Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)

1974-09-29 / 228. szám

f ávsló Annát

NAPNÁL VILÁGOSABB

öccs:

É István öccse vaevok

.''iú:

K" kizáró ok is lehetne.

i»ccs:

Cs”k a külvilág előtt.

? eseg;

f ■ István felesége vagvok.

í iú:

Ez .tizáró ok Ls lehetne. Feleség: >

Mindig tárgyilagosan ítéltem tnee a nádat. A szerelmünk kezdetén is.

Fiú:

M ->ndod te.

.elyettes:

En István helyettes» vagyok.

J'iU:

Ez már Igen! Semmi alaolaa szépítésre! Sőt! Ha ana a legfrissebb események következtében lebukna, ön. asszonyom, a he!vére kerülhet.

Helyettes:

Először is: nem bukik le, Másodszor: ha mégis megtörténnék az a pokol béli igazságtalanság, hogy leváltiák Bükkié miatt, engem akkor aem állítanak pgv ilyen fontos gyár élére. Elég ritka és nagy eredmény, hOgv a helyettese vagyok, asszony létemre.

Fiú:

Én a fia vagyok, öccs:

Legközvetlenebb vér a véréből Ez kizáró ok is lehetne. Fiú:

Csak az Illúziókat dédelgetők szemében. Éppen az a természetes, hogy én bíráljam öt a legélesebben. Helyettes: ’

Akárhogy is: önök hárman a családja és mi négyen együtt ismerjük őt legjobban. Szükséges és sürgető, hogy tisztázzuk. .. A gyár felbolydult. Két nap óta másról sem beszélnek az emberek. Szegény Bikinié! A kollektíva egyik fele gvaláwa Istvánt. A másik tele. ha megvédi: már motrisztalja la. tzgatott szavakkal tüntetnek ellene és mellette.

Fiú:

Ami voltaképpen megemeli apát. Felduzzasztja a jelentőségét.

Öccs:

Semmi szüksége rá! Már gyerekkorában is teli volt

terveikkel.

"teleség:

5 . a-remdre metf is valósf- 1o‘ta özet.

'Iú:

Mint például Bükiné esetében.

Helyettes:

6 regény Bükinét az irigység mérgezte meg. Akkor borult ki először, amikor Bubéék beköltöztek az új kétszobásokba.

Feleség:

A férjem azt akarta. hogy minden rászoruló lakáshoz

jussom!

Helyettes:

Nem szeretnék nagy szavakat használni, de ennek a megszervezésével, előkészíté- 6ível: gigászi munkát végzett. A húszezres alaptőke, amit be káli fizetni: a mai árakhoz képest példátlanul a' aesony. A havi törlesztés is rendkívül méltányos.

Feleség:

Még vasárnaponként is ki-be jártak nálunk a különböző gazdasági és építésügyi szakemberek. István estig tárgyalt velük. Nem győztem könyörögni neki: agyon ne heitsa magát.

Fiú:

Ez a lakásügy a hobbyjává lett.

’’"elesés:

/ hobbyjává! A hobby könv- r ed és szórakoztató. Anád törte, kifacsarta magát másakért. Állandóan a bőrén érzi a mások gandjáit-baiát. Fiú:

Például Dubáékat valóban. Én együtt jártam az általánosba Dubónévail. Hetedikben, nyolcadikban már ott ia ő volt a legklasszabb csaj. ’te'eség:

M i akarsz ezzel, mondani?

viú:

Édes anyukám! Szavamra: semmi rosszat. Csak azt tapasztalom a világban. hogy ahol a szekszkérdés abszolút nem szerepel, ott is vannak testi hatások. Ha úgy jobban tetszik: anyagszerű

hatások. A nemektől függetlenül. Dubáné férje is stramm és jóképű. Őket valahogy szívesebben segítik... ’ Míg Bükinét. a loboncos haiávaL a gyűrött vonásaival, a viszel es lábával...

Helvett es:

István együtt hivatta a házaspárt, Egyetlen szót sem beszélt külön Bubáméval. Tudta róluk, hogy ócska albérletben nyűglődnek. Megkérdezte tólük: kénesek-e összegyűjteni a Húszezret. És kérés nélkül fela iánlottá, hogy az addiginál többet fizető munkára helyezi mindkettőjüket. Az én szobámon át mentek el. Az asszonyka, emlékszem, azt súgta a tériének: „Az igazgatónk ember, Jó ember.'’ Ott kezdődött minden, hogy Bükiné nem bírta élviselni: Dubóék fiatalok, szépek, szerelmesek és beköltöztek az új kétszobásba. Teliki abáíta a gyárat, hőzöngött, zúgolódott. Azután jelentkezett Istvánnál, öccs:

Sok múlik azon: hogvan zajlott le a találkozás. Megpróbálom István helyébe képzelni magam.

Fiú:

Majd én.

Helyettes: v

Én régóta ismerem Bükinét.

Fiúi

Akkor játssza el a szerepét! Helyettes:

Nős. Ajtóstól a házba. Bükiné szokása szerint. (Bükiné szerepében, dúlt hangon) „Igazgató elvtárs. ebben az egész gyárban senkinek nem jár inkább lakás, mint nékem!’*

Fiú:

(apja szerepébe«, ingerülten)

„A bére jár. kérem, ha rendesen megdolgozik érte!” Helyettes:

,.A melón kívül pedig dögöljek meg a két gyermekemmel együtt! A kisebbik szervi szívbajos. Fekszik egész nap és a kormos kazánt bámulja. Pincében lakunk, ablak a kazénházra. A kisfiam nem lát napot. A nagyobbik, a lányom, szín jeles. Könyvmoly a szerencsétlen. Már olyan vaksi m örökös villanytól. .. olyan vastag szemüveget hord. hogy nem lesz. aki feleségül vegye.”

Fiú:

„Ha jól tudom. Bükiné. maga elvált a férjétől”

Helyettes:

Otthagyott minket. És egyetlen fillér tartásdíjat nem küld.

Fiú:

„Miért nem pereli be? A tartásdíj, az látja, járna magának.”

Helyettes:

„Szerettem valamikor... Örülhetek, ha egymagám előteremtem hármunknak a zabáim valót. meg a rongyokat! Ha megfeszülök sem telik többre.”

Fiú:

„Én sem rajzolhatok vagy hamisíthatok magának húszezer forintot!”

Helyettes:

„Fiatal házasoknak mindent! Az egyedülálló nő kit érdekel? Forduljon fel a kőikéivel együtt! Ki törődik Itt az emberrel?!”

Fiú:

Befejeztük! Azt mondtam: befejeztük! Mire vár?

Feleség:

Én Tryég soha nem hallottam István szájából ilyen rideg hangot. \

Fiú:

Mert te. anyu. az erényeire emlékezel. Kvázi a tökéletességére. Az ellenkezőiét nem tűri el. Nekem már volt szerencsém néhányszor tapasztalni. ..

Feleség:

Túlságosan érzékeny a lelki- ismerete. Ha 6 tehet róla a legkevésbé, akkor is neki fáj...

Fiú:

Vagy tökéletesnek tudhatta magát, vagy harap. * Vagy mindent meg tud oldani, vagy kést döf a kérelmezőbe, öccs:

Ugyan már! Kicsoda tökéletes és ki oldhat meg mindent?!

Fiú:

A diktátorok szeretik azt hinni magukról

__

F

eleség:

Oiktátorok?l Apádról?!*., agyadra ment...

Fiú:

Lehet, anyu. hogy az agyamra ment.

Feleseg:

Aznap, amikor Bükiné nála járt, István megviselten 1ött haza. Magába süppedt. Később elővette a takarékkönyvünket. Azt kérdezte tóiem, nem bánnám-e. ha odaajándékozna húszezret flukinének. Elhiszik egyáltalán?

Helyettes:

Tudok róla. Nekem is említette másnap. Annyi a munkája, hogy nem férnek el az asztalán az iratok. Zsámolyokat tettünk az íróasztala mellé, azokon tornyosulnak.., De Ő Büklnével foglalkozott István szemébe mondtam, hogy bocsásson meg, de nem hazudhatok... Egyszóval, hogy ez az első képtelen gondolata. amióta ismerem. . A ml gyárunkban 1» sok a magányos nő, az elvált, az öa*

vegyasszony

___ Megindulna

a

z áradat: ha Bükinének húszezret nekik miért nem?!

öccs:

ön gátolta meg, hogy adjon

Büíkinének?!

Helyettes:

A havi törlesztés ia meghaladta volna az erejét! Egyébként Bükiné másnap reggel teliordította a gyárat. hogy az igazgató úr kirúgta, mint a rühes kutyát. A rühes kutya sa jnálatosan jellemző volt Bükiné szótárára. De azért én azt is István szemébe mondtam, hogy nem kellett volna kiutasítania ezt a meggyötört asszonyt

Feleség:

Én tárgyilagos vagyok: valóban súlyos hiba volt

öccs:

Fájdalmas, de így iga«: nem

hiba. bűn! Kivált ha a következményellet tekintlük.

Fiú:

Apától nagyon szép volt hogy foglalkozott BükinéveL miután becsukódott mögötte az ajtó! Nagyon szép volt hogy egyáltalán komolyan vette Bükinét. Férje elhagyta, nem fizet tartásdíjat pince" akás,

egyik gyerek szívbajos, másik gyerek félvak. az asszony Ion esős és hisztérikus. Meg egy motívum és mér röhög az ember, hasát fogja, úgy röhög, nem mert gonosz, hanem mert ami soli, az sok, lásd Kartnthyt. ő a humanisták humanistája volt de nála is röhögni kell a gyászos özvegyen! Eb az ón apám nem röhögött!

Feleség:

Hivatalból ellenkezel. akár így — akár úgy. Pedig már kinőttél a kamaszkorból.

Helyettes: \

Az én munkastílusom és munkatempóm hasonlít Istvánéhoz. Az ő példáján nevelődtem. Csak azért jegyeztem meg, hogy tudják: én sem ’matkozom a gyárban. Mégis megkerestem Bükinét Gondol tám: két asszony egymás között könnyebben... Elmeséltem neki, milyen ember a mi igazgatónk. Meg is hatottam vele... Sírt a végén, egészen megszelídült. És akkor nagyon kértem István, fogadja mégegyszer... Együtt jóakarattal majd csak kitalálunk valamit. Én is ott maradtam István szobájában... úgyhogy pontosan tudom... szó szerint. Elvállal 1a most is az apja szerepét?

Fiú:

Most nem érzem.., nem tudom...

Helyettes:

Akkor én. mindkettőjükét. Sző szerint. Tehát Bükiné. Ajtóstól: (Bükiné szerepében) „Hallom, hogy megbánta az igazgató elvtársi Töredelmesen megbántál” Erre István: (ingerülten. István szerepében) - „Én nem szoktam kérem töredelmesen megbánni!”

Fiú:

Szomprú. Tragikus. Töredelmesen megbánni az igen szegényes. Egyáltalán nem mutatós. Nyomon vagyok. Már ótvehetem apa szerepét. (István szerepében, dühösen) ...Én nem szoktam, kérem, töredelmesen megbánni! Más. ha segíteni akarunk valakin.”.

Helyettes:

„Segíteni?! Énrajtam?! Még ha húszéves lennék és ifjú férjem lenne, nem pedig

nyomorult kölykeim!"

Fiú:

„Vegyen egy revolvert és lője le a fiatal házasokat sorra. akkor majd bizonyára boldogul!”

Helyette«:

„Ha revolverem lenne, ide lőnék, a saját halántékomra! Dehát szerencsére van gáz tt. Duna isi”

Fiú:

..Zsarolással próbálkozik?! A gyárba se tegye be a lábát többé! Menjen innen a fészkes fenébe!"

Feleség:

Apád nem haszná] liven «savakat!

Fiú:

Attól függ... Ön. asszonyom a helyettese és azt állítía: jelen volt. Mit mondott apám öt*kinőnek búcsúzóul?! Helyettes:

Nem tudom... Nem is tudom. ,. Kővé dermedtem, hogy egyetlen pere alatt.,, Es hogv simítani akartam.,, egyengetni.. azért voltam ott.,. Mire feleszméltem, István már kilökte Bükinét az ajtón. A vállánál lökte meg. Feleség:

Feltétlen rosszul emlékszik, kérem. A memóriánk sajnálatosan megbízhatatlan. Helyettes:

Lehet!,.. Sót. igen valówánd, hogy roesaul emlékszem... És még arra is emlékszem, hogy István homloka vereitékes volt. Megtörölte egy fehérbordó szegélyes zsebkendővel. Azután mentegetőzött. Szó szerint így mentegetőzött: (István szerepében) „Mégsem tűrhettem, hogy zsarolással kényszerítse rám az akaratát I Zsarnokoskodni akar felettem ez a Bükiné?! Persze.... sajnálom, hogy elvesztettem a fejem.,. de talán érthető, túlságosan nagy volt az ellentét... Látta a riportert? Akit Bükiné előtt fogadtam. Interjút készített velem. A riporter véleménye.., nem az enyém... hogy egyenesen zseniális az én lakáskezdeiné- nyezésem. Azt mondia: jár- a a gyárakat, tájékozott... a iatal házasok lakásproblémáit még sehol sem oldották meg ilyen kitűnően..

Fiú: .

Az interjú megjelenését bizonyára késlelteti Bükiné öngyilkossága. Pedig apa nagyon várja az interjút. Szereti betölteni a világot.

Feleség:

Semmi megértés nincs benned.

Helyettes:

Még nem fejeztem be. Az interjúnál tartottunk, István az interjút említette. De rögtön utána szólt nekem, hogymég- 'se tegyük ki Bükinét a gyárból. Ott dolgozhat a szalagon, továbbra is.

Fiú:

Bükiné mellőzte a szalagot. He’yette egy levélen dolgozott. Azután örök nyugatomra tért.

Helyettes:

Éppen ez a búcsúlevél biztosítja. hogy Istvánnak nem eshet baja! Ez a búcsúlevél a merő gyűlölet, a merő vádaskodás és a merő idegbetegség ! Amúgy Ls köztudomású. hogy az öngyilkosokat rendszerint a bosszú vezeti. Itt aztán napnál világosabb!. .. öccs:

Mi lesz Bükiné gyerekeivel?

Fiú:

Apa gondoskodik róluk! Amíg él! Persze, egy anya... még az ilyen is... bizonyos értelemben pótolhatatlan. De ha túljutnak az érzelmi megrázkódtatáson. .. Egyszóval sokkal jobb helyzetbe kerülnek. Apa gondoskodik róla. hogy az egyik ne a kazánt bámulja. .. és a másik napfénynél olvasson.. .■ Bükiné megvásárolta. .. Bükiné kényszerítette apát. öccs:

Csak azért kényszeríthette. mert István annyira lelkiismeretes.

Feleség:

És mindnyájan tudjuk, hogy jó ember.

Helyettes:

Mi négyen Ismerjük ót

Lednyfe) — Kis* Attila rajza

Rekviem apámért

A fejfáján csiga mászik sírján fáradtan kél

* nyár

neme tele földrögökket s egy virág nő a szivéből A hajijai látta

izzadt arcát

kezében dalolt a kalapács vátlán téti délutánok s kabátján egy folt

álmodott

Haja sötét, s

kéken csillog

haja ősz volt,

s elhalt, régen a fejiáján csiga mászik, s egy virág nő

a szivében. LÖRINCZI ISTVÁN

Magyar népdal

Csillag száll a nylrfalombra,

nem mehetek, bárki mondja, ha szél ordít., ha harang szól, nem mehetek önmagomból.

A szívemben fehér felleg, halott anyám énekelget, álomi hang, csipke-lenge, régmúlt partok nefelejcse.

Gőzölög a vizes árok, faggyúgyertya, zengek, állok, sötét az út, csupa titok, ahogy tudok, világítok.

Ha majd egyszer erre jártok, láthattok sok vadvirágot: virítanak múlhatatlan, mindegyik az én fájdalmam.

KALDI JANOS

ttoór András:

MEMENTÓ

Borzoló szél Hullámlovak I Zuhanó nap tövén Megpihent zarándok

Hol vagytok már Forgószél-szavak Komolytalan barátok

Garai Gábor;

KATONASORBAN

i

Katona voltam, s nem is háborúban, — mégis elszállt tőlem a félelem ...

Izott a csönd, úgy tetszett, szinte robban, és csak magányom vlrrasztott velem.

S egyedül mentem holdas temetőn át: egymást fenték az árnyak élesen; kutyák hörögtek, nyögtek a nehéz fák, —- csak mentem, s meg se rebbent a szemem.

Nem voltam bátor, s nem kellett tetetnem a hőst, — csak úgy éreztem, sérthetetlen lettem: velem jár földem igaza;

s egymagámban is megsokszorozódtam: bőrömbe bújt — kit csillagomon hordtam — halhatatlan teremtőm, a haza.

I

I

\

\