme­lés eredményességét. Emel­lett igyekeztek az üzemeket megtisztítani azoktól az el­lenséges elemektől, akik részt vettek az ország lerombolá­sában. az üzemek leszerelésé­ben. Véglegesen az 1945. júniu­si kormányrendelet szabá­lyozta az üzemi bizottságok működését. Egy hónap múlva, valamint, 1947. júniuséban összehívták az üzemi bizott­ságok országos kongresszusát, ahol feladataikat, munka­módszerüket vitatták meg. Az üzemi bizottságok jelentősége az volt. hogy elősegítették és előkészítették a munkásosz­tály hatalmának megterem­tését, előmozdították a gaz­dasági veretők nevelését a munkásosztály soraiból. (r. i.) Sajtológép —Jelajánlással Szécsényben, tez ELZETT­gyár fiatal gyáregységében is eredményes munkát vé­geznek a szocialista brigádok. Munkájuk meghatározó, a termelésben, felajánlásaik­kal növelik munkateljesítmé­nyeiket. A gyárban export- megrendelésekre készítik a külföldön oly kedvelt zára­kat. lakatokat, főleg a kelet­ázsiai országokba szállítják termékeiket. A zárszerkezetek alkatrészeit is Szécsényben gyártják, a daraboló és prés­gépek, a sajtológépek állapo­tától tehát függ az egész gyár termelése, hisz azok meghibásodása alkatrészhi­ányhoz vezet. A karbantartó brigád körültekintő mun­kája így, ha áttételesein ' is, de meghatározza, hogy meny­nyi lakat készülhet el a sze­reidében. A Mező Imre Szo­cialista Brigád, melyet Tóth Pál vezet, ezért kongresszusi felajánlásként vállalta, hogy a felújítási és javítási mun­kákat jelentősen csökkenti. A képünkön látható sajtológép karbantartását, üzembe helye­zését a korábbi 520 óra he­lyett 380 óra alatt elvégzik. Tóth Pál, Bock Pál, és Me- lega Gábor szocialista bri­gádtagok eddig is megtartót* tág ígéreteiket. — kulcsár józsef — iiiiiiiiiiiitiiHi<iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiti.niitiiiiiiiiiMHiiiiiimiiHmiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiMiiiiuiiiiiiiiiimuiiiiuiiimiiiii,iiiiiiiifiiiiiiiimiiiiiiiiiimii.iiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiumiiiiiiiiiiiiMiiiimiiiuiimiiiimimuniiiimiiiui.iimimiiiiiiiiiMiim 17 Lnézően mosolyogtak, amikor felszínén idéz­gettem a múltat. Emlékszem, éppen így farsang táján, az úton, a sár és mély kátyúk miatt, csak lépésben halad­tunk a falun át Az utca kö­zepén, fiaskókkal kezünkben, tele torokkal ordító jó kapa­tos legények duhajkodtak, Nem, hogy utat nyitottak vol­na, elzárták a továbbhaladás lehetőségét. Sőt, kiszállásra kényszerítettek a járműből, mert ellenkező esetben felbo­rították volna azt. És ezt ko­molyan vették, mert néhá- nyan a kocsi bal oldalát már emelgették. Inni kellett velük, ök pedig röhögtek, a helyzet uraihoz méltóan. Sokan és részegek voltak. Magatartá­sukban dacos ellenzékiség. Ébresztgettem a múltat Szá­lai Istvánnak, a pártveretőség titkárának, aki Zomborka Bé­lára, a községi párttitkárra nézett, kiolvasni tekintetéből, mit válaszoljon. Aztán legyin­tett: — Az már régen volt... Annyi bizonyos, néhány esztendő elmúlott azóta. Né- zsa akár egy kis üdülőtelep­nek beillőén megváltozott. A község központjában egy emeletes, a tsz-irodákat, föld­szinten a tanács és a párt helyiségeit, valamint egy szép boltot magába foglaló tetsze­tős épület, finom kis presszó­val a jobb sarkában. Szom­szédságában, a régi kastély­ban, az általános iskola rend­ben, szinte csillogott a tél végi napsütésben. Az udvaron gyereksereg, messze elhallat­szott a gondtalan jókedvük. A Legénd felé tartó út mentéről a tsz majorja mutatja magát. Gépek, régiek, de annál több Új. Az egyiket, a még gyár szagú billenőé teherautót Pa­Nézsai változá ok pirosló alkonyban vénynek való bokrodat ered­ni. így kezdte, mint népfron­tos, aztán, folytatta mint ta­nácstag, akivel az emberek együtt indultak óvodát, isko­lát korszerűsíteni, szóval a községet a mai ember számá­ra elfogadhatóvá tenni, a vá­hollk János, a traktorosok vetkezeti alapon való fnegte- így igaz, közéleti ember, ros és a falu közti különbsé- volt brigádveretóje vallatta, remtéseiaz itthon maradottak- önként is vállalta. A dolgozó get a legcsekélyebbre csok­ié az úton, fel a dombra. ban is a közösségi érzést, a emberekhez kötődő szálak kenten!. Ezek a közösségi felelősségtudatot, a gyárhoz nála mélyen gyökereznek, cselekedetek késztette a köz- A Nogradsap fele kanyaró- hasonló munkálkodást elsőbb Mert lehetne a közélet iránt ség pártalapszervezetét, hogy do útnak főutca a kísérője, helyre tette mint a „kaparj közömbös is. Egy állatorvos- titkári tisztséggel tisztelje meg De ez mar valóban utcaj kurta, neked is jut...” elvet, nak, aki több község jószág- Zomborka Bélát, a körzeti Járdával, a járdát szegélyező ^ javak megnyugtatóbb mó- állományának egészségéről állatorvost. Hogyan vívta ki sövenybokrokkal, tavaszt vár- <jon osztódnak, vagyis az el- köteles gondoskodni, éppen ezt a megtiszteltetést? Sem f°vvar^0'^a^’ Sze^>en metez«tt végzett munka értékének elég tennivalója van. De ő, pátosszal, sem szónoklatokkal, fakkal, a posta, az óvó- megfelelően. Ki az most a mert a dolgozó emberekhez nem is erre való törekvéssel, da, gondozott környezettel és falun, aki nappal süttetve ha- tartozónak tekinti magát, rá- Emberséges, szép, okos be- fenyesen a napfényben a kér- saf kíván megélni? Nincs le- adásként vállalta a közéleti széddel. a cselekvésben való les lakóházak. Zomborka Béla rongyolódott porta, de nincs tevékenységet. Belső szükség- példamutatással. a fáradha- bizonyára, hogy ne a múlt, maj berendezés néküli szép let ez nála, mert különbséget xatlan munkával — ráadás- hanem a jelen kerüljön be- szoba sem. És nincs család tud tenni a munkáshatalom ként a mindennapi keny'érke- szelgetesünk középpontjába, ahonnét fiatal — ha már és az úri világ között. Látta reseti tevékenység mellett, mondta a tőle megszokott korban annyi évet élt — a Tolmácson élő édesapja pontossággal, száján egy gyo- legalább középiskolába ne küzdelmét, aki verejtékezett, A megemlékezések alkal- relmi mosollyal. jutott volna el. Ha máshová vérét is vehették volna a köz- ™ mával óhatatlanul be­— Minden megváltozott, de nem, akkor az ipari szakmun- jóért, de vigasztalan, keveset teesik az ember a közhelyek- legfőtképpen az emberek vál- kásképző középiskolába. De haladtak bármilyen szinten be. Én is beleestem, amikor toznak igazán... miért ne lenne Nézsárói ki- előre. Legfeljebb annyit, hogy megkérdeztem Zomborka Bé­rc-i- •• . ... került fiatal felsőfokú iskolá- a három gyerek közül az lát, hogy mi ösztönzi erre a Különösebb kommentárt képzett, vagy jelenleg ott egyik diplomához jutott, de munkaráadásra? Nézett rám, r.em is igenyelt az allitasa, tamjo? A nézsai változások annak az árán. hogy a kettő nem tréfálok-e? Aztán elné- mert ilyen előnyösen megval- ebben is kitűnnek. a kétkezi munka rabjaként zést kérőén mosolyogva ÄSSrXÄ SE H». szeretném eUúl.nnt, « « M = nak teremteni. És Zomborka, úe Zomorka Béla erős tilta- — Természetesen, ha vala­jelezvén, a homlokára vont kozása ellenére is kimondom, Ez a küzdelem mélyen bele- mit elvállalok, azt végigcsi- néhány redővel, hogy elmé- amit gondolok. Ott, a beszél- vésődött Zomborka Bélába, nálom. Ég a legjobb tudá- lyül a gondolatában, messze- getéskor oldalt tekintve Sza- som szerint... néző tekintettel sorolta: az lai Pistára érzékelni, nem Kozve.tlen. környezetétől, elmúlt három évtizedben a hamarkodom-e el, de arcáról munkatársaitól hallottam, de Szép az alkony ezen a néhány hold földből tengődő kiolvasva a bátorítást, ki- jómagam is voltam tanúja, Cserhát-széli vidéken. A emberek miként lettek a mondtam, amit gondoltam, és amikor a sártól terhes nezsai g ó andalgó tél vési Pest környéki gyárak dolgo- most is megismétlem: „A utcán elsők kozott látott hoz- "Jugvora anaaigo tel végi zói, ami biztosíték arra. hogy nézsai változások egyik, nem za jardalapokat lerakni a napsugár pirosabb, mint mas- a faluban otthonra talólion a is kis szerepet vállaló elösegí- haza előtt, majd később az utt. Szép életszínre festi a rend merta párakban ön- tője Zomborka volt. Szalai utcabeliekkel végig, ahol az kiéget, tudatra ébredt munkás nem bátortalan hangom miatt-e Igényéi tetett. Aztán ment az engedte meg, hogy rendbon- vagy mi okból, megerősített, erdőbe az utca díszítésére só- Bobál Gyula tók zavarják’a község életét. _ Azért 6llként vállalt J-------------------------------------------­----------------—-----------------­A ztán a mezei munka sző- közéleti ember. | NÖGRÄD — 1975. február lé., vasárnap 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents