Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)
1974-11-07 / 261. szám
Jurtj ftagibfn*: Az elhagyott út VAt.ÖBAN LETETETT — Na és miféle út erz? HJd- a nap, de én már rohantam vag.V csäk álmodtam ezt a dig sose láttaíit. az erdőbe. Az éjjel esett, s különös fiút. akit olvan föl- — Nem tudom... Nem akar a természet egyszerre gyarapodásnak indult; megnyúlt. Uuiiui T ..i„w. sötétebb színbe Váltott a , ,.itA ffi’iHbfii trv «A csorbóka, s a gombák, mintha. tegnap nem is végeztem dontűli gyöngédség és bánat segíteni? font körül, mint Saint-Exu- jiery kis hercegét? Nem tudom, hogy létezett, akár^ az tétvörös virágokkal és szúrós u köves országút, melyet úti- tüskékkel borított bogáncslapu, bői torián. bogáncs, vád- bokrot. A tenyerem is elvág* sóska, kamilla nőtt be sűrűn, tarn, mire kitéptem. Hej, mi* De még ha álom is lett volna, csoda munka volt! Nem vélefc- ________ ._________o..... n em kétséges. Úgy fölkavart, len, hogy a szemüvege« fiües- az égeremen, "tététől talpig at mint senki más. ka véresre karcolta a kezét, áztam. Égő türelmetlenségről. Volna pusztítást közöttük, egyre másra dugták ki a fűből sárgás kalapjukat. Miközben keresztülvágtam Gyakran csodák itt. megesik, hogy a közelünkben nadt. Lelkesedésem tüstént leloizgatottan vártam a találao zást a fiúval a fűvel benőtt történitek. Az a bizonyos nap _ Figyelj && ide, minek Jövesütnál — hite már az én j ■ hitemmé is vált. Biztos vnlis üven aprócska csodával kéz- csinálod azt? — kérdeztem. . .... födött; kiderült, a nyaraló _ HjSzea tótJa, ben6tte az hl* kerítésénél a kis volgytekno- utflt a gyorri _ A flú a íöl_ I?*bh Ö aav«Ílá bon megbúvó égererdfi telis- döíl térdepelt, s egy fadarab- “1? e?öre mindig csak elfo tete van cölüpgu inbaval. A k:,vel gyökeret ásott ki. — « st If* Itt. pengeként felmered« fűben a Meg kell tisztítani az utat. ’ 1 égererdön, ét a rlt gombáik iárito“'bfliWiA nzínű _ mezőket alkotva hívogattak. “ha A kifordított ernyőre hasonló kacekodtam gombaóriások mellett aprón- _ HOGYHOGY MIÉRT?— kás nylrfáson. nyárfaiige miért? — ma- tecskén egy másik, szélverte törzsekkel eltorlaszolt nyíre«“ be, s ott majd előbukkan a bak álltak, minden kis tölcsér udvariasan, gyöngéd, türelmes borított országút1 meaUsz^Uott formájú kaiapocska «hajnali hangon váleBrjdlt. _ A má_ Wtt országút megtisztított harmat egy-egy cseppet őrizte, gok és ÍÜVek gyökereikkel J Teleraktam az ingem gomba- pusztítják az utat. Korábban De az utat nem találtam val, futva hazavittem, majd a gövek szorosan eeymáshoz meg. Minden úgy volt, mint visszatértem az erdőbe. simultak, s lám most már tegnap; a széldöntötte fák, a S ahogy az már gombasze- mekkora rések vannak közöt- bogáncs indái, a hőSS2Ú szárú des közben lenni szokott, ha' tűk!... virágok rózsaszín gyertyácsgazdag a zsákmány, én is egy- _ Nem erről van Srzó! Mi- káÍ! caak éppen az út nem re inkább válogattam. Mar ért nem hagyod, hogy az út vöit ott, i a fiueska. Naple- nem örvendeztem a nagy, pusztuljon,’ mentéig kószáltam az erdőben; pöffedt gombáknak, csak a 0v,.0„n a * elfáradtam, megéheztem, Iákisebb, rugalmasabb, kemény leve^ Stem^^étí bBmat ÍŰ és 3záraz 0alIyak , . • jobban karcolták össze, de hiába... meg akarta magának nézni soha többe nem példányokat szakítottam le. Finnyásán kutaUgatva egyre . mh . , . ., beljebb kerültem az erdőbe, tetembenkérdéseket te^z tel SOHA TÖBBE NEM taM! Magával ragadott a bolyon- neki. Előbukkanő S7‘mét hal- g ólyán elhagyott útra, gas. A kis volgytekno dombba ványpjros karlma szeaaiVP7t- duloutra, vagy legalább bs- liajlott, labam szilárdabb ta- nyilyán ez volt a kötöhar' vényre' melynek szüksége tett lajra lépett, a mocsári füveket tya-evulladás” nvom« volna az én mentÖ »eShsépa irányok és zsurlók váltót- y Ryu yorna. gemre. Az évek folyamán iák fel. Azután a félhomályos — Ha a* út elpusztul sen- az»nban más értelmet nyer- eg er érd 5 is elmaradt, s tejfe- ki sem tudja meg, hogy egy- t6k a fiú kioktató szavai. Szíhér nyírfák, gyöngyként csil- kor itt húzódott vemből sok út szakadt ki, s lógó nyárfák tűntek elő, alat- — Na és; ott egye meg a 0110(1 vezetett valahová, kőzetük sűrű, selymes, rövid szárú fene! — feleltem ingerülten. 11 és távoli, elfeledett és el- f,jszőnyeg terült el, az erdő _ -* , , feledhetetlen barátokhoz, Nos, lombjai ferdén áttörő fény- _pt, 6 sehova sem ver ezeknek az utaknak szüksé- o-vlopokban köd gomolygott. z gük volt rám, s én ott álltam A zsákmányt kiszórva ma- — Minden út vezet vala- segítségre készen. Erőmet, ke- eurna vettem össsemaszatolt hová, — mondta röviden, ff"}64 neln , kír0elve egyre ingemet, s tovább indultam, meggyőződéssel, visszaültette téptem a bogáncsot, csalánt, Örömteli izgalom fogott el; orrára szemüvegét és Ismét irtottam ami szennyes, nem tudtam, alig távoztam el hé- munkához látott. — Gondolla engedtem, hogy a gaz meg- zunklól, s mégis messzebb csak meg, ha sehová nem f°Hsa, szétszakítsa, semmivé jutotton. »toU» » i-»*. V.« Wípl„,«k volna? ««« »*3 to« «teü.t, kitaposott ösvényén J^kat — H« egyszer elfeledkeztek út másik végéről mindig jött vándoroltam volna. Rejtélye« róla, ez azt jelenti, nincs rá felém valaki. Csupán az nem volt ez akis nyírfa-éanvarfa- többé szükség. adatott meg, hogy az egyetliget az egem do kellős toe- A fm elgondolkozott, so- len, a legfontosabb utát pen, mivel sem egyik, sem vány arcdt elfintorította, «őt megmentsem. Talán azért, másik nem tudott áttörni az ... ’ . * , , ’ ót körülvevő erdőn, hogy ki- Ts fbbahaßvta m6Ft ^ ^ moZdUlt’ ?•“ a a^bad me^reJói Memében ,SaloS bú^kátt h°8y Í€lém ‘nduljoníomertem a kornyékét, a De neb^z is idegen szívekbe omilrovszkojei országút, nya- átültetni még legegysze- ralonk és a latohatár pere- rűbbi nyiivánv|ló gy Fordította: Földeák Iván könnyen egyszerű politikai sízőveggé sekéiyesedhefétt volna. Az a visszhang, amelyet a munkásság körében keltett, megörvendeztetett." A poéma valóban nem lett Október fényénél daloltak a múzsák Nem mindig igaz a mondás, tes, hiiteles képet fessen a le- rös téren, a síró, lehajtott fe- rmszierint fegyverek kö*őtt tűnt világ ijesztő fantomjai" jő gyászolók tömegében, s e halligatniak a münsák. Hiezeh ról. találkozások hatására még tudjuk: mióta viliág a Világ, Példának említettem Bio- ugyaftáZ év októberében befe- az igaizá, a fennmaradásra kot, annak példájául, hogy jezte a terjedelemre is ha- törekvő művészet — így a még a forradalomtól teljesen talmas poémát, amit a nyom- költészet is — nem lehet, és idegen fészekből származó dai közlés előtt számtalan nem is akar függettten ma- költőket le magával tudta ra- m unkésgyülésen felolvasott, radni a társadalmi megmoz- gadmi október igaza. A+ _ ..., „ ... (futásoktól. 1917 októberében Október K.la.» aktusai kő* 1 orosz földön sem történt ez zül nálunk és világszerte ^menytől - Írja onetetrai másként. Az akkori élő köl- méltán legtöbbet emlegetett Za„ao, a k0 ö ’ nis.en tészet legjobbjai, különösen költőcsúcsok; Majakovszkij azok, akik már korábban is és Jeszenyin, tűrhetetlennek érezték a cá- Majakovszkij már középis- tt tokény sanyargatósét, a koIás korahan a „eeUUflemokrata oárt bolsevik cso- wges nyomorát, az értelmiség pp,-tjabart dolgozott, pártdekadenciáját, szívvel, lé* mimikát végzett, ezért a cári sekélye« politikai szöveg, hi- w 68 w’ a?on!f,®1I rendőrség három alkalom* sr/m Majakovszkij Lenint, &í alltek a aorba es énekelni letarUiZtBtta. Szabadit* embert énekelte én emelte ki kezdtek Oktober fényénél. Így i^sa után festőművésznek ké- gz, örökkévalóság gaámára. a kr etkezett tenger nagyságú de Verseket is Irt. a a ginriiilk, a pompák, az ü,nneköltészete a Nagy Októberi fp akoién már mint költő, a pék, az emlékezéseik olykor bzoclinlista Forradalomnak. fu.urisfák csoportjához csat- lényeget eltekaró tömegű Gondoljuk csak el: hány, tagozott, Mér e korai idő- alól. A forradalom vezér» és hány versben visszhang- gokban. írott verseiben, poé- történelmi alak ugyan a poé- zik az Aurora cirttáló való* máiban i8 nyomon követhető mábami is, de annyira ember, b«n hajnalt hozo ágyúdöreje! a társadalmi forradalom gon- hogy szinte lélegzik, moso- kölitemény dolata» Érthető, hogy pktó* íycg és kissé raecsoló hang' örökítette meg a Téli Palota pert lelkesen üdvözli, s a ján agitál, S nincs a sorok- vtiiaros elfoglalásénak az forradialom eszméjéhez halá- ban sem áhítat, sem felfoito- Ha tengerhez ha- tatig hű marad, zott pétostz, szinte minden Oktober köl ^ .... tet„ akkor ebből a tengerből AU csak Weitoh gyWe- törbénelmi téfgyiI,agoss4fi. «ti, e rövid megemleKezésben menyet is atlapoata. az tudja, hnr T. n noT11 »pitelmes c»ak tább ímii. Volt például egy Atekszafide r Biok nevű költő, aki hatesztendős korában már Verses drámáikat írt. Tehette, mert nemcsak birtokot és kastélyt örökölt szüleitől, és emlékét! sántítottuk október költés?«- ,, »lone, szóval «»Igonkin nagasakodlk /YKt csaA egyetlen g' «ixe- & történj0lmi tárgyilagOSéáS“ hoz. Leniin nem sejtelmes varázsló, aki egy intésével irányt szabott a történelemnek, hanem keményen, sbía legmélyebb, legtlíS* hogy ez a jó' értelemben tengerszemekről lehet gondolt „izgága költő” 1917. után kifejezetten csak politi' kai verseket írt. Olyanokat is, . „ , em ssr &ä sa s: tBMS te?fks oiyanoM^k, amelyek l^nbe^Majakov^lj .Lankaiak közvetve függnek ösz- sze a fiatal szovjet étet mi.tr U8Syena képe ezért hitelei, ezért fe* lülmúlhataíUan. kultúrát is a családi féSiZiek- ből, hiszen a família semmittevő unalmábian verseiltet mal és a sokszor Itt is, ott is, Október emelte a költée«?« újra, meg újra szívói am fel- Olümposzára azt a Saergte bukkanó etlenforradalmi tü' Jeszenyint is, akit Ofoszof- f , 1fi nietekkel, Ezéken a direkt szag legbonyoluttabb, legel’ n P" költeményeken a forradalmi lentmondáeosabb lelkű költö- tíg 8 LmélStt “ tto* «£• ^tnte grá- lekent szokás emlegetni. Szinte teimászetee, hogy eb- nfl,tolk’ robb'anin'a‘k a verssorokban, negwenfokos . te u' lázban süvölti él hitét, dü- S hét, kiáltja parancsait, a köl- verseiben 6 hozott elsőnek tő szinte n mpaafonok ere- kepeket a forradalmi váltó* mk — peoig nem az. hanem . V bj . avőaelem után ^ útjára tért orosz faluról, okt6b«r éra™«-, hogy eb- gtSrÄiS ÄÄ séges közvetlenül agitatív ve Má getilek: , vitáznak költeményekkel kielégíteni felszabadult, on,tudatu pa , ..... a társadalmi igényt, megái' ra&zitok. működjenek a bolsevikokkal. u„.untilQ u,ta|imo, noömiá.it me5t a bolsevikok a lövőkul- ^ &uda1ót! Ezért különösen becsüli őt irodalom. Hiszen bői a csodagyerekből kora jelentős, ám dekadens költője lett. De az már csodának tűből a költőből ilyen nyilatkozat szakadt ki: „Az értelmiségeik együtt kell, hogy a 150 milliót, a Csudajót, lim-ben pedig Lenint. a magyar Lenin közvetlen élmény nálunk is, amikor az új hely- MajakoVBfflkij száméra,1917. merülve beszélgetett, ír ttm-ia.- j ^ vetembTrSzJolniijban, 1924. vitatkozott a falu. sok nagyon ?* legje.en- .flTI,ugr 22-én pedig ott volt a «ok magyar költőinek segített tosebb koltemén-ye, a fórra- Kjuiiovin c _____ ________ d alom érdeke* krónikája, a túrájának hordozói. Értelmiségiek : szívetekkel, elmétekkel, és okos kezetekkel szolgáljátok a forradalmat!" AzTizenkattő című poéma. A költeményben tizenkét vörösgárdista rója a fórra da* lomtépázta Pétervár utcáját, s ez az őrjárat alkalmat ad a költőnek, hogy közben réselekengresszuson, ahol Kalinyin saergej Jeszenyin, bejelentette Lenin halálát. Január 27-én ott volt a Vö- Simon Lajos mélg húzóid ó mocsár felől isi igazságot e tyaránt égererdő húzódott. Minél tovább haladtam, az — Vajon tudjuk, miért erdő annál sűrűbb lett, hagyták így elvadulni ?... Egyre nehezebben jutottam előre. Kissé besötétedett, a hogy szabVffi tegye? Vateki gortKÚygó lcékes napsugarak {elém tart és én találkozom alig-alig torék atataklomb- vele Nem szabad h ffl koronáját. Itt bukkantam rá nője ^ utainkat> _ Je]~ teteje a fiúcskára s megtörtént te ki hatórozottan, — Okvet- a nap igazi csodája. lenül megtisztítom A fiú alacsony termetű volt. _ Kevés hozzá az erőd. sovány arcát kerek fekete — Az gn gfgm egymagában teknőckeretes szemüveg ta- kevés> de ha 1ön felém va]a. karta. Az Ördög tudja honnan kb,. talán már túl van a fe" idekerült fűvel benőtt köve« jén jg utat gyomlálta, akár egy ve- M‘‘ . .. , rétemónyeskertet. Mér elég Minek ez az ut neked. széles csíkot megtisztított a — Az utak nagyon fonto- növényektől. a kékesszürke, s sak, utak nélkül az emberek rózsaszínbe játszó nagy, kerek sohasem’ lehetnének együtt, kövek szorosan egymás mel- Bizonytaian sejtés futott lett terpeszkedtek. Odabb az -eie raifam_ út beleveszett a gaz sűrű sző- e s J vevényébe. A fiú nem csupán — Valaki elutazott a tieid az utat gyomlálta, a szélét is közül? megerősítette. magacsinálta .döngölő.!ével helyükre sulykolta a köveket — Jó napot — mondta felém fordulva, s szemüvegének sima és kerek ablaka mögül jóindulatúan rámpilElfordult, nem válaszolt — Segíteni fogok! — tört ki belőlem számomra is váratlanul. — Köszönöm, — válaszolta őszintén, de túlzott lelkeselantott nagy barna szemével, dés nélkül. — Gyere el hol- - Jó napot - válaszol- nab ^gei. ma már későre tam. — Minek neked ez a sze- Jar’ lc*eJe k müveg? Hiszen csak közönsé- — Hol laksz? ges ablaküveg van benne. — Arra... — a liget, felé — A por ellen. Ha fúj a mutatott, majd felállt, tenye- szél, az út porzik, nekem pe- r£t megtörölte egy fűcsomódig kötóhártya-gyulladásom vak szemüvegét zsebre dugta van. — magyarázta büszkén. ús.: én még egyszer belepil------------------- lanthattam jóságosán csillogó * Jurlj Naglbln. Sieovjet fr«, -oarna szemébe. S azután ott- noveüAJa a „Gyermekkor” cf- hagyott ez a maszatos, töré- raü ciklusból való. Nagibin ]?eny, fáradt, de hajthatatlan műveiből nemrég adóid ki kjs munkás — eltűnt a bok- válogatást az Európa Könyv- roki mögött, kiadó. Másnap még fel sem kelt 8 / NOGRAD - 1974. november 7., csütörtök I Nógrádi Andor: népi motívumok V. Szír origin: Tanulságos játszma A járási sakkbajnokságon — Eh, miért is ültem U történt. magával... Ellenfelem a tizenötödik — Semmi vészi Szívesen lépés után kutyaszorítóba ke- segítek. Először is táncolja rült. Arcán kínos gyötrelem el magát, a bástya fontos tükröződött. A következű lé- szerepét tartsa szem előtt, pésnél rákvörös lett, nehezen — Köszönöm, de miért Belélegzett. git állandóan? Talán mert — Másfajta "hombinácuón merőben más szakterületen meditál? — kérdeztem, látva dolgozunk? Várjunk csak, mi Leplezetlen zavarát. is B szakmám? — Igen, — válaszolt meg- — Gépészmérnök. adóan és sóhajlott. — Válla- — Remek! Ugyanis nálunk latom első helye még mindig a műszergyárban nagy szűk- biztosítva volt. Egyedül a fő- ség van jó szakemberekre. És mérnök ellenállását kellett látom, magának borotvaesze megtörnöm. Magával viszont van. Alkalmazkodó, rugalmas sehogy sem boldogulok, Ap- típus. Mennyi a fizetése? ropos! Véletlenül nem a, mii- _ Százhúsz szergyártás területén doigar _ GaranWlom> nálan} fí% 2lk- mérnök lehetne havi siázhat— !fpm- .. „ . ran alappal — Kar — sóhajtott hosszan , ,. „ ellenfelem és a szivéhez ka- Komolyan mondja. pott. — A legkomolyabban! Mí— Csak nincs rosszul? lyen lépés következik? Próbáljuk meg együtt elemez- _ Ad még nekem egy ni a következő lépést, — sakkot, — mondtam és megbíztattam készséggel. nyitottam előtte a győzelmé— Komolyan mondja? hez vezető utat . ... legkomolyabban! Ellenfelem valósággal kivi- Kezdjük! Mivel szeretne lép- rtíít. Az eiógedeUségtől köheni . , __ cselve dörzsölte kezét, ide* — A lóval... mondjuk: ide .. oda fogatta 0 figurákat. En Nagyon helyes, J3, pedig türtőztettem maga.n. Untattam és ellentámadásba nem akartam u endö f6nököm lendültem, megmutatván neki, örömét nk Engedtem: hogyan lesz oda a bástyája. - hadd av5zzön_ Főleg a királyra koncentrál- y . , , jón, - figyelmeztettem. A ~ “ kláUott /«* király értéke óriási. Próbálja diadalittasan. Jól kiűz én klrályszárnyamat gyen- feszítettem! No. ne busulion. giteni. • Szót fogadott. Támadott és mosolyogni kezdett — Nagyszerű! Szépen alakulnak a dolgok. Hányadik lépésnél szokott variációkba bocsátkozni? No, ne búsuljon. Tegyünk úgy. mint. a gyerekek.: háromszoros hurrá a győztesnek. *— Gratulálok. Es mi lesz a munkával? > — Miféle munkával? — nézett rám értetlenül. — Ná— Általában a tizediknél... lám ilyen idétlen sakkozónak — Remek! En már rögtön nincs üres státusz! a harmadiknál. Fordította: Baráté Rozália
