Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)

1974-11-03 / 258. szám

Hz iskolaigazgatók megbízásáról Beszélgetés Kaári Sándorné salgótarjáni városi művelődésügyi osztály vezetőjével Az iskolaigazgatók önálló­ságának megnövekedésével az oktatásügyben betöltött szere­pűk kétségkívül kulcsfontos­ságú. Az igazgató nemcsak * acnninisztratív vezetője az iskolának, a tantestület embe­ri, nevelői szellemének alakí­tásában is irányító, összetartó, illetve meghatározó szerepet tölt be. Az új megbízatási rendszer ez é,vben lépett ér­vénybe. . Kaári Sándornéval, a Sal­gótarjáni városi Tanács mű­velődésügyi osztályának veze­tőjével — egyében kívül — erről is beszélgettünk. — Az igazgatókat meghatá­rozott időre nevezik ki. Ügy tűnik, a demokratikus légkör kialakításában ez az intézke­dés alaplépésnek számít — mondja Kaári Sándorné. — Jóllehet, ennek is lehetnek buktatói. Például előfordul­hat az, hogy egyes igazgatók « testület kegyeinek megnye­rése érdekében liberális ve­zetési módszert alkalmaz. De én úgy érzem, a nevelőtestü­let ezt sehol sem tűri majd el. Igényelni kell a szakfel­ügyelet előrevivő munkáját, így például nyugoditabban él­hetnek az igazgatók kritiká­val. S a szakigazgatási szerv­nek is könnyebb lesz a fel­adata- Ha egy nem jól dolgo­zó igazgatót talál, nem kell például fegyelmikkel bizony­gatnia ezt. — A rendelkezés értelmé­ben salgótarjáni városi szin­ten is ütemezni kellett három evre a kinevezést. Hogyan ál­lunk jelenleg? — Az első évre, az 1974/75- ös oktatási évre tettük azon altalános iskolákat, ahol a ve­zetés nyugdíj előtt áll. Itt nem adunk új megbízatást. A Ga­garin, a Rákóczi úti, a zagy- vapálfalvi általános iskolákról, valamint a dolgozók általános Iskolájáról van szó. Többsé­gükben ezen igazgatók kérték mái- a nyugdíjaztatásukat. Sajnáljuk, hogy jó nevelőktől kell megválnunk, hiszen ma­gasan szervezett iskolát ho­zott létre például a Gagarin iskola igazgatója is. Szintén az első évre terveztük azon iskoláknál az iskolavezetés megbízását, ahol problémák jelentkeztek, vagy az igaz­gató öt év múlva vonul nyug­díjba. Mi sem bizonyítja job­ban azt a tényt, hogy a vá­ros iskoláiban jól felkészült szakemberek állnak az isko­lák élén, hogy öt évnél rövi- debb megbízást az első perió­dusban csak egy iskolánál al­kalmazunk. (Az első évben kell azokat az igazgatókat megerősíteni, akit öt évnél rövidebb időre kell megbízni.) Az új igazgatókat öt évre bíz­zuk meg már e tanévben. Pél­dául a Bartók Béla úti Álta­lános Iskola igazgatója, Kraj- nák Tibor huszonhárom éves kiváló pedagógiai pályafutás után egészségügyi indokból kérte a felmentését. Itt no­vembertől új igazgató került az iskola élére Tajti Béláné, volt helyettes igazgató szemé­lyében. — A városban is élhetett ezzel kapcsolatban a testület demokratikus jogaival. Ho­gyan történik ez? — A rendelkezés értelmé­ben az igazgatók kinevezésé­hez a testület véleményét is meg kell hallgatni. S az emlí­tett konkrét esetnél a testület egyhangúlag vezetőjének fo­gadta el a volt igazgatóhe­lyettest. Kádernevelési politi­kánknál is pozitív ez, mert szerencsés dolog, ha a helyet­tes igazgatói teendők ellátá­sára is képes. Hiszen a testü­letben élő problémákra ő azonnal tud reagálni, s a megkezdett helyes úton to­vább tudja vezetni a nevelő- testületet és a tanulóifjúsá­got. Az elnőiesedett tantestü­letekben az se baj, ha nők kerülnek a vezetésbe, akik a nők gondjaival talán ' embe­ribben képesek foglalkozni. Szintén öt évre kapott igaz­gatói megbízatást Ferencz Im­re, a dolgozók középiskolája igazgatója is. — Szóljunk ezek után a kö­zépiskolákról is. — A városhoz tartozik a gépipari szakközépiskolán és a 211-es számú Ipari Szak­munkásképző Intézeten kí­vül minden középfokú oktatá­si intézmény, gazdasági irá­nyítás szempontjából. Az igaz­gatók kinevezésének jogköre is a városi tanács vb jogkö­rébe tartozik. Az eddig nem említett általános iskolák, s a középiskolák igazgatóinak megbízását 1975/76-ra, illetve 1976/77-re terveztük. Ezek­nél már ötéves megbízás lesz érvényes. Nem jelenti ez az ütemezési terv azt, hogy az általános és a középiskolák­nál nem lehet igazgatócsere. — Egészen röviden néhány szót az igazgatói munkakörről. — Ez a munkakör nem di­csőség, hanem komoly mun­kát igénylő feladat. Személy szerint, én inkább kicsit attói tartok, hogy a jól felkészült szakemberek nem szívesen vállalják a vezetési funkciót. Félnek attól például, hogy a gazdasági irányítás rájuk nehezedik, s a politikus iskola megteremtése is szerteágazó, folyamatos aktivitást igé­nyel. Félő, hogy a jövőben esetleg a kevésbé elmélyült pedagógusok kerülnek a ve­zetésbe altkor, ha nem kapják meg a szakfelügyelettől az objektív értékelést a neve­lők munkájáról, s a gazda­sági teendők elvégzéséhez a segítséget. A második igaz­gatóhelyettes lehetőleg ne pe­dagógus legyen, hanem pénz­ügyi, gazdasági ismeretekben járatos szakember. — Beszélhetünk-e már né­mi tapasztalatról témánkkal kapcsolatban? — Néhány hónap után nem vállalkozhatunk semmiféle összegezésre. Amit nekem ed­dig talán már sikerült megte­remteni. az a kialakult kap­csolat a vezetőkkel. Termé­szetesen, ezt még intézmé­nyenként is tovább kell bő­víteni. Befejezésül azt emlí­teném, hogy a nevelőtestület­ben érvényesülni kell az egy­más munkájáért való felelős­ségvállalásnak. (tóth) Mai tévéajánlatunk ÍJ .iü Ötszemközt Kovács Margittal Vitrai Tamás interiúsoroza- tában. most a népszerű kera­mikus művészt. Kovács Mar- gitot ülteti a kamera elé. Hogy a Kossuth-díjas alkotó valljon pályájáról, világnéze­téről, a művészet és a való­ság viszonyáról, a figurális kerámiáról, mint a világ örö­meiről. bánatairól oly sokat kifejező művészeti ágról, s magánéletéről is. A művésznő, akinek mun­kásságát számos nemzetközi elismerés is dicséri —( a párizsi, majd a brüsszeli vi­lágkiállítás nagydíjait mond­hatja magáénak) soha sem szakadt el a magyar népművé­szettől. Ősi naivságot és üde bájt árasztó figurái a magyar népmesék, népdalok agyag­ban megjelenített álakjai Ér­dekes. színes beszélgetésnek lehetünk tanúi ezúttal is. Hi­szen amilyen színesek, sokfé­lék Kovács Margit alkotásai — kerekplasztikák, faliképek, épületkerámiák, edények, szoborkerámiák — olyan sok­oldalú egyéniség a művész­nő maga is. r Elet formaváltás és a művelődés Közművelődési feladatok Bercelen Az Ikladi Ipari és Műszer­gyár — népszerű revén: IMI — berceli gyáregysége a me­gye fiatal üzemei közé tarto­zik. A beindulás óta különö­sen. az elmúlt 1—2 évben nőtt jelentősen a dolgozók száma. Ezzel együtt járt az is, hogy megváltozott az ösz- szetétel, hiszen sokan az is­kolából, á háztartásból, a tér- melőszovetkezetekből kerül­tek ebbe az ipari üzembe. Magas a betanított munkások aránya, viszont az üzemi szakmai képzést e rövid idő alatt még nem lehetett meg­oldani, mivel nem rendelkez­tek a szükséges gyakorlati idővel a dolgozók. Ebben az évben sikerült elkezdeni a gyáregység területén a szak­munkásképzést. A múlt esz­tendőben elkezdődött az álta­lános iskolai tanfolyamok szervezése, tízen már sikeres vizsgát tettek, de ez csak a kezdet. Nagyon szigorú önkritikával fogalmazták meg azt a be­számolót, melyben a gyáregy­ség pártszervezete a dolgozók műveltségének és művelődési lehetőségeinek helyzetéről adott képet a tagságnak. Nem hallgatja el, hogy sok párttag sem rendelkezik megfelelő állami, és politikai képzett*, séggel. Szólt arról is, hogy az idősebbek gyakran távolma­radnak a fiatalok rendezvé­nyeiről, azzal a felfogással: én már öreg vagyok ehhez. Nem általános még a szoci­alista brigádok körében sem (tíz van az üzemben) a kultu­rális műsorok kö^ös látogatá­sa, a műveltség gyarapítása. Sokan éppen ezért nem tud­nak élni a szocialista demok­rácia által biztosított lehető­ségekkel, hiszen hiányosak alapvető jogi, állampolgári, közgazdasági ismereteik. A nők szakmai, politikai kép­zettsége elmarad a férfiaké­tól. Ök azok, akik számára legnehezebb az életformavál­tás, a munkássá válás. Mindez nem csak ebben az üzemben probléma. A kriti­kus és Önkritikus szemlélet azért különösen dicsérete®, mert sok területen jó kezde­ményezésekről ig beszámolhat ez a gyáregység, és a hiány os­ságokat, az eredményeket az előttük álló . feladatok tükré­ben nézik. Mert el kell mondani azt is, logy több év munkája során népűitek az iskolán kívüli ipvelodes feltételei. Ebben a ...özségi művelődési házzal és *iz iskolával kialakított jó kapcsolatnak, folyamatos i gyüttműködésnek nagy sze- t -ipe volt. A fiatalok szórako- I- isi, művelődési igényeinek | elégitésére létrehozták a ház mellett működő pince­klubot. Az utóbbi hónapok­ban 36 fős tagsággal megszer­vezték a házasok klubját is, amely a középosztály számára ad keretet, lehetőségeket a közös programokra. Ehhez természetesen! az is kell, hogy legyenek igazán jó, vonzó programok, hogy más helyek­hez hasonlóan ne lohadjon le az érdeklődés. Az 1974/75-ös színházi idényre 160 bérletet vásárol­tak a berceliek, ebből 40 da­rab az üzem dolgozói között talált gazdára. Többek között ez is utal a művelődési igé­nyek növekedésére. A gyár­egység közművelődésének fejlesztését szolgáló feladat­tervet mindezen adottságok fogyelembevé,telével fogal­mazták meg. Hangsúlyozzák a szocialista Drigádokban dolgozó kommu­nisták, szocialista brigádvezetők felelősségét- a közművelődési határozat egységes értelmezé­sében és gyakorlati végrehaj­tásában. A gazdasági vezetők feladata, hogy továbbhaladva az eddig is járt úton ösztö­nözzék az általános iskolával nem rendelkezők tanulását, a szakmunkásképzést, anyagi eszközökkel is segítsék a dol­gozók művelődési lehetőségei­nek fejlesztését. A szakszervezeti vezetés többek Jsözött a hogymányos munkásművelődési formák ápolásáért, • és a mai körül­ményeknek megfelelő to­vábbfejlesztéséért tehet sokat, azaz a murtkáskórusok, szín­játszó csoportok tevékenysé­gét kell figyelemmel kísérnie. Mivel a gyárban dolgozók többsége fiatal, a KlSZ-szer- vezet előtt is komoly fel­adatok állnak. A legfontosabb talán: megkeresni annak lehe­tőségét, hogy minél több kö­zös programot szervezzenek a községi KISZ;aíapszervezet fiataljaival. A művelődés alapvető esz­közei és lehetőségei biztosí­tottak a gyáregység dolgozói számára, a vezetők szemléle­te és segítőkészsége is pozitív. A határozat gyakorlati meg­valósítása az elkövetkező időkben azon múlik, hogy általánossá válik-e a művelő­dés, a műveltség megszerzése, iránti igény, a közművelődés korszerű szemlélete. G. Kiss Magodohm 1. Meleg tavasz volt. Május elején már virított az orgo­na, és a kiskastély vadgesz­tenyéin fehéren „égtek” a vi­rággyertyák. Zsongtak a méhek és a hullámzó búza­mezők gazdag termést ígér­tek. A Mátra békésen vigyázta a Zagyva-völgyet. Távolról hallatszott a bányai szénosz­tályozó monoton zúgása, és a csillék zöreje. Az üzem épü­letei mögött magasodtak — mint vulkáni kúpok — a meddőhányó csúcsai. Tetejük­ben emberek ürítették az agyaggal, palával megrakott csilléket. Amikor a buktatón kifordul egy-egy csille, tartal­ma lavinaként zúdult a mély­be. A nagyobb kövek óriási ugrásokkal és zajjal cigány- kerébeztek le egészen a kis akácosig. Az egyik munkás hatalmas bunkóval néhány­szor oldalba vágta a csillét, hogy a megtapadt sár kipe- • regjen belőle. A tompa duí- fanásokat visszaverték a he­gyek, s a zaj végigdübörgött a völgyön. A bányászfalu és -telep megszokott, békés hangjai voltak ezek. De hol volt mar a béke 1944 má­jusában? Kévés bányász­családból nem hiányzott va­laki. Többen meghaltak, so­kan a fronton voltak. És milyen volt az életünk? Még az elmúlt 30 év sem tud­ta feledtetni a szenvedést. Szerencsére megmaradt bá­tyám naplója, mély a fontos dátumokon kívül felidézi a fájó emelékeket, a bányász étet küzdelmeit. Bányai vil­lanyszerelő volt, még fiatal. Tapasztalatai hiányoztak. Po­litikával nem foglalkozott. Egyszerű sorai mégis olyan magrázóak, hogy szinte újra átélem azokat a régi-régi na­pokat. Emlékeim írásakor felhasználom a napló sárgu­ló lapjainak egyes részleteit, saját feljegyzéseim mellett. Mindent úgy írok le. ahogyan akkor történt. Ám előbb visz- szalapozok a történetünket megelőző időkre. Napló: 35. oldal. Chorin-bányatelep, 1943. július 29-én. csütörtökön. „A munkaidő hamar letelt. Este megint sétálgattunk. 9 óra után nagy lótás-futás tá­NÓGRAD - 1974. november 3., vasárnap madt a telepen. Nagy szeren­csétlenség történt az egyik bányában. A sújtólég fel­robbant. Tartánból jöttek a mentők, autók, orvosok. Há­rom halott és kilenc súlyos sérülés. Ez a bányászsors! Föld alatt, nyomorult, kis he- lyenkén. rossz levegőben dol­gozni és dolgozni. Semmi megbecsülés! Sokszor elné­zem,, amikor jönnek kifelé az emberek: összeesve, haj­lott háttal, fekete szénpor az i2zadt arcokon. Beesett sze­mek, sápadt arc. És akkor otthon sok gyerek, fekete ke­nyér, rossz koszt. De csak dolgozni, dolgozni, amíg bír­ja az ember. Amikor már nem bírja, akkor jön a nyug­díjas nyomorúság. Ez itt a bányász élete! De nem ma­radhat így sokáig. Föl kellene világosodni a népnek. Mert nagyon sok még az elmara­dott. akinek így is ió! Ezért kellene iskolába járni min­den szegény fiának. Akkor nem tudnának ígv ein vom ni bennünket. t)e, hogy ez ne így legyen, azért vannak a drága iskolák, ahová c jak nagyon kevés szegény ember tudja gyerekét járatni. A legnagyobb, áldozatot kell az ilyennek hozni. Most még csak az tud haladni, aki ke­ni kereket arannyal. Nem fontos, bármilyen hatökör is. csak pénze legyen ! A szegény fiú bármily lángész. legtöb- ször lemarad. De ez nem ma­radhat így! Hl kell jönnie egy új világnak, ahol nem lesznek olyan nagy különb­ségek, és a szegényebb nép­ben is embert látnak. De, hogy ez eljöjjön, nagyon, sok mindennek kell még történ­ni. De el kell. hogy jöjjön egy átalakulás! Mert addig csak küzdés és nyomorgás lesz a sorsunk. És akitor nem lesz az, hogy valaki ez­reket keres, míg a pórnép nek odadobnak alamizsnának- valót. Hogy miből él sok gyermekével, ki törődik az­zal?” Napló: 63. oldal. 1943. november 25. csütör­tök. „Reggel disznót vágtunk Kovácséknál. Hatalmas állat volt. Végighurcolt egy pár­szor az udvaron, míg le tud­tuk fogni. Hej, ha mi is vág­hatnánk egyet! De rég volt, amikor a mi ólunkban is disz­nó röfögött, De megérünk még egy jobb világot. csak küzdeni kell!” (Folytatjuk) Bemutató A Vidám Színpad október 25-én mutatta be Mikola Zarud­ntj: „Nem vagyunk kifestve” című vígjátékát. Színpadra al­kalmazta: Abody Béla. Rendezte: Léner Péter. Képünkön: Jelenet a darabból. (MTI Fotó — Benkő Imre felvétele.) Tréfák — Mért akar elválni a fe­leségétől? — Mert különbözik a ter­mészetünk. — És mivel fogja ezt bizo- íyitani? — Én el akarok válni, a feleségem pedig nem! A vasúti váróteremben fi- lyeimeztetik az utast, ne do­hányozzék: — Nem látja a feliratot: Tilos a dohányzás?! — Látom, látom — mondja a férfi —, de nem csinálha­tok mindig úgy,, ahogy maguk akarják. A falra az is fei van írva, hogy „Hordjon fűzőt, szép lesz az alakja!” — Hallottad, hogy Maria férjhez ment Peróhoz? — Hallottam, és azt hiszem, rosszul tette. — Ugyan miért? — Mert egy ilyen okos nő nem mehetett egy olyan em­berhez, aki annyira buta, hogy éppen őt vette el fele­ségül! i

Next

/
Thumbnails
Contents