Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)
1974-09-22 / 222. szám
— Ferilüém, íffct valahol! — A rendező eLóreha joL a karja tétova kört ír a levegőbe. •— Ilyesmire gondoltam. A sofőr biccent, és az özönvíz bárkára emlékeztető, hatalmas produkciós kocsi vad rázkódások közt megáll a hepehupás mellékutca csorba járdája mellett. A rendező körülnéz. — Igen. Valahol errefelé'.1 A gyártásvezető száll ki elsőnek. aztán a rendező, utána az operatőr. A fiatal se- gedrendező a sofőr mellől ugrik ki az utcára. Kehesen kattannak az öreg Studebaker rozoga pLéhajtai. Lassan lépegetnek a szitáló alkonyaiban; nem sürgős. Éjfélig övék a kocsi, helyszín- keresésre írták ki. délitől. K ét-háromemeletes házak előtt bandukolnak; az ég szürke. a flaszter szürke, a házak szürkék. — Isteni — szól az operatőr. — Egy kicsit derítünk és szinte csak a kontúrokat hozzuk ... — Szürkét a szürkével — baUnt a rendező. — Abszolút hiteles környezet! A gyártásvezető megáll, s aggályosán csavargatja felét a hosszú utca homályba vesző vége felé. — Nem keltaoe valamivel kijjebb, fiúk? A földszintes 1 lázakig. Mégis, a harmincas evek... Nem gondolod. Árpiként? Harmincas évek. külváros, prolinyomor. A hiteles atmoszféra... A rendező határozott mozdulattal nemet int. — Bérház kteH! __ A lakás a harmadik e meleten van — magyarázza a segéd rendező. — Nem olvastad a forgatókönyvet Lacikám? — Istenkém — legyint a gyártásvezető. — Majd lesz a földszinten! Es akkor ml van ? — Mi is a harmadikon laktunk — szól közbe az operatőr. — Pedig a mi házunk aztán igazán virtigli proli- ház volt Üjpest a sűrűjéből! Ne licitáljunk túl a szerzőn, Bakony ikám! — Ti tudjátok — von vállat a gyártásvezető. — Em csak a műszaknak akartam a sok kábelt megspórolni. — Arra még ráérünk, gyerekek! — A rendező hangja türelmetlenül csattan. — Előbb szúrjunk ki végre egy megfelelő házait! — Azt ni! — klánt fel hirtelen ül az operatőr. — Ott szemben, nézzétek, a harmadik! Az a leíoszlott vakolaté! A rendező odanéz; pattint az ujiávali — Ez az! Na. Bakomyikám, itt az atmoszférád! Gyerünk! Bárány Tamást Helyszínkeresők is a rozsdás v»sajtot — Erre tessék! — MeeáU. visszanéz. s int az udvar feié. — A többiek? Nem jönnek föl? — Nem — mondja a rendező határozottam. — Ok lent maradnak. — Hát akkor tessék! Arrafelé! Először talán az ereszcsatornát mutatnám, aztán ahol az eső mindig összegyűl. Már úgy értem, ahol a pala hiányzik... Az öregasszony fürgén előreszalad, majd hirtelen megtorpan, megvárja a férfit. — Vártuk ám, az elvtársakat. de mennyire vártuk! Erre, erre tessék! Ott. a forduló után, ahol még most is tócsáiban a viz! Persze, hogy akkor aztán zúgolódnak a lakók! — Igen. Így van ez. — A rendsző kicsit tűnődik. Körüljárják a padlást Tócsa van három helyütt is; cserép- hiány —, hogy a szemközti háztető bevirít rajta — meg több. És nehéz, dohos penész- szag mindenütt; csak úgy facsarja az orrot. — Tetszett látni mindent? A rendező hümmög. — Akkor liemehetünk? — Felőlem. Battyognak lefelé a lépcsőn. Mire leérnek, a fél ház ott tolong az udvaron. Bakonyi komoran áll a gyűrű közepén. Jocó, az operatőr felig hányt szemmel még mindig az emeleteket gusztálja. a fiatal első asszisztens idegesen forgatja fejét Ahogy ők ketten odaérnek, megélénkül a zaj. — Aztán mikor kezdenek hozzá?! — kiáltja egy érdes hang a boly széléről — Remélem. már holnap! — Tegnapelőtt is későn lett volna! — Maga beszél? Maguknak semmi nein csorog a fejükre! Mi mit szóljunk? — Attól még nekünk is lehet sürgős, nem? Egy izgatott fiatalasszony megrántja a segédroodező karját. — Mikor jönnek, hát mondja méri A kisfiam egész éjjel köhög, minden eső után megfázik! Az asszisztens kétségbeesve int Bakonyi felé. — A mérnök űrtől tessék kérdezni! — Generáljavítás, na mit cifrázzák! Teljes renoválás! Anélkül az egész istenverés a fejünkre omlik holnap! A rendezőnek mentőötlete támad. Lassú, komótos mozdulata tokkal ki gombolja kabátját, papírt és ceruzát húz elő, S közben roppantul vigyáz a szájára; hazudni azért még így sem akar. — Majd kiderül, hogy mit lehet csinálni. Nézzük talán a sürgősségi sorrendet — A tető! — A tető! — Az, az! A tető! Megfontoltan bólogat — Helyes. Tehát legelső a tető. Egy másik női hang süvölti: — Arra már kihívtuk a tévét is! Hogy az egész ország lássa, hogy hagynak itten minket lakni! Bakonyi az operatőrre pillant; az operatőr őrá. Az asz- szisztens a földet nézi. A tévét is kihívták... Nem rossz! — És azt hiszik, kijöttek? Egy francot! A rendező köszörül a torkán. — Tartsunk rendet, kérem, így reggelig se végzünk! Tehát! A ház közös kívánsága, hogy első legyen a tető. — Ügy van! Az a legelső! — Nos, akkor est így jegyzem féL — Az isten is megáldja érte! — De mikor kezdik, »puskám? — Zsiga, hogy beszélsz te a főmérnök úrral? — Ez nem úr, ez elvtár»! — Neked úr! — Miért? Mennyivel különb nálam?! Bakonyi összeveri a tenyerét; — Egy kis csöndet, tisztelt lakógyűlés! Főmérnök uram, ha megengeded, átvenném a jegyzőkönyv vezetését Tehát; melyik legyen a tető után az első tatarozandó lakás, tisztelt lakógyűlés? Az udvar felmoraálft. — A harmadik emelet mégy! — Első emelet három! — Földszint egy! — Első emelet öt! A szobánk mellett van a közös vécé, és mindig ázunk! — A harmadik a legfon(osabbl Ott mH tie vágyónk ázva! — Es mink? A véné mellett!? — MagUknak könnyű, mert nem a plafonról csöpög! — De nem is eső csöpög, apuskám! — Fúj, szégyell je magát! — Maga szégyell je magát! Ha ilyen szégyellő®, menjen a Rózsadombra lakni! — Csend legyen, emberek! — Maga ne pofázzon! Maga még a napot is ellopja gyerekem elől! Hogy azt a kis napot is irigy li, ott a gangon! — Tegye oda az ablakom alá délelőtt a kölyköt, akkor nem zavar! — Hülye! Csak délután aüt oda a nap! — Hülye maga! Jobb lesz, ha vigyáz a szájára! — Mert följelent, ml? Ugyanis tudja az egész ház, hogy maga a föl jelentős? Maga vamzer! — Spicli a nagyapja! — Hát az öreg Brányikot ki köpte be a tanácsnál, hogy nyugdíjas, és mégis eljár dolgozni! ? — Ja, de kinek a felesége kapta a pofont az öreg Brá- nyiktól? — És kinek a felesége fogadott idegen férfiakat, amíg az ura oda volt dolgom!? — A szerelők voltak, maga szerencsétlen 1 — Haha! T-betűvel írják azt a szerelőt, nem 1-betű- veli — Ha nem hagyja abba, megint mehet sírni, de mo6t nem a tanácsihoz! Most egyenesen, a rendőrségre! Akkora pofon nincs is amekkorát kap! — Becsinálok a rémülettől! — Kuss vagy odaverek! — Azt szeretném látni, maga tetű! W Gk négyen, ott lopakodnak már a sötét kapualjban; s még hallják, hogy a háaanes- terné kétségbeesve féltivölt: — Csöndet, lakótársak! így nem megyünk semmire! Vegyük sorba a lakásokéit. így semmit sem ért a főmérnök úr! Egy villanásnyi csend; aztán. rekedt üvöltés: — Hol a főmérnök úr!? Akkor csapódik éppen a Studebaker három ajtaja, amikor az első fej megjelenik a mély torkú kapu boltíve alatt. A motor felbúg, a kocsi megugrik. Száguldanak a töteOres esti utcán. Hallgatnak. Csak a főútna kanyarodéban szólal meg a rendező. — A fene enné meg! Holnap mehetünk megint helyszínt keresni! A ltís asszisztens sóhajt. — Pedig olyan isteni volt az atmoszféra! BÜDAI RÉSZLET. — Kiss Attila rajza V. Sztrongin: Ki érti ezt? A csengetésig öt perc maradt. Addig még lehet egy kicsit laza tani... — Hiába, nem bírom tovább — sóhajtott az első. Esküszöm, ez a hülye Melnyikov megint maceráim Jog. Hol a remek passz, hol a legújabb magaságról stílus érdekli. Meg kell őrülni/ — Engem tegnap a Volker nyaggatott egy teljes érán keresztül a molekuláris fittyfenéről. Hát őszintén szólva, ez azért már több a soknál... — Ugyan, hát ez is valami? — csodálkozott a harmadik. A másik, aki egy szót sem szólt, kedvetlenül húzta ki zsebéből a harmonikaszerűen összehajtogatott cetlit és belenézett. — Mi az, te puskázol? — szömyűlködött a harmadik. — Szégyent hozol erre a jó- nevű iskolára I — Hagyd — csitította a negyedik. — Egyébként mit tegyünk, mondd? Az a Volkov olyan csavarintos kérdéseket tud feltenni... Sajnos, nekem nincs időm mindennel lépést tartani. A kicsikkel is törődnöm kell, azonkívül ugye a család.„ Istenemre, ettől a Volkovtól lassan már frászt kapok. Minden nap kérdez és kérdez„ — Csillapodj — intette le az első. Ma talán nem is kérdez. — Oh, Szavaljev is... Lassan az agyamra megy — suttogta majdnem sírva a negyedik. — Hogy az mi mindenre kíváncsi!? A valószínűségszámítástól kezdve a lineáris függvényekig mindenre. — Maljajeva meg örökké Saint Exupériről faggat — köztölte idegesen a harmadik. — fis fíemingwayről! Mondjátok, ki érti ezt? És kit érdekel mindez? Megszólalt a csengő. Felálltak. Hónuk alá csapták az osztálynaplót és elhagyták a tanárit, hogy órát tartsanak. Ford: Baráté Rozália Körüljárják az udvart. Az operatőr a kameraállást latolgatja. a gyártásvezető a statiszták számát; a segédrendező azon tűnődik, hol kap itt a színészeknek megfelelő öltözőt és sminkszobát. A rendező befordul a lépcsőházba, fürgén, felszalad a harmadik emeletre és kilép a körbe futó folyosóra. Innét vegye a tálcás bejárati ajtaját amikor Hegedüsiné megpillantja a sógornőjét? Nagy pillanat: a darab egyik csúcsa... Vagy inkább a másodikról, rézsűt felfelé, gumi-optikával? Sarkon fordul, leszalad a második emeletre, megint kilép a keskeny folyosóra, nézi az ajtókat. Ez a lakás legyen Hegedűseké? Vagy amaz, ott a sarokban? Nem, legjobb lesz az ott a padilásíeljáró mellett! Megint felmegy a harmadikra. körülsiet a folyosón és megáll a padlásfeljárónál. A kamera Innen vehetné a képet ... Nézzük, hogy is mutatnia? — S nyúl a padlásfel- járó kilincséhez, de a vasajtó nem enged. — Hozom a kulcsot! — kiáltja lentről egy asszony; öreg es elhasznált a hangja. — Máris jövök! A rendező nem érti. Bakonyi itt járt volna már előkészíteni a terepet? De hisz’ ez lehetetlen, most választották csak ki a házat. — KI az? — szól le halkan az udvarra. — A házmestemé — súgja vissza öblösen az operatőr. — Mindjárt ott lesz! — Itt bizony! — tüsténkedik az öregasszony, s csak úgv lohol végig a folyosón. — Itt a kulcs, e! — S már nyitja — Miért tőlem? — Bakonyi szája a fülénél, ahogy most megkönnyebbülve a rendezőre mutat. — Hiszen Itt van már a főmérnök elvtársi Mint egy falanksz, « gyűrű oly szoros a rendező körül. — Ml lesz már, főmérnök úr? Hát ház ez? — Mióta ígérik a tatarozást! — Lesz végre valami? — Hát látta, nem? A saját szemével láthatta! A rendező megfontoltan bólogat. — És mit szól hozzá? A rendező körülnéz. Nem mai gyerek már; megélt egyet-mást- Ezek a parázsló pillantások nem aok jót Ígérnek; itt minden, szóra tanácsos lesz ügyelni. Kim érten megráziza fejét — Ezért valaki felelni fog. Ezt kijelenthetem. — Ojjél — kiáltja a házmesteréé. — A kis Horváth Pityu az igazgatóságról már 6ltten is van! — És akikor mi van? — lép előre egy tagbaszakadt, bo- rostásképü férfi; durva, fekete garbópulóverétől még vastagabb a nyaka az udvar sötétjében. „Micsoda isteni karakter figura!” —- villan át a rendező eszméletén, de nem ér rá eljátszani a gondolattal, mert a tagbaszakadt férfi folytatja: — Majd kimossák a haverok! Na bumm. hogy a Horváth Pityuka ül! Nekünk födémcsere kell, nem bírósági cécó! Arra mink teszünk, tisztelt főmérnök elvtársi — És új kályhák kellenek! — sivítja egy női hang. — És új lépcsőkorlát! — Meg új pincefeljáró! — És teljes vakolás, mert a fal is beázik! Lászlófi Zsuzsanna : Brigádkölcsön Nem lehetett sokáig rossz kedve valakinek a brigádban. Vagy elmúlt csak úgy magától, a többiek között, vagy ha nem, a brigádtagok tettek róla, hogy elmúljék. Két munkadarab közötti időben volt egy perc rágyújtani, beszélgetni is. Itt, a műhely sarkában, hamar kirukkolt mindenki az aznapi természetével. Ha csak egyszer mordult valaki a másikra, még nem tűnt fel. De, hogy fél nyolcig kétszer ráförmedjen az anyagmozgatóra, s egyszer se kezdjen jóízű beszélgetést! És éppen az öreg! Nyolc óra körül már mind a tizenkettőn őt figyelték. Persze csak lopott pillantásokkal, de ezek úgy ugrálták körül alakját, hogy szúrtak, mint a tű. Legalábbis az' öreg úgy érezte. — Na, mi van, na!? — fordult egy bődüléásel a legváratlanabb pillanatban szembe a többiekkel és előre szegte fejét, úgy bámult rájuk. — Nekem nem lehet rossz kedvem? t Olyan meghökkentően szokatlan volt az öreg ebben a helyzetben, hogy csaknem általános nevetés robbant ki. De Hujba Feri hirtelen beindította kését és a ritmikus zümmögés megnyugtatta a kedélyeket. Folytatták a munkát. Ebédelni nem ment velük. Amikor visszajöttek, ott cigarettázott a gépe mellett. — Ma leiszom mágiáim. Ügyig régen ittam utoljára. Hát minek vigyem én haza a pénzt? Fizetés is, nyereség- részesedés is — mégig haj van velem! Hát majd most kijön abból, amit ő maga keres. .. Majd meglátjuk! — Aha* összeveszett az asszonnyal... Biztosan megint szétszedte a rádiót, vagy áramot vezetett « kerítésbe — félhangosan »adta tovább a szavait Kolesza, aki fején találta a szöget. Az öreg előző este valóban összeveszett a feleségével. -Szokása szerint szerelt valamit, az asszony meg szólt érte. Szóval így kezdődött. Azzal végződött, hogy a nyereségrészesedés fele kikerült a szekrényből — ahol a nyaralásra gyűltek a százasok — ég az öreg zsebébe vándorolt, erősen megváltozott rendeltetéssel. — Aztán miből iszod le magadat? — Jó fél óra múlva hangzott el a kérdés. Mihály küldte, inkább számon kérő, mint kiváncsi hangon az öreg felé. — Az, miből is? — Megint mind ránéztek. Talán első haragja azt formálta volna szavakká: mi közölök hozzá? De csak mérgében mondta volna, s hamar rájött, nem rájuk mérges, dehogyis a fiúkra. S nekik közük is van az ő dolgához! Ha hónapokig kísértethették Kis Gézát az üzemtől hazáig, nehogy eligya a fizetését (ő is hányszor kísérte), akkor miért ne kérdezősködhetnének most tőle? — Ebből ni! — derékban kettőbe hajtott százasokat tett le az acélfényű gépre s rácsapott súlyos tenyerével * Az oktatáson ottmaradt Kolesza még az öltözőben kölcsön, kért tőle egy százast „holnaputónig”, majd Hujtoá- nak adott kettőt, hogy ma megvehessen valami ajándékot aztán meg Mihálynak is kellett egy. Az óra végére elfelejtette, hogy már hárorn- naik adott kölcsön, csak amikor Szabadinak átnyújtotta az utolsó százast, döbbent rá, hogy ma már nem lesz ivá- szat. Másnap sem múlt el a morcossága. S hogy nem békáit d az asszonnyal, mutatta az is, hogy a félretett pénz másik fele ott lapult a kabátzsebében. A fiúk pénzmentő akciója még egy fordulatot követelt. Jókedvükből, komoly törődésükből futotta a következő cselre is. Az öreg éppen Kollár mellett állt, amikor brigádtársuk, Zsiga is odalépett hozzájuk. Kollár volt a brigád „felvásárlója”, tojást, szalonnát nyaranta, eltevésre, gyümölcsöt hozott falujából. Zsiga lépett működésbe. — Mondtad, hogy tudsz szalonnát hozni. Kellene vagy három kiló — szólt Kollárhoz. Kollár értett a szóból. — Neked meg sonka kellene, nem? — fordult az öreghez. , _ Tudsz hozni? — Persze, most van éppen neked való: kevés szalonnával, sok hússal. Ide a pénzt, holnapra hozom. Így hát aznap sem volt ivászat... Nem tudni, a sonka béki- tette-e össze az öreget a feleségével vagy más. Csak any- nyi biztos, hogy a legközelebbi fehér asztal melletti brigádtalálkozóra együtt jöttek. Már az asszonyok mind ismerték egymást, hamar megeredt a társalgás. — Milyen volt a sonka Gáspár néni? — kérdezte egyszercsok Kollár nevetősen az öreg feleségétől. — Igaz is, majd elfelejtettem: én egy sz/ázassal jövök. — Ezt már Kolesza tette hozzá... — En kettővel... — szólt Hujba Fért — Az enyém is itt van — nyújtotta a pénzt Mihály. Amikor Szabadi letette az asszony kezébe az ötödik százast, a meglepetéstől elszótla- nodott Gáspámé férje felé fordult. A fiúk is mind az öreget figyelték. Hujba Feriből végre kirobbant a régóta visszafojtott nevetés. — Ejnye, hát ti. hát ti..: Nahát! — az öregből csak ennyi szó futotta. Aztán együtt nevettek, nevettek sokáig. NÖGRAD — 1974. szeptember 22., vasárnap 9 /
