Nógrád. 1974. december (30. évfolyam. 281-304. szám)
1974-12-15 / 293. szám
80 éve születeíí Molnár Erik r KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYBAN, filozófiában is kart-ikairba öltre Természetesen az fejlődött. munkásmaradandót, alkotott, pedig fő- sága sem maradt mentes a leg és miwdenekf elett történész volt Molnár Eriik. Kommunista tudós, aki éppen ezért vállalt — ha a párt hívta — politikusi szerepet. Tagja volt az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek (és haláláig a parlamentnek), majd tíz évig különböző minifatóriiumok élén. állt, volt nagykövet és a Legfelsőbb Bíróság elnökeként részt vett a törvénytelenségek felszámolásában. Alapításától haláláig a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója és 1956 után szinte valamennyi történettudományi szerv, bizottság vezetője volt. Mindenekelőtt azomlban alkotó tudós. A Budapesten, Bécsiben és Rámában tanult fiatal értelmiségi a nagy gazdasági világválság idején jelentkezett írásaival' a KMP legális folyóiratainak, a 100 %-mak, a Társadalmi Szemlének és az erdélyi baloldali Korunk-nak hasábjain. Tanulmányai széles területet öleltek fel: a munkásmozgalom történetétől, a mozgalom és elmélet aktuális problémáin át a világkapitalizmus rendszerének nagy megrázkódtatását elemző cikkekig, és a magyarországi társadalom és gazdaság bemutatásáig. A sokoldalú tudós mindig aktuális kérdést vizsgált és mindig elvszerű tudományossággal nyúlt témáihoz. Kiteljesedő tudományos működése — jellemző módon — politikusi tevékenységével korabeli munkásmozgalom elméleti tévedéseitől, hibáitól, nem átgondolt propagandaszólamaitól. Az 1956 utáni önÉrdekliődésén túl bizonyára a mindenfajta provincializmustól való mentessége is hozzájárult ahhoz, hogy ugyanez idő tájt egyetemes történeti stúdiumokkal is foglalkozzék. Utolsó nagy munkritikus felülvizsgálat azonban kaja (A marxizmus szövetségi banne igazi termőtalajra lelt. Addigi kételyeit és fenntartásait végre megfogalmazva fellépett azzal a tudománytalan módszerrel szemben, amely ,.a hiányzó történeti anyagot a marxizmus—le nin izmus általános tételeivel “-gátolta«; a meglévő történeti anyagot pedig a marxizmus—lenánizmus általános tanításainak illusztrálására használta fel”. A 60-AS ÉVEK elején Molnár Erik indította el polemikus írásaival az úgynevezett nacionalizmus-vitát, amely hivatva volt (és van) leküzdeni történetszemléletünk nacionalista maradványait. A kérdést — amely azóta sem került le a lapok, folyóiratok hasábjairól — 1957 tapasztalatai és a baloldali sízektarianiz- mus leküzdésének igénye vetették fel. Benne az osztályharc és nemzeti harc viszonya, a társadalmi haladás és a nemzeti függetlenség kapcsolata volt. A vita egyebek között az ideológiai mozgatórugó jelentőségeire is ráirányította a figyelmet; arra, hogy a gazdasági okok végső soron való elsőbbségéről nem megfeledkezve ezek az alapvető gazdasági indítékok az emberek tudatán keresztül, vagyis eszmei formákban érvényesülnek. politikája 1848—1889) ma már köztudott kérdések és problémák akkor meghökkentő felvetésével keltett figyelmet. Általános tudományos indítékain túl ez a műve elméletileg kapcsolódott az MSZMP új szövetségi politikáiának megindításához. MOLNÁR Eriket már indulásakor is jellemezte a történeti 'és dialektikus szemlélet. A ’30-as évékben Németh Lászlóval folytatott égyi'k vitájában így tett hitvallást a marxizmus módszere, a dialektika mellett: „A marxista dialektika a valóságról felállított törvényeket;‘amelyek nélkülözhetetlen támpontjai minden társadalmi cselekvésnek, a folytonos mozgásban lévő, összefolyó, bonyolult valóság szükségszerűen durván általánosított, leegyszerűsített, megmerevített képeinek tekinti és minden igyekezetével arra tö« rekszilk, hógy e törvények folytonos csiszolásával mind jobban hozzásímuljon a kimeríthetetlen, sokszínű tovahul- lámzó valósághoz. És a társadalmi fejlődés törvényeit nem helyezi el az emberen kívül, az emberek fölé, hanem egyedül az emberi cselekvésben, az emberi akaratban, az emberi akarat által látja megnyilvánulni őket.” Derer Miklós TT Ü2 3l’KÜ!IB$ff@Ewd és feladataink A Központi Év vége előtt Diósjenőn Sikeres akadályvétel AKKORA a nyüzgés, mint- jövőre is jelentős mennyiségiig most készülnének a beta- re szerződünk. Az elnök épp karitásra, s nem az év vége most tárgyal erről a főváros- köze’edne. A főmezőgazdász, ban — mondja Gyócsi József. Lackovszki András irodájá- A melléküzemágakra az ba percenként nyitnak be: jellemző körülbelül, ami a — Bandi csak egy pillanat- növénytermesztésre. A mura! amyagüzem 1,7 millióval ke— Főagronómus elvtárs, te- vesebb bevételt teljesített a lefpn! _ különbözőek az célkitűzésnél. A fröccsöntést, „ ürügyek”, de hát az észtén- gazdaságtalan volta miatt év dő utolsó’ hónapjában akad köziben le is állították. elég elintéznivaló a diósjenői — Jövőre csak a bakelitté rmélőszövetkezetben is, préselést és a műanyag-galva_ Közepes évet zárunk — nizálás marad — veti közbe m ondia a főagronómus a kér- a főagronómus, riésre: miként alakult az idei A lakatosrészleg is képtelen gazdálkodás? tervét teljesíteni. Kapacitá_ A növénytermesztés suk nincs lekötve, s a tsz-vee redményeit taglalva: az zetői gondolkodnak azon: egyik szemünk sír, a másik ilyen körülmények között érmes nevet. A kalászosok re- demesne fenntartani? kordhozamai kellemes rémé- A villanyszerelők viszont nvekkel kecsegtettek, de az- nagy szorgalommal dolgoztak t'n jött az őszi rendkívüli egész évben. Tervüket egy- •' ri5járás, a sár, és eső. A ku- millió forinttal túl is teljesí- korica és a cukorrépa árbe- tik. Említésre méltó, hogy a vélele így elmaradt a terve- költségeket 6—7 százalékkal •/.ettől, mintegy félmillió fo- csökkentették, lanttal — sorolja. — A gazdaság 68 milliós A búzatermés az idén 10 termelői tervét a jelek. szertársával haladta tűi az eddi- rint 70 millióra teljesítjük A gi legmagasabbat. Időben vé- brutto jövedelem 19 millió »Uték a munkákat, jó fajtát forint lesz s ebbő a tiszta választottak, s nem utolsó- nyereseg 4-5 millió forint, borban minden hektárra 300 Természetesen nem veglege- k'logramm hatóanyag jutott, az adatok - tájékoztat íricak összehasonlításként: az üzemgazdász, „mmdentuJ970 előtt a mostani menny- do” füzetében lapozgatva, ség egy harmadát sem tudták majd meg hozza ^sa: - A ■ ,, \ • tagok jövedelme 1—2 szazatagok jövedelme ' , , ... . Iákkal emelkedik «■>«*. tavalyiAz idén már az önálló ela földbe juttatni.) v Amikor a p-rra, Laekovszki gítséget” bív.^ Gyócsi Jozse v. , ágazati renszer kereteiben gazdálkodtak. Azok a dolgozók, akik eredményesen teljesítették az ágazat előtt álló célkitűzéseket, ’’ anyagilag is jobban jártak, az üzemgazdászt. _ A növénytermesztés á gazatának árbevétele 13 millió forint körül alakult. Ne- hény százezer forinttal tobo, mint a tervezett. A gabona K_,c. félék a .várta* 25 ^zaléto Sttük Ä szétosztásra. Diósjenőn az idei év egyik sikerének a kukorica zártval hoztak többet. A kukorica . és cukorrépa mellett a A** o bevei-elet na es szabvaskerep oldalfazSnban faszerben való^termesztémasét vallják. Beszerezték az ehhez szükséges gépeket is. — Gépállományunk fej- forintot meg az nem mérleg kiegyérilíti egymást _ gyarázza az üzemgazdász, __ ^ ^ A z állattenyésztőik is telje- 3 millió sitik a tervet, ha sikerülj a költöttünk — jegyzi még szállításra_ varó 37 hízó- Üzemgazdász. jelezve, hogy marhát értékesíteniük. mennyire fontosnak tartják a — Jelentős a húscsixketer- termelés műszaki feltételei- melés Terveinkben 22 millió nek javítását, írtrint' bevétel szerepel. Nem ™ különösebb akadálya, A TAGOK és vezetők már ’ elérjük. Mindez azon- készülnek a zárszáma do köz- hJr nem. ment gondok "ól- gyűlésre. A beszámolóban sok kül Néha a szállítás akadó- minden, helyet kap majd, s tott máskor a tápellátással a megállapítások _azt bizo- volitak gondjaink. Az igaz- nyitják: a diosjenoiek újabb ^ghoz tartozik, hogy kevés a akadalyt vettek sikerrel, haszon rajta. Ennek ellenére Sz. Gy. Helytörténeti vetélkedő és kiállítás Megemlékezik a felszabadulás közelgő 30. évfordulójáról a salgótarjáni 211. Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulóotthona is. Az otthonban működő honismereti szakkör szombaton délután helytörténeti vetélkedőt szervezett. A szellemi tornára a Kohász Művelődési Központ klubhelyiségében került sor. A szakkör tagjai a vetélkedőt megelőzően önálló gyűjtőmunkát végeztek. Kutatták Salgótarján és Nógrád megye múltját, a felszabadulás előtti évtizedeket, s magát a felszabadulást, annak eseményeit. Több ízben hallgattak felkészítő előadásokat is. A vetélkedő kérdései Salgótarján illetve a megye felszabadulásához kapcsolódtak. Felölelték az ipar és. a mező- gazdaság akkori helyzetét és a 30 év alatt bekövetkezett fejlődését is. A komoly kérdések mellett játékos feladatokat is megoldottak a gyerekek. A vetélkedővel egyidőben helytörténeti 'kiállítást nyitottak meg a tanulóotthon diákjai. Saját gyűjtőmunkájuk eredményét: második világháborús emlékeket, néprajzi tárgyakat, a Horthv-korszak tetteit, korabeli sajtóanyagot, könyvkiadványokat, valamint az intézet és a szakkör munkájáról szóló kiállítási tárgyakat mutattak be. A kiállítási anyag több mint 50 esztendős időszakot ölel fel. Bizottság a konkrét helyzet alapján elemezte azokat a társadalmi folyamatokat, amelyek az elmúlt négy év alatt hazánkban végbementek, és jelölte meg az újabb tennivalókat a napokban megjelent kongresszusi irányelvekben. Nem konstruált előre elveket, nem dolgozott ki cáfolhatatlan tételeket, hogy aztán kínnal-keserwel ráhúzza azokat a társadalmi valóságra. A párt eddigi munkastílusához híven, a valóságos viszonyok vizsgálatából, elemzéséből vonta le reális ítéleteken nyugvó következtetéseit. Mindenekelőtt azt, hogy a párt az elmúlt négy esztendő alatt „következetesen megvalósította Jő politikai irányvonalát, végrehajtotta a X. kongresszus határozatait”. A szocialista építés magasabb szinten, sikeresen haladt, országunk előbbre jutott, gazdagabb lett. Adatok, tények sora bizonyítja — a Központi Bizottság december 5-i üléséről kiadott közleményben és a XI. kongresszus irányelveiben egyaránt —, hogy a IV. ötéves tervben meghatározott feladatokat végrehajtottuk, és a munka eredményeként fejlődött népgazdaságunk. De e jelentős állásfoglalásokon túl, mindennapi életünk az élő, eleven példa, hogy a gazdasági építőmunka eredményeként rendszeresen emelkedik dolgozó népünk életszínvonala. Számottevően gyarapodott az ipar, a mezőgazdaság, gazdagabb, tartalmasabb lett szellemi, kulturális életünk. Mindebből következik,'hogy a munkások, a termelőszövetkezeti tagok, az értelmiségi dolgozók körében mind tevékenyebb talajra találnak a szocializmus eszméi, a szocialista magatartás normái. Jól érzékelhetően növekszik felelősségérzetük a közös munkáért: a szocializmus építéséért. Az ország haladása mellett számottevő volt a megyék, közöttük Nógrád gyarapodása is. A X. pártkongresszus határozatainak, a párt és a kormány megyénkre vonatkozó döntéseinek, valamint a megyei pártbizottság állásfoglalásainak eredményeképpen a fejlődés lényegében kiegyensúlyozott volt. Még nincs ugyan végleges számvetés, de a tervidőszak végén előreláthatóan mintegy kilencmilüárd forintban mérhető a beruházások értéke. Ez négymilliárddal több, niint amennyit a* elmúlt ötéves terv ideje alatt építettünk. A két kongresszus között indult meg a munka Salgótarjánban a BRG-ben és VEGYÉP- SZER-ben, a nagybátonyi FÜTÖBER-nél és a harisnyagyárban, a balassagyarmati kábelgyárban és finomkötöttáru-gyárban. Ezzel korántsem értünk az új gyárak, üzemek sorolásának végére. S hol vannak még a négy év alatt épült középiskolai kollégiumok, általános iskolák, a művelődési otthonok, az áruházak, a korszerű, egészséges lakások. A IV. ötéves tervben a tervezettnél ’több lakás falait húzták fel az építők, és mintegy tízezer család költözött tágas, egészséges otthonba. Saglótarján és Balassagyarmat mellett gazdagodtak a járási székhelyek, amtm-. káslakta települések is. A törekvés világos, egyértelmű volt, zsugorodjék a feszültség az ország más területei és Nógrád, falu és a város között. Településeink magasabb jövedelmi színvonalat, egyformán jobb életkörülményeket biztosítsanak a dolgozó embernek. S mindennek forrása a munka, a hatékonyabb, termelékenyebb, jobb minőségű munka volt és lesz a jövőben még inkább. A/ elmúlt négy év alatt az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt elkezdődött, és mindinkább meghonosodik a tervszerűbb termelésfejlesztés, a termelékenyebb munka. Az üzemek mind többet költenek automata és félautomata gépek, szállítási rendszerek vásárlására. A műszaki fejlesztéshez egyre több gyárban és üzemben szegődik, társul a korszerű munka- és üzemszervezés. Az ipari termelés — a szénbányászat helyzetének tartós rendezésével — tíz százalékkal magasabb az idén, mint 1970-ben volt. A mezőgazdasági termelés üteme is gyorsabban emelkedett a tervezettnél. A megye ipari és mezőgazdasági termelésszerkezetének módosulása, fejlődése tükröződik az osztályszerkezet változásában is. Az új üzemek számával párhuzamosan gyarapodott az iparban foglalkoztatottak létszáma. Ma már több mint negyvenezer munkást számlálunk, és ennek csaknem negyven százaléka nő. Ugyanakkor mintegy húsz százalékkal kevesebb szövetkezeti tag, mezőgazdasági munkás dolgozik a mezőgazdasági üzemekben, mint négy évvel ezelőtt. Nem kétséges, hogy a munkásság, mindenekelőtt a nagyüzemi munkásság fegyelme, tevékenysége meghatározó jellegű a megye gyarapodásában, gazdagodásában. Mindez érzékelhető szemléletbeli változásokat hozott léire a szövetkezeti parasztság és az értelmiségi dolgozók körében is. Közülük mind szélesebb réteg válik tudatos elkötelezettjévé a szocializmus ügyének. A Központi Bizottság dokumentumaiban határozottan kibontakozó tennivalók azt is jelzik, hogy a fejlődés folyamata a következő években sem törik meg. A haladás, a gyorsabb előrejutás azonban itt Nógrádban is azon múlik, hogyan készülnek fel a munkára, a kommunisták mennyi ben lájták az összefüggéseket országos tennivalók és saját, munkájuk között, és mennyire tudják megnyerni a pán politikájának megmlósitdsához a pártonkíoüReket. A Központi Bizottság — mint eddig is tette — a párttagság, a dolgozó tömegek véleményét kéri a XI. kongresszus irányelvétről. Sokéves tapasztalat igazolta, hogy a tennivalók alapos ismeretén, megértésén, s a kommunisták felelősségteljes állásfoglalásán át vezet az út a kitűzött célok megvalósításához. Ezért Vatl különös jelentősége a Központi Bizottság okmányait vitató, és emellett a helyi feladatokat is meghatározó januári párttaggyűléseknek. iá : Tincse tstvinné Tv politikai vitaevt A szocialista demokráciáról Nincsenek hivatalos ada- érvvel fejtegette, hogy a mi taim és magánjellegű vizs- üzemeinkben a munkások gálódást sem végeztem, hogy többsége nem lehet közömbös, kik és hányán nézték a tv Nemcsak saját gépükkel és péntek este 18.20-kor kezdődött műsorát. De azt meggyőződéssel állítom, hogy érdekes és főleg tanulságos volt ez a műsor. A meghívott vendégek — . budapesti gyárak munkásai, képviselői — a szocialista demokráciával vitatkoztak, pontosabban arról, hogy érvényesülhet-e demokrácia a döntések végrehajtása során? A vitában résztvevő munkások mindenekelőtt gyakorsai át keresetükkel törődnek, hanem sok minden mással is, azzal, ami a közösséget érinti, de közvetve visszahat a munkásra. Az anyaghiány, a nagymértékű munkaerő-vándorlás okozza a szervezetlenséget, — amire a raktárosnő hivatkozott. Mit tehet a munkás? Ilyen körülmények között hogyan érvényesülhet az üzemi demokrácia ? Viszont ahol minvRágósán kifejti Nénin A tőke első kötetében, ezt igazolja az élet, ezt tapasztalhatjuk ma is üzemeinkben, a közéletben és a politikában. Mikor tekinthető demokratikusnak a vezetés? Ehhez nem kell tudományos meghatározás, ezt a gyakorlati érzékű embereic is megfogalmazhatják: ha kikérik és figyelembe veszik a kollektíva véleményét. Ezzel kapcsolatosan elég gyak; ran elhangzik, hogy az üzemben termelni kell, nincs idő mindenkit megszavaztatni. Lenin sohasem mondta és irta. m ___ taszerű a szervezettség, ahol hogy mindenki véleményét l ati oldalról közelítették meg folyamatosan, jól mennek a meg kell hallgatni. A hozzáa kérdést, üzemükben szerzett saját tapasztalataikat tették szóvá. Egyhamar nem felejtem el azt a fiatal esztergályost, aki olyan szenvedélyesen és olyan sok meggyőző dolgok, ott ritkán van döntés- értők véleményét kell figye- re szükség, tehát ritkábban lembe venni, kérdezik meg a munkásokat Vadas Ernő fotóművész, fotóriporter, J5 éves lenne, ha alkotóművészetének teljében nem ragadta volna el a korai halál. A harmincas évektől kezdve képeivel világszerte sikereket aratott, a felszabadulás után a Magyar Távirati Iroda munkatársa, majd főmunkatársa volt, fényképei a Nép- szabadságban és más lapokban jelentek meg. A pillanat művészetének alkotásai ma is gyönyörködtetnek, tanítanak és tiszteletet parancsolnak. Vadas Ernő egyik fényképe ások közül. — érvelt a nagyvállalat igazgatója. Egyáltalán mibe szólhat bele a munkás, érdemes-e véleményt mondani? Meghallgatják-e és főleg intézkednek-e? Ezek a kérdések nemcsak a tv-ben hangzanak el, élő probléma mindez megyénk üzemeiben is. • A munkaerő-vándorlás, a fegyelmezetlenség és szervezetlenség vajon megszüntethető csupán központi intézkedéssel? Lehet-e sikerre számítani a legkorszerűbb szervezéssel a munkások aktív támogatása nélkül? Egyértelmű a válasz, hogy nem, csakis a vezetés és a munkáskollektíva összefogásával lehet előbbre jutni. Akad-e olyan mintaszerűen jól szervezett vállalat és üzem, ahol szinte auAlapvető követelmény, hogy a vezetés számoljon az objektív törvényszerűségekkel, a feltételekkel és a reális lehetőségekkel. Vagyis a vezetésnek szüksége van a fejlődés törvényszerű tendenciáinak alapos ismeretére és az elleni- mondásokat idejében fel k“vl ismerni, meg kell oldani. Tehát megbízható, jó információkra van szükség. Ebben sok segítséget adhat a kollektív?, erről a vezetés nem mondhat le. Tegyük hozzá, hogy több demokráciát a helyzetelemzésben, a határozat kimunkálásában! Döntés után, a végrehajtás során, a centralizmus lép előtérbe. De nem állítható szembe, élesen nem választható el a határozat és a végrehajtás szakasza. Szüktomatikusan jól mennek a dől- séges- .ho§T a határozat végs 1 VQn oiínro r/wr.-w 4« I ' gok, ahol nincs szükség a dolgozók javaslatainak érvényerehajtása során is érvényesüljön a demokratizmus. De kísítésére? Aligha, vagy csak vánatos, hogy a kollektíva ek rövid ideig, akkor is inkább elméletileg, vagy képzeletünkben. A termelési folyamat igényli az együttműködést a vezető és a beosztottak között, ezt kor már ne vitassa a döntés helyességét, hanem arról szóljanak és tegyenek, hogyan lehet a döntést a legjobban megvalósítani.- F — J
