Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)
1974-09-22 / 222. szám
Bihari Klára: A z asz t a 1 <4 FELKtNÄLT ajándék láz- méghozzá a kocsival —mond- zet a házba, csapból folyat- telenü! Bujkó. Hangjában Inba hozta Bujkóékat. Az asz- ta izgatottan Bujkóné, mint- ják, akár a pestiek. Már nem gerültség rezgeti. Haragudott szony még egyszer elolvasta ha csak ő hallotta volna a szaladgálnak kannákkal az a ievelet, amit a pesti roko- nagy durrogást. — Ismét ki- utcai kútra nők írtak, azután behúzta az lesett a függöny résen. magára, hogy eat kibökte, mert úgy hatott mintha sajnáu "át a szobába. — Ponyvával takarta le. Nézd csak. apa! Ha ki- KJ tudja, mi van alatta... mondta a széles vállú, bar— Tessék csak... Foglal- latot akarna kicsiholni And- jon helyet, Feri bácsi — risból. dobhatjuk ezt a nagy, rozoga asztalt... És helyébe 6/ ük az újat... — Nana! Az se új, amit a — Nincs nekem ahhoz kö- na_arcú fiatalember, tesz- zönj! — vágta rá Bujkó ked- vetlenüL — Az már nem az én ba Jóm, hogy maguknak ennyi CSAK EGY pillanatra né- Dénz is számit. Ha Aranka zett fel, s észrevette a sá- néni is dolgozott volna, mint padt, szemüveges arcon a az en anyám, most ő is kap több ámulatot. Sötét szemöldökét mint egy, nem igaz? szer. Kinyitható, összecsuk' ható. Több helyünk is lesz, behozhatjuk a verandáról a másik virágállványt — INana! n.z se uj, aniiv « __ Nincs nincs ncrszc how ^ s axcmuvcgcs aicun a « s ogornéd ad. Csak jobb, mint nlncs, — duruzsolta az’ asz- szétöm15, szinte gyermeki na nyugdíjat. Kettő ez. hízefegve - Neted ámulatot' »tét szemöldökét mint egy, nem igaz? — De mennyivel jobb és / annViariolcoH 3 összehúzta, s hangját, mint — Az én feleségemnek minmodernebb! És milyen szép! men1 át hozzáiuk és kéried valami «almi karót emelte dig gyenge volt az egészséHiszen láttad te is, nemegy- megJ Mé^T^ak Lmer ük Bujkó 43 a konyhai «tniva- ge. Jól tudod, az orvos tiltot----- csaK ismerjük közé. ta el az olyan munkától, p oiyas kora óta. Halljam csak, miféle szí- amit nem végezhet a szabadBUJKÖ VART ' EGY ki- vességról lenne-szó? ban — felelte Bujkó. Érezte, _ ___„_____,___ csit, azután nyakára csavarta „Nicsak, már tudja, az őre- bogy a vér felszáll a fejébe, A rózsafákat nem hoz- a sálat, fejébe nyomta a sáp- Eek sebtében elmondták ne- s háta az ing'alatt ótnedvese- r ád be az udvarról? — kér- kát Kistermetű volt, hat- ki • • ■” — gondolta Bujkó. óik. — Az is munka, hogy tíezte gúnyosan Bujkó. De vannégy éves létére már ki- „Vajon 6 parancsolta be a gondozza a kertet — tette látszott rajta, hogy ő is örül száradt és gyönge, akár egy szüleit a szobába?” bozzá elszorult torokkal, a lakás szépülésének. Kézé- aggastyán. A gondosan ápolt — Egy asztalt kellene haza- Főzeteket, savanyúságot Pénzvel megmozgatta a nagy, óvá- kiskert salakos ösvényén ki- hozni. Pestről, a Nefelejts ut- ert soha nem veszünk. Meg lis asztalt, ami a két végén ment az utcára. Izgatottan cábóL Nem ingyen kívánom... a háztartás... Nem ul ö öl- elányomott székekkel együtt nyomta le a Kotászék szép Megfizetném. Gondoltam, hogy betett kézzel. Sokat kell pi- az olajkályhától a régimódi házának kilincsét Végigment aki annyifelé jársz a ko- kenni neki, ez igaz. De azért ebédlőszékrényig nyújtózott, a kerten, ami sokkal nagyobb esival... többet hoz be így, mintha s itt is — ott is csak egy kés- és szebb volt az övékénél. “.Arra járok, amerre a teszem azt. ezeröt-ezerhatkeny utat hagyott szabadon. Ritkán járt itt, az öregekkel szállítóvállalattól küldenek... százért..» A fényes lap "imbolyogni kéz- legtöbbször a ház előtt, az — vágott közbe a fiatalem- “ “z nem az én gondom, riett a recsegő, hengeres Iá- utcán beszélgettek. Azok visz- bér, és rávillantotta az idős cs?k ,u®,_ megemlítettem — bakon. szahúzódók lettek az utóbbi emberre barna szemét. vágott közbe a fiatalember. — Ez már csak tüzelésre evekben, ők meg nem akar- — A Nefelejts utca felé Pe érezni lehetett a hangján, való — mondta Bujkó. — Ha tak tolakodni Érezhetően nem Jársz? — kérdezte Búj- bogy az érvelj nem geizte ráülnék, összerogyna alat- ezzel a tartózkodással védték kó. Tréfás színt akart adni a • mej»- Ettől Bujkó halántékán tam. Pedig nem vagyok több az otthonuk bejáratát Emö- hangjának, de ez nem sike- erősebben kezdtek verni az ötvenöt kilónál. gött az a gyanú bújt meg, rült- A kemény figyelmeztetés er?*5: .... . ___ — Most már összerogyhat bogy mindenki azt lesi, mi- elgyávította. Mindenkinek más a sorsa, annál könnyebben hasogatod lök van, mit gyűjtöttek ősz- — Ha muszáj, akkor járha- teszem azt a te feL Elfőzök vele a konyhán sze. Bujkó ámélkodva pil- tok “ szólalt meg a fiatalem- apad erősebb volt nalam tob- vagy négy-öt napig. lantotta meg a modem, er- bér. — De üljön már le, Feri bet bírt. több pénzt hozott — Egy hétig is, meglásd, nyős hintaágyat és mellette a bácsi, minek áll, hát hiába baaa, magasabb nyugdijat Lesz egy kis szag a politúr- színes, összecsukható széke- kínálom? — tette hozzá bősz- cap', , tol, de hát azt el lehet visel- kei szúsan. „ * p” ?"at^n ni. A konyhaajtó kinyílt, és a Az első, burkoltan reményt ° a éfiaSÍ Bujkó arca felderűlt arra a két öreg kilépett a verandá- nyújtó mondat felderítette K^s^é kdéri^n raita.& ^ gondolatra, hogy megtakarí- Csodálkozva nézték a so- Bujkót, de a második felkar- ^tkoliák mfiük van va- tanak egy heti tüzelőt. De vány sapkás kis embert, aki colta a büszkeségét Érezte, lahoev be ne lá^ak -’ gon- nindjárt árnyék borult rá. ^merült a hintaágy szemlé- azért nyomták le a székre, írvu^Ruikó _ i^het szén Bal kezébe fogta az állát, s lesében. Sem az arcuk, sem hogy ne vizsgálódjon tovább, rcPndhenJ a’ belső bútorzatot maga elé meredt * hangjuk nem volt barátsá- hagyja a beépített szekrénye- .. kicserélték Ki tudia mi — Igen ám, de az új asz- go^ mintha a váratlan szom- két, a szikrázó csempét De minden került ki a ponyva talt haza is.kell hozatni. Har- szédi látogatás, s a leplezet- elnyelte a sértődöttségét, hogy -ixi hordtak el mine kilométer... A teherta- len bámulat valami alatto- tovább nyomulhasson előre, a észrevétlen hazulról Ki sok pénzbe kerüL Az asszony valahonnan nagyon magasról zuhant le. — Látod, apa, erre gondoltam örömömben. Mit kérhetnek azért a taxiért? laidom.wlffc1®“ VOlfta 3 tU' 00 felé- A FIATALASSZONY kö __ Már ^ — Az bizony Jó lenne, ha szönt, de nem ült le. Állva O ven későn egnézzük< ki *rra járnál — mondta óvato- maradt, mint az őr őrhelyén, nCm i ' ‘ ®an “> mert nagy szükség szemében leplezetlen, gyanak En volnék... Tőlem nem lenne arra az asztalra. A vó kíváncsisággal. Jelenléte kell ^megijedni —- felelte Búj- miénk már ósdi, elfoglalja az urát visszatérítette a kiindulási ponthoz: — Szóval, kétszázban megengedi, elhozom az asztalt. Andris emelt hangon beszélt, hogy a felesége, akit ott érzett a háta mögött, — Mit? Akármennyit, mind- kó. A tréfa erőltetetten hang- szinte az egész szobát és rokegy. Ügy számolják_ ld a vi- zott, mert attól, ahogyan Ko- kant, ha rákömyökölünk, fé teldíiat, hogy az üresjáratot tászék a magas verandáról le- ló, hogy összeroskad. Nagy egyezhetünk. Annyiért hol fizunk Tőlünk a nézték rá, elveszítette a biz- szívességet tennél nekünk, nap-holnapután. ahogy időm vállalatig. Ez pedig már... az tonságát fiam, ha...' én nyugdíjamból nem telik —Az a hinta a fiataloké- — Sokat kockáztatnék én ki “ vették maguknak kéz *wal — szólt közbe a fiatal— Akkor hát, mi lesz, apa? ala“ — mondta az öregasz- ember. Nem nézett fel, egy Jaj, istenem, az a gyönyörű, szonF kedvetlenül, beideg- csomót feszegetett a kőtélen, tisztán megértse, miről folyik modern asztal! Már annyira zett védekezéssel, hogy a va- — Ha égy rendőrnek véletle- a szó. beleéltem magamat... Te! {p™1 látható, le nem tagad- nül eszébe jut, hogy igazoltas- — Legfeljebb százast... any- Talán a Kotász gyerek meg- "ato tárgyainak értékét ki- son, és az asztalt nem találja nyit tudok adni, mert több tenné, hogy hazahozza. Any- sebbíts®. a fuvarlevélben, hát megnéz- már a megélhetés rovására nyit jön-megy a gépkocsijá- “ Jpl jártak vele. Merthogy hetem magamat, val... A sok feketefuvar közt eg,.z^ újnak látszik — vála- — Megfizetem — szólt köz- „ könnyen elmenne ez is. Meg p°n. Bujkó. Kedélyes akart be Bujkó gyorsan, mintha a kább kiszolgáltatta magát, azután harminc esztendeje '?nn*> de a hízelgésnek szánt kockázat említése csak ezt a Nagyon szerette volna, hogy vagyunk szomszédok a csa- “'csérét valahogyan rosszul szót húzhatta volna ki belő- meg legyen az Aranka öró- ' Iáddal. Ismerjük karon ülő s«t Látta az öregek ar- le —, mondtam már, hogy me. ideje óta... Hiszen annyikü- £a"- Mindkettőjüké elsöté- megfizetem. — „Hát a többi, — Hát arról én már nem lönfuvart vállal! mintha fejükre olvasták ami nincs benne a szállítóle- tehetek. — A fiatalember — Erről nem beszélhetünk, volna a hazugságot vélben? Amiatt nem ag- megvonta a vállát. — Nekem Mindenki tudja az utcában, — Andrissal szeretnék be- gódsz?” — gondolta. — Aví- meg az én megélhetésem a de felemlíteni... Kiátkozna ni', Csak azért, hogy egy lágert sem kívánnám el in- fontos. Mindenkinek a ma- bennünket a világból! kis szívassegre... — magya- gyen — mondta azután han- gáé, nem igaz? — Nem mondom, hogy em- rázkodott Bujkó bátortalanul, gosan, — Mit kóstálná az a Bujkónak felelt, s egyúttal lítsd, isten őrizz! A szom- Tessék csak, tessék. Itt kis kockázat? — fűzte hozzá a feleségéhez is szólt, aki száddal legyen jóba az em- van éppen a konyhában... — a régi ismerős, a szomszéd bi- * továbbra is hallgatott, de bér. Csak kérjed meg szé- felelt Kotász. Kezével invitá- zalmas cinkosságával, hogy csendje és az ő szavai vala- pen, apa... Te tudsz a nyel- ló mozdulatot tett, de az arca ezzel az emlékeztető hanggal mi nagy és mély egyetértésvén ... Talán... Talán még nem engedett feL Előrement, is hasson az ár megállapítá- ben olvadtak össze. Ingyen is hazahozza. nyomában az asszonnyal. De sóra. __ Éppen ezen a szállításon — Nem szívesen kérem én njire Bujkó meg-megállvafel- Kis szünet következett A akarsz meggazdagodni? — ki ezt az Andrist... — morog- lépdelt az öt lépcsőn, és be- fiatalember nem hagyta abba állott fel Bujkó, mintha u ta Bujkó. — Nagyon elszo- Hatott a konyhába, már egyik a munkát és a fejét sem emel- szó és hallgatás' egyformán sii-nliíwlr TT1 C PTri tfnl J rt+4 A PT/nVvÓ T-V r, «Tn f n föl i -I Tt_1 / líl megszúrta volna. Halántéka kott az már mitőlünk... Hó- sem v°li ott. A szobába ve- te fel. napszámra színit se látom. zető ajtót éppen akkor csuk- — Kétszáz forint — mondta újra lüktetni, zúgni kezdett — Dolgozik az, mint a meg- ta be belülről egy erős foga- azután közömbösen, de nyo- — Hiszen te úgyis... szállott... A legtöbbször ké- Rú kéz. matékkal. — Mi az, hogy én úgyis? ső este jön haza. Isten tudja, A fiatal Kotász az asztal- — Kétszáz forint? — Búj- Andris felkapta a fejét. ElEGYEDÜL — Réti Zoltán rajza Mark Rozovszkij: VERONIKA Könyökig dugtam a nadrágom zsebébe mind a két kezem, és hosszas pénzkereső körútra indítottam kajla végtagjaimat. Kytkopekesre lett volna szükségem, hogy felhívassam Veronikát (nincsenek szebb szemek és fülek a földön!.) Ez a vacak aprópénz! Pedig tudom, hogy itt van valahol, de mindig jól ál- ázza magát. Fő a nyugalom és a módszeres keresés! Ahá. , Mindjárt... Ez sem az... Azután felhívom Veronikát (jobb lábak nem hordtak még teremtett lelket a földön!) s elmegyünk a moziba. Szenzációs külföldi szuper- filmet adnak! Nagyszerű esténk lesz. Talán az sem mellékes, hogy olcsón! Maximum nyolcvan kopek, plusz két fagylalt, meg a taxi haza. Persze taxi is kell, nehogy azt higyje, hogy csóró vagyok. De hol van az az istenverte kétkopekes? Hová a fenébe tűnhetett?... Ma tehát mozi, holnap pedig viszek neki egy pompás csokrot. Egészen biztos oda lesz meg vissza... Elsősorban tőlem, aztán a csokortól. Főleg tólem! Apropos. Mennyibe kerülhet egy ilyen bokréta? Talán fél rubel. Ha gentleman akarsz lenni — fizess! Aztán irány egy restaurant. Hűha, ez megint egy tizes...? Addig is egy kétkopekes kell nekem. ... Most jönnek a belső zsebek. Szegény Veronika, már biztosan tűkön ül. Akár holnap meg is kérhetem a kezét, mert fölösleges halogatni a dolgot; észre sem veszed és már egy trónörököst kényszerít rád. A tisztítóból kiveszem a fekete öltönyömet, és holnap megesküszünk. A mamikája nászajándék címén ad nekünk egy háromszobás lakást, -a papikája kocsin gurul be hozzánk, s rögtön ott is hagyja (nincs a földön jobb ház, mint amit garázzsal együtt adnak!). ... A fene egye meg ezt a kétkopekest! Máskor annyi van belőle, mint égen a csillag. Sajnos, nem lesz ez ilyen egyszerű, nincs nekem ekkora szerencsém. Már látom a sötét, viharfelhős jövőmet. Esküvő. .. Szomorúság!... Megcsókolom Veronikát (a földön nincs szebb száj, mint az övé!), azután lehet, hogy éppen eközben derül ki, se kocsi, se ház, dög unalom... ... No még egyszer vegyünk mindent sorra... Nadrágzseb. Kiszúrják a szemünket egy állólámpával. Szép kis család, fény is kell a házba... De milyen házba? Talán azt is mi vegyük? Szétnézünk még. ... Ez azért mégis sok. Egy nyavalyás kétkopekes miatt nem tudom felhívni Veronikát. Micsoda kilátások! Kocsi, ház, saját erőből... meg ez a kétkopekes! A nászutat még nem is számoltam, aztán bunda Veronikának. Jönnek a gyerekek! Ajaj!... Egy pótmama, játékok, macik, karácsonyfa, rakéta... Nem, nem! Az egyszerű dolgozó ember, a kétkezi munkás leikébe nem lehet beletaposni sáros bakanccsal! Honnan tudok én ezreket előteremteni? Na végre! Megvan a kétkopekes! Az egész kabátbélést tönkre kellett érte tennem, most aztán vihetem a szabóhoz. Hallod Veronika?! Mi az, hogy Veronika? Egyelőre Tanya! Tányecska papája itt dolgozik nem messze a ruhaszalonban. 0, Tányecska! Egy szenzációs szuperfilmet adnak. Már biztosan várod, hogy felhívjalak. .. Holnap virágot is kapsz tőlem, gyönyörű bokrétát... Jobb lábak nem hordtak még teremtett lelket a földön! Fordította: Saiga Attila mire gyűjti azt a sok pénzt "ól ült, s egy hosszú — mondta az asszony. — De csomóit bogozta ki. hát ez az ő dolga. Nekem az — Jó estét, Andris! a fontos, hogy az asztalt... Bujkó maga sem — Jól van, ha hazajön, át- miért, nem mondott mégis fenyegetőn meredt a szikkadt, szürkeborostás arcra. Bujkó érezte, tudta, hogy kötél kónak elállt a lélegzete. — ső ízben hagyta abba a mun De, hiszen öt-hatszáz form- kát. Szeme kifejezéstelenül, tért már új asztalt is vehe- tudta tek, ha nem is ilyen jót, mint szer- amilyet... megyek hozzá. De azt ne is vuszt, mint máskor, ha nagy- — Hát akkor vegyen újat! reméld, hogy ingyen... Nem ritkán találkoztak. S mindjárt — vágta rá a fiatalember. — most mindhárman a fekete- o!van fiú az. utána visszafoghatatlanultört De azt is haza kell hozni. — fuvarokra gondolnak. Ha kiBujkóné a nyitott ablakhoz ki belőle a csodálkozás: Ránézett a kistermetű, össze- mondja ezt a két szót. abból ült, a fehér csipkefüggöny — Azt a... Ez aztán igen! száradt emberre. Tekintete rettenetes, mi lesz. örökös mögé. Izgatottan lesett ki az Egy ízben, amikor műhely- hideg volt és kemény, mint- pletyka, ádáz harag, izgalom, üres utcára. Ahányszor nyílt beli barátját új lakásában, a ha most látná először. S most. ebben a pillanatban egy ajtó, vagy megzörrent a lőrinci lakótelepen meglátó- — Én úgy ötven-hatvan fo- talán ordítozás, tettlegesség, száraz göröngy a biciklik ke- gáttá, akkor látott Ilyen kony- rintot gondoltam, hogy meg- utcát felverő botrány... Minreke alatt, nyújtott nyakkal, hát. Beépített bútorokkal, lak- valljam az igazat... — mo- denképpen ő húzná a rövikívéncsian kijjebb hajolt. kos villanytűzhellyel, kétré- tyogta Bujkó bátortalanul. debbet. Hiszen bizonyítani Dobai^k jöttek meg a szes mosogatóvályúval. Hogy vasútról... Megy haza a Csu- került ide ez a berendezés, rogi lány... Indul már a Ke- meg a rózsaszín csempe a fa- véék menye szomszédolni... lakra’Ennyire észrevétlenül? ben bosszúság — súgta visszafordulva az Igaz. Andris olykor a teher- nyás villant. — ötven-hatvan forint! — semmit nem tud, s még ö A fiatalember felrántotta lenne a rágalmazó, vaskos állát. Hideg tekinteté- — Már úgy értem, te úgy- és szemrehá- is sokat fúrikázol, és így Mit lehet nem esne nehezedre.. — mourának, aki megszokásból téli autóján jött haza, és nem egy- manapság ennyiért kapni? tyogta a teljes vereség érze- helvén ’ ült, a kályhazugban, szer beállt vele az udvarra, a Semmit! Mondja csak meg, tében tehetetlenül._ Fél hétkor n^cy dübörgéssel kert előterébe... Mindebből a mit lehet! — Kétszáz forint az ára, tej,?.vpUtó állt meg & harma- nagy átalakulásból kívülről — Nekünk kettőnknek két Bujkó bácsi, olcsóbban nem dik h-Sz előtt. csupán annyi látszott, hogy napi koszt! Nekünk nagy megy egy fillérrel sem. Ne— Hazajött a Kotász fiú, Kotászék bevezettették a vi-. pénz az is! — mondta önkén- kém sem engednek el semmit a szabott árból a Közértben — mondta a fiatalember keményen. — Ha ennyit megér maguknak, akkor nagyon szívesen. Nem vállalhatom kétszáznál alább. — Hogy a fene enné meg ezt a büdös világot — morogta Bujkó míg hazafelé igyekezett a sötétedő utcán. A jó asztal elvesztésén túl még az a szégyen is égette, amire most eszmélt rá. Andris nem hívta be a szobába. A konyhában ültette le, nehogy elhordja a hírét, mit látott odabenn. Pedig ő nem tartozik a naponta vendégeskedő szomszédok közé, akiknek jó a konyha is. Évek óta nem ment át hozzájuk, mindig csak a ház előtt... Dehát. aki gazdagszik, az mind ilyen titkolózó. Mégis, leginkább a kétszáz forint izgatta fel. Megmutatta a fiatalember senkinek-semminek nem engedő kemény akaratát, amivel megállíthatatlanul tör egv számára tisztán látható cél felé. Lehet, sokat kockáztat, amikor használja az autót. Ki tudja, miféle összeszöveí- kezés teszi ezt lehetségessé! De talán joga van hozzá, kl- bérli. megfizet érte. Azt csak ö tudja. De akár így var., akár úgy, egyetlen forinto'., egyetlen fillért nem enged el, inkább elszakítja azt a láthatatlan szálat, ami őket több. mint harminc esztendeje összeköti. És nemcsak ő, hanem a szülei is... S MINTHA EZZEL valami megnevezhetetlen, de értékes dolgot tettek volna tönkre, valamit, aminek az elpusztításával megalázták, s szinte meglopták őt meg a feleségét — Bujkó a kifosztottság és tehetetlenség keserű szájízével nyitott-be a háza ajtaján.
