Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)

1974-11-03 / 258. szám

„Tovább szépül a város, ha együtt dolgozunk érte” 'A Bartók Béla úti általános Iskolások elsőként kapcsolód­tak be a munkaakcióba r.iglyasalján a Petőfi út 97. szám előtt a mélyépítő üzem szocialista brigádja járdát épít Tóth Jutka még csak négy- Az SKÜ Geleji Sándor mű­évé*, de ő is segített. — Azért szaki szocialista brigádja a »eprek, hogy szép legyen a Salgó úton „takarít" s áros 'A Vasvári Pál Szocialista Brigád a Kohász Művelődési Központ előtt végez terepren dezést A Napsugár-lakótelepen is élénk volt a munka. A lakó­ház lakói járdát építenek — Bábel László képriportja — | Eg'i’éol lársadaB Gondolatok a gazdasági aktira után Az elmúlt héten megtartott megyei gazdasági aktíván el­hangzott előadás és a' hozzá­szólások is bizonyítják, hogy megyénk gazdasága átala­kulóban van. Hagyományos ipari üzemeink megújulnak, emelkedik technikai szint­jük; a termelésszerkezet egyre jobban alkalmazkodik a fo­gyasztás igényeihez. A mező- gazdaságban fokozatosan el­terjednek a zárt termelési rendszerek. Mindezek jelzik, hogy megyénk gazdaságában is valóságos folyamattá vált az intenzív fejlesztés. Szoros kapcsolat a társadalommal A gazdasági átalakulás pár­huzamos a társadalom egész életét jelző folyamatokkal. A szocialista építés intenzív programja tehát 7— közelít­sük akár a termelékenység, akár az üzemi demokrácia, vagy a szocialista közgondol­kodás, magatartás, vagy élet­forma felől — egyaránt ki­emeli, hangsúlyozza a társa­dalmi fejlődés és az ideológiai munka, a kulturális élet ösz- szefüggését. Társadalmi, gaz­dasági fejlődésünk, a maga­sabb szintű építőmunka által felvetett kérdések mindegyi­ke kimutathatóan szorosan kapcsolódik a társadalom mű­veltségi, kulturális állapotá­hoz. A társadalom, a gazdaság intenzifikálása tényezőinek rendszerében a legjelentő­sebb helyet elfoglaló tényező a dolgozók műveltsége és szakképzettsége. Ez összefüg­gésben van társadalmi ^fejlő­désünk valamennyi követel­ményével, hiszen a szocialis­ta társadalom legalapyetőbb célja a sokoldalúan, harmo­nikusan fejlett új típusú em­ber, a szocialista embertípus kialakítása. E cél, amellett, hogy egybeesik az egyén ér­dekeivel, a társadalom fejlő­désének objektív követelmé­nye is. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a munkahely nem­csak a termelésért, a gazda­sági eredményekért felelős, hanem az ott dolgozó embe­rek műveltségéért, teljesebb, emberibb életükért is. A korszerű technika igen nagy felelősséget ró az em­berre. Ahhoz, hogy az ember ezen uralkodni tudjon, nem­csak technikailag, hanem ér­zelmileg, értelmileg és erköl­csileg ,,is felkészültnek kell lennie, fel kell ébreszteni al­kotóképességeit. Az új üze­mek, a rekonstrukció terem­tette termelési körülmények, a magasabb műszaki-techni­kai színvonal Engels szerint „olyan embereket feltételez, akiknek adottságai minden- oldalúan kifejlődtek, akik ké­pesek áttekinteni a termelés egész rendszerét”. Ebben az értelemben képzett'ember ne­velése napjaink halasztha­tatlan feladatává vált. A köz-' művelődés-politikai határo­zat tárgyalása során nyert tapasztalatok azt mutatják, hogy az új követelmények széles körben nemcsak Is­mertté váltak, hanem kedve­ző fogadtatásuk nyomán cse­lekvést meghatározó erővé Is lettek. Ezek egységes értelme­zése érdekében szükségesMjó- lag leszögezni: „nem az az eszményünk, hogy az embert egyik, vagy másik szakmára betanítsuk, hanem éppen az, hogy az emberiesség harcosá­vá tegyük, azzá pedig csak akkor válhat, ha tudja, mi a világ, hogyan keletkezett, ho­gyan következett a jelen a kapitalista rendből, hogyan függenek össze a tudományos, művészeti és technikai fel­adatok, mi az én helyem... és mit kell tennem? Tanítsá­tok meg arra, amit tennie kell a legnagyobb forradalom ko­rában, amit valaha is látottá világ!” (V. A. Lunacsarszikij). Amikor a műveltség emelé­sét szorgalmazzuk, akkor azt a mindennapi élettel szoros összefüggésben tesszük, mert haszontalan tudás az, ame­lyik nem jelenik meg a min­dennapi munkában, a társa­dalmi-politikai kapcsolatok­ban. Világos az összefüggés másik oldala is: csakis a mű­velt, kulturált embervkkel bontakozhat ki a tudomá­nyos-technikai forradalom, tökéletesedhet az irányítás. Az irányítás tökéletesítésének folyamatában elhanyagolha­tatlan tényező azs üzemi de­mokrácia és annak fejlesz­tése. Elkerülhetetlenné X válik A művelt, a képzett ember­nek — mint a szocializmus alapelemének — az irányítás­ba történő bevonása gazdasá­gi egységek feladatainak bo­nyolultabbá válásával elke­rülhetetlenné válik. Ennek legfontosabb létezési formája az üzemi demokrácia, mely hatékony működése esetén al­kalmas a munkások tapaszta­latainak, ismeretének, jártas­ságának összegyűjtésére. Az üzem! demokrácia fejlesztése — amellett, hogy az Intenzív fejlődés időszakában egyre inkább termelési tényezővé válik — egybeesik társada­lompolitikai célkitűzéseink­kel is. Marx szerint: „a mun­kások ügyességének és isme­retének (tudományos erejé­nek) felhalmozása maga a fő felhalmozás”. A művelődés mezején is Az általános és szakmai kép­zés ily módon válik a sze­mélyiség minél teljesebb ki­bontakozásának eszközévé, a gazdaság intenzív fejleszté­sének legfontosabb tényezőjé­vé. Ugyanis egyértelműen ki­mutatható kapcsolat van a munka társadalmi termelé­kenysége és az egyes munkás munkájának termelékenysége között. Ez utóbbit viszont az egyén általános és szakjai műveltsége, a munkához való viszonya határozza meg. Em­lítés történt róla, hogy az in­tenzív fejlődésnek egyre in­kább követelménye, hogy a gyártmányszerkezet a piac igényeihez jobban alkalmaz­kodjon. Ez a követelmény az egyes munkásnál konvertál­ható szakmai ismeretekben realizálódik — aminek vi­szont feltétele a magasabb szakmai és általános művelt­ség. Céljaink megvalósításában döntő szerepe van a szocialis­ta brigádmozgalomnak. A mű­velődés és gazdaság sokrétű kapcsolatáról több összefüg­gésben is szó esett Az üzemi demokrácia fejlesztésének fel­tételei sorában is előkelő he­lyen áll a műveltség, a kul­turáltság. Szocialista társa­dalmunk legalapvetőbb cél­ja, s ma legaktuálisabb a szo­cialista embertípus kialakítá­sa. E célunk megvalósításának legjobb műhelye, a munkás­művelődés céljainak is legkö­vetkezetesebb hordozója a szocialista brigádmozgalom. A termelési feladatok meg­oldásában általánosan elis­mert a szocialista brigád- mozgalom szerepe. Ahhoz, hogy valóságos művelődési tömegmozgalommá váljon az szükséges, hogy társadalmi je­lentőségét általánosan felis­merjük, hogy a szocialista bri­gádok törekvéseik valóra vál­tásához kiemelt erkölcsi és anyagi támogatásban része­süljenek. A szocialista brigádmozga­lom céljának meghatározá­sában — munka, életmód, mű­velődés — fellelhető intenzív fejlődésünk valamennyi fel­tétele. A munkaverseny gya­korlata azonban ezeket a te­rületeket túlságosan elkülöní­ti, amely a brigádok felaján­lásainak rendjében mutat­kozik meg a legnyilvánvalób­ban. Ennek leggyakoribb oka, hogy a munkahelyt vezető* nem tulajdonítanak kellő je­lentőséget a kulturális Válla­lásoknak. A politikai, gazda­sági, társadalmi vezetésnek —■ a mindennapok gyakorla­tában megjelenő érdekeltsé­gi viszonyok, helyes érték­rendjének kialakításával — kell olyan légkört kialakíta­ni, amelyben a művelődéspo­litikai-erkölcsi kötelezettsé­get jelent. Olyan probléma ez, ^melynek közös megoldását a szocialista társadalomépítés sürgeti. Mert, ha a társada­lom tudata, kultúrája elma­rad a szociális, tudományos, technikai valóság fejlődése mögött, ennek elkerülhetet­len következménye az instabi­litás, a stagnálás, a vissza­esés. A szocialista brigád- mozgalomnak a termelési fel­adatokon túl vállalnia kell. » küzdelmet a művelődés meze­jén is. — Csak erre alapozva válhat politikai, társadalmi és technikai valóságban helyü­ket megtaláló és ezt formál­ni kész emberek közösségévé. A vezetők politikai felelőssége A gazdasági vezetés politi­kai felelőssége és érdeke, hogy az ehhez szükséges se­gítséget megadja, és munká­jában érvényesítse azt a fel­ismerést, hogy a dolgozók műveltségének emelése szoro­san összefügg a szocialista építés egészével, mai aktuális feladatainkkal, hogy ez olyan alapvető kérdés, melynek meg­oldása nélkül nem juthatunk előbbre. E kérdés lényegére utal az, amit Lenin a Nagy kezdeményezés című írásában a kommunista szombatokról mondott: „éppen ezért van óriási történelmi jelentősé­gük, mert a munka termelé­kenységének fokozása, az új munkafegyelemre való átté­rés, a szocialista, gazdasági és életviszonyok létrehozása te­rén a munkások öntudatos és önkéntes kezdeményezését mu­tatják meg nekünk”. Szabó István MSZMP mb. poL munkatársa BUlunlcAsarcolc ...Nem lemaradni... Megállítja gépét a nyúlánk termetű, szemüveges Kupica Béláné, a budapesti Kötő Há­ziipari Szövetkezet salgótar­jáni telepének kötőüzemrészé­ben. Csak ily módon tud időt szakítani egy kis eszmecseré­re. — Mindig szerettem kézi­munkázni, így hát örömmel jöttem Ide dolgozni. Nem ez az első munkahelyem. Előtte a vendéglátóiparban dolgoz­tam. Bevallom, rosszul vá­lasztottam. A vendéglátás nem az én profilom. Ne kí­vánja, hogy részletezzem a miérteket — mondja kedves közvetlenséggel, majd hozzá­fűzi: — A cserét viszont nem bántam meg. Össze sem lehet hasonlítani a két munkahe­lyet. Nem hívta őt senki a szö­vetkezetbe. Hallotta, hogy van felvétel, jelentkezett, azóta itt dolgozik. Ennek már öt esztendeje. — Nehezen illeszkedett a kollektívába? — Nem! A közösséget az iskolában már megszoktam. A munka természete sem volt merőben új, mert odahaza édesanyámmal sokat kézi­munkázunk és kötünk. Csu­pán a gép volt ismeretlen, de nem féltem tőle. — Mi volt szokatlan? — Inkább csak kellemetlen, hogy a gépein jóval alacso­nyabb volt mint én. Ez zavart a munkában. A vezetőség gyorsan segített, azóta min­den rendben van. — Nagyon elfárad a műszak végére? — Érzek fáradtságot, de mivel ritmusosan dolgozom, nagy fáradtságról nem beszél­hetek. Nem kapkodok, nem lazsálok a műszak elején, de nem is hajrázok a műszak vé­gén. Egyenletesen, egyforma tempóban húzogatom a kötő­gépet. Pedig amint látja,' nem vagyok valami erős fizikumú. De ezt szoktam meg és ez ne­kem nagyon jó. Kupka Bélánét nemcsak mint jó munkást, hanem mint jó brigádvezetőt is számon ■ tartják a szövetkezetben. — A régi brigádvezető el­ment, én kerültem a helyére. A mi kollektívánk jó, régi dolgozók vannak együtt, is­merjük és becsüljük egymást. Minden kérdésben közös ne­vezőre jutunk. Ami fáj, vagy nem tetszik. azt nyíltan, őszintén megmondjuk egy­másnak, így hát nincs miért veszekedni. — Kikből tevődik a brigád? — Csak asszonyok vannak, akiknek családjuk van. A kis kollektíva valóban nagy felelősséggel dolgozik. Ezt tanúsítja a Kiváló Mun­kabrigád' cím elnyerése. Egye­dül ők kapták meg eddig ezt az erkölcsi elismerést. Az idén célul tűzték a szocialista cím elérését. A brigád min­den tagja teljesítménybérben dolgozik, az előírtnál többet termel. Ez tükröződik a kere­setekben Is. — En például havonta 2400 —2500 forint között keresek. Attól függ, hogy milyen, mun­káin van. A kereset jóval na­gyobb. mint az elmúlt évben volt. Elégedett vagyok vele. Ügy tudom, mások is osztják véleményemet. Most például fekete fonalból kötöm a pu­lóvereket. Mivel nagyon rontja a szemet, egy darabért többet fizetnek, mintha más színből készíteném. Ugyanis a fekete fonalat szinte nem is látni a gépben. — Mondana néhány szót el­képzeléseiről ? — Ameddig bírom, és a szövetkezet munkát ad, addig ítt dolgozom. Szeretem, amit csinálok, fantáziát látok ben­ne. Most járok a szakammkás- képesítő tanfolyamra. Ennek elvégzése után .miként alakul az életeim, nem tudok egyér­telműen válaszolni. Nem, nem próbálkozom meg az érettsé­givel, Az egészségem miatt. Ezért maradtam ki a közgaz­dasági technikum negyedik osztályából, az érettségi előtt Elmaradni viszont semmikép­pen sem akarok. Nemcsak a szakmát akarom megismerni, hanem a világ dolgait is. Ezért sokat olvasok. A tudáshoz való vonzódást, ragaszkodást, az ismeretlenek meghódításának vágyát az is­kolában ültették el benne. Ugyanez vonatkozik közösségi érzésére is. Ahogy mondja, nagyon sok társadalmi kötele­zettsége van. Segíti társait a szakmunkás-tanfolyamon, ve­zeti a brigádnaplót, eleget tesz a KlSZ-vezetőségi tag­sággal járó követelmények­nek. Ezenkívül vöröskeresztes aktíva. Ennek kapcsán csak annyit mond: — Szívesen se­gítek, ahol csak tudok... Nem kerget vágyálmokat, reálisan számol a lehetősé­gekkel, egészségi állapotával. Művelt, kiegyensúlyozott, gazdag, cselekvő munkásélet elérésére törekszik. V. K. NÓGRÁD — 1974. november 3., vasárnap íj \

Next

/
Thumbnails
Contents