Nógrád. 1975. február (31. évfolyam. 27-50. szám)

1975-02-15 / 39. szám

DÖNTÉS ELŐTT m R3ESTEDI2CE5EI2 ELDÖNTENI, hogy mi le­gyen belőlünk, legtöbbször nem könnyű dolog. De hát mit tudunk, mire is vagyunk képesek tulajdonképpen; mi­re van szüksége a társada­lomnak. a szervezett- rend­nek. amelyben élünk? Szembe kell nézni önma­gunkkal, igényeinkkel és le­hetőségeinkkel. az emberi kö­zösség szükségleteivel — mi­előtt választunk, igent, vagy nemet mondunk. A végzős középiskolások pályaválasztási gondiain. problémáin széles körben igyekszik ’segíteni a társada­lom. Az iskolákban., a nagy­üzemekben a pályaválasztási felelősök dolgoznak. Minden megyében pályaválasztási ta­nácsadó intézet működik, amely tudományos igényű lé­lektani vizsgálatokkal', felmé­résekkel segíti a fiatalok ön- megismerésének bonyolult fo­lyamatát, megmutatia a ké­pességek és készségek valósá­gos területeit. Dr. Medgyesi Jánosné. a kisterenyei gimnázium IV./b osztályának főnöke: — A megyei pályaválasztási intézet a harmadik évben kezdte meg osztályomban a felmérést. Ennek keretében több alkalommal vizsgálták a tanulók érdeklődését. ér­telmi, érzelmi és akarati tu­lajdonságait, vagyis a vá­lasztott pályára való alkal­masságát. Nagyon ió tapasz­talatokat szereztünk. — Ezért is örülünk annak — mondja Tóth Jánosné igazgatóhelyettes és pályavá­lasztási felelős —, hogy az intézet a következő hónap­ban már az egyik másodikos osztállyal kezdi meg a felmé­rést. Az év végére ígv a gye­rekek már birtokában lesz­nek azoknak a szükséges is­mereteknek, amelyek meg­könnyítik a választásukat. A felmérés sok kérdésre ad választ. Nézzünk meg egyet! Megkérdezik például a tanulót: milyen tárgyak iránt érdeklődik? Aki erre az úgy­nevezett humán tárgyakat so­rolja fel, lehet jó tanár, óvó­nő. jó kereskedelmi dolgozó, postás és még sok más, mert pszichikai szempontból ren­delkezik azokkal a tulajdon­ságokkal. amelvek az embe­rekkel foglalkozó szakmákhoz feltétlenül szükségesek. Tóth Jánosné igazgatóhe­lyettes : — A pályaválasztás és -irányítás egy-egy iskolában nemcsak a felelős dolga. Ezt csinálni kell mindenkinek, az osztályfőnököknek és a szak­tanároknak is. Általában a második osztályban már ..ki­ugrik”, ki mi iránt érdeklő­dik, melyik tárgyban tehet­ségesebb. A szaktanárok ve­lük külön foglalkoznak, szak­körökben. egyetemi előkészí­tőkön, A KISTERENYEI gimnázi­um az egri tanárképző főis­kolával és a budapesti köz­gazdaságtudományi egyetem­mel tart szoros kapcsolatot. Rendszeresen küldenek fela­datlapot a két utolsó évfo­lyam tanulóinak. A diákok e lapokat kitöltik, visszaküldik, az egyetemen elbíráliák. A legjobbakat nyári szaktábo­rokba hívják meg. Ezek is a pályaválasztást segítő mód­szerek. — Milyen segítséget kap­nak a továbbtanulni nem szándékozók? — Osztályfőnöki órákon és külön pályaválasztási elő­adásokon ismertettük a .,136 szakma” című könyvet. KISZ- alapszervezeti keretben üzem- látogatásokat szerveztünk. Főleg nőket foglalkoztató üzemeket néztünk meg. mert sokkal több lányunk van, mint fiunk. A véletlen névrokonommal ismertet össze. Sulyok Jolán érettségi után a salgótarjáni BRG-be megy. Miért? \ — Az egyik volt osztály­társam ott dolgozik. Hívott, menjek oda. Sok a fiatal, jól működik a KISZ, jó a kö­zösség. — Nem, akart tovább ta­nulni ? Szőke fejét lehajtja. — Akartam. Idegenvezető szerettem volna lenni. De le­romlott a tanulmányi ered­ményem. Közepes vagvok. Tarjánban lakom, és későn járok haza. Anyagi körülmé­nyeim serp a legjobbak. Maid talán a munka mellett el­végeznek egy idegenvezetői tanfolyamot, Édesapja kertésztechnikus, édesanyja adminisztrátor. Van egy fiútestvére. Tóth Hedvig mátraverebé- lyi. Két bátyja van. Rajta ki- vül mindenki dolgozik. — A közgazdasági egye­temre jelentkezem, mert ér­dekel a történelem és megy a matematika is. Ezekből a tárgyakból kell felvételizni. Hogy melyik szakon tanul­nék? Nem tudom. Valószínű, a belkereskedelmin. Van egy kis érzékem hozzá. Csupa feszültség, vibrálás ez a. nagy. zöld szemű lány. Lökésszerűen préseli ki ma­gából a levegőt. — Ha- nem sikerül a felvé­teli? — Nem fogok kétségbe es­ni. Dolgozom, és közben ké­szülök valamire. — Mire? — Egy biztoS: ugyanazt az egyetemet nem próbálom meg még egyszer. Egy kudarc elég egy helyen. Meg aztán lehet, hogy megszeretem azt a mun­kát. amit csinálni fogok és ott ragadok. A nagybátonyi Tőzsér Ildi­kó ragaszkodik elképzelései­hez. — A TANÍTÁS nagyon régi vágyam. Szüleim fizikai dolgozók, biztatnak. Az esz­tergomi tanítóképzőbe jelent­kezem. és addig próbálkozom, amíg nem sikerül. Tizennyolcévesek. Döntöt­tek, döntenek — határozot­tan vagy kissé bizonytalanul. Várják az érettségit. A fel­nőttség küszöbén állnak. Sulyok László Muzsikáló és éneklő gyerekek hangversenye Hangverseny, meghívóján látható kig tusrajz, Réti Zol­tán alkotása — a muzsikáló trió — is a kamaramuzsikálás ihletésére készült. Réti Zoltán festőművész; mint a Rózsa­völgyi Márk Állami Zeneis­kola igazgatója, nemcsak tollal, ecsettel, hanem zené­vel, muzsikával is nyilatkozik' a nyilvánosság előtt. Ez történt a közelmúltban is. amikor a zeneiskola és a városi úttörőház közös zene­karát dirigálta a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ dísztermében. Fölemelő látvány volt, ahogy a több száz főnyi diák- és felnőtt közönség néma csendben figyelte a zenét és az előadókat. Ezúttal nem neves énekeseket, idegen elő­adóművészeket, hanem a ze­neiskola növendékeit. Azokat, akik kiváló zenepedagógusok és előadóművészek (Réti Zol­tán, Komády Gerzson, Fö- garasy Béla, Nagy Ottó) fel­ügyelete mellett tanulnak éne­kelni, gitározni, gordonkázni, hegedülni, zongorázni. Rang­sorolás nélkül említem a nö­vendékeket: Lenyel Juditot, Muraközy Andreát, Muraközy Nórát, Varga Mónikát, Len­gyel Ritát. Szalay Erzsébetet, kertész Andreát, Katzer Etel­kát, Karcsics Tündét. Az 1974/75-ös tanévben ala­kult úttörőzenekar ..bemutat­kozása” nagy várakozással, külön örömmel töltött el min­denkit. Az együttes, amely a zeneiskola és az úttörőház közös vonószenekara, remél­jük. méltó lesz Balassagyar­mat nagy múltú kórus- és zenekari mozgalmához. A kis muzsikusok igyekeztek lépést tártani a» érdeklődéssel, amely fellépésüket megelőzte. Meglepte a hallgatóságot, hogy a zenekar hangzása mennyire kiegyensúlyozott volt, a zenekari tagok szépen és jól tudták a szólamokat. A gyerekek fegyelmezettek voltak, nagyon komolyan vet­ték feladatukat. Nagy siker jegyében altatták meg Händel Kis szvitjét, Csaj­kovszkij dalait, valamint Far­kas Négy táncát, Sugár Hat kis darabját. Érdekes még megemlíteni, hogy jó ötlet volt a művelő­dési központba tenni ezt a hangversenyt, hiszen a volt megyeháza ódon, ünnepélyes hangulatú díszterme harmoni­kus egységbe olvadt a szép klasszikus, romantikus és modern muzsikával. A növendékek ezúttal is jól terjesztették a kamaramuzsi­kálás, a kóruskultúra és az éneklés 6zeretetét. Elekes Éva Lóránt János, Munkácsy-díjas festőművész: Egy visszamaradt II. világháborús lövedék. (Részlet). A kép — mint hír ül adtuk — Budapest Fővár os Tanácsa II. díját nyerte. Irodalom, közm Magvetőmterwok A gyűlölet tudománya cí­mű gyűjtemény a II. világhá­ború kelet-európai frontjain lezajlott nagy csatákat mutat­ja be irodalmi alkotásokból vett szemelvényekben. A há­rom évtized 1945—1975. című új sorozat — a szépirodalmi­val közösen jelenteti meg a Magvető. Napjainkban egyre növek­szik az olvasók érdeklődése a különböző tény beszámolók, dokumentumok, tanúvallomá­sok iránt és ezt a kiadó a Té­nyek és tanúk cimű sorozat­tal óhajtja kielégíteni. Első kötete Marosán György Tüzes Kemencéjének rég várt után­nyomása, ezt követi Domokos József Két per című munkája Bajcsy-Zsilinszky Endréről, Duczinska Ilona az osztrák Schutzbund történetéről írott könyve, a Horthy-hadsereg hi­vatásos tisztjéből ellenállóvá lett Kádár Gyula emlékezé­se, Károlyi Mihálynak Hit il­lúziók nélkül című memoár­ja. A közművelődési párthatá- .rozat maradéktalan végrehaj­tását kívánja elősegíteni a Gyorsuló idő. című új sorozat, amelynek 3—6 íves kis kötetei a társadalom- és természettu­dományok változatos téma­köreiből nyújtanak új infor­mációkat, tájékoztatnak *,a kü­lönböző tudományágak ered­ményeiről. A kiadó idén megjelenő ver­seskötetei sorában kerül az olvasókhoz Benjámin László válogatott kötete. Csanádi Im­re, Weöres Sándor összegyűj­tött versei és Nagy László költeményeinek és műfordí­tásainak négykötetes gyűj­teménye. Űj kötettel jelentke­zik Pardi Anna, Ratkó Jó­zsef, Tóth Bálint és Vészi Endre. Jelentősnek ígérkezik a regénytermés Is. Üj köny­ve jelenik meg Fejes Endré­nek, Kardos G. Györgynek, Kolozsvári Grandpierre Emil­nek. Az év egyik irodalmi szenzációjának ígérkezik Füst Milán legendás naplójának közreadása is. Gazdag novellatermésből válogathatnak a rövidebb írások kedvelői is: új novel­las kötettel jelentkezik Csap­iár Vilmos, Szobotka Tibor, válogatott elbeszéléseivel, Vé­szi Endre. Illés Endrének, Pás- kándi Gézának. Örkény Ist­vánnak, Szabó Magdának, Szász Imrének, Végh Antal­nak válogatott, illetve új szín­műveit adja ki ebben az év­ben a Magvető. A Világkönyvtárban Peter Abrahams, Vaszil Bikov, Vil Lipatov, Juvan Sesztalov, Ric­hard Aldington, William Gol­ding, Bulat Okudzsava, Jurij Rithen, Augusta Roa Bastos, Kosztasz Zárján regényéit ad­ja ki a Magvető. A tanulmánykötetek szá­mos csemegét ígérnek. Közü­lük is elsőként említhető Lu­2125: Volpone Az angol reneszánsz drá­mairodalom Shakespeare melletti legjelentősebb sze­mélyisége Ben Jomson, aki 1605-ben írta meg Volpone című vígjátékát, amely alcí­me szerint is: a pénz komé­diája. Volpone, a ravasz ve­lencei nemes okos trükköt talál ki, hogy tetemes va­gyonát gyarapítsa. Halá­los betegnek tetteti magát, hogy hűséges „tanítványa” inasa. Mosca segítségével- az örökségre várakozókból mi- -nél több pénzt, érteket csal­jon ki. Volponénak nincsen öröksége, így betegágyához sereglenek, a „jóbarátok”, kacs György Az emberi gon­dolkodás és cselekvés ontoló­giai .alapjai című hatalmas munkája, az első rendszeres marxista lételmélet, amely­nek megjelenését világszerte nagy érdeklődés előzi meg. Babitsnak Adyról szóló írá­sait gyűjtötte össze Gál Ist­ván, javarészük a hagyaték­ból került elő. Jánossy • Fe­renc könyve a gazdasági fej­lődés törvényszerűségeit tár­gyalja. Az életműsorozatban jelenik meg Németh László: Megmentett gondolatok című kötete, amely több új, ki­adatlan esszét, cikket közöl. Képes Géza, Nemes Ágnes tanulmányainak témája a köl­tészet; Kéri László a modern angol irodalomról szóló • írá­sait gyűjtötte össze. Az év újdonsága lesz Kassák Lajos irodalmi tanulmánygyűjtemé­nyének és Krúdy Zsuzsa ap­járól szóló emlékezésének ki­adása is. (MTI) Valteré, az ügyvéd. Corváio, a_ kalmár és a vén Corbaccio. Ők mindannyian örökséget remélnek hűséges barátságuk fejében. Azonban olyan is akad, aki még Volpone eszén is túljár... A komédiát II- lvés Gyula fordítását, illet­ve á.tköltését felhasználva Fehér György alkalmazta te­levízióra. és rendezte. (A fi* atal rendező nemrégen ki­váló III, Richard rendezésé­vel hívta fel magára a fi* gyeimet.) Volpone: Major Tamás. Mosca: Helyei László. A to­vábbi szereplők: Bánsági Il­dikó, Básti Lajos. Káilai Fe- renc. Mai tévéajánláfunk FEKETE GYULA: A FIÚ MEG A KATONÁK ------------------------------1-----------------------­(38.) M a már kevesebben jöttek szembe az úton menekülök. Gyalogos csoportok alig jöt­tek, és elég ritkán az autók is. Az ágyúzás észrevehetően közelebbről hallattszott, mint reggeli. Bár az igaz, reggel óta ő is sokat haladt. „Ha akkor Magda nénémé- ket nem találom meg — gondolta — azóta bőven ott­hon lehetnék”. „Mi az, hogy. Hiszen még velük voltam, amikor Henrik újságolta, hogy Miskolc ka­putt. Akikor pedig én rögtön utána hazamehettem volna. Tudom most már, melyik az állomás, onnan hazáig elvisz a vonat”. „Igaz, Pestről is hazame­hettem volna. Mondta a ház­mester. hogy jár a vonat ar­ra, mehetek, ha akarok, 1 7 Nem is tudom, miért nem mentem haza Pestről”. „Édasanyámat sajnálom a legjobban,.. ö azóta, szegény, biztosan halottnak vél. Talán már harangozta tott is ér­tem. .. ó, annyi most a ha­lott a front miatt, hogy akár mindennap csendíthetnek valakiért.. „Édesanyámat sajnálom a lehetséges., a lányok is, de édesanyám bánkódhat a legtöbbet. Hogy éppen a fiá­val járt így. Pedig hányszor elmondta: hat lányom van, meg egy fiam; erre az egy- saem fiúra kell a legjobban vigyázni...” Megint elmaradt a kutya, szólingatni kellett. „Nem lehet már messze a határ, érzi ez a kutya. Neki ez a hazája, onnan kezdve meg idegen ország, azért nem akar jönni. Pedig sze­retném valahogy elcigelni hazáig. .. Az egész faluban sincs idegen kutyája. Még Acsay tekintetes úr­nak sincs”. Megéhezett, s ropogtatni kezdte a nápolyit. A kekszet inkább a kutyának tartogat­ta, mert az még ímmel-ám- mal bekapott egyet-egyet, de a nápolyi után szagolni se szagolt. Csak az a kár. a kulacsát elhagyta. Ott felejtődött a nagy sietségben, ahol a né­meteket a faluszéli házakat kiürítették. Pedig jó kis ku­lacs volt, posztóval bevonva. És le lehetett róla gombolni a ruháját. Most kellene legjobban a kulacs. Folyton ihatnék, már a nyála is kiszakad a szájá­ból. És nincs, mindenütt pa­tak; kutat sem Igen látni. Egyáltalán —, hogy itatják itt a marhát? Sehol egy ágaskodó csordakút; nem emlékezett rá, hogy akár csak egyet is látott volna. Ez sem igazi falu volt. a most következő. Inkább vá­ros. elég sők emeletes ház­zal. Ég mindenütt nagy kő­házak. A szélén vezetett el a kö­4 NÖGRAD - 1975. február 15., szombat vesút, nem a központon ke­resztül. Még jó is, hogy nem vezetett be a központba, merj; úgy elfogytak róla a mene­külők, hozzájuk már nem igazodhat. Kérdezősködnie kellene, merre tovább. S éppen azt nem tudja né­metül megkérdezni: merre van. Magyarország? Hogy még ez a község sem Magyarország, azt már előbb látta egy útjelző tábláról. De még utána is idegen város jön, mert az volt kiírva; GRENZE 7 km Ma egész úton senki sem szólt hozzá. Igaz, a levente- saokát mindig eldugta, ha jöttek. Most sem szólította meg senki, a kútnál. Artézi kút volt. jól teleitta magát. Ahogy ’ a szélső házsornál elhaladt, kanyarodott az út. Kitárult előtte megint a ha­tál-, s akkor vette észre, hogy a városnak ezen a szélén rengeteg civil dolgozik, több­nyire asszonyok. Lövészárko­kat ástak, amerre, csak ellá­tott a kertek végén. Az út mentén meg gödröket, ahol meg lehetett bújni, s a Fauszt-gránátot a civil is ki- lőhati a tankra. T átta ö -már, ahogy civil embereket tanítottak, hogyan kell a kályhacsövet szorítani a hónuk alá, és hogyan kell be­lőle kilőni a Fauszt-gránátot. Pakk — és a banknak vége. ő is ott sündörgött. de neki nem adtak ilyein kályhacsö­vet, pedig alig pár évvel idő­sebb gyerekeknek már ad­tak. De neki még nem, ő még nem számít leventének. Hiába a sapka.­Szólt neki valamit egy ci­vil. Da. nem magyarul. .Aztán egy katona — né­met egyenruhás — intett, hogv álljon meg. A hanghor­dozásból kihallotta, hogy kér­dez valamit. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents