Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)

1974-09-22 / 222. szám

Jubileumra készül a Kohász Művelődési Központ (tTIJ Tervek az ünnepre és a hétköznapokra A felszabadulás után egy Ideig még az Olvasóegylet ne­vet viselte az intézmény, de természetesen a tartalmi mun­ka céljai és lehetőségei meg­változtak. A könyvtár nyitva . állt minden dolgozó előtt, nem csupán az egyleti tagok birodalma volt, nőtt az állo­mány is, 1960-ban pedig sza­badpolcos rendszert alakítot­tak ki. Megalakult a Munkás Kultúrszövetség. 1949-ben a szakszervezet vette át a mű­velődési ház irányítását.- Üj szakkörök, tanfolyamok ala­kultak. A művelődési központ mai igazgatója, Illés Pál ma­ga is lelkes és — mint a megkapott Petőfi-díj mutat­ja — jó színjátszó volt. — Ha egy dolgot kellene ki­emelnie leglényegesebbként, mit mondana, miben tér el az utóbbi évek munkája at­tól, aminek ön is részese volt? — Űj területként belépett * felnőttoktatás, kiszélese­dett, gazdagodott az ismeret- terjesztés, ezzel szemben, saj­nos, csökkent az amatőr mozgalom lendülete. — Min múlik ez? — A színjátszók esetében a sokat emlegetett színházpót­ló szerep megszűntén. Tör­vényszerű az, hogy változtat­ni kell a stíluson, a műsor­politikán. Voltak is kísérletek erre, most is a szervezésen gondolkodunk. Amikor még Vertich József vezette, eljár­tak az iskolába, szavalóver­senyekre, ott kerestek után­pótlást. Mi az ifjúsági klub tagjaira is számítunk. Nem a régi, háromfelvonásos előadá­sokat akarjuk visszahozni, hanem a régi játékkedvet, összetartást, közösségi szelle­met — pódiumjátékokhoz, iro­dalmi összeállításokhoz. Ezt vállaló, ezt akaró vezető kel­lene! A nyáron a Salgótarjáni Kohászati Üzemek szakszer­vezeti bizottsága feladatter­vet készített a művelődési központ munkájának tovább­fejlesztéséhez. Ebben megál­lapította, hogy a nagy múlt­tal rendelkező intézmény so­kat tett a nevelés, a tudat- formálás, a szórakozás terü­letén. Hogy a megjelölt fel­adatokat mégsem sikerült tel­jes mértékben teljesíteni, an­nak sok objektív akadálya is volt. Ezek közül elsőként említhető az intézmény álla­pota. — Várható-e, hogy a jubi­leum idején már új otthon­ban dolgoznak? — Egy új művelődési köz­pont építésére csak öt év múl­va kerül sor. Mivel a kifutá­si idő további három-négy év, a mostani épület szakaszos felújítását határozták el. Ad­dig is dolgozni kell, és sze­retnénk jobb körülmények között, mint eddig. Az északi szárny felújítása hamarosan befejeződik. Az 1975-ös rész­leges felújítás pedig az ifjú­sági klub működéséhez nyújt jobb feltételeket. — A szakkörök, a klubok, az általános iskolai tanfolya­mok sok-sok helyiséget igé­nyelnek. Ezeken a gondokon azonban segít valamit az a gyakorlat, hogy „házhoz szál­lítják” az előadások, műso­rok, vizsgára előkészítő tan­folyamok egy részét. — Igen, az utóbbi időben megszaporodtak ezek a ^ki­szállások”. 1974. januárjában megalakult a vállalati TIT- alapszervezet. Fiatal mérnö­köket, vállalati szakembere­ket kapcsolt be a TIT-elő- dók sorába. Hét-hét előadás­Ismeretlen V elazquez-f estmény A szovjet múzeumokban a kiváló spanyol festő, Diego Velazquez három alkotását őrzik. A képek száma most újabbal gyarapodott. Az Er- mitázs gyűjteményében 160 éve tartottak számon egy fest­ményt — „ismeretlen, mester alkotása” jelzéssel. A képet vizsgálva azonban a leningrá- di művészettörténészek a fel­ső festékréteg alatt portrét fedeztek fel, amely rendkí­vül hasonlít a Berlinben őr­zött Trio című Velazquez- festmény egyik alakjára'. A szakértők feltételezik, hogy a Leningrádban most felfede­zett kép — amely egy fiatal férfit ábrázol — elveszett re­mekmű részlete. sál húsz tagozatot indítot­tunk az ■ üzemen belül. Ezen­kívül a szakmunkásképző in­tézetben, a munkásszállóban, a bejáró dolgozók lakóhelyein tartottunk ismeretterjesztő előadásokat. A házban így csak három csoport maradt: a nők és nyugdíjasok iskolá­ja, valamint az ifjúsági klub. Az első fél évben 134 elő­adáson 6185 fő vett részt. Mindezt ősztől folytattuk, sőt, új formák kialakítását hatá­roztuk el. Az egyik ezek kö­zül a kismamák klubja. En­nek középpontjában termé­szetesen a gyermekvárás, a gyermekgondozás egészség- ügyi és pszichológiai jellegű ismeretanyaga áll, de a ta­pasztalatcserék, a műsorok rendezésével a‘ kismamák, a gyermekgondozási szabadsá­gukat töltők kulturált szóra­kozását is biztosítani szeret­nénk. — A személyi feltételek ja­vulnak-e? — Eddig betöltetlen volt egy státuszunk. Ketten je­lentkeztek, így ez a gond megoldódik. A fúvószenekar karnagya, Péczeli István el­költözik Salgótarjánból: A nagy hagyományú zenekar vezetését csak ideiglenesen tudjuk megoldani. És a szín­játszók ... Csics György, aki­nek a nevéhez annyi siker fűződik, az aktív rendezésről lemondott — azt ígérte, utód­jának minden segítséget meg­ad. Csak még azt nem tud­juk, az ki lesz?! — A feladattervben is sze­repel, és a mindennapos mun­kában is egyre inkább előtér­be kerül a jubileumra való készülés. • Van-e már valami­lyen konkrét terv, ötlet eh­hez? — Megszületett egy-kélt el­képzelés. A házban egy nagy­méretű kiállítást szeretnénk megnyitni, olyan írásos és tár­gyi emlékekből, melyek ’ fel­villantják a múlt eseményeit. Addig még van icjő, remé­lem, sok értékes anyag össze­gyűlik. Tervünk egy országos vasas fúvósfesztivál rende­zése. Végül hadd említsem a számomra legkedvesebb el­képzelést: a régi színjátszók­ra építve egy műsoros estet tartanánk. Rengeteg változa­tát tudom elképzelni — biz­tosan a többiek is hoznak még ötletet G. Kiss Magdolna Kikötőben 7*C. Orosz István rajza-u. Olvasó brigádok A szerződések példatárában bizonyára egyedülálló, hogy üzemi könyvtárak és brigádok kötnek megállapodást. A bri­gádok tagjai előbb-utóbb ál­landó olvasókká válnak. Fel­ajánlásaik közül kétségtelenül ez a leghosszabb időre szóló, de egyben a legtisiztteletre méltóbb is. Nem titok, hogy szembetű­nő ellentmondás van a világ- színvonalú magyar könyvki­adás és a könyvek olvasott­sága között! Néhány eszten­deje a Magyar írók Szövet­sége által meghirdetett „Olva­só Népért” mozgalom felhí­vása közölte a lehangoló tényt: aiz olvasás az értelmi­ségiek és a munkások jelen­tős részénél jobbára alkalmi időtöltés. Nem tartunk ott, hogy a könyv állandó társ, barát legyen minden család­ban. A munkaidő csökkenté­se, a több szabad idő sem so­kat változtatott a helyzeten. Erről is hivatalos adatok ta­núskodnak. Két nagyüzem­ben, Csepelen és a győri Va­gon- és Gépgyárban szocioló­giai vizsgálat mutatta ki, hogy a több szabad idő sem növelte számottevően az ol­vasási kedvet. A könyveket — szinte minden korcsoportban és foglalkozási ágban — jóval megelőzi a televíziónezés, a kertművelés, férfiaknál a bar­kácsolás, nőknél a kézimun- kázás. Kiderült, nem csupán a rendelkezésre álló idő Ebben a városban Vasas Károly szobrászművész tiszteleg alkotásával a bányászat, egyáltalán az emberi helyt­állás, az emberré tevő munka, az anyaggal, a természettel vívott nagy­szerű küzdelem előtt. A szobrász ma­ga is Salgótarján szülötte, a régi vá­ros küzdelmeinek tudója. Mert Salgótarjánt a szén emelte fel az ismert helységek, a városok sorába. Erre épült ipara, a hajdani városszer­kezete, ezen ipar tagozódását követte, a kolóniákban is izzott a hajdani kor ellentmondásainak néhány komor szen­vedélye. Egy magyar film is készült arról a világról, amikor: megölték egy leányt Az iparmedence munkásmozgalma pedig a magyar munkásmozgalom fény­lő lapjain közvetíti ma is számunkra tanulságait. 1919 harcának emlékét szintén köztéri alkotás őrzi a város fő­terén. Emléktábla hívja fel a figyel­met az éhségmenetre, ércgalamb re­pül fel a Somogyi József szobrászmű­vész által készített felszabadulási em­lékmű figurájának érckézéből. Csak a harcra, a küzdelemre emlé­kezhet-e ez a város? Természetesen, nem. Igaz, nem fi­gyelmeztet rá tábla, s most karcsú épületek nyúlnak helyén a magasba, de itt is volt gettó. S éppen harminc éve múlt a nyáron, hogy innen is fu­tott ki tehervonat emberek ezreivel. Az a kor volt ez, amelyet Radnóti Miklós örök érvényű költészete szintén idéz, amikor bizony sok-sok ember kéjből ölt, nem parancsra. Varga Im­re szobrászművész mintázta meg a munkaszolgálatos költő szobrát, amely . a város legismertebb és legszebb köz­téri alkotása. ... S az 1960-as években a város­építés kezdődött. Új — építészetileg modern — kisváros született a hegyek között. A városépítés itteni tanulságai építészeti szakmai körökben tanulság­gal szolgálnak. A főtér szép arca.épi­VASÁRNAPI 3EGYZET Egy este elé tészeti mondandója gazdagabbá teszi a fogékony városlakót. Ezt a születő várost, persze, az itt lakóknak kell megtölteni tartalommal, a kor színvonalának megfelelő élet­vitellel, szellemi tartalommal. Hiszen nincsen olyan építészeti alkotás, amely önmagában korszerűvé — vagy kor­szerűtlenné — tehetne egy települést. A korszerűséget csak a kor színvona­lán élő és alkotó ember valósíthatja meg, s teheti városát korszerűvé. A város jelene múltjában gyökere­zik. Mint ahogyan jövője is a jelen­ből sarjad. Szeretni egy várost, érzel­mileg és értelmileg kötődni hozzá azt is jelenti, hogy ismerjük múltját, an­nak valamennyi tanulságával. Ez meg­óvhat a fellengzosségtől, a minden­áron való nagyot akarás mosolyt fa­kasztó erőlködésétől, az arányérzék megingásától és még annyi más „kis­városi” betegségtől. Egyúttal, persze, arra is megtanít, hogy valós értékeink helyét tisztán lássuk, s ennek birtoká­ban büszkék legyünk rájuk. A Magyar^ Televízió az ország fel- szabadulása 30. évfordulója jegyében húsz magyar városnak lehetővé teszi, hogy a képernyőn mutatkozzon be az ország lakosságának. A Hazai esték adásai során már találkoztunk Nyírbá­torral, Sopronnal, Gyöngyössel, Bajá­val, Kecskeméttel, Szombathellyel, Jászberénnyel, Sárospatakkal. Nem egészen egy hónap múlva, október 18- án Salgótarján és Székesfehérvár ne­mes „vetélkedésének” lehetünk tanúi. Salgótarjánt az egri. Székesfehérvárt a pécsi tanárképző főiskolák hallgatói mulatják be. Az egri főiskolások, akik valameny- nyien nógrádiak, többségükben salgó­tarjániak, már izigalommal és gonddal készülnek a nemes versengésre, egész nyáron gyűjtötték az anyagot, járták a gyárakat, múzeumokat, a levéltárat, embereket keresitek fel, akikkel beszél­gettek a város múltjáról, dokumentu­mokat gyűjtöttek. A csoport vezetője Kohajda József főiskolai adjunktus, tagjai: Bártfai Ágota, Baksa Ibolya, Berki Judit, Istók Barnabás, Tóth Anna, Tóth Éva, Villányi Judit, Sze­nes Márta, Kaszás Zsuzsái, Rétiné No- vák Olga, Ivák Magdolna, Balogh Klá­ra. s Juhász Ákos csapatkapitány. A televízió az adás estéjén két közvetí­tőkocsival, négy-négy kamerával lesz jelen Salgótarjánban, négy helyszínen: az öblösüveggyárban, a Tanácsköztár­saság téren, a Megyei Művelődési Köz­pontban és a Karancs Szálló mozaik­termében. Elkészült a forgatókönyv tervezete is: az est; során munkásportrék tárul­nak majd az érdeklődők elé, szó lesz a munkásmozgalmi múltról, az ellen­állás mozzanatairól, a városfejlesztés­ről, s még megannyi, a városhoz tar­tozó örömről, gondról. Ez a vetélkedő alkalom a város be­mutatására. De alkalom a Salgótarján­ban élőknek is lakóhelyük jobb meg­ismerésére, a várossal való érzelmi kapcsolat elmélyítésére. A vetélkedő estéjén valamennyi városlakó segítsé­gére számítanak a fiatalok. A város számít valamennyi lakójára. Szurko­lunk a fiataloknak. S örülnénk, ha a vetélkedés estéjén az est befejezése­ként több lámpa gyulladna ki Salgó­tarján mellett. De a cél elsősorban mégsem ez. A város jobb megismerése, az iránta megnyilvánuló szeretet és becsülés elmélyítése lehet az igazi nyereség. Annak a városnak jobb megismeré­se. amely a kis haza része, s mint kis rész, tölti be helyét — az egészben. Tóth Elemér mennyiségén múlik, ki, mikor vesz könyvet a kezébe. Ha hiányzik az igény, ha nem érezzük szükségét az olvasás­nak, a több időt is a régi, megszokott életformánk kere­tei között töltjük el. Lehet-e magánügy, hogy munkája után ki, hogyan gaz­dálkodik az idejével? Vannak, akik annak tartják, pedig a társadalomnak is köze van hozzá. Számtalan gazdasági, jövedelempolitikai, szociális intézkedés hat életünkre, me­lyeknek áttételesen az életfor­ma alakítása is célja. A mun­kaidő-csökkentés ezekv közül szinte a legközvetlenebbül fe­jezi ki a szocialista társada­lom elveit. Az okosan föl­használt szabad idő hozzáse­gíti az embereket, hogy össz­hangba kerüljenek környeze­tükkel, örömet leljenek mun­kájukban, áttekintsék munká­juk értelmét. Az érdeklődő, tanuló, olvasó, a világ dolgait rendszerbe foglaló emberek saját kisebb és nagyobb kö­zösségük ügyeit is felelősseb­ben tudják alakítani. Az is-, meretszerzés, a megszerzett tudás folyamatos gyarapítása feltétele, hogy a dolgozók mint munkavállalók és állam­polgárok megfelelően tudja­nak élni jogaikkal. Az iskolában a gyerekek először írni és olvasni tanul­nak, mert enélkül rá sem lép­hetnek a tudás birodalmába vezető útra. Ezt az utat jár­juk egész életünkben. Köny­vek nélkül nem érthetjük meg ami körülöttünk történik. Semmi sem pótolhatja a be­tűk moziját, ahol a magunk képzelete, megélt tapasztalata a szerző alkotótársa. A termé­szettudományos és a humán műveltség összhangja nélkül a tudományos-technikai for­radalom korszakában egyre nehezebben lehet boldogulni. A munkában, a hétköznapi életben napról napra új köve­telmények előtt állunk. Az ol­vasás rangja ezért több mai gánügynél. Ezért fontos, hogy több jusson, a könyvekre is. Különösen, a munkásokból szerveződött brigádokban föl- becsülhe tetten jelentőségű, hogy csökkenjen a távolság a műhelyek és a könyvtárak: között. A munkások művelt­sége: közügy. Ezért nem te­kintheti seniki formálisnak a vállalásokban is leírt, könyv­tárra vonatkozó sorokat. El­lenkezőleg: elismerés jár ér­te. Tisztelet a fölismerésnek, a szándéknak, amely a mun­kások életformájának részévé kívánja tenni az olvasást, s kötelezettséget is vállal érte. A brigádok olyan légkört akarnak kialakítani, hogy a meccs és a televizióműsor mellett könyvekről is beszél­gessenek. Megkeresik és meg­találják a módját, hogy az is könyvet vegyen a kezébe, aki eddig csak az újságot lapozta át. Egymás érdeklődését is­merve, ajánlanak kedvcsi­náló olvasmányt, a kömyvba- rátok társaiknak. A szerződé­sek nyomán idővel az üze­mi könyvtárakat saját házi- könyvtárukként használják, otthonosan moajognak polcai között. Nehéz lenne kinyomozni hol, melyik felajánlásban ír­ták le először: „szerződést kö­tünk a könyvtárral”. De a névtelenséget jelképnek is : - kinthetjük. Egy brigád jött á a sok közül, hogy rendsze ,s olvasás nélkül nem tekintheti magát szocialista brigádn; :. Brigádban, közösen érezt Ik meg néhán.van, hogy a mun' a és az időnkénti találkozás a fehér asztal mellett, távol áll lehetőségeik teljes kihaszr i- lásától. A nagy lehetős. egymás gondolkodásán r életmódjának, világnézetének alakítása. Az együtt oi vs >, egymást olvasásra ösztönző, a könyv szeretetére nevelő b - gádok ezt közelítik meg lépi - ről lépésire. Viczián Erzsébet SIMON LAJOS: Kalandozások Uram, felírták zörgő kutyabőrre írástudóid zord törvényeid, hogy vétessék el szeméből a fény, tépettessék ki szájából ^a nyelv, vágattassék le arcáról az orra, húzattassék kövér akáckaróba, húzattassék ki keze, lába tőből annak, ki itt, ahol selyem a fű, ahol halaktól ezüstös a víz, meg nem telepedik. Uram, én ezer év múlva is bolyongtam, igaz, csak itt a bérceken belül: Kartalon, Szerencsen, Szomjuháton, Sajógirincsen, Sajóörösön __ H azám volt, bár csak háromszáz napig Kossuth hazája, Hegyalján: Monok, egy évig kondáskodtam Muhipusztán, egy teljes télen láttam Ónodot, egy nyáron át a summás-aratóknak hordtam a vizet Pusztaszer felöl, uram, törvényed ellenére éltem, de itt, csak itt a bérceken belül. NÖGRÁD — 1974. szeptember 22., vasárnap 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents