Nógrád. 1975. január (31. évfolyam. 1-26. szám)

1975-01-19 / 16. szám

Gxerelf hazaérkezett Edward Gierek, a LEMP KB első titkára és kísérete péntek este hazaérkezett Var­sóba hatnapos kubai és egy­napos portugáliai látogatásé­ról. A repülőtéren Henryk Jablonski államelnök, Piotr Jaroszewicz miniszterelnök és más személyiségek fogad­ták. Üj kormány Kínában Pekingben hivatalosan be­jelentették, hogy az országos népi gyűlés (parlament) szom­baton a KKP Központi Bi­zottságának javaslatára ki­nevezete a Kínai Népköztár­saság új kormányát. A kormány élén. akárcsak az elmúlt 2Í évben bármikor, Csou En-laj áli A miniszter­elnök-helyettesek száma ti­zenkettő. Listájukat Teng Hsziao-ping vezeti. A tizen­kettő közül tíz név új. Kína új honvédelmi mi­nisztere Je CsLen-jing, a KKP KB alelnöke. A had- ügyminiszteri poszt Lin Piao bukása óta betöltetlenül állít. A parlament egyébként ösz- szesen huszonkilenc minisz­tert nevezett ki. (MTI) Ford és Alloa tárgyalásai Részintézkedéseket akarnak átfogó rendezés helyett Nem adtak ki hivatalos közleményt így látta a hetet liítmagyarázónk, Pálfy József: A TASZSZ washingtoni tu­dósítója jelenti: Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke, Henry Kis­singer külügyminiszter és néhány más hivatalos ameri­kai személyiség pénteken be­fejezte háromnapos tárgyalá­sait Jigal Állón izraeli kül­ügyminiszterrel, aki „nem hi­vatalos” látogatáson tartózko­dott az amerikai fővárosban. A látogatás „nem hivata­lossá” nyilvánításával a fe­lek elkerülhették azt, hogy tárgyalásaikról és tárgyalása­ik eredményeiről hivatalos közleményt adjanak ki. A Fehér Ház csupán egy rövid kommünikét bocsátott ki, amely szerint az elnök az izraeli külügyminiszterrel folytatott megbeszélések so­rán „hangsúlyozta a közel- keleti helyzet komolyságát és megismételte kötelezettsé­gét, hogy segítséget nyújt a tárgyalásos rendezési folya­matba bevont feleknek”. A külügyminisztérium semmit sem fűzött a Fehér Háznak ehhez.a közleményéhez. Az amerikai sajtó értesü­lései szerint a tárgyalások gerincét az Egyesült Államok és Izrael álláspontjainak ösz- szeegyeztetése képezte a közel-keleti probléma megol­dásának „szakaszos” megkö­zelítésében. Ez a megközelí­tés mindenekelőtt Washing­ton és Tel Aviv ama törek­vését jelzi, hogy részintézke­désekkel kibújjanak a teljes és átfogó rendezés alól, s a lehetőségekhez képest meg­hiúsítsák vagy elodázzák a genfi konferencia munkájá­nak felújítását. Hivatalos izraeli személyi­ségek Washingtonban rámu tattak, hogy Jigal Állón „elé gedett” volt tárgyalásainak eredményeivel. Korszerűsítik az úthálózatot (Folytatás az l. oldalról.) Ebben az évben is több, nagy jelentőségű munkát ter­veznék a megyében. Meg­kezdik és várhatóan 1976-ban befejezik a 21-es út salgótar­jáni, párhuzamos szakaszának építését. Aszfaltszőnyeggel látják el. a 21-es útnak a 6ámsonházai csatlakozástól a Jobbágyiig terjedő 35 kilomé­teres szakaszát és a 22-es út Érsekvadkert—Ipolyszög kö­zötti részét. A többi között tovább szélesítik, korszerűsí­tik a Kálló—Vanyarc és a cered—zabari utat, a ka­rancsberényi és a lucfalvi bekötőutakat. Összességében 200 ezer négyzetméternyi fe­lületen végeznek itatásos hengerezést, 100 ezer négy­zetméternyit szélesítenek és 330 ezer négyzetméternyi te­rületet vonnak be bitumenes kőzúzalékkaL Miként a számokból is lát­ható, ebben az évben tovább javul, korszerűsödik megyénk úthálózata é6 ha 1975-ben még nem is, de a rá követke­ző évben már jobbá, zsúfolt- ságmentesebbé válik Salgó­tarján közlekedése is. Fejsiál Egyiptomba érkezik Vasárnap az egyiptomi Asszuánba érkezik Fej szál szaúd-arábiai uralkodó, hogy. tárgyalásokat folytasson Szá­dat elnökkel a közel-keleti helyzetről, az arab álláspon­tok és erőfeszítések összehan­golásáról, valamint a kétől dalú kapcsolatok továbbfej lesztéséről. MLnt kairói meg­figyelők rámutatnak, az egyiptomi államfő 1973. októ­bere óta minden lépését gon­dosan egyezteti Fejszál ki­rállyal (MTI) Moszkva és a Csendes-óceán térsége A SZÖVET—amerikai ke­reskedelmi megállapodás ér­vénytelen — japán külügymi­niszter Gromikonál — az ausztrál miniszterelnök Moszkvában — Wilson is utaz­ni készül — az újév libanoni mérlege — Állón kétmilliárd dollárt kér. it A szovjet—amerikai keres­kedelmi megállapodás, amely körül több mint két éven át az Egyesült Államok szenátu­sában annyi vita kavargott, egyelőre nem lép érvénybe. Igaz, a múlt esztendő utolsó napjaiban a washingtoni hon­atyák megszavazták, de a hír­hedt Jackson szenátornak, olyan módosításával, amely tűrhetetlen beavatkozást je­lentett a Szovjetunió bel- ügyeibe. Gromiko külügymi­niszter már jó előre, tavaly októberben figyelmeztette kol­légáját, Kissingert, hogy az amerikai törvényhozás által szabott feltételek elfogadha­tatlanok. Most aztán Moszk­vában közölték, hogy a Szov­jetunió nem járul hozzá a két ország közti gazdasági kap­csolatoknak diszkriminatív korlátozásokat tartalmazó új amerikai kereskedelmi tör­vényen alapuló megszervezé­séhez. A vilégközvélemény — amint ez a hir a nemzetközi visszhangjából kitűnik — ál­talában a szovjet álláspontot fogadja el: képtelen és jogta­lan amerikai követelés az, mely a Szovjetunió belügyeit érintő rendelkezésekhez kap­csolja a legnagyobb kedvez­mény elvét, a kereskedelmi kapcsolatokat... magában az Egyesült Államokban is ellen­érzéseket keltett az amerikai szenátus döntése, s aggodal­mat az a perspektíva, hogy a VHL Carlo« a vállalkozó Cai-tóva! Desstébetv ismer­kedtem össze, méghozzá an­nak a napnak az estéjén, ami­kor a főivárosban, a szakszer­vezet székhazában eldördült a katonák fegyvere, s a helyszí­nen két Sebesült és egy halott maradt. A katonák tüntetésre készülődő munkásokra lőttek. Carlo a történtekről nagy hangon, olaszos temperamen­tummal számol be a Touring Hotel feltér lakóinak, amelyet szántért olasz, egy hatvan év körüli, egyedülálló nő dirigál. Igaz: Dessiében olasz vezeti a garázst, tálján a villamos szak­ember, és a nyolvanezres vá­ros egyetlen vizvezetékszere- lője is Itáliát vallja hazájá­nak. Nem mondhatni, hogy dúsgazdag emberek, de az etiópokhoz képest van mit ap­rítaniuk a tejbe. Carlo nem illik közéjük, ö az Addísban székelő Ethiopian Construction Entreprise LTD magántársaság egyik vezetője. Ügy került ide, hogy elvállalta annak az út­építésnek a , gépi munkálatait, amely nyugatnémet irányítás­sal és nyugatnémet pénzből folyik. Egyszóval: vállalkozó. A hetven kilométeres útsza­kasz, amely a tartomány ■ köz­pontjából a még teljesen el­zárt területekre vezet, jó kis üzlet Különösen, ha számba vesszük, hogy mostanság a változások következtében kissé meggyériatek a nagy beruhá­zások, ilyen időben egyenesen isten áldása. — Most megkapták a ma­guk leckéjét! — harsogja, — Az ember maholnap nem bol­dogul velüik, úgy kinyílt a szájuk. Mi van é gyűlölettel vegyes káröröm mögött? Carlo rög­tönzött előadásából kiderül, hogy ő is azért járt a CELU- ban, mert el kellett rendeznie bizonyos dolgokat, magyarán szólva: egyezkednie kellett a munkásokkal. Mostanában elég gyakoriak az efféle jele­Etiópia ébren nefelc. Amikor munkások ül­nek munkaadóikkal szemben, és hevesen vitáznak. A vita pedig többnyire abból fakad, hogy régebben nem ismervén jogaikat, a dolgozók minden feltételt elfogadtak, most utó­lag kiokoskodván, munkaadó­iktól bizonyos juttatásokat, kedvezményeket követelnek. És nincs igazuk a munká­soknak? — vetem közbe, mert úgy alakul a társaság, hogy nekem is megvan a lehetősé­gem a beleszólásra. Előfordulhat, hogy igen. De általában nincs. A szerződések a hibásak. Nem elég világo­sak és pontosak, mondja ki­csit szelídebben Carlo. Aztán táskájához nyúl, kinyitja. Meg­lepetésemre a kétkötetes Code Civiile-t, polgári törvényiköny­vet veszi elő és egy szerződés- vázlatot. — Most szerkesztem. Itt minden pont mellett ott áll majd a megfelelő paragrafus száma is. Akkor aztán nincs vita. Vagy ha mégis — és er­re táskája mélyéből előhúz egy hatlövetű amerikai lőfegyvert élesre töltve — akkor... Persze a vállalkozóiknak ra­vaszabb módszereik is van­nak, hogy a szerintük vérmes követeléseket támasztó mun­kásokat kijátsszák, hogy vé­dekezzenek ellenük. Például: nem alkalmazzák őket folya­matos munkaviszonyban, csu­pán egy-egy alkalomra fogad­ják fel őket egy bizonyos idő­szakra, néha mindössze né­hány órára. így azután nem kell tarteniok a jogtól. Per­sze megtehetik ezt is, mert Etiópiában a munkaalkalom, sajnos, igen titka. Egyetlen újsághirdetésre — segédmun­kásként két dolgozót felve­szünk — a megjelölt munka­helyen csaknem százan álltak sorban... Kényszerű kiszolgál­tatottság ez, szorításából ne­héz szabadulni. Az új katonai vezetés intézkedett ugyan, hogy csak indokolt esetben lehet munkásokat utcára tenni. De így is, mondvacsinált okokból, sajnos sokan a munkanélküli­ek sorsára jutnak. Etiópiában ma a szakszerve­zetek becslése szerint körül­belül nyolcmillió embernek nincs állandó munkája. Ismeretségünk másnapján Carlo meghív, nézzek körül kint az útépítkezésen. Az út csodálatos vidéken halad ke­resztül. Már jól bent járunk Wollóban, harminc kilométer­re Dessiétőil, amikor váratlan akadály kerül utunkba. (Tar­lónak meg kell állnia. Az út közepén három fiatalember. Ingujjban. Egyiknek a hátán kis batyu botra akasztva, a másik kopottas barna bőrön­döt tart a kezében, a harma­diknak: egy sportszatyor a vál­lán. Öltözetükből ítélve diá­kok lehetnek, akik Dessiéből igyekeznek hazafelé falujukba. Állnak az út közepén mozdu­latlanul. Ahogy nézem őket, úgy festenek ők ott hárman, barna testükön fehér ing fe­szül (vigyázat, az etiópok nem négerek!) mint mesebeli sze­génylegények, akik hosszú vándorútra keltek. — Mit álltok itt? — szól Carlo hozzájuk. Nem túl han­gosan, inkább foghegyről. De ők nem mozdulnafi, csak néz­nek merően szembe velünk. Közben az út két oldalán ér­deklődő útépítő segédmunká­sok jelennek meg. És parasz­tok, akik itt tettek-vettek a közeli kukoricásban. — Na, ml lesz? — s Carlo hangjában már türelmetlen idegesség vibrál. — Odébb! — kiált hangosan és ingerülten. Miire a középső se nem hal­kan, se nem hangosan, de el­tökélt hangon és magabizto­san: — Ez a mi földünk, ez a ml országunk! — s egy szóval sem mond többet. — Na és? Én meg építem a ti országotokat! — vágja oda Carlo, s minthogy a diákok erre sem mozdulnak, gázt ad, ránt egyet a kormányon, s az üt szélén álldogáló munkások riadtan ugranak félre. Kicsit lecsillapodván a jelenet után megkérdem Cáriéitól, mondja, mit kapnak ezek az utat építő munkások? Naponta 90 cen­tet. (A 90 cent 6—8 forintnak feLel meg.) Még szeretném kér­dezni, hogy ő mennyit keres ezen az üzleten. De érzem, hiábavaló lenne a kérdésem. Valkó Mihály (Következik: Vasárnapi ebéd Addisban) két ország közötti gazdasági kapcsolatokban visszalépés következnék. Jó néhány tekin­télyes amerikai üzletember nyilatkozott a héten, kijelent­ve, hogy véleményük szerint nemcsak igazolt, hanem az egyedül lehetséges eljárás volt a Szovjetunió részéről a kongresszus szabta, sértő fel­tételek elutasítása. Kissinger külügyminiszter, majd Ford elnök egymás után tett nyilatkozatokban sietett közölni, hogy a szovjet—ame­rikai viszony egyébként válto­zatlanul az enyhülés elvi alapján áll. Washingtoni poli­tikai megfigyelők különösen jelentősnek Ítélték azt a be­jelentést, hogy január 31-én Gen Eben folytatódik a SALT, a hadászati rakétafegyverek korlátozását célzó szovjet- amerikai tárgyalássorozat. A szovjet—amerikai keres­kedelmi szerződés érvényte­lenné válása után fokozott ér­deklődéssel fordul a világ a szovjet—japán viszdiy alaku­lása felé. Az új japán kor­mány új külügyminisztere nyilván nem véletlenül láto­gatott először Moszkvába, Tárgyalásainak külön jelen­tőséget ad, hogy a japán cé­gek lehetőségei most egyfelől megnövekedhetnek a Szovjet­unióba irányuló szállítások területén, másfelől viszont az is igaz, hogy például egyes szibériai együttműködési programokban Japán az Egye- sült Államokkal együtt volt érdekelt. így a jakutföldi geo­lógiai kutatások költségeihez 100—100 millió dollárral já­rult hozzá az amerikai exim- bank és Japán. Mijazava japán külügymi­niszter nyilván megjegyezte magának Gromiko szavait: „a szovjet—japán jóviszony min­denkor javára vélt a két or­szág népeinek és kedvezően hatott a Távol-Kelet, Ázsia és az egész világ helyzetére. Ter­mészetesen felmerülhetnek olyan kérdések, amelyekben a két országnak, a két kor­mánynak a nézetei nem egyeznek. Ha azonban tárgy­szerűen, realista módon köze­lítik meg mind a kétoldalú kapcsolatok, mind a nemzet­közi politika problémáit, ki­szélesedhet az egyetértés és az együttműködés területe.” Ugyanakkor figyelmet érde­mel, hogy a tokiói kormány a moszkvai tárgyalásokkal egy­idejűleg a japán—kínai béke- szerződés és barátsági szer­ződés megkötésének előkészü­leteit is folytatja. Arra számí­tanak, hogy még az idén ta­vasszal tető alá hozzák a szer­ződést. Azt már az 1972. szep­temberében tartott japán—ki- nai tárgyalások eredménye­ként megszületett közös nyi­latkozat is leszögezte, hogy Tokió és Peking megoldottnak tekinti a második világhábo­rúból adódott valamennyi problémát. A megkötendő szerződés már sem területi, sem jóvátételt kérdésekre nem tér ki, hanem Japán és Kína kapcsolatait általánosságban szabályozó szerződés lesz. A jelek szerint tehát az új ja­pán kormány igen óvatosan jár el: Szovjetunióval való együttműködésre kész. de ez­zel egyidőben Kínával is nor- maltzálni kívánja viszonyét, az Egyesült Államokkal szem­ben pedig megmarad a szö­vetséges-vetélytárs különös helyzetében... MOSZKVA volt a színhelye NÓGRAD - 1975. január 19., vasárnap A szakszervezet központja a fővárosban a héten még egy olyan diplo­máciai eseménynek, amely szintén a csendes-óceáni tér­séggel kapcsolatos. Whitlan ausztrál miniszterelnök sze­mélyében először járt a szov­jet fővárosban a kontinens­méretű ország kormányfője. A kopcsolatok kedvező alakulá­sának első mérföldköve a most aláírt tudományos-mű­szaki és kulturális együttmű­ködési megállapodás. Ha vi­szonylag szerény kezdet is ez, nem szabad elfeledni, hogy Ausztrália néhány esztendeje még a nemzetközi reakció egyik fellegvára volt. Viszont. Canberrában, Sydney-ben és Melbourne-ben mostanában a munkáspártiak kerekedtek fe­lül a reakción. Az új auszt­rál vonal egyben az egykori anyaországtól, Angliától való fokozatos távolodást is jelen­ti. Nagy-Brittenia az Utolsó tíz esztendőben nem jeleske­dett éppen valami haladó kül­politikával. Még a konzerva­tívok kormányzása idején hi­degültek el és ritkultak meg a szovjet—angol kapcsolatok, Wilson munkáspárti kormá­nya sem tett sokat eddig e folyamat megállítására és visszafordítására. Most vi­szont, úgy tűnik, változás kö­vetkezik be Moszkva és Lon­don viszonyában. Ezt jelez­heti, hogy bejelentették: Wil­son a szovjet fővárosban lá­togat. A Közel-Kelet a héten sem marad ki az események kró­nikájából. Tovább folytatód­tak az izraeli támadások a libanoni területen levő palesz­tin menekülttáborok és a dél­libanoni falvak ellen. A bej­rúti kormány az ENSZ Biz­tonsági Tanácsához fordult és tiltakozó okmányában felso­rolta, hogy január 3-a és 13-a között izraeli repülőgépek 17 alkalommal sértették meg Li­banon légiterét. Izraeli hadi­hajók ötször hatoltak be li­banoni vizekre, izraeli roham- csapatok pedig négyszer tör­tek be libanoni területre... A libanoni reagálás viszony­lag enyhe voltát az a régi igazság magyarázza, hogy a kis ország i,a Közel-Kelet Svájca” akar maradni, nem­csak a semlegességével, ha­nem a bankjaival és a oénzes nyugati turistákat váró világ­hírű üdülőhelyeivel is. A HETEN a Közel-Kelettel kapcsolatos fontos esemény volt két látogatás: Fejszál ki­rály Szíriában tárgyalt, Állón izraeli külügyminiszter pedig Washingtonban. Alighanem mindkét helyen pénzről is volt szó. Mint a hírügynökségek jelentették Fejszál megegye­zett a szír vezetőkkel egy 150 millió dolláros katonai, va­lamint egy 200 millió dolláros gazdasági kölcsön feltételei­ről. Tel Aviv pedig éppen két. milliárd dollárt akar kivasal­ni az amerikai kormányból. S közben esetleges és részle­ges izraeli visszavonulásról, de cserében súlyos arab en­gedményekről kovácsolnak új meg új terveket a Fehér Ház­ban. Nem lesz La Manche-alagút Londoniban kiét nappal a hi­vatalos parlamenti bejelentés előtt kiszivárogtatták, hogy Anglia visszalép a Franciaor­szággal a La Manche-csatorna alatt közösen tervezett alagút építésétől. Amikor tavaly felbecsülték a napóleoni időik óta emlege­tett alagút építési költségeit, ezeket 846 millió font sterling­re tették. A két országban egyaránt nagy ütemű Infláció már idejét múlttá tette ezeket a számításokat, s a szakértők úgy látják, hogy ha az Esecxet Észak-Franciaországgal ös­szekötő ötvennégy kilométer alagútból lett volna valami, a valós költségek a vasúti pálya kiépítésével együtt elérnek a mai másfél milliárd font ster­linget is. Az úgynevezett „Csa- lagút" („Chunnel”) tervének felmondás miatt az angol ál­lam mimbegy harmincmillió font sterling bánatpénz kifi­zetésére számit, de ez a Mun­káspárt balszárnyán, helyet foglaló képviselők többsége szerint messze megéri, (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents