Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)

1974-09-25 / 224. szám

/ Szakmájuk mesterei Három ács — majdnem ács A verseny legjobbja: Sárencz­ky József. , Az asztalos vígan clfütyö- .rész magábun, míg gyalulja a deszkát. A kőműves fandli- jába is annyi fér csak, ameny- nyit egyedül megemel. Az íi azonban képtelen a tetőt egymaga felállítani. Egy ki- fiabb gerenda feicipeléséhez is legalább két ács kell. Ezért született róluk a tréfás versi- ke: „Egy ács nem ács Két ács fél ács Három ács majdnem ács. Négy ács egy ács.” /Minderről azonban nem esett szó az ácsok versenyén. Annál Inkább a szakma elmé­leti és. gyakorlati Ismeretei­ről, melyekből ugyancsak ke­ményen vizsgáztatták őket. A kilenc fiatal ács már a legjobbak közül való. A me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat munkahelyein először selejtezőkön válogatták ki, kik legyenek azok, akik majd összecsapnak a Ki minek mes­tere? vállalati döntőjén. Kilenctik versenyében már .nem babra ment a játék. El­méleti és gyakorlati produk­tumot szigorúan mértek, ba­kizni, „büntetlenül” nem le­hetett. Értékes díj, tisztes he­lyezés volt a tét Sturom, binder, élszalufa, szelemen, vasbak, sifter, zsi- nórpad. Furcsa szavak, ava­tatlan olvasó bizonyára nem tud mit kezdeni velük. Az ács szakma zsargonjából valók. Sárenczky Józsefnek, 12 éves szakmai mült után nem esik nehezére megfejtésük. A 7/3- as aszódi építésvezetőségtől jött, hogy szerencsét próbál­jon a vállalat Ki minek mes- te-e? ácsvetélkedőjében. Hajnali négykor kel, hogy hétre munkahelyén legyen. Este fél 7-nél korábban soha­sem ér haza. — Hogyan döntött szakmája m ellett?- A Szabolcs megyei falu­ban, ahol születtem, ács la­kott a közvetlen szomszé­dunkban — mondja a fiatal szakember. — Szegény család volt a miénk, tetszett, hogy a szomszéd olyan szépen ke­res. Nem tagadom, akkor el­sősorban a Pénz vonzott. Azt akartam, hogy az én csalá­domnak ne kelljen majd szű­kölködni semmiben. A szom­széd fel is vett volna tanuló­nak, de egy évet kellett vol­na várni rá, így hát eljöttem ide, a vállalathoz. Azóta, per­sze, sok minden történt. -Ma már nem csupán a jó kereseti lehetőség köt a munkámhoz. Szakmája szépsége felől fag­gatom. Sárenczky József gon­dolkodik. Nehéz szavakba ön­leni azt, ami szívében, fejé­ben motoz. — Felteszem az épületre a kalapot, a tetőt — mondja vé­gül, még mindig magába mé­lyedve, — Aztán lejövök a tőidre, és felnézek. Ez Igen, ezt én csináltam! Amíg a házban laknak, mindvégig ott lesz a tető, ami né én kezem munkája. — Sokat utazik naponta. Nem keleseit közelebbi mun­kahelyet? — Tizenkét esztendeje dol­gozom a vállalatnál. Ez mar elég tekintélyes idő. 'Itt van­nak a barátaim, a/ ismerő­seim, sok minden . köt ide. Terhes a hosszas utazgatás, de nyomós,okaim vannak ar­ra. hogy ne keressek más munkahelyei. Anyagilag is megtalálom a számításom. Mi­nek mennék hát? Sárenczky Józsefet akár ígv is titulálhatnánk: a tetők sf■'"-se. szempontként vette figyelem­be a zsűri. — Miért éppen ács szakmá­ban rendezték a versenyt? — Mert kevés az ács szak­emberünk — válaszol Luda László, a megyei Állami Épí­tőipari Vállalat termelési fő­osztályának vezetője, a zsűri elnöke. — Persze, nemcsak az ácsokra vonatkozik ez, a Szakmák nagy többségében hiánnyal küzdünk. Kicsit kedvcsinálónak is szántuk a vetélkedőt. Wa, meg szépség- feltárónak is. mert az ács­munka nagyon szép. Keményen . megdolgoztak a helyezésekért 's fiatal szak­emberek. Az erkölcsi dicső­ségen túl az anyagi elismerés sem volt közömbös. A legjobb ács jutalma kétezer forint, a Három m fél év mérleg# fii isti Ián a préliát £t tanaícstÖB**' énv Így készül a fedlap zsaluzása — Ez a munka köti le a fantáziámat igazán. Van ab­ban valami izgalmas, szép, hogy a földön centire ponto­san kell leszabni az anyagot. Amikor felviszem a falak te­tejére, ott máx passzolni kell mindennek. Pontos munkát, nagy fi­gyelmet kívánt az ácsverseny gyakorlati része is. Nehéz ak­na fedlapzsaluzását kellett elvégezni, úgy, hogy sorozat- gyártással készülhessenek a fedlapok. A méretpontossá­got az egyik legfontosabb második helyezetté 1500, a harmadik helyen -végzőé ezer forint. A további helyezések re ötszáz, illetve négyszáz fo­rint jutalmat tűztek ki. ★ A vállalati Ki minek mes­tere? versenyen az első há­rom hely sorsa így dőlt el. Az elméleti és gyakorlati vizsgán Sárenczky József bi­zonyult a legjobbnak, öt kö­vette Farkas András, a har­madik helyet pedig Gömbicz Károly szerezte meg. — szendi — A számadás időszakában — a ’ párt Ki. kong­resszusára készülődve — az állami és társadalmi élet legfontosabb területein tör­tént előrehaladást is mérleg­re tesszük. Hiszen a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa az államélet és a szocialista demokrácia fejlesz­tését a szocializmus teljes tel­epítésének egyik időszerű, központi feladataként jelölte meg. amelyet úgy kell meg­oldani. hogy közben erősöd­jék a központi hatalom, nö­vekedjen a kormányzati szer­vek munkájának hatékonysá­ga. s ezzel párhuzamosan a helyi szervék önállósága és a lakosság tevékeny részvétele az áLlami munkában. E fel­adat végrehajtásának fontos része és feltétele — a taná­csok tevékenységének fejlesz­tése, népképviseleti-önkor­mányzati és államigazgatási szerepkörük folyamatos növe­lése. Az 1971. évi I. számú tör­vény (mely sorrendben a har­madik tanácstörvényünk) megalkotását társadalmunk fejlődése tette lehetővé. Ha az azóta eltelt három és fél esztendő tanácsi munkájáról megállapíthatjuk, hogy a tör­vény jelentős állomás a taná­csok életében: -megőrizte és a szocialista fejlődés követel­ményeihez igazodva úl ele­mekkel gazdagította a már bevált alapelveket és szabá­lyokat, figyelembe véve a itöbbi szocialista országok gaz­dag tapasztalatait is. Pártunk X. kongresszusának határozata hangsúlyozta: a tanácsok munkáját úgy kell fejleszteni, hogy erősödjék mind népképviseleti-önkor­mányzati jellegük, mind pe­dig államigazgatási funkció­juk. A tanács önállóságának növelése, hatáskörük bővítése, felelősségük fokozása — a szocialista osztálynoütika fon­tos része. Társadalmunk? ál­talános fejlődése, a közügye­kért érzett állampolgári fele­lősség növekedése olyan fel­tételeket teremtett, amelvek lehetővé és időszerűvé is tet­ték a tanácsok tevékenységé­nek fejlesztését. Hatáskörük növelésének szükségességét maga az élet igazolta. Melyek azok a legfontosabb pozitív tapasztalatok, amelyek az 1971-es törvény hasznossá­gát. korszerűségét bizonyít­ják? A tanácsok munkájában Alija szavát a Tyitov brigád A szocialista címmel több­szörösen kitüntetett Tyitov brigád a ZIM salgótarjáni gyárában teljesítette a kong­resszusi és felszabadulási ver­senyben tett első nyolc hó­napra eső részét. Javították a minőséget, csökkent az egész­ségre ártalmas nehéz fizikai munka. A brigád megtakarítá­sa 15 ezer forintot tesz ki. Személyenként 30 óra társa­dalmi munkát vállaltak. Ez ebben az esztendőben 750 órát jelent. Augusztus 31-ig 568 órát teljesítették. A vezető­ségnek javasolták, hogy jobb minőségű filckorongot vásá­roljon, mert így növelni tud­ják az anyagmegtakarítást. Csinos hölgyek, a tv és a kocsma Egy amerikai tévészakér­tő szerint a televízió első­sorban a passzív emberek szórakozási és kikapcsoló­dási igényeit (vagy inkább: szükségleteit) elégíti ki, s ezért közönsége javarészt a korábbi mozirajongók sorá­ból verbuválódik. E réteg bizonyos hányada egyfajta — kábítószeres mámornoz hasonló „utazásnak” érzi a tévéprogramot, mások a ski­zofrén betegnél tapasztalha­tó bénulásban merevednek a készülék elé. Ezek, persze, a szélsőséges esetek. De — fűzi tovább gondolatait az idézett szerző — a tévénézés mindenképpen az egyéniség visszafejlődését jelenti, mert a „tévééhség” valójában na­gyon hasonlít a gyermeki vi­selkedéshez. A kicsinyek ugyanis természetesnek tart­ják. hogy minden különö­sebb erőfeszítés nélkül meg­kapják mindennapi táplálé­kukat. Ez a magatartás pe­dig nem más — miután mégiscsak felnőttek ülnek a képernyő előtt —, mint me­nekülés, felelősségáthárítás. A televízió tehát majdhogy­nem „szülői” szerepben dönt és cselekszik, a társadalmi­lag kiskorú néző pedig tá- tott szájjal figyel a „bölcs” és „felnőtt” gépezetre, amely végül is valóban ügyesen es fondorlatoson manipulálja. De ez a nézőtipus a mani­pulációt is elfogadja: aki­nek mesét mondanak, aki jól elandálodhat, annak a közérzete jó, gyomorműkö­dése is megfelelő — fejte­geti gondolatait az amerikai tévénézőről az amerikai tá- veszakértő. Hasonló témáról egy fran­cia tévékritikus így véleke­dik: A képernyő — közhely ez már — ablakot nyit a legbezárulkozóbb természe­tű nézőben is. Nem tévedés: ez az ablak nemcsak kife­lé tárul, a külvilág eleddig elérhetetlen tájait, látvá­nyait megnyitva, mélységet és magasságot, parányokat és gigantikus égitesteket majdhogynem foghatóvá, érinthetövé téve. S mind­ezek mellett szembesíti a személyiséget önmagával, olykor nem éppen hízelgő, de mindenképp tanulságos tü­körképet mutatva. A televí­zió: maga a dinamizmus, aki előtte ül, előbb-utóbb át­veszi vakmerő (s mert leg­többször egyidejű), mindig korszerű ritmusát. Egy japán „kalóztelevízió'’ (már ilyen is van: vagyis en­gedély nélkül, rendszerint felségvizeken kívül eső te­rületről sugárzó állomás) rendszeres kutya-shom-t közvetít.: A műsorvezető állí­tása szerint eddigi legsike­resebb egyórás adásukban egy árva szó sem hangzott el, a képernyő is csupán egy japán pincsi premier plán­ját sugározta többféle beállí­tásban —, mindvégig csu­pán különböző kutyák ugat­tak. — „Nudistatelevíziót I” — követeli egy nyugatné­met „naturista” újság. „Un­dorító ez a sok felöltözött ember a képernyőn. A csu­pasz ember nem szenved az iszonyatos meleget sugárzó reflektoroktól. S ami szin­tén nem mellékes: a mez­telen embernek legalább a ruhája nem hazug!” — Egy csehszlovák felmérés sze­rint a rádiózás csökkenti a sörivási hajlamot, a televí­zió viszont növeli a sör­szomjúságot. A gyakran lát­ható csinos hölgyektől ugyan­is a kedves nézőnek hamar melege lesz ... Hogy a tele­vízió nőnemű nézői miért kedvelik olyannyira a „fo­lyékony kenyeret”, arról a tudósvizsgálatban nem esik szó. Ahogy hazánkban, egy franciaországi faluban is gyakran nézik az emberek az ottani „Keravill” kira­katába helyezett televíziót. Csakhogy ott székek van­nak, a tulaj szedi a belép- tí-díjat, s közben még ital­lal is szolgál. Így hát. ha az asszony a kocsmát szidja, ura nyugodtan átháríthatja a felelősséget a televízióra, mondván: csak a tévét néz­tem. a kocsmának még a hí­rét sem láttam. mind határozottabban tükrö­ződnek a tanácstörvény köve­telményei: a tanács-testületek meghatározó szerepe, az ön­állóság és felelősség fokozó­dása, a kezdeményező kész­ség. a lakosság részvétele ’ a helyi feladatok megoldásában, a tisztségviselők szerepköré­nek megváltozása, illetve bő­vülése —. hogy csak a leg­fontosabbakat említsük. T apasztalatok bizonyít­ják. hogy a tanácsok többségükben 1ól éltnek megnövekedett önállóságuk­kal!. hatáskörükkel és terv­szerűbbé vált ugyanakkor a központi célkitűzések megva­lósítása is. A testületek általá­ban jól élnek a kibővített ha­táskörrel: a legfontosabb kér­désekre koncentrálva és mind­inkább érdemiben foglalkoznak a település, a terület fő ker­teseivel, a lakosság gondjai­val. Javult a testületi munka tervszerűsége, a tanácsi ter­vek megalapozottsága is. bár még nem ritka, hogy az elő­terjesztéseket esetenként nem készítik kellően elő. nem tár­ják fel a helyi adottságokból eredő tényleges lehetőségeket. Nyilván elsősorban ezzel függ össze, hogy azután a megol­dás javasolt módozatai sem mindig helyesek! nem eléggé reálisak. Javítanivaló van azon a téren is. hogy a helyes dön­tések végrehajtását nagyobb felelősséggel szervezzék meg. illetve ellenőrizzék. Az 1971-es tanácstörvény új vonása, hogy meghatározta a tanácsok népképviseleti-ön­kormányzati féladatainak el­látásához szükséges gazdasági hatásköröket és önállóságot, amély e téren is növelte a kezdeményezési lehetőségeiket. A felesleges kötöttségek meg­szüntetése növelte a tanácsok önállóságát és kezdeménye­zőkészségét, fokozta a megyei tanácsok felelősségét tertile­W tűk összehangolt. aránvos fejlesztését. A pénzügyi sza­bályzórendszer elősegítette a tanácsok gazdasági önállósá­gának kibontakozását. Külö­nösen fontos ebből a szem­pontból, hogy a költségvetési törvény öt .évre előre meg­határozta pénzügyi forrásai­kat. az azokból való részese­dés mértékét, valamint az á - lanti hozzájárulás összegét. A helyi tanácsok bevételeit ugyanilyen rendszerben a me­gyei tanácsok állapították meg. Ezzel a tanácsok gaz­dálkodása megalapozottabbá, perspéktivikusabbá vált. Az elmúlt három és fél esz­tendő alatt mindjobban meg­valósult a tanácstörvénynek az a célkitűzése, hogy növe­kedjék a tanácsok szerepe a -lakossági igényele kielégítésé­ben és hogy 'hatékonyabban használják fel az erre szolgá­ló. a népgazdaság adott lehe­tőségeihez mérten rendelkezé­sükre álló anyagi eszközöket. A helyi tanácsok kezdeménye­zőkészsége, együttműködése a nem tanácsi szervekkel, szintén kedvező irányban fej­lődik. A tanácsoknak ezeket a kapcsolatokat és minden le­hetséges helyi forrást is fo­kozottan fel kell használniok annak érdekében, hogy az el­múlt években hozott, a köz­oktatás, a közművelődés fej­lesztésével. a népesedés-, az ifjúságpolitikai határozatokkal körvonalazott követelmények­nek a maguk részéről meg tudjarrak felelni O ** sszegezve. elmondhat­juk, hogy 1971. évi ta­nácstörvényünk ió ke­retet, lehetőséget biztosít .h tanácsok még eredményesebb tevékenységéhez. Három év tapasztalatai alapján ez a célkitűzés reális, hiszen meg­valósításának legfontosabb feltételei adva vannak. Szécsény városiasodik Több száz új lakás épült Szrósényben, ez városias külsőt adott a szépen fejlődő nagyközségnek. — k.l — [ NÚGRAD - 1974. szeptember 25., szerda 5

Next

/
Thumbnails
Contents