Nógrád. 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)

1974-10-08 / 235. szám

Harminc éve történt... A Monosza hegy tövében Harminc éve. 1944. október 8-án kezdte meg a salgótarjáni szénmedencében harci te­vékenységét a szovjet földön szervezett és Nógrádi Sándor vezetésével érkező partizán- csoport. Ejtőernyővel szálltak le a Rimaszom­bat melletti erdőkbe. S mindjárt földet érésük után tűzharcot kellett vívniuk német egysé­gekkel 1 és portyázó csendőralakulatokikai. Lo­sonctól északra és az Aiacsony-Tátrában szlo­vák és magyar munkások, forradalmárok, an­ti fasiszták, szökött katonák és munkaszolgá- ] a fosok csatlakoztak a csoporthoz, melynek létszáma hamarosan százra gyarapodott. Har­cok és nagy erőpróbák közepette az egység eljutott a Garamig, átkelt a folyón, s falvaik tucatját útba ejtve, megerőltető, ezer veszélyt rejtegető éjszakai menetelésekkel eljutott az Ipolyhoz, majd a losonc—balassagyarmati vasútvonalon át Salgótarján—Lapuj tő közelé­be Bagolypusztára. A Nógrádi egység, melynek helyettes pa­rancsnoka és politikai megbízottja Tömpe András, a spanyolországi nemzetközi brigád egykori önkéntese, a fegyveres harcot mind­végig élénk politikai tevékenységgel kötötte össze. Ennek köszönhető, hogy a bányász fal­vak magyar és szlovák lakossága megértette törekvéseiket, küzdelmük célját, esősök segít­séget nyújtott nekik. Nógrádi Sándor visszaemlékezésében mond­ta el. hogy egy alkalommal futárral levelet küldött Losoncra, a város nemzeti bizottságá­hoz. azzal a felszólítással, hogy jöjjön el tár­gyalni két megbízottjuk az erdőbe. A loson­ciak el is küldték Hódosi József bádogos­mestert és Gleszk János ügyvédjelöltet. A megbeszélés eredményeként a város vezető­sége téli ruhaneműt, kötszert és gyógyszert küldött a partizánoknak, leállította egy hadi­fontosságú üzem termelését Losoncon. Sok visszaemlékezés, köztük Nógrádi Sán­dornak. a hatvanas években megjelent két könwe szól a Monosza hegy tövében vívott partizán harcokról, Ragyolc, Somoskő és a többi község lakóinak bátorságáról, hőstettei­ről. Bandúr Gyula, Benyus János, Márton András bányászok fiaikkal együtt vettek részt a harcokban. Elismeréssel és kegyelettel em­lékeznek a részvevők Valasek József építő­munkásról, aki hősi halált halt, csakúgy, mint a Mucsényból való Szvetlik Barna, vagy Laoin a szovjet, Hónig a szlovák partizán és mások. A Nógrádi—Tömpe partizánegység decem­ber végén, a Csengőkő tövében Abroncsos- pusztán vívta utolsó csatáját egy SS-alatkulat­tal. Az összecsapás sbrán tizenhat partizán áldozta életét. Az osztag az év végén a fel­szabadító szovjet csapatokhoz csatlakozott. Vadász Ferenc Hogy a répa ne egye meg a cukrot! ♦ Ha nincs munkám Életútja az építőanyagipar­ból indult. Téglagyári mun­kásként kereste kenyerét 1950-ig. Később fontos köz­életi megbízatásokat kapott. A pártéletben, a tanácsi irá­nyításban tevékenykedett. Négy évvel ezelőtt került a szécsényi ÉPSZÖV-höz. Azóta személyzeti vezető a 48 éves Bodnár József. A közelmúlt, tói megbízott párttitkárként is dolgozik a 280 fizikai dol­gozót foglalkoztató szövetke­zeti építőipari vállalatnál. Közösségi ember, aki nem sajnálja az időt, ha párt­munkáról, vagy egyéb megbí­zatásról van szó. A pártba egészen fiatalon, 1947-ben lépett be^ A koalíci­ós időkben, amikor éles po­litikai harc bontakozott ki a különböző pártok között. Pro­pagandistának 1950 óta vallja magát. A helyi téglagyárban vezette az első tanfolyamot. Azóta sok követte. Nem ha­nyagolta el az önképzést sem. Pártiskola, vezetőképző tan­folyam, tanácsakadémia mel­lett a magyar munkásmozga­lom történetéből szakosítót végzett. — Negyed század múlt el azóta, hogy / a téglagyárban tanfolyamot vezettem. Igye­keztem egyszerűen, közérthe­tően, sok gyakorlati példával magyarázni a párt politikáját. A hallgatók megnyilatkozásai kedvezőek voltak, örömmel fogadták az ismereteket. A csaknem huszonöt év alatt mintegy húsz tömegpropagan­da tanfolyamot irányítottam. Amikor a sót őr elaludt Áz autópályákon előfordu­ló katasztrófák leggyakoribb formája a frontális összeüt­közés. Igaz ugyan, hogy a köd, a sötétség és az eső is hatással van a vezetésre, a frontális összeütközésnek leg­gyakoribb oka azonban az, hogy a vezető elaludt a volán mellett — kocsija pedig át­sodródott az úttest túlsó olda­lára. Már a negyvenes évek­ben felmerült az a gondolat, hogy az egymással szembe­jövő forgalmi sávokat beton­fallal válasszák el — ez a megoldás azonban még min­dig nem volt eléggé biztonsá­gos. Az Egyesült Államokban a legutóbbi időkben kidolgoz­tak egy különleges, trapéz- keresztmétszetű osztófalat. Ha a gépkocsi, amelynek ve­zetője elaludt, kicsiny szög­ben ütközik e falnak, az első kerék olyan ütést kap, amely­től a kocsi elfordul a fal fe­lől. A gépjárműben nem ke­letkezik kár, a hirtelen ütődés- től azonban a sofőr felébred és újból úrrá lesz járművén. A tervezők szerint a külön­leges választófal főleg azokon az autópályákon használható előnyösen, amelyek napi át­eresztőképessége 60—-70 ezer gépkocsi. Sz. L. Tapasztalatai folyton gya­rapodtak. Tavaly már szak- szervezeti tanfolyamot is ve­zetett. A nagyközségi pártbi­zottság megbízta azzal, hogy a tizenhárom alapszervezet­ben ellenőrizze a pártoktatást. A végrehajtó bizottság mellett működő agitációs és propa­gandabizottságot vezeti. A bizottsági tagok segítségével gyűjtik a tapasztalatokat. Kéthavonta beszámolnak a látottakról-hallottakról. A bi­zottság közreműködik vb elő­terjesztések előkészítésében. — Felkészülési módszerem­ben nincs semmi boszorkány­ság. Az irodalmat alaposan áttanulmányozom. Gyakor­lati kérdésekkel fűszerezem. Így jelentősebb a mozgósító hatás. Szécsényben sokan is­mernek. Így a hallgatósággal bensőséges kapcsolatot tudok létesíteni* Úgy érzem meg­értették, befogadták amit az oktatáson mondottam. A ha­tás nehezen mérhető. De a tervek teljesítése mellett <a tudati fejlődés eredményei is jelentősek. Természetesen megszervezik a tömegpropaganda tanfolya­mot az ÉPSZÖV-nél is. Októ­ber végén kezdődik az okta­tás. A pártélet időszerű kér­Régl tradíció a ZIM salgó­tarjáni gyárában, hogy a fi­zikai munkások legjobbjai- ból választják ki azokat, akik politikai képzettségük, szak­mai tudásuk és előnyös em­beri tulajdonságaik alapján alkalmasak, kisebb vagy na­gyobb csoportok átfogó, meg­felelő színvonalú irányítására, ugyanakkor képesek korábbi jó kapcsolataikat megőrizni munkástársaikkal, s ezt meg­teremteni az újakkal. A gyárban tevékenykedő harminchét művezető közül harmincnégyen közvetlenül a munkapadtól kerültek ebbe a beosztásba. ★ Kedves, közvetlen, barátsá­gos. megnyerő külsejű, udva­rias, figyelmes fiatalember benyomását kelti Turiczki László,, aki a karbantartó és szolgáltató gyárrészlegben a villanyszerelők munkáját irá­nyítja. — Nyugdíjba ment az elő­döm, s ekkor a gyár vezetői megkérdeztek: elvállalnám-e a művezetői beosztást? Mivel biztosították a csoportvezető koromban elért átlagkeresetet, igent mondtam. No. nemcsak ezért. Helyemre olyan kollé­ga került, akivel annak ide­jén, s azóta is nagyon jól megértjük egymást. Kovács Zoltánról van szó. Nem mond­hatok semmi rosszat a * kol­lektívára. Azoktól, akik za­varták az együttműködést, megváltunk. Ezzel egyetértett a kollektíva is. — Nem haragudtak meg ezért? A cukorrépa-betakarítás görnyedező. néha bizony embersanyargató munkáját sohasem kedvelték. Az időjárás sem kedvez általában a cukorrépaszüretnek. Hideg, esős szél fúj be a melegkabátok alá is. a sáros répával nem öröm bánni. Egyre több közös gazdaság szeretné gépesíteni ezt az őszi mezőgazdasági munkát, cukorrépa-kombájnokkal végezné el a betakarítást, az erősen feláztatott földre azonban nemigen merészkedik se traktor, se munkagép. A nógrádkövesdi Táncsics Termelőszövetkezet is a napokban vette át az új, jól dolgozó masinát, hogy a 96 holdas répatábláról géppel gyűjtsék be a termést. Simon László főagronómus és Dallos József szerelő— képünkön — már teljesen előkészítették a kombájnt a munkára, a próbaszüretelés is megtörtént, azonban meg kell várniuk a szárazabb időt, mert csak akkor dolgozhat eredményesen a praktikus gép. Addig a szö­vetkezet asszony brigádján a sor, hisz’, hanem igyekeznek, a „répa megeszi a cukrot” — így tartják vidéken —, az idő múlásával a répa fokozatosan elveszti cukortartalmát — kulcsár — Csehszlovákiába is expóttá! kérek ••• dései mellett' az államélet helyzetével, fejlődésével fog­lalkoznak. Az1 alapszervezeti pártoktatásban tizenöten vesznek részt. a többiek marxista középiskolán, esti egyetemen, szakmai oktatáson tanulnak. — A nagyközség minden alapszervezetében indul tan­folyam. Van ahol három­négy, akad ahol csak egy. Je­lentős figyelmet fordítottunk arra, hogy a legkitűnőbb propagandisták vezessék a tanfolyamokat. Tavaly alap­vetően megfeleltek a követel­ményeknek, bízunk abban, hogy az idén sem vallanak szégyent. Mit csinál, ha niftcs párt­munkája? — Akkor megyek a párt- bizottságra és kérek. Életem alapelemének tekintem a mozgalmi munkát. Bármely munkahelyre szólított az élet, igyekeztem legjobb tudásom szerint tevékenykedni. Közeleg a pártoktatási évad. Ha jól sikerülnek a különbö­ző tömegpropaganda tanfolya­mok Szécsényben, abban nem kis érdemei lesznek Bodnár Józsefnek sem. r. i. Nemcsak ebben az évben, hanem már 1968. óta nincs el­látási gond azokból az alkat­részekből. amelyek a MEZŐ­GÉP Vállalat kisterenyei gyáregységében készülnek. Sőt. a IV. negyedévben 2 mil­liós nagyságrendű, számukra jelentői exporttételt szállíta­nak ki. csehszlovák megrende­lésre. Munkájuk nagy részét az SZK—4 típusú kombájnok 14 féle alkatrészének gyártása te­szi ki, amelyből az év második negyedévében, feszített tem­póval. 29 milliós értéket bo­csátottak a MEGÉV-en ke­resztül a mezőgazdasági kis- és nagyüzemek rendelkezésé­re. Az aratási munkák és a betakarítás zavartalanságának biztosítására közvetlenül a gyárból is ellátták alkatrészek­kel az őket felkereső termelő- szövetkezetek képviselőit. A mezőgazdaság teljes igé­nyének kielégítése mellett — amely elsődleges feladatuk, más tevékenységet is folytat­nak. Közel 15 millió forint ér­tékben szállítanák kerítéseket, kapukat, vasaitokat, biztonsági rácsokat a Fővárosi Vas- és Edénybolt Vállalatnak, s ' 10 milliót meghaladó összegű szállítószalag-görgőt gyárta­nak a gyöngyösvisontai Tho- rez külszíni fejtésű bányának. Ez évi 55 milliós termelési ér­tékükben kisebb helyet foglal el ugyan, de munkaigényes, a Budapesti Kéziszerszámgyártó Vállalat számára kooperáció­ban készülő szalmafelhordó láncok mennyisége. Több, mint 270 dolgozója van a gyáregységnek s csak­nem 70 százalékúk szakmun­kás. Az ő közreműködésükkel és a munka jó szervezésével érték el a termelékenységnek azt a szintjét, hogy mindössze 8 milliós nagyságrendű álló­eszköz-lekötéssel termelik 55 milliós bevételüket. Törekvé­sük továbbra is az. hogy nö­veljék a szakképzett*emberek arányát; a napokban is 18-an tettek szakmunkásvizsgát, és 1980-ig minden évben 25 ipari tanulót kívánnak beiskolázni. 12 szocialista brigád verse­nyez a gyáregységben a kong­resszusi, felszabadulási mun­kaverseny- sikeréért, s a ter­melésben már eddig is jelen­tős eredményt értek el. 1,5 milliós termelési többlet telje­sítését vállalták, amit már el is értek, s további munkájukkal jelentősen hozzájárulnak a gyáregység nyereségszintjének növeléséhez. Jövőre mintegy 5 millió fo­rint értékű termelési érték fel­futásra számítanak, s a tárgya­lások eredményeként előrelát­hatólag megháromszorozódik a Csehszlovákiába irányuló ex­port mennyisége is. Mit bizonyítanak ? Munkásokból művezetők utalványozni. Üzemvezetőn­ket munkája időnként más­hová is elszólítja. Ilyenkor kálváriát járok, mire meg- szerzem a szükséges engedélyt a kért és szükséges alkatrész kivételezéséhez. Igen. tud ró­— Nekem azt mondták, hogy nem. Sőt elismerték az intézkedés jogosságát. Sajná­lom őket. mert jó szakembe­rek voltaik. Most olvan he­lyen dolgoznak, ahol szaba­dabb mozgásuk van. a napi két-három féldeci, vagy egy­két fröccs elfogyasztása nem számít fegyelemsértésnek. — Mi volt a legnehezebb az elmúlt öt évben? — Az utasítások kiadása. De belejöttem ebbe is. Mi­vel itt olyan, szakmunkások dolgoznak, akiknek általános műveltsége magasabb. mint a többi gyárrészlegekben, egy-egy munka kapcsán érzé­keltették velem, ha valami nem tetszett nekik, de közöl­ték azt is, hogy miként tud­nák ők jobban megoldani a • feladatot. Jó volt ez több -k- ból. Ily módon ellenőrizhet­tem elképzeléseim helyességét, megerősítette bennem azt a felfogást és gyakorlatot, nem biztos, hogy jó az, amit az első pillanatra kigondolok. Azt tapasztaltam, hogy kollé­gáim rendszeresen képezik magukat. Mindez jótékonyan hatott rám is. Ha nem is ilyen gondot jelentett, de időbe telt, amíg munkatársa­im egyéb gondjait is megis­mertem, amit aztán a lehe­tőségekhez képest az intézke­déseknél figyelembe vettem. — Mi volt a legkelleme­sebb emléke? — Az, amikor á rekonstruk­ció során jói elvégeztük a reánk bízott munkát, amikor a rosszból jót sikerült csinál­ni. — Mint párttitkámak mi a legnagyobb gondja? — Sok a párthatározat. Ala­pos feldolgozásuk jelentős időt vesz igénybe. Megértetésük és végrehajtásuk pedig egy­re nagyobb felkészülést köve­tel. Turiczki János annak ide­jén itt kezdte, mint ipari • tanuló. , Itt szerezte meg a szakmunkás-bizonyítványt, vé­gezte el esti tagozaton a gép­ipari technikumot. Apaikor őt választotta a gyár vezetősége, akkor tíz ilyen képzettségű dolgozó tevékenykedett a gyárban. További terveivel kapcsolatban csak annyit mond: — Szeretném elvégez­ni a marxista esti egyetemet. ★ Szakmáját sokra tartó, arra büszke, igazi munkásembert megtestesítő tulajdonságokat véltem felfedezni már az el­ső percekben az idős Podos Gyulával való beszélgetés so­rán, aki a mintaasztalos mű­hely művezetője. — Először 1949-ben lettem művezető, majd később tech­nológus, aztán raktárvezető. Ez utóbbit ott hagytam, mert nem éreztem jól magam, kér­tem, hogy helyezzenek vissza ide. mert itt otthon vagyok a szakmában — indítja a be­szélgetést, majd így folytatja: — Nincs nehéz dolgom, mert a kollégák jó szakemberek, középkorúak, érett gondolko­dásúak. nincs velük baj. Min­den tekintetben ki lehet ve­lük jönni. Többször elnyerték a vállalat kiváló brigádja cí­met. Közülük ketten elvégez­ték a gimnáziumot, ketten pe­dig á technikumot. Az utób­biak közül Liptáik János most a szakszervezeti bizottságban dolgozik. Téglái Gyulának, a szakszervezeti bizottság titká­rának fia pedig művezető lett. — Kisebb nézeteltérések sem voltak? — De igen. Ilyenkor segít­ségül hívtam a társadalmi szervek aktivistáit. Velük együtt sikerült mindig pon­tot tenni az ügy végére. Vi­ta, véleménykülönbség a bér- besorolásoknál és a jutalma­zásnál fordult igen ritkán elő. Úgy érzem, tisztelnek a mun­katársak. Többségük az én segítségemmel tanulta meg a szakmát. — Most bántja önt valami? — Igen. Mint művezetőnek, öt csavart sincs jogomban la a főmérnök elvtárs is. Két­szer már intézkedett, de a pénzügyi emberek megvétóz­ták. Addig csinálják, amíg egyszer nagy baj lesz belő­le... Idős Podos Gyula ha rminc- hatodik évét tapossa a gyár­ban. Annyit, amennyit édes­apja töltött el annak idején. Tagja az üzemi párt-végrehaj- tóbizottságnak, társadalmi el­nöke a bányászkorusnak. Jó munkáját elismerve küldték ki Csehszlovákiába, a Szov­jetunióba, Lengyelországba. Többszörös kiváló dolgozó, birtokosa a KGM Kiváló Dol­gozója kitüntetésnek, a város 50. éves évfordulója alkalmá­ból pedig aranygyűrűt kapott. Jelenleg a Bányász-kórussal turnézik Angliában. ■ér Valószínű, hogy a többi harminckét fizikai munkás­ból lett művezető életútja is igen sokszínű, érdekes és vál­tozatos. Tevékenységük azon­ban egyet félreérthetetlenül bizonyít, és egyre nyomaté­kosan figyelmeztet: a vezetői utánpótlást továbbra is a te­hetséges munkások köréből helyes és szükséges biztosíta­V. K. | NÖGRÁD - 1974. október 8., kedd 3 /

Next

/
Thumbnails
Contents