Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)
1974-09-08 / 210. szám
|a 1 n a viiag végén is túl... Cigánykérdés TUDJA-E a kedves olvasó. hü van Mátracserpuszta? Meg Nógrád megyében, ép- p n a legszélén. Mátranováktól hat kilomé- li rés, kanyargós földút vezet a hegyeken át a parányi tele- p Héshez, amelyen, ha beáll- n ik a nagy őszi esők, térdig ci gaszthatja az ember a csú- s és, ragadós sarat. Ha meg 1 eves megye felől közelítjük meg, olyan, mintha a világ \ gén is túl járnánk. Égig é ő erdők, vad vízmosások es h ügynek szaladó szakadékok borzongatják a jámbor utast, nagyra nőtt páfrányok susognak sejtelmesen a gyors vizű p itakok partján. Alig kilencvenen lakják már s pusztát; elkívánkoznak a L italok mind oda, ahol csi- it ;.ít utat éreznek a lábuk r'.att, és sarokba állíthatják a ! tmicsizmát. Csak az öregeb- i jk maradnak még — mind- i: Máiig. Él itt egy ember. Megőszült hajú, csendes beszédű és széles vállú, mint a mesék óriásai. Régebben nagyon erős volt Sótér Béla. Most már, a hatvankettedik év küszöbén, még megropogtatja szorításával az ember kezét, de mondja ő is: elszaladt az idő. Bizony el. Az idén kapta meg a negyedszázados, egy helyben munkával töltött éveinek jutalmát, és második alkalommal a Kiváló Dolgozó kitüntetést. Mert Sótér Béla, üzletvezető. És már nyugdíjba kívánkozik. Az ő históriáját vetettük papírra. Tulajdonképpen nem is akartam én soha boltos lenni; jószerivel csak örököltem ezt a foglalkozást. Anyósömék- nak egy kis szatócsüzlet-szerű árudájuk Volt itt a pusztán, ahol a petróleumtól a lisztig, a Frank-kávétól az ásólapátig mindent lehetett kapni. Nagyon kellett az itt, hiszen térdig érő hóban, zuhogó esőben, amikor a kutyát sem veri., ki az ember a házból, szinte lehetetlen volt bemenni Novákra. a Hangyába. Kenyeret itthon sütöttek, ami meg kellett még, megvehet- ték náluk. Aztán, hogy jöttek a szűkös idők, mind jobban közeledett a háború, nem nagyon tudtak már semmit sem beszerezni, így bezárták a boltot. DE AMTKOR elvonult a front, felszabadultunk, egyszer csak kijöttek a párttól' ^.Nyissák ki az üzletet, legalább azokat a cikkeket árusítsák. amire jegy van!” Még 49-ben megalakult a termelő- szövetkezet is, az emberek nekifohászkodtak a közös munkának, kevesebb időt tölthettek már otthon, nemigen jutottak be mindenért Novákra. Mondták is nekem: „Béla! Te. még fiatal vagy, vedd át a boltot!” Aztán 1950. április 20-án kinyitottam. Igaz. suhanc már nem voltam, a harminchetedik évemet tapostam akkor, de ifjonci lelkesedéssel kezdtem el az úi életemet, havi 350 forint fixért. Nem kíméltem magam, a fáradságot sem sajnáltam, lehetett itt mindent kapni. Még Novákról, Bámáról, Nyír- med-pusztáról, . Istenmezejéről is ide jártak vásárolni, hozzánk. Még az 1956-os ellenforradalom zavaros napjaiban is nyitva tartottam, végig. Hiába fenyegettek, meg mondták, baj lesz ebből. — Miért akartok ti rosszat az embereknek? — kérdeztem tőlük. — Csináltatok már eddig is sok bajt, minek még többet? Enni mindig kell! Ehhez is tartottam magam. Telt, múlt az idő, és tíz évvel ezelőtt, 1964. augusztus 19- én. egy küldönc jött hozzám. Üljön motorra, és azonnal jöjjön Egerbe! Fogalmam sem volt, miért, ő nem mondta, zuhogott az eső is. Nem szívesen, de elmentem. Aztán úgy, ahogy voltam, csurom vizesen, bekopogtam az akkori MESZÖV-központba: hol lesz az értekezlet? Mert azt hittem, arra invitálnak ilyen nagy sebesen. Az sehol, de az ünnepség a nagyteremben. Menjen csak oda, mondták. Leültettek az első sorba, mindenki elegánsan, nyakkendőben, fehér ingben, én meg csak egy rosszabb fajta gúnyában, sárosán, vizesen. Figyeltem az ünnepi beszédet, szép. volt, el is méláztam, egyszer csak mondjak a nevemet. No, menjen már, vegye át a kitüntetést! — löktek oldalba. Azt sem hallottam, miről van szó, meg a tapsot sem, pedig állítólag nagyon összeverték a tenyerüket. Így lettem én elsőként, ha jól emlékszem, egy tatabányai asz- szonnyal együtt, kiváló dolgozó a vállalatnál. Dolgoztam tovább, motoroztam sokat, árut beszerezni esőben, fagyban, huszonöt fokos hidegben. Aztán sorra kaptam az elismerő okleveleket, öt évvel ezelőtt meg húszévi munkámért egy aranygyűrűt. Akkora, hogy másik kettő is kitelne belőle. Az Idén meg, pár hónappal ezelőtt, a negyedszázados jubileum alkalmából; másodízben kaptam meg a Kiváló Dolgozó kitüntetést. Hatvankét éves vagyok már, sokat dolgoztam, és érzem, fáradok. De azért még havonta mindig megcsinálom a het- ven-nyolcvanezer forintos forgalmat. Csak nehezebben mozdulok már, eljárt az idő. Át is adnám valakinek az üzletkulcsot, csak lenne, aki ide jön a pusztára, az isten háta mögé. De nem iparkodnak, így dolgozom még tovább. RÉGEBBEN csodákat regéltek Sótér Béla erejéről: felemelt ő egy kocsit is. De becsületesen végigdolgozott élete kivette már belőle a hatalmas energiát. Ám azért még meg-megropogtatja az ember kezét és szemében mosoly búj- kál: no, ugye... Karácsony György Megjeleni a Társadalmi Szemle augusztus—szeptemberi száma ..Pártegység és pártszerűség”, címmel Havasi Ferenc írta a folyóirat vezető cikkét. Faluvégi Lajos tanulmánya azizal foglalkozik, milyen elgondolások szerint változnak majd a közgazdasági szabályozók az V. ötéves terv időszakában, Timár Mátyás pedig — ezzel szoros összefüggésben — az iparvezetés időszerű feladatait tárgyalja írásában. A kedvezőtlen adottságú, szűkös erői órásokkal rendelkező mezőgazdasági termelőszövetkezetek fejlesztésének teendőiről szól Villányi Miklós cikke. Leonyid Brezsnyev külpoli- t kai beszédeinek és cikkeinek gyűjteményes kötetét méltatja a folyóirat hasábjain Pálfy József. A nemzetközi rovatban Vajda Péter az amerikai elnökváltás belső és nemzetközi vonatkozásait elemzi. Bőgős László a Vietnami Demokratikus Köztársaságban folyó szocialista építés problémáit ismerteti. Várnai Ferenc pedig Kína Ázsia-politi- kájának hátterét rajzolja meg. G. Márkus György cikke áttekintést ad a polgári-kispolgári „szociaílizmus”-felfo- gásokról és szocializmus-pótlékokról. A Szemle-rovatban Madaras András a mezőgazdasági és élelmiszeripari KGST-egytitt- működést mutatja be, Bihari Mihály a politikai magatartás megítélésének kérdéséhez fűz elméleti-szociológiai megjegyzéseket, And árka Rudolf a községi népesség társadalmi iellemzőit veszi szemügyre, Szabó Béla pedig egy felmérés alapján a helyi irányítás és a helyi döntések témakörében vizsgálódik. Az újpesti integrált oktatási kísérletet ismerteti „Tantárgyak nélkül” című cikkében Galicza János, a szocialista brigádok pályázatai alapján pedig a könyvtárala- pító munkások műveltségi és ízlésvilágáról közöl érdekes adalékokat Bereczky László és Kamarás István. ■■Hadüzenet a régi életmódnak Kőfalnak támaszkodva üldögél két cigány öregember. — Jó itt lakni? — mutatunk a Pécskő-dombi telepre. — Hát nem nagyon. De megszoktuk. Putri putri hátán A legelemibb közegészségügyi előírásokat sem tartják be. Már régen kimondták az ítéletet: Salgótarjánban fel kell számolni a cigánydombot! Emberi lakást és életkörülményeket kell biztosítani a cigányoknak. A tanács elvi irányOlyan, mint egy süllyedő hajó kapitánya. Sokan már elköltöztek, ő még maradt. Így jobban tudja képviselni választód érdekeit. — Már nem sokáig lakom én sem a telepen. Három hét múlva költözünk a Schuyer Ferenc útra. Ügy tudom, 1975 végére véglegesen eltűnik a telep. Nehéz munka lesz! Sok öreg lakik a dombon, akik szociális segélyt kapnak. Szociális otthonba nem kívánkoznak. A megszokás is nagy Egyre csökken a putrik száma tűként tartja szem előtt a Politikai Bizottság 1961-es határozatát, amelyben a hazai cigányok életiével kapcsolatban fontos kérdéseket, taglalt. Tíz évvel ezelőtt kezdődött meg a putrik bontása Salgótarjánban. A telepről eddig 150 család költözött eL Évente átlagban 15 család jutott emberibb körülmények közé. Ezzel kapcsolatban a tanácson kedvező, de negatív tapasztalaitokat is szereztek. Erről így vélekedik dr. Hegedűs Károly, a városi tanács vb titkára: — Feltétlenül örvendetes., hogy egyre több cigányosailéd jut megfélelő lakáskörülmények közé. Ez egész életmódjukra kedvező kihatással van. Am nem szerencsés a város különböző pontjain egy másik telepre költöztetni őket Inkább szétszórtan adunk lakást, hogy könnyebben beilleszkedjenek a lakók közé. A cigánydomb tanácstagja Oláh Géza. Fiatalember, akit 1970-ben választottak meg. űr, többen közülük ötven éve itt lakinak. Az elköltözők több csatornán keresztül jutnak lakáshoz. Akik tehetősebbek, szövetkezeti lakás* vásáirolnaík. Mások kihasználják a kedvezményes lakóházépítésd akcióit. Akik kevés anyagival rendelkeznek, elsősorban azoknak dezési okok ezt nem teszik, lehetővé. Az utóbbi időben milyen eredményeket értek el? Az elmúlt évben a megyeszékhelyen 19 cigánycsalád kapott uj lakást. ■ Ezek zöme bérlakás. Az idei első fél évben 32 család jutott korszerű otthonhoz. A második fél évben előreláthatóan 15 család költözik el a telepről. Jövőre még mindig marad a dombon 65 család. A tanácson manapság azon munkálkodnak, hogy a további, lakásépítési alapot megteremtsék. Egyrészt szorgalmazzák a kedvezményes lakóházépítési akciót, másrészt tanácsi lakásokat juttatnak a cigányoknak. A tanácson bíznak abban, hogy 1975 végére a súlyos gond végére járnak, felszámolják a cigánydombot. De addig még rengeteg a tennivaló. Mert különbözőek a cigánycsaladok. Vannak, akik már előrehaladtak a beilleszkedési folyamatban, mások még nem ismerték fel, hogy mi is az érdekük. A folyamat gyorsul, a legtöbb keresőképes cigány állandó munkahellyel rendelkezik. így anyagi . helyzetük is rendezettebb, mint két-há- rom évtizeddel ezelőtt. Cigányprímás Oláh Lajos. A 48 éves zenész Kistérényén muzsikái. Feleségével és leányával három héttel eaelótt költözött az egyik tízemeletes Arany János utcai szövetkezeti lakásba. Néhány hét alatt barátságosan, otthonosan berendeztek a lakás*. Pompás a kilátás: látni a Karancs csúcsát, az egész várost. Oláh f ajos emlékezik: — El sem tudom mondani, mennyire örülünk ennek a szép, távfűtéses lakásnak. A putribál — emlékeztetőnek — 6emmlt nem hoztam el, csak egy képet. Ott van a kisszoba falán. Ügy érzem, hogy a povvWW^/\A^\A^VWV/\M/WV'VW'd^AdVVVA^/WW'/\/WV\A/VV/\/WWV/WVV\^^ —.A gyerekek iskoláztatása ". dekáben jöttem ide dolgoz- ú annakidején a termelőszö- etkezetből. Fiam most már ialassagyarmatra, a szakkö- : épiskolába jár, a kislányom >edig az általánosba. Vele gyütt jövök a munkába, ö íz iskolába megy én pedig de. Délután ismét találko- :unk. Ö addig napköziben ■an, ahol ebédet kap és fog- alfeoznak vele. Mivel jó he- yen van, így hát nyugodtan iclgozhatok. Kezdetben kevés /olt a kereset. Ahogy teltek- núltak az évek, úgy növeke- iett. Jelenleg 9 forint órabért lapok, ezzel elégedett vagyok, korábban teljesítménybérben dolgoztam. A normát mindig eljesítetitem. Űj beosztásomban is úgy dolgozom, mint korábban. Nusi néni, a művezetőm akarta, hogy ide kerüljek, én javítsam ki a selejtes tekercseket. Beszéd közben egy pillanatra sem áll meg a két keze. Nusi néni, illetve Hrotkó Ká- rolyné művezető a következőket mondja: — Nagyon elégedett vagyok a munkájával. Mivel lelkiismeretesen, becsületesen dolgozott, ismeri a tekercselés minden munkafolyamatát, ezért került ide. Eddig csak jót adott ki a kezéből. A nyílt, szemtől szembe Hosszú az út odáig szóló dicséret jólesik a fiatalasszonynak. Nem túlzók, ha meg merem kockáztatni a következőket: vérében van a jó munka igénye. Talán néha jobb lenne, ha egy kicsit fékeznie magát. No nem az üzemben! Otthon meg a földeken, amit felesben művelnek a családdal. Tizenhat nap szabadsága van, úgy osztja be, hogy jusson pihenésre, tavasszal a kapálásra, ősszel a betakarítási munkákra, a kert folyamatos gondozására. — A telepvezető elvtárs megengedte, hogy a mezőgazdasági munkákhbz szükséges napokat előre ledolgozzam. Ilyenkor nagyon kell igyekeznem. .. A miértre ismét gyerekeinek jövőjével hozakodik elő, majd hozzáfűzi: — Minden embernek, így nekem is vannak céljaim. Ez ösztönöz a több, és jó munkára. Aztán tudja, hogy van: az egyik célt követi a másik, majd az újabb és így folytatódik tovább. — Nem vállal sokat magára? — Amíg bírom, csinálom. Ügy látom, hogy megéri. — Mikor volt nyaralni? — Tavaly egyik ismerősünknél a Balatonon, a csarláddal együtt. Ha már itt tartunk megkérdezem. A családtagok közül ki segít odahaza? — A fiam. Ö jár bevásárolni, segít édesanyámnak. Nagyon jó természete van, alkalmazkodni tudó, szófogadó fiú. Nemcsak én mondom ezt, nehogy az a vád érjen, hogy elfogult vagyok a fiammal szemben. Pedig neki is van elég feladata. Harmadikos szakközépiskolás. Ha nincs időm, akkor ő segít húgának a tanulásban, főleg a matematikában, Mindent megteszek értük, hogy jól tanuljanak. Míg gyerek voltam, én is azt terveztem, hogy tovább tanulok, de nem sikerült. — Miért nem pótolja? — Időin sincs, türelmem is fogytán, a kedvem sem a régi. Néha nagyon fáradtnak érzem magam. Különösen vasárnap. Mindenki tőlem várja, hogy a kezébe adjak mindent. — Biztos így szokták meg? — Igen. Tudom, hogy nem jó így! Mindenki fáradt lehet csak az édesanya nem, annak mindig talpon kell len-; ni. Most, hogy megkezdődött az iskola, ismét több lesz a gondom. Eddig a kislány a nagyanyjánál volt, ezután reggel jön velem a busszal, este pedig vissza. Másképp nem tudnék dolgozni, pedig nagyon szeretem ezt a munkát. Megértjük egymást aiz asszonytársakkal, nem volt nézeteltérésem egyik főnökömmel sem, bármilyen kérésem volt, megértették, s ha egy mód volt rá, teljesítették. Megengedték, hogy reggel nyolcra járjak. Elintézték a kislányomnak a napközijét Ebből is látszik, hogy a vezetők mindent megtesznek, hogy jól érezzük magunkat. Nem mondok nagyot, ha úgy vélé- kedek, hogy továbbra is itt maradok. Egyébként ezzel a szándékkal is jöttem ide. — Akármi történik? — Igen. Szerintem ezek után csak még jobb lehet — válaszolja Bodonyi Istvánná, a Híradástechnikai Anyagok Gyára romhányi telepének dolgozója. Megkapta már a Kiváló Dolgozó oklevelet, nagyot lépett előre a munkássá válás útján. Egyre jobban érti, érzékeli, hogy mi teszi igazán öntudatossá a munkást, mit is jelent munkásnak lenni. A megvalósulásig azonban még bosszú az út. V. K. Családi csendélet Oláh Laje éknál Fotó; tvuicsár József juttatnak tanácsi bérlakást. A tendencia kedvező, ám a pénzügyi lehetőségek korlátozott volta miatt csak nehezen gyorsítható. Újabb beköltözőket már nem engednek a telepre. Gondot inkább a családok gyors szétválása okoz. Egy putriban, rozzant mellék- épületekben több család is meghúzódik. A megoldás módozatairól mondotta a városi tanács titkára: — Az ingyen házhely és a kamatmentes kölcsön számottevő kedvezményt jelent. Viszont több családnál hiányzik az előtakarékosság. így nehezen tudnak lakást vásárolni. A város különböző, részein gyengébb minőségű, falusias jellegű házakat is vásárolnak a cigányok. Ez iránt csekély az érdeklődés. A Pécskő-domb a város közepéhez közel feleszik. Többen a környéken szeretnének építkezni, de városrenfcolfoól a mennyországba kerültünk. Koránt sem : ngyer: jutottak lakáshoz. Harmincezer forintot fizettek be. Ebből tízezer forintot Oláh Lajos munkaadója, a Nógrád megyei Ven- dégiátóipani Válla'at adott Havonta négyszázhatvan forintot törlesztenek. M*r semmi pénzért néni mernének vissza a cigánya om-bra. Szociológusok arról vitatkoznak, hogy nemzetiség, népcsoport, vagy réteg a cigányság. Ideológiai i szempontból fontos, gyakorlati szempontból alárendelt kérdés. Salgótarjánban tíz éve hadat üzentek a cigányok régi életmódjának. Az előítéletek is csökkennek, egyre inkább megtanulnak emberül élni. Rozgonyi István NÓGRÁD — 1974. szeptember 8., vasárnap 3 i 0