Nógrád. 1975. február (31. évfolyam. 27-50. szám)
1975-02-16 / 40. szám
i Művelődésről us ELZETT-heu Feltárt és szunnyadó lehetőségek A csöpp, vakító fehérségű orvosi rendelő, mint minden üzemben, itt is jelkép kissé: a dolgozókkal való fokozott törődésé, a kulturált munkahely iránti igényé. Az EL* ZETT széesényi gyáregységében a bejárók nagy száma is sürgette ezt a beruházást. Látható módon, a nyereség meghatározható forintjaiban ugyan nem térül meg, de a jó munkahelyi közérzetben, a kötődés erősödésében igen. Valahogyan így van a műve’ödésa. viszonyok javításával is. Bejáró dolgozók, kijáró tanárok — Régi vágyunk volt. hogy az üzem területén imdíthas* su k dolgozók iskoláját. Ha sikerült ez másutt — például Salgótarján több üzemében, Pászitón — akkor nálunk is megvalósítható. 166 dolgozónk nem rendelkezik a nyolc általánossal. Igaz, köztük nagyrészt az időseket találjuk. Néhányan még az írás-olvasás elemeivel sincsenek tisztában. Lehet, hogy az idősebb korban tanulni kezdő egyéniségén, türelmén sok múlik, de aki már elmúlt ötven, nehezen áll rá. Magam is próbáltam egy velem egykorú dolgozót írni tanítani — egy idő után ideges tótit, beleunt szegény. A kihelyezett 5—6. osztályba is főleg a negyven alattiak jármiak, összesen tizenöten, közülük ketten nem a gyáregység dolgozói, hanem postások. A tanárok kijárnak Szécsényiből órát tartani. A 7—8. elvégzésére vállalkozó 17 ember bejár Szócsőn y be. Csak aki maga Is benne van, mindennap buszra kell szállnia, az tudja igazán, milyen könnyítés, hogy a gyáron belül vannak az órák! — fejtegeti Matuzka Mihály pártvezetőségi. titkár. A 32 általános iskolással együtt 121 „tanuló” van a gyáregységben. Gimnázium, szakközépiskola, főiskola egyaránt szerepel a tanulás helyei között. 126 kismama gyermekgondozási segélyen illetve betegszabadságon van „Megéri” ez az üzemnek? Bár a húszmillióval megnőtt tervet a szükségesnél kevesebb emberrel, létszámhiánynyal küzdve kell teljesíteni, mégis igen a válasz Klubélet pinceklub nélkül fiatal az üzem, sok a fiatal dolgozója is. A KlSZ-szerve- zet vajon segít-e szabad idejük hasznos eltöltésében? — Szécsény szívében, a Rákóczi étterem mögötti sarokbástya pincéjében szerettünk volna egy klubhelyiséget kialakítani. Sorolom, mi minden volt meg hozzá: a környék lakóinak beleegyezése, a tanács és a tulajdonos, a Ma* gyamándori ÁG . engedélye, az üzemi vezetők helyeslése. De elkezdtünk számolgatni, gondolkozni és többen azt javasolták, ne menjünk bele az átalakításba. Nyitva áll előttünk az ifjúsági ház bebútorozva, jól felszerelve. Több rendezvényünket ott tartottuk, ezután is lehet. Azt hiszem, leginkább a romantika vonzott minket a pinceklubhoz. De kielégíthetjük ezt a vonzalmunkat is: a művelődési központ ugyanis a 24- szer 6 méteres nagyobbik pincéből szeretne egy szép, vonzó pinceklubot csinálni ehhez kérték a mi segítségünket is. Félretéve a klubkérdést: a szocialista, biigád- mozgaliombam rejlik a legtöbb lehetőség fiataloknak, idősebbeknek egyaránt a művelődésre. 21 brigád, 105 fővel vett részt az üzemi vetélkedőn. Képviseltük a gyárat az ifjúmunkásnapokon, a tavalyi karancssági ifjúmunkás-fesztiválon. Ott mun- tatkozott be a fiatalokból álló kórusunk. Sok brigádnál vált gyakorlattá, hogy jól kihasználják a közös kirándulásokat. Nem erőltetett a múzeumlátogatás, tártótnézés, ha jól választják ki az ütn- célt, ha tudnak valamit a tájról. Például Sárospatak, Sátoraljaújhely emlékezetes túra színhelye volt'— gondolja végig a lehetőségeket Rácz András KISZ-titkár. Kulturális , tartalékok ’ — Lesz üzemi könyvtárunk! — újságolja még. — Ebben a fél évben megvalósul. A járási könyvtár letétje, de az SZMT könyvtárából is kapunk cserélhető állományt. A- kistanácskozóba tervezik, már csak a könyv- szekrényeket kell megvenni. Gyárnézőben megállunk a büfénél — kitűnő feketét lehet kapni, jó a választék az uzsonnának való árukból is Eszembe jut: vajon árul-e valaki könyvet is az üzemben? — Buga Ferenc a Kossuth- könyvek terjesztője. Ebben az évben 10—15 brigád csatlakozik a „Tudjunk többet!” olvasópályázathoz, melyei az MSZMP megyei bizottsága, az SZMT és a Kossuth Könyvkiadó hirdetett. Ez bizonyára fellendíti a forgalmat. Szép- irodalmi könyveket tudomásom szerint Józsa Pálné számviteli vezető árul egyedül. — Nem mondhatom magamról, hogy üzemi könyvterjesztő vagyak: a munkaköröm sem engedi, meg, hogy utánajárjak a műhelyekben, kinek milyen könyv tetszene. December óta még nem jutottam be a könyvesboltba új áruért, mert az évzárás, a leltár nagyon lekötött. Csak „maszek” bizományos vagyok. Józsa. Pálné álláspontja érthető. Mégis nagy kár. hogy kihasználatlanul marad egy lehetőség éppen ott, ahol 121 dolgozó tanul. A széesényi könyvesboltnak és az EL- ZETT vezetőinek közösen kellene keresni a megoldást, hogy intenzivebb könyvforgalmat lebonyolító bizományosuk legyen. Mert az évente megrendezett, vásárlással egybekötött könyvkiállitások fogadtatása azt bizonyítja: a dolgozók igényűik ezt! G. Kiss Magdolna tévéajánlatunk Mai 20.10: Színészmúzeum. A Színészmúzeum mai adása a nagyszerű énekes színészt, az opera-operettszín- pad és mozivászon egykori közkedvelt sztárját, Sárdy Jánost mutatja be. A duna- földvári tanító nagy ambícióval és a íanulmivágyóssal készülődött színészi mesterségére. Először Rózsahegyi Kálmán színésziskolájába járt. majd énekelni tanult, s 1937ben próbaén.aklésre jelentkezett az Operában. Felvették. Erre az időszakára Budano- vits . Máriá, Orosz Júlia, és Palló Imre emlékeznek. Fényes Szabolcs, a Fővárosi Operettszínház akkori igazgatója — és zeneszerzője nemcsaK operett-, hanem filmzenéknek — miután megismerte kiváló képességeit, átcsábította az Operettszínházhoz. Közben jöttek a híres filmek: Alomkeringő, Utolsó dal, Éjféli zene. Tavaszi álom. Koldusdiák... Mindezek képsorai felelevenítik Sárdy alakját. Petress Zsuzsa a Csókolj meg Kaitám-beli közös szereplésükre emlékezik; ez volt Sárdy első musicalszerepe. A Sárdy-miibosz megfejtésére, a Színészmúzeumban Szi- netár Miklós vállalkozik. Műsorvezető: Farády István. Szerkesztő-rendező: Csent erics Ágnes. (39.1 — Megyek hazafelé — s mutatott arra, amerre Magyarországot gondolta. — Pasli haza. — Ahá, mátyár... — mondták a civilek. — Pu! Pu! Rusaki szóidat, pu, pu! — A katona magyarázta, hogy az oroszok lelövik. — Engem nem. Tudok én beszélni velük. Persze, nem értette a katona. és csak mutogatott: — Pu! Pu!... Kaputt! De megunták azután a németek a győzködést — vagy s etniók kellett az ásással —, mert elengedték. Itt már csakugyan közelről hallatszott az ágyúzás. Lehetséges, hogy most már a front jön. Azt magyarázhatta a katona. Padiig jó lett volna elérni Magyarországot még a front előtt. Ha itt találják az oroszok, még azt hihetik róla, hogy ő is német. Ki tudja, abban a magános épületben már lehetnek oroszok is megbújva. És lelövik, ha meglátják. Honnan tudhatnák azok, hogy ő nem német Kifoányászfca a kebeléből a leventesapkát. Az oroszoknak is tudni kell azt. hogy ez magyar sapka. Sehol nem látott ilyen sapkát Németországban. Most érne sokat a prém- sapka, az érne a legtöbbet. Arra nem lőnének akármilyen messziről se az oroszok. Megint elmaradt a kutya. A városban nem maradt el, a gödröt ásó civilek között sem. Akkor ott sunyított, szorosan a nyomába szegődve. Fé) ez, nyilván az emberektől. • Most nem füftyögött neki, csak leült az árokparton. Nagyon el volt már fáradva. Ropogtatta a nápolyit, s nézelődött A dombokon túl lehet a front. Ha találkozik az oroszokkal, az lesz az első, hogy érdeklődik Grísa után. Pal- kóvnyik Szinyicin alatt szolgál — elég, ha ennyit mond így könnyű lesz megtalálni. A múltkor is rögtön megtalálta így. Csak most vette észre: a körül a magános épület körül tényleg emberi alakok mozogtak. Nyolc—tíz sürgölődő alakot látott, mintha a földből bújtak volna elő. Felugrott, füttyentett egyet a kutyának. Sietősre fogta a lépteit. Már az biztos, hogy katonák. Közelebb érve, azután látta, hogy nem orosz sapkájuk van a katonáknak. Á ruha színe is látszott már onnan: német színű egyenruhájuk volt. Az egyik mintha errefelé távcsöveaett volna. 4 NÓGRÁD — 1975. február 16., vasárnap Csók Istvánra emlékezünk Száztíz éve, 1865 -február 13-án született Csók István Kossuth-díjas, a magyar festőművészet egyik kiemelkedő egyénisége. Képünkön: Züzü a kakassal. Géppel a kézben A fotós Herbst Rudolf elmaradhatatlan a tarjám „Stécé”-mecs- csekről. Középtermetű alakja — vállán a nagy táska, kezében a fényképezőgép — hol az egyik, hol a másik kapufánál tűnik fel. A futballisták jól ismerik, és a szurkolók is megszokták mái- rendszeres jelenlétét. — Nagyon szeretem a riportfényképezést. különös«! a sportmérkőzésekét. Egyébként mindent csinálok, de legjobban a mozgás, egy-egy izgalmas, szép pillanat megörökítésének örülök. Spanyolországban az elmúlt évi nemzetközi sportfotókiállításon Futballisták című képével bronzérmet nyert. Díjat kapott Csehszlovákiában és számos hazai versenyen. Mint a Nógrád megyei Fotóklub tagja két alkalommal nyerte el az ev fotósa címet. — A fotóklubnak nagyon sokat köszönhetek. A klub által rendezett kiállítások, fotótúrák, közönség-művész találkozók, pályázatok nagyMaigias töltése volt az útnak. Lehúzódott a töltés túloldalára, ahová ajz épületből már nem láthattak el. És lőni sem lőhetnek akkor onnan. Mór csak egy terep járó vagy teherautó húzott el az úton. Azt is mind katonáik — németek — vezették. Óvatosan, körül-körül figyelve ment tovább. Itt már lőhetnek. Mégis egészen váratlanul toppant elébe egy német géppisztolyt« egy nagy kőhíd alól. Ennek is magyarázta volna. hogy hazafelé megy, de ez meg sem hallgatta, csak kiabált: — Los, los! S, hogy nemigen mozdult, elkapta a kabátgallérját, megpenderítette, súgy ülepen rúgta, hogy elesett. Sírva indult visszafelé. De biztos távolságban megállt. . — Los, los! — kiabált a német és lekapta a géppisztolyt a nyakából. Kelletlenül indult tovább, vissza-visszanézve. „Hülye!... Úgyse találnál el, hülye!..” Amikor eltűnt a katona — elbújhatott megint a híd alá mértékben járultak hozzá fejlődésemhez, ezen keresztül sikereimhez. Feleségével és két gyermekével Jobbágyiban lakik. Harmincnégy éves, Borsodból származik. — Apám tanító volt, és lelkes amatőr fényképész. Maga laborálta, dolgozta ki a képeket Nyolcadikos koromban egy boxgépet vásárolt nekem. Ekkor kezdtem el játékból, szórakozásból kattintgatni. Kaptam egy könyvet is. A fényképezés kisiskolája volt a címe, hogy jobban megismerjem a fényképezés tudományát. De a lelkesedésem szalmalángnak bizonyult. A technikumban és még hosz- szú évekig nem is fotóztam. Fúrtam-farigcsáltam inkább, mert mindig a produktív munkák érdekeltek. Hűvöskék szeme van. mint az objektívnek. Enyhén hullámos; szőkésbarna haját félrefésüli. Koránál fiatalabhnak látszik. — Tíz évvel ezelőtt, a leszerelésem után kezdtem csak el újból fotózni. Két bará— lehúzódott a töltés szélébe. Kanyarodott valamicskét az út, itt mór akkor sem láthatja a német, ha kinéz a híd alól. Magára borította a takarót, lekuporodott. Nézte a part tövében íehasaló kutyát, és hálát érzett iránta: milyen hűségesen kitart mellette ilyenkor is. Kidobott neki egy kekszet a takaró alól. Az a baj, hogy ezek nem tudnak oroszul, ö meg németül csak keveset tud, és éppen azt nem tudja, hogyan kell mondani: Én magyar vagyok, és haza akarok menni Pedlig Henriiktől megtanulhatott volna németifi. Magda biztosan megtanult. Persze Magda meg oroszul nem tanult meg. Hacsak a front valahol őt is utol nem érte. ★ Henrik az a sebesült német őrmester volt. akit Rezső bátyja szervezett be a meneküléshez. Fél karja felkötve, gipszben. De nemigen látszott, hogy fájlalta volna. (folytatjuk) tómmal külföldi motornstú- rára mentünk. Valakinek meg kellett örökíteni az úti élményeket. Én tudtam egyedül fotózni. Jobban mondva tudtom azt, hogy ha süt a nap, akkor tizenegyes, ha kevésbé süt a nap. akkor nyolcas blendét kell használni A negatívot az OFOTÉRT-nál hívattuk elő. a nagyításokat a Diósgyőri Gépgyár fotószakkörében készítettem. Ekkor láttam meg. hogy ez nem is olyan ördöngős dolog. Beiratkoztam a szakkörbe. Igaz viszont, majdnem muszáj is volt, mert az egyik főnök elkapott a sötétkamrában. Benyitott, látta, hogy nem vagyok odavalósi mekérdez- te: Maga mit keres itt? Hát behozott az Epres, a barátom — válaszoltam, A gépgyári szakkör szakmai vezetője. Juhász Miklós volt, aki ma elismert fotós. Kezdetben tulajdonképpen tőle tanultam meg mindent. Aztán felnőtt voltam. tudtam, az embernek sokat kell olvasnia ahhoz. hogy fejlődjön. Szakkönyveket kölcsönöztem a könyvtárból és vásároltam. — Most milyen géppel fényképez? — Több fajtával. Plexarettel. Praktikával, Pentagon sixszel. Mindig attól függ, hogy mit kell fényképezni. A téma határozza meg tulajdonképpen.- hogy milyen fényképezőgépet használ az ember. Mert olyan gép nincs, amelyikkel mindent jól lehet fényképezni. És természetesen kiegészítő eszközök is kellenek a géphez. Vettem vakut, teleobjektíveket. Így a pálya közepén 1 történteket is jól tudom fotózni. Az- eszközök most világos színű Trabantjában — amely, lyel a megyét járja — pihennek. — Mit tanácsol a sikeres fiatal fotós az ifjú kezdőknek? — A fotózás tipikusan olyan mesterség, amit nem lehet pusztán könyvből megtanulni. Állandóan gyakorolni kelL Ezért csak azt tanácsolhatom, hogy legyenek szorgalmasak, fényképezzenek és olvassanak sokat. A fényképezés nem misztikus dolog, de eredményt ebben is mint az életben minden másban, csak kitartó munkával lehet elérni. —ok— j
