Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)

1974-11-22 / 273. szám

Új filmszínház Salgótarjánban Salgótarjánban a garzonház és a vasút között évül a város új filmszínháza. A mo­dern vonalú épület, mely különleges rezgést csillapító cölöpökre épült, a megyeszék­hely egyik dísze lesz. Falfelületeinek nagy részét dekorativ kerámiaburkolattal látták el. A szép új létesítményben korszerű, 75 milliméteres szuperszéles filmek vetítésére is al­kalmas vetítőgépeket szerelnek be. A nézőtéren egyszerre több mint félezren foglalhat­nak majd helyet, Reméljük, hogy a salgótarjániak hamarosan örülhetnek az új mozinak. Fotó: Kulcsár Munka után Máról holnapra elcsende­sedett a határ a Nógrád köz­ségi termelőszövetkezet föld­jein. A szántók közvetlen a Börzsöny keleti oldalán, a hegy lábánál lapulnak. Bar- nállik még a föld, árnyalattal mélyebb színben mint a bronzvörös erdő. A napsü­tésben egészen megragadó a vidék. A csend, amely ráüle­pedett a tájra, az szokatlan. Néhány nappal ezelőtt még dübörögtek a gépek. Szántot­tak, vetettek nappal és éj­szaka. Mindenki aki mozogni tudott, szorgalmaskodott. Ka- liczka István főagronómus a megmondhatója, hogy az ősz oivan erőpróbája volt a kö­zösnek, amely a legalkalma­sabb arra: megmérettessen mire is képesek. Az agronó- mus nem tartozik az idős korosztályhoz, az egészségé­vel sincs baj, de a napokban délután, amikor idézgette a nagy erőpróbát, a napsütéstől telt szobában az arcán lát­szott. mit állt ki az elmúlt hetekben. Feledni kívánta és legyintett. — Mindenné) fontosabb, hogy befejeztük... Azért csak története van ez idei őszi munkának. Leg­főképpen, hogy egyetlen em­berrel sem kellett arról vitat­kozni, a földművelőnek tal­pon a helye. Se’ éjszakát, se’ nappalt, de vasárnapot és ün­nepet sem ismertek Nógrá- aon. És ha a traktoros, meg a faros ott volt, ahol nekik lenniük kellett, ott voltak a tsz / vezetői is. Amikor már befejezték az őszi munkát, megdolgozták a földet, akár a rétestésztát, gondolhatnak ar­ra. hogy az elnököt is, a fő- agronómust is szabadság il­leti. Elsőnek természetesen azok a traktorosok, vetőgép-kezelők mentek pihenni, akik részt vettek a munkában, és még letöltetlen a szabadnapjuk. Kiss Andrásra, a tsz elnöké­re is ráfért az a néhány nap, amit még tartogatott az őszi munka utánra. És most Kö­vetkezik Kaliczka «stván a főagronómus. Örea is ráfér a pihenés. Megviselt az arca, a szemei vörösek, és csak egy kis napfény kell az üvegen át. maris árnyékol a szem­héja. Feketekávéval nem tarthatja ébren magát egész napon át. nómust. Nem esik nehezére bejárni, hiába, hogy a sza­badságát tölti. Azt mondta erről: — Kibírható... Ezek a földművelő embe­rek hamar kipihenik fáradal­maikat. Különösen most, hogy olyan szép sikerrel dol­gozták az őszi munkáért, és a napfény is kíváncsiskodik felettük. Ragyog a határ. A termésben is bíznak, nem na­gyolták el a munkát. Az elmúlt hetekben felvált­va éjszakáztak a vezetők.. Nem az iroda, hanem a föld, kint a Börzsöny alján volt a tartózkodási helyük. Ott ahol szükség volt rájuk. A munka utolsó napjai múltak a leg­keményebben. Ember, gép, egyaránt, kimerülőben. Egy munkával töltött éjszaka után a főagronómus hazaugrott tolmácsi otthonába. Mosako­dott, fehérneműt váltott, azu­tán pár falat az indulás előtt. Nagyon fáradtnak érezte ma­gát. egy fél órát pihenésre szentelt. Elaludt. Arra éb- rendt, hogy a kisebbik fia simogatja arcát. Régen talál­koztak, a legényke örült. . — Apa, ébredj fel, itthon maradok veled, nem megyek oviba. Jó?... Apának természetesen mennie kellett, de azért meg­egyeztek. A szabadság most a gyerekeké. Na és házkörüli munka is megvárta a gazdát. Kaliczka Pista, a főagronó­mus gzóta is szorgalmasan aprítja a téli tűzrevalót. Már rendben van a kiskert is, különösen a málnás. Meg­metszette, megkapálta. A délután pedig a gyerekeké. Azért az üzemet sem kerüli el, mert mindig van valami tennivaló. Legutóbb a párt­taggyűlésre hívták, azután rendezni kellett egy ember ügyét, az Alföldről is jártak a tsz-ben. keresték a főagro­— B. — Elmondták egy brigádról, hogy a legjobb a gyárban, hogy figyelemre méltó, amit tesznek, hogy eredményeik és a szocialista együttélésben mutatott példájuk követendő. Bár manapság nem ritka, ellenkezőleg: nagyon sok — a szó igazi értelmében vett — brigád található a munkahe­lyek többségében, mégis jó, ha valamelyikre felhívják az ember figyelmét. Ezért is mondta Pádár Sán­dor, az Üvegipari Művek pásztói Szerszám- és Készü­lékgyárának igazgatója: — Mi azt mondjuk, jól dolgoznak. De a kívülálló érzékenyeb­ben tudja regisztrálni, amit mi mindennap, minden órá­ban láthatunk. Győződjön meg ön is az elmondottakról! Tizenegy lakatost — fiatalt, idősebbet —, kerestünk fel munkahelyükön. Ahol hegesz­tők ívfénye dob szemet vakító kékséget a munkadarabokra, ahol a kalapács és a vas csengése dobol, csattan a fü­lekben úgy, hogy néha egy­más szavát sem hallani: a gyár lakatoscsarnokában. Sándor Imre főművezető idestova tíz éve dolgozik a gyárban: szinte együtt kezdte a munkát az akkoriban meg­alakult Szabadság brigáddal, így kérni sem kell különös­képpen, mondja a magáét róluk. Mesterséges égbolt Az a különös lencseszer­kezet, amelyet mesterséges égboltra függesztenek — tu­dósok felügyelete alatt kel és nyugszik majd, mint a valódi Nap, a most épülő moszkvai laboratóriumban Arra szol­gál, hogy fényében kipróbál­ják az ezután építendő váro­sok és lakónegyedek makett­jeit: mennyi fényt kapnak az épületék a különböző nap­szakokban — és ennek meg­felelően — miképp kell elhe­lyezni azokat. Egy órányi többletfény, melyet a termé­szet nyújt, ajándék a lakos­ságnak és kilowattórák soka­ságát takarítja meg. — Látszólag csupa általá­nosságnak hat, amit tudok a Szabadságról, de mégsem az. Hiszen, mennyi minden van néhány olyan kijelentés mö­gött, hogy: fiz évvel ezelőtt neveztek be a szocialista bri­gádversenybe, az egyik leg­jobb acélszerkezeti brigádunk, elsőként érdemelték ki a szocialista címet, megértésben dolgoznak együtt. És az utób­bi nagyon lényeges! Nem mondom, néha, amikor sür­Pártcsoportok a határozatok végrehajtásáért A FELSÖPETÉNYI bánya pártalapsaervezete fontos he­lyet szán a pártmunkábam. a legkisebb szervezeti . egysé­geknek. a pártcsoportoknak Az alapszervezet előtt álló feladatok megoldása., a párt- 'tagság nevelése, bevonása a pártmunkába. a pártcsopor­tokon keresztül történik. A gazdasági egységen belül, a munka minden területét átfogja a pártcsoportok rend­szere, / amely igazodik a munkahelyi szervezettség­hez. Az volt a törekvésük, hogy azok az emberek tar­tozzanak egy-egy pártcso­portba. akik közvetlen mun­kakapcsolatban állnak egy­mással. és így valóban meg­van az együttműködés lehe­tősége. Az alapszervezet kommu­nistái tevékenységüket a pártcsoportokban fejtik ki, a kollektívákat a megválasz­tott pártcsoportvezetők irá­nyítják. . A hatékonyabb munka érdekében az alap­szervezet vezetősége munka- tervében külön rögzítette a pártcsoportok feladatait, te­vékenységük fő irányvonalát. A vezetőség a tennivalókat minden esetben megbeszéli — kibővített vezetőségi ülé­sen — a pártesoport-vezetők- kel. A pártcsoportok az anya­got megvitatják, s a vita eredményéről a pártcsoport - vezető beszámol a vezetőség-' nők, amely az így gyűjtött tapasztalatokat jól haszno­sítja munkája során. Az alapszervezet east a módszert követi a felsőbb pártszervek határozatainak végrehajtá­sánál is. Az intézkedési ter­vek elkészítését megelőzően kibővített vezetőségi ülésen vitatja meg a határozatokat, ahol megfogalmazzuk a hatá­rozatokból adódó legfőbb helyi tennivalókat is. Ezeket az irányelveket vitatják meg a párt cső por t-értekezlete ­ken. A konkrét intézkedési tervet, a pártcsoport-érte- kezleteken elhangzott javas­latok, vélemények alapján dolgozza ki az alapszervezet vezetősége, amelyet a tag­gyűlés vitat meg, és hagy jó­vá. A intézkedési tervben foglalt feladatok végrehajtá­sa, a végrehajtás ellenőrzése, az ezzel megbízott párttagok feladata. Ezt a munkát mint pártmegibízatást figyelemmel' kísérik, és rendszeresen ér­tékelik a pártcsoportok. ALAPSZERVEZETÜNK készül 4 éves munkájának értékelésére. A beszámoló taggyűlés előkészítésének el­ső fázisa, a pártcsoport-ér- tekezletek megtartása volt. Ezeken az összejöveteleken a párttagság értékelte a vég­zett munkát, a pártmegbíza­tások teljesítését. Szóvá tet­ték a gondokat, a hibákat, és javaslatokat adtak a felada­tok jobb megoldására. Az alapszervezetek tagságának, mintegy 80 százaléka vett részt a pártcsoport értekezle­teken, és a megjelent kom­munisták 60 százaléka el­mondta véleményét a párt- csöport. a vezetőség munkájá­val kapcsolatban. Volt miről beszétoiök. A kommunisták 80 -százalékának állandó párt­megbízatása van a munkásőr­ségben, a tanácsokban, a Ha­zafias Népfrontban, a szak- szervezeti bizottságokban, az MHSZ-ben és különböző sportkörökben. Ezen túlme­nően 13 párttag az alapszer­vezet intézkedési tervében foglalt feladatok végrehajtá­sára kapott megbízatást. A pártcsoport-értekezle- ten elhangzottak alapján megállapítható, hogy vala­mennyi kommunista teljest- , tette pártmegbízatását. \ pártcsoportvezetők, a kom­munisták személy szerint is szóltak azokról, akik kiváló­an végezték munkájukat. Ti­zennégy kommunista nevét említették ezek között. Az alapszervezet vezetősége’ úgy látja, hogy a pártcsoporioá reálisan értékelték össztévé- kenységüket. Részletesen ele­mezték. hogy a kom munis a kollektíva mit tett a terme­tén folyó gazdasági, politikai, és mozgalmi munka javítá­sáért. Amint kiderült, a gaz­dasági feladatokat mara­déktalanul elvégezték. Tenni­való jelentkezik a politikai • munkában, az eszmei-politi­kai képzés területén. A poli­tikai tisztánlátást, az elvhű­séget erősítő politikai okta­tásban, az önképzésben s van még tennivalója a park­csoportoknak, az alapszerve­zeteknek A FELSÖPETÉNYI bá­nya alapszerveaeténéi mű­ködő pártcsoportok a párt­határozatok szellemében vé­gezték munkájúkat, fejlődé­sük, gyarapodásuk jól mér­hető. A munka során jelent­kező gondok megoldásához jó alapot adott a vélemények egyeztetése, a közös álláspont kialakítása. Máthé Zoltán alapszervezeti titkár A barátság jegyében / Budapesti« látogatott a szo- rospataiki bányaüzem MSZBT tagcsoportja vasárnapi A Szovjet Kultúra és Tudomány Házát látogatták meg. Mivel kissé korábban érkeztek, elő­zőleg megtekintették a met­rót, s volt a csoportban olyan, aki először utazott végig a Ke­leti pályaudvartól a Déliig. A Duna alatt meg is jegyezte va­laki: „Itt is kellene egy meg­álló”. Ezután a Balkán teázót keresték fel, majd délelőtt 11 ólakor a Szovjet Kultúra és Tudomány Házát, ahol A. J. Bormotov, a kiállítási osztály vezetője fogadta a csoportot, akivel már korábban is kap­csolatban álltak. Baráti be­szélgetés után a szovjet poli­tikai plakátkiállítást és a ma­gyar fotósok Szovjetunióról készült képeit tekintették meg a bányászok. Filmvetítésen is részt vettek, majd ajándékok cseréjével ért véget a- találko­zó. A csoport ebéd . után a Kamara-Varieté műsorát te­kintette meg. útjukat a szo­rospataki bányaüzem vezetői­nek és Szomszéd Istvánnak, a nagybátonyi gépüzem igazga­tójának támogatásával szer­vezték meg, akiknek a kirán­dulás sikeres lebonyolításában jelentős szerepük volt. Elmondták egy brigádról get egy-egy feladat, elkárom- kodják magukat, visszamor­dul a másik, de a feszültség elmúltával talán nem is em­lékeznek rá. Fele-fele arány­ban fiatalok, meg idősebb szakik. Néhol ez gondokat okoz, úgy is mondják, hogy nemzedéki ellentétet; mert­hogy az iskolapadból nemrég kikerültekre rá kell dolgozni, rontják a brigádátlagot. Más­hol káromkodnak is: hiába hajtunk mi rá, ha ők rontják az eredményünket. Halászék- nál nem így van. Hát, hogyan? Halász József, brigádvezető: — Meg kell érteni a fiatalo­kat! Természetes, hogy az idősebbek a kisujjuktaól ki­rázzák azt, amin egy tizen­nyolc—tizenkilenc éves órák hosszat töpreng, izzad. S ha nem segítenek neki, bizony a brigád sem megy semmire. Tanítani kell őket, hiszen az iskolában megszerzett isme­retek nagyon betűszagúak még, a gyakorlatban válnak igazán szakmájukat értő, sze­rető emberekké. Egy fiatal, így idősebb! ígv dolgozunk mi; szó szerint testközelben van a segítség. Halász József, aki öt éve vezeti a brigádot, érzékenyen tapint a lényegre, ő is csak néhány évvel, múlt harminc. De a tizenhét, munkában töl­tött évével már ő is inkább a szakma idősebbjei közé tartozik. S hogyan vélekedik a bri­gád legfiatalabbja? badult fel a szakmunkáskép­ző intézetben, azóta brigád­tag. — Nagyon jól érzem ma­gam. Én tényleg nem azért mondom, mert itt van mö­göttem a brigádvezető és a Sándor elvtárs... Nagyon ren­des velem szemben mindenki, amit nem értek, néha kérés nélkül is elmagyarázzák. Mert bizony, esetenként még gön­cit okoz egy-egy bonyolul­tabb műszaki rajz leolvasása. Meg a pénz dolgában is meg­találtam a számításom. 1900 körül keresek havonta, ami úgy gondolom, ilyen fiatalon, már elég szép. Zavartan törölgeti egy rongyosoméba olajos kezét, és 6zólna már, de nem mer. El­sietne: politikai foglalkozás lesz műszak után. Este meg tanul; a brigád ösztönző ha­tására szakközépiskolába jár. Embernek is, brigádtagnak is sokkal idősebb Baku Sán­dor, aki a Zagyva III. hűtő- berendezésének illesztése köz­ben állt fel néhány percre. — Hogy jó-é a brigádunk, mondják el mások. Mert sem­mi különös nincs ebben. Nap mint nap úgy keli dol­gozni, úgy kell viselkedni egymással, mint igazi embe­reknek». Hétköznapi iermé- szetességgel, látványosság nélkül kell végezni tennivaló­inkat, alakítani a szellemet. És ebbe elsőként az egymás­sal, a fiatalokkal való törő­dés tartozik. Magyarázzuk nekik, hogy a reggeli szüne­tet sem töltjük csak evéssel: megbeszéljük teendőinket, ér­tékelünk egy-egy munkát, szót ejtünk a politikáról. S, hogy nagyon összetartunk, többet teszünk esetleg, mint mások? Tudja, kell egy kis plusz.... Öt éve brigádtag, huszon­hét éves Demény István. — összeszoktunk már, is­merjük egymást, mint a te­nyerünket. Ha valakinek rá­nézek az arcára, már tudom, jó napja van-e, vagy bal- lábbal kelt fel az ágyból, s akkor mindannyian tudjuk, miként szóljunk hozzá. Az egymáson való segítés, a kölcsönös megértés a titka mindennek. S ez serkentőleg hat egyéb cselekedeteinkre is. Az egyebek. Csak így em­lítette a fiatalember, a Baku Sándor által is „egy kis plusz­nak” nevezett tényeket. Hogy a brigád valamennyi tagja két alkalommal is társadalmi munkában segítette a tari téesz cukorrépájának szedé­sét, hogy a kongresszusi, fel- szabadulási munkaverseny tiszteletére jóval a határidő előtt szerelték össze a kar­cagi üveggyárba készült hű­tőszalagot. S ezt is. meg a többit is Sándor Imre főmű­vezetőtől tudtam meg. Mert ők nem szóltak a kommunis­ta műszakról, a pásztói és a tari óvoda építésében, , kar­bantartásában végzett mun­káról,- a kirándulásokról sem. y „ Talán ezért is jó e brigád, melyről már régebben is el­mondták, hogy tagjai szeré­nyen, a hétköznapok munkás­ságával bizonyítják szocialis­ta címüket. Karácsony György Nagy József most töltötte f be a tizennyolcat, tavaly sza- f NÓGRÁD - 1974. november 22,, péntek 3 t

Next

/
Thumbnails
Contents