Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)
1974-11-17 / 269. szám
Könyvtár a Volánnál NÖGRÄD MEGYE legnag' >bb vállalatai közé tartozik a 2-es számú Volán. Jel- lejzetesen „nyitott üzem”, az itt dolgozók nagyobb hányada munkaidejét járműveken. országutakon töltik. N?m könnyű így legtöbbjüknek a munkahelyen hozzájutni valamilyen kulturális termékhez, például a könyvhöz sem. Pedig létesítettek szakszervezeti letéti könyvtárat. A telephelyeken ma is ezek segítségével találnak gazdára a könyvek. Ha találnak. .. mert a letéti állomány elhelyezése nem a legoptimálisabb. helybeni olvasgatásra, folyóirat-lapozgatásra, alig biztosítja a lehetőséget. Pár hónappal ezelőtt még ugyanez volt a helyzet a salgótarjáni központi telepen is. „Ellaposodott” valahogy a könyvtár ügye — hiányzott a megfelelő helyiség, a szakszervezettől kapott letét sem felelt már meg a növekvő igényeknek. Nem szóvirág : növekvő igények — a dolgozók hatvan—hetven százaléka minden évben tanul valamilyen formában! Szakmát szereznek a régi gépkocsivezetők, tiszti tanfolyamra, általános, és középiskolába. politikai oktatásra, felsőfokú intézményekbe egyre többen járnak — ez megnöveli a könyvek iránti érdeklődést. A vállalat szakszervezeti titkára, Kriston István ezért indította el azt az akciót, amelynek eredménye a néhány hónapja működő központi könyvtárt A tanácsteremben kapott helyet, hetente két délután van nyitva. Kriston István így fogalmazta meg a könyvtár működésének legfontosabb céljait: juttassa el minél szélesebb réteghez az olvasnivalót, segítse a tanulást, a kulturális vállalások tartalmasságát, lehetőségét bővítse. A KÖNYVTÁR állománya ma körülbelül ezer kötet — “ennek fele már saját! A vállalat szakszervezeti bizottsága 15 ezer forint értékben vásárolt könyveket, és tett félre pénzt folyóiratok, napilapok. szaklapok megrendelésére. De hónapról hónapra több kötet sorakozik a polcokon. Manapság is várja őket egy csomag a főtéri könyvesboltban. A könyvtárosi teendőket Réti Éva, a munkaügyi osztály egyik fiatal dolgozója vállalta. — Mielőtt a Volánhoz kerültem, a megyei könyvtárban dolgoztam. Érthető, hogy szeretem, nagyon szívesen csinálom a munkát. Csaik lenne rá még több idő! Nyár óta működik a könyvtár. A katalógus szerinti elrendezésben sok segítséget kaptunk a szocialista brigádoktól. Az olvasók száma még nem éri el a kétszázat, de azt hiszem, ez hamarosan megváltozik. Hogy miért? Jönnek a vetélkedők, a negyedévi, félévi beszámolók — egyre több könyvnek kell utánanézni. Javulnak a feltételek is: a jövő hónaptól érkeznek az újságok, ‘folyóiratok, vonzóbb lesz bejönni. Nagyon várjuk már a KÍSZ-kluib elkészültét: ott, a Salgó alatt sok irodalomhoz, könyvekhez kapcsolódó rendezvényt lehet megvalósítani. / Mit szeretnek legjobban ebben a könyvtárban, mit visznek legszívesebben az olvasók? Gordos István dekoratőr: Druon Elátkozott királyok című sorozatát. művészek, különösen a festők életrajzköteteit, egy-egy tudományos- fantasztikus regényt vagy egy jó krimit. Nádaséi Zol-tánné gyors- és gépírónő: a gyerekeknek való könyvektől a versesko- tekig és a lexikonig sok mindent megtalálunk. Ha rám- bízmák a további bővítést, én főleg szépirodalmat vásárolnék — ahogy magamnak is a könyvterjesztőtől. Zánkí Ferenc szervező: szervezéssel, vezetéssel kapcsolatos könyvek is vannak, de ha én gazdálkodhatnék egy összeggel, vennék: munkalélektani, pszichológiai, vezetési szakirodalmat. A BESZÉLGETÉS során szóba került a vállalat műszaki könyvtára. Ezt a műszaki-fejlesztési osztályon helyezték el. Gazdag anyaga van, de nagyon hiányzik hozzá a katalógus. Itt sokkal hosszabb az idő, mialatt egy- egy könyv eljut az olvasóhoz. A legjobb persze az lenne, ha a két könyvtárat egyesítenék, függetlenített könyvtárossal, egész héten működhetne. Réti Éva elmondta, a vezetők is gondoltak már erre, a jövő évben kezdik el a könyvtárhelyiség építését, 140 ezer forint jut könyvvásárlásra. Mire elkészül. bizonyára népes olvasótábor, élénk könyvtári élet alakul ki. G. Kiss Magdolna Kedvet csinálni a tanuláshoz A felnőttoktatás mélypontja megyénkben 1970-ben volt. Ebben az esztendőben alig több, mint félezren jártak az általános iskolák felső osztályaiba. A közművelődés- politikai határozat előkészítése, és a dokumentum megszületése nyomán fellendült a tanulás iránti érdeklődés. A gyárak, üzemek politikai és gazdasági vezetői a szervezés élére álltak, kapcsolatot teremtve a közoktatási és köz- művelődési intézményekkel. Sorra szervezték meg a kihelyezett, vagy a hagyományosan intézményhez kötött általános iskolai osztályokat. A Budapesti Harisnyagyár nagybátonyi telephelyének munkásnői közül tavaly negyvenen jelentkeztek, hogy elvégzik a nyolc általánost. Közülük — kitartással és szorgalommal, munkahelyi és családi segítséggel — harminckét leánynak, asszonynak sikerült. Jelenleg a dolgozók egyhetede nem rendelkezik alapműveltséget jelentő végzettséggel. Ez más, férfiakat foglalkoztató, nehézipari üzemekhez hasonlítva nem is rossz arány. Különösen akkor, ha- ehhez niég azt is hozzátesszük, hogy a hiányos iskolai végzettségűek többsége középkorú, nagygyermekes családanya. A gyár vezetői mégsem elégedettek. Célkitűzéseket ismerve, nem is lehetnek. A nyolc általános elvégzése alapkövetelmény. Mit tesznek megvalósulásáért? — A nőpolitikái párthatározat kapcsán hozott intézkedési tervünkben — mondja Vanya Emilné személyzeti előadó — már foglalkoztunk iskolai kérdésekkel. — Az iskolába járóknak adandó kedvezményeket abban rögzítettük. Az általánosan szokásokat nem mondanám. Inkább csak azokat, amelyek elég ritkák. Minden sikeres vizsga után például 500 forint pénzjutalmat, és hat nap jutalomszabadságot adunk. Valóban nagy kedvezmény; ennyi szabadságról még nem is hallottam! A gyáregység dolgozói közül az idén mégis kevesebben — szám szerint a kihelyezett 7—8, osztályba 17-en — jelentkeztek, mint a korábbi esztendőben. Mi lehet az oka? Az egyik, hogy csökkent azoknak a ’ száma, akik életkoruknál és családi körülményeiknél fogva minden különösebb nehézség. külön tehervállalás nélkül járhatnának iskolába. Dropka Béláné szakszervezeti titkár ehhez teszi hozzá: — Anyákról van szó, r^i- gyobbára. Igyekeznek haza a családhoz. A termelési tanácskozások sikerei is jórészt annak köszönhetők, hogy a Munkásbuszokat visz- szatartjük, és a kapun, csak kilépővel lehet átjutni. Az általános iskolába járók munkaidő-kedvezményt nem kapnak, mert a két műszakhoz igazodik“ az oktatás. Bizonyára az előbbi vélemény csak megerősíti — ez is csökkenti a tanulási kedvet. Természetesen a munkaidő-kedvezmény, az anyagi előnyök juttatása nem lehet kizárló- lagos módszere az ösztönzésnek. Az erkölcsi megbecsülés fokozása is szükséges. A kettő csak együtt lehet célravezető. Pillanatnyilag a „ranglétrán” való feljebb kerülésnek objektív akadályai vannak. Az itt végzendő munka — már ami az asszonyokat illeti — betanítást igényel. A szakmunkássá válás lehetősége még csak a jövő reA németek harapófogóba vannak a szénmedencében — gondoltam. Azután eszembe jutott, amit a Kossuth rádió mondott, hogy a szovjet csa* patok nagyobb véráldozat árán is megkímélik a lakosságot. , De gyerünk, szóltam Gyuri öcsémnek. Nála volt az élelem. Sokat tudott segíteni. A fiatal fenyves közelébe értünk. Óvatosabbak lettünk. A fenyők közötti kis tisztá" son gyönyörű őzbak és két suta pihent. Széllel szemben mentünk, s csak későn riasztott a bak. Kapásból löt" tem. mert nem volt idő célozgatni a sűrű fák miatt. Kirúgott a bak két hátsó Iá" bával! Sajnos ez csak haslö- yés, és a kis lövedéket el is ménye. De mint elmondták: a közeli jövő reménye! Vanya Emilné személyzeti előadó: — Budapesti központunkban már beszéltünk erről. Amikor sikerül elképzeléseinket egyeztetni, és közös nevezőre jutnunk, minden valószínűség szerint a jövő év őszén néhányan, a legjobbak közül már beiratkozhatnak szakmunkásiskolába. S így lesz rendjén! Mert a lányok, asszonyok jól végzik ugyan betanítva is a munkát, de az ő belső igényük is az — s összhangban áll a társadalom igényeivel és érdekeivel —, hogy még magasabb szinten végezzék. Ez pedig csak úgy lehet, ha elméletileg is megismerik a munkát, értik az egyes munkafázisok, -folyamatok közötti összefüggéseket. Betanított munkásból szakmunkás. Ez a fejlődés útja; ennek nyomán lesz a többé- kevésbé mechanikusan végzett munka, alkotó, örömteli tevékenység. vitte. Búsan bandukoltunk tovább. Nagyon sajnáltam, mert így sokat szenved. Csak akkor lett volna szabad lőni, ha van idő lapockán vagy fejen célozni. Napsütötte völgy szélére értünk. Leültünk a fűbe, s hozzáfogtunk falatozni. A kis horpadás másik oldala 50—60 méterre lehetett tőlünk, Öcsém figyelt tó egy jókora nyútra, mely a másik oldalban eszegetett. Volt idő a nyugodt célzásra, s a tapsi szépen elfeküdt a lövés után. Egy kis vigasz volt számunkra, hogy, nem megyünk üres kézzel haza. Addig barangoltunk, míg a nap leáldozóban volt. Akkor nem gondoltam, hogy még akad izgalom hazáig. A , fiatal cseres szélén haladtunk visszafelé. Elöl mentem, öcsém pedig utánam, a — sulyok ■ !■■■■ Ili ■■■■■■■■■■■■■■■■ ■(■■■■I Fenyvesi Jósseft FALD A FÖLD ALATT 12. Mai tévéajánlaiunlc 20.95; Csák végnapjai Madách Imre — 1843-ban írt drámáját — maga is többször átdolgozta. De színpadra vihetővé — egyes iele- netekkel kiegészítve, másutt rövidítve, vagy bővítve — Keresztury Dezső tette. A Csák végnapjai nemzeti dráma — a lázadás konkrét, történelmi tragikummal terhes megtestesítője. Csák Máté a nemzeti függetlenségért lázad — tragikuma Dedia abban rejlik, hogy egyrészt a nép magára hagyja, másrészt elveszti lázadása „jogcímét”,- amidőn Erzsébet, az utolsó Árpád-házi sarj. kolostorba vonul, hogy a polgárháborút elkerülje. Az idegen király elleni küzdelem, s az ezzel összeszövődő kérdés: illik-e nő kezébe a jogar, fejére a korona — adják a dráma alapgondolatát. S emellett a szerelmi vágy. az önfeláldozás. az irigység, a hatalomféltés, erőszak, bosszú, a fegyelmet nem tűrő egyéniség szenvedélyes lobogása. A Csák végnapjai igazi romantikus dráma — van benne a testvér-viszályt vörösmartys pátosszal felidéző jelenet, van bújni kényszerülő nagyember, király, aki orgyilkost küld ellenfelére, orgyilkos, aki elvéti áldozatát, udvari bolond, aki keserű bölcsességeket mond. észvesztő szerelem, amely célt nem érve ellentétébe fordul, tragikus anva. magát áldozatul felajánló szűz. De a dráma voltaképpen egyetlen nagy szerepre éhül. Csák Mátéra. Aki felkel a „népet elnyomók” ellen, „kóbor vitéz. úr. szolga és király” eliten. De a nép. amelyért harcol — nem érti meg. A drámát a Nemzeti Színház előadásában — Csák Máté szerepében, Sinkovits Imrével — láthatjuk. Képünkön: Jelenet a „Varázs- olló” eímű műsorhoz. (A ma délelőtt 10.40-kor kezdődő adásához) TIT-alapszervezet alakult Mátra mindszenten Megyénkben elsőként — de országosan is egyedülálló — falusi TIT-alapszervezet és klub alakult Mátramind- szenten. Az alapszervezet öt község — Mátramindszent, Szuha, Mátaralmás, Nemti és Dorogháza TIT-tagjait — pedagógusokat, egészségügyi dolgozókat, agrár, és műszaki szakembereket, politikai és állami vezetőket — tömörít. Az alakuló ülés elnöke dr. Mihók János körzeti orvos volt, aki 1955 óta tagja az ismeretterjesztő társulatnak. A harminctagú falusi alapszervezet elnökének Jakus Mihályt, az MSZMP községi csúcsvezetöségének titkárát, titkárnak Csomós Sándort, a mátramindszenti általános iskola igazgatóját választották meg. A hattagú elnökség tagjai még: Lenkei Károlyné, a szuhai művelődési ház igazgatója, Erney Attila tanár, Medve József termelőszövet, kezeti párttitkár és Varga János tanácselnök. Kis Attila kiállítása Kiss Attila fiatal festőművész rajzaival a NÓGRÁDolvasói is gyakran találkozha1- nak a lap hasábjain. A jelenleg Veszprémben élő mi - vésznek most látható önálló kiállítása a megyei Georgi Dimitrov Művelődési Közpon t galériájában. Kiss Attila ezúttal festményekkel mutatkozik be a közönségnek. A Kazincbarcikáról tavaly Veszprémbe költözött festő első veszprémi tárlata a mostani. Kiss Attila korábban az északmagyarországi tárlatokon is szerepelt, többek között, a salgótarjáni tavaszi tárlatokon is találkozhattunk munkáival. nyuszival. Szemem minden apróságot észrevett. Hirtelen megtorpantam. Nem akartam hinni a látottaknak. A félhomályban levő erdőben tőlünk 20 méterre hevert a meglőtt bak. Gyönyörű, agan- csos fejét fel-felemelte. Az erdők karcsú, villámgyors, futója erőtlenné vált. Sajnálva emeltem rá puskámat. Éles csattanás, és a gerincen talált őz lehajtotta koronás fejét. A hátizsákba csak nehezen tudtuk betuszkolni, pedig hatalmas zsák volt. Az agancsai így is kihasították a vásznat és kilátszott a bak feje. Leértünk a mély völgybe. Patak csörgedezett az ösvény mellett, s hangjainál vidáman bandukoltunk Kaparópuszta felé a gazdag zsákmánnyal. Elmentünk az üres bikakarám mellett, majd az akolt elhagyva kibukkantunk az országútra. A vadászat eredményessége, elaltatta éberségemet. Amikor az fjtra léptünk akkor láttam, hogy jobbra, az árok szélén hatalmas Tigris páncélos áll. Csöve felénk meredt. A löveg- torony tetejének ajtaja felcsapva, és négy fekete ruhás SS-suhanc ült a cső tövében, s a nyílás peremén. Ügyet sem vetve rájuk próbáltunk elmenni, de az egyik 16—17 éves elordította magát: Halt! Meglátták az őzet a hátamon Az egyik 10 pengőst vett elő, hogy adjam el neki az őzet. Törve a németet megmagyaráztam, hogy kell a családnak. Rövid vita kezdődött, aztán bízva létszámukban erőszakkal akarták elvenni. Az úton akkor már csökkent a menekülők áradata, s magunkban voltunk. Szóltam az öcsémnek, hogy szaladjon át az úton — nehogy baja essék — mert az őzet nem adom semmi áron! Lecsúsztattam a hátizsákomat. A pisztoly az oldalzsebben volt, a két gránát pedig nadrágom zsebében. A suhancok fegyvere a tankban lehetett. Gondoltam míg hozzájutnak, elintézem őket. Zsebembe nyúltam, a gránátért, amikor lovag kocsi tűnt fel az úton. Felettünk, a telep felől jőve hirtelen emelkedő kanyar volt, így váratlanul bukkant ki. Szerencsére magyar katonák közeledtek több szekérrel. Hamar mellénk értek. Felkaptam a zsákot, és átsurrantam két kocsi között az út másik oldalára. Siettünk, a réten, átvágva, hazafelé. Mire a menet elvonult, mesz- s&e jártunk. Volt öröm otthon a sok hús láttán, de izgalmam sokáig nem csillapodott. December 10-én, óriási dübörgés, közeli robbanások jelezték, hogy megindult a harc Szécsén.yért. Az utolsó felvonás kezdődött a szénmne- dencénkben. A bányai iparvágányon hosszú sorban álltak a szerelvények, megrakva gépekkel. A szovjet repülők naponta bombáztak, de viszonylag kisebb bombákkal, csak a németeket és a vasutat. A gépek nem mehetnek nyugatra! Akik két kezük munkájából éltek, akiknek nem volt földjük, akiknek egy-két napra való élelem volt az éléskamrájukban, akiknek már ősei is bányászkodással foglalkoztál-;; azok tudták igazán, hogy a gépek, a bánya, számukra az életet jelenti. Az első bombázás után a bányai sínek épségben maradtak. Egy merész terv a bombázásokra épült. Több itthon maradt öreg bányász, Bartha, Kurcsiik, Hatvani, apám és még néhányan, — a robbantás kiváló mesterei valamennyien — a legnagyobb titokban beszélték meg a feladatot. Csak később tudtam meg kevés részletet. (Folytatjuk)
