Nógrád. 1975. január (31. évfolyam. 1-26. szám)
1975-01-19 / 16. szám
T I G izi a délelőtti gyorssal — Egy szavam &e lehet az megjelenik Caetís nyurga, pu- nem is olyan apr<5s3|ofaí,‘ hazajött Pestről. Me- uramra — mondja Mariska fajkás alakja, játékosan oda- már amennyire a pémztárcágint új gyűrű szikrázik néni, mintha eltalálná Gizi libben, arcon, csókolja két- ja egedi. Átkötött fehér doaz ujján. Mariska néni, a gondolatait. — Hányszor elő- felől: boz: házicipő Mariska néninagynénje, nem tudja róla fordult, hogy befejeztük a ___Na nézd. már, Lacus, Vastag gzálú harisnyák l evenni a szemét. A konyha- vasárnapi ebédet, ültünk az te megint nőttél! asztal mellett ülnek, a két, asztalnál, készülődött kifelé lekopott festésű hokedlin, rágyújtani, mert én azt nem Már sötétedik. Gizi feláll, engedtem fiam. hogy telefüs- hogy villanyt gyújtson. tölje a lakást, aztán elég volt — Minek még, hagyd — ránéznem a piszkos edényre, állítja meg Mariska néni szó nélkül zsebre tette a dóz- hangja. — árt a szemnek a niját, nekiállt mosogatni, fény. Aztán a számlát is hozzák. Néha azt sem tudom, hol áll a fejem, ide is fizetni oda is. Mióta az én Vilmosom Itthagyott bennünket... — Hát Lacus? — kérdezte Gizi. — Ilyen későig dolgozik? — Dolgozik a szerencsétlen, de ő sincs jól. Gyógyszert szed, most Í6 a gyomra fáj, kénytelen volt könnyebb munkára kérni magát. Tudod. jó helye lenne az állami gazdaságban, csakhogy diétás kosatot nem főznek az üzemi konyhán. Mindennap hús. Nem bírja a gyomra. Mondtam is neki, ne fizessen be, majd pakolok én neki. — Mit tud pakolni? Hogyan győzi? — Egy kis sajtot, üveg tejet. Kislábasban, amit én főzök. Hiite’en elhallgat. Fony- nyadt, szürke bőralmaarcán mintha a ráncokat igazgatná, simulnának el csontos ujjal nyomkodása alatt. Nézi a nővére lányát, ezen, a Gizin minden világít, csupa feszesség, pedig maholnap negyvenéves lesz, mint Lacus, egy- évben születtek, micsoda nyár volt az, Vilmost szabadságra engedték, feszített a szakasz- vezetői sarzsival. Farkas mélúgy bizony. Gizi azt várja, hogy nagynénje — jó özvegyek szokása szerint — mindjárt sírva fa— Hát nyurgulunk, gulunk — mondja Lacus, kicsit az orrából, mint Kicsi gyerekkora óta mindig. Sá- padtsovány, borostás férfiarcán odakövült félszegség a mosolya. — Melyik vonattal érkeztél? A gyorssal? Az a legjobb. Egyszer én is ültem gyorsvonaton — felcsillan a szeme. fák, hihi, szaladnák IgazAzt nézi, hová ülhetne? Anyja elkapja a pillantását. — Lacuskám, kisfiam, — mondja hirtelen —. szaladj kad. De ez nem következik be. Száraz szemmel dicsekvotóságös behívta egy pohár . mint pálinkára, azt mondta, ma- f*.inek az emlek “ °^zo- ga a legjobb gépészem, számítok magára, ha leszerel. — Akkor vasárnap is, jaj _____ 0 , mi volt az akkor, ura dal- sose felejtem el, Azt mondja, már él a kútra, nézd csak, mi gépésznek lenni. A mél- ő rágyújt idebenn, hideg van kifogyott a vizünk. Fát is tó&ágos asszony egyszerre há- kinn, esik is. Ezen össze- vágni kell még, a szobába, rom, levetett ruháját is neki- szólalkoztunk, jó mondom, bekészíteni, meggyűjtanú a adta, de szép volt az a rózsás majd én megyek ki akkor, tüzet, az éjjel is fáztam, abkrepdesin. Letette a dóznit, nagyot köp- ból a jó tuskóbóil apríts, az — Lacusnak pedig jól k«*I- pant az asztalon, de nem nem lobban el olyan hamar, lene étkezni. Különben nem szólít semmit. Bement a szó- A malacnak is lökni kell fi- hez- «F* íó lesz? bírja a munkát. Meginni egy- bába, azt mondta szédül. La- am, de a darával spórolj, ' --e gy pohár bort is. ha jól- cus mosogatott el helyette, fogytán az is. Várj csak! — esik, a kevés nem árt — aztán bement utána, én még kiabál utána, amikor a kan- Az én Józsimtól soha nem nem nagyon mozoghattam nákkal a keiében Lacus már sajnálom. fiam, akkor voltam épp Iá- az udvaron jár — a boltba húzódik azután szótlan. Csőn — Bort?! Még az hiányozna badozóban, ráterítette a is ugorj el. fogytán van a ke- desen vetkőaődni kezd. A Laa beteg gyomrának! — szőr- nagykabátot is, ment fázott nyár! Látod, mindenre ne- vórha meleg vizet önt lassan, nyüiködik Mariska néni. — Jól a takaró alatt Kijött fel- kém kell gondolni — fordul végigsimít az álián. télire, a meteorológusok azt rlAr.,r_ mondják, hosszú lesz az idei '■nona ^l, köszönöm lányom, viselje egészséggel Mariska néni. Ezeket a nyakkendőket pedig Kisjóasi küldi neked Lacus, meg ezt az inget is hozzá, Pesten most divatos, az ilyen kockás, elszorul a szíve, látva, ahogyan Lacus utána- __ kap az ingnek, valósággal,"szaladok'mellette mi£ .. ^gy gyerek.. tópadit, öreg kisfiú, mintha kérdezné, ez tényleg az enyém, nohát, milyen klassz ing, szebb, mint apámét mert én az apám ingeit hordom, a foszló nyakukkal, már vasalni se lehet, nem lehet azokat már vasalni, kimosni, még csak kimosom. hanem a vasalás, szívesebben hordok betont talicskán. Végül a bukszáját veszi elő Gizi. Lilahasú bankót emel ki belőle: — Ez a tied Lacus, — mondja emelt hangon. — Ezt a pénzt úgy mulasd el, aliogy van. Házasd a cigánnyal, fogj nőt, mit tudom én... Legszívesebben azt mondaná neki: menekülj innét Éld a magad életét, elég öreg vagy hozzá. Keress magadnak valakit nősülj meg, hozz asz- szonyt a házhoz, még nem késő. De nem szóL mert amúgyis sűrű a levegő- a konyhában, látja, amint nagynénje feje inogni kezd: — Nem lehet! Ennyi pént nem lehet a kezébe adni — lihegi Mariska néni, mint akit rosszullét környékez. — Még mit nem! A múltkor is, fizetéskor íűnek-fának fizetett az egyesben, a végén ösz- szeverve jött haza. Ugye Lacuskám — fogja könyörgésre — nem mégy sehová?! Utánakap a pénznek: — Majd veszünk, neked veszünk valamit abból a pénzből. Űj nadrágot, az új ingLacus nem szól semmit. Hátatfordít mindkettőjüknek, A háta görbületében látszik a megalázás szomorúsága. Elnéznék én ki, ha nem tud- mosta a konyhát, fénylett a nék az egyetlen fiamra vi- kő, még mondtam is neki, gyázni! úgy úgy Lacuskám, tudod te, Gizi a gyerekkorukra Ron.- hogyan szereti anyád, ra- dol. őrzi a libákat, játszanak gyogjon az a kő, ha már Lacussal A kert végéből Ma- annyit vesződött vele apád, riska néni kiabál; hívja a míg lerakta, fiát. Lacus nem megy. v.szszakiabál: majd mindjárt. l*cus kinagyított katonaxéSzíjjal jön elébe az anyja, Pe a falon, Hosszúkás arca, hazáig üti. ahol éri, a gyerek ketodalt pirosra retusálva, üvölt ahogy a tonkán Kifér, AP™ bajuszka hegyesedik az óleskednk a szomszédok tudják, Kalló- orra alatt, mosolygásféle a né csépeli az egyszem fiát, szemében. Gizi nézi a barnapanaszos arccal Gizi felé — — Tán még borotválkozni magátol nem jutna ám az jg kellene — mondja, esze be semmi. _ ugyan már! Ráérsz Vacsoráig Lacusnak fel- szombaton — inti le az any- nézni is alig van. ideje. Ami- ja, — Hiszen még csak szerkor elvégzi, amit. anyja megparancsolt, már leülne, végre, akkor is megáll benne a mozdulat. — Lacus! A botomat! — Mariska néni hangja. Giziben felgyűlik a méreg. da van. — Gyorsabban nő, vagy mi — morogja. L acus már rég lefeküdt, horkolva alszik odabenn. Mariska néni azt mondja Gizinek: már ki sem néznek a zajra. Kerei.es Képér, eszeoe jut, Hányszor lölállt délután, jár- — Élhetetlenek voltak vi_ Mikor akar ez a gverek nem sokkal a leszerelés előtt kait a konyhában föl-le — jut lágéletükben. Az apja is — “ ‘ járt náluk egy ízben, amint eszébe ingerülten —, akkor úgy hidd el. ahogy mondom. ott poharazgatnak vacsora nem kellett neki a bot. Leg- — Rágondolni is rossz, mi lett után egyszerre elerednek a szívesebben az asztalra üt- volna velük, ha én nem ál- könnyei, úgy mondja, fél- ne, de ez mégsem járja, en- lak a sarkukban. — Mély lérészegen, anyám azt mondja, nek a szerencsétlennek ide- legzetet vesz. — Tudod Giziié tni se akar a bajusszal, haza még lélegzetet venni kém, én már csak akkor !e- meg kéne szökni, ki kéne sem jut ideje. Ebbe bele le- szék nyugodt, ha az én Laszökni a világból Gizikéin, az hét bolondulni. Itt tenni kel- cuskámat is letebetem. Oda megnősülni? — Megnősülni? Még az kellene! Más nem is hányzik nekünk. Beteg ember ne vegyen a nyakába külön terhet — csattan Mariska néni hangja. — Hátha azért beteg, mert nem udvarol. — Ugyan menj. már h:sz’ ideje se lenne rá. Már én is gyámolításra szorulok. Mi lenne itt énvelem, ha nem adná a kezem alá, ami kell? Többet fekszem, mint fenn vagyok. Vilmos bátyád szegény, azért kérte magát cj- Jelesnek a malomba, hogy nappal vigyázhasson rám. Éjszaka meg Lacus. Nincs az a kórházi nővér, aki azt meg tudta volna csinálni. Csak szólnom kellett: mosd meg a hátamat kisfiam, már jött. Minek szégyellném magam előtte? A konyhában, a házban minden az elhalt gazdára eml keztette Gizi nénit. Meg kell adni, a malomgépész teljes és befejezett munkát végzett. Ezt a faluszéli házat annak idején félig romos állapotban vették. Valósággal újistenit! összesereglett a fél utca, amikor Kalló Vilmost a Kórházba vitték. A mentők hétfőn mentek érte. Amikor meglátta, hogy a hordággyal közelednek, elkezdte lefelé hányni magáról a ruhát, ott állt egy szál alsóneműben, márpedig ő innen nem megy sehová. Belekapaszkodik a két ember, ne csináljon, már cirkuszt, Vili bátyám, de csak köti magát, ordít, ahogy a tarkán kifér, ő aztán nem. innen, ugyan egy tapodtat se. Belekapaszkodott a torhác téglaoszlopába, azt is majd kirángatta a helyéből, még a mentőkocsiiban is azt kiabálta, a ház! nem adom a házamat! Tizenegynéhámy napig tartott az útja az idegosztálytól, a dühöngőig, a megyei kórházban. A felesége egyszer járt benn nála, nem ismerte meg. Vénasszony, Lene valamit, de mit?! az apja mellé. Vacsora után Lacus, Ma- Gizi a szája elé leap ja a riska néni azt nézik mit akar kezét, hogy ne kiáltson. Fel- Gizi az útitáskájával, ilyen- áll. Szemében az iszonyat kor szokott következni látoga- szikrái. Hátrál az ajót felé fásainak fénypontja az aján- Kabátja már a karján, fel- dékozás. Mindig hoz valamit emeli az útitáskáját. El innét! Ű r t - m ó d i Megint kezd divattá válni, (no persze csak a fü alatt) szűk, meghitt baráti körben l amikor a fejvizet fűti cinzano, vermut, gin, konyak, az ősökkel dicsekedni. Mert az mégsem megengedett, hogy csak egy kutyának lehet kutyabőre felmenője oklevele — pedigréje —, ősei, a legjobb fajta, s díjakat nyert apja, anyja, neki meg a szégyenérzet mert mit is ér így az élet, perzsaszőnyeg színes tv luxuskocsi veekendház ha a belső szoba falán barát, kutyabört nem talál, bizonyítékául annak, hogy itt nem akárkik laknak, nemes nemzetei vitézlő dicső díszmagyar úr volt ükapjuk, s földbirtokos a nagyapjuk. — Kívülállót, kínt a halinak ' fényes társalgóasztalán Leninnek szikrázószemü bronzból öntött mellszobra vár. — JO VOLNA TVDNl MIT KIALT! — Szabó István tszlui Zoltán: Alkony, lángok Ha nem veszem, hát ellopom és tenyeremben tartom — a földi búcsú pirosán hullik le mint az alkony. A földi búcsút pirosán a lassú folyóparton — én ellopom és elviszem és tenyeremben tartom. Olvadó kardom úgy viszem és oly magason hordom, hogy nem viszem, csak elhiszem, hogy aranyból a kardom. S ha elhiszem, már semmi sem marad a szótlan parton, csak földi búcsú; üzenet mit elfelejt az alkony. Major János: Örök körben Ki törvények szerint él, álmodik — s velem mégis maga kering —, az lesz a szerelem. Félelmetes játék, tündöklő, új elem: aki ráadás még a Mengyelejeven. Kedvét az ár-apály nem szegi a buszon, és otthonra-talál majd a Satumuson; értem fegyvert fogna ~ kísérne, mint őrszem, messzi csillagokra — bátran: örök körben. ra kellett építeni,^ Vilmos vénasszony — ezt mondogatbátyja bontástéglából na- gyobbítotba. Tornácot fiikerített hozzá, lugassal. A nádtetőt kicserélte szürke palára, a oadlást is megnagyobbította Széles ab'akokat vágóit a tenyérnyi helyébe. Bert ő!. a kemencét kidobta helyébe cserépkályhát rakott. A döngölt földre padlót tett, köveit a konyhába... ta és nagyokat nevetett. Gizit a hideg rázza, amint ezekre a szóbeszédekre visszagondol. Odakinn nyikordul a kiskapu. Fáradt léptek. — Ez Lacus lesz — réved fel Mariska néni. Gizi felkattintja a villanyt. Amikor a nyitott ajtóban 8 NÓGRÁD - 1975. január 19., vásárnál» Nyári emlék — Kiss Attila rajza
