Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)

1974-09-08 / 210. szám

|a 1 n a viiag végén is túl... Cigánykérdés TUDJA-E a kedves olvasó. hü van Mátracserpuszta? Meg Nógrád megyében, ép- p n a legszélén. Mátranováktól hat kilomé- li rés, kanyargós földút vezet a hegyeken át a parányi tele- p Héshez, amelyen, ha beáll- n ik a nagy őszi esők, térdig ci gaszthatja az ember a csú- s és, ragadós sarat. Ha meg 1 eves megye felől közelítjük meg, olyan, mintha a világ \ gén is túl járnánk. Égig é ő erdők, vad vízmosások es h ügynek szaladó szakadékok borzongatják a jámbor utast, nagyra nőtt páfrányok susog­nak sejtelmesen a gyors vizű p itakok partján. Alig kilencvenen lakják már s pusztát; elkívánkoznak a L italok mind oda, ahol csi- it ;.ít utat éreznek a lábuk r'.att, és sarokba állíthatják a ! tmicsizmát. Csak az öregeb- i jk maradnak még — mind- i: Máiig. Él itt egy ember. Megőszült hajú, csendes beszédű és szé­les vállú, mint a mesék óriá­sai. Régebben nagyon erős volt Sótér Béla. Most már, a hatvankettedik év küszöbén, még megropogtatja szorításá­val az ember kezét, de mond­ja ő is: elszaladt az idő. Bi­zony el. Az idén kapta meg a negyedszázados, egy helyben munkával töltött éveinek ju­talmát, és második alkalom­mal a Kiváló Dolgozó kitün­tetést. Mert Sótér Béla, üzlet­vezető. És már nyugdíjba kí­vánkozik. Az ő históriáját ve­tettük papírra. Tulajdonképpen nem is akartam én soha boltos lenni; jószerivel csak örököltem ezt a foglalkozást. Anyósömék- nak egy kis szatócsüzlet-sze­rű árudájuk Volt itt a pusztán, ahol a petróleumtól a lisztig, a Frank-kávétól az ásólapátig mindent lehetett kapni. Na­gyon kellett az itt, hiszen tér­dig érő hóban, zuhogó eső­ben, amikor a kutyát sem ve­ri., ki az ember a házból, szin­te lehetetlen volt bemenni Novákra. a Hangyába. Ke­nyeret itthon sütöttek, ami meg kellett még, megvehet- ték náluk. Aztán, hogy jöttek a szűkös idők, mind jobban közeledett a háború, nem na­gyon tudtak már semmit sem beszerezni, így bezárták a boltot. DE AMTKOR elvonult a front, felszabadultunk, egy­szer csak kijöttek a párttól' ^.Nyissák ki az üzletet, leg­alább azokat a cikkeket áru­sítsák. amire jegy van!” Még 49-ben megalakult a termelő- szövetkezet is, az emberek nekifohászkodtak a közös munkának, kevesebb időt tölt­hettek már otthon, nemigen jutottak be mindenért Novák­ra. Mondták is nekem: „Bé­la! Te. még fiatal vagy, vedd át a boltot!” Aztán 1950. áp­rilis 20-án kinyitottam. Igaz. suhanc már nem voltam, a harminchetedik évemet ta­postam akkor, de ifjonci lel­kesedéssel kezdtem el az úi életemet, havi 350 forint fi­xért. Nem kíméltem magam, a fáradságot sem sajnáltam, lehetett itt mindent kapni. Még Novákról, Bámáról, Nyír- med-pusztáról, . Istenmezejé­ről is ide jártak vásárolni, hozzánk. Még az 1956-os ellenforra­dalom zavaros napjaiban is nyitva tartottam, végig. Hiá­ba fenyegettek, meg mondták, baj lesz ebből. — Miért akar­tok ti rosszat az embereknek? — kérdeztem tőlük. — Csinál­tatok már eddig is sok bajt, minek még többet? Enni min­dig kell! Ehhez is tartottam magam. Telt, múlt az idő, és tíz év­vel ezelőtt, 1964. augusztus 19- én. egy küldönc jött hozzám. Üljön motorra, és azonnal jöj­jön Egerbe! Fogalmam sem volt, miért, ő nem mondta, zuhogott az eső is. Nem szí­vesen, de elmentem. Aztán úgy, ahogy voltam, csurom vi­zesen, bekopogtam az akkori MESZÖV-központba: hol lesz az értekezlet? Mert azt hit­tem, arra invitálnak ilyen nagy sebesen. Az sehol, de az ünnepség a nagyteremben. Menjen csak oda, mondták. Leültettek az első sorba, min­denki elegánsan, nyakkendő­ben, fehér ingben, én meg csak egy rosszabb fajta gú­nyában, sárosán, vizesen. Fi­gyeltem az ünnepi beszédet, szép. volt, el is méláztam, egy­szer csak mondjak a neve­met. No, menjen már, vegye át a kitüntetést! — löktek ol­dalba. Azt sem hallottam, mi­ről van szó, meg a tapsot sem, pedig állítólag nagyon össze­verték a tenyerüket. Így let­tem én elsőként, ha jól em­lékszem, egy tatabányai asz- szonnyal együtt, kiváló dol­gozó a vállalatnál. Dolgoztam tovább, moto­roztam sokat, árut beszerez­ni esőben, fagyban, huszonöt fokos hidegben. Aztán sorra kaptam az elismerő oklevele­ket, öt évvel ezelőtt meg húsz­évi munkámért egy arany­gyűrűt. Akkora, hogy másik kettő is kitelne belőle. Az Idén meg, pár hónappal ezelőtt, a negyedszázados jubileum al­kalmából; másodízben kap­tam meg a Kiváló Dolgozó ki­tüntetést. Hatvankét éves vagyok már, sokat dolgoztam, és érzem, fá­radok. De azért még havon­ta mindig megcsinálom a het- ven-nyolcvanezer forintos for­galmat. Csak nehezebben moz­dulok már, eljárt az idő. Át is adnám valakinek az üzletkul­csot, csak lenne, aki ide jön a pusztára, az isten háta mö­gé. De nem iparkodnak, így dolgozom még tovább. RÉGEBBEN csodákat re­géltek Sótér Béla erejéről: fel­emelt ő egy kocsit is. De be­csületesen végigdolgozott éle­te kivette már belőle a hatal­mas energiát. Ám azért még meg-megropogtatja az ember kezét és szemében mosoly búj- kál: no, ugye... Karácsony György Megjeleni a Társadalmi Szemle augusztus—szeptemberi száma ..Pártegység és pártszerű­ség”, címmel Havasi Ferenc írta a folyóirat vezető cikkét. Faluvégi Lajos tanulmánya azizal foglalkozik, milyen el­gondolások szerint változnak majd a közgazdasági szabá­lyozók az V. ötéves terv idő­szakában, Timár Mátyás pe­dig — ezzel szoros összefüg­gésben — az iparvezetés idő­szerű feladatait tárgyalja írá­sában. A kedvezőtlen adott­ságú, szűkös erői órásokkal rendelkező mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek fejleszté­sének teendőiről szól Villányi Miklós cikke. Leonyid Brezsnyev külpoli- t kai beszédeinek és cikkeinek gyűjteményes kötetét méltat­ja a folyóirat hasábjain Pálfy József. A nemzetközi rovat­ban Vajda Péter az amerikai elnökváltás belső és nem­zetközi vonatkozásait elemzi. Bőgős László a Vietnami De­mokratikus Köztársaságban folyó szocialista építés prob­lémáit ismerteti. Várnai Fe­renc pedig Kína Ázsia-politi- kájának hátterét rajzolja meg. G. Márkus György cikke áttekintést ad a polgári-kis­polgári „szociaílizmus”-felfo- gásokról és szocializmus-pót­lékokról. A Szemle-rovatban Madaras András a mezőgazdasági és élelmiszeripari KGST-egytitt- működést mutatja be, Bihari Mihály a politikai magatartás megítélésének kérdéséhez fűz elméleti-szociológiai megjegy­zéseket, And árka Rudolf a községi népesség társadalmi iellemzőit veszi szemügyre, Szabó Béla pedig egy felmé­rés alapján a helyi irányítás és a helyi döntések témakö­rében vizsgálódik. Az újpesti integrált oktatá­si kísérletet ismerteti „Tan­tárgyak nélkül” című cikké­ben Galicza János, a szocia­lista brigádok pályázatai alapján pedig a könyvtárala- pító munkások műveltségi és ízlésvilágáról közöl érdekes adalékokat Bereczky László és Kamarás István. ■■Hadüzenet a régi életmódnak Kőfalnak támaszkodva ül­dögél két cigány öregember. — Jó itt lakni? — muta­tunk a Pécskő-dombi telepre. — Hát nem nagyon. De megszoktuk. Putri putri hátán A leg­elemibb közegészségügyi elő­írásokat sem tartják be. Már régen kimondták az ítéletet: Salgótarjánban fel kell szá­molni a cigánydombot! Embe­ri lakást és életkörülménye­ket kell biztosítani a cigá­nyoknak. A tanács elvi irány­Olyan, mint egy süllyedő hajó kapitánya. Sokan már elköl­töztek, ő még maradt. Így job­ban tudja képviselni választód érdekeit. — Már nem sokáig lakom én sem a telepen. Három hét múlva költözünk a Schuyer Ferenc útra. Ügy tudom, 1975 végére véglegesen eltűnik a telep. Nehéz munka lesz! Sok öreg lakik a dombon, akik szociális segélyt kapnak. Szo­ciális otthonba nem kíván­koznak. A megszokás is nagy Egyre csökken a putrik száma tűként tartja szem előtt a Politikai Bizottság 1961-es ha­tározatát, amelyben a hazai cigányok életiével kapcsolat­ban fontos kérdéseket, taglalt. Tíz évvel ezelőtt kezdődött meg a putrik bontása Salgó­tarjánban. A telepről eddig 150 család költözött eL Éven­te átlagban 15 család jutott emberibb körülmények közé. Ezzel kapcsolatban a ta­nácson kedvező, de negatív tapasztalaitokat is szereztek. Erről így vélekedik dr. He­gedűs Károly, a városi ta­nács vb titkára: — Feltétlenül örvendetes., hogy egyre több cigányosailéd jut megfélelő lakáskörülmé­nyek közé. Ez egész életmód­jukra kedvező kihatással van. Am nem szerencsés a város különböző pontjain egy másik telepre költöztetni őket In­kább szétszórtan adunk la­kást, hogy könnyebben beil­leszkedjenek a lakók közé. A cigánydomb tanácstagja Oláh Géza. Fiatalember, akit 1970-ben választottak meg. űr, többen közülük ötven éve itt lakinak. Az elköltözők több csator­nán keresztül jutnak lakás­hoz. Akik tehetősebbek, szö­vetkezeti lakás* vásáirolnaík. Mások kihasználják a kedvez­ményes lakóházépítésd akcióit. Akik kevés anyagival rendel­keznek, elsősorban azoknak dezési okok ezt nem teszik, lehetővé. Az utóbbi időben milyen eredményeket értek el? Az el­múlt évben a megyeszékhe­lyen 19 cigánycsalád kapott uj lakást. ■ Ezek zöme bérlakás. Az idei első fél évben 32 csa­lád jutott korszerű otthon­hoz. A második fél évben elő­reláthatóan 15 család költözik el a telepről. Jövőre még mindig marad a dombon 65 család. A tanácson manapság azon munkálkodnak, hogy a további, lakásépítési alapot megteremtsék. Egyrészt szor­galmazzák a kedvezményes lakóházépítési akciót, más­részt tanácsi lakásokat jut­tatnak a cigányoknak. A ta­nácson bíznak abban, hogy 1975 végére a súlyos gond végére járnak, felszámolják a cigánydombot. De addig még rengeteg a tennivaló. Mert különbözőek a cigánycsala­dok. Vannak, akik már előre­haladtak a beilleszkedési fo­lyamatban, mások még nem ismerték fel, hogy mi is az érdekük. A folyamat gyorsul, a legtöbb keresőképes cigány állandó munkahellyel rendel­kezik. így anyagi . helyzetük is rendezettebb, mint két-há- rom évtizeddel ezelőtt. Cigányprímás Oláh Lajos. A 48 éves zenész Kistérényén muzsikái. Feleségével és leá­nyával három héttel eaelótt költözött az egyik tízemeletes Arany János utcai szövetke­zeti lakásba. Néhány hét alatt barátságosan, otthonosan be­rendeztek a lakás*. Pompás a kilátás: látni a Karancs csú­csát, az egész várost. Oláh f a­jos emlékezik: — El sem tudom mondani, mennyire örülünk ennek a szép, távfűtéses lakásnak. A putribál — emlékeztetőnek — 6emmlt nem hoztam el, csak egy képet. Ott van a kisszoba falán. Ügy érzem, hogy a po­vvWW^/\A^\A^VWV/\M/WV'VW'd^AdVVVA^/WW'/\/WV\A/VV/\/WWV/WVV\^^ —.A gyerekek iskoláztatása ". dekáben jöttem ide dolgoz- ú annakidején a termelőszö- etkezetből. Fiam most már ialassagyarmatra, a szakkö- : épiskolába jár, a kislányom >edig az általánosba. Vele gyütt jövök a munkába, ö íz iskolába megy én pedig de. Délután ismét találko- :unk. Ö addig napköziben ■an, ahol ebédet kap és fog- alfeoznak vele. Mivel jó he- yen van, így hát nyugodtan iclgozhatok. Kezdetben kevés /olt a kereset. Ahogy teltek- núltak az évek, úgy növeke- iett. Jelenleg 9 forint órabért lapok, ezzel elégedett vagyok, korábban teljesítménybérben dolgoztam. A normát mindig eljesítetitem. Űj beosztásom­ban is úgy dolgozom, mint korábban. Nusi néni, a műve­zetőm akarta, hogy ide kerül­jek, én javítsam ki a selejtes tekercseket. Beszéd közben egy pillanat­ra sem áll meg a két keze. Nusi néni, illetve Hrotkó Ká- rolyné művezető a következő­ket mondja: — Nagyon elégedett vagyok a munkájával. Mivel lelkiis­meretesen, becsületesen dol­gozott, ismeri a tekercselés minden munkafolyamatát, ezért került ide. Eddig csak jót adott ki a kezéből. A nyílt, szemtől szembe Hosszú az út odáig szóló dicséret jólesik a fiatal­asszonynak. Nem túlzók, ha meg merem kockáztatni a kö­vetkezőket: vérében van a jó munka igénye. Talán néha jobb lenne, ha egy kicsit fé­keznie magát. No nem az üzemben! Otthon meg a föl­deken, amit felesben művel­nek a családdal. Tizenhat nap szabadsága van, úgy osztja be, hogy jus­son pihenésre, tavasszal a ka­pálásra, ősszel a betakarítási munkákra, a kert folyamatos gondozására. — A telepvezető elvtárs megengedte, hogy a mezőgaz­dasági munkákhbz szükséges napokat előre ledolgozzam. Ilyenkor nagyon kell igyekez­nem. .. A miértre ismét gyerekei­nek jövőjével hozakodik elő, majd hozzáfűzi: — Minden embernek, így nekem is van­nak céljaim. Ez ösztönöz a több, és jó munkára. Aztán tudja, hogy van: az egyik célt követi a másik, majd az újabb és így folytatódik tovább. — Nem vállal sokat magá­ra? — Amíg bírom, csinálom. Ügy látom, hogy megéri. — Mikor volt nyaralni? — Tavaly egyik ismerő­sünknél a Balatonon, a csar­láddal együtt. Ha már itt tartunk megkér­dezem. A családtagok közül ki segít odahaza? — A fiam. Ö jár bevásárol­ni, segít édesanyámnak. Na­gyon jó természete van, al­kalmazkodni tudó, szófogadó fiú. Nemcsak én mondom ezt, nehogy az a vád érjen, hogy elfogult vagyok a fiammal szemben. Pedig neki is van elég feladata. Harmadikos szakközépiskolás. Ha nincs időm, akkor ő segít húgának a tanulásban, főleg a matema­tikában, Mindent megteszek értük, hogy jól tanuljanak. Míg gyerek voltam, én is azt terveztem, hogy tovább tanu­lok, de nem sikerült. — Miért nem pótolja? — Időin sincs, türelmem is fogytán, a kedvem sem a ré­gi. Néha nagyon fáradtnak érzem magam. Különösen va­sárnap. Mindenki tőlem vár­ja, hogy a kezébe adjak min­dent. — Biztos így szokták meg? — Igen. Tudom, hogy nem jó így! Mindenki fáradt le­het csak az édesanya nem, annak mindig talpon kell len-; ni. Most, hogy megkezdődött az iskola, ismét több lesz a gondom. Eddig a kislány a nagyanyjánál volt, ezután reggel jön velem a busszal, este pedig vissza. Másképp nem tudnék dolgozni, pedig nagyon szeretem ezt a mun­kát. Megértjük egymást aiz asszonytársakkal, nem volt nézeteltérésem egyik főnö­kömmel sem, bármilyen kéré­sem volt, megértették, s ha egy mód volt rá, teljesítették. Megengedték, hogy reggel nyolcra járjak. Elintézték a kislányomnak a napközijét Ebből is látszik, hogy a veze­tők mindent megtesznek, hogy jól érezzük magunkat. Nem mondok nagyot, ha úgy vélé- kedek, hogy továbbra is itt maradok. Egyébként ezzel a szándékkal is jöttem ide. — Akármi történik? — Igen. Szerintem ezek után csak még jobb lehet — válaszolja Bodonyi Istvánná, a Híradástechnikai Anyagok Gyára romhányi telepének dolgozója. Megkapta már a Kiváló Dolgozó oklevelet, na­gyot lépett előre a munkássá válás útján. Egyre jobban ér­ti, érzékeli, hogy mi teszi iga­zán öntudatossá a munkást, mit is jelent munkásnak len­ni. A megvalósulásig azonban még bosszú az út. V. K. Családi csendélet Oláh Laje éknál Fotó; tvuicsár József juttatnak tanácsi bérlakást. A tendencia kedvező, ám a pénzügyi lehetőségek korlá­tozott volta miatt csak nehe­zen gyorsítható. Újabb beköl­tözőket már nem engednek a telepre. Gondot inkább a csa­ládok gyors szétválása okoz. Egy putriban, rozzant mellék- épületekben több család is meghúzódik. A megoldás mó­dozatairól mondotta a városi tanács titkára: — Az ingyen házhely és a kamatmentes kölcsön számot­tevő kedvezményt jelent. Vi­szont több családnál hiányzik az előtakarékosság. így ne­hezen tudnak lakást vásárol­ni. A város különböző, részein gyengébb minőségű, falusias jellegű házakat is vásárolnak a cigányok. Ez iránt csekély az érdeklődés. A Pécskő-domb a város közepéhez közel feleszik. Többen a környéken szeret­nének építkezni, de városren­fcolfoól a mennyországba ke­rültünk. Koránt sem : ngyer: jutottak lakáshoz. Harmincezer forin­tot fizettek be. Ebből tízezer forintot Oláh Lajos munka­adója, a Nógrád megyei Ven- dégiátóipani Válla'at adott Havonta négyszázhatvan fo­rintot törlesztenek. M*r sem­mi pénzért néni mernének vissza a cigánya om-bra. Szociológusok arról vitat­koznak, hogy nemzetiség, nép­csoport, vagy réteg a cigány­ság. Ideológiai i szempontból fontos, gyakorlati szempont­ból alárendelt kérdés. Salgó­tarjánban tíz éve hadat üzen­tek a cigányok régi életmód­jának. Az előítéletek is csök­kennek, egyre inkább megta­nulnak emberül élni. Rozgonyi István NÓGRÁD — 1974. szeptember 8., vasárnap 3 i 0

Next

/
Thumbnails
Contents