Nógrád. 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)

1974-10-04 / 232. szám

*4 grafikai hétfőt Holnap zárul az idei orszá­gos grafikai hét. A Képcsarnok által szerve­zett Rendezvényt Budapesten, a Csóntváry Terem ban nyitot­tak meg. Ugyanakkor a Kép­csarnok üzleteiben vidéken is grafikai kiállítások nyíltak. E tárlatok egy héten át Békés­csabán, Debrecenben, Eger­ben, Győrött, Miskolcon, Ka­posváron, Nagykanizsán, Nyíregyházán, Salgótarján­ban, Szegeden, Szekszárdon, Szolnokon, Szombathelyem és Zalaegerszegem várták a mű­faj kedvelőit. Hogyan is állunk a műfaj kedvelőivel? Salgótarjánban a Képcsar­nok üzlethelyiségében, a Ta­nácsköztársaság tér 19. szám alatt nyílt meg a grafikai kiállítás. A megnyitót Lóránt János, a városban élő Mun- kácsy-díjas festőműivé&z mon­dotta. A művész a Magyar Képzőművészek Szövetsége Észak-magyarországi Területi Szervezete Nógrád megyei csoportjának titkára, aki „hi­vataliból” is figyelemmel kísé­ri a képzőművészeti kultúrált- ság alakulását e tájegységen, A csoport tagjai, a Nógrád­iján munkálkodó képzőművé­szek számos formában tevé­kenyen segítik a lakosság esz­tétikai nevelését, ízlésének fejlesztését, a vizuális kultu­ráltság magasabb szintre emelését. Igen jelentős pél­dául az a tény, hogy a salgó­tarjáni művészek szocialista szerződést kötöttek az ipari üzemekkel, vállalatokkal, így tevékenységük során számos mód nyílik a képzőművészeti ismeretterjesztés formáinak kimunkálására, illetőleg gya­korláséra. Ezen túl, kiállítá­sok vándoroltatása is megkez­dődött, s folyik a megyében. Gyárakba, falvakba egyaránt eljutnak majd e vándorkiállí­tások, a megyei képzőművé­szek alkotásaival. Salgótar­jánban több év óta iskolaga­léria is működik, s még sorol­hatnánk azon formákat, ame­lyek keretében erőfeszítések történnek az esztétikai neve­lés jegyében. Lóránt János is hangoztatta azonban megnyitójában, s ezt tapasztalataink szintén igazol­ják, hogy számos jel szerint munkánknak még csak a kezdetén állunk, a képzőmű­vészeti kultúra terjesztésében, az igény felkeltésében sok még a tennivalónk. Észak-Magyarország kép­zőművészeti arculatának két­ségkívül egyik jellemzője, hogy éppen a grafika műfajá­ban országos figyelmet felkel­tő eredményekről beszélhe­tünk. E műfajon belül a tö­rekvések változatosságával ál­lunk szemben. A Miskolcon, Egerben, Salgótarjánban, s más helységekben rendezett gyűjteményes kiállításokon a grafikai anyag rendszerint igen rangos. Elgondolkodtató ezzel szemben, hogy — tudo­másunk szerint — grafikai gyűjtőkkel ezen észak-ma­gyarországi városokban nem találkozunk. Nógrád megyé­ben szintén nem tartanak szá­mon gyűjtőket. Sajnálatos tény ez. A Képcsarnok Vállalat mostani rendezvénye, a má­sodszor megrendezett grafikai hét egyik bevallott célja — többi között — az volt, hogy igényesebb grafikai terjesztés induljon meg. Fokozatosan kí­vánják megindítani a számo­zott lapok terjesztését, a na­gyobb példányszámokat ki­sebb példány6zámok követik. Tájékozódtunk a Képcsar­nok salgótarjáni üzletében, összegezésre, illetőleg a ta­pasztalatok részletes elemzé­sére csak a későbbiekben ke­rülhet sor. Néhány tanulságot azonban már levonhatunk. Mindenekelőtt azt: az orszá­gos grafikai ' hét salgótarjáni grafikai tárlatát igényesen rendezték, a Képcsarnok meg­hitt és kulturált otthont adott egy héten át jó grafikai lá­poknak. Salgótarjánban, a legkere­settebb lapok közé Aszódi Weil Erzsébet, Hlncz Gyula, Kondor Lajos, Nyári Lóránt, Rékassy Csaba alkotásai tar­toztak, valamennyi elkelt. Szívesen vásárolták ezeken túl Gacs Gábor, Gácsi Mihály, Gyulai Liviusz, Kass János, Kováts Tamás, Molnár Gab­riella, Pásztor Gábor műveit. Az érdeklődést felkeltette a grafikai kiállítás, bár — úgy tűnik — a jövőben az eddigi­nél is fokozottabban élni le­hetne a figyelemfelkeltés esz­közeivel. Amire jelenleg még nem tu­dunk pontosan válaszolni, de a vásárlásokat figyelemmel kísérve következtethetünk: egyelőre nem indult meg Sal­gótarjánban és környékén a grafikai számozott példányok terjesztése, az igényesebb gra­fikai terjesztés. Az igény még nem ébredt fel e nemes gyűj­tési forma iránt. Tóth Elemér A kóruséra reseíéa réssé Személyes példamutatás a kultúrában A nyár, a nagy szabadsá­golások időszaka már befeje­ződött. Itt az ősz: nemcsak naptár szerint, már bőrünkön erezzük. Az ősz a természet pihenni tértét jelzi, a kultú­rában viszont a megújhodá­sét. A közoktatásban és a közművelődésben az év tulaj­donképpen szeptemberben kezdődik. Az állami oktatási intézményekben ez idő tájt teljes üzemben folyik a mun­ka. A közművelődési intéz­ményekben, a művelődési központokban és házakban azonban jobbára még a szer­vezés szakaszában tart. Az 1974—75-ös évad színházi és hangverseny-előadásait ugyan inár korábban lekötötték, a közönségszervezés, a bérlete­dé® azonban most folyik a legnagyobb ütemben. Sikere ' érdekében nem árt, ha né­hány szót ejtünk egy ténye­zőről, a szervezési munkát nagymértékben segítő sze­mélyes példamutatásról. Akadnak talán, akik kétség­be vonják erejét, szükséges­régét, de a mindennapi ta­pasztalatok ellentmondanak e felfogásnak. Egy-egy gyár, vállalat, intézmény dolgozói mindig nagyobb lelkesedéssel és akarattal vesznek részt nemcsak a termelés növelé­sét, a társadalmi munkavál­lalások teljesítését segítő ak­ciókban, hanem a kulturális megmozdulásokban is, ha lát­ják, hogy vezetőik, feletteseik komolyan veszik a feladato­kat, és teljesítésükben élen­járnak. E gondolatok nem újkéle­tűek, nem is azért írtuk le, mintha általuk a spanyol­viaszt szerettük volna felta­lálni. Nem, erről sző sincs. Csupán egy gazdasági veze­tő, egy gyárigazgató példájá­ra hívnánk fel a figyelmet; vezetői magatartása, követ­kezetessége és tudatossága követésre érdemes. Neve azon­ban maradjon titok előttünk, mert ez esetben — mint any- nyiszor — nem a név, hanem a tett a lényeges. Az említett gyárigazgató — szakmai, politikai képzettsé­gének fejlesztése érdekében — elvégezte a marxista—leni­nista egyetem politikai gaz­daságtan szakosítóját, majd ugyanezt elvégeztette veze­tőtársaival is. Hasonlóképpen jár el a munkásmozgalom- történet és az intenzív nyelv- tanulás tekintetében. Szemé­lyes példamutatása dicsére­tes: nagyobb tudása nemcsak személyes biztonságát növeli, de hasznára válik az egész gyári közösséghek. A tanulás és technika — különösen nap­jainkban, amikor a tudomá­nyos-technikai forradalom élő valóság — szoros szálakkal kötődik egymáshoz, aktív köl­csönhatásban áll. Sokan ezt talán még nem is érzik any- nyira, anyagi természetű dol­gokkal viaskodnak. Néhány éven belül azonban minden­ki, munkások és vezetők egy­aránt be fogják látni — az objektív valóság kényszeríté­se által —, hogy a technikai, társadalmi továbbfejlődés alapvető mozgatórugója a tu­dás, amely, ha alacsony szin­tű, a fejlődés gátja. A gyárigazgató ezekét a kérdéseket már jó néhányszor alaposan végiggondolta ma­gában, ennek utána döntött úgy, hogy üzemében pedagó­giai egyetemet végzett sze­mélyzeti osztályvezető-helyet­test alkalmaz, akinek fő fel­adata a gyárban folyó külön­böző formájú és szintű okta­tás irányítása és koordinálá­sa. A gyár új dolgozóinak kartonjaira az iskolai végzett­ség mellett felvezetik az egyé­ni érdeklődés körét, milyen iskolában szeretne továbbta­nulni, milyen szakmában kí­vánja magát továbbképezni. Ezek' alapján szervezik aztán meg az iskolai oktatást, a tanfolyamokat, továbbképzé­seket. így egyeztetik össze az egyéni érdeklődést, a képessé­get és hajlamot a társadalmi érdekkel. A személyes példamuta­tásnak azonban nemcsak a tanulásban van jelentőlége. A közművelődés más területein is eredményesen alkalmaz­ható. Aczél György mondta a Szocialista közösség — szocia­lista közművelődés című elő­adói beszédében az MSZMP Központi Bizottságának már­cius 19—20-i ülésén: „Az el­nök vagy az igazgató, a párt­titkár, általában a kommu­nista vezető joggal igényelt személyes példamutatásának része az is, hogy jár-e szín­házba, olvas-e. vásárol-e könyveket”. Reméljük, hogy az elkövetkezendőkben a szemé­lyes példamutatás e területe­ken is egyre szélesebb kör­ben — a középvezetők között is — elterjed és a vezetés —> ha korszerű akar lenni — mindennapi gyakorlatává vá­lik. —ok— Könyvtáros és könyvterjesztő Limonádé nem kell! * „Tegyük fel, hogy aj ol­vasás célja csakis a szórako­zás, még igy -is azt gondo­lom, hogy semmiféle elméleti foglalkozás nem mélyíti el annyira érzéseinket, nem vi­lágosítja m§g értelmünket úgy. mint a könyv” — írta a híres szónok és gondolko­dó, Ciceró. Az eltelt évszázadok alatt sok minden változott. A könyv ma már mindenki szá­mára hozzáférhető, a könyv­világ tömérdek kincset szám­lái és kínál. Az irodalmi al­kotások megismerésének nem egyetlen útja az olvasás — a rádió, a televízió meg­szüntette a könyv ^egyed­uralmát”. Mégis, igaznak látjuk Ciceró mondását, hi­szen a könyvek barátságáról a képernyő kedvéért nem akarunk lemondani. A sző­kébb művelődési lehetőséget nyújtó kis falvakban a szó­rakozást és az elmélyülést egyaránt ez segíti leginkább. Szuha sem tartozik a nagy­községek közé. A dolgozók többsége a falun kívül kere­sett munkát. Az eljáró mun­kások, tanulók nagy száma ellenére minden negyedik la­kos tagja a könyvtárnak. Ez a szép eredmény is köz­rejátszott abban, hogy a sal­gótarjáni járás könyvtárai­nak hirdetett versenyben Za- barral megosztva Fehér Kál­mánná könyvtáros elnyerte az egyik első díjat. Nem elő­ször ismerték el jó munká­ját: 1986-ban miniszteri di­cséretet kapott, néhány éve egy megyei versenyben is első helyre került — Tavaly jubiláltam, ak­kor volt tizedik éve, hogy a tóm. Az első időben 120 fo­rint volt a tiszteletdíjam, a többszöri rendezés után 550 forintra emelkedett. Azt most se lehet mondani, hogy a pénzért csinálom... A könyvtárosokra ez nem jel­lemző. — Ml adja a szépségét en­nek a munkának, miért vál­lalják mégis ezt a feladatot? — Az olvasókkal, illetve* a leendő könyvbarátokkal va­ló foglalkozás. Az olvasóvá nevelést még gyerekkorban el kell kezdeni. Ezért örülök annak, hogy jó kapcsolat alakult ki a könyvtár és az óvoda, iskola között. Elhoz­zák a gyerekeket „látogató­ba”, az alsósokat hamarosan be is íratják. Rendeztünk már vetélkedőket Pillnyi Lászlóné alsós nevelővel kö­zösen, melyeken a tanulók az elolvasott könyvekről adtak számot.' A nyáron sok idő jutott olvasásra, ezért gon­doltunk egy újabb vetélke­dőre, a legkedvesebb nyári olvasmányokból. A jutalmat a községi tanács fedezi. — A könyvterjesztésnek is ön a gazdája Szuhán. Milyen vásárlók a szuhaiak? — Igényesek — a limoná­dé nemigen kell, az időtálló, komolyabb műveket kérik. Igaz, ' kikérik a véleménye­met, és én is ezeket ajánlom. Meg aztán sokat jelent a rá­dió és a televízió, könyveket propagáló műsorai- öt—öt helyen várják a Világirodal­mi Lexikont és a Világiroda­lom Remekeit. Az általános lexikonra is több előjegyzés befutott. Sokan szeretik a mai magyar írókat — ez könyvtárosi teendőket ellá- már az ízlésváltozást is mu­tatja, és újból a televízió pozitív hatását. Mert szerin­tem se a tévé, se a rádió nem „rontja a boltot”, in­kább kiszélesíti, s látókört, érdeklődést kelt fel. — Kik vásárolnak legtöb* bet7 — Nemcsak az értelmisé­giek! Bányászok, sofőrök, fi­zikai munkások is töreked­nek kisebb családi könyvtár kialakítására. En főleg az asszonyokkal tartom a kap­csolatot. Az eljáró dolgozok közül sokat az üzemük bizo­mányosánál vásárolnak. Hogy képet kapjak a könyvvásár­lásról, egy felmérést próbá­lóit végezni. A kérdőíven, amit a különböző összetéte­lű családokhoz el viszek, töb­bek között ilyen kérdések szerepelnek: Mennyit költ könyvre? Ki ajánlja? Milyen nagyságú könyvtára van? stb. Eddig pozitív adatokat kaptam. A könyvtárban sok jó öt­letre felfigyelhetünk. Az ajándékba kapott zöld cse­répbogrács és egy nagyobo vesszökosár „folyóirat-kósto­lóként” szolgál. A polcokat és a falat népi tárgyak, szí­nes köcsögök díszítik. Az egyik sarokban V alakú, fa­ragott léc. Vajon mire szol­gált? Kiderül, hogy a szakaj­tóban, dagasztóteknőben pi­henő kenyértészta fölé tették, hogy a szakajtókendő ne le­gyen csirízes... Aki ebbe a könyvtárba jár, még a lakás berendezéséhez is kap segít­séget. Így tölti be mind tel­jesebben komoly szerepét: indítékokat ad a kulturált élethez. G. Kiss Ma<jdoUuV AI TÉVÉAIANLATUHK 20.00: Tigrisugrás. Tv-film. Rákosy Gergely sikeres könyvéből Várkonyi Gábor rendező és Ráday Mihály operatőr készített filmet, amelyet a budapesti művészeti hetek alkalmából sugároz a tv. A történet főhőse, Magdi — fiatal lány —, aki már-már reményvesztve hányódik az életben; nincs semmilyen kü­lönleges képessége, amivel ki­emelkedhetne a köznapok szürkeségéből. Egy szerencsés találkozás, : egy új szerelem döbbenti rá: a teljes élethez nélkülözhetetlen a hittel vég­zett munka. S a boldogságot nem egyetlen nagy „tigrisug­rással”, hanem kitartással, küzdelemmel, a gondok-bajok vállalásával, azok legyűrésé­vel érhetjük el. Magdi’ mar­káns egyéniségét Kútvölgyi Erzsébet eleveníti meg, az életét megváltoztató új szere­lemre Gyula, akit Kozák And­rás személyesít meg. Az if­jabb korosztály számára bi­zonyára vonzerőt jelent, hogy a film zenéjét Szörényi Le­vente és Bródy- János írta. NÓGRÁD — 1974. október 4,, péntek FELICE CHILANTI: Három sássiót Salvatore Giulianónak 28. A bandita megparancsolja a lányoknak, hogy távozza­nak, de hallgassanak. Néhány fiú is indulna, ám őket nem engedik. A lányok közül csak Angela Barruano marad. A fiúk félénk-ijedt tilta­kozására Cucinella durván odavágja: — Most mindannyiunknak együtt kell lennünk, bandi­tának és ártatlanoknak egy­aránt. Giuliano parancsa! Cucinella a táncmesterré vedlett borbélyt meg a segéd­jét is magával viszi a tragi­kus vállalkozásra. A bandi­ták meg az ártatlanok csa­pata keresztül megy a csöndes városkán: Angela Cucinella mellett halad, vele akar ma­radni. — Veled más tervem van — mondja a bandita, és mo­solyog. A nyílt terepen álljt pa­rancsol a csapatnak, emberei felügyelete alatt kell vára- kozniok, amíg a lánnyal elvo­nul a mezőre. A csapat vár. Monteleprében közben va­laki bekopogtat minden aj­tón. Fegyveres bandita lép be egy fiatal fiú Gioacchino Musso otthonába is; megparancsolja, hogy kövesse. Gioacchino az öszvér mellett alszik, szalma­zsákon. Anyja, aki szintén ál­mából riad föl, lázadozik, szeretné visszatartaná fiát. Kiabálni azonban nem mer, csak sírva motyogja: — Mit akar még a csalá­domtól ez a Giuliano: a múlt hónapban ölte meg Giovanni bátyámat... mért akarja most még a fiacskámat Is? — Azt akarod, hogy a fiad is úgy végezze, mint a bá­tyád ? Egy másik bandita Pietro Lugullóhoz kopogtat be, ő a legfiatalabb a fiúk közt, ti­zenhat éve® csupán. A bandi­ta őt is magával viszi. Köz­ben néhány fellármázott ház­ból menekülni próbálnak a fiatalok, például Domenico Pretti meg a Tinervia testvé­rek is, ám szökés közben Giuliano embereibe futnak. Giuliano maffiavezér ba­rátjának bátyja géppisztoly- lyal kezében rabolja el az egyik fiút, Giuseppe Sapien- zát. — Gyere — mondja —, Giuliano meg a testvérem Cippiben vár. — Miért éppen engem? — Azt csak ők tudják. Giuseppe Cucinella« és An­gela Barruano még mindig ölelkezik, közben a csapat az úton várakozik. A .bandita végül fölpattan: — Most menj haza! A lány fölkel, átölelik és megcsókolják egymást. A lány tanácsokkal látja el a fiút, aki odamegy embereihez. — És most indulás, Cippi­ben várnak bennünket — mondja. Mégérkezett Cippibe a ban­da zöme: a csapatkapitányok Giuliano köré gyűlnek, ott van PisCiótta, Candela, Pal­ma Abbate, Terranova, Man­ning Badalamenti, Licari és a többiek. A rémült fiúk a völgy mélyén várakoznak. Cucinella is megérkezik csa­patával. — A dzsip is megjött — mondja egy maffiás. Piscotta Giulianóhoz fordul és rákacsint. — Vigyük magunkkal! A javaslat mindenkinek tetszik. Mannino és Terrano­va kardoskodik, hogy a maf­fiás is vegyen részt a kétség- beesett vállalkozásban. Giuli­ano meghallgatja embereit, aztán tövid csönd után ki­adja a parancsot: — Velünk jössz! A maffiavezér ijedten kö­nyörgésre fogja a dolgot: — De hét elküldöm véled a testvéremet; az én helyem­re Giuseppe Sapienza áll, őt én fizetem. Én nem fagyok már fiatal ember, nem bírok hegyet mászni. Mannino és Terranova ke­gyetlen gúnnyal ígérik meg, hogy maguk viszik föl majd a vállukon a hegytetőre. Pis- ciotta pedig odamegy a féle­lemtől reszkető öregember­hez, és dühösen fülébe dörgi: — Ezúttal a maffia is ve­lünk jön. Badalamenti, akinek arcát mély ráncok szabdalják ke- resztül-tyasul, arckifejezését pedig valami bárgyú mosoly, teszi még ijesztőbbé, nos, ezt a Badalamentit rendelte Giuliano a fiúk élére. A ban­davezér jelére a barakhoz, a fegyverraktár elé vezeti csapatát. Giuliano személye­sen osztja szét a puskákat, meg a karabélyokat, minden­kinek négy tölténytárat ad hozzá. Nyolc Fiat típusú g<>- lyószórót és egy Breda gyárt­mányú, háromlábú könnyű- géppuskát visznek az úton várakozó dzsipbe. A fiúk kopott amerikai egyenruhát viselnek. Badalamenti ügyetlenre si­került katonai vezényszóval sorakoztatja fél kettesével a fiúkat, aztán megindul velük. — De hát hová visznek bennünket? — kérdi valaki. — Majd megtudjátok, ha ódaérünk. Az a fontos, hogy Giuliano ötezer lírát ad majd, nektek — mondja Badala­menti. ^ Közben két motorkerékpá­ros óvakodik be Piana degli A'.banesi és San Giuseppe fő­terére. Köpenybe burkolt, si­etős férfiak*, szállnak le a mo­torokról —■' arcuk elé fekete kendőt kötöttek —, és keresz­teket rajzolnak a paraszthá­zak kapujára. Piana degli Al- banesi határában áll egv márványoszlop; Garibaldi emlékére emelték, miután át­vonult a falun. Az oszlop előtt hatalmas Garibaldi-kép, a baloldali blokk jelképe volt a legutóbbi választási hadjáratban. A maffia embe­rei arrébb teszik most a képet, hogy a temető felé néz- zen. (Folytatjuty i i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents