Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)
1974-11-07 / 261. szám
Eorisz T ^vrenyov A Kseszinszkaja-palota A ndrej a pályaudvarról a ■ petrográdi városrészbe indult. A villamos zörgött és rázkódott. házak, járókelők suhantak lel Andréj mellett. S miközben a várost szemlélte. keményen szorította térdén nyugvó hátizsákját, s benne a kincset érő rakományt. Petrográd Andrej kétéves távolléte alatt megkopott, fényét vesztette. A házak piszkosabbnak, elnvűttebbnek, szánalomra méltóbbaknak tűntek. Ami rögtön szemet szúrt neki és meglepte — a város katonáktól hemzsegett. Mikor két évvel ezelőtt a frontra indult. Petrográd lakossága a szokásos képet mutatta. Egyenruhás férfit alig látott az utcán. Most a járdák kekiszínben virítottak, szinte ez volt az uralkodó szín az emberek öltözékében. Katonák, junkerek, tisztek, csoportjaitól tar- kállott a tömeg. Az utasokat kezdte bámulni. Az ajtónál, térdével zsákjához támaszkodva szerore- való, pirospozsgás (lány állt. Andrej pillantásával találkozva még jobban elpirult, s könnyű mosoly suhant át szája szélén. Andrej is elvörösödött, elkapta tekintetét, s azonnal gyanakodni kezdett. Hórihorgas alak állt a lány mellett, rövid zakójából ki- kandikált hosszú, sovány keze, piszkos ujjai. Apró, fehéres tolvajszemével merően bámulta Andrej hátizsákját. Andrej elkomorodott, s biztos ami biztos, közelebb húzta magához zsákját. Ezredében a Petrográdból érkezettek figyelmeztették, a város hemzseg a tolvajoktól. A hátizsákban valóságos kincstár rejtőzött.' Mikor a lövészárokban megjelent a ..Pravda”, s benne a szerkesztőség munkásokhoz és katonákhoz intézett felhívása, hogy anyagilag támogassák az újságot, a hadosztály bol- sevikjai gyűlést hívtak ösz- sze. Kezek erdeje emelkedett a magasba a javaslatra, hogy 1'el kell ajánlani a „Pravdá”- nak a György-kereszteket és kitüntetéseket. A hadosztálybizottság bolsevik szárnyának tagjai elhelyezkedtek a szónoki emelvényt helyettesítő lőszeresláda mellett, s jegyzékbe vették a katonák által átadott érdemrendeket. Estére kilencszázharminc György- kereszt és kitüntetés került a listára, közülük több ' mint száz aranyból volt. Másnap reggel Andrej megtömte hátizsákját a keresztekkel és kitüntetésekkel, s a bizottság utasításával Petrog- rádba indult. A, csomagnak tekintélyes súlya volt, több mint egy púd. Andrej a vasúti kocsiban a zsákot a feje alá helyezve aludt. Cudar kényelmetlen volt, azok az átkr^ott keresztek a vásznon keresztül a tarkóját böködték, de tűrnie kellett, ilyen értékes terhet kockázatos lett volna a csomagtartó polcra rakni. A bizottság kiadta Andrejnek, az összegyűjtött értékeket adja át a petrográdi pártbizottságnak. i, A villamos tompán dübörgőit végig a Trockij-hídon. A pillérek között lassan és. mél- I óságteljesen hömpölygött a kékes színű Néva. Megálló. Andrej leugrott a kocsiról, hátára kapta zsákját, s a Kses/.inszkaja-palotg, felé vet- le útját. Nem kellett kérdezősködnie, úgy ismerte Pet- rógrádot, mint a tenyerét. Alig tett azonban néhány lépést s pillantotta meg a régről ismerős, csempével borított, a sétány zöldje mögé rejtőző alacsony villát, értetlenül és izgatottan megtorpant. A sétányhoz vezető keresztutcát s magát a sétányt is hatalmas, tompán morajló s ide-oda hullámzó embertömeg töltötte be. Andrej meghökkent. Hozzászokott', hogy ez a mellékutca mindig kihalt. Még gyermekkorából így emlékezett erre. A villával szemben állandóan egy termetes rendőr posztolt. zubbonya tele kitüntetésekkel. s őrizte az uralkodó öreg szeretőjének nyugalmát. Tilos volt errefelé hajtani a bérkocsisoknak, s a járókelők sem állhatták meg a villa előtt. Andrej körülpillantott. Mi történt? Miért van itt ez a tömeg? Tálán szerencsétlenség történt?. .. Rajtuk ütöttek a junkerek, vagy más efajta csőcselék? Ha így van, akkor nem léphet a házba. Elfogják, vagy a legjobb esetben is csak elverik, de ami a legrosszabb, a kereszteket is elveszik. Ezt semmiképp nem engedheti. Andrej az úttest köfcepén állt, nem tudta mitévő legyen. Piros karszalagos .férfi lépett hozzá, karján a betűk — PNM —, petrográdi népi rendőrség. A vállán lógó ütött- kopott puska sehogyan sem illett hozzá. Andrejre pillantott, majd megkérdezte: — Keres valakit az elvtárs? Andrej egy szempillantás alatt végigmórte a karszalagos férfit. Nem, nem titkos- rendőr. Miután meggyőződött erről, bátran megkérdezte: — Hát itt meg mi van? Elgázoltak valakit, vagy fülön- csíptek egy zsebtolvajt? A puskás férfi komoran a palota felé sandított, s ingerülten így válaszolt: — Mi az, kiskatono, az égből pottyantál ide? Ez aKse- szinszkaja-palota ... A bolsevikok szállták meg. Andrej elnevette magát. Tehát minden rendben van, bemehetek. Beverekedte magát a ház előtti tömegbe, s a bejárathoz furakodott. Ráförmedtek. lehordták, de ő makacsul törtetett előre. A tornácon megállította egy magas. munkás kinézésű legény, a viborgi városrészből való lehetett, övén pisztoly lógott. Andrej gimnasztyorkája zsebéből előhúzta megbízólevelét. A legény végigolvasta, majd barátságosan elmosolyodott: — Menj csak! Derék dolog! Bemész a terembe, ott majd megkérded valakitől. Andrej belépett az előcsarnokba. Itt ugyanakkora tömeg volt, mint az utcán. A lépcsőn papírkötegekkel hadonászó emberek száguldoztak, hármasával ugrálták át a lépcsőfokokat. Lehetetlen volt valamit is megkérdezni tőlük. Jöttek a Vasziljevszkij- sziget és a viborgi Városrész gyáraiból és üzemeiből, a Körcsatornán túlról, LigovkábóL Volkovból, Golodajból, a kikötőből, a páncélautós és gránátos hadosztálytól, a balti flotta téglabörtönéből. Jöttek határozatokkal, követelésekkel, a dolguk után, vagy csak úgy egyszerűen, hogy megforduljanak ezekben a forrongó helyiségekben. beszívják eleven, vihart jósló levegőjüket. Ide hozták, páncélautón Lenint, a Finn-pályaudvarról, aki pihenés nélkül azonnal bekapcsolódott a harcba. Ezeket az ablakokat lőtték éjszakánként a Péter—Pál-erőd- ből, s ide érkeztek a harag és félelem névtelen levelei is. Ez az épület volt a proletáriá- tus nagy háborújának főhadiszállása. AndrejJ befurakodott egy nagy, világos terembe, amelynek üvegfala a télikertre nézett. Néhány asztal állt a teremben, s a mögöttük ülőket sűrű gyűrűbe fogták a látogatók. Andrej zavarodottan körülpillantott, nem tudta, kihez forduljon, kit kérdezzen. S ekkor az egyik oldalajtón szürke ruhás, alacsony növésű férfi sietett be. kezében papírlapot tartott. A többiekkel eljentétben nyugodtan lépdelt. Kis bajsza alatt ajka mozgott, mintha magában olvasná, ami a papíron van. Az arca furcsán ismerősnek tűnt. Andrej tői néhány lépésnyire megállt, s körbepillantott a zsibongó termen. Andrej az alkalmat felhasználva megszólította: — Hallgasson meg. elvtárs. Kihez forduljak? A frontról jövök. Elhoztam a hadosztály kitüntetéseit a „Szoldatszkaja Pravda” pénztárának. De itt akkora a fut- kosás, hogy azt sem tudom, hol a fejem. A férfi hunyorított, majd szelíd mosollyal végignézett Andrejen. — Aztán sok van-e a György - keresztből? — kérdezte kissé raccsolva. — Van vagy kilencszáz. Több mint egv púd. A szürke ruhás férfi eine vette magát. — Nem rossz. .. Egész kis bank. Kézen fogta Andrejt, s a télikert dombjához vezette. — Mihail Vasziljevics — mondta. — Itt ez az elvtárs, egyenest a frontról jött. Elhozta élvtársai kitüntetéseit a „Szoldatszkaja Pravda” részére. Egy egész zsákkal. Vegye át tőle, s beszélgessen el vele, mi a helyzet a fronton. Az asztalnál ülő katona megkérdezte Andrejt, honnan, mikor érkezett, melyik hadosztálytól. A zsák láttán elcsodálkozott, s megkérte, állítsa a falhoz. — Nem lopják el?y — Nem.- Amíg itt'ülök, legyen nyugodt... — nevette el magát Mihail Vasziljevics, s tovább beszélgetett Andrej- jel, aki nyugodtan és pontosan válaszolt kérdéseire. Egyes válaszait Mihail Vasziljevics feljegyezte noteszébe. majd megkérdezte, sokáig marad-e Petrográdban. — Elutazása előtt szaladjon be, egy kis irodalmat kap tőlem — fejezte be a beszélgetést s a kezét nyújtotta. — Én még azt is... nem lehetne-e valahogy Lenin elvtársat is látni? Mihail Vasziljevics csodálkozó szemmel pillantott rá. — Hiszen az elvtárs éppen az imént látta. — Hol? — kérdezte Andrej értetlenül. — Vele jött ide hozzám. Lenin elvtárs ismertetett össze bennünket. Keserű hang öntötte el Andrej szívét. Nagyot sóhajtott, s ráförmedt Mihail Va- sziljevicsre. — Hát mi az ördögnek nem mondta előbb! l\/f ihail Vasziljevics fel- kapta fejét, már épp meg akart haragudni, de meglátta Andrej elkeseredett arcát, s elnevette magát. — No, te csodabogár — mondta. — Hát honnan tudtam volna, hogy nem ismerik egymást. Kéz a kézben jöttek, gondoltam, barátok. Semmi baj, ne búsúljon. Jöjjön ei este. Vlagyimir Iljics beszédet mond az erkélvről. Akkor majd nemcsak láithatja, de hallhatja is őt Andrej eltávozott az asztaltól, s a kijárat felé törtetett. Figyelmesen méregette a szembejövőket. Azt remélte, talán még egyszer megpillantja Lenint. Többet azonban nem látta. Mérgesen hagyta el a palotát, ebédelni ment. De elhatározta, feltétlenül visszajön s végigállja, ha kell az egész éjszakát is, csakhogy hallhassa Lenint. Fordította: Földeák Iván • Borisz Lavrenyov. Az 1959- ben elhunyt, ma már klasszikusnak számító szovjet prózaírónak eddig négy könyve jelent meg magyarul, ö a szerzője „A negyvenegyedik” című kisregénynek, amelyből film is készült. MALÉV: Új gépek — új menetrend Kék-fehér kényelmes ka- rosszékek, szépen formatervezett belső berendezés, kellemes hatású lámpák, kedves mosolyú egyenruhás lányok — a MALÉV most újjáalakított Dorottya utcai jegyirodájában. Rövidesen átadják a MALÉV Air Tours ki utazási csoportjának ugyancsak Dorottya-utcái helyiségét. A télen átépítik a Váci utcai MALÉV-irodát, s folyik a Ferihegyi repülőtér utasfogadó épületeinek bővítése, korszerűsítése is. Mindez nem független attól, az egyre bővülő, gyarapodó forgalomtól, amelyet a MALÉV lebonyolít. Csak számokkal illusztrálva: 1973-ban 394 ezer utast és 6,6 millió kiló árut szállítottak a MALÉV gépei. Az idén október 1-ig 387 ezer utast és 6 millió kiló árut. S ez rekordteljesítménynek számít. Ugyancsak kiemelkedő a Ferihegyi repülőtér forgalma is: tavaly 984 ezer utas fordult meg itt, g az idén az év első 9 hónapjában máris több, mint egymillió volt az utas- forgalom. Érthető tehát, hogy a MALÉV növeli repülőgépállományát is. A jövő nyári forgalomra számítva még az idén két TU—134/A gép kezdi meg a repülést. S jövőre újabb három TU—134-es repülőgépet vásárolnak. Már megkezdték a földi- és légiszemélvzet képzését, oktatását. S mert egyre több az áruszállítási igény, — néhány gépet átalakítanak ilyen célokra. Újdonság lesz a rövidesen életbelépő automatizált hely- foglalási rendszer, — amely az utazóközönség gyors, kulturált kiszolgálását segíti. A némileg csökkentett feli forgalom mellett már készül a vállalat a jövő évi nyári forgalomra, műszaki fekon- strukcióval, szakemberképzéssel egyaránt. Képünkön: A Ferihegyi repülőtéren indulás előtt a TU—154-es repülő- gén. PÁRBESZÉD ÉS VERSENY A LEGFONTOSABB kedvező és ható folyamat napjaink nemzetközi fejlődésében: a békés egymás mellett élés irányzatának megszilárdulása. Olyan jelenség ez, amely elválaszthatatlan a nemzetközi erőarányokban a hatvanas évek végén történt nagyerejú és mélyreható eltolódásoktól. A békés egymás mellett élés érvényesülése a legutóbbi évtizedben tartós és nagy horderejű változásokat hozott. Némelyek egyszerűsítik e kérdést, akkor, amikor csupán a legfontosabbat említik: azt, hogy a nukleáris katasztrófa rémképe, amely a hatvanas évekig az atomfelhő árnyékában élő emberiség létére-tudatára nyomasztóan rátelepedett, távolabb került tőlünk. Nemcsak erről van szó! Nincs a nemzetközi életnek egyetlen olyan fontos területe, nincs a világnak olyan térsége, ahol a legutóbbi évtizedben a haladás és a béke erői javára ne következett volna be jelentékeny változás. Ezt tapasztaljuk például, ha a világpolitika egészére ható szovjet—amerikai kapcsolatokat vesszük szemügyre. Tíz éve e két ország viszonyát még a feszültség jellemezte,- s e viszony az egész nemzetközi helyzet élességét és veszélyességét fejezte ki. 1974-re : viszont kapcsolataikra már alapjában hatott az enyhülés, és olyan egyezményrendszer alakult ki köztük, amely a kritikus helyzeteket — így az amerikai elnökválasztás próbáját/ — is kiállta. Elmondható: az utóbbi években teremtett és 'szélesülő szovjet—amerikai kapcsolatok az enyhülés lendítőerejévé váltak. Diplomamunka Szokatlan környezetben védte meg diplomamunkáját Vlagyirrtir Tyerebun, a Minszki' Iparművészeti Főis* kola végzős hallgatfója. A hagyományos katedrát ez alkalommal a fiatal művész alkotásának, egy emlékműnek a talapzata váltotta fel. A szoborkompozíciót (Gyászoló a.n,ya hozzád múló gyermekével) a fasiszta megszállók ellen harcoló belorusz falu, Dalivá lakóinak emlékére készítette. " A „kitűnőre” értékelt monumentális i diplomamunka „bírálói” között ott voltak a környező falvak lakói és a hajdani ütközetek veteránjai is. Képünkön: a diplomamunka. Említhetnénk más’ példákat is. Európa megosztottsága még egy évtizeddel ezelőtt is megváltoztathatatlannak látszott. Az idén már nem beszélnek német kérdésről: az NDK állami létét általánosan elismerték, s az NSZK-ban olyan kormányok kerültek hatalomra, amelyek elismerték az NDK-t, s az alkotó együttműködést szolgálván rendezte kapcsolatait a Szovjetunióval és Európa többi szocialista országaival. Az év végére bizonyára haladást könyvelhetünk el az európai biztonsági értekezleten is: bízhatunk benne, hogy sikerül a legmagasabb szinten befejezni a konferenciát. Azt azonban tisztán kell látnunk: a békés egymás mellett élés napról napra jobban tapasztalható érvényesülése nem jelenti az enyhülésnek „sima diadalútját”, hogy a lapok címoldalai most már csak kedvező eseményekről fognak hírt adni. A chilei gyalázatos fasiszta puccs egyértelműen példázza, hogy a szélsőséges reakció erői — nem utolsósorban azok a csoportok, amelyek mögött nemzetközi monopóliumok, katonai érdekcsoportok állnak —, minden alkalmat és lehetőséget felhasználnak. Mégis: nem véletlen, hogy Európában az utóbbi időben két szélsőséges fasiszta jellegű rendszer — a lisszaboni és az athéni — is letűnt; a fran- coisták lába alatt is forró a talaj. A békés egymás mellett élés politikájáról gyakran azokkal vitázunk, akik nem értik meg annak lényegét. A nemzetközi kommunista mozgalomnak a legkülönfélébb opportunista nézetekkel kell ideológiai harcot vívnia. Ezek a nézetek elvetik a békés egymás mellett élés elvét („baloldali” opportunizmus), vagy úgy fogják fel (jobboldali opportunizmus), mint kibékülést, ideológiai kompromisszumot az imperializmussal, mint eltávolodást a munkásosztály nemzetközi kötelezettségeitől, lemondást a forradalmi harc és a nemzeti felszabadító mozgalmak támogatásáról! A BÉKÉS egymás mellett élés marxista felfogása szerint az is az osztályharc sajátos, — nemzetközi — formája, amely összefügg az objektív feltételek változásával, a népek küzdelmével a békéért, a progresszív erők harcával a társadalom átalakításáért. Az ellentétes társadalmi rendszerű államok békás egymás mellett élése gyakorlatilag lehetetlen lenne, ha kizárná konkrét kérdésekben a politikai kompromisszumokat. A kompromisz- szumok határait eleve megjelölik a béliés egymás mellett élés- feltételei: a népek szuverenitása, a nemzetközi biztonság tiszteletben tartása, a népek belügyeibe való be nem avatkozás. A kompromisszumoknak az a sajátos-( ságuk, hogy, noha, nem oldják meg teljesen a feladatot, de segítik a nemzetközi kapcsolatok fő tendenciájának, az enyhülés irányzatának fejlődését. Ez pedig érdeke minden haladó. békeszerető erőnek. Van egy terület, amelyen nincs lehetőség kompromisz- szumokra épp azért, mert ezen a területen nincs békés egymás mellett élés: ez az ideológia. Az osztályharc egész története azt erősíti meg, hogy az ideológiai kompromisszumok valójában ideológiai és politikai kiszolgáltatottságot jelentenek. Az adott osztály céljait és érdekeit kifejező ideológiai elvek feladása együtt jár az áttéréssel egy másik osztály álláspontjára. Napjainkban az ideológiai harc szerepe és súlya növekszik, ez a küzdelem az előtérbe kerül. A technikai eszközök tökéletesedése, a modern tömegtájékoztatás, hírközlés szinte korlátlan lehetőségeket kínál. Nyugaton nagy reményeket fűznek a hírközlési technika haladásához, s igyekeznek a sokasodó kapcsolatok különféle formáit saját céljaikra felhasználni. Arra számítanak, hogy az áruforgalom növekedésével együtt ideológiájukat, antimarxista nézeteiket is szeles körben exportálhatják a szocialista országokba, hogy felszíthatják az önző, nacionalista szándékokat, megbonthatják az internacionalista egységet. Bizonyos nyugati diplomáciai köröknek az eszmék állítólagos szabad áramlása ügyében kifejtett erőfeszítései mögött — például Genfben — tulajdonképpen az a szándéka húzódik meg, hogy intézményesíthessék saját hatásukat a szocialista országok' népeire. A LENINI külpolitika — a feszültség enyhítése és a békés egymás mellett élés fejlesztése — feltételezi a különféle ellenséges elméletek és eszmék ellen, a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség alapelveinek védelmében vívott aktív és elvi harcot. Feltételezi azt is, hogy most már nemcsak igazunk, hanem sikereink tudatában is — amelyeknek ellentétéül a tőkés világ nagyerejű válságjelenségei szolgálnak — mind aktívabban lépjünk fel. Hogy ne csak az imperializmus politikáját. „morálját” és propagandáját leplezzük le, hanem messze hangzó szóval hirdessük —, az érvek és a tények erejével —, hogy a szocializmus nemcsak a termelés gyorsabb fejlesztésében állja az összehasonlítást a ’ tőkésországokkal (pedig ez sem kis dolog: a KGST ma a föld . leggyorsabban fejlődő ipari körzete), hanem állja a versenyt más „pályákon” is: biztosítva az ember jogát munkához, pihenéshez, személyiségének kifejlődéséhez, s az emberhez méltó életformához. Vajda Péter NQGRÁD — 1974. november 7., csütörtök !
