Nógrád. 1975. január (31. évfolyam. 1-26. szám)

1975-01-26 / 22. szám

A párt tömegkapcsolatáról

Az 193fi os ellenforradalom után, a kiélezett osztályharc, közepette a megye párt- és közéletében élénk vita bontakozott ki a párt vezető szerepéről, a párt és a tömegek kapcsolatáról, az állami és a gazdasági élet irányításának elveiről, módszereiről, a szocialista demokráciáról, a nemzeti fügetlenség- ről és a proletár internacionalizmusról. A vita érthetően, a Központi Bizottság határozata — az ellenforradalom okai és a belőlük levont következtetések, — körül folyt. Ezek az eszmecserék lehetőséget adtak arra, hogy a párt széles körében magyarázza a határozatban levont tanulságokat, következtetéseket, azt, hogy a szocialista építés gyakorlata látja kárát, ha az MSZMP nem szakít gyökeresen a korábbi hibákkal, ha nem lép fel, a több éven át megszokott, szektás gyakorlat ellen.

Mindez természetesen a társadalmi méretekben fő veszélyként jelentkező, revizioniz- mus leküzdésének is fontos feltétele volt. A párt saját tapasztalatai igazolták, hogy szektás, dogmatikus talajról nem lehet eredményesem küzdeni a jobboldaliság ellen. A Központi Bizottság határozata hatásos érvekkel fegyverezte fel a párt aktíváit. Kedvező feltételeket teremtett ahhoz, hogy a párt a lenini elveknek megfelelően, határozottan lépjen fel a politikai irányvonal mindkét oldalú torzítása ellen. A kétfrontos harc sikere ugyanis nem az irányzatok formális elhatárolásán múlik, hanem a helyes politikai elveken, az elvek gyakorlati megvalósításán, azon a talajon, amelyen a harc végbemegy.

Új, demokratikus munkastílus*

Érthető tehát, hogy a megyei pártszervek fokozott figyelemmel kísérték a párt újjászervezésének folyamatát. Rendszeresen értékelték a munkát, s megtették a szükséges intézkedéseket, hogy erősödjék a párt élcsapat jellege. Megyénkben, a párt újászeevezése az országosnál gyorsabb ütemben ment végbe. Az üzemi pártszervezetek melletti, növekvő számban alakultak meg a területi és hivatali szervezetek is. Az MSZMP-nek 1957. május elején az országban 350 ezer tagja volt, s ez megfelelt az MDP-tagság 40 százalékának. Nógrád megyében az MSZMP tagjainak száma meghaladta a 12 és fél ezret, s ez az MDP-tagság felét jelentette. Az országosnál nagyobb ütemű fejlődés elsősorban azzal magyarázható, hogy az ellenforradalom idején is fennmaradtak, folyamatosan dolgoztak az üzemi és a falusi pártszervezetek. Ugyancsak segítette a párt újjászervezését, hogy a megyében, a népességen belül az országosnál magasabb volt a munkások aránya, és azoknak a munkásembereknek a száma is, akikben mélyen éltek a forradalmi hagyományok, tapasztalatok. Jórészt ezek a tényezők magyarázták, hogy 1957. májusában Nógrád megye párttagságának több mind 72 százaléka munkás származású volt.

A pártszervezetek tömegkapcsolata erősítésének és fejlesztésének fontos feltétele volt a pártdemokrácia, a pértélet lenini normáinak következetes érvényesítése. A párt drága árat fizetett azért a tapasztalatért, hogy a személyi kultusz, az ebből fakadó munkastílus, az eszmei-politikai nevelés helyett, az adminisztratív eszközök alkalmazása, a centralizmus bürokratikus túlhajtása, a választott szervek jogainak megsértése, a pártélet formalizmusa, megbontotta a pártegységed, lazította a pártfegyelmet. Mindez pedig megingatta a párt és a tömegek kapcsolatát, gyengítette a párt vezető szerepét, elsorvasztotta az állami és társadalmi élet demokratizmusát. Ami a követelményeket illeti, nem jelentett kisebb veszélyt a revizionizmusnál

sem. Azzal, hogy szembeállította a pártdemokráciát a centralizmussal és a demokrácia lobogója alatt az anarchizmust, a frakciózás szellemét terjesztette, lazította a pártegységet, pártfegyelmet, megbénította a pártot, megrendítette a proletárdiktatúra alapjait.

A pártvezetés ezért az újjászervezés idején is arra törekedett, hogy egyre erősítse a demokratizmus centralizmus mindkét oldalát. Bizonyos szervezeti rendszabályokat is foganatosított, hogy megakadályozza a szektás dogmatizmus és a revizionista nézetek terjedését.. Mindenekelőtt a párt vezető testületéiben érvényesítette a kollektív vezetés elvét, és számos intézkedést foganatosított .a pártdemokrácia továbbfejlesztésére. A pártélet demokratizmusa fokozatosan, a jobb- és álbaloldali nézetek ellen folytatott küzdelemben alakult és erősödött meg pártszervezeteinkben.

A párt és a pártélet megújhodásáért végzett munka során különösen éles vitát váltottak ki a párt belső élete és a tömegmunka összefüggései. Akadtak, akik a tényeket leegyszerűsítve, úgy gondolták, hogy a pártélet független a párt tömegkapcsolatától. Pedig a tartalmas pártélet, a pártszervezetek egysége, a párttagok imponáló fegyelme teszi igazán vonzóvá a pártot és politikáját a dolgozók széles tömegei számára. A párt- szervezetek belső rendje tehát egyik fontos tényezője a tömegkapcsolatok erősítésének. „Minél erősebbek lesznek pártszervezeteink, — figyelmeztet Lenin — minél kevesebb lesz a ingadozás és az álhatatlanság a párton belül, annál szélesebb körű, sokoldalúbb, gazdagabb és termékenyebb lesz a párt befolyása a munkástömegeknek a pártot körülvevő, a párt által vezetett elemeire. Elvégre mégsem szabad összetéves'i 'mi a pártot, mint a munkásosztály élcsapatát az egész osztály- lyaU:

A demokratizmus erősítése együttjárt a partmunka módszereinek felülvizsgálatával, az új munkastílus kialakításával. Ez mindenekelőtt azt követelte, hogy a pártszervezetek ne becsüljék le a tömegmunkát, szüntetek meg a párton kívüli tömegek iránt táplált bizalmatlanságot. A megyei pártvezetés felhívta a tömegmunkára a pártszervezetek figyelmét, és gyakorlati tevékenységével is igyekezett elősegíteni a tömegpolitikai munka fellendülését. A pártnapok a pártcsoportok és az aktívahálózat rendszerének fokozatos kialakulása mellett megkezdődtek és elterjedtek a tömegmunka olyan formái és módszerei, mint a csoportos beszélgetések, a kisgyűlések és az ankétok. A megyében kibontakozó tömegpolitikai munkának újabb ösztönzés» adott a megyei pártaktívaülés, — 1957 február elején — amelyen részt vett Kádár János, az MSZMP KB és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke is. Az aktívaülésen elhangzottakat — amelyek jelentős mértékben elősegítették a párttagság eszmei-politikai tisztánlátását — üzemi és falugyűléseken ismertették a kommunisták. Hatására sokan kérték felvételüket a pártba.

A löniogszervezetck pái'lirányílása

A párt tömegkapcsolatainak alakulásában fontos szerepük volt a különböző társadalmi szerveknek és tömegszervezeteknek. A párt eredményes újjászervezése, élcsapat jellegének erősödése, a lenini elvek következetes érvényesítése a pártéletben kedvező hatással volt a tömegszervezetekre, a tömegmozgalmakra. A szakszervezetek megyei szervezetében segítette az eszmei-politikai tisztulási folyamatot, hogy a SZOT azonnal állást foglalt az MSZMP és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány politikája mellett. A megyei szakszervezeti szervek következetes harcot folytattak a helytelen politikai, gazdaságpolitikai nézetek és törekvések ellen, amelyekkel az ellenforradalmárok igyekeztek megtéveszteni a dolgozókat. Nagy hatású rendezvények voltak a szakszervezeti nőaktlvaülések. Ezek szervezésében jelentős szerepük volt a pártszerveknek is. Az újjáalakuló és megerősödő szakszervezetek jelentős részt vállaltak a munkafegyelem megszilárdításában, a munkaverseny szervezésében.

Az ellenforradalmi propaganda súlyos zavarokat okozott megyénk fiataljai körében is, a DISZ munkája megbénult Az MSZMP javaslatára, az egységes kommunista ifjúsági szervezet, a KISZ megyénkben is 1957. március 21-én bontott zászlót. Az ifjúság sorainak rendezése, szervezeti, politikai, világnézeti nevelése, a munkásfiatalok körében volt a legeredményesebb. Csak lassan, a községi, a termelőszövetkezeti párta lapézerveze- tek megalakulásával és a munkásfiatalok hathatós segítségével, de kibontakozott a KISZ-munka falun is. Az ifjúsági szövetségnek 1960 szeptemberében már 14 685 tagja volt megyénkben, s ez a fiatalok 30 százalékát jelentette.

Ahogy megérlelődtek a feltételek, 1958 elején megalakultak a Hazafias Népfront megyei, járási, városi, községi bizottságai. A népfrontszerveink újjáalakítása nagy politikai aktivitást váltott ki a lakosság körében. Helyenként azonban téves nézetek is felbukkantak a népfronttal kapcsolatban. A különböző helytelen nézetek leküzdéséhez alapvető segítséget nyújtott a Politikai Bizottság 1957 novemberi határozata, amelyben részletesen kifejti a párt népfronípolitiká- jának elveit, azt, hogy a szocializmus nem egyesek, hanem az egész nép számára és segítségével épüL

A társadalmi szervezetek tartalmasabb munkája a tagság eszmei-politikai nevelése, szorosan összefüggött a társadalmi és tömegszervezetek pártirányításának új módszereivel. Az MSZMP erősítette eszmei-politikai befolyását, s növelte a társadalmi szervek önállóságát. Abból indult ki, hogy a párt vezető szerepének, tömegbefolyásának növekedését nem a demokrácia szélesedésétől, hanem a demokrácia korlátozásától kell óvni. Ugyanakkor a párt tudatosan törekedett arra, hogy egységesebb munkamegosztás alakuljon ki a párt és a társadalmi szervek között. Az MSZMP elvi alapon rendezte a párt és a pártonkívüliek viszonyát is. Képviselte és a gyakorlatban is érvényt szerzett annak az elvnek, hogy a társadalom minden dolgozó állampolgára, pártállásra való tekintet nélkül, egyenjogú. Deklarálta, hogy hazánkban párttisztség kivételével, bármely funkciót betölthet pártonkívüli is, ha hű a szocializmus ügyéhez.

A párttagság eszmei, politikai nevelése

A megyei pártszervek és -szervezetek, a kommunisták tevékenységében összességében a lenini elvek érvényesültek. A tömegmunkában kialakult új, kommunista munkastílus szorosan összefüggött azokkal a kedvező változásokkal, amelyek a pártélet és a pártmunka belső szervezetében végbementek. A fe»

lesleges papírmunka csökkentése lehetővé tette és ösztönözte a vezetőket, a politikai munkásokat arra, hogy rendszeresebben és gyakrabban legyenek az emberek között. A munkamódszer változását jeizi, hogy a párt- szervek nemcsak a pártagokkal, hanem a pártonkívüliekkel is tanácskoztak, s a döntések előtt meghallgatták a szakemberek véleményét. A pártszervezetek tevékenységében erősödtek a politikai vonások, s háttérbe szorult az operatív jellegű, szervező munka. Ezt a pozitív fejlődést állapítja meg több megyei választott testületi ülés, és 1959 őszén a megyei pártértekezlet is. Azonban azt is hangsúlyozták a tanácskozáson, hogy a megyében, még sok helyen él a szektás dogmatizmus a párttagok körében.

Megyénk párttagságának jelentős része nem értette meg azonnal a párt munkastílusában bekövetkezett változások jelentőségét, a párt és a pártonkívüliek kapcsolatát. Sok tekintetben támaszkodtak még a személyi kultusz éveiben szinte jelszó gyanánt használt „érvre”, hogy „mindenért ami ebben az országban történik, mi, kommunisták vagyunk a felelősek!” Ez a megfogalmazás azt a hibás felfogást tükrözte, amely, annak idején eltorzította a párt vezető szerepét, lebecsülte a tömegeket, bizalmatlanságot táplált a pártonkívüliekkel szemben. Ezért a megyében, az irányító pártszervektől igen nagy erőfeszítéseket követelt, hogy meggyőzően érvelve elfogadtassák a párttagsággal a lenini figyelmeztetést, miszerint: „Szó sem lehet semmiféle eredményes kommunista építésről, ha a legkülönbözőbb munkaterületeken szövetségre nem lépünk a nem kommunistákkal ..**

A párttagság körében folytatott eszmeipolitikai nevelő munka kitartást, nagy türelmet és tapintatot igényelt. Ezért a pártvezetés további lépéseket tett, mindenekelőtt az ideológiai színvonal emelése érdekében. Széles tömegeket vontak be a megyében a szervezett pártöktatásba. Évenként a párttagság 60—65 százaléka marxista—leninista képzésben vett részt a tizenegy—tizenkétezer hallgató 20—25 százaléka, pártonkívüli volt. Már 1959-ben megkezdte munkáját a marxista—leninista esti egyetem, 105 hallgatóval. Az ideológiai munka fellendülését azonban akadályozta, hogy a vezetők egy része nem szívesen foglalkozott elméleti kérdésekkel A megyei pártértekezlet ezért kimondta: „Ha biztosítani akarjuk az eddig elért eredményeink tartósságát, és még nagyobb lépések megtételét tűzzük ki célul, akkor emelni kell a párt ideológiai tevékenységét, elsősorban a pártfunkcionáriusok ideológiai munkájának színvonalát. Az ideológiai munka során ma még egy sor fontos kérdés vár megoldásra. A legnagyobb erőfeszítéseket a szaktarianiz- mus végleges szétzúzása igényli..

Megyénkben is széles körű felvilágosítónevelő munka során tudatosodott, hogy a párt és a pártonkívüliek viszonya nem fejlődhet revizionista-opportunista alapon. De nem képzelhető el a párt tömegkapcsolatának erősítése szektás alapon sem, a tömegekkel szembeni bizalmatlanság, türelmetlenség légkörében. A párt szívósan küzdött a fő veszély, a revizionizmus ellen. Meg kellett értetni, hogy a párt soha sem tekintette a tömegeket eszköznek, hanem — a dolog lényegét nézve — a párt a dolgozó tömegek fegyvere. A tömegek szolgálata, ez szabta meg alapvetően a párt viszonyát a párton- kívüliekhez, ez azonban nem jelentett „szolgai szerepet”, a tömegek kritikátlan fetisizá- lását. Hiszen amíg osztályok, rétegek léteznek, addig különböző érdekek, helyes és helytelen nézetek, törekvések is jelentkeznek. A kommunisták akkor is a tömegek érdekeit képviselik, amikor fellépnek a káros törekvések ellen, amikor a tömegek szocialista neveléséért, gondolkodásmódjuk megváltoztatásáért küzdenek.

A munkásokra támaszkodva

A párt számolt a pártonkívüliek véleményével, kritikájával és változtatott korábbi munkastílusán is. Szervezeti biztosítékot nyújtott ahhoz, hogy az állásfoglalások, határozatok előkészítésébe bevonja a pártonkí- vuli?ket is. Az agrárpolitikai tézisekről széles körű vita folyt a párton kívüli szakemberek,

a parasztok bevonásával. A művelődéspolitikai irányelvekhez sok értelmiségi dolgozó szólt előzetesen. Ezzel a párt nagy segítséget kapott munkájához, s egyúttal feloldódott a korábbi bizalmatlanság is a pártonkívüliek, a tömegek körében. A párt tapasztalatai bizonyítják azt is, hogy a tömegekkel szót lehet érteni a gondokról is, ha érzik, hogy a párt számol Velük, bízik bennük.

Így volt ez mindenekelőtt a megye munkástömegeivel. A párt a munkásokhoz fordult. hiszen a párt és a munkásosztály viszonya képezi a párt tömegkapcsolatának alapját A munkásokkal kialakult kapcsolat volt a feltétele annak, hogy számos helyes intézkedés látott napvilágot. Mindez növelte a párt tekintélyét, és erősítette a munkásokat abban, hogy társadalmunk uralkodó ereje a munkásság. A Központi Bizottság 1958 októberi határozata, a döntést követő megyei vizsgálódás, a helyi intézkedések tovább erősítették a párt befolyását a munkások körében. A munka során megyénkben is sok száz aktivista vett részt a munkásság helyzetének sokoldalú feltárásában, a tennivalók kidolgozásában. A helyzetelemzés különös gondot fordított az új munkásokra, integrálódásuk folyamatára. A párt tömegkapcsolatainak erősítésében jelentős szerepe volt annak, hogy a párt figyelembe vette a munkásság változó összetételét és a különböző rétegek eltérő sajátosságait. Bebizonyosodott az is. hogy a munkások készek felsorakozni a párt mögé. Támogatják politikáját. A KB- határozat ismertetése során, a munkásgyűléseken a párt vezetői nyíltan beszéltek a gazdaság, az üzem életéről, az eredmények mellett a gondokról, a hibákról is. A válasz: üzemeinkben új lendületet kapott a szocialista munkaverseny, amelyben a kommunisták mellett a pártonkívüliek ezrei is részt vettek. A verseny sikere az ezernyi felajánlás, és az, hogy megalakultak a szocialista brigádok, amelyek száma 1960-ban 300- ra emelkedett. Mindezek jelezték: a munka• sokban erősödött a tudat, hogy ök az ország gazdái, fokozódott bennük a felelősség az üzem, a megye, az ország eredményes fejlődéséért

Tervszerű, felvilágosító, meggyőzó munka folyt a parasztság között. A párt világosan

látta, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésének fő politikai feltétele a parasztság és a párt közötti kölcsönös bizalom helyreállítása és megerősítése. Ugyanis nem csak a parasztságban éltek fenntartások a párt politikájával szemben. „A községi pártszervezetek jelentős része... szektás elzárkózást tanúsított az egyénileg dolgozó parasztokkal szemben, inkább elriasztotta, mint közelítette őket a párthoz” — olvashatjuk a megyei pártbizottság 1959. február 16-i előterjesztésében. Ezzel is magyarázható, hogy 1961-ben a megye 53 termelőszövetkezeti pártszervezetében egyetlen tagot sem vetlek fel a pártba.

A kollektivizálás a pártmunka középonttjába helyezte a falusi pártszervezeteket. Az irányító pártszervek, a politikai felelősök segítségével a falusi pártszervezetek munkája fokozatosan javult. Ez együttjárt a falusi alapszervezetek szervezeti megerősítésével, különösen a termelőszövetkezeti alapszervezetek tagépítő munkájának fokozódásával. A párttagok között megyénkben kevés volt a dolgozó paraszt. Számuk 1962-re 1340-re

emelkedett, azonban ez a párttagságnak még mindig csak 8,4 százalékát jelentette. Különös jelentősége volt tehát annak, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése után a nők fokozottabban kapcsolódtak be a pártmunkába. A szektás elzárkózás feloldása, a párt agrárpolitikájának gyakorlati eredményei erősítették a kölcsönös bizalmat, a megbecsülést, s ez a párt paraszti bázisának növekedését jelentette.

Megyénkben a párt tömegkapcsolatának: egyik legnehezebb területe az értelmiség volt. Különösen az ellenforradalom után erősödött az értelmiségellenes hangulat. Irányító pártszerveink szívós, kitartó, politikai nevelő munkát végeztek azért, hogy elfogadtassák és érvényesítsék a párt értelmiségi politikáját. Felléptek az értelmiség körében terjedő revizionista irányzat ellen, az értelmiség vezető szerepéről szóló antimarxista nézetek ellen, és az olyan hamis általánosítások ellen is, amelyek szerint az egész értelmiség reakciós.

A munka hosszú ideig tartott, de meghozta az eredményt. Az értelmiség száma és aránya gyorsan növekedett, szociális összetétele kedvezően alakult. Ez a fejlődés képezte az alapját annak, hogy 1957. és 1962. között a kommunista értelmiségiek száma háromszorosára emelkedett. Közéleti tevékenységük fokozódása pedig segítette az értelmiségellenes nézetek eloszlatását. Joggal állapíthatta meg az 1962 október végén ősz- szehívott, megyei pártértekezlet: ,,Elmúlt az az idő, amikor megyénket értelmiségellenesnek nevezték. Ma már kölcsönös a bizalom, a megbecsülés, a közös alkotó munka szellemében fejtjük ki tevékenysségünket.”

Az 1960-as évek elejéig szocialista alapokra helyeztük a társadalmi, a gazdasági viszonyokat Nógrád megyében is. Ebbéli természetesen alapvető érdeme van a párt helyes politikájának. De nem becsülhetők le azok a módszerek, formák és erőfeszítések sem, amelyek útján ez a politika érvényesült. Történelmi küzdelem volt ez, szívós eszmei- politika harc, amelyet a kommunisták vívtak meg. A harc nehézségét csak fokozta, hogy nem ritkán a „saját” hibák, „saját” tévedések ellen is küzdeni kellett. S a harc ebben az értelemben is eredményes volt. A megye párttagságának eszmei-politikai egysége, a lakosság felsorakozása a párt politikája mögé, a kommunisták és pártonkívüliek minden korábbinál szorosabb összefogása és alkotó együttműködése Nógrád megye szocialista továbbfejlődésének biztos alapjává vált

Dr. Bandur Károly

•Az írás kivonata annak az előadásnak; amelyet dr. Bandur Károly, az MSZMP Nógrád megyei Oktatási Igazgatóságának vezetője mondott el — A párt tömegkapcsolaáai- nak fejlődése Nógrád megyében 1957 és 1962 között címmel, — a héten megtartott, fel- szabadulási emlékülésen.