Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)
1974-11-03 / 258. szám
Negyvenöt éve történt Az 1929-es bányászszírájk előkészítéséről, lefolyásáról, tanulságairól Pothornik József, az IU1SZB9V* KB tagja A 45 évvel ezelőtti országos jelentőségű Salgótarján környéki sztrájkról szeretnék alábbiakban beszámolni. Szándékom megvalósításában szerzett tapasztalataim alapján — emléket állítsak a harcokban résztvevőknek. ' Az 1929-es események kifejtése előtt szükséges a magyar munkásmozgalom szempontjából is jelentős 1928. pártkonferencia előkészítését és lefolyását felidézni, mert döntő mértékben járult hozzá a következő évi sztrájkhoz. Az előkészítés a KMP Központi Bizottságának kezdeményezésére — a Nógrád megyei munkásmozgalom sikereire alapozva, a salgótarjáni iparmedencében tevékenykedő kerületi bizottság hatékony közreműködésével — indult meg. A 1928. március 1-re összehívott pártkonferencián a KMP Központi Bizottságából Kun Béla, Orosz Nándor, Révay József és Lukács György, az iparmedencében működő kommunisták képviseletében Eppich Ede, Hován József, Kakuk József, Kupka József, Miskei Sándor, Sulyok András, Tardos Árpád és e sorok írója volt jelen. A kétnapos konferencia, amely Losoncon dr. Herz Sándor fogorvos rendelőjében zajlott le — az iparmedence illegális pártsejtjeinek kerületi bizottságának tevékenységét, a kommunisták legális munkásszervezetekben folytatott munkáját elemezte. Foglalkozott a mozgalom továbbfejlesztésének lehetőségeivel, a feladatokkal. Kun Béla tájékoztatója után e sorok írójának részletes beszámolója következett. A tájékoztatót és a beszámolót vita követte. Ezt követően az alábbi határozatokat fogadtuk el: 1. A kommunistáknak át kell venniök a szakszervezetek vezetését, be kell épülniök a szakszervezetekbe, hogy kibuktathassák a jobboldali vezetőket, és biztosítani kell a szakszervezetekben a következetes forradalmi irányvonalat. 2. Az ország valaipeny- nyi bányaterületén meg kell szervezni az illegális kommunista sejteket. 3. Rendkívüli bányászkongresszust kell előkészíteni. 4. Ezt megelőzőleg elő kell készíteni az országos bány ászsztr áj kot. 5. A kongresszuson az általános sztrájk mellett biztosítani kell a szavazatok többségét. 6. Győzelemre kell vinni a bányászok 15 százalékos bérkövetelését. (Ez nemcsak egyszerű gazdasági követelés volt, hanem a párt taktikai lépése azért, hogy a gazdasági harc által bevonja a széles bányásztömegeket a párt politikai céljai megvalósításába.) A pártkonferencia határozatának szellemében a baglyasalji pártszervezet — ahol ebben az időszakban a kerületi bizottság működött — kapta feladatul az összeköttetés megteremtését más bányavidékek baloldali munkásaival azért, hogy az országban egységesen követeljük a jogtalan büntetések (levonások) eltörlését, és az átlag 15 százalék béremelést. A konferencia döntése alapján kezdődött meg a megyében működő pártsejtek vezetőinek a tájékoztatása, feladataik meg hat ár Ot zása. Ezzel szinte párhuzamosan az ország más bányavidékein tevékenykedő kommunisták, szervezett bányamunkások körében a határozatokból eredő tennivalók megbeszélése elkezdődött. A feladat megvalósítását azzal segítették, hogy a konferencián részt vevő megyei küldötteket, és a kerületi bizottság más tagjait megbízták a határozatból eredő konkrét feladatok ismertetésével. Így kerültem Pilisvörösvárra és vidékére. Sulyok András Komlóra, Várpalotára, Alsógallára, Felsőgallára, Eppich Ede Tatabányára, Eppich Albert Dorogra, Furák András, Hován József, Kátai Rezső és Lovász József Salgótarjánba, illetve az iparmedencébe. A losonci pártkonferencia után az első jelentős sztrájkra -1928 őszén került sor, a konferencián is jelentős hangsúlyt kapó béremelés érdekében. A bányaigazgatósághoz eljuttatott kérelmek nem találtak meghallgatásra. Róth Flóris bányaigazgató csupán ígérgetett. Dr. Sztranyavszky Sándor pedig arra hivatkozott, hogy az ország helyreállításához áldozatvállalásra van szükség. Hatástalanok maradtak a különböző szervekhez benyújtott kérelmek, a küldöttségjárások sem hozták meg a kívánt eredményt így november 19-én és 21-én ’ a szénmedence mintegy 500 bányásza abbahagyta a munkát A baglyasalji bányászok 1929 tavaszán ismét sztrájkba léptek, mivel a bányaigazgatóság a kommunista vezetőket azonnali hatállyal elbocsájtotta. Csak a munkások erőteljes, egységes fellépésének hatására vették alkalmazásba az el- küldötteket. A kommunisták által 1929 márciusára tervezeti újabb országos bérmozgalom beindítása, a nagyarányú elbocsáj tások, a pártsejtekben bekövetkezett lebukások, a brutális hatósági kínzások és fogva tartások, a jobboldali szociáldemokraták, és áruló szak- szervezeti vezetők aknamunkája, valamint a nem elég körültekintő előkészítő munka miatt lehetetlenné vált. A bérkövetelésekért folytatott harcot ezért 1929 őszére halasztották. A bányászok, sérelmeik orvoslására — és egy országos sztrájk megindítására — próbálták a szakszervezetben dolgozó kommunisták, és a baloldal képviselői felhasználni a november 1—2-re összehívott rendkívüli bányászkongresszust. A februárban megtartott kongresszuson ugyanis Peyer -TCárolyéknak sikerült a baloldal támadásait kivédeni. A rendkívüli kongresszuson akartuk leváltani — elvtelen, megalkuvó, áruló politikájuk miatt — a szakszervezet jobboldali vezetőségét. A kongresszus első napján az általános sztrájk elfogadása került napirendre. A határozati javaslat alapján az országos sztrájk megkezdődött. Salgótarjánban mái november 2-án leálltak a bányaüzemek munkásai. Az általános sztrájkra vonatkozó határozat megszavazásában Peyer Károly nem nyugodott bele. Az ebédszünetben tárgyalásokat kezdett elvbarátaival, és az ingadozókkal. Nem mulasztotta el a hatóságok igénybevételét sem. A délutáni ülés már rendőrök, jogtanácsos és fogalmazó jelenlétében zajlott Peyer — miután erősítést kapott — kifejtette, hogy nem tartja helyesnek a kongresz- szus délelőtti határozatát. A követeléseket — szerinte — más módszerekkel is telje- síttetni lehet. Azt fejtegette, hogy mérlegelni kell a helyzetet, várni arra, hogy a bányászok kérését maradéktalanul teljesíteni tudják. Ezek után ismét szavazásra tette fel a kérdést. Elekor már a kongresszus — ahogy erre emlékszem — egy szavazattöbbséggel úgy döntött, hogy még ne indítsuk be az általános sztrájkot. Miközben a társadalombiztosítás és a nyugdíjazás kérdését tárgyalta á kongresszus, futár érkezett a terembe, aki közölte, hogy Salgótarjánban a bányamunkások már sztrájkba léptek, és követelik a külErre annál inkább szükség volt, mert a szakszervezet fizetett funkcionáriusainak kedvezőbb lehetőségeik voltak ahhoz, hogy legálisan, törvényes keretek között befolyásolják a munkásság hangulatát. Különösen azzal okoztak nagy kárt, hogy szinte naponta adták hírül, hol vették fel a munkát, és arra buzdítottak: akik még nem tették, azok is álljanak munkába. Legkorábban Pécsett fejeződött be a sztrájk. Később Ajkán kezdtek doldöttektől az országos sztrájk kimondását. Annak ellenére, hogy a rendkívüli közgyűlés elvetette a sztrájkra vonatkozó határozati javaslatot, a részt vevő kommunisták és baloldali munkások a sztrájk mellett döntöttek. A kommunista bányászok által illegálisan szervezett sztrájk tehát — az áruló szociáldemokrata vezetők mesterkedései ellenére — hatalmas méreteket öltött. A bányamunkások szinte valamennyi szénmedencében leálltak, rövidebb-hosszabb ideig küzdöttek céljaik megvalósításáért. Az országos szervező bizottság kézben tartotta a sztrájk irányítását. A kezdeti sikereken felbuzdulva csatlakoztak a sztrájkhoz az országos bányászszakszervezet titkárai: Ocskovszky János és Fodor József is. Miután azonban látták, hogy a sztrájk nem válik országossá, és nem sikerül a kívánt módon befejezni, meghátráltak, cserbenhagyták az osztályharcos alapon álló kommunista szakszervezeti vezetőket. Ezért szükségesnek tartottuk röpiratban tájékoztatni a bányászokat a valós hely- zetrőL gozni. A salgótarjáni iparmedencében azonban négy héten keresztül állt a munka, egyes aknákban pedig hat hétig sztrájkoltak. A nógrádi medencében a sztrájk idején közel 70 ezer munkanap esett ki a termelésből. A sztrájkolok száma meghaladta az ötezret. Ez a munkáslétszám 80—85 százalékát jelentette. A munkába járók is csupán a sztrájk vezetői által engedélyezett fenntartást végezték. Annak illusztrálására, hogy milyen veszélyesnek tartották a baloldali munkásság Szervezkedését, szükségesnek tartom a salgótarjáni főszolgabíró jelentésének egy részét ismertetni: „A maganj részéről egyedüli helyes álláspont jelenleg az, hogy a munkások részére semmiféle engedmény ne adassák, mert ha ez megtörténne, úgy azt kizárólagosan a legszélsőségesebb vezetők eredményeként tüntetnék fel, kik a sztrájkot is csinálták, s előállna az az eset, hogy a szénmedencét bolsevizálnák”. Szeretném felidézni a rendőrség jelentését is: „Momentán csak a salgótarjáni medencében áll a sztrájk. A sztrájkot, amint az megállapítható, az aknabizottságok csinálták. Az aknabizottságok pedig nem szociáldemokraták, hanem kommunisták, ”Vagy olyan szociáldemokrata párti tagok, akik kommunista beállítottságúak. A sztrájkolok itt-ott való felbukkanásának és sikerének egyik okát abban lehet látni, hogy a Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségének, tehát a szociáldemokratáknak a vezetősége meglehetősen legyengült, befolyása a munkásságra már nem az ami volt, és annak ellenére, hogy a rendkívüli közgyűlésen megint a szociáldemokraták nyertek, habár igen csekély szavazattöbbséggel, a helyzet urainak nem mondhatók. Nem uralja a munkásokat Csóka Vendel gazdasági bányamunkás szövetsége sem. .. A helyzet most az, hogy a tarjáni szénmedencében, Lapujtőn kb. 450—500, Baglyasalján kb. 1000, Etesen kb. 100-an, Pálfalván mintegy 600-an állnak sztrájkban, és ezek erősen kitartanak követeléseik mellett, amelyeket kérvény alakjában még november előtt, október utolsó napjaiban beadtak a vállalat igazgatóságánál. Bizonyos dolog, hogy vannak panaszaik, amelyek némileg megokoltnak látszanak” — jegyezte meg nagylelkűen a jelentés írója. A sztrájkot már a salgótarjáni szénmedencében sem lehetett tovább folytatni. A hatóságok mindenben támogatták a bányaigazgatóságot, hogy a sztrájkot mielőbb letörjék. Tevékenységüket a sztrájkvezetőség tagjainak letartóztatásával kezdték. Baglyasalján az iskolában vallatószobát létesítettek, és az elfogottakat ott kínozták. A kínzások számos válfaját alkalmazták. Mint különleges esetet említem meg, hogy volt olyan letartóztatott, akinek a kitépett haját a szájába tömték, és megetették vele! Szinte ezzel párhuzamosan költöztették ki & bányai lakásokból a letartóztatottak családtagjait. A falvakban lakó bányászok kilakoltatására többek között a „Szécsényi Járásbíróság 3. a Salgótarjáni Járásbíróság pedig kb. 20—23 egyén ki- lakoltatási ügyében fog ítéletet hozni 25-én” — olvashatjuk a belügyi államtitkárhoz írt jelentésben. Számos baloldali munkást Budapestre szállítottak, és ott indították meg ellenük az eljárást. A sztrájk után Salgótarjánba érkezett Bertrand Antal, a bányászszakszervezet: központjából azért, hogy a szabadlábon maradt vezetőség, és a sztrájkolok részére — lehettek mintegy 130-an — „nagylelkűen” biztosít a Belgiumba való távozásukat. Így szabadult meg az osztályharcos bányamunkássá” egy részétől a fasiszta rendszer, a bányászszakszervezet jobboldali vezetőinek a segítségével. Az 1929-es sztrájk lefolyásából látható: hem a magyarországi kommunistáknak, és nem az öntudatos bányászoknak volt a hibája, hogy a jelentős megmozdulás nem hozta meg a kívánt eredményeket. A felelőssé-’ a munkásosztály legnagyobb ellenségét, a fasiszta rendszer hatóságait, közigazgatási szerveit, rendőrségét, csendőrségét, népelnyomó apparátusát terheli. Szerepük volt a sztrájk alakulásában az Ébredő Magyaroknak, a Sasoknak és. más jobboldali egyesületek koncentrált támadásának. Súlyos felelősség terheli Peyer Károlyt, és a jobboldali szociáldemokratákat. Nem feledkezhetünk meg a Csóka Vendel féle gazdasági, de valójában osztályharcot tagadó és áruló politikájáról, a munkásosztályt megosztó, rendbontó tevékenységéről, az uralkodó osztályokkal való lepaktálásukról. A magyarországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségének lapjai, a Bányamunkás 1929. december 21 -i száma „A salgótarjáni harc tanulsága” című vezércikkében viszont a felelősséget furcsa módon a „bolsevistákra” igyekszik hárítani, mert a lap szerint a sztrájk szervezéséért a kommunisták érdekeltek, hogy minél több rubelt kapjanak Oroszországból. A több mint négy héti < tartó sztrájk — ha nem is vált országossá — mégis nagy jelentőségű volt, és olyan eredményeket, tapasztalatokat hozott, melyeket a munkásosztály további harcában jól hasznosíthatott. A Kommunisták Magyarországi Pártja az 1929. évi novemberi sztrájkrhozga! - mat értékelve megállapító!- ta, hogy ez volt az első komoly megmozdulás, amelyet a munkásosztály legjobbjai Peyerék nélkül, sőt azok ellenére indítottak gazdasá :i követeléseik kivívása érdekében. A párt értékelése arról is szólt, hogy a bányászok ismerték fel elsőként az aknaközi bizottságok jelentőségét, és azt a dön' > mozzanatot, hogy sápit ügyeik intézését, érdekese megvédését nem a jobboldali szakszervezeti vezetőkre, hanem a maguk közül választott öntudatos bal áld ró i munkásokra kell bízni. Az aknaközi bizottságok tevékenységének hatékonyságát a KMP irányító munkája biztosította. A sztrá ; bizonyítékul szolgált a munkásosztály harcos összefogására, öntudata és harci er•■- je növekedésére. E harc : adtak erőt ahhoz, hogy 19"9 novembere után is bátran szembeszálljímak elnyomóikkal, sikeresen vegyenek részt az ellenállási és partizánmozgalomban. I NÓGRÁD - 1974. november 3., vasárnap Mányásszolc! Elvtársate! VigyázzálS Árulás készül? A peywrist* árulók, Fodor—Oeskovszkyval •Következve H akarnak árulni benneteket! Tárgyalni akarnak a nevetekben! Megint n döntőbíráskodás! maszlaggal jönnek! Úgy tcsanek, mint a farizeusok! De a munkások pénzét, a bányászok pénzét nem a ti harcotok támogatására költik! Lefogatták a magatok ktiattl választott vezetőiteket! Nem hívják fel as {summánk áeságot a tómogatártokra 1 Es mégis ők akarnak tárgya isi a nevetekben!. fSX akarnak árulni! Az eddig hozott áldozataitokat hiába- palákká akarják tenni! Ne engedjétek! Verjétek ki soraitok bél az áruié l’eyere&et, Fedorokat és * Owk •vsakyakatt Csak a saját magatok %»*»! választott vezetőkben bízzatok! Saját tárgyal ob i zotiságtakat engedjétek csak tárgyalni! éljen a gySneíeaitg iarió Karc ! Szabadra az elfogobokkall Ide a 13 Májeolékol! Orvosolni a hely! kérelmeket I Kentfesol a s^alundiiiyMrefee/ ! KI a caeaätfrBkkel a tele* pékről! A TARJANI MEDENCE AKNAKÖZI BIZOTTSÁGA. Kiadó; Potfeomik József, Bsglyamdj«. iuumh, bM
