Nógrád. 1974. december (30. évfolyam. 281-304. szám)

1974-12-31 / 304. szám

I l Salgótarján a magasból 1 Készülődés az új évre KÖZELEG az év vége, az új kezdete. Az üzemekben, még erőfeszítéseket tesznek, hogy ahol van pótolnivaló, meglegyen, másutt pe­dig azért, mert még nagyobb előnnyel szeret­nék zárni az évet. A párt XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére tett felajánlások valóra váltásáról is számot kell adni. A tervezők már hónapokkal ezelőtt meg­kezditek a' jövő évre való készülődést. Ahol kellő gondot fordítanak a piackutatásra, az igények felmérésére, ott időben megkezdték a felkészülést Tölbb üzemiben, gyárban már korábban lekötötték az egész évi termelőka­pacitást. Az anyagokat is időiben megrendel­ték. Az elkövetkezendő hetekben, napokban már a tervek részlegeikre, brigádokra való felbontásával, programozásával, a feladatok megismertetésével foigüalkozhatnak. Fontos ez több szempontból is. A kongresszusi és felszabadulási munka­verseny nem egy évre szól. hanem folytató­dik jövőre is. Az év vége csak egy állomása ennek, amikor számvetés készül. Fontos, hogy a verseny feltétüeniül folytatódjék min­denütt az új érv első munkanapján is. Bhihez pedig még sok mindenre szükség van. A munkásoknak időben, tehát még az idén meg kell ismerkedniük a jövő évi feladatok­kal, csak így készülhetnek fel a verseny tö­retlen folytatására. A Nógrádi Szénbányák­nál köztudott, hogy az elmúlt években csak később váltak ismertté a tervek, és emiatt év közben is sokszor módosultak. Most vi­szont már rendelkezésre álltnak azok a mű­szaki tervek, amelyek szinte munkahelyekről kiindulva tartalmazzák a legfontosabb fel­adatokat. Ezek a tervek a munkahelyi adott­ságokra épülnek, vagyis reális alapot jelen­tenek a felajánlások kialakításához a brigá­dók számára. Ez azt is jelenti, hogy már most hozzá lehet fogni a jövő évi verseny szervezéséhez. Az elmúlt években több helyen az ev végi hajrában megfeledkeztek a jövő időbeni elő­készítéséről. Ezért volt az, hogy januárban a szocialista brigádok azt sem tudták, mi lesz a pontos feladatuk. Nemcsak a terv,^ a program hiányzott, • hanem az anyagellátás is döcögött. Ez volt tapasztalható a legtöbb va­sasüzemben. Az év elejei kényszerlazatást később a 'hajrá követte, A kapkodás, a szer­vezetlenség okozott sok gondot. Érdemes er­re már most felfigyelni, év vége előtt, hogy ne ismétlődjék a róssz gyakorlat az új év kezdetén. A kongresszusi és feWiafoadulási munika- versemy tovább tart. Nagyobb célok elérésé­ért folyik. A következő év a IV. ötéves ter­vünk utolsó esztendeje, és még bőven van tennivaló. Ugyanakkor fel kell készülni a következő ötéves tervre is, az alapok jó meg­teremtésével. A munkások lelkesedése, ten- niakarása töretlen, de csak akkor válhat iga­zán alkotó erővé, ha minden feltételt meg­teremtenek a szocialista munkaversenyhez. Mindezt a célok meghatározásával kell kez­deni. TÖBB KISEBB-NAGYOBB kollektíva már befejezte 1974. "’évi tervét és a túlteljesítésén fáradozik. Az elkövetkezendő napokban még inkább megszaporodnak a jelentések a ha­sonló sikerekről. Ezekben az üzemekben bi- -zakodva készülnek az új évre. Az előny so­sem árt. A jövőről azonban ott sem szabad megfeledkezni, ahol ezekben a napokban még rohammunkával igyekeznek pótolni a korábbi adósságot Bodó János Mi történt? i’ável Szmolnyikov: Szilveszteri kaland Szilveszterkor késő este ér- dühösen a lábával és ordít, hült a vér: mellettem egy keztem vissza a kiszállásról, hogy beleremeg az egész kör- abszolút idegen, lány ült. Bé- így hát azonnal Gálocskáék- nyék: — Már megint elment múltén meredt rám. hoz rohantam. Felügettem a az utolsó villamos!” „Sehol egy ismerős arc _ l épcsőn, belökve a lakás ajta- Gálocska a vállamra haj- gondoltam, miközben eszelős ját, amely — mint mindig — tolta a fejét: — Szeretsz? tekintettel néztem szét. — most sem volt bezárva. Hangjában annyi gyöngéd- Hogy lehet ez?l” Az előszobában Gálocska fehér'r-sizmái álltak Gvönsé- ség volt’ hog5r a 6zivem a Levettem a kezem az is­feher csizmái állták. Gyönge mejiem bal oldaláról átug- rneretlen jánv válláról den veg.gcirogattam okét a a jobb oldalra, önmagam SStogw kérdenem ’ tekintetemmel, levettem a ka- S7ámárJ„ váratlánul B bátomat és beléptem a szoba- ■ hangon válaszoltam- — De~e'e'' kerem- ez ba. Dasszus nangon válaszoltam. nem a Ga-gavrilov-lakás? — Pszt! — villantotta fe- Nagyon-nagyon! — Gavrilovék . a következő lém a szemüvegét Gálocska , ~ Csendesen gyerekek! — lépcsőházban laknak — vilá- nagymamája, lépteim zajára figyelmeztetett újra a nagyma- gosított fel a nagymama, hátrafordulva. ma;’a; . . . Ahogy elhagytam a szobát. A szobában sötét volt, a Átöleltem imádottam vál- szokás szerint alaposan bele- tv-ben valami rajzfilmet ad- lát, és olyan jóleső érzés fo- vertem a térdem a tálalóasz­tak. Csak annyit tudtam ki- gott el, mint azt az embert, tál sarkába.... venni, hogy már elég sok a akinek rettenetesen megfáj­vendég: a készülékek előtt dúlt a foga, aztán felébredt és Fordította? egész erdőre való üstök me- felfogta, hogy csak álom volt redezett. Gálocska szokás az egész. szerint az ajtótól jobbra ült. — Mindennap álmodom ró- Rögtön felismertem tornyos iad _ suttogta Gálocska. — frizurájáról. Mellette üresen Jössz, megfogod a kezem é6 állt a szék. ' viszel magaddal, viszel földe­„Vár! — dobbant meg a ken és esztendőkön át... Köz­szívem. — Engem vár!” ben verset mondasz. Mellet ­Ahogy Gálocska felé tör- tünk meg ott ugrándozik tettem, fájdalmasan bele- Andrjuska és Lada... ütöttem a térdem a tálalóasz- Már régen eldöntöttük, tál sarkába — mint eddig is hogy ha fiunk lesz Andrej- minden alkalommal. nek, ha lányunk Ladának — Csitt! — pisszegett rög- fogjuk hívni... (ön a nagymama. Boldog mosollyal leheltem Leültem. Egyedül a székeket a fülébe: nem kedveltem ebben a ház- — Én vagyok a te király­ban. Olyan kényelmesen lehe- fid... tett rajtuk ülni, akár egy ke- _ £n meg a te királykis- rítésen. Ma azonban . ennek asszonyod... — felelte, nem volt semmi jelentősége, volt a kedvenc játékunk, s én gyengéden megszorítót- „Éjfélkor feltétlenül po- tam Gálocska kezét. hárköszöntőt fogok mondani — Te, undok! — suttogta a — gondoltam. — Rendkívüli fülembe búgó hangon, szemét köszöntőt. A szeretemről, az le sem véve a képernyőről. — ábrándozásról és a világ leg- Már egészen elepedek utá- gyönyörűségesebb szempárjá- nad. ról..." Egy hónappal ezelőtt elha- Mintha meleg hullámok tároztuk, hogy összeházaso- emeltek volna a hátukon a dunk. A boldogságtól teljesen magasba... megzavarodtam. Már kétszer A természetellenes csöndre rángattak ki a troli alól. Egy- tértem magamhoz. A szobá- szer pedig még egy vonat is ban világos volt Előttem egy megállt miattam. „Látom — jól megtermett fickó, az ar- mesélte később a mozdonyve- cán harag tükröződött, zető —. valami csodabogár — Mi jogon ölelgeted a masírozik a talpfákon. Egye- menyasszonyomat?! — kér- nesen szembe a mozdonnyal, dezte vészjósló hangon. A mozdonyfüttyre rá se ránt. Értetlenül fordultam Gá- Fékezek, az meg csak toppant locska felé, és ereimben meg­Zahemszky László Az óév utolsó napján, van aki úgy véli: nem érdemes komoly dolgokkal foglalkoz­ni. Logikus a magyarázat is: egy évben egyszer iga­zán megengedhetjük ma­gunknak a lazítást, nem be­szélve arról, hogy minden jó, ha a vége jó, s lehetne sorolni a hangzatosabbnál hangzatosabb magyarázato­kat. Ilyen szempontoktól vezérelve mindenki — nyíl­tan vagy titokban — elké­szíti a maga kis számadását az idei esztendőről. Sorba veszi célkitűzéseit, azok vég­rehajtását. Olyan kérdések­re keres választ, hogy mi­ként emelkedett életszínvo­nala, az egy főre eső jöve­delme, költségvetésének két oldala ? Kimutatásokat ké­szít, kérdőíveket tölt ki: mi is történt 1974-ben? Sokan azt tartják: semmi különös. Végezték napi mun­kájukat, reggel a közleke­dést, délben a vendéglátó- ipart, este a televíziót szid­ták. Mások esküsznek, hogy ez volt életük legszebb esz­tendeje. Róluk tudni kell, hogy ők Fortuna kegyeltjei: kihúzták a gépkocsinyere- mény-betétkönyvüket, sike­resen játszottak a lottón, közülük nevezték ki az új igazgatókat, fő- és almérnö- köket, könyvelőket, vissza­igazolták a Trabant-megren- delésüket stb. Egyesek a kérdésre óva­tosságból nem válaszolnak: hátha beugratós. Kellemet­len emlékeket tartanak nyil­ván: szomszédjuk vezette félre őket, mert elhíresztel­te, hogy felmegy a pingpong- labda ára, s megtakarított pénzüket abba fektették. (Azóta a szomszédnak 'azt sem hiszik el, amit kérdez.) A sportrajongók csak a rekordokat tartják nyilván. Űj csúcsok születtek 1974- ben. Igaz, nem a zöld gye­pen vagy a salakpályán, bár ott is akadt egy-kettő. Első­sorban a gabona magas át­lagtermése kívánkozik a lista élére. A nehéz őszi szüret viszont kihatott a termelők „borára”. Emiatt máris fo­galmazza sok törzsvendég az újévi jókívánságot: „sört, búzát, békességet. ..” Akad csúcs a környezet- védelem területén is. Ki tud­ja, hányadszor tettük szóvá a megyeszékhely központját szennyező gőzösöket? Az il­letékesek kitekintettek hivata­li szobájuk ablakán, s meg­jegyezték : tiszta a levegő . . . Mi történt még 1974-ben? Különösen az év második felében indult a nagy taka­rékossági mozgalom. Néhány helyen, túlbuzgóan az („ener­giával”, a „lelkesedéssel”, a kelleténél jobban spóroltak, 'számítva arra, hogy másutt viszont év végi hajrák is lehetnek. Így e területen megmaradt az egyensúly. Az új lakótelepeken élőké már kevésbé, mivel a fagyott úton és járdán, kivált este, potyogtak, mint ősszel a le­gyek. A csúszós jég „olvasz­tására” nem jutott már só. Takarékoskodtak, jó szo­kásukhoz híven, az étter­mekben is, mosolyt csalva néha nevetséges adagokkal a kedves vendég ajkára. So­kan tréfálkoztak még az idén, kezdve a távfűtőktől egészen a vadászokig. Mi történt még? Tovább gyarapodott kör­nyezetünk, nőtt a szülések száma, a sok reklám hatá­sára emelkedett a tejfo­gyasztás a tejüzemekben, lehetett friss sertéscombot kapni a főbejáraton át is. A szerencsések új lakásba köl­tözhettek. Volt öröm és gond, vidámság és szomorúság, egyszóval minden összezsú­folva ebbe a 365 napba. Bizony előfordul, hogy egynémelyikünknek akad még pótolnivalója, hogy ne csak a szépre emlékezhes­sünk vissza az új évben. Nem kell sietni! Néhány óra még hátra van 1975-ig. Sz. Gy, Tarjául ismerős Nyugdíj előtt _^ALGÖJj\RJAnba?^ sok máshelyre” is hűségesen kö- körött. Igyekszem megérti üzletet ismernek az üzlet ve- vette. Hogy mi lehet ennek a őket. Higgye el, ez megfiata- zetője után. A Pécskő utcai titka? Talán az, hogy Varsi lítja az embert, élelmiszerüzletet is nagyon Mihály mindig kedvét lelte Mintegy 50 tanuló került sokan Varsi féle boltnak hív- az udvarias kiszolgálásban, ki a keze alól, legtöbbjük ma ják. Varsi Mihály 61 észtén- szeretett dolgozni. Nemcsak is kereskedő, de akad olyan dós, most vonul nyugalomba, kereskedelmi alkalmazott is, aki azóta főiskolai vég- — Gyermekkoromtól hen- volt, hanem kereskedő is zetteéget szerzett. Arra a Ket­tes-mészáros szerettem vol- mindig, a szó jobbik ériéi- tőre a legbüszkébb, akik or- na lenni. Akkor még más mében, szágos versenyen ezüst érem­volt ez a szakma, nem egy- — Mindig az volt a célom, rnel szabadultak, szerűen kereskedelem, az hogy a vásárló elégedetten — Sajnálom itthagyni a áruk nagy részét magunk ál- távozzon. Kapja meg, amire boltot, nagyon megszerettem, lítottuk elő. Négy gimnázium szüksége van. Tulajdonkép- A vállalattól is mindent meg­utált, 1930-tól vagyok a ke- pen százak, ezrek ellátása a kaptam, anyagi és erkölcsi reskedelemben. 1954-től dől- feladat, s ez a felelősség is elismerést is, de a 61 év, az gozom Salgótarjánban a széppé tette a munkát. 61 év. Most már pihenni sze­Nógrád megyei Élelmiszer- Ezeket az alapokat munka- cetnek. Van egy kis kertem, kiskereskedelmi Vállalatnál, társaival is betartja, s többek ott teszek-veszek, barkácsol­Allandóan nagy boitban vol- között ennek köszönhető, gatok. Persze, ha szükség lesz tam vezető ez alatt az idő hogy az üzlet forgalma egy- rám. erőmtől tellően szívesen alatt. Annak idején a Mérleg millióról két és fél, három- segítek majd. utcai húsboltban dolgoztam, millióra emelkedett. __17EM_MARA^ARVAN a onnan kerültem ide a Pécskő Negyvenöt éve a szakma- bolt. Az új boltvezető szin- úti hús- és fűszer-csemege ban. Többszörös Kiváló Dől- tén Varsi Mihály nevelése; üzlet élére ^ gozó. Nem látszik rajta a 61 nyugodtan, hagyja rá, tudja’ Már a Mérleg utcában ál- esztendő. A haja éppen csak hogy jó kezekben marad, landó vevőköre volt. nem- deresedik. s a Szeme ’fiatalé- —g.— csak salgótarjániak, igen so- san csillog, kan vidékről is. A törzsve- — Nem akartam megöre- T” vők nagy része az új „álló- gední. Sokat voltam fiatalok | h „halhatatlanéiig” titka... Rengeteg babona, mende­monda. mese keletkezett a halhatatlan kígyófejekről — a közismert jelenségre ala­pozva, hogy a gyíkok lesza­kított farka újranő. A ter­mészet e titkáról L. Polezsa- jev biológus lebbentette fel a fátylat. Megállapította és kísérlettel bebizonyította, hogy egyes gerincesek tör­vényszerűen vesztik el és nyerik vissza regenerációs képességüket. Polepsajev felfedezése má gyakorlatilag is a tudományt szolgálja. Üj biológiai mód szereket dolgoztak ki, ame lyek lehetővé teszik az em lősök — sőt, még az embe — egyes szerveinek retgene rálödását is. Sikerült pél dául az orvosi gyakorlatba> elérni, hogy br’eset után regenerálódott a koponya csont. Jelentősen meggyor sították a szívizo■ gyógyít lását is, s kutatók "élemé nye szerint a fe-lfc és cl kalmazása a jövőben még kiterjedtebbé válhat. NŐGRÁD - 1974. december 31., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents