Nógrád. 1974. december (30. évfolyam. 281-304. szám)

1974-12-21 / 298. szám

Bemutatjuk test»7ériáii*osainkat Városunk felszabadulásának 30. évfor­dulóján bemutatjuk két testvérvárosunkat a szibériai Kemerovót, a szlovákiai Besz­tercebányát. Tudjuk a mi fejlődésünk azonos a két városéval. Tudjuk, hogy ezen a napon mind a két városban megemlé­keznek rólunk, salgótarjániakról, váro­sunk felszabadulásának 30. évfordulójáról. Kemeroiia Aranykincset rejt a föld KEMEROVO. Ez a név ma már talán a kisiskolások előtt sem cseng idegenül. Anni a Nágrád megyeieket illeti, bi­zonyosan nem. A Kemerovo szó jelentése szánté eggyé vált a testvéri kapcsolat fogalom jelentésével, akár be is he­lyettesíthető vele. Igaz, Kemerovo és Salgó­tarján között 6000 kilométer­nyi a távolság. Hatalmas tá­volság ez, kimondani is sok. Barátokat mégsem választhat el egymástól. Mert a barát­ság nem kilométerekben, ha­nem az örömölkiben-gondok- ban való osztozásban mérhe­tő csak. Kemerovo, a Kuzbassz fővá­rosa. Kuzbassz ennyit jelent: Kuznyedki-ipairmedence. A medence földje kincsekben gazdag. Bőkezűen adja a vas­ércet, palát, kősót, cinket, ko­baltot, lazurkőt, nefritet, ar- zenibumot, merouriumot és az aranyat. Ám a medence igazi aranya nem a kincset hagyo­mányosan jelképező csillogó, sárga arany, hanem a kőszén, valamennyi ásvány között ta­lán a legértékesebb. A szénbányászat megindulá­sáig vezetik vissza, a mai Ke­merovo történetét is. Kuzbassz szénbányái ma is ontják még kincsüket, tartalékaik ha­talmasak. Csaknem annyi sze­net küldenek innen felszínre, mint &z iparilag igen fejlett Japán és a jó bányáiról is­mert Franciaország évi ter­melése együttvéve! Évi 100 millió tonna fekete rögöt marnak ki a hegyek gyomrá­ból. A mai, évi1 100 millió tonná­hoz könny- és véráldozat útja vezetett. Női és gyermekmun­ka, primitív munkakörülmé­nyek, emberfeletti hajsza, tel­jes analfabétizmus — ezt ad­ta a cári Oroszország Keme­rovo terület szén- és ércbá­nyászainak. A cári művelő­désügyi minisztérium egyik vezetője — „elbírálandó” egy munfcáskönyvtár alapítására benyújtott kérelmet — kije­lentette : — A SZENET, ércet bá­nyászni betű nélkül is lehet. Különben is, ha annyira rá­érnek olvasni, majd jelentem a cáratyuskának, hogy szigo- rítsá meg a munkafeltétele­ket. Növeljék a munkaidőt Szibériáiban, akikor majd nem kívánnák olvasni az embe­rek. A tudatlanság talaján ke­gyetlen szokások éltek. Vod­ka- és dohányáldozatokkal igyekeztek engesztelni a he­gyet, s ha az mégis megmoz­dult, s maga alá temette a bányászokat, emiberáldoaattal próbálták csillapítani a hegy szellemének haragját. Azt a munkást, akire társad hara­gudtak, aki megsértette az írott vagy íratlan törvénye­ket, kiihiuncalták az áldozati helyre és leszúrták... Attól fogva azonban, hogy a bányák sora a né.p tulajdo­nába került, új fejezet nyílt Kuzbassz történelemkönyvé­nek lapjain. Az egykori sze­gényes kis Kemerovo falucs­kából is modem nagyváros, a jövő városa lett. A múlt század második fe­lének Kemerovo falucskájá­ban egyáltalán nem volt is­kola1. Az írástudatlan, a tájé­kozatlanság félelmében- ver­gődő embereket egykönnyen engedelmességre bírhatták a bányák urai. Kemerovo városnak ma nemcsak iskolái vannak, ha­nem főiskolája, színháza, könyvkiadója, múzeuma, úszó­medencéje, fedett uszodája. Üzletházai, szállodái. Körze­tenként orvosi rendelői, kul- túrházai, klubjai. S ahogyan Salgótarján utcanévsorában megtalálható a Kemerovo körút, ugyanúgy Kemerovo- ban is a Nógrádi utca... Űj, modern, szép jövőbe né­ző város lett Kemerovo. Üveg-beton lakóházain tágas erkélyek. És nehéz eldönteni melyik szebb: a napfényben fürdő, vagy az esti fényekben pompázó Kemerovo. Mert ragyog az esti város is: fényei bőkezűen mértek, de nem hi­valkodóan pazarlóak. Kemerovo város gyors fej­lődése jelképezi az egész Ke­merovo terület gyarapodását. Kemerovo terület hazánknál nagyobb, 95 és fél ezer négy­zetkilométer. Tizenkilenc vá­rosában és többi településein ma több mint hárommillió la­kos él. Nemcsak ipart fejlődése példamutató, hanem kulturá­lis élete is az. Néhány adat, amely hűen tükrözi a kulturá­lis élet gazdagságát: 1180 könyvtár, hat állami színház, 23 népi színház, 705 kultúr- ház, 2000 filmszínház műkö­dik Kemerovo területen. Öt egyetemen és főiskolán, ötven technikumban évente 12 ezer szakember veszi át diplomá­ját, amelyet elsősorban a kuzbasszi bányákban, gyárak­ban hasznosít majd. A terület általános iskoláiban mintegy 650 ezer gyerek tanul. HATALMAS méretek, óriá­si számok, szokatlanok a mi fülünknek. Nem hangzanak azonban idegenül a célok, tö­rekvések, szándékok, hiszen azt akarjuk mi is elérni, ami felé Kemerovo területen élő barátaink tartanak. Ez a közösség táplálja az immár tízesztendős múltra visszatekintő barátságot. Besztercebánya Közép-Szlo vákia ’ RÖZÉP-SZLOVÁKIA ék­kövének is nevezik. Nem túl­zás, hiszen már környezete is festőién szép. Besztercebánya Közép-Szlo­vák i a központja, a kerület székhelye. A festő vásznára kívánkozó tájak övezik. Dús erdők, sebes folyású patakok, illatozó rétek, meredek szik­laszirtek, zúgó, moraj-ló víz­esések, titokzatos barlangok. A Garam bartáságos völgyeit a salgótarjániak is gyakorta keresik fel. A besztercebányai kerület vidékén évszázadokkal ezelőtt fel-l'elcsapott. a bányászláza­dások haragvó lángja. A má­sodik világháború utolsó hó­napjaiban pedig szabadsá­gáért, emberi életéért küzdött a náci megszállók ellen a sziovák nép. A fekete márvány obeliszk, amely a felszabadító szovjet katonák dicsőségét hirdeti, már messziről látható a város főterén. Csakúgy, mint a régi városháza sok vihart látott 'tornya-. A város közeli környékén a történészek, régészek 6ők olyan leletre bukkantak, ame­lyek azt igazolják, hogy már időszámításunk előtt is, a tör­ténelem előtti időkben foglal­koztak a vidéken bányászat­tal. Már a római Tacitus is említést tesz arról, hogy a Garam folyónak ezen a vidé­kén bányászattal foglalkozó néptörzs él. Ezüstöt, rezet bá­nyásztak — természetesen a maguk kezdetleges, primitív eszközeikkel. A bányászat te­hát Besztercebánya táján ős­régi. A bányászat fellendüléséről azonban csak attól számítva lehet beszélni, amikor IV. Bé­la-a behívott német telepesek­nek bányavárosi jogokat adott, Ekkor kezdett a korábban in­kább erdőművelő, mezőgaz­dasági település egyre inkább bányászjelleget ölteni. Ebből az időből származik tíz első történelmi feljegyzés is. IV. Béla magyar király ugyanis 1255-ben adományozott ki- váitságjogot a városnak. A NÉMET telepesek nagy virágzásnak indították a bá­nyászatot, ez vitathatatlan ér­demük. Nem önzetlenül tették azonban. Az őslakosságot ki­forgatták jogaikból. Okmá­nyok igazolják, hogy az ősla­kók a város területén nem, vá­sárolhattak, nem építhettek házakat, nem vették fel őket rendes polgároknak és iparos- céhekben sem tömörülhettek. A besztercebányai bányá­szok éhbérért dolgoztak. A XVI. században a bányatulaj­donosok intézkedései miatt a városban lázadás tört ki. A tulajdonosok érdekeit védő zsoldosok azonban vérbefoj- tották a lázadást. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után Beszterce­bánya lett a központja a szlo­vákiai munkásmozgalomnak! amely 1921 és 1922 között Klement Gottwald vezetésével fejlődött, erősödött. 1937 má­jusában a városban tartották meg a CSKP országos konfe­renciáját, amelyen jóváhagy­ták Szlovákia gazdasági, szo­ciális, valamint kulturális fej­lesztésének tervét. Ez a nagy­szabású terv részleteiben ki­fejtette azokat a feladatokat, amelyek teljesítése révén megszüntethető Szlovákiában a nyomor és a kulturális el­maradottság. A fasiszták min­dent elkövettek, hogy a munkásság igazságos harcát elnyomják. Törektéeseik azon­ékköve ban nem jártak sikerrel-. Ép­pen Besztercebánya lett az el­lenállás központja, ahol a Szlovák Nemzeti Felkelés 1944 augusztusában fellángolt. A várostól délre található a híres Trt Duby, amely 1944- ben a- felkelők első repülőtere volt. Itt szálltak le sötét őszi éjszakákon azok a szovjet pi­lóták, akik fegyvert és lőszert hoztak a felkelőknek. És a hi­tet, hogy baroufcban nem áll­nak egyedül, számíthatnak a szovjet segítségre. Áldozato­kat követelt a harc itt is, mint mindenütt másutt. A Trt Dubyn emelt márvány em­lékmű fennen hirdeti: az ál­dozatok nem voltak hiá-ba-va- lóak, a hősök nem estek el hiába! A nagymúltú város ma di­namikusan fejlődik. A város­nak a Garam felőli oldalán épült fel a belváros modem negyede. A Kerületi Nemzeti Tanács új, impozáns polatájá- val, modern nagyszállóval, ét­teremmel, számos szórakozta­tó intézménnyel. A fejlődés dinamikája fő­leg a vasútállomások környé­kén érezhető. A na-gyállomás felé vezető útvonal a modern Besztercebánya fő ütőere, ez a legforgalmasabb út a város­ban. Teljesen új városnegyed épült itt, a nagy kiterjedésű negyed helyén korábban min­den egyes régi lakóházat le­bontottak. PEZSGŐ fejlődésben lévő, modem várossá lett Beszter­cebánya. Ez is, bányászata is, munkásmozgalmi, múltja is rokonná teszi Salgótarjánnal, illetve a kerületet a salgótar­jáni járással. A baráti kap­csolatok szaros szálai is e sok tekintetben, közös múlt, és a szebb, gazdagabb jövőt építő szándékok talaján szövődtek. i kilói senki nem sajnálja... Ellesett párbeszéd Zagv- vapálíalván. — Hallottad? Mustó Laci bácsit kitüntették. — Örülök neki. Ö igazán megérdemli, senki nem saj­nálja tőle. Az örömhír gyorsan ter­jed. Különösen az olyan pe­remkerületben, mint Zagy- vapálfalva. A „falu” három utcájának 280 családját képviseli a városi tanácsban. Hogy lelkiismeretesen, kifo­gástalanul, arról a közelmúlt­ban kapott Munka Érdem­rend bronz fokozata tanús­kodik. Hoffer István, a me­gyei tanács elnöke nyújtotta át Mustó Lászlónak. Az alapító tanácstagok kö­zé tartozik, akik közül már kevés az „aktív” tanácstag. Már 1950-ben — a taná­csok megalakulásakor — is bizalmat szavaztak számára a körzet választópolgárai: a Csokonai, a Kölcsey és a Ró­zsafa utcában. Nem véletle­nül esett reá a választás. Er­ről így vall: — A felszabadulás után a párt újjászervezésében részt vettem. Az újjáépítésben is. A falujáró mozgalomban sok­felé megfordultunk. Így az első tanácsválasztáskor már nem voltam ismeretlen a körzetben. Munkásember, két éve nyugdíjban. A síküveggyár­ban kereste 42 éven át a ke­nyerét. A húzóüzemben dol­gozott. Onnan ment nyugdíj­ba. A közéletiség az életele­me. Tanácstag, a községi alapszervezetben a párt szer­vező titkára. A közéletiség- re születni kell, vagy kiala­kul az emberben — kérdez­zük. — Nem születni kell. Ha szeret az ember másokért is cselekedni, akkor észrevét­lenül kialakul benne. Töb­ben felvetették már: minek csinálod? Ha olyan ember szól, aki a társadalomtól anyagiakban és pozícióban többet kapott minit én. akkor mérges leszek és beolvasok neki. Ha egyszerű ember kérdezi, ak­kor annak türelmesen meg­magyarázom. ^ __ — Hány haragosa van a körzetben ? — Akad egy-kettő. Lakik errefelé két összeférhetet­len család. Az ártatlan szom­szédot bántották, és szekér­tolóként akartak felhasználni az igazságtalanság érdeké­ben. Jól odamondtám nekik. Azóta nem szívlelnek. Nem is baj. Közel negyedszázada kép­viseli választópolgárait a vá­rosi tanácsban. Mit nem sike­rült elérni ez idő alatt? — Megépíteni az utat, és vezetékes vizet adni a Ró­zsafa utcának. A korábbi ta­nácsi vezetők megígérték, de nem teljesítették. A zagyvapálfalvi városré­szen 13 tanácstag dolgozik. Rendszeresen tanácskoznak. Mustó László a vezetőjük. Legutóbbi megbeszélésükön ott volt Csik Pál, a városi tanács elnökhelyettese is. Lel­kére kötötték: az apró dol­gokra is ügyeljenek, mert azokból lesznek a nagyok: Az eddigi eredmények kö­zül egyre a legbüszkébb. — Hogy társadalmi mun­kában egykor kultúrházat építettünk! Azóta már más célra hasznosítják, így kör­zetünkben nincs otthona a kultúrának, A volt köz­ségi tanácsházat is el­vették, a földhivatal székel benne. Ezekre az épületekre pedig nagy szükségünk lett volna. A dolgozók ügyeinek inté­zéséről kedvező a vélemé­nye. Ha egy tanácstag inter­pellál, meghallgatják és ha teljesíthető, megvalósítják. A választópolgárok bíznak Mus­tó Lászlóban. ügyes-bajos dolgaikkal hozzá fordulnak. — Mi várható az elkövet­kezendő ötéves tervben? — Hogy a peremkerüle­tekre is több gondot fordíta­nak. A Csokonai úton rogya­dozik az élelmiszerbolt, ud­variatlan a kiszolgálás. Jár­da kellene a Csokonai úton, és a vízelvezető árok rendbe­hozása. A padkarendezést is régóta ígérik. A Rózsafa ut­cában 62 épület áll. Az ut el­készítése és a részleges köz­művesítés olyan cél, amelyért nem sajnálok fáradozni. Mindezt közel negyedszá­zadon át a kitüntetésért csi­nálta? Szó sincs róla! Erre csak azt mondotta: — Aki dolgozik, nz nem ér rá ilyesmiket forgatni a fe­jében. ., ík. i.) Aztán találkoztunk... Nem húztak kötéllel. Jöt-nyújtotta az utcakép, mert tem magamtól. Tarjánt addig sosem láttam, csak a híre ju­tott el hozzám. Legkorábban az iskoláskönyviből, aztán amit értőbb fejjel a napok krónikájából hallottam. Szén, vas, üveg, sok-sok igyekezet, ebben láttam lelki szemeim előtt a várost. Élt bennen bizalmatlanság is. De ez csak az alföldi ember ide­geiben remeg át. Vélvén, hogy a teremtő csak ott a síkságon végzett aprólékos munkát, s amikor erre ért, már kifáradt, kitörtek a gereblye fokai, s ezért maradtak a nagy hantok — mármint a hegyek... S mi tagadás, zordon pilla­natban érkeztem 10 évvel ez­előtt. Lucskos, saras télutó volt. A látvány is visszalökött egy kicsit. Utcára kikönyökölt vályogház, azok közt folydo- gáló szappanlé. Bokáig érő sárban eveztünk az ideiglenes kis napilapnyomda felé. Az egykori katolikus körben ren­dezték be, de ez már össze­esik a gyorsuló tempóval, amely napilappá tette a NÖG- RÁD-ot. Kazincbarcika, Kom­ló, Inota szele ütött meg, ahol már jóval korábban kaptam ízelítőt, mint krónikás. Mun­kásruha, gumicsizma, ezt nagy műhely volt itt a va­rosban, itt legbelől. Az ég fe­lől bókoltak a földre a da­rugémek, szórta millió Szik­ráját a hegesztő, s hagyott ke­fének munkát a száguldó dömper. Azóta a zaj, az építők kin- tebb nyomultak a városból. Fentebb a dombokra. Ez az újabbkori hódítás bevonult az üzemekbe, lakásokba. Be- lémarkolt az emberekbe, ét­vágyat csinált a betűkhöz, a belső gyarapodáshoz. Mert aki tud és akar, az érvénye­sül. Aki alkotni, tenni sze­ret, az itt hazaérkezik. Az évek elsöprik az elvágyódást, a nosztalgiát, halványodik az egykori város és utcák képe. Tarján birtokba veszi az embert, kötelékekkel Szö­vi át, fülünkbe lopja magát az itt sajátos beszéd. Már a honfoglaló magya­rok is tanyát ütöttek errefe­lé. Őrzik a helynevek. Mér- földes csizmával lépked itt a történelem. Messzire távo­lodik tőlem a tíz évvel ez­előtti hó. Munkáltak az évek, s találkoztunk. Jó itthon! — gulyás — 660 lakás épült Az idén Salgótarján 660 új lakással gyarapodott többek között. Nemrég adták át az Arany János úti 30-as jelű épületet, amelyben 80 család jut kor­szerű otthonhoz. A Salgótar­jáni Kohászati Üzemek dol­gozói ugyancsak 80 új la­káshoz jutottak, s ebből 42 a munkáslakás-építési akció ke­retében épült. A Zöldfa úton 126 család költözhet még ez évben egy, két és fél szobás otthonba. Iskola Zagyvapálíalváű A megyeszékhely tantermi ellátottsága nem kielégítő, a meglevőek közül sok nem felel meg a követelmények­nek. A helyzet javítása végett a városi tanács Zagyvapálfal- ván 12 tantermes, korszerű általános iskola építéséről döntött. Az oktatási intézmény vár­hatóan 16 millió forintos költ­séggel épül a szécsényi ÉP- SZÖV kivitelezésében. Ügy tervezik, hogy az álta­lános iskolát még a IV. ötéves terv időszakában átadják. Nehéz az embernek magá­ról beszélni. Tősgyökeres sal­gótarjáni vagyok. 30 évvel ez­előtt, 1944. december 25-én születtem. Karácsony hajnal­ban. Akkor dúlt a legnagyobb harc a szovjetek és a néme­tek között Salgótarjánért. Apám Károly-aknára ment a bábaasszonyért. Milyen családból jöttem? Apám villanyszerelő volt az ÉMÁSZ-nál. Már 71 éves, nyugdíjas. A ház körül dol­gozgat. Ketten vagyunk test­vérek. Margit nővérem az SZTK-ban dolgozik. Gyermekkori álmom nekem is volt. Gépkocsivezető sze­rettem volna lenni. Kedvelem a sokat tudó masinákat. Ta­valy motorkér ékpár-vezetői jogosítványt szereztem. Van egy P—10-es gépem. Jól bevált. Bejártam vele a fél országot. Jövőre „úrvezetői" jogosítvány megszerzését ter­vezem. Nem, autó még nincs kilátásban. Óvodába nem jártam, az általánost jó eredménnyel befejeztem. Gépipari techni­kumot végeztem, azután 1963- ban a Salgótarjáni Kohászati Üzemekbe kerültem. Azóta is ebben a gyárban dolgozom. Kezdetben lakatos voltam, míg 1912-tól raktáros vagyok Monológ ] t a KSZGY huzalmű részlegénél. Beosztásommal elégedett va­gyok, a keresetemmel kevés­bé. Az alapfizetésem 2400 forint. Munkaköröm sokrétű. A gépek tartalék alkatrészei­nek megrendelése, könyvelé­se, kezelése, kiadása a fel­adatom. A gépek korszerűek, de idővel meghibásodnak. Harmincéves vagyok, csa­ládos. Első házasságom nem sikerült. Először 1968-ban nő­sültem. Négy év múlva el­váltunk. Első házasságomból van egy ötéves kisfiam, Jó­zsikának hívják. Egy hónap­pal ezelőtt ismét megnősül­tem. Remélem, ez a házassá­gom már boldog lesz. Minden ember számára alapvetően fontos, hogy mi­lyen lakáskörülmények között él. Ifjúkoromban szüleimnél laktam a Karancs utcában. Amikor megnősültem, az anyósékhoz költöztünk. Nem volt jó megoldás. A gyár adott egy szobát, és lakás megszerzésében reményked­tem. A házasság felbomlása minden számítást keresztül húzott. Manapság albérletben lakunk az Aknász utcában■. Feleségem a szikvízüzemben dolgozik. Keres 1600—1800 forintot. Van saját bútorunk. Megélhetési gondjaink nin­csenek. Vágyálmokat nem kergetek, tudom, hogy lakás­hoz egyhamar nem jutunk. A gyáron keresztül szeretném igényemet beadni. A munka, a család mellett van kedvenc szórakozásom. Zenélek. Jobbágyiban ját­szunk négyen, ezzel havi 600 forint mellékest keresek. Or­gonán játszom. Magam vet­tem. Erősítővel együtt 24 ezer forintba került. A zenét hallgatni is szeretem. Külö­nösen Bach műveit. Mi vi­szont bárzenét játszunk, beatet és hagyományos tánc­zenét. Nincsen ember célok nél­kül. Az életben eddig válta­kozva értek sikerek és ku­darcok. Mit kívánok magam­nak az elkövetkezendő 30 esztendőre? Családi harmó­niát, egészséget, lakást és au­tót. És a tudás várának meg­hódítását. (Elmondotta: Berecz József, a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek raktárosai«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents