Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)
1974-09-21 / 221. szám
A Pedagógusok Szakszervezete - Nógrád megyei bizottságának programja A Pedagógusok Szakszerve-v teáját, törekszik arra. hogy a ze bének Nógrád megyei bi- határozatok minden szinten megvalósításra kerülienek. A Múzeumi | program A Központi Múzeumi igazgatóság propaganda- és népművelési csoportja kiadásában a budapesti múzeumok szeptemberi programja gazdag válogatási lehetőséget kínál az érdeklődőknek. A tájékoztató, egyében tói. szól az új kiállításokról, a vidéki múzeumok eseményeiről is. Ez utóbbiak közül megiemlít- jük a győri Xantus János Múzeumot, ahol a Kisalföldi tárlat, a székesfehérvári István. Király Múzeumot. ahol g jrsiumi kőemlékek. a keszthelyi Balatoni Múzeumot, ahol Gy. Szabó Béla tárlata látható. A tájékoztató a tárlatvezetések idejéről is szól, s számos kiadványra hívja fel a figyelmet zottsága összeállította — s a közelmúltban megvitatta — távlati programját valamint az 1974/75-ös tanév munka- tervét. A távlati program 1972-től 1975-ig foglalja magába a tennivalókat. A munka tartalmát az MSZMP X.. a szakszervezetek XXII. és a Pedagógusok Szakszervezete [X. kongresszusának határozata szabja meg. A pedagógus-szakszervezet megyei bizottsága az oktatáspolitikai határozat valamint az azóta megjelent központi határozatok szellemében végzi munjövőben, többi között, különös figyelmet fordítanak majd arra, hogy a nevelőtestületek demokratikus légköre tovább erősödjön, javuljanak a tagság élet- és munkakörülményei. Az idei tanév legfőbb célkitűzései között szerepel a lakóhely és hazánk felszabadulása 30. évfordulójának méltó megünneplése, felkészülés az MSZMP és a pedagógus-szakszervezet kongresz- szusaira. a kapcsolatok erősítése az ifjúsági szervezetekkel. Jelenet »Az utolsó játszma” című tv-filmbőL (A tv szeptember 21-i, szombati 20 órakor kezdődő adásához) \ ' . / FELICE CHILÁNTI: Három zászlót Salvatore Giulianónah 17. Giuliano órákon belül értesült a dologról, és megtorló hadjáratot indított Azzal kezdte, hogy kemény példát akart statuálni: Palermo kellős közepén, családi palotája kapujából elrabol- tatta az egyik legtekintélyesebb szicíliai arisztokratát, G. hercegnőt, akit rokoni szálak fűztek azokhoz a hercegekhez és bárókhoz, akik a tábornokoknak megígérték Giuliano fölszámolását. A hercegnő eltűnése nagy riadalmat keltett az előkelő társaságban. Amikor pedig Giuliano személyesen telefonált egy hercegnek, hogy a hölgy az ő foglya, sokan valóban megijedtek. Néhány nyugat-szicíliai nagyúr el is hagyta a szigetet, és hosszú külföldi utazásra indult. G. hercegnő kifizette a váltságdíjat, és kiszabadult. Haja szála se görbült meg. Giuliano fitogtatni akarta az erejét, „reszketésben akarta tartani ezeket a kisebb-nagyobb uracsokat”, ezért újabb látványos emberrablásokat rendezett a város kellős közepén: elraboltatta például a leggaz4 nögrad 1974. szeptember 21., szombat dagabb palermói kereskedőt. A. bárót, akinek ötvenmilliót kellett kifizetnie, hogy elengedje. A „nagy fogások” ideje volt: gazdag gyárosok, magánzók kerültek Giuliano fogságába, összesen tizenkét élvonalbeli személyiség, akiknek hatalmas összegeket kellett fizetniök. De hát hogyan bánt ezekkel az elrablottakkal? Egy herceg — óriási corleone-i birtokok gazdája — ebbén az időben került a bandita fogságába. Giuliano azért rabolta el, mert a herceg a hagyományos stílusban tevékenykedő maffia védelme alatt állt. Giuliano ..udvariatlankodni” akart védnökeivel, a maffiásokkal, meg akarta mutatni, hogy 5 az erősebb. Amikor kiszabadult, a hér- ceg elmesélte, hogy elrablása után bekötötték a szemét, és először autón, majd öszvéren utaztak vele egész éjszaka. A kendőt csak reggel vették le róla egy rendes, szép kis szobában, ahol tiszta ágv, asztal és nagy tálca friss gyümölcs várta. Azt köv'Mtók, hogy írjon levelet a hozzátartozóinak bileumra héftxűl a Kohónx Művelődési Központ (ff.) MMŰVE ÍZÉP SIKEREK Sokan elmondták már. hogy három dolog kell a színjátszáshoz: író — színész — közönség, azaz jó darab, jó társulat, érdeklődő nézők. Verticil József is úgy véli: az acélgyári, amatőr csoport legjobb éveiben ez együtt volt. — A húszas évek végén, amikor a gyárhoz került Szabó István, az irodalmat szerető és értő tisztviselő, nagyot Lépett előre a gárda. A magyar irodalom sok értékes alkotását színre vitték: A Nosz- ty fiú esete Tóth Marival, az Ida regénye váltotta fel a népszínműveket. Bn 1939-iben lettem a csoport rendezője, és csak néhány éve adtam át ezt a feladatot, hogy többet fog- lalikozhassam másik szerel- memníel, a sporttal. A gárdánkról nagyon sókat tudnék mesélni. A tagság szabad estéinek a felét együtt töltötte. Például 1943-ban 120 próbát, 20 előadást és 10—15 gyakorló összejövetelt tartottunk. A házasságok a Petőfiben köttetnek — szoktuk emlegetni tréfásan.. Nem is túlzás: 1939- től , 1962-ig tizennégy házasság született meg a tagok között... Mindnyájan nagyon hasznosnak éreztük a gazdagodó/ önművelő estéket Ilyenkor verseket tanultak meg a tagok, volt'kijelölt bíráló, darabokat elemeztünk, olvasmányélményekről beszélgettünk. Jártunk fel Budapestre „tanulmányi kirándulásokra”, . amikor is a színházi előadások mellett múzeumokat, a film- "várat,. a csillagvizsgálót is meglátogattuk. Volt olyan nagy a- csoport, hogy kettős szereposztásban adtuk elő a Néma leventét Egy-egy bemutató eseménynek számított egész Tarjámban. nem túlzás, hogy az emberek tolongtak a jegyekért. .Tói tudom, ez a színházpótló szerepből adódott elsősorban, és abból, hogy egész munkás- dinasztiák számára volt fellépési lehetőség, a családtagok mindig eljöttek megnézni őKet. Jó visszagondolni rá: tőiünk került’ az operaszin- padra Turek László, köztünk dolgozott Duba László, a tv díszletezője. Sokunkftak felejthetetlen az a színész-műkedvelő találkozó, amikor Major Tamás és Gotobi Hilda jött el 1943-ban és előadták a Karnyónét, hosszasan elbeszélgettek a csoporttal, tanácsokat adtak. Még ezeknél is fontosabb: hány embernek adtunk önművelési lehetőséget, élményt. Többször próbáltuk megtudni: eljutnak-e a darab gondolatai a nézőkhöz. Egy este Peter Weiss: Vizsgálat című drámájából adtunk elő részleteket. Az előadás után kérdéseket tettünk fel a közönségnek. Egy asszony jelentkezik: „Tudom ám, miért kérdeztek! Azt akarják tudni, fiigyeltünk-e?.. Vajon mostanában elképzelhető lenne hasonló színját- szók-közönség párbeszéd ? A háromfelvonásos darabok kora lejár, a mai Petőfisek tudják ezt. Újjal kell kísérletezni, az útkeresés közben pedig érdemes felidézni, elemezni a régi sikerek és kudarcok okait. — Sokszor gondoltam arra, mi is tartott bennünket anv- nyira össze, miért érezte mindenki tragédiának, ha büntetésből kikerült egy időre a csoportból. Valamennyien munkáslányok voltunk, nem mondható, hogy kulturális élményekben dús gyerekkorunk lett volna. A viselkedés fortélyaitól a szép testtartásig és beszédig mindent ott szedtünk fel. Dr. Czipó Emőné, azaz a Petőfisek Angyal/ Erzsije látta t<ő»n elő is adja. hogyan is volt a járásgyakorlat. — Bemegyünk a klubba, látjuk ám, az asztal telepakolva lexikonokkal. No, itt mi lesz? Néhány perc múlva libasorban, fejünkön pár kiló- nyi tudománnyal Mozart-me- nüettekre lépegettünk, foraul- gattunk, leguggoltunk, felálltunk. És nem 10—20 percig. Volt persze igazi tanulás is. Emlékszem, egy színházlátogatás után nekem kellett elemzést írni Gábor Miklós játékáról A királyasszony lovagjában, El voltam bűvölve — mármint a darabnál« nehezen ment az írás. — Legkedvesebb szerepem? Az egyik A kőszívű ember fiái, Arankát játszottam. Csöpp szerep volt, de az előadások légköre, a siker melegítette az embert. A másik a Dél keresztjében, Török Tamás színdarabjában. Ez is a kísérő emlékek miatt: a szerző sokszor lejött, hiszen ős- I bemutatónak számított az előadás. A banketten kaptam tőle egy emléklapot a szép magyar beszédért Szegény, hogy megdöbbent, amikor elbeszélgetett velem és meghallotta, micsoda palócos kiejtéssel szólalok meg, mihelyt lelépek a színpadról! Angyal Erzsi örömmel hallott az előkészítési bizottság szervezéséről. Régi vágya, hogy az általa őrzött dokumentumokból, írásokból egy terjedelmesebb krónikát ír a csoport történetéről. A régi tagakkal, akikikel az 50—60-as években együtt léptek fel, sokszor kerül szóba & közelgő jubileum. — Sokszor megfordult már a fejemben,. hogy jó tenne elmenni, megnézni, hogyan zajaik egy próba. Előadáson is régen voltam már. Mióta a megyei könyvtárban dolgozom, távolabb estek ezek a dolgok. Pedig gondolatban sokat foglalkozom velük. Hiába, a legszebb éveim ezek voltak! Következik: Tervek az ünnepre és a hétköznapokra. G. Kiss Magdolna * ' A hideg, mint szike Szovjet orvosok olvad különleges eszközt állítottak el ő. amely lehetővé teszi a legbonyolultabb agyműtéteket is. A kriocanule-nek nevezett eszköz hajszálvékony cső. A csőbe folyékony nitrogént préselnek, majd abba a szövetrészbe vezetik, ahol a műtétet végre kívánják hajtani, A folyékony nitrogén a tű hegyén parányi gömbbé fagy. E gömb, amikor a szövet felületéhez ér. elfagvaszt.ia azt és egyúttal vágja is. meg az Intézőjének: a váltságdíj kifizetésének módját kellett tudatnia. Engedelmeskedett, aztán magára hagyták. Az ablakokat meg az ajtókat rázárták. A banditák minder! oldalról őrizték az épületet; hallotta hangjukat. Amikor eljött az étkezés ideje, rangját tisztelve szólították: , — Herceg uram, mit szeretne enni? .. Csúfot akart űzni belőlük, ezért azt felelte: — Előételnek osztrigát, aztán egy kevés vajas spagettit, utána frissen fogott halat rántva.’ Nemsokára ugyanaz a hang megkérdezte kívülről: — A bort, vagy a sört szereti jobban? . — A halhoz száraz, fehér bor való, hidegen — válaszolta élesen a nemesúr. ' Telt-múlt az idő, a herceg nagyon éhes lett, már azon volt, hogy kér egy kis sajtot és kenyeret, vagy valami mást az őröktől, amikor meghallotta az ismerős hangot: — Herceg uram, álljon arccal a falhoz. (Folytatjuk) Egy pályakezdő tanár vallomása Elmondja Gortva Mária, a Malinovszkij úti Általános Iskola úttörővezetoje Alig van túl a húszon. Csapatvezető. Szőkesége, s a pár pötty szeplő az arcán összhangban' áll szerénységével. — Nem, tudtam elképzelni, hogy mit tehettem, amiért a NÓGRÁD-tól keresnek' telefonon — kezdi a beszélgetést. Még meg sem szokta a gondolatot, hogy történelem-orosz szakos tanár lett a főiskola eliiégzése . után, Salgótarjánban; a vMalinovszkij úti Általános Iskolában rögtön osztályfőnökséget kapott. Tavaly orosz komplex továbbképzésre Iratkozott be, szakkört vezetett, januárban pedig kinevezték az iskola úttörővezetőjének. Februárban egyhónapos továbbképzésen volt a Szovjetunióban. j Mindez kpt év leforgása alatt. Olyan eredmények ezek. melyeket más egész tanári pályáján esetleg egyáltalán, vagy csak nehezen ér el. — Nemcsak a nehézség volt sok, de a segítség is, amit az iskolavezetéstől kaptam — mondja. — Nagyon örültem a megbízatásnak. Szívesen végzem az úttörő- munkát. A középiskolában kezdődött. Ott KlSZ-mun- kát vállaltam, Egerben vedig raivezető-helyettes voltam. Tanárnak lensi. vállalva a türelmet, a törekvést. az új iránt, nagyszerű dolog. Lendülete és lelkesedése egyéni terveiből is kitűnik. Jövőjét, elgondolásait a munkára alapozza. — Ebben a tanévben szeretnék tartalmi kapcsolatot teremteni az eddigi formálissal szemben, a kohászati üzemekkel. Egy raj, egy alapszervezettel működne együtt. Közös kirándulásokat, rendezvényeket szervezni. Szeretném, ha minél több ifivezető jönne vissza iskolájába a K1SZ- esek közül. A továbbképzésen tanultakat megpróbálom hasznosítani. Megszerettetni a gyerekekkel az orosz nyelvet, hogy érezzék, mennyire hasznos, ha ismernek egy nyelvet. Örömmel, érdeklődéssel tanuljanak, ne pedig kényszerből. Például levelezés útján. Az úttörőknek olyan programot készítek. hogy jusson idő a komoly feladatok mellett a szórakozásra, romantikára, játékra is. Ezek a szavak inkább vallanak.' egy tapasztalt, mintsem egy pályakezdő tanárra. Szép tervek, nemes célokért. Dicséretet, érdemel már az elgondolás is, nem még az az ambíció, ami vele párosul. A mugvalósításban a lelkesedés pedig remélhetőleg vem csökkenni, hanem, nőni fog.' Bátki Ildikó
