Nógrád. 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)
1974-10-13 / 240. szám
Néfií-r volna már ősszeállf- tani a ..épet a bennük megmaradt darabokból. A tény annyi, hogy Murányi Gábor és korábban állítólag sírig szeretett felesége, Ellácska alaposan összeveszett. A nő negyvenhat volt, a férfi ötven és utóbb rengetegszer incselkedett velük a kisördög. Az asszony, mint egy fi- *ual, férjhezmenendő lány állandóan a házassági hirdetéseket falta, a férfi szeme majdhogynem kigurult, ha egy hegyesebb gimnazistalányt meglátott. Az asszony (jelentette ki elsőnek, hogy minden ujjára annyi jelentkezőt talál, amennyit csak akar. köztük Gábor főnökét is, aki mindig szemérmetlenül vetkőztet azzal az álártatlan nézésével, de Gábor indult előbb szerencsét próbálni. Ö hagyta ott Ellát és vett ki egy bútorozott szobát Pesten, külön bejárattal. Gábor előbb az éjszakában puuatolűdzott. Bátor ivásza- tosnak adta át magát, mint iijű korában, amikor magára szedte a katonamundert es először kóstolta meg, minő nektár terem Tokaj szol- lővesszein. Szórta a pénzt, barangolt az éjszakában. Bókolt a sikkes pincérlányok- nak, a ruhatárosnőknek. a kenyereslánynak, a kávé- tozónónek. Mind kedvesen fogadta bókjait, még kedvesebben a borravalót, de férfi- számba mégse vették, akárhogy bodorintotta is ki a haját. Ahhoz pedig kevés volt a pénze, hogy bármelyik nőben is elaltassa az elutasító érzelmeket. Ahhoz több kellett volna. Nem egy szabadságát töltő ötvenes férfi megfejelt zsebpénze. Olyan helyeket keresett, ahová azok a bizonyos, pénzért szerető' nők járnak, mert már föltámasztotta magában az ördögöt, mar kalandot akart minden áron, ha pénzért is, amire eddig még életében soha nem fanyalodott, s azokat is megvetette, akik fizetnek a szerelemért, vagy akik szerelmet adnak pénzért. Nem is a veszekedés miatt, hanem, hogy bizonyítson es ne úgy térjen meg elhagyott otthonába, mint egy bűnbánó, szűz kamasz, aki beletörli könnyeit az anyja szoknyájába. Ámde itt sem aratott korlátlan sikert. Mert ezekben a pillangó-látogatott eszpresszókban mindig több volt a férfi, mint a párt kereső nő, s így a nők mindig válogathattak, a tetszetősebb, gavallérabb, nagyhangúbb fiatalok közül. S neki csak a zárórakor az olcsóbb italboltokból bevetődő öreg hölgyek akadtak, s ha végre horogra került egy szemrevalóbb, unokányi fiatal leány, akkor az olyan igényeket támasztott, francia konyak, skót whisky, amerikai cigaretták, szovjet és francia pezsgők, hogy 5 riadtan menekült el a közelükből. Hol volt már az az idő, amikor még a csintalanabb és számítóbb nők is ingyen kapaszkodtak utána. Ma talán az elvált vagy özvegy ötvenes hölgyek körében lehetne sikere, kicsit régiesen ható, finomkodó bókjaival, hosszadalmas vicceivel és örökké poros, ritkán pucolt cipőjével. Pedig ifjúkorában egy pesti barátja már kiokA két kalandor tatta, hogy az ilyenféle, sarkon várakozó nők a magukat kellető férfiak közül mindig azt választják, amelyiknek a legdivatosabb, legdrágább és leggondozottabb a cipője. Talán a kokottiskolában is úgy tanították: nézd meg a cipőjét és eridj el vele! No, aki Murányi Gábornak önként fölajánlkozott, azt bizony már az alvilági piacon sem jegyzik. Esti kudarcaiért a délelőtti sétákkal kárpótolta magát. Szerette az őszt, amely meg a pesti forgatagban is az érés illatával tölti meg az utcákat. Ez az illatos időszak már az őszibarackkal és a dinnyével megkezdődik, de az egésznek a szőlő a betetőzése. Imádta a szőlőt. Gyerekkorában nagyszüleinél kilószám ette és édesanyjának is mindig szőlőért könyörgött, valahányszor az a piacra indult- Most meg már tudatosan falta, amióta a kezelőorvosa a szőlőcukrot oly hasznosnak javasolta az idegességtől megromlott szív működésére. S ha a szölőcukor jó, gondolta, akkor a szőlő is, hiszen a szőlőben még bontatlanul ott él a cukor, különféle értékes vitaminok társaságában. Mert a szíve az csakugyan nyugtalankodott. A szőlőt mindig egy helyütt, egy kis, szűk utcában vásárolta, a járda szélére épített, alkalmi standon, ahol egy. bűbájos kis tanulólány mérte. Naponta talán több száz láda szőlőt is kimért, mindenkihez volt egy kedves szava, és a kikapcsolódó percekben, úgy délelőtt tíz és tizenegy között, amikor nem tülekedtek a vevők, sokszor kedves perceket is szánt kivételezett vevőinek. Murányi úgy érezte, hogy a kislány, akit minden bennfentes csak Katicának hív, vele mindenkinél bizalmasabb és simo- gatóbb nyelven tárgyal. Szinte —ezt úgy is érezte — felélénkül, amikor őt meglátja. Mert nem igaz az, hogy ne«» lehet igazi szerelem egy ötvenes férfi és egy húszas lány között Az a harminc esztendő korkülönbség bizonyos határon túl már smafu. Hány olyan házasságról tudni, különösen művészkörökben, amikor szinte aggastyán férfi zsenge hajadont vezetett az oltár elé és bejár ják a világot ölelkeznek, az asszony olykor még gyermeket is szül az aggastyánnak. örült, hogy Katicát egyedül találta. Szíve tele diákos, romantikus érzésekkel, agya vakmerő elképzelésekkel tölti meg képzeletét, s úgy gondolta, itt az idő, hogy Katicát is nyílt színvallásra bírja. A házsártos Ellácskától elválik és elveszi Katicát Velencei nászút gondola, olasz dal, csók, ölelés. S Katica csakugyan egyetlen munkaközi szenvedélyével, a cigarettával volt elfoglalva. Ráérősen tekintett a messzibe. — Mennyit mérjek? — kérdezte "ridegen. — Most csak fél kilót, Katica. De szívja el előbb. De Katica kimérte. — Mi bántja. Katica — kérdezte Murányi Gábor szerelmes férfiak megérzésével. — Semmi. Kaptam egy fülest a hapsimtól. Marha féltékeny. Nem szereti, hogy az öregedő férfiak rajtam koptatják a maradék szemüket. — De hát... — Itt a szőlő. S menjen a bácsi, szórakoztassa a pádon ülő nyugdíjas hölgyeket azzal a múlt századbeli dumájával ! Amikor fölmondta az albérleti szobát, a főbérlő asz- szony megkínálta aludttejjel. Még egészen lágy és remegő volt az aludttej, pontosan olyan, amilyennek Ellácska kedveli. Vajon Ellácska mit csinál odahaza? Persze, Ellácska sem töltötte tétlenül napjait. Mindent elkövetett annak bizonyítására, hogy már ugyan nem egészen friss bájai még tüzet ébresztenek a férfihadban. Előbb házassági hirdetésekre írogatott, de az ott jómódú, gazdag, békességre és lelki egyensúlyra vágyó férfiak többsége azzal kezdte, hogy írassa rá a házát, adja oda takarékbetétjét autóvásárlásra vagy valamilyen kétes üzleti vállalkozásra. A lelkiekben gazdag ötven—hatvanas vőlegények egyáltalán nem a hölgyek bájaira és szívük mély érzéseire voltak kíváncsiak. Ellácskának is mindjárt az ingatlanai és aranyból való ingóságai iránt érdeklődtek, s amikor megtudták a férjjelöltek, hogy Ellácska és Gábor minden kis értéket, amit élete verejtékével sikerült előteremteni, fele-fele arányban mindkettejük nevére írt, sürgősen odébbáltak. Az egyik megkérdezte kétszer is: — Hát garázs nincs? — Mi a fenének volna — tört ki Ellácska —, hiszen autónk sem volt soha. — Attól még garázs lehet. A garázst jó áron bérbe lehet adni. Ellácska megutálta ezeket az anyagias férfiakat, a házassági hirdetések hiénáit. Ö még mindig a bájaival, a nézésével, a személyes varázsával óhajtott hódítani. Szerzett egy balatoni beutalót. ősz végi idény, de még nem holt időszak fogadta. A szállodák és panziók, motelek és kempingek még mindig telve voltak külföldiekkel és a szántódi rév boltjaiban még mindig többen fizettek dollárral, mint forinttal. Szobatársnője csinos, fiatal lány volt, aki váltig azzal szórakoztatta, hogy szeretne végre találkozni egy autós olasszal, hadd ismerje meg natúrból, mit esznek annyira az olaszokon a magyar lányok. Ellácska mosolygott ezen az üdülési célkitűzésen, titokban azonban elképzelte a csinos autót, amelyben sűrű, fekete szemöldökű blasz férfi ül és éppen őt engedi be maga mellé. S egyszercsak elkezdenek száguldani. S mit tesz a sors, ez az álma beteljesedett. Éppen Tihanyba indultak a révtől, amikor ő bement még az egyik boltba, hogy valami olcsóbb gumimatracot vegyen. Mire kijött az Bzfetfeöl, ai társasága szőrén -szálán eltűnt És akkor sodródott mellé egy jóképű, mosolygós olasz, fiatalabb ugyan, mint ő, de nagyon készséges. Széles gesztusaival megérttette, hogy ő is Tihanyba készül és szívesen elviszi. Beültek a meseautóba. A férfi kizárólag olaszul beszélt de Ellácska a kézmozdulatokból és a mimikából is megértette, az olasz azokat a telt idomokat dicséri, amelyekből Ellácska nem szenvedett hiányt. Az országút egy elhagya- tottabb részén az olasz már kézzel fogható jelét is adta szándékának, ha Ellácska eddig is halvány kételye támadt volna. Itt lett volna tehát az alkalom, hogy megfizessen Gábornak, hogy megfizessen tizenhét esztendő mulasztásaiért! És őt akkor mégis elkapta az undor a célratörő, minden érzelmet nélkülöző kalandvágy láttán és Gáborra gondolt, aki bizonyára ugyanígy gondol most rá és akit ő nem Tud na megcsalni. Mert ha csak egyszer is megtenné, nem lenne képe a férje elé állani és követeléseket támasztani a férjével szemben. Az olasz fölfogta a hideg tekintetet. Az asszony tiltakozó mozdulatára az út derekán, éppen egy emelkedő elején leállította a kocsit. Ellácskának ki kellett szállnia, és az olasz átkozódva tovább száguldott. Egész nap a csoportot kereste, és délután dögfáradtan ért haza a déli parton fekvő üdülőbe. Szobatársnőjének elmesélte kalandját a digóval, mire az telikacagta az üdülőt és ebédlőben, társalgóban ezzel etette a vendégeket, amitől Murányiné még az életkedvét is elvesztette. Ügy találta, hogy mindenki őt nézi és ki ezért, ki azért, őt kacagja. Harmadnap összepakolt és hazautazott. 4. A Keleti pályaudvaron futottak össze. Gábor feketézett a bisztróban, Ellacska pedig egy málnára tért be. A pénztárnál majdnem egymásba ütköztek. Gábor tért elsőnek magához. — Te hol jártál? — kérdezte számonkérően. — Üdülni. — Egyedül? Megegyeztünk, hogy egymás nélkül nem teszünk egy tapodtat sem. Sem külföldön, sem belföldön. — Nem én szöktem meg otthonról. — Én nem szöktem, enge- met formálisan kiüldöztél. — Alig vártad, hogy okot találj a kiröppenésre. — Látod, ez jellemző rád. Mindig találsz valami ürügyet, okot, hogy jogcímed legyen más férfiakkal kokettál- ni. Az asszonynak az olasz jutott az eszébe, s különben sem óhajtott a bisztró közönsége előtt családi veszekedésbe kezdeni. — Gábor — mondta nagyon kedvesen —, ne marjuk egymást. Leülünk valami csendes helyen, és mindent megbeszélünk. — Majd otthon — mondta a férfi, tartásával érzékeltetve, hogy mégis csak ő a teremtés koronája. Halmai Albert NAPLEMENTE. — kulcsár józsef felv. — TANÍTÁS Nem tudom egész pontosan, Mit jelent az: vers. De Egyetlen dolgot gondosan Agyamba véstek gubancos hitű őseim igen pontosan, Még pedig azt kérem szépen, hogy ha marad erő a rostokban a lábad visz még valameddig és inad ha nem nyikkan mostan vánszorogj át ezen a kicsiny életen egyenes derékkal, szépen kimosdottan! S vállald a szót úgy, ahogy tudod: kimondottanl Németh Imre HEINZ KAHL AU: Dal a rohanásról A mészárosok már készen állnak — ha barmot táplál a legelő, — erővel nekiesni a húsának. Hogy felnőhessen, ahhoz nincs idő. Pedig akkor jobban járnának, ha nem sietnének ennyire. Amit sietség nélkül megkapnának, nem szerzik meg így sose. A férfiak mind készen állnak — a kikötőn át ha jön a nő, — erővel nekiesni, velehálnak. Hogy szeressen is, arra nincs idő. Pedig akkor jobban járnának, ha nem sietnének ennyire. Amit sietség nélkül megkapnának, nem szerzik meg így sose. Az emberek mind készen állnak — ha találtatik egy bölcselő, — , erővel kikiáltani csodának. Hogy tényleg bölcs lehessen, nincs idő. Pedig akkor jobban járnának, ha nem sietnének ennyire. \ Amit sietség nélkül megkapnának, nem szerzik meg így sose. Orsóval Emil fordítása GÜNTER KUNÉRT: Kedvenc foglalkozás Este amikor utcákon városokban elhal a fény, s a ,Ja” nevű fekete vázak únottan tartják az ég boltozatát fölriadnak a holt katonák. A nedvesen csillogó járda alatt ím menetelnek. Ezekben az utcákban esett el valaha ellenség jó barát \ égő benzinnel öntötték le egymást világító lövedékeket hajszoltak egymás húsába. Meneteinek a járda alatt ha elcsöndesednek a városok hogy halljátok őket. Nyugtalanul mivel odafönt házaitokban utakon kocsikban hidakon, s tornyokban avval vagytok csupán elfoglalva, hogy feledjetek feledjetek feledjetek. Kalász Márton fordítása ISZLAl ZOLTÁN: Széljegyzet a jelenlétről Még látjuk egymást. Engem néz szemed. Találkozásunk mégis: szinte álom. Kaucsuklabda — közömbös vízsugáron. Mindegy: földobódik, vagy leesett. Tudod is te, miért mégy el tőlem, öngyilkos vagy! Jobb éned nálam hagyod. Én eltűnök előled az időben. Téged nyársukra döfnek csillagok. Bocsáss meg. Én lettem a gazdagabb. Ki — nem tudja, hová, — de tovább utazik. Nekem ne ints! Magányos, ki marad s egyedüllétével a csömörig lakik.
