Nógrád. 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)
1974-10-04 / 232. szám
A Nógrád megyei Gabonafelvásárló Vállalat megrendelésére új, hatalmas gabonatárolót terveztek az AGROBER Tervező Vállalat szakemberei, melyet Szécsényben építenek fel. Hat darab fémből készült gabonasiló készül majd a nagyobb termés fogadására, összesen 560 vagon termény tárolására lesz majd alkalmas az új raktár. Szállítóberendezés, hídmérleg és egyéb kiszolgálóberendezés is kerül a gabonatárolók mellé, melynek tervezési munkái úgyszólván teljes egészében elkészültek. Az AGROBER tervező szakemberei, így a Halápi József vezette munkakollektíva a helyszínen ellenőrző mérésedet végez. A mérőszalagnál Kővári Klára, minden centiméterről meggyőződik, hogy a tervrajz egyezik-e a valósággal: s máris kezdődhetnek a kivitelezési munkák. — kulcsár — A piacon alig venni észre Zöldségtermesztés Szurdokpüspökiben A szurdokpüspöki terme- kézzel kell végezniük az asz- ból ellátjuk a község dolgolősaüvetkezetben az utóbbi hat szonyokxiak. esztendő nem múlt el anél- — a hozamok lehetnének kül, hogy1 a növénytermesztés- magasabbak. Sajnos, a mi vi- ben ne kapott volna jelentős dékünk hideg. A napsütés ké- helyet a zöldségtermesztés, sőbb jön, s hamarabb lesi vé- Köztudott, hogy Nógrád me- ge> mint az ország déli ré- gyében kevés az olyan gazda- gzén, ahol a nagy zöldségter- ság, amelynek földje alkal- melő gazdaságok működnek. zóit is, kedvezményes áron A zöldségfélék szezonja a végefelé közeledik. A szurdokpüspöki határban lassan már csak a „böngészőknek” marad munkájuk. A főkönyvelő pedig összeadhat, szorozhat, hogy megvonja a más lenne jövedelmező kerté- Emiatt hagyományokról sem zöldségtermesztés idei mérleszet fenntartására. Szurdok- igen beszélhetünk püspöki óén is hasonló gon- H főkönyvelő, dokkal küszködtek. Hogyan vált mégis eredményessé a kertészkedés? — Magának a zöldségfélék mondja Amit maguk erejéből tettek: megoldották, hogy a kertészet egész területét öntözhessék. Ennek ellenére nem nek a termesztése nálunk is t á zöldségfélék terű- dokpuspokiben ráfizetéses. A mérleget a fel- 1atánűnKtnalóróf TV/Ti 9 ZÖlclsé'^félélvGt . gét, ami a jelek szerint az idén is nyereséges lesz. Szorgalmasan dolgoztak, de a megye zöldségellátása nincs megoldva, a piacokon nem nagyon érezhettük, hogy .Szurdokpüspökiben is termelnek ráfizetéses. A mérleget a fel dolgozó üzemünk létrejötte billentette a gazdaságosság létének növelését. Miért? Hogy ne fizessünk ra, Sz. Gy. • (M Önmaganc! és a közösségnél« Kinpktanul ma 3 munkáé, amikor az ívjUc“általános, vagy a középiskola padjaiba beül? önmagának! Kinek tesz jót, amikor alapvető, vagy magasabb szakmai képzettséget szerez, illetve bővíti meglévő tudását? Önmagának. Ezt követeli tőle annak az osztálynak a vezető szerepe, amelynek tagja, amely felszabadulásunk óta vezető ereje volt, lesz és marad a jövőben is a szocializmust építő hazánknak. Erről a témáról az előző esztendőkben is többször szóltunk, írtunk; azokról, akik valóban a vezető szerephez méltóan nemcsak a munkában, hanem a tanulásban is készültek a vezető szereppel járó felelősségteljesebb r&unkára, alkotó tevékenységre, közéleti szereplési-e. Nem tudni, miféle álszeméremből, korábban nem hangsúlyoztuk eléggé a tanulás kötelező jellegét, holott aki nem tanul, nem halad a korral, nem végzi el az általános iskolát, nem szerez alapfokú, vagy magasabb szakképesítést, annak előbb-utóibb elsősorban önmaga látja kárát. Később pedig már saját maga fejlődésének fékezőjévé válik. Ugyanis a gyors léptekkel haladó technika ma már igen hamar létrehoz olyan bonyolult gépeket, amelyek működtetéséhez, kezeléséhez magasabb általános és szakmai végzettség szükséges. Ezek a gépek, amikor felmentik a munkást a nehéz fizikai munka alól, akkor bonyolultságuknál fogva szinte rákényszerítik kezelőjüket arra, hogy tanuljanak, képezzék magukat, bővítsék minden oldalú tudásukat. Több statisztika bizonyítja, hogy megyénk munkásainak egy része nem rendelkezik sem az alapfokú általános műveltséggel, sem pedig szakmai képzettséggel. A jelenlegi elmaradásban sok tény közrejátszik. Ezek között említhetjük, hogy gyáraink gazdasági vezetői közül az elmúlt években többen nem is tulajdonítottak olyan nagy jelentőséget a tanulásnak, mint amilyen tényleges szerepe van a fejlődésben. Hamar belenyugodtak az egyes munkások által hangoztatott objektív nehézségek elháríthatatlanságába. Sőt, néhá- nyan a közművelődési határozat megjelenése után is elsősorban azt a kieső időt számolják, amely valóban együtt jár a tanulással. Arról már nem, vagy keveset szólnak, hogy a tanulás révén miként válik öntudatosabbá, előrelátóbbá a munkás* milyen garanciát ad a jövő bonyolultabb feladatainak megoldásához. Nem, vagy nehezen akarják megérteni, hogy a művelt munkás sokkal könnyebben felméri, az első pillanatra nehéznek vagy talán megvalósíthatatlannafc látszó feladatokat. A képzett munkás sókkal könnyebben dblgozik is. A tanulással nemcsak alapműveltség, szakmai tudás jár, hanem logikusabb gondolkodás is, melynek révén a munkás jobban megérti a különböző szerteágazó dolgok összefüggéseit, mind a politikában, mind a gazdaságban, mind a társadalomban. Tudás ' birtokában könnyebben képes eligazodni a sokszor egymásnak ellentmondó jelenségekben. A nagyobb tudás, a rendszeres tanulás, a reálisan gondolkodó szocialista munkásember kialakításának egyik fontos, elengedhetetlen feltétele. E téma kapcsán keveset hivatkozunk arra. hogy az igazi munkás mindig a tudás várát ostromolta. Ha politizált, ha szakmájában továbbképezte magát, ha könyvtári tag voit, ha dalárdában tevékenykedett, ha vállalati kultúrcsoportban működött. Ezeknek a régi tradícióknak az ápolása, szorgalmazása, a követésükre való buzdítás is fontos dolog, mert mindegyik hozzátartozik a munkásom igazi jellemvonásához. A legjobbak a kapitalista elnyomás alatt ts készülődtek a mai, szocialista feladatok jó elvégzésére. Minden lehetőséget megragadtak a tanulásra, amikor az járta a hivatalos kor- mányza.t részéről: a munkás ne akarjon művelt lenni, ne vegye kezébe a könyvet, a paraszt meg maradjon meg annak, aki addig volt. A párt akikor is az ellenkezőjét tanította. Hangsúlyozta, hogy a népet megilleti jussa az ország, vezetésében, a kulturálódásban. Ennek megfelelően nevelte, tanította tagjait, tette képessé legjobbjait a vezetésre. S, hogy nem volt hiábavaló a fáradozása, azt az elmúlt három évtized számtalan eredménye bizonyítja az országban. Felszabadulásunk óta kisebb-nagyobb hevességgel zajlik a kulturális forradalom megyénkben is, amelynek során a munkások egy része rájött a tudás embert nemesítő ízére. De még nem sikerült eltörölni a múlt átkos örökségét, több dolog gátolja az előrehaladást. A világban folyó nagy verseny megköveteli, hogy megyénk gyáraiban, üzemeiben, vállalatainál dolgozó munkások, egyéb, kevésbé hasznos dolgaik háttérbe szorításával többet törődjenek saját maguk önképzésével, önművelésével. A párt politikája továbbra is az, hogy a legjobb, legképzettebb munkások magasabb politikai és szakmai műveltség megszerzése után foglalják el az őket megillető vezető posztokat a politikában, a gazdaságban, a társadalmi élet különböző helyein. Ez fakad a munkásosztály vezető szerepének helyes értelmezéséből és gyakorlati megvalósításából. A kormány a tanuláshoz minden lehetőséget megad. Az üzemek, vállalatok anyagilag is elismerik a tanulás eredményességét. Sokat tehetnek a munkások műveltségének emeléséért a szocialista brigádok is. De a legfontosabb: az igények .felkeltése a tanulás iránt. Ez az, ami most nagyon hiányzik azokból a munkásokból, akiknek pótolnivalójuk van. , Sajnos. egyesek a tanulás elé helyeznek mindent, ami pillanatnyi gyarapodásukat, kényelmüket szolgálja és közben nem veszik észre, hogy mennyire szegényítik életüket, mennyire szürkévé ‘formálják hétköznapjaikat. A tanulá«, a jelenlegi életvitel felülvizsgálását és annak megváltoztatását kívánja. Erre eiőbb-uíóbb úgyis mindenki rájön. Minél előbb, annál jobb. Mindenki előtt nyitva áll a tudás kapuja. Aki előbb lép be rajta, annak van előnye. A tudás nemcsak megkönnyíti a munkát, hanem növeli a munkás értékét is. Nemesíti érzéseit, még tudatosabbá teszi cselekvését, ugyanakkor képessé teszi a vezető osztállyal járó társadalmi, politikai és kulturális kötelezettségek jó elvégzésére. V. K. oldalára. A segédüzemmel két ví& gondot oldottunk meg egy bevétel Növelése nunk, amennyit a savanyító- csaDasra- a bevétel novelese c'zemünk kapacitása enged, mellett 'megvalósítottuk az Éven^37 vagon árut. Ha már asszonyok téli foglalkoztatását a 40~f2 ™g°nt elérjük na- is - magyarázza Harangozó eyon elegedettek lehetünk. Sándor főkönyvelő. — A feldolgozás mellett Az idén paprikát 13, ubor- piacra is szállítanak? kát 24, káposztát pedig 7 hek- — Csekély mennyiséget. A táron ültettek. Paprikából a MÉK-kel nem a legjobb a 15 vagonos tervvel szemben Kapcsolatunk. Előfordult, csaknem 20 vagont takarítót- hogy az előző napi árajánlatiak be. Az uborka hozama va- tot másnap reggel a felére lamivel elmaradt ugyan a csökkentették, amikor az áru várttól, de a káposzta termé- már le volt szedve, s ezzel se a becslések szerint hozza a kész helyzet elé állítottak tervezettet. bennünket. A budapesti ZÖLAz 54 hektáros kertészetben DÉRT jóval magasabb árat 80—100 asszony szorgoskodik, kínál, s abban legalább bizto- A zöldségtermesztés géftssíté- sak lehetünk, séről még nem lehet beszélni. — A termésből jut a falu- A palántaültető gép kivételé- ban lakóknak is? vei a többi munkafolyamatot — Uborkából és paprikáTársö Jalmi munkában Brigád a községért A KPM balassagyarmati kaidő után. Ott van most útmestérségénél dolgozik Baj- minden, gépek is, hiszen a nóczi János szocialista cím- KPM űtmestersége éppen a ért tevékenykedő brigádja. A Csesztvén áthaladó, saját ke- tagok csesztveiek. Ilyen mó- zelésében levő utat javítja, dón. érdekeltek községük épí- Tízfőnyi a brigád, s be- tésében, fejlesztésében. A kő- bizonyítja, hogy tízen is te- zosség szocialista szerződést hetnek szépet, maradandót kötött a községi tanáccsal, s községükért. A dicséretre azóta már több alkalommal méltó magatartás követésre bizonyították, hogy képesek méltó példa. A Bajnóczi-bri- tenni is valamit lakóhelyük- gád munkahelyi feletteseitől ért. Mikor szükség volt rá, is támogatást kap. A komÄ\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^\^^ Pista bácsi ösztönösen ás a csuk- -r- A legnagyobb fiú kato- 'újfotta Szavuk halk folyása ki- MuilkciSCtrCOk apadó forrás vékony er^, Homlokuk barázdái az élet gondjainak szántása. Hajuk ezüstje az elmúló Hold fényének megfagyott csillogása. Kérges kezük szorítása, vizeket borzoló széf csendesülő húzva ereje. lóját nyújtotta fogásra. Nem- natiszt, a néphadsereg szaöregemberek. igen szokta még meg. hogy zadosa, most, a naookban Hátuk mögött számlálatla- alatta tiszta az ember keze: várja őrnagyi előléptetését. A nul maradtak el az évek. s esztendeje dolgozik itt: előtte másik egy kicsit az örökömbe igazán csak akkor eszmélnek csupasz tenyerével markolta lépett: műkőfaragó. A lányom rá az idő múlására, amikor a szerszámot. mert egy az is van közöttük, sötét hajnalon, munkára kel- — A harmadik és az utol- 32 idén érettségizett, most a ve, csendben, szól hozzájuk só munkahelyem ez a nyug- meieg dunna alól az asszony: díjazásig, néz rám, s mint- Vigyázz magadra! Nem sok ha percet sem bírna ki mosván már hátra a nyugdíjig, dulatlanul, megfogja az or- S akkor egy pillanatra fél- sóra tekeredő huzal vékony beszakad mozdulatuk: tény- idegszálát. Tekintete végig- leg. hogy elszaladt az élet. siklik rajta, s mikor észreMint záporozó kövek zuhan- veszi, követem, csendesen kor mázsánál is több súlyt nak el szemük előtt éveik mondja: — Megszerettem ezt emelek a gépre, de megszok- nagy eseményei, de mindez a munkát. tam már a cipekedést. TizenMert előtte mást dolgozott, öt éves koromtól mindig csak kórházban dolgozik. Az édesapjuk meg acélhuzalt orsóz műszakszámra, két gépen egyszerre. egyik meg ott füstöl elnyúlva a dobok tetején. Leírják az órabéred, mondom neki. ha meglátják, hogy itt lopod a napot. — Mit törődik azzal maga! Förmedt rám. és tovább szívta a cigarettáját. Hogy mit törődök? Hát nem a mi pénzünket is lopja? Már vérévé vált a rend sze- retete. a pontosság, az igyekezet. — Éjszakásiban is jönnek hozzám a fiatalabbak: maga nem álmos, Pista bácsi? Dolgozz, foglald el magad, akkor te sem leszel az! — mondogatom nekik. Mert így van. nagycsarnokában. — Nehéz munka ám. Olvcsak másodpercek csendje, kommunista műszakot tartottak, s az így megkeresett . több mint kétezer forintot felajánlották a község óvodájának. Jelenleg újabb fel munista műszakon Ambrus István útmester vezetésével a műszakiak is dolgoztak. Kis község Csesztve, s- büszke lehet, hogy ilyen lakói van. ajánlásuknak tesznek eleget, nak. A Szügyi Közös községi Mivel a közelben dolgoznak, Tanács alá tartozik, melynek vállalták, hogy a község bel- elnöke a legnagyobb elisme- területi útjait felújítják, réssel beszél a brigád mun. amennyiben a tanács anyagot kájáról. Aki hallgatja, annak biztosít. A munkát szabad- az a benyomása, hogy di- napokon végzik, vagy mun- csekszik. Van rá oka. mert ráeszmélnek: Ejnye no, nehezen kereste a kenyerét a erőlködtem és olyan ió. hogy még elkések a munkából. És elindulnak mindennap a gyárba, ha esik, ha füj. ___ Ü gy hozzájuk nőtt már a követ, csendes öregember. Ifjú sem még mindig bírom. Hozzám volt még jószerével, amikor nőtt a nehéz munka, el sem már napszámra törte-zúzta a hagyom már soha. Ki ezt. ki azt szokta az életben: én kötelesség tudása; s a munka, hogy nehezen telnének nélkülük a nappalok. — De néha még éjszakánként is felébredek, kezem ösztönösen nyújtom a kapcsoló felé,’ s időbe telik, még észre veszem: csak álmodtam ag egészet. így van ez már negyven- három munkában töltött év után. Mert Ivanyik István bácsi, a Magyar Kábelművek Balassagyarmati gyárának gépmunkása ennyi ideje dolgozik már egyfolytában,: az ötvennyolca- dik évét tapassa. — Jó napot, elvtárs! — kö— Kőbányában dolgoztam, enélkül nem tudnék meglen- aztán kőfaragó voltam, leg- nl- utóbbi meg Mihálygergén, a közműnél álltam mindennap havont» „„ munkába. Szerettem azt is. de hétszázat tett az asztalra ott- itt a gyárban biztosabb. Tu- hon. s milyen öröm is az ő dók számítani a penzemre. borában ennyi pénzt hazaad- nincs olyan, hogy esik az Mindig tenni kell valamit, a kábelgyár mert különben hogyan várja el az ember, hogy vele is törődjenek ... Emlékszem, kőfaragó koromban Pestre helyeztek. hónapszámra ott voltunk. Nem szerettük a nagyvárost, a munkát is rosszul tizették. pedig megdolgoztunk. Elhatároztuk, hazamegyünk. A jól dolgozó munkásért mindent megtesz az ember — mondta marasztalásképpen az üzemvezetői és orvosolta jogos panaszainkat. Hát itt is így van. Nincs is nekem semr forintot is megkeres ™Lbaj°m’ ?zeretnek a veze' Legutóbb négyezereső, vagy felfagyott a föld, és akkor csak nézünk. Mert kell még. nagyon kell a forint otthon. — A legkisebbik fiú még tanul: most másodéves, s műbútorasztalos szakma tetszett meg neki, hát most abban okosodik. Négy gyermeket nevelt fel ni. — Mindig szeretni kell. amit az ember csinál. — vallja az öreg —. mert különben nincs értelme semminek. Bizony, így kell élni. másképp nem lehet. Nem ügy, mint néhány fiatal itt. A múltkor is megyek be a raktárba, az tőim. Zavartan néz körül. mint. aki túl sokat beszélt, s az orsóra emel egy huzalköteget. — No. van még egy kis idő a műszakból — néz a gépre. Két órát dolgozik még ma és aztán, felül a buszra, ami viszi haza, Szandaváraliára. Hogy aztán holnap újra ússzajöjjön. Karácsony György szöntött, s védőkesztyűjét le- feleségével Ivanyik bácsi. NÖGRAD — 1974. október 4., péntek i
