Nógrád. 1974. december (30. évfolyam. 281-304. szám)
1974-12-21 / 298. szám
1974 Magas épületek, dombormű a hegy oldalán jesztő előadás hangzik el events a városban. A mup- káskuittúra hagyományait ápolják, féltőn vigyázzák a városban. A fiatalság a versmondóversenyeken, az idősebbek más rendezvényeken, mint például a vasárnapokon, vagy a munkáskárusok minősítő versenyén bizonyítanak. Nagyszámú ifjúsági klub működik a városban tartalmas programmal. Salgótarján nemrégiben ünnepelte e várossá nyilvánításának 50. évfordulóját. A fiatalok várostörténeti vetélkedőkkel, politikai fórumok rendezésével bizonyították, hgoy szeretik Salgótarjánt, ezt a hegyektől övezett elepülést. vészét! kiállítás a József Attila Művelődési Központban. A város és megye művészei mellett országosan ismert festők alkotásaiból rendeznek tárlatokat. Ma már ott tartunk, hogy közelebb került ez a művészeti ág is az emberekhez. A megismerést, a közelítést szolgálják a képzőművészeti tárlatvezetések, amelyek ugyancsak rendszeresek. Említhetnénk az író-olvasó találkozók egész sorát, a könyvheti és más irodalmi rendezvényeket, amelyek mind-mind a városiasodást, a munkásmú- velödést szolgálják. A mun- káeművelödés otthona a megyei művelődési központ, a megyei könyvtár, a hét művelődési ház, az őt klub, a 25 letéti könyvtár, de ugyanígy a nyolc filmszínház is, ami működik. Két múzeuma van Salgótarjánnak, zeneiskolája, TIT-szófcháza a más egyéb köziművelődést is szolgáló intézmények mellett. És a köztéri szobrok! Hányán, állnak meg nyaranként a Tanácsköztársaság téren, ahol a felszabadulási emlékmű mellett ott sorakoznak a szoborkiállítás darabjai. Tartalommal töltik meg a mindennapokat, eszitétikai élvezetet adnak, felvillanyozódik az ember, amikor végignézi az alkotásokat. Több mint harminc szobra, domborműve van Salgótarjánnak! Szeretik ezt a várost Munkásművelődésről beszélünk, kultúráról, egy olyan városban, ahol 30 évvel ez- c.őtt csak szűk keretek között folyt a művelődés, egv szűk réteg juthatott csak a kultúrához, s a munkásoknak ott volt az „olvasóegylet”, ha ugyan volt. Nem is egy színház vendégszerepei rendszeresen a városban, s a szolnokiak ma már ide tartoznak, ide nőttek ehhez a városhoz, hiszen jól ismerik a társulatot a megyeszékhelyen. Ma már bérletekről beszélhetünk, hangversenyekről, s a városi szimfonikus zenekar önálló bár!ethangversenyéről! Se szeri. se szánna a filmbemutatóknak. Filmklubok működnek a városban, s az Art Klno-so- rozat keretében rendszeresen bemutatják a művészfilmeket. Pezsgő a képzőművészeti élet, sőt országos hire van a tarján! gyárak bőkezűségének, ahogy egy-egv művészt „menedzselnek”. Mecénások a tar- jani üzemek — a munkások! Nehéz lenne megszámolni azokat a napokat, amikor nincs valamilyen képzőműA salgótarjániak szeretik városukat, és ezt tettekkel is bizonyítják. A „húszerzer munkanapot Salgótarjánért” társadalmi mozgalom eredményei évről évire bizonyítják, hogy a város lakossága, dolgozóik és tanulók részt kérnek Salgótarján szebbé tételéből, fejlesztéséből. Nagy lendülettel és eredményesen folyik ez a mozgalom, mely a városfejlesztési feladatok megoldásának egyik biztos pontja, szerves része. Ügy is mondhatnánk: értékes tartalék a városépítő munkában, elősegíti a tanácsra háruló gazdasági feladatok eredményesebb. a lakossági Igények gyorsabb ütemű kielégítését. Az anvagi és szellemi értékek mellett még jelentősebb az, hogy szemléletet is formál ez az akció. Elmondhatjuk: éppen a „Húszezer munkanapot Salgótarjánért” mozgalom segít abban, hogy egyre többen érzik magukénak Salgótarjánt. Tudják, maguknak, családjuknak, fiaiknak építik, s hogy a segítség kamatostól megtérül. A munkákba az üzemi munkások mellett évről évre nagyobb számmal kapcsolódnak be a lakosság más rétegei is. Egyre több a mozgalomban részt vevő intézmények, hivatalok dolgozóinak száma, s növekszik a városkörzetek lakosságának teljesítménye. A mozgalom eredményességét nagyban elősegítette a városban kialakult jó közhangulat, a kedvező politikai légkör, a városépítés figyelemre méltó eredményei, a pártszervefk, a tömegszervezetek és -mozgalmak szervező, irányító és mozgósító tevékenysége. Nincs még pontos, végleges adatunk erről az évről, de biztos, hogy ugyanolyan nagyszerű eredmény születik mint tavaly, amikor több mint. 25 000-an végeztek társadalmi munkát , Salgótarjánért! A versenyekre, vetélkedőkre való készülés során. Az iskolai színia pt rtlzán verseny re az úttörőőrsök partizánigazolványt, menetlevelet készítettek, szellemi vetélkedőn vettek részt Nógrádi Sándor életéből. A bázis- vetélkedőn m->r három iskola őrsei versenyezte;:. Az első Győri Andrea Pillangó őrse lett. Sok könyvet átolvastak, átböngésztek, míg felkészültek a versenyre. A Salgótarján és a megye történetéről szólót, a nógrádi munkásmozgalom történetét, a Nógrádi Hősök címűt, a Beszélő kövek című, partizánok életéről szóló könyvet. így ismerkedtek meg a barancslejtősi bányászellenállás történetével is. Kérdezem: mit gondolnak, milyen lehetett Salgótarján a felszabadulás napjaiban? A négy úttörőkislány hosszasan gondolkodik. — Én elképzelni sem tudom — mondja egyikük. — Nyilván lerombolták, tönkretették. De azt is csak filmekből tudjuk, milyen borzasztó képet nyújt egy lerombolt város... — Gondolom, olyan házai lehettek, mint ■-amiket most bontanak. Mint azok a házak, ahol a népművészeti bolt, a Patyolat, a szűcs található. Vagy még talán rosszabbak, csúnyábbak is, hiszen az már akkor is a város főutcája volt. Andrea már kézzelfogható dolgokat is tud, igaz, valamivel későbbi Időről: — A rajztanárunk mesélte, hogyan nézett ki régen Salgótarján. De ez már tíz évvel a felszabadulás után jellemezte a várost. Az emberek „fakarusszal” utaztak, az utcákat mindenütt macskakő borította. És emeletesnél magasabb házak egyáltalán nem voltak a városban. Az akkoriak biztosan elképzelni sem tudták, hogy egyszer még felhőkarcolókat is építenek itt. Az 1944-es karácsonyra terelődik a szó. Vajon hogyan ünnepelhették a szeretet és. a béke hagyományos ünnepét a békét éppen, hogy csak megízlelt emberek? — Hallottam egy történetet — kezdi Andrea. — Arról szól, hogy amikor az emberek hallották elcsitulni a fegyverzajt, felmerészkedtek a bunkerból. Ennivalót akartak keresni maguknak. Látták, hogy a közelben a katonák főzik a levest egy nagy korid árban. Odamentek, kértek és kaptak is. így lett meg a karácsonyi vacsorájuk. — Nekem nagymamám azt mesélte, hogy ők is élelem nélkül érték meg a karácsonyt — mondja Ágnes. — A szovjet ka- * tonák segítették ki őket. Hoztak kenyeret, cukrot, sót. Igaz, fejedelmi lakomát ebből sem lehetett csapni, de a katonák sem dúskáltak. És így legalább a lakosság sem éhezett. — Szomorú lehetett akkor Salgótarján — mondja elgondolkodva Éva. — Mi már megszoktuk, hogy karácsonykor áll a főtéren a hatalmas fenyőfa. Az is a városhoz tartozó kép, hogy a piacon, vagy másutt válogatják az emberek a fenyőfát és az üzletekben mindenki ajándékot vásárol. A háziasszonyok már előre készülnek az ünnepi ebédre. És mindenki várja a meleg hangú, szép ünnepet. .. Akkor meg boldog lehetett, aki az életét végre biztonságban tudhatta... Sivár karácsony leheteti az 1944-es. És mégis boldog, mert a szabadságot hozta. , • Sz. M. Ez már a ma! Űj város született a régi helyen! munfifKMI «WSMÖfrt óríSV pzá- tna meehaiaefca a 241 exeni, ami több mint 30 ezer munkanap teljesítésének felel meg. A tavaly végzett társadalmi munkák értéke kis híján 7 millió forint volt. Ez azt jelenti, hogy a város minden laíkosa — a gyermekeket is számolva — több mint 130 forint értékű társadalmi munkával járult hozzá a város fejlesztéséhez. Ha a munka eredményeit költségvetési értékben számoljuk, Salgótarján mintegy 10—17 millió forint értékkel gyarapodott. Kell-e ennél nagyobb lokálpatriotizmus?! A számok, a tettek önmagukért beszélnek. A tavaly végaett társadalmi munka eredményeit mindenekelőtt az oktatási intézmények fejlesztése és a fenntartási költségek csökkentése érdekében végzett társadalmi tevékenység emeli ki. Az óvodák patronádásában több mint ötszázan vettek részt, több mint 8600 órát dolgoztak ott, az iskolák segítésében pedig majdnem 34O0-an tevékenykedtek, több mint 44 ezer órát dolgozva. Kimagasló sikert Jelent, hogy 13 tanterem és tíz egyéb iskolai helyiség épült társadalmi munkával! Serény volt az idei esztendő is, amikor a jelölő gyűléseken az eltelt egy év alatt felvetett lakossági javaslatokat, a társadalmi szervek által a városi tanácshoz benyújtott közérdekű j avaslatokból állították össze azt az akcióprogramot, amely társadalmi összefogással elvégezhető. A Hazafias Népfront, amely gardája a mozgalomnak, évenként megjutalmazza a városi tanács vb döntése alapján azokat az üzemeket, intézményeket, iskolákat, amelyek a legjobb eredményt érték eL így kapott díszes tűzzománc oklevelet tavaly a nagyüzemeik között első öblösüveggyár, a középüzemek között r-angelső Ingatlankezelő Vállalat, a hivatalok, intézmények listavezetője a megyei kórház, és az iskolák közül a Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola taniúlót. kózponl modem fiázscraftl Nincs megállás a fejlődésben! És mi lesz az 1975-ös évben? Az Arany János úton 150 férőhelyes, a Kemerovo lakótelepein 50 férőhelyes óvoda épül. Tovább foljmak a parkosítási munkák. Épül a Ill-as számú üzletház az Arany János út sarkán. A Gorkij- -telepen 12 tantermes iskola építése folytatódik, s az átadásra várhatóan 1976-ban kerül majd sor. Lakások kerülnek átadásra a Zöldfa úton és a Sebaj-telepen, csakúgy, mint a Kemerovo 'lakótelepen. Folytatódik a nyugati városrész és a Pécskő-do-mb kisajátfEása,' esanSLSm. Elkészül «▼. új szenny vízcsatorna a Tarján vendéglő és a Beszterce étterem közötti szakaszon. A város vízellátása érdekében tározókat építenek a Gorkij telepen. Átadásra kerül az 1975-ös évben a város újabb büszkesége, a sportcsarnok! Folyik majd a vásárcsarnok építése. Saolglátatőhóz alap- munkálatait kezdik, meg a Malinovszkij úton, pavilonegyüttest kap az Arany Janos út, hogy csak néhányat so- rolj'Unk fel a jövő év terveiből. A garzonház a város ékesség« Nincs megállás A városrendezés tovább folyik — a megyeszékhely tovább épül, szépül. A tervek készen vannak 1980-ig, illetve az ezredfordulóig. Évtizedek múlva a város igazgatási területe kiterjed majd Somoskőújfalura, Somoskőre, Sós- hartyánra és Kishartyánra is. Távlatban a városkörnyék népességének 40 százaléka Salgótarjánban dolgozik majd. Az ipari dolgozók száma kétezerre várhatóan 25 ezerre emelkedik. Az ezrefordulóra több mint 50 ezer lesz Salgótarján lakóinak száma. A terv több mint 20 ezer lakást irányzott elő. Az M 21-es autóút szeli majd ketté a varosA szabadságot jelentő decemberi napra, a ,10 évvel ezelőtti karácsonyra emlékezik a város. Hálával emlékezik azokra a szovjet hősökre, akik a szabadságot hozták hazánknak, Salgótarján lakosainak is. Az elmúlt 30 év fejlődését lehetetlen számokban, sorokban visszaadni, Legjobb, ha végigsétálunk a városon, ahol szemünk végigpásztáz- halja a modern épületeket, az új távfűtéses és gázfűtéses korszerű lakásokat. Lépjünk be az üzemek kapuin, nézzük meg az új csarnokokat, a korszerű gépeket — a 30 év eredményeit! Látogassunk el a bölcsődékbe, nézzük meg az iskolákat, esetleg kopogtassunk be a tanácshoz. Szívesen elmondják, mennyi pénzt költött a város a 30 év alatt vízellátásra, szennyvízelvezetésre, közvilágításra, parkosításra, vagy éppen játszóterek építésére. Szívesen tájékoztatnak arról is, hogy ma a városban 130-nál is több főfoglalkozásit orvos, és több száz egészségügyi középkáder dolgozik. Tizenöt felnőtt orvosi körzet van a városban, és büszkén mondhatja azt is Salgótarján: a város egész területét bekapcsolták, a gyermekszakorvosi ellátásba! A sportra, egészségügyre fordított évenkénti hallatlanul magas összegek is bizonyítékai a fejlődésnek. Igen, a számoknál és az írott szónál többet ér a séta. Kezdjük hát innen, a Tanácsköztársaság térről, amely a tarjáni munkás- és népgyűlések fóruma volt mindig. Ahol Tar István Fegyvertfogó munkásszobra 1919-re emlékeztet, és ahol Somogyi József szoborkompozíciója a felszabadulást hirdeti. Innen induljunk, ahol együtt van harcos múlt, békés jelen és az épülő jövő.-abr4 ! au
