Nógrád. 1975. január (31. évfolyam. 1-26. szám)
1975-01-19 / 16. szám
Gxerelf hazaérkezett Edward Gierek, a LEMP KB első titkára és kísérete péntek este hazaérkezett Varsóba hatnapos kubai és egynapos portugáliai látogatáséról. A repülőtéren Henryk Jablonski államelnök, Piotr Jaroszewicz miniszterelnök és más személyiségek fogadták. Üj kormány Kínában Pekingben hivatalosan bejelentették, hogy az országos népi gyűlés (parlament) szombaton a KKP Központi Bizottságának javaslatára kinevezete a Kínai Népköztársaság új kormányát. A kormány élén. akárcsak az elmúlt 2Í évben bármikor, Csou En-laj áli A miniszterelnök-helyettesek száma tizenkettő. Listájukat Teng Hsziao-ping vezeti. A tizenkettő közül tíz név új. Kína új honvédelmi minisztere Je CsLen-jing, a KKP KB alelnöke. A had- ügyminiszteri poszt Lin Piao bukása óta betöltetlenül állít. A parlament egyébként ösz- szesen huszonkilenc minisztert nevezett ki. (MTI) Ford és Alloa tárgyalásai Részintézkedéseket akarnak átfogó rendezés helyett Nem adtak ki hivatalos közleményt így látta a hetet liítmagyarázónk, Pálfy József: A TASZSZ washingtoni tudósítója jelenti: Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke, Henry Kissinger külügyminiszter és néhány más hivatalos amerikai személyiség pénteken befejezte háromnapos tárgyalásait Jigal Állón izraeli külügyminiszterrel, aki „nem hivatalos” látogatáson tartózkodott az amerikai fővárosban. A látogatás „nem hivatalossá” nyilvánításával a felek elkerülhették azt, hogy tárgyalásaikról és tárgyalásaik eredményeiről hivatalos közleményt adjanak ki. A Fehér Ház csupán egy rövid kommünikét bocsátott ki, amely szerint az elnök az izraeli külügyminiszterrel folytatott megbeszélések során „hangsúlyozta a közel- keleti helyzet komolyságát és megismételte kötelezettségét, hogy segítséget nyújt a tárgyalásos rendezési folyamatba bevont feleknek”. A külügyminisztérium semmit sem fűzött a Fehér Háznak ehhez.a közleményéhez. Az amerikai sajtó értesülései szerint a tárgyalások gerincét az Egyesült Államok és Izrael álláspontjainak ösz- szeegyeztetése képezte a közel-keleti probléma megoldásának „szakaszos” megközelítésében. Ez a megközelítés mindenekelőtt Washington és Tel Aviv ama törekvését jelzi, hogy részintézkedésekkel kibújjanak a teljes és átfogó rendezés alól, s a lehetőségekhez képest meghiúsítsák vagy elodázzák a genfi konferencia munkájának felújítását. Hivatalos izraeli személyiségek Washingtonban rámu tattak, hogy Jigal Állón „elé gedett” volt tárgyalásainak eredményeivel. Korszerűsítik az úthálózatot (Folytatás az l. oldalról.) Ebben az évben is több, nagy jelentőségű munkát terveznék a megyében. Megkezdik és várhatóan 1976-ban befejezik a 21-es út salgótarjáni, párhuzamos szakaszának építését. Aszfaltszőnyeggel látják el. a 21-es útnak a 6ámsonházai csatlakozástól a Jobbágyiig terjedő 35 kilométeres szakaszát és a 22-es út Érsekvadkert—Ipolyszög közötti részét. A többi között tovább szélesítik, korszerűsítik a Kálló—Vanyarc és a cered—zabari utat, a karancsberényi és a lucfalvi bekötőutakat. Összességében 200 ezer négyzetméternyi felületen végeznek itatásos hengerezést, 100 ezer négyzetméternyit szélesítenek és 330 ezer négyzetméternyi területet vonnak be bitumenes kőzúzalékkaL Miként a számokból is látható, ebben az évben tovább javul, korszerűsödik megyénk úthálózata é6 ha 1975-ben még nem is, de a rá következő évben már jobbá, zsúfolt- ságmentesebbé válik Salgótarján közlekedése is. Fejsiál Egyiptomba érkezik Vasárnap az egyiptomi Asszuánba érkezik Fej szál szaúd-arábiai uralkodó, hogy. tárgyalásokat folytasson Szádat elnökkel a közel-keleti helyzetről, az arab álláspontok és erőfeszítések összehangolásáról, valamint a kétől dalú kapcsolatok továbbfej lesztéséről. MLnt kairói megfigyelők rámutatnak, az egyiptomi államfő 1973. októbere óta minden lépését gondosan egyezteti Fejszál királlyal (MTI) Moszkva és a Csendes-óceán térsége A SZÖVET—amerikai kereskedelmi megállapodás érvénytelen — japán külügyminiszter Gromikonál — az ausztrál miniszterelnök Moszkvában — Wilson is utazni készül — az újév libanoni mérlege — Állón kétmilliárd dollárt kér. it A szovjet—amerikai kereskedelmi megállapodás, amely körül több mint két éven át az Egyesült Államok szenátusában annyi vita kavargott, egyelőre nem lép érvénybe. Igaz, a múlt esztendő utolsó napjaiban a washingtoni honatyák megszavazták, de a hírhedt Jackson szenátornak, olyan módosításával, amely tűrhetetlen beavatkozást jelentett a Szovjetunió bel- ügyeibe. Gromiko külügyminiszter már jó előre, tavaly októberben figyelmeztette kollégáját, Kissingert, hogy az amerikai törvényhozás által szabott feltételek elfogadhatatlanok. Most aztán Moszkvában közölték, hogy a Szovjetunió nem járul hozzá a két ország közti gazdasági kapcsolatoknak diszkriminatív korlátozásokat tartalmazó új amerikai kereskedelmi törvényen alapuló megszervezéséhez. A vilégközvélemény — amint ez a hir a nemzetközi visszhangjából kitűnik — általában a szovjet álláspontot fogadja el: képtelen és jogtalan amerikai követelés az, mely a Szovjetunió belügyeit érintő rendelkezésekhez kapcsolja a legnagyobb kedvezmény elvét, a kereskedelmi kapcsolatokat... magában az Egyesült Államokban is ellenérzéseket keltett az amerikai szenátus döntése, s aggodalmat az a perspektíva, hogy a VHL Carlo« a vállalkozó Cai-tóva! Desstébetv ismerkedtem össze, méghozzá annak a napnak az estéjén, amikor a főivárosban, a szakszervezet székhazában eldördült a katonák fegyvere, s a helyszínen két Sebesült és egy halott maradt. A katonák tüntetésre készülődő munkásokra lőttek. Carlo a történtekről nagy hangon, olaszos temperamentummal számol be a Touring Hotel feltér lakóinak, amelyet szántért olasz, egy hatvan év körüli, egyedülálló nő dirigál. Igaz: Dessiében olasz vezeti a garázst, tálján a villamos szakember, és a nyolvanezres város egyetlen vizvezetékszere- lője is Itáliát vallja hazájának. Nem mondhatni, hogy dúsgazdag emberek, de az etiópokhoz képest van mit aprítaniuk a tejbe. Carlo nem illik közéjük, ö az Addísban székelő Ethiopian Construction Entreprise LTD magántársaság egyik vezetője. Ügy került ide, hogy elvállalta annak az útépítésnek a , gépi munkálatait, amely nyugatnémet irányítással és nyugatnémet pénzből folyik. Egyszóval: vállalkozó. A hetven kilométeres útszakasz, amely a tartomány ■ központjából a még teljesen elzárt területekre vezet, jó kis üzlet Különösen, ha számba vesszük, hogy mostanság a változások következtében kissé meggyériatek a nagy beruházások, ilyen időben egyenesen isten áldása. — Most megkapták a maguk leckéjét! — harsogja, — Az ember maholnap nem boldogul velüik, úgy kinyílt a szájuk. Mi van é gyűlölettel vegyes káröröm mögött? Carlo rögtönzött előadásából kiderül, hogy ő is azért járt a CELU- ban, mert el kellett rendeznie bizonyos dolgokat, magyarán szólva: egyezkednie kellett a munkásokkal. Mostanában elég gyakoriak az efféle jeleEtiópia ébren nefelc. Amikor munkások ülnek munkaadóikkal szemben, és hevesen vitáznak. A vita pedig többnyire abból fakad, hogy régebben nem ismervén jogaikat, a dolgozók minden feltételt elfogadtak, most utólag kiokoskodván, munkaadóiktól bizonyos juttatásokat, kedvezményeket követelnek. És nincs igazuk a munkásoknak? — vetem közbe, mert úgy alakul a társaság, hogy nekem is megvan a lehetőségem a beleszólásra. Előfordulhat, hogy igen. De általában nincs. A szerződések a hibásak. Nem elég világosak és pontosak, mondja kicsit szelídebben Carlo. Aztán táskájához nyúl, kinyitja. Meglepetésemre a kétkötetes Code Civiile-t, polgári törvényikönyvet veszi elő és egy szerződés- vázlatot. — Most szerkesztem. Itt minden pont mellett ott áll majd a megfelelő paragrafus száma is. Akkor aztán nincs vita. Vagy ha mégis — és erre táskája mélyéből előhúz egy hatlövetű amerikai lőfegyvert élesre töltve — akkor... Persze a vállalkozóiknak ravaszabb módszereik is vannak, hogy a szerintük vérmes követeléseket támasztó munkásokat kijátsszák, hogy védekezzenek ellenük. Például: nem alkalmazzák őket folyamatos munkaviszonyban, csupán egy-egy alkalomra fogadják fel őket egy bizonyos időszakra, néha mindössze néhány órára. így azután nem kell tarteniok a jogtól. Persze megtehetik ezt is, mert Etiópiában a munkaalkalom, sajnos, igen titka. Egyetlen újsághirdetésre — segédmunkásként két dolgozót felveszünk — a megjelölt munkahelyen csaknem százan álltak sorban... Kényszerű kiszolgáltatottság ez, szorításából nehéz szabadulni. Az új katonai vezetés intézkedett ugyan, hogy csak indokolt esetben lehet munkásokat utcára tenni. De így is, mondvacsinált okokból, sajnos sokan a munkanélküliek sorsára jutnak. Etiópiában ma a szakszervezetek becslése szerint körülbelül nyolcmillió embernek nincs állandó munkája. Ismeretségünk másnapján Carlo meghív, nézzek körül kint az útépítkezésen. Az út csodálatos vidéken halad keresztül. Már jól bent járunk Wollóban, harminc kilométerre Dessiétőil, amikor váratlan akadály kerül utunkba. (Tarlónak meg kell állnia. Az út közepén három fiatalember. Ingujjban. Egyiknek a hátán kis batyu botra akasztva, a másik kopottas barna bőröndöt tart a kezében, a harmadiknak: egy sportszatyor a vállán. Öltözetükből ítélve diákok lehetnek, akik Dessiéből igyekeznek hazafelé falujukba. Állnak az út közepén mozdulatlanul. Ahogy nézem őket, úgy festenek ők ott hárman, barna testükön fehér ing feszül (vigyázat, az etiópok nem négerek!) mint mesebeli szegénylegények, akik hosszú vándorútra keltek. — Mit álltok itt? — szól Carlo hozzájuk. Nem túl hangosan, inkább foghegyről. De ők nem mozdulnafi, csak néznek merően szembe velünk. Közben az út két oldalán érdeklődő útépítő segédmunkások jelennek meg. És parasztok, akik itt tettek-vettek a közeli kukoricásban. — Na, ml lesz? — s Carlo hangjában már türelmetlen idegesség vibrál. — Odébb! — kiált hangosan és ingerülten. Miire a középső se nem halkan, se nem hangosan, de eltökélt hangon és magabiztosan: — Ez a mi földünk, ez a ml országunk! — s egy szóval sem mond többet. — Na és? Én meg építem a ti országotokat! — vágja oda Carlo, s minthogy a diákok erre sem mozdulnak, gázt ad, ránt egyet a kormányon, s az üt szélén álldogáló munkások riadtan ugranak félre. Kicsit lecsillapodván a jelenet után megkérdem Cáriéitól, mondja, mit kapnak ezek az utat építő munkások? Naponta 90 centet. (A 90 cent 6—8 forintnak feLel meg.) Még szeretném kérdezni, hogy ő mennyit keres ezen az üzleten. De érzem, hiábavaló lenne a kérdésem. Valkó Mihály (Következik: Vasárnapi ebéd Addisban) két ország közötti gazdasági kapcsolatokban visszalépés következnék. Jó néhány tekintélyes amerikai üzletember nyilatkozott a héten, kijelentve, hogy véleményük szerint nemcsak igazolt, hanem az egyedül lehetséges eljárás volt a Szovjetunió részéről a kongresszus szabta, sértő feltételek elutasítása. Kissinger külügyminiszter, majd Ford elnök egymás után tett nyilatkozatokban sietett közölni, hogy a szovjet—amerikai viszony egyébként változatlanul az enyhülés elvi alapján áll. Washingtoni politikai megfigyelők különösen jelentősnek Ítélték azt a bejelentést, hogy január 31-én Gen Eben folytatódik a SALT, a hadászati rakétafegyverek korlátozását célzó szovjet- amerikai tárgyalássorozat. A szovjet—amerikai kereskedelmi szerződés érvénytelenné válása után fokozott érdeklődéssel fordul a világ a szovjet—japán viszdiy alakulása felé. Az új japán kormány új külügyminisztere nyilván nem véletlenül látogatott először Moszkvába, Tárgyalásainak külön jelentőséget ad, hogy a japán cégek lehetőségei most egyfelől megnövekedhetnek a Szovjetunióba irányuló szállítások területén, másfelől viszont az is igaz, hogy például egyes szibériai együttműködési programokban Japán az Egye- sült Államokkal együtt volt érdekelt. így a jakutföldi geológiai kutatások költségeihez 100—100 millió dollárral járult hozzá az amerikai exim- bank és Japán. Mijazava japán külügyminiszter nyilván megjegyezte magának Gromiko szavait: „a szovjet—japán jóviszony mindenkor javára vélt a két ország népeinek és kedvezően hatott a Távol-Kelet, Ázsia és az egész világ helyzetére. Természetesen felmerülhetnek olyan kérdések, amelyekben a két országnak, a két kormánynak a nézetei nem egyeznek. Ha azonban tárgyszerűen, realista módon közelítik meg mind a kétoldalú kapcsolatok, mind a nemzetközi politika problémáit, kiszélesedhet az egyetértés és az együttműködés területe.” Ugyanakkor figyelmet érdemel, hogy a tokiói kormány a moszkvai tárgyalásokkal egyidejűleg a japán—kínai béke- szerződés és barátsági szerződés megkötésének előkészületeit is folytatja. Arra számítanak, hogy még az idén tavasszal tető alá hozzák a szerződést. Azt már az 1972. szeptemberében tartott japán—ki- nai tárgyalások eredményeként megszületett közös nyilatkozat is leszögezte, hogy Tokió és Peking megoldottnak tekinti a második világháborúból adódott valamennyi problémát. A megkötendő szerződés már sem területi, sem jóvátételt kérdésekre nem tér ki, hanem Japán és Kína kapcsolatait általánosságban szabályozó szerződés lesz. A jelek szerint tehát az új japán kormány igen óvatosan jár el: Szovjetunióval való együttműködésre kész. de ezzel egyidőben Kínával is nor- maltzálni kívánja viszonyét, az Egyesült Államokkal szemben pedig megmarad a szövetséges-vetélytárs különös helyzetében... MOSZKVA volt a színhelye NÓGRAD - 1975. január 19., vasárnap A szakszervezet központja a fővárosban a héten még egy olyan diplomáciai eseménynek, amely szintén a csendes-óceáni térséggel kapcsolatos. Whitlan ausztrál miniszterelnök személyében először járt a szovjet fővárosban a kontinensméretű ország kormányfője. A kopcsolatok kedvező alakulásának első mérföldköve a most aláírt tudományos-műszaki és kulturális együttműködési megállapodás. Ha viszonylag szerény kezdet is ez, nem szabad elfeledni, hogy Ausztrália néhány esztendeje még a nemzetközi reakció egyik fellegvára volt. Viszont. Canberrában, Sydney-ben és Melbourne-ben mostanában a munkáspártiak kerekedtek felül a reakción. Az új ausztrál vonal egyben az egykori anyaországtól, Angliától való fokozatos távolodást is jelenti. Nagy-Brittenia az Utolsó tíz esztendőben nem jeleskedett éppen valami haladó külpolitikával. Még a konzervatívok kormányzása idején hidegültek el és ritkultak meg a szovjet—angol kapcsolatok, Wilson munkáspárti kormánya sem tett sokat eddig e folyamat megállítására és visszafordítására. Most viszont, úgy tűnik, változás következik be Moszkva és London viszonyában. Ezt jelezheti, hogy bejelentették: Wilson a szovjet fővárosban látogat. A Közel-Kelet a héten sem marad ki az események krónikájából. Tovább folytatódtak az izraeli támadások a libanoni területen levő palesztin menekülttáborok és a déllibanoni falvak ellen. A bejrúti kormány az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordult és tiltakozó okmányában felsorolta, hogy január 3-a és 13-a között izraeli repülőgépek 17 alkalommal sértették meg Libanon légiterét. Izraeli hadihajók ötször hatoltak be libanoni vizekre, izraeli roham- csapatok pedig négyszer törtek be libanoni területre... A libanoni reagálás viszonylag enyhe voltát az a régi igazság magyarázza, hogy a kis ország i,a Közel-Kelet Svájca” akar maradni, nemcsak a semlegességével, hanem a bankjaival és a oénzes nyugati turistákat váró világhírű üdülőhelyeivel is. A HETEN a Közel-Kelettel kapcsolatos fontos esemény volt két látogatás: Fejszál király Szíriában tárgyalt, Állón izraeli külügyminiszter pedig Washingtonban. Alighanem mindkét helyen pénzről is volt szó. Mint a hírügynökségek jelentették Fejszál megegyezett a szír vezetőkkel egy 150 millió dolláros katonai, valamint egy 200 millió dolláros gazdasági kölcsön feltételeiről. Tel Aviv pedig éppen két. milliárd dollárt akar kivasalni az amerikai kormányból. S közben esetleges és részleges izraeli visszavonulásról, de cserében súlyos arab engedményekről kovácsolnak új meg új terveket a Fehér Házban. Nem lesz La Manche-alagút Londoniban kiét nappal a hivatalos parlamenti bejelentés előtt kiszivárogtatták, hogy Anglia visszalép a Franciaországgal a La Manche-csatorna alatt közösen tervezett alagút építésétől. Amikor tavaly felbecsülték a napóleoni időik óta emlegetett alagút építési költségeit, ezeket 846 millió font sterlingre tették. A két országban egyaránt nagy ütemű Infláció már idejét múlttá tette ezeket a számításokat, s a szakértők úgy látják, hogy ha az Esecxet Észak-Franciaországgal összekötő ötvennégy kilométer alagútból lett volna valami, a valós költségek a vasúti pálya kiépítésével együtt elérnek a mai másfél milliárd font sterlinget is. Az úgynevezett „Csa- lagút" („Chunnel”) tervének felmondás miatt az angol állam mimbegy harmincmillió font sterling bánatpénz kifizetésére számit, de ez a Munkáspárt balszárnyán, helyet foglaló képviselők többsége szerint messze megéri, (MTI)
