Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)

1974-11-05 / 259. szám

I \ f» ZIM legjobb brigádja 1 i T/> v> /> !////////////,vjy//////< v//’// 1!)64-ben alakult meg és azóta tízszer nyerte el a ySzóeialista Brigád" címet a Konsztantyin Feoktyisztov- rol elnevezett műszaki brigád. A ..kezdet” óta kétszer nyerték el az aranyjelvényes szocialista brigád, és háromszor a „Vállalat Kiváló' Bri- gidja” elmet. Ez évi vállalásukat már szeptemberre tel­jesítették, és a pótfelajánlást is. A kongresszusi munka­versenyben kimagaslóan az első helyezést érték el. A brigád célul tűzte ki, hogy az év végéig elérik az égvmillió forintos gazdasági eredményt. Martonka Ferenc és Sándor István brigádvezető tervdoku­mentációt ellenőriz A brigád legeredményesebb A brigád egyik alapító tagja, újítója Dächer Béla Mahanek György ( Rétéi Ferencnek nagy szerepevan az új gyártmányok beve­zetésében A brigád legfiatalabb tagja, Bacsa Tivadar, munkájára so­ha nincs panasz — Bábel László képriportja — Inhét a szerkesztőséiben Hol vagytok fiatalok l Nógrád megye mezőgazda- sági üzemeiben is gondot je­lent a tagság magas átlag- életkora, az utánpótlás bizto­sítása. A közelmúltban a me­zőgazdaságban dolgozó fiata­lok problémáiról, munka- és életkörülményeik alakulásá­ról, a gazdaságban előttük ál­ló lehetőségekről, a munká­ba állás tapasztalatairól foly­tattunk eszmecserét szer­kesztőségünkben. A beszélgetés résztvevői: Hlavacska Gyula, a Cserhát és Karancs Hegyvidéki Ter­melőszövetkezetek Területi Szövetségének munkatársa, dr. Gyöngyösi István, a megyei tanács mezőgazdasági osztá­lyának csoportvezetője, a KISZ megyei végrehajtó bi­zottságának tagja, Sótér Mik­lós, a ceredi termelőszövetke­zet KISZ-titkára, Vájná Ta­más tsz-elnök és Molnár Pál párttitkár Palotásról. Kevesen jelentkeznek A megye termelőszövetke­zeteiben jelenleg mintegy 3100 fiatal dolgozik. Minden har­madik agronómus és minden ötödik vezető beosztású har­minc éven aluli. A számoknál maradva: az idén 3100-an fe­jezték be tanulmányaikat az általános iskolák nyolcadik osztályában. Mezőgazdasági pályára mindössze ötvenhár­mam jelentkeztek. A nehéz­ségek tehát, már a pályavá­lasztásnál kezdődének. A ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a szülők többsége „mu­musként” emelegeti a növény- termesztői, vagy állattenyész­tői munkát. Való fgaz, a termelőszövet­kezetben nehezebb dolgozni, mint például az ipari üzemek­ben. Elsősorban a munkahe­lyi körülmények javításában ván lemaradás. Emellett azon­ban a mezőgazdasági munka időnként áldozatvállalást, le­mondást is igényel. A kedvezőtlen tényezők nem nagy vonzerővel hat­nak a pályaválasztás előtt ál­ló fiatalokra. Sőt! Jelenleg Nógrád megye gazdaságaiban 1590 szakmunkás dolgozik, s ez 40—45 százaléka a képzés­ben részt veiteknek. A töb­biek más területen kerestek munkalehetőséget. A friss, szakképzett erőkre mind nagyobb a szükség a mezőgazdaságban. Mit tesz­nek ezért a szövetkezetek? Csak addig nyújtózkodhat­nak, ameddig a takaró ér, az­az, amit az anyagi lehetőségek engednek. A legtöbb helyen ma már öltöző, fürdő, kultu­rált személyszállító eszközök állnak a dolgozók, köztük a fiatalok rendelkezésére. A ti­zenkét szakosított szarvas- marha- és két sertéstelepen különösen jó a helyzet. Be kell azonban vallani, hogy a szociális létesítmények épí­tése, ha a fejlesztésről esik szó, nem a legelső helyen sze­repelnek. Termelőszövetkeze­teink kétharmada kedvezőt­len adottságok között termel. Ezáltal a szociális ellátottság javítása az üzemek kisebb részére összpontosul A? utóbbi években nem­csak a termelés és a dolgo­zókkal ' szembeni követelmé­nyek emelkedtek, az igények is megnőttek. A legutóbbi if­júsági parlamenteken, mint például Cereden is, felvető­dött az üzemi étkeztetés fel­tételeinek megteremtése. Ma még egy kézen meg lehet szá­molni, hol tartanak fenn üze­mi konyhát: Nőtincsen, Dej- táron, Nógrádon és Karancs- lapujtőn tudták megoldani a dolgozók étkeztetését. Támogatni kell Ha hiányos a szociális ellá­tás: felmerül a tsz-vezetők- ben, hogy miként gondoskod­janak az utánpótlásról? Az élet arra kényszeríti őket, hogy jobban megfizessék a fiatalok munkáját. Vajon ez a helyes megoldás? Azért, mert valaki fiatal, még nem érde­mel külön előnyöket! Ez fe­szültséget okozna az idősebb dolgozókkal szemben. Ennek ellenére nem panaszkodhat­nak a fiatalok a mezőgazda­ságban. Keresetük általában kielégítő. (Cereden az egy éve végzett szakmunkáslányok havi jövedelme két és. fél ezer forint felett van.) Hoz­zá kell azonban tenni, hogy naponta 10—12 órát is dol­goznak, s egyes munkaterüle­teken a vasárnap sem sza­bad, pedig a fiataloknak egyéb igényei is vannak: szórakozás, sportolás, kirándulás. A ter­melőszövetkezetek erejükhöz mérten tesznek ennek érde­kében. Ifjúsági alapok létre­hozásával, üdültetéssel, kö­zös kirándulások szervezésé­vel. Mátramindszenten pél­dául a továbbtanuló fiatalok évente 1000—1500 forint se­gélyt kapnak. Máshol a lakás­építést támogatják kedvez­ményes fuvarral, kamatmen­tes kölcsönnel, építőanyag, gal. Megyénkben az elkövetkező években a mezőgazdaságban a jelenleg 24 százalékos foglal­koztatottság 15 százalékra csökken. Az iparszerű terme­lés feltételeinek megteremté­sével, nagy teljesítményű gé­pek alkalmazásával, a leg­újabb technológiák megho­nosításával egyidőben gon­doskodni kell a személyi fel­tételek biztosításáról is. Pa­lotáson tervszerűen foglal­koznak a szakmunkás-után­pótlással. Tizenötezer forin­tos alapot hoztak létre e cél­ra. Az általános iskolákkal való jó együttműködéstől is sokat várnak. Ügy tervezik, hogy az egyetemről, főisko­lákról gyakornokokat fogad­nak, akik közül többet végle­gesen is alkalmazhatnak majd. A tervek között szolgálati la­kások építése is szerepel. Ha a fiatalok látják, hogy törőd­nek velük, erősebb szálakkal kötődnek a közöshöz. Cere­den bevált módszer, hogy KjSZ-taggyülésen a mező­gazdasági munkában élenjá­ró fiatalok jutalmat kapnak. Az ifjúsági parlament nyo­mán a vezetőség külön bi­zottságot hozott létre, amely az ifjabb generáció sajátos problémáival foglalkozik. (130 harminc éven aluli dolgozót tartanak nyilván.) A termelőszövetkezetekben dolgozok 7,4 százaléka tarto­zik a fiatalok közé me­gyénkben. Az arányon a kői zeljövőben javítani kell. A módszerekben nagy a válasz­ték ugyan, de minden út azonos gondokhoz vezet: szo­ciális létesítmények, munka­idő-csökkentés, az életkörül­ményeken való javítás. Több­ről van szó, mint egyszerű kedvcsinálásról; a mezőgazda­ság jövőjéről. A képzettségnek megfelelően Vannak azonban könnyen elhárítható problémák is. Az egyik gazdaságban a fiatal agrármérnök negyedévenként új beosztásba került, nem a, képzettségéhez" illő helyekre. Máshol átszervezés következ­tében négy szakmunkáslány­ról mondtak le, holott a ter­melőszövetkezet ösztöndíjasa­ként tanultak, s lehetne so­rolni tovább. Foglalkozni kell a mező- gazdaságban dolgozó fiata­lokkal! Ebben a 1 KlSZ-aíap- szervezetek jelentős szerepet játszhatnak, már ahol van ifjúsági szervezet. Bőségesek a tennivalók, hogy „megfiatalodjanak” a termelőszövetkezetek. Az an- kéton elhangzott tapasztalatok arra mutatnak, hogy komo­lyan foglalkoznak minde­nütt a | problémákkal, s talán nem kell sok idő ahhoz, hogy a kérdésre: hol vagytok, fia talok? — a mezőgazdaságból is erőteljesebb válasz hangzik itt vagyunk! Sz. Gy. Ssnhmunliás'’ vis»gán A szakmunkásképzésről szóló törvényerejű rendelet lehetőségei alapján éven­ként három a>lk? lommá! szerveznek szakmunkásvizs­gát a megye' szakmunkáskép­ző intézeteiben,. Így történt legutóbb Nagybatonyban, a 209. sz. Ipa­ri Szakmunkásképző Inté­zetben, ahol csaknem fél- száz zömmel munkaviszony­ban álló betanított dolgozó cett. szakmunkásvizsgát szer- keaetlakatos. hegesztő és gé­pi forgácsoló szakmában. A szakmunkás vizsga a* írásbeli dolgozatok készítésé­vel kezdődött. A zsúfolt „zsi­bongóban” szakmai, műszaki, társadalmi ismeretekkel kap­csolatos kérdések vetődtek Sei. aiz iftt-ott már őszülő ha­lán,tétkú munkások között. Munkások, lányok és asz- szonyok, akik három napra ietették a szerszámot munka­helyükön. félretették csialadi gondjaikat. Tele viasgaláz- zal, hasonlóan, mint fiatal­jaink, akiknek a tanulás el* sőrendű feladatuk. A komolv munka azonban csak ezután kezdődött. A szerkezetlaika- tos, hegesztő és a gépi for­gácsoló szakmunkásvizsga bizottság megkezdte munká­ját. Gyors, határozott, utasí* tások hangzottak el. A fiata­lok egy, az idősebb munká­sok két csoportban kezdték meg írásbeli feladataik meg­oldását. A követelmények nehézségi fo^ia megegyezik a nappali tagozatos tanulókéval. Az or­szágos szinten kiszabott fel­adatot' négy óra alatt kellett teljesíteni,, minden szakmára vágyónak, A vizsgázók kö­zött voltak, akik rövidebb idő alatt elkészültek. Elsők között váltottunk szót 'farnócziméval. aki el- rhondottía, hogy a MEZŐGÉP kisterenyei gyáregységéből jött. Ez a második vizsgája az idén. Most elektromos tar­goncát vezet. Az órabére 11 forint. Elégedett. Ezt a vizs­gát ráadásnak tekinti. Bízik abban, hogy a munkahelyén így jobban eligazodik a kü­lönféle feladatokban, Később a .beszélgetésibe be* kapcsolódott Berze Ferenc hegesztő csoportvezető. '.és Pravecziki Ferenc lakatos, a Ganz-MÁVAG mátrainováki gyáregységének dolgozói. Mindketten túl a negyvenen. Néhány eve még bányász- kodtak a Csurgó-aknában. A gyárnál rövid idő alatt megszerették a lakatos és he­gesztő munkát, társaikkal együtt. Így szánták rá magu­kat a szakmunkásvizsgára. Csendes, szerény, kitartó em- oerek. (danyi) Csfflaqtalan alatt RAJTAÜTÉSSZERŰEN sö­tétedett be. A falvak házaiban apró fé­nyek gyúltak. A kéményekből füstcslkok kígyóztak az ég fe­lé. Megszokott szombat este, látszólag nem különbözik a többitől. Vagy mégis? A faluszélen, dombok kö­zött és laposan reflektorcsó­vák ölelkeznek, Zetörok mo­noton zúgása töri meg a hi­deg csendet. Kezüket fázósan dörzsölgető emberek topognak a forgókban, míg meleg teát nem emelhetnek ajkukhoz. Nem számít sem a sötét, sem a hideg. A jövő évi kenyér miatt a nagy igyekezet. Vetnek... A hajlat aljában Pulai La­jos cigarettázik. — Eltört a vontatórúd, be­vitték ' hegeszteni a műhelybe — magyarázza a karancslap- újtöi termelőszövetkezet trak­torosa a vontató oldalának tá­maszkodva:’ — Éjjel-nappal megyünk. Ilyenkor nehezebb a gépnek is. Nyolcszáz méterrel arrébb a hallgató erdő mellett Mol­nár Pál hajt, háta mögött Tóth Ferenccel. A farosnak meg sem kottyan a völgyben megszorult csípős szél. A ve­zetőnek sem, aki több mint húsz éve ül már traktornye­regben. — Ilyen cudar időre nem emlékszem — mondja. — Az embernek ki kell bírni, nincs mese... Kishartyánban az éjszakai ügyeletes, Kakuk Emil únja magái. — Éppen indulni akartam a gépekhez. A vetésterület 270 hektár, s még 180 hektáron hátravan a munka. Ha min­den jól megy, szerda körül végzünk. Azt mondja: végzünk! A fiatal szakember gépre ül, sőt, a nagy szükségben a tsz-elnök is. „Saját erőből” biztosítják a váltást, a szó legigazíbb ér­telmében. A nagybátonyi termelőszö­vetkezet mátraverebélyi ma­jorjában már csak Tóth Jó- zsefné van talpon a kapuban. — Talán az irodában talál­nak valakit! Az iroda ablakai sötétek, csak nagyon távolról hallani, hogy valahol dolgoznak a gé­pek. A pásztói határban sem tét­lenkednek. Liptai Mihály, ifjabb Lu­kács Árpád, Arminiezki Jó­zsef, Szoó József — traktoro­sok és farosok öt perc pihe­nőt megengedhetnek maguk­nak. Az ágazatvezető, Alapi Sándor is köztük van. — Száz hóiddal végeztünk, még kétszer ennyit1 kell vet­ni. Megy a munka, csak eső ne essen' Nem. messze a tsz-földtől, az állami gazdaság területén, nyolc fénylő pont közeleg az út felé. Pislognak, mint meg­annyi szentjánosbogár. Egyik­másik vezető erősebben lép a gázpedálra, nehogy a töb­biek „elaludjanak”. — A Vörös Csillag Szocia­lista Brigád tagjai — mutat­ja be társait Csirmasz Gá­bor: — kongresszusi válla­lás, hogy időben és jól elve­tünk. 1 Megmérték: a tábla 3650 méter hosszú. Mind a két vé­gén „tankolnak”, mert a ma­got eszi a föld. — Fáznak? — Aki nem dolgozik, fá­zik! — hangzik a maguk vá­lasza. Zoller András, Halász Fe­renc és Vojtek Gábor zsáko­kat pakolnak vontatóról von­tatóra. x ­— Hetven mázsát hoztunk ki. Hajnalig elég lesz a vető­mag — mondják. Nemcsak a traktorosok van­nak talpon. Vincze István, a párt . járási bizottságának tit­kára, dr. Varga József és Hrá- gyel Mihály pártmunkások a körülményekről faggatják a vetőket. — Fagy nincs, tea van! — Megszoktuk, nem először vagyunk kinn. — Az álom, messze kerül bennünket — hangzanak a vá­laszok, s jólesik nekik, hogy figyelik munkájukat. Űjabb kilométerek után az ecsegi éjszakában Takács T László csúcstitskár tart haza­felé: — Négy gép vet, három kombájn a kukoricatáblában dolgozik — újságolja. Sze­mében a fáradtság jeleit te­het felfedezni. ★ A paiotási termelőszövetke­zet központi majorjában a fő­városból érkezett munkások tartják a „frontot”. Napköz­ben a cukorrépaföldön áll­tak helyt, most szálláshelyü­kön ultiznak. Gyalog György. Hauzer Pé­ter, dr. Duda Attila a III. ke­rületi Építőipari és Szállítási Vállalattól jöttek: — Nem víkendezni, segíte­ni — mondja Gyalog György. Életükben először szedtek répát, de örökre megtanulhat­tak. . A bágyoni határban a vető­gépek mennek. Már vasárnap van, negyed egy múlt. A fa­rosok jól látnak, a pilóták is. Most jön a kritikus időszak, amit a legnehezebb átvészelni a szervezetnek. — AZ 1049 hektárból 55 százalékon végeztünk a vetés­sel —: újságolja Vájná Tamas tsz-elnök. A hat gép egymás mellett dolgozik. Nem látni a távol­ságot csak a fénykévéket, amelyek a csillagtalan ég alatt faladnak, mint „mozgó­csillagok”. A jövő évi kenyérért — gé­pek és emberek. Szabó Gyula NÓGRÁD — 1974. november 5., kedd 3 i t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents