Nógrád. 1975. január (31. évfolyam. 1-26. szám)
1975-01-12 / 10. szám
„Nem tudtak lebeszélni a birkózásról” f — Mióta birkózik? — Három éve.-7- Ennyi idó után hogyan vélekedik a sportolásról? — Megszerettem a birkózást, kitartok mellette. — Milyen céljai, tervei vannak? — Szeretnék egyszer nemzetközi versenyt nyerni, — Az idei vidék és ifjúsági magyar bajnokságon pedig a 2. 3. hely valamelyikét megszerezni. E rövid bevezetővel kezdődött beszélgetésem Balogh Bélával. Akinek hirtelen nem jutna eszébe, hogy ki is ő, segítségül még egy nevet mondok: Illés Rudolf. Igen, a pásztói birkózók kiváló edzőjéről van szó, aki számos tehetséges fiatalt oktat a férfias sportág fortélyaira. Balogh Béláról így vélekedik: — Szorgalmas, igyekvő fiú. Mindent tud, amit egy ilyen korú birkózónak tudnia kell. Hibája, hogy lassú. Ezen viszont atletikus edzésekkel javíthat. 1974-ben minden versenyen helyezve volt, s a Jó sportoló címet is megszerezte. — A hibáimmal tisztában vagyok, sok tudással, sprinteléssel kell ezen segítenem — mondja Balogh Béla. —. Az akciók végrehajtásánál ugyanis nagy szükség van. a gyorsaságra. Három éve birkózik. Solt erőpróba van a háta mögött, mégis a kezdetre térek vissza. — Akkoriban sokan mondták nekem, mit akarok én a birkózók között. Oda erős gyerekek kellenek. Nem tudtak lebeszélni. Nagyon örülök, hogy megcáfolhattam a kétkedőket. Azóta fizikailag sokat erősödtem. — Szép évet zárt. — Kis szerencsével jobb is lehettem volna. Szívesen emlékszem vissza az országos kiválasztó versenyre, ahol először Kazincbarcikán, majd Budapesten, a játékcsarnokban is első lettem. így eljutottam három hétre a tatai edzőtáborba is. — Indult a serdülő magyar bajnokságon is. — Mivel sokan lefogyasztottak, így a súlycsoportomban nagyon nehéz ellenfeleket kaptam. Végül is az ötödik helyen végeztem. — Melyek a kedvelt fogásai? . — Állásból válldobás, fekvésből dupla Nelson. A taktikám, hogy megpróbálom az ellenfelet kifárasztani, s kivárom a fogásra legalkalmasabb pillanatot. — Példaképe? — Kiinga. Keményen, gyorsan birkózik. A tatai edzőtáborban igyekeztem is ellesni a tudományát. — Mit tesz a siker érdekében? — Szorgalmasan edzek, gyakran még otthon is. Ebben az évben már az ifjúságiak között szerepelek. Érthető, hogy fokozottabban kell készülnöm. Szeretném, jó eredményekkel meglepni szüléimét is, akik nagy figyelemmel kísérik sportolásomat. De az osztálytársaktól is jólesik, hogy szorítanak értem. A 209-es számú Szakmunkás- képző Intézetben — ahol harmadéves esztergályostanuló vagyok, — számon tartják a versenyeimet. — A sport lemondással, fáradozással jár. Megéri? — Győzni, sikert elérni nagyon jó érzés. És magamat ismételhetem: szeretem a birkózást. Ez utóbbi gondolat mindenre választ ad. Mert a sportszeretet ad kellő erőt Balogh Bélának, az elkövetkezendő feladatokhoz. Adorján László Sport minden szinten A technika jóvoltából egyre gyakrabban lehetünk „jelen” egy-egy nagy világversenyen. Szép kényelmesen leülünk fotelünkbe és végignézzük Európa, Amerika, Ázsia, Ausztrália vagy éppen Afrika valamelyik városában zajló eseményeket. Hány és hány alkalommal csodáljuk a sportolók bravúros teljesítményét, hány és hány kiváló élsportolót választunk példaképül magunknak. A versenysport különböző szintjein mások és mások a követelmények. Hazánkban az utóbbi években egyre gyakrabban rendeznek különböző munkahelyi versenyeket a különféle sportágakban. Ezek közül is talán legnépszerűbb a kispályás labdarúgás, de számos híve van az atlétikai, asztalitenisz-, röp- és kézilabdaversenyeknek. Ezeken a versenyeken ma már egyre többen állnak rajthoz azok közül, akik korábban rájöttek a téstnevelés, a mozgás szükségszerűségére, szépségére, az egészségre gyakorolt jó hatására. A minőségi sport, az élsport már egészen más követelményeket állít fel. A magasabb szinten rendszeresen versenyző sportolók felkészülése, edzésmunkája igen sokrétű. A tudomány, az edzéselméletek, a kutatások smmos területének eredményeit használják az élsportolók a jobb felkészülés érdekében. Az edzésmunka sportáganként változik, egy közös vonás azonban valamennyi sportág edzésrendszerében van: a rendszeresség ! Világszerte számos szakember állapította már meg, hogy egy ország élsportolóinak eredményességéből következtetni lehet az ország általános testkultúrájának színvonalára is. Bebizonyosodott az is, hogy a sportágak nagy részében azok az országok tudnak eredményesen szerepelni, amelyekben már kisgyermekkortól rendszeressé válik a-testedzés. Hazánkban az elmúlt évben az általános iskolákban növelték a testnevelési órák számát. A három testnevelési óra, ezek tervszerű és a korábbinál jobb kihasználási azonban még önmagában vajmi keveset oldhat meg. A tanórákon kívül is rendszeresen mozogniuk, sportolniuk kell a fiataloknak ahhoz, hogy egyszer talán ők is az élsportolók közé kerülhessenek ... Somos István: A futball ezer arca A szerző rövid idő alatt most már a harmadik labdarúgó-témájú könyvével lép a nyilvánosság elé,- úgy látszik, ez a vonzó tárgykör valóban kimeríthetetlen. Talán nem is csoda. A világ legnépszerűbb játékát milliók űzik, tízmilliók csodálják és százmilliók bosszankodnak felette. A szerző első két kötete: „Síppal a világ körül”, „Az ezerarcú futball”, nagyszerű fogadtatásban részesült az olvasóközönség részéről. Részint ez a körülmény, de elsősorban a Nagy Játék iránt való rajongás ösztönözte az írót, hogy újra szétnézzen, s az „ezer arc” újabb és újabb vonásait tárja fel az olvasó előtt. A kötet — helybeli szakírók riportja nyomán —mélyrehatóan foglalkozik a szurkolói lelkialkat számos furcsaságával. Hogyan szurkolnak Dél-Amerika vakítóan fehér márványlelátóin, hogyan lángol a lelkesedés a Bundesliga tribünjein és — hat szörnyű nap után — mit jelent egy futballszombat a középangol gyárvárosok népének. Ellátogatunk a világ legnagyobb stadionjaiba, a Nagy Szabadtéri Játékok olykor temetői módon csendes, máskor tomboló nézőterére. A riói Maracana, a madridi Berna- beu stadion hétköznapjaira vezet társasutazást a szerző, és végül beteheti ük lábunkat minden futballígéretek földjére, a Wembley megszentelt gyepére. És megjelennek, persze, a főszereplők, maguk a játékosok is. Érdekes profilok, izgalmas egyéniségek, olyasfajta emberek, akiket — méltán, vagy méltatlanul —■ embermilliók szeretnek. Megtekintjük a Pelé-érem két oldalát, illő módon búcsúzhatunk Bobby Charltontól a játék szelíd lovagjától és elmerenghetünk az ördögfióka George Best sorsán: vajon a modem futballsztárok élete valóban a modern popsztárok sorsához közelít? A kötetet Peterdi Pál rendezte sajtó alá, ő írta az 1974- es világbajnokság hiteles — bár sajátosan egyéni szemszögből szemlélt — históriáját is. Rengeteg eredeti, Magyar- országon még nem közölt fénykép díszíti a könyvet, s végül David Ponsonbyval merenghetünk el afelett, hogy vajon szerepelhet-e földöntúli elem a modem labdarúgó felkészülésében. Tulajdonképpen már azon sem csodálkoznánk— Drága-e nálunk a pályabelépő? Három narancs — egymillió líra... Egy nagy pofon csattant egy arcon 1974 tavaszának egyik vasárnap délutánján a rimóci presszó előtt. Az ügy végére a rendőrség tett pontot, 1000 forintra büntette az elkövetőt, akinek a nevét azért nem írom le, mert lehet, hogy azóta újra összegyűjtött annyi felesleges pénzt, és én nem szeretnék sértettként feljelentő lenni. A szenvedő alany a rimóci Dózsa Sportegyesület gazdaságvezetője volt, aki azért kapta a „megtiszteltetést”, mert a labdarúgó-szakosztály vezetősége úgy határozott, hogy az ülőhelyek árát 5 forintról 6-ra emeli fel, és ő ezt végre is hajtotta. Ez az intézkedés pedig nem tetszett asz elkövetőnek, és a mérkőzés után különböző becsmérlő szavak kíséretében ezt „ki is fejezte”. A múlt évben európai kőrútunk végcélja, ahol 14 napot töltöttünk, Spanyolországban egy kis tengerparti városka volt. A mindössze 4500 lakosú Celefla. Amikor nem Volt fürdésre alkalmas az időjárás, a város és környéké megismerésével töltöttük időnket. így jutottunk el a sportpályához is. és elhatároztuk, ha itt-tartózkodásunk ideje alatt lesz labdarúgó-mérkőzés, eljövünk és megnézzük. Szerencsénk volt. Mindjárt az első vasárnapra mérkőzést hirdettek a plakátok. Egy barcelonai csapat jön Celel- lába, a helyi együttessel bajnoki mérkőzést játszani. A nemzeti bajnokság III. osztályában szereplő csapatok játékát kíváncsian vártuk. Dr. Kollár Mihály és, ea összehasonlítási céllal, milyen itt az NB III., feleségeink pedig nem akartak el- raohai tőlünk—* beterveztük a találkozó megtekintő- zést, /’„ennyire” nem voltunk sét. kiváncsiak. Vasárnap, már kora délután elindultunk a pályára. A barcelonaiakat szállító autóbusz már megérkezett, a játékosok körülötte ültek, álltak, beszélgettek. Megállapítottuk, hogy elő- mérkőzés nem lesz. Mi, férfiak gyet váltani, sorba, amikor fekete táblán írást láttunk, mókát. Ebből tűk ki, hogy 125 peseta, a elmentünk je- Beálltunk a a falon, egy krétával fel- és mellette szá- azt okoskod- a férfiak jegye nőké 75 peseta. Egymásra néztünk, és mint akik egyet gondolnak, egyszerre léptünk ki a sorból. A négy jegy ára 400 peseta! — az pedig magyarul 240 forint körül van! Nem néztük meg a mérkőVisszamentünk a szállodába, és megnéztük a Barcelona—Real Madrid mérkőzést a televízióban. A mérkőzés 0:0- ra végződött, és nem volt különb, mint nálunk egy-egy közepes NB I-es meccs. Az NB III-as mérkőzésre négy jegyért annyit kellett volna fizetnünk, mint egy pár férfi bőrcipő ára. Drága volt a belépő, mégsem vettük észre, hogy a pénztárost ezért valaki felpofozta volna! Ezt a kis összehasonlítást azoknak írtam le, akik sokallják a mi sportesehnényeink belépődíjait, és talán eljut a rimóci pofozkodó kezébe is, aki belátja, hogy még 6 forintért is szinte ingyen nézte végig négy csapat háromórás küzdelmét. Domszky György Szerte a világon, ahol csak kergétik a pettyes bőrtT létezik örök rivalitás a nemzeti bajnokságok két-három, vagy több résztvevőja, sőt, a nagyobb városok csapatai között is. Példa erre Brazíliában a Santos és a Botafogo, Argentínában a River Flata és a Boca Junior’s stb., s Olaszországban a Róma meg a Lazio. Az örök város két klubja emberemlékezet óta harcol egymással a presztízsért. A játékosok a zöld gyepen adnak be apait, anyait a küzdelembe, a szurkolók meg ahol csak egymással találkoznak, szópárbajt vívnak, ami néha kézitusával fejeződik be a carabinierik legnagyobb bánatára. Ez utóbbi történt a nemrégen lejátszott örök rangadó előestéjén is. A kék-fehérek (Lazio) — szokásukhoz híven — egy Róma környéki szállodában bújtak meg a fontos összecsapás előtt, de a nagy ellenlábas szurkolói felfedezték rejtekhelyüket, és tűzijátékot rendeztek számukra rakétapisztolyokkal és petárdákkal, ami érthetően kiverte az álmot a gólgyáros Chinagliá, Re Cecconi, meg a többiek szeméből. Az „előadásról” tudomást szereztek a Lazio szurkolói, és pillanatok alatt megérkezett az erősítés ... Később a rendőrség n§m győzte letartóztatni a túlbuzgó „tifogikat”. Másnap a lelátókon folytatódott a „tiefere” a két tábor között, csak a rendőrök ezúttal résen voltak, és igénybe vették az új találmányt: gázzal töltött rakétákkal lőtték a tribünt, mi-) nek folytán hamarosan csend és rend lett. A meccs végén azonban újra felélénkültek a Róma szurkolói, és narancszáporral kísérték ki a Lazio játékosait. Ugyanabban az időpontban Milánóban is „narancs- golyózás” volt műsoron. Három déligyümölcs el is találta a játékvezetőt. Az I. liga fegyelmi bírója sürgősen egymillió lírával büntette a Rómát és az Intemacionálét. Nem irigykedünk, hogy nálunk nincsenek ilyen rangadók. Kéz. láb, labda... Nem is olyan rossz fiú az a Best... George Best, a szigetország gi labdarúgás legtöbbet dicsért, de ugyanolyan sokszor elmarasztalt alakja, a Manchester United egykori legkiemelkedőbb játékegyéniségé- ge, iámét hallatott magáról, sőt, a lapok első oldalára került. Egy jótékony célokra rendezett mérkőzésen újra csillogtatta kivételes tehetségéből fakadó futballtudományát, s most arról suttognak a zord Albionban, hogy mégiscsak visszatér a profi futballhoz. Ez eléggé elcsépelt téma, tehát nem kelt különösebb szén-, zációt, ezzel szemben Best legújabb kalandja a hősök sorába emelte, széltében- hosszában beszélnek róla a szigetországban. A sztori a következő: A makrancos George egy manchesteri szálló egyik szobájában szürcsölgette kedvenc whiskyjét, amikor arra lett figyelmes, hogy a szomszéd lakosztályban valaki fojtott hangon bombamerényletről diskurál. A következő pillanatban ugrott, mint a szöcske és az éjjeli mulatókban korábban többször kipróbált és bevált fogásnemekkel ártalmatlanná tette a merénylőt, akit később nagy előszeretettel kísértek be a hobbyk. így hát azt is megértük,' hogy Best adott valakit rendőrkézre. A múltban rendszerint őt kísérték be. Mai sport műsor ASZTALITENISZ tarján, 211-es számú SzakVárosi felnőtt es ifjúsági munikáskópző Intézet \ torna»; (férfi,, bajnokság. Salgó- terma» pasa. K
