Nógrád. 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)
1974-10-22 / 247. szám
Al'ol fiatal lányok dolgoznak, a derű sem hiányozhat az üzemből. Peszegi Klára brigádvezető, Mega Valéria. Kuszi Mária, Erdei Piroska és a többiek testvérnek tekintik egymást. L A 8\9 O SS reszolővel 'Leánvok és fiatalasszonyok jelentik az ikladi műszergvár Bércéii teleoének törzsgárdáját. 1972. május 1 -tői folyik az üzemben termelés. Azóta szocialista brigádjaikat is megalakították, melyek egyik légi óbb ja az Arany János revét viselő ifjúsági kollektíva. Peszegi Klára fogja ösz- sze a fiatalokat, összesen 13 leányt és asszonyt, akik munkájukon túl a közös kirándulásokon. a társadalmi muri- kaakciókban. a politikai oktatásokon is együtt töltik idejüket. Most voltak autóbuszos kiránduláson Lillafüreden. így hát a munkaasztalok mellett is gyaikorta ez a téma. A munkára már könnyű odafigyelni: az elektromos motorok készítése, összerakása va-* lamennyíüknek averekiáték. pWjiV»! Többen már az elektrolakatos A hosszú haj nem akadály — szakmát tanulják, bizonyít• jó munkát ez nem zavarja, ványt is szereznek. Antalics Erzsébet munkájára soha nincs panasz. Kés, reszelő, kalapács — nem a lányoknak kitalált szerszámok. De mit törődnek itt, B ercelen ezekkel a hagyományokkal!? Kulcsár József képriportja Ankét a szerkesztőségben Üzem- és munkaszervezés — eredmények és gondok SZERVEZŐKET HÍVTUNK meg legutóbb szerkesztőségünkbe hat salgótarjáni gyártól, vállalattól, hogy érdeklődjünk munkájukról, eredményeikről, terveikről és gondjaikról. A kohászati üzemeket Simon Sándor, a szénbányákat Nagy Róbert, az öblösüveggyárat Kovács Béla, a síküveggyárat Szőke Miklós, a bányagépgyárat Egyed József, a ZIM salgótarjáni gyárát Podos Gyula képviselte. Igen élénk eszmecsere alakult ki, ami a gyakorlat sokféleségéből fakadt. Az üzem- és munkaszervezésnek ugyanis más feladatot kell megoldania a szénbányáknál, mint a kohászati üzemekben, a ZIM-ben, mint az üveggyárakban, vagy éppen a bányagépgyárban. A különbségek mellett azonban sok a közös vonás a tapasztalatokban, es főleg a ma még meglevő gondokban. Az üzem- és munkaszervezés javítását célzó párthatározat, a központi irányelvek egyértelműek. Az azóta megtett intézkedések hasznosak. Nagyon sok tartalékot tártak fel az üzemeknél, amit a termelésben jól ’ hasznosíthattak. Még több van azonban, amit a szervező munka javításával el lehetne érni. A vita során a<z is kiderült, hogy ahol kedvezőek a piaci lehetőségek, nem kell tartani a konkurenciától, nagyobb erőfeszítések nélkül i6 biztosítható a kívánt nyereség, ott háttérbe szorul az üzem- és munkaszervezés. Másutt viszont kialakul — ahogy mondták —, egy kényszerpálya, ami megköveteli az üzem- és munkaszervezés hatékonyságának javítását. Jó példa erre a bányagépgyáré, ahol köztudott, hogy az igények nagymértékben megnőttek, gyári rekonstrukció folyik, de több munkáskézre aligha számíthatnak. A szervező munka és a technika fejlesztése marad az egyetlen járható út. Jó az ilyen kényszerpálya — mondták többen is, mert legalább ösztönöz a jobb megoldások keresésére. Ráirányítja a figyelmet az üzem- és munkaszervezésre. Elősegíti a szemléletváltozást. Mert erre is szükség van még a legtöbb helyen. A korszerű irányító, vezető munka elengedhetetlen feltétele az ütőképes szervező apparátus. Munkája nélkülözhetetlen a döntések előkészítésében, a súlyponti feladatok megoldásában. Feladatuk, tevékenységi körük azonban ma sem teljesen tisztázott, sőt még a helyük sem mindenütt a vállalati szervezetben. Ebből fakad, hogy egyes helyeken szinte művezetői szintű problémákkal kell foglalkozniuk, másutt viszont felsőfokon .olyan dolgok megoldását várják tőlük, amelyekhez még az alapot sem teremtették meg. MUNKÁJUK SORÄN sokszor meg nem értésbe, akadályba ütköznek. Esetenkint még az elemzésekhez nélkülözhetetlen adatok előteremtése is harc kérdése számukra. Miért van az, hogy segítség helyett ellenállásba, titkolózásba ütköznek munkájuk során? — Szervezzetek, de inkább más területen, mint nálunk — gyakori az ilyen vélemény. A háttere nem lehet más az' ilyen szemléletnek, mint a hibák, lazaságok feltárásától való félelem. Vannak az üzemekben notórius ellentmondók, akiknek újra és újra be kell bizonyítani fáz intézkedések szükségességét. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a nagy energiaráfordítással, sok-sok munkával előkészített szervezési intézkedések fiókba kerülnek, megvalósításuk késik, természetesen ebből haszon sem származhat. Szerencse, hogy mind kevesebb lesz az ilyen példa, és egyre több a határozott vezetői döntés, amit a felelősség megállapítása és a. számonkérés követ. A gazdasági vezetőkön sok múlik a szerveződ munkára alkaimas hozzáértő káderek kiválasztásától a feladatok meghatározásáig, a döntéstől a végrehajtás ellénőrzéséig. Olyan dolog ez, amit nem lehet albérletbe kiadni, annyira szorosan kapcsolódik a vezetői munkához. Hol, milyen az üzem- és munkaszervezés színvonala, az egyben tükröződése a vezetési színvonalnak is. Ebben a szervezők véleménye egységes volt. Abban viszont, hogy melyek erre a legcélravezetőbb módszerek, megoszlottak a vélemények. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben már a munkásoktól igénylik a szervezési javaslatokat, és az igazgató vezetésével, szervezési tanács működik. Ilyen, illetve hasonló szervek, zsűrik csaknem mindenütt vannak már, és kisebb-nagyobb hatékonysággal tevékenykednek. Fontos viszont, hogy minden esetben határozzanak, majd szerezzenek érvényt a végrehajtásnak AZ ÜZEM- ÉS MUNKA- SZERVEZÉS folyamatos munka, nem kampányfeladat. Ma, mégis az utóbbi jelleg érvényesül egyes üzemekben. Ha felülről jön a számonkérés ideje, akkor élénkül, utána halványodik a vele való törődés. Ezért tartják szükségesnek a szervezők, hogy a párt- és társadalmi szervek gyakrabban éljenek a beszámoltatás, számonkérés eszközével. Maga az a tény, hogy foglalkoznak ezzel a kérdéssel, már ösztönző az üzemeknél, és segíti a szervezők munkáját. Szükség van itt és, mint az életben mindenütt a sikerélményre. Arra, hogy értékeljék a munkát. Erre szinte alig marad idő más egyéb s«k elfoglaltság mellett. Ebből fakad talán az is, hogy ma még kevés kivételtől eltekintve az üzem- és munkaszervezés nem kapja meg az őt megillető erkölcsi és anyagi elismerést. Arra is szükség lenne, hogy végre mindenütt rangjához illő helyre kerüljön ez a feladatkör. Fontos ez azért is, mert tennivaló bőven van. Akaratban, lelkesedésben sincs hiány azoknál, akik önként vállalták ezt a fontos munkakört. Bizonyítani akarnak, és közülük szép számmal hivatásnak érzik munkakörüket, ami állandó képzést, önképzést kíván. Másként mindig újat. többet várni aligha lehetne tólük. AZ ESZMECSERE SORÁN a legutóbb befejezett munkákról, új feladatokról is véleményt cseréltek. Kivétel nélkül mindenkinek volt mondanivalója, és ezt dicsekves nélkül közölte. A munkakörükből fakadóan, de érdeklődésükből is kitűnt, hogy keresik a módját, miként lehetne meg többet hasznosítani a másik tapasztalatából. Ennek kapcsán is többször szóba került a különböző központi szervező intézetek és a gyárakban folyó gyakorlati szervező munka kapcsolata. Az intézetekkel sfcemben támasztott igények ma mar sokkal nagyobbak, mint korábban voltak. Az elvi meghatározások, a különböző szervezési sémák adaptálása mel- , lett kívánatos lenne, hogy az intézetek jól felkészült szakemberei, éppen az általuk elkészített szervezési feladatok gyakorlati megvalósítását segítsék. A legtöbb esetben ennek csak külső szemlélői, pedig bármilyen jó lehet az elmélet. ha a gyakorlati megvalósítás hibás. Javaslatuk is van: a szervezési intézetek javadalmazása a jövőben a megtett intézkedések hatékonyságának függvényébe« történjen. Bódé János A távfűtés országos távlati koncepciója Elkészült a távfűtés országos távlati programja. — Az energiagazdálkodási intézetben kidolgozott tervek szerint a következő években az úgynevezett kettős hasznosítású: hő- és villamos energiát adó fűtőerőművek építése a leggazdaságosabb az új lakótelepek ellátására. 1980 és 1985 között előreláthatóan körülbelül 74 ezer új lakótelepi otthon távhőellátá- sát kell megoldani. A kettős hasznosítású fűtőerőművek egy részét olajjal és - gázzal, másik részét szénnel üzemeltetik majd. A különböző adottságok figyelembevételével néhány városban, mint Budapesten. Miskolcon, Debrecenben és Szegeden, a szénhidrogéneket használják majd fel a hőellátásra. Ezeken a helyeken a már meglevő fűtőműveket villamosenergia-termelésre is alkalmassá alakítják, és a« újonnan épülők is kettős hasznosításúak lesznek. A kettős hasznosítású erőműveknél a szénhidrogénnel forró gőzt fejlesztenek, amely meghajtja a villamos áramot termelő turbinát, és a.fáradt gőz hevíti a kazán vizét. Ezzel . az eljárással számítások szerint a kijelölt városokban 560 megawatt villamos energiát nyernek majd, ez a je- lelegi évi országos villamos- energia-igénynek körülbelül 15' százaléka. Más városokban, Pécsett, Tatabányán, Inotán, Ajkán — és szó van arról is, hogy Győrött — a közeli szénbányák adta lehetőség miatt széntüzeléssel távfűtik majd a lakótelepek otthonait. Legtöbb helyen már működik is villanyáramot termelő turbina, ezeket alakítják majd át kettős- hasznosításúra. A munkássá ráiás gondjai A kábelgyár kérdőjelei (IV.) Nagy gond még egyelőre a kábelgyárban a rugalmas, hozzáértő, mindenre érzékenyen reagáló középszintű vezetők kinevelése. Lak János főmérnök: „Hogyan lehet úgy kellő fegyelmet tartani a műszakban, ha a vezető rendszeresen a beosztottaival iszik? Másnap aztán hiába szól neki. vagy utasítja, hogy tegye ezt, azt, mert egyszerűen nem hallgatnak már rá. Megtehetik? Ilyen alapon, sajnos igen. Ezért van aztán az is, hogy fizetésnapokon a délelőttös : már alig várja, hogy kézbe vegye a borítékot, mehessen torkot öblögetni, a délutános is felveszi a pénzét, de a fele már nem áll munkába, az éjszakások meg jönnek is. nem is. Másnap aztán olyan a gyártócsarnok, mintha csupa rokkant ember lézengene a gépek körül- Hiányzik — nem nagy szó — a személyes példamutatás- A hibákat természetesen mi is tudjuk, és hozzá is láttunk megszüntetésükhöz. A hatáskörök változatlanul hagyásával sokkal nagyobb követelményeket támasztunk. Biztos lesz lefor- gácsolódás, de nem baj.” Vezetői szemmel nézve tehát két fő szempont befolyásolja döntően a munkamorált, a fluktuációt' nem elég aktiv a munkássá válás folyamata, és még nem sikerült kialakítani a kellő vezetési, szakijai tapasztalattal rendelkező középszintű vezetők bázisátA kilépő dolgozók periodikusan három tényezőt említenekKenyeres Gézáné, gazdasági Vezető: „Már 1972-ben, de különösen az. azt követő évben, és az idén is, kérdőíves felmérést végeztünk a kilépők között. A számtalan kérdésre adott választékból három motiváció került felszínre. Az esetek 99 százalékában az egyik munkahelyváltoztatási ok a három műszak, a másik a zajos, piszkos munka, a harmadik az alacsony fizetés- Igen, keveslik a pénzt-” Jó példa erre. de a kevés munkáért még több bért szemléletre is az a beszélgetés, amelyet a gyártócsarnokban Jusztin István gépmesterrel folytattunk. — Mióta dolgozik itt? — Négy éve— Hogy érzi itt magát? — Nagyjából elégedett vagyok a körülményekkel, csak zajos a munka, nagyon kell figyelni— Megtalálta a számítását? — Nagyjából. — Szeret a gyárban lenni? — Még itt vagyok--. — És hová menne el? — Ahol kényelmesebben több pénzt lehet keresni. Valamilyen kisebb ktsz-hez. — Mennyit keres havonta? — Ügy 2300—2400 körül— Nem kevés az? — nógatja újabb számolásra kísérőm. Mert kideríti, hogy 13 forint 50 az órabére, ami már magában több. mint amennyit mondott, de aztán ő is beismerte: 5000 körül is kijön egy hónapban. — De az sem sok — vonta meg a vállát. Tisztelet, becsület a rendesen, szorgalmasan dolgozóknak- De Jusztin István talán nem ismeri eléggé a tényeket. Nem tudhatja, milyen veszélyes, fárasztó, verejtékes munkával keres ennyit, vagy ennyit se a föld alatt dolgozó bányász... Kenyeres Gézáné, gazdasági vezető: „Érdekes, soha nem hivatkoznak arra, hogy a kábel- gyártás nem szakma, egész életükben csak betanított munkások lehetnek- Pedig tény: a Mü.M szakmajegyzékében ez tényleg nem szerepel- Egyszóval, nem a szellem a fontos..-” Korszerű gépek, kimagasló szociális ellátottság, emelkedő bérek. Tud-e más vállalat is ennél többet nyújtani dolgozóinak? És a balassagyarmati ká- bergyárnál mégis állandó jelleget öltött a munkaerő hiánya és elvándorlása. Imre István termelési osztályvezető, a pártszervezet titkára: „Már az elmúlt évben, de most, alig három hónapja is. az alapszervezet is napirendre tűzte a tények felülvizsgálatát- Megvitattuk a törzsgárda kialakításának lehetőségeit, s ennek hatására fokoztuk a lakásakciót és a legnehezebb munkát végző dróthúzóknak három helyett hét százalékkal emeltük a fizetését- Az idén módosítottuk dolgozóink javára a kollektív szerződést, buszt állítunk be személyszállításra. Parttagjaink figyelmét felhívtuk: még fokozottabban , foglalkozzanak az újonnan belépőkkel, alakítsák tovább a munkahelyi légkört. Javaslatunkra a környék, üzemmel nem rendelkező településein nagyobb propagandát folytattak munkatársaink, hogy a messzire dolgozni járók is, a háziasszonyok is jobban megismerjék gyárunkat, ide jöjjenek dolgozni.” Írásunkban tények sokaságát vonultattuk fel a kábel- gyári helyzet illusztrálására- Érvek, ellenérvek hangzottak el, ám a tény továbbra is tény marad- Zárjuk is ezzel sorozatunkat! Amíg a 300 millió beruházással épült ipari létesítmény, amely újabb, több száz milliós beruházást kíván megvalósítani, munkaerőgondokkal küzd. amíg a gépek kihasz- náltsági foka alig .éri el az 50 százalékot, amíg a három műszak átlaga csak 1,7—1,8 között mozog, addig Érsek- vadkertről, Dejtárról és a környező télepülésekről em berek százai kelnek mindé nap hosszú útra, munkát végezni... Karácsony György NÖGRAD - 1974, október 22., kedd V \
