Nógrád. 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)

1974-10-06 / 234. szám

V Tanácsok telepítés előtt t Néhány hét múlva újra megnyílnak a faiskolai lera­katok, kezdetét veszi a nagy őszi gyümölcsfavásár. Több éves tapasztalat bizo­nyítja, hogy sok kerttulaj­donos felkészületlenül, kü­lönösebb megfontolás nél- kill, csupán az árjegyzékek­re hagyatkozva válogatja össze a kertjébe ültetendő szaporítóanyagot. Az is megfigyelhető, hogy sokan nem fordítanak kellő gondot a faültetés előkészítésére és végrehajtására sem. Az évek múltán mutatkozó ha* jók megelőzése érdekében a telepítés néhány alapsza­bályáról szólunk ezúttal. Igaz, hogy a gyümölcsfé­lék többsége megél és pro­dukálni is tud a különböző típusú és minőségű talajo­kon, talajvizsgálat nélkül azonban, nem szabad telepí­téshez fogni. A helyszíni ta* - lajvizsgálat is sok mindent elárul, a laboratóriumi elemzés még eredménye­sebb. Kétségtelen, hogy a mintagödör kiásása fárad­sággal, a vizsgálat pedig né­mi költséggel jár, de ne fe­lejtsük, hogy nem egy-két, hanem 15—29—40 éves kul­túráról van szó. A talaj esetleges hibái — amelyek miatt éveken át aenyvedhet, majd kipusztulhat a fiatal fa — ültetés előtt még ki ja­víthatók, később csak rész­ben, vagy egyáltalán nem. Nagyon fontos követel­mény az ültetés előtti alap­trágyázás. Ez sem pótolható később. A 60—80 centimé­ter .mélyre adagolt nagy mennyiségű szerves és mű­trágya (legalább 4 mázsa szerves és mintegy 5—6 ki­logramm káli és szuperfosz­fát . 100 négyzetméterre) hosszú időn át kielégíti majd a fejlődő fa tápanyag- igényeit. A talaj szakszerű előké­szítése az ültetésit megelőző legfontosabb munka. Ennek módjai: a forgatás, vagy a gödörásás, 60—80 cm mély­ségben. Ha csak az utóbbira van lehetőségünk, az eset­ben tartsuk szem előtt, hogy a gyümölcsfák, gyöke­rei nem annyira lefelé, mint inkább közel vízszin­tes irányban terjednek. Ez­ért mennél kötöttebb ker­tünk talaja, annál nagyobb méretű gödröt készítsünk. Fák esetében a méretmini- mum 120x120x60 centiméter. A' föld kitermelésénél a ter­mőréteget és a nyers talajt külön-külön kupacba rak­juk, hogy ültetésnél a gyö­kerekhez termékeny talajt tehessünk. A kiásott gödröt néhány hétig ne temessük vissza, hogy a föld pihen­hessen. A gödörbe való te­lepítésnél fánként legalább 5 kilo gramm szerves trágyát, 40 deka szuperfoszfátot és 30 deka kálisót adjunk. A szerves trágyát, és a műtrá­gyákat a gödör aljára he­lyezzük. Az előbbit esetleg össze is keverhetjük a ta­lajjal, de arra nagyon vi­gyázzunk, hogy szerves és műtrágya a fiatal gyökérzet közelébe ne kerüljön. Felkészülten induljunk az oltványok beszerzésére. Le­gyünk tisztában azzal, hogy saját kertünk talaja milyen gyümölcsnem, faj és fajta igényeinek felel meg leg­jobban. Nem közömbös, hogy milyen alanyú és törzsmagasságú csemetét vásárolunk. Gyenge gyö- kérzetű, rosszul összeforrt, sérült vagy fagyott szapo­rítóanyagot ne vegyünk át. Követeljük meg az árucím­két, amely elárulja mind­azt, amit a fa „előéletéről” (termelő faiskola, alany, fajta, faalak, minőségi osz­tály) feltétlenül tudnunk keli. Ezt az úgynevezett, jel­táblát ne dobjuk el, mert a későbbi azonosítás ?nél- küi megoldhatatlan. Ha postán érkeznek ol’- vámyamk, vagy mi magú-1 c hosszú úton szállítjuk. ■ gyakran kissé megfonnva - nak. Ültetés előtt ily i esetben rövid időre ázts - suk vízbe a fácskákat. H ; már beköszöntött a fagyi •> idő, télire 50—60 centimt teres'árkokba vermeljük el őket, a gyökérzet megóvása érdekében. Az ültetés előtt a cseme­ték gyökereit feltétlenül te­messük vissza úgy, hogy a metszett felület a talajra ráfeküdjön. Vágjuk le a tö­rött, penészes ' gyökérrésze­ket, mert fertőzés forrásai lehetnek. A metszett gyö­kereket mártsuk agyagos pépbe a kiszáradás ellen. Helyes, ha a pépbe egy ke­vés rovarölő szert is keve­rünk. Az ültetést mindig leg­alább két ember végezze. A gyökerek közé morzsalékos talaj kerüljön, a szemzés helye legfeljebb 3 ujjnyival kerüljön az eredeti talaj fel­színe fölé. őszi ültetésnél nem szükséges öntöznünk, a felkupacolást azonban ne hagyjuk el. Kulin Imre Hogyan tűrássunh? • fanét beköszöntött az őszi túraidény. A hétvégeken újra felkeressük á környező erdő­ket, hegyeket A természetjá­rás hasznos, egészséges, az is­kolai munka után felfrissülés, felüdülés! Hogy a kirándulá­sok ne csak c&atangolások, ha­nem élvezetes események le­gyenek, néhány fontos dolog­ra hívom fel figyelmeteket Első és legfontosabb úti társad a térkép legyen. Hazánk kü­lönböző tájegységeiről turista- térképek készülnek, amelye­ken a jelzett turistautakat és a szintvonalakat is feltün­tették. Ezekre azért van szük­ség. hogy jól megszervezhesd túrádat, és kiszámítsd a megtételhez szükséges időt. Ehhez elengedhetetlen a tér­képhasználat legelemibb is­merete. Az első teendő a „betájo­lás”, ezt iránytűvel, vagy egyéb módszerrel hajthatjuk végre. Az első esetben a víz­szintes térképre helyezzük iránytűnket és addig forgat­juk a térképet, míg annak jobb vagy bal széle meg nem egyezik az É—D vonallal. A térképeken a helységnevek felírása Ny—K irányú! Ké­szülnek olyan térképek is, amelyeken nyíl jelöli az észa­ki irányt. Ebben az esetben a nyílnak kell a tájoló tűjével egy vonalba esnie. Ha nincs Őszi kirándulás iránytűnk, akkor tereptárgyak segítségévül csináljuk a fen­tieket A terepen kiválasz­tunk két vagy" több tereptár­gyat, megkeressük térképün­kön, és összekötjük azokat Ahol a vonalak metszik egy­mást. ott állunk. Azután a va­lóságnak megfelelő helyzetbe fordítjuk a térképet. A terep azonos magasságú pont iáin keresztülhaladó kép­zeletbeli görbe vonal a szint­vonal. Erre azért van sz"’-ság, hogy érzékeltesse a terep dom­borzatát, és azt, hogy milyen erős emelkedőn vagy lei tőn vezet utunk. Ez a menetidőt befolyásolja pl. 100 méteres emelkedés, vagy 200 méter süllyedés, ez körülbelül 10 perc többletidőt jelent. A me­redek részeknél a szintvona­lak sűrűbbek, a lankáknál távolodnak egymástól. A mé­retarányra ' és az aránymér- tékré azért van szükségünk, hogy a térkénen látott terep- szakasz valóságos nagyságát meg tudjuk állapítani. A mé­retarány azt fejezi ki, hogy a térképen mért 1 cm a való­ságban hány méternek felel meg. Vagyis a kicsinyítés mér­tékét adja meg. A turistatér­képek általában ötvenezren és hetvenötezres kicsinyítésben készülnek. Ez azt jelenti, hogy a térképen 1 cm a valóságban 500, vagy 750 m. Az arány­mérték a tét kép léptéke, amely mindig a méretarány alapján készül. Ennek segítsé­gével tudjuk kiszámítani a megteendő túra távolságát. Ezt a műveletét úgy végezzük el. hogy a tervezett túra útvo­nalát a térképen körzővel vagy cérnával lemérjük és az fgv kapott távolságot az aránvmértékről .leolvassuk. Általában. 4—5 kilométert számolunk óránként, termé­szetesen ezt is befolyásolja a szintkülönbség. A túrákon, hogy ne téved­jünk el, sokszor szükséges az égtájak meghatározása. Ezt legegyszerűbben iránytűvel vagy tájolóval állapíthatjuk meg. Az iránytűt mindig víz­szintesen kell tartani, mert csak így lenghet szabadon a mágnestű. Magasfesz.ültségi vezeték, hidak, vasúti sínek közelében ne használd a tá­jolódat, mert a mágnestűt erősen befolyásolják, és így az rossz irányt fog mutatni. Ha nincs iránytűd, órával is meghatározhatod az égtájak fekvését. Óránkat úgy tartsuk vízszintesen, hogy a kismutató a Nap felé mutasson. A kis­mutató és a 12-es szám kö­zötti távolság felezővonala a D—É irány, Szaíhmári Tamás Tíz perc torna Heggel, ébredés után, vagy hosszabb ülőmunka súlyozására jólesik egy kis felfrissítő mozgás: ellen­1. Nyújtott lábakkal ülünk, a karokat a fejünk mellett párhuza­mosan felnyújtjuk. Lassan előre nyújtózunk annyira, hogy ujjunk hegyével megérintsük a lábfejün­ket, utána lassan felülünk és megfeszített hasizommal hátra­fekszünk. Lábunkat, ameddig csak lehet, próbáljuk a földön tartani, a teljes hátrafekvésnél kissé felemelhetjük. 2. Letérdelünk, két tenyerünkkel a padlóra támaszkodunk. Egyik lábunkat felemeljük olyan magas­ra, amilyenre csak tudjuk, majd behajlítjuk és visszatérdelünk. Ugyanezt a másik lábbal is meg­csináljuk. 3. Lazán áMunk, összecsukott térddel, A karokat felemeljük, a két kézfejet egymásba fogjuk, lassan lábujjunkra emelkedünk és derékból körözünk a felső tes­tünkkel hol jobbra, hol balra. 4. Zárt lábakkal lassan leeresz­kedünk, majd fel és lábujjhegyre állunk. v 5. Törökülésbe ülünk és karun­kat a fej mögött összekulcsoljuk, könyökünket hátra nyomjuk, majd lassan előre, hogy húzódást éreztünk a mell- és hátizmokban. f. A nyakcsigolyák megmozgatá­sára szolgál ez a gyakorlat. Letér­delünk, fejünket lazán lógatjuk, majd felemeljük és lassan hátra hajtjuk, majd leengedjük. Utána jobbra-balra forgatjuk a fejünket. A váltakat lazán tartjuk. RECEPTEK Fejtettbableve* — virslivel. A babot forró, sós vízben feltesszük főni, adunk bele egy-ké* kockára vágott sárgarépát és fehérrépát. Ha a zöldség puha, fokhagymás, paprikás rántással berántjuk, majd apró galuskákat szaggatunk a levesbe és beledobjuk a kariká­ra vágott virslit. Ha levettük a tűzről, belekeverünk egy csomag apróra vagdalt petrezselymet és egy-két deci tejfölt. Túrós rétest adunk utána. Hamis borjúszelet. Inaik nélküli marhahúst vásárolunk. Megmos­suk és húsdarálón háromszor át­darálj uk. A húsmasstzát picit meg­sózzuk, ízlés szerint meghintjük törött borssal és annyi nyers tejet dolgozunk apránként hozzá, hogy felduzzadjon, de ne legyen lucs­kos. Lisztes, vagy morzsas tenye­rünkkel szeleteket formázunk és forró zsírban, vagy olajban mind­két oldalon megsütjük. Tojás nem kell hozzá. Sajtos-petrezselymes burgonyát és salátát adjunk hoz­zá. Zöldséges pogácsa. Húsvágó deszkán nagy késsel ősszevagdo- sunk húslevesben puhára főtt zöldséget és tálba tesszük. Adunk hozzá zsírban pirított vöröshagy­mát, egy deci húslevesben meg­főtt darát, egy nyers tojást, törött borstsal ízesítjük és annyi zsemle- morzsával dolgozzuk össze, hogy pogácsákat formázhassunk a zöld­ségmasszából. A pogácsákat forró zsírban mindkét oldalon megsüt­jük, pikáns mártással és burgo­nyával tálaljuk. CSALÁDI KÖR D MV-M A Könnyűipari Miniszté­riumhoz tartozó iparágak fel­vonultatták a BNV-n, kor­szerű, divatos öltözködési ter­mékeiket, amelyek világvi­szonylatban is messzemenően megállják helyüket. Az alap­anyag- és formatervezők egy­aránt tehetségük legjavát, alkotókészségük maximumát adták a könnyűipar kiállítá­sához és bemutatójához. A Divattervező Vállalat tervezőművészei segítségével arra törekedett, hogy a kiál­lítás és a bemutató az öltöz­ködéshez tartozó minden spe­ciális témát felöleljen. A lá­togatók megítélhették, mi­ként tart lépést a könnyűipar a korszerű öltözködésikultúrá­val, a divattal. Véleményünk szerint rend­kívül nagy volt a fejlődési. A BNV ’74. könnyűipari kiállí­tását messzemenő divatoáság jellemezte. Rajzainkon né­hány magypn modem diva­tos elképzelést mutatunk be, amelyeket különböző gyárak és tervezőművészek alkotásai­ból válogattunk össze. 1. Modern farmer összeállí­tás az, amikor zakó és a nadrág különböző színű. A tarmerzakót koptatott vá­szonból készítették, kék szín­ben, a nadrág fehér, és na­gyon színes mintás a megkö­tött nyakú blúz. 2. Az esőkabát nemcsak eső­ben, hanem különböző öltözé­kekhez szinte egész évben hordható. A divatos, iábik- raközépLg érő balkmkabát a selyemipar új kelméjéből ké­szült. 3. Modellünk szoknya-blúz összeállítás, fiatal lányok ré­szére. A fodros szoknya min­tásán nyomott molinóból ké­szült és a régi korokra emlé­keztető, romantikus selyem­blúzt csipke rátét díszíti. 4. A modell kismamák ré­szére készült jersey ruha. igen, nagy bőséggel, soleii plisszébe rakott. Nádor Vera * mmP®#R*ri * j

Next

/
Thumbnails
Contents