Nógrád. 1975. január (31. évfolyam. 1-26. szám)

1975-01-12 / 10. szám

T A NEMZETI EGYIK homá­lyos bokszában ültek. Körü­löttük méla délutáni csend, csak egy takarítónő perceg- tette konokul seprűjét a fakó futószőnyegen. Figura Pál benn ült a fal mellett, Hu- bácska Tamás és Medve Já­nos pedig oldalt. egymással szemben. Medve összenyalábolta szét- teregetett jegyzeteit «— vagy húsz darab negyedíves papírt. Fene rosszul érezte 1 magát. Mint egy besúgó, aki önma­gát súgta be. Már mindegy, visszavonhatatlan. — Hát így képzelem. Va­lahogy így — mondta Kissé berekedt, már közel egy órá­ja nyomta a szöveget. Hubácska Figurára pislan- tott. Már azok a jegyzetek is! Ugyan csak visszájáról látta őket, de hát /azért for­Fígura. — Vadászunk a mun­kástémára. Jól tudod. — Kell a munkástéma — mondta Hubácska. Moöt szó­lalt meg először. Kissé ének­lő hangsúllyal beszélt. — Hát most itt a munkás­téma — mondta Medve. Seprűpercegés. Ráejtette tenyerét Medve a jegyzethalomra. — Itt van — mondta. — És máris be­gazoltatok. Mintegy beintésre, a ren­dező és a dramaturg elhes­sentő mozdulatot tett: ugyan, dehogy, micsoda képtelenség. „Megvan az összhang — gondolta Medve — és néha legalábbis villanásnyira, még mintha hasonlítanának is egymásra”. Pedig nem hason­lítottak. Figura arca szép kö­vér, sima és nyugodt volt. Az ilyen kiegyensúlyozott, rózsaszín York-poíáért persze munkatársa van. Háta mö­gött van az anyagelőkészítő, a gép túloldalán pedig a ki­szedő. Hubácska szórakozottan megfordította a papírlapot, hátha ott találja az anyag­előkészítőt. Még mindig bó­logatott. — Az Isten szerelmére — mondta Medve —, hagyd már abba ezt a bólogatást! Figura Buddhaként mosoly­gott. „Nekem bólogat, nem neked, ezért izgat” — gon­dolta. HUBÁCSKA abbahagyta a bólogatást, rábökött a papír­ra, és határozottan mondta: — Nekem komoly gépek kel­lenek. Acél, nikkel, fémes csillogások. Tömörség, sú­lyosság, robusztusság. Ha én a hálám megszokott éles vá­gással belevágok egy ilyen — Ez Borzasztó — nyögte' Medve. Kitöltötte a maradék sörét, és lezuhintotta. Rá­gyújtott, belemeredt a füst­be. Valahol hátul a seprű még mindig percegett. Figura előrekönyökölt. — Nézd, Medve, akarod, hogy egészen őszinte legyek? Medve nem felelt, nem is szívta, ette a cigarettáját, el­nyomta, újabbra gyújtott. — Na mondjam, vagy ne mondjam? Medve eltűnt a füstben, hallgatott. — Ne mondjam? — Mondd! — morogta végre Medve. — Kovácsné elveszti há­rom ujját, rendben... — Négyet — mondta Med­ve, és a saját jobb kezén mu­tatta, hová zuhant a medve 730 tonnás erővel. Rákosy Gergely: H e p i e n d ma is van a világon! Volt fizetni kell. Másoknak. Med- robusztot a kék égbe, az — Jó, négyet. De aztán amelyik tele volt írvá mind- ve visszaemlékezett egy te- meghökkenést kelt. némi huzavona után mégis két oldalán, aztán voltak egy- lefonbeszélgetésükre. — — Biztos — mondta Figu- csak megkapja a kártérítést a oldalasak, de olyanok is. Azonnal találkoznunk kell! — ra. vállalattól. Sima ügy. Sőt, a amelyeken csak egyetlen jeletkezett Figura. Medve — Biztos — mondta Medve' pénzen magnót vesz a lányá- mondat vagy éppen egyetlen felmérte, egy napja ismét is, de egészen más hangsúly- nak. Hepiend. szó díszelgett vastag rosttol- széttörik, idegeskedés, vita, lyal. Megdöbbenésében Medve las kaitokéban, mint egy ki» gyomorremegések a vissza- — A nézőket mellbe kell önkéntelenül Figura után törni készülő vadállat. És a nyelt hallgatás-gombócoktól, vágni, igenis! — énekelte mondta: — Hepiend. — Az- sorok?! Nemhogy nem iga- meg minden, de alapjában Hubácska. tán még egyszer: — Hepi­zodtak a papír széléhez, de véve a dramaturg nem rossz Érdekes, kecskeeszakáll ide, end... egymáshoz is alig, némelyik gyerek, a Papok pedig így kecskeszakáll oda, Medve Hubácska automatikusan pedig egyik sarkot a másik- vaigy úgy, különben, is szét- most el tudta képzelni Hu- bólogatott. „Automatáztatja kai kötötte össze. A papír- töredeznek. — Rendben van bácskát a kereszten. Igaz, magát — gondolta Medve. —‘ szélekről pedig jobb, nem is — mondta —, találkozzunk, most sem Jézusként, Hubács- Valahol kitámasztotta magá- beszélni. Nincs egy írónak Jelölj meg egy helyet, és én kaként. ban a bólogatókart”. Egy kis­papírvágó kése? Vagy ha van, húsz perc múlva ott leszek. Áthajolt az asztalon a rajz- sé elködösült minden, és nem használja? Elképzelhe- — Csak némi döbbent csend hoz. — Ez egy 630 tonnás nemcsalk a füsttől, tő. Hubácska oroszlános híve után szólalt meg Figura. — Kisselring-gép. Ügynevezett — Hol itt a konfliktus... volt az éles vágásoknak. Húsz perc... hogyhogy húsz idős-gép... a drámai mag... a drámai Egyik legutóbbi filmjében perc? —- Azt mondtad: azon- Közbeénekelt Hubácska: — magnak ki kell pattannia, például egy modern lakótele- nal. — Na de én nem ilyen Nekem nem kell idős gép' úgy is mondhatnám, virágba pi fürdőszoba kádjából, a azonnalra gondoltam. Nem Nekem modern csillogó-vil- szökkennie. Mi azt hittük, lányunoka mellbimbóit húszperces azonnalra. Három logó gépek kellenek. kellően feldúsítod az anyagot, diszkréten rejtő habfürdőből perc múlva dél, Fruzsina be- Mpdvp hnsv ff.rró_ Hát például a humor! Hol itt csap fel a pusztító láng, hogy hozza a levest... — Ült bé- ág ö .= , _ V, bSZ.,éli, _ a humor? Pedig hát tőled fél évszázaddal korábban nultan Medve a letett kagy- m®ndta _ Neked csillogó- a*t vártuk... villogó modern gépek keile- NÉZTE MEDVE FIGURA apa bakonyi faházát. Aztán előtt. Mint végtelen tehervo- k, _ Rádöngetett az asz­a lángokban vidám madár- mat vonult el előtte nagy ha- tótra_ _ De mókások tíz hadonászó kezét. Hadonászó csicsergés és egy virágzó rangzúgás közepette töménte- ezrei még mindig ilyen i>id6s, kezének négy ujját. „Ha en- cseresznyefarol . felröppenő len sok delido. Amikor nem gépeken dolgoznak ám' — nek kellene egy Kisselring buksifejű cinke, amely né- ebédelt. Nem is mindig Megrázta magát, egy ' kissé mellett melóznia. Csak egy hány felívelő szárnycsapás azért, mintha nem lett vol- lehfe2adt úira áthatolt a napot. Egy sima napot. Min- után orral lefelé zuhanni na mit. (Bár a vagonok között Ez ^ az jndfdón konfliktus nélkül. Simán, kezd, de nini, már nem is üres is akadt szép számmal.) . J Ko_ egy sima napot”. Egy kicsit cinke, hanem egy üvöltő Hallotta, amint a Sörgyár H „ ne kellien min- beljebb húzódott, nézte az stuka. .. A néző a fejéhez morogva delet fúj, a Csoko- „ odalénnie Na ha ez ki eSyre inkább belelendülő i,— n/Tit ár, ty,ít,,. íáriácvár üorif «iktarOá**ni oaaiepme. na, na ez KI kap: „Mit akarok én, mit tu- ládégyár ijedt sikkantással Íámáízb/a '»kkn’r "a ~med- Figurát. dók én, mit értek én, ki va- követi, és a Ganz-MÁVAG megállás nélkül iár fel- HubácsKa Bólogatott. Azt gyök én?” jóváhagyólag bömböl utánuk megállás nélkül jár fel bólogatva az órájátHnézte. a tianr.rv1lh.nfl TTMIVT7'í,öh_ Híd. • • _ __i_ _ _ H ubácska bólogatott. Aztán — A medve? — kérdezte „Viágos, ezek végeztek ve­Hubácska látta, Figura ész- a. távolból. Elképzelte Figu- _ ^ lIlcuvcí _ ____„ , ____ . ____ r evette pislantását, de úgy rat, ott ul az asztalnál fe- Hubác6ka szórakozottan, alig K is- a témával is, Kovács­tesz, mintha nem vette volna her damasztszalveta a nyaká- fjgvei(. -„j- neval is . •/----- ban (vagy a térdén? Nem! A gyeí-.oaa' é szre. . ,, . — Hát ez a nagy tuskó, ----- —- -----------­„ Ha te úgy, én is úgy” - ami fel-alá jár, azt hívják csusszant. Már ott ült Figura gondolta. roísas io^York oofa tov é/ ivének. Ez préseli 630 "Tellett Már nem a kezet Hallgattak. £ a3!-»,;!, tonnás erővel a fészekbe tett nezte> nem az -ujjakat, így A seprűpercegés felerősö- * h munkadarabot közelről Figura füle lépett derengésben az optimistán _ Áhá. elő főszereplőként. Az a 6zep T ehát mikor kitámaszt- gondosan körülnyírt füle. Medve még közelebb V Uiilcl a ilcllcll.. i _1_ \ A _ „ j », • , --- IClltn tllUVUI ÍVJ. tailldöAb" ----------- -------- — ;- Inkább egy szemétdom- konduláLt íák- az indítókart, akkor tu- „Figura^ beszelt, Hubacska bon élnék, semhogy köi-ülöt- r“^° ' lajdonképpen automatáztat- bólogatott tem állandóan söpörgessenek Nylllk aAto’_.bel?P Fruzsl‘ iák a eénet. ft, 11 ven kor. Nem vol ják a gépet És Ilyenkor, volt előre elhatározott,- mondta Medve. mmtáf‘"torcelár^evel^tái mivel ezeken aa fég ÍS váratla"u1-^; Hubácska finoman elmoso- Äievf?ffla pékén védőrács nincs, köny- te, mikor egyszer csak ott lyodott. L ]* nyen bekövetkezhet baleset, volt Figura füle a fogai kó­rsak egvszer tudnál rö- ^ Ha az idítókart nem tá- zott. Reccentek a porcok, högni — gondolta Medve. — masztják ki, akkor a gép Irtó jó foga volt Medvének. Csak egyszer láthatnálak Jf“’ csak akkor működik> “»*8 Hubacska nem bólogatott, röhögni, ordítani, vagy akár- fü,pktef^rkolto “mcs az indítókart tartják. Á med- F‘gura ordított. . ruipKKei markol 13 nw a ve és az indítókar olyan Medve elhajolt, összekap­távolságra van egymástól, ta jegyzeteit, Figura Füléből ronogm orai diu yaby aiwi- fülekkel markolja meg a ka mi!” Gondolhatta! Ilyesmi nalá(; egyáltailán nem illett volna gondosan (talán naponta) — Vagy nem gazoltatok hogy ez már önmagában ki- hiányzott egy darab. Medve struccolt kis kecskeszakállá- be? zárja a balesetet. Csak hát még mindig a foga között hoz. Egy szakáll legyen zord, — Te mindent félremagya- mindig ellépni az indító- szorongatta. így morogta csu­bozontos. Vagy ne legyen, rázol — mondta Figura —, kar... visszalépni...-' hátra- kott szájjal: — Neked is egy De egy ilyen! Még csak el- azért mondtam, hogy szép, fordulni anyagért az velőké- kis hepiend! képzelni is Michelangelo Mó- mert szép. Ezt nem kell más- szító asztalhoz... Elfehérült arccal rántotta zését Hubácska-féle struccolt képp érteni. Ezt így kell ér- Hirtelen elhallgatott, észre- le az asztoUerítőt Figur?, és kecskeszakállal! Vagy Krisz- teni. vette, Figura már-már elal- a ful®hez szorította c6orom­tust a kereszten. _ Tehát hogy? — kérdezte szik. polve gurultak szerteszét az Figura a kólás poharát sl- Medve. — Tilos volt a gépeket au- üvegek, poharak, hamutar­mogatta, most ő sandított _ Nehéz veled — mondta tamatáztatni, vagy sem? — lo • & .. t,nks7hAi Hubácskára, s ez tette, mint- Figura. kérdezte Hubácska szigorúan. Medve kiugrott a bokszból, ha észre se vette volna. Hallgattak egy kis ideig. — Tilos. Persze. De mégis g^ekUut^d°Fi4ra tSítőveL Medve felhajtotta a sörét. Hubácska Figura „Ezt így mindenki automatáztatta egy szeliem hátu mf­..Gáz van - gondolta -, kell érteni”-ére apró bólo- őket És mindenki tudott ro- J“™«* S“': - Figura ezek begazoltak . gatasba kezdett, es ezt még • J! , füle! Fogják meg! Viszi Fi­- Na, mi van? - kerdez- mindig nem tudta abbahagy- elmo^dtom^mar ^den^.^ gm.a E]fogni, Figura C- Nézd. Jancsikám - Medve belekotort a jegy- mondta Hubácska. - Ha egy- íu^' '(^aDÓanónál Medve €gy kezdte Figura -, a téma na- zetkazalba, és előhúzott egy szer ^ akkor miért? püian^ra vi^zafordult ki gyón szén... rajzot. Egy présgép vazlato- Mindenesetre nem trucc- hullatta a füidarabot a fogai Szép! Hát persze, hogy san odadobva. (Medve nem bob közül a szőnyegre, és bele­gáz van. volt egy Picasso, a rajz ep- Most^ fdebredt: Fl8"ra> és kiáltotta a közeledő Figura Medve közbevágott. pen ezért egy kissé picassosra Figurában a dramaturg. pofájába' Hogyhogy szép? Ti válasz- sikerült.) Áthajolt az asztá- — A trucc szó — mondta ^ maíd kat5fi_ (-ittátok, nem? Ti kötöttetek Ion, és Hubácska elé tette a — a Magyar értelmező kézi- magnót Hogy tolies le­-s -erződést erre a novellámra, lapot. szótárban csillaggal jelölt. A ™Xoien<todí N-m? — Ezen a gépen dolgozik csillaggal jelölt szavak pedig a nep en — Dehogynem — mondta Kovácsné. ö ^gépkezelő. Két helytelenek, kerülendők, 11- AZZAL KIUGROTT letve fölöslegesek. ------------------------------­-------­------------------1 -------------;----------;-------1 Hubácska ismét bólogatni csúcsforgalomban nyüzsgő ut­8 NÓGRÁD - 1975. január 12., vasárnap ' | kezdett. cára, és eltűnt a tömegben. \ Illyés Gyula: A tenn lengő holdhoz Falusi gangról nézem: — kerekül óriásra december holdja oly ősi szüzén, büszkén, mintha ember nőm hágta volna. Tudassam vele, hogy mi érte? A kutyák régi lázzal ugatnak. S ő száll csak mit se sejtve, hü egében alvó falunknak. Hárfát hol penget ma Dávid király?' Cecilia hol hegedülget? Isteneink egy állomással arrébb repültek. Üj hadi célért, tudós adatért, hány láb fog rajta még tapodni? Velem a hála néz Rád! és szeretnék koszorút dobni. Nekem a régi vagy! Még istenibb, hogy közelebb, hogy emberibb. Sappho szerelmes holdja! Vért-köpő Vitézünk virrasztó cselédje. Börtönpriccsekhez surranó fény, Bacsányi mécse! Visz a jövőbe hajód sokakat. Engem a múltba ringat. Honnan indultál? Arról mondd el egyszer a titkainkat. S ti csillagok — merre adtok irányt, ha legszélsőtökre jutva nézi szemünk majd: most hova — s hogyan — még < merészebb útra? Somlyó György: Vallomás a békéről A széthasított ország két fele, a termelés felbomlott szövete, a szakadt szálként szétfoszlott családok, s kik föld alatt titkon szőtték a Pártot, — a hídon át találtak újra össze, a béke új szövetségébe fűzve. Hajnaltól késő estig dőlt az ember, nehéz batyukkal és nehéz szivekkel, Keresve mind az elveszített munkát, s fia — lányát, férje — nejét, vagy anyját... S kik bűneik szakállukba takarva zsúfolódtak e zsongó zűrzavarba, hogy megpróbálják máris összezúzni a békét, mely készült már egybefűzni a jövendőt, s az ezredévi harcot... A téren már „friss bucit” kiabáltak, A romok elé függönyt vont az alkony. Szívszakadva fordultam be a sarkon, s a lépcsőn fel... S oly váratlanul, mintha oly rég nem is ez kísértene, az ajtórésen megláttam, ahogy a homályos konyhából rámragyog anyám szeme, anyám szeme, anyám szeme. Danyi Gábor. Hóesés Millió fehér folt Vándorol a tájon, Esténként hideg volt Havas pusztaságon Megindult a ház is Tér is telítődött Mozgás leit a máz is — homályba vetődalt Száll a tá) felfelé, Rohan a hó régen Kémény megy ég felé Tétlen tetőélen Felébredt az álmom Hópelyheken járva Fagyott-hó-világom; Kincsekbe vagy zárva Simái Mihály: Csönd és szó között Holdsarló hangon, pontosan olyan ívben mint a farktollaik, elsőt kukorékolnak a korahajnali kakasok, Szaggatott, súlyos tarajukat hátravetik, szárnyuk néha beleakad a félhomályba, verdesnek csönd és szó között, de végül percenként pirosabbakat robbanva, újra meg újra szétveti csőrüket a szivükből-szakadt kiáltás. Mert kell, hogy fölpirkadjanak egyszer a bronzba-zárt arcok, s hogy a virradat lovai hasig harmatban és kalászban gázoljanak át a gyönyörű búzaföldön. A ‘

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents