Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)

1974-09-21 / 221. szám

I Korszerű étteremben fogyaszthatják ebédjüket a Magyar Kábel Müvek balassagyar­mati gyárának dolgozói. — kj __ P ataki Istiván mártírhalált halt Hatvan évvel ezelőtt, 1914. szeptember 21-én született és 30 éves korában, 1944 de­cemberében, Sopronkőhidán halt mártírha­lált Pataki István, a Vasas ifjúsági csoport vezetője, az antifasiszta mozgalom bátor harcosa. Két kisebb testvérével korán apa nélkül maradt. Tizenhat évesen vésnök-tanoncnak szegődött, s megismerkedett az ifjúmunkás- mozgalommal. A Nemesfémipari Munkások Szakszervezetének marxista szemináriumait kezdte látogatni, majd 1934-ben, miután szak­májában nem tudott elhelyezkedni, kitanulta az esztergályos mesterséget. A Magyar Acél­árugyárban tagja lett a Vasas-szakszervezet­nek, majd rövidesen a Vasas ificsoport egyik vezetőjeként tevékenykedett. Amikor 1942­ben elvesztette állását, a BüSZKART-hoz került kalauznak. 1943 telén súlyosan megbe­tegedett, s ekkor innen is elbocsátották. Sok nélkülözés után végre felvették a csepeli Weiss Manfréd gyárba. A német megszállás .után bekapcsolódott a vasasoknál alakult kommunista csoportok munkájába: szervezték a fegyveres ellenál­lást, fegyvereket gyűjtöttek és rejtettek el. Pataki István 1944. november 23-án á nyo­mozók kezére került; hóhérai hiába kínozták, nem ttidták megtörni. A haditörvényszék ha­lálra ítélte és 1944. december 24-én két tár­sával — Kreutz Róberttól és Pesti Barnabás­sal együtt — a sopronkőhidai fegyházban ki­végezték. Még nem késő! Munkásokból — középvezetők Uj ingatlan-nyilvántartás Önmagán segít az, aki tanul Kongresszusi verseny Többet is tudlak volna termelni A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa, a Hazafias Nép­front és a KISZ kb felhívá­sához időben csatlakoztak a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat dolgozói. A verseny első szakaszának félidejéhez érkeztünk. Ennek aiapján az értékelések meg­történtek. A vállalásokat si­keresen teljesítik, a szavakat tettek követték. Figyelemre méltó eredményt értek el a megye gyáregységei, hiszen javult a termelőberendezé- sek kihasználása, a gazdasá­gosság. Jelentősen előreléptek az önköltségosökkón lésben, az ütemes termelés biztosítá­sában, valamint a minőségi követelmények betartásában. Nem feledkeztek meg arról sem, hogy folyamatosan való­ra váltsák a politikai, szak­mai, általános műveltség emelésére tett felajánlásokat. A gazdálkodási célok, az üzem- és tn unkaszervezés korszerűsítése l érdekében be­indították a „Dolgozz Hibát­lanul” mozgalmat. Ezzel bi­zonyították, hogy e fontos versenyformának létjogosult sága van — ott ahol a felté­teleket megteremtik — a kis és középüzemekben is. Az itteni gyakorlat köve­tendő mái. üzemek számára. A fiatal mérnökök, techniku­sok, közgazdászok mozgalma elé konkrét üzemi feladato­kat tűztek, és ösztönözték őket a belső tartalékok feltá­rására. Mit mutat az értékelés? Mindenekelőtt azt. hogy a szocialista brigádok tagjai, a munkakollektívák erejüket az ön költség csökkentésre for­dították. Ennek során 0,5 szá­zalékkal sikerült mérsékelni a vállalati ráfordításokat. A géphibából adódó selejtet pe­dig a bázishoz viszonyítva 70 százalékkal kedvezőbbé tet­ték. A vállalati célkitűzésekből az is kitűnik, hogy a felaján­láshoz viszonyított teljesítés­ben Kisterenye, Pásztó, és Érsekvadkent kollektívái a gyáregységek versenyében a legjobbak között szerepelnek. A sikerek tehát biztatóak. Az elért eredményeket nem kisebbíti, ha' szóvá tesszük, hogy a munkások és a veze­tők közös munkája többre lett volna képes, amennyiben az illetékesek folyamatosan biztosítják a munkavégzés letételeit. A termelő munkások ezért esetenként, joggal nyugtalan- kodnak, és sürgetik a gátló tényezők felszámolását. A munka szervezettségét. az anyagellátás javítását. a " kooperáció fejlesztését kérik. Mindezekből a vezetődnek kell levonni a tanulságokat. A második fél évben meg- kivp'iák valósítani a szoci­alista brigádoknál az úgyne­vezett önfeá^'-es zős rendszert. M. L. A Iföldhivatalok tavaly új. egységes ingatlan-nyilvántar­tás készítéséhez láttak. Ed­dig a íöldnyilvántartási és telekkönyvi adatok egybedoíl- gozása 12 községben —Nagy- lócon, Palotáson, Kisbá.gy ón­ban, Cserhátszentivánon. Ma- gyarnándorban. Csesztvén. h úszón két tedik a 1 kálómmal rendezték meg az élelmiszer- ipari termékek között. Az őszi BNV-re 76 termék ne­vezése érkezett. A minőség­vizsgálatok után 44 termék jutott az esztétikai zsűri elé. A minőségjelzés használa­Debercsényben, Kisecseten. Pusztaberkin, Mátraszelén, Mátramindsaeratem, és Etesem történt meg. ^ E községekben az úi mun­karészeket augusztusban és szeptemberben / közszemlére bocsátják. tárói szóló Oklevélét dr. Mol­nár Károly belkereskedelmi miniszterhelyettes adta át a vállalatok vezetőinek. Töb­bek között a Börzsönyvidéki Termelőszövetkezeteknek a fe­lveted brzke-szörp és a sza­mócaszörp termékek kiváló minőségéért. „Az új üzemeknek ... ered­ményes működésük érdeké­ben gyorsabb ütemben kell képezni és nevelni a szüksé­ges szakembereket. Ki kell alakítani a vezetést stb.” (Idézet az 1970. évi megyei pártértekezlet beszámolójá­ból.) Ebben a kimondottan női üzemben a férfiak csak mu­tatóban találhatók. A vezető beosztásokat — kéttő kivéte­lével nők töltik be. Ez a hely­zet részben céltudatos politi­kai törekvések révén, részben kényszerhelyzetből alakult ki. A Női Fehérneműgyár já- nosaknai telepe tulajdonkép­pen önmaga nevelte ki közép­vezetői gárdáját. Ebben a rö­vid múltra visszatekintő üzemben a legjobb munkás­asszonyokat „emelték” ki a szalagokból, bízták meg egy­re nagyobb vezetői feladatok­kal. — Egy, másfél éves buda­pesti segítség után kezdtünk hozzá a középvezetői garni­túra kialakításához. A leg­jobb munkásasszonyok előbb munkamódszer-átadók vol­tak, később pedig művezetők lettek. Jelenleg 16 a számuk. Az elsők között találjuk Al­bertus Józsefnét, Geese Györgynót, Susán Emőnét, Maruzs Ábelnét — indítja a beszélgetést Szabados József- né, az üzemi bizottság titká­ra. — Mindannyian szakkép­zettek. is? — Sajnos,; a 16 közül csak kettőnek vart szakmunkás-ké­pesítése. — A többiek mikor pótol­ják? — Egy részük, 50 százalé­kuk jelentkezett a szakmun­kásképző tanfolyamra, ami itt helyben van a gyárban. — Akik kimaradtak, mivel indokolják távolmaradásu­kat? — Van köztük olyan, aki­nek két-három éve van a nyugdíjig, néhányan már meg­haladták a negyedik ikszet, de vannak, akik azzal hozakod­nak elő, hogy sok az otthoni elfoglaltságuk, nem bírják a tanulást vállalni. — Ismerik az ezzel kapcso­latos követelményeket? — Igen. A vállalat főmér­nöke az egyik tanácskozáson ismertette, hogy ebben a be­osztásban a fejlődés maga­sabb szakmai képzettséget is követel. Csak ennek birtoká­ban lehet megfelelni az egyre növekvő kívánságoknak. — Történt azóta valami? — Ennek ellenére sem je­lentkeztek többen. Ügy lá­tom, vannak, akik nem ve­szik komolyan ezt az intel­met, pedig a vállalat 1300 fo­rintot fizet, hogy elnyerhessék a szakmunkás-képesítést. Erre egyesek úgy válaszolnak, hogy részükről a tanulás áldozat. Elfeledkeznek arról, hogy el­sősorban önmaguknak tanul­nak. Ingyen pedig semmit sem adnak, legkevésbé a tu­dást. — Talán nem elég eredmé­nyes az agitációs munka? — Ezt nem mondhatnám. Ügy látom, amíg a középveze­tők továbbtanulása kizárólag önkéntes alapon történik, lát­ványos eredményekre nem számíthatunk. Talán, ha meg­szigorítanák, ha előírnák a követelményeket, a szakmun­kásképesítés megszerzését, ak­kor másként cselekednének, kedvezőbben vélekednének. — Tudják, ha szakmailag lemaradnak, akkor más lép majd a helyükre? Erre nem gondolnak? — Nem tudom. Vagy nem érzékelik, vagy nem akarják tudomásul venni, azt hiszik, majd csak elmúlik felettük valahogy az idő. Esetleg ab­ban a felfogásban élnek, hogy ilyen be sem következhet. Sajnos, nem sokkal jobb a helyzet a brigádvezetőknél sem. Harmincnyolcán vannak, többségben nők, betanított munkások. Mindannyian el­végezték a 8 általánost. Kö­zülük 7-en. 8-an tanulnak a szakmunkásképző tanfolya­mon. A távolmaradásuk okát jórészt azzal magyarázzák, mint a művezetője Pedig a gyár vezetőinek ha­tározott álláspontja, hogy a jövőben is a fizikai munká­sok legjobbjai közül választja ki a középvezetői utánpót­lást. Ezt az elképzelést való­sította meg, amikor nemrég Zubkó Anikót és Kotroczó Pálnét munkamódszer-átadó­nak léptette elő. így lett meós Soproni Ági KISZ-tag és Al­bert Sándorné. Az utóbbi érettségivel rendelkezik, most szerzi meg a szakmunkáské­pesítést. Az idősebbeknek számolni kell azzal, hogy a tehetséges munkásfiatalok száma egyre nő. akik szakmai képzettsé­gük révén, egy idő után ver­senytársként jelentkeznek művezetőjükkel, brigádveze­tőjükkel szemben. Olyan hely­zet is kialakulhat, hogy a be­osztott dolgozó szakmai kér­désekben esetleg jóval töb­bet tud, rrtint az irányítója. — Ezzel számolni kell — állítja határozottan Szabados Józsefné: — Jelenleg 19-en járnak a kihelyezett homokte- renyei gimnáziumba. Heten Salgótarjánban végzik a gim­náziumot. Kilencen Pesten, a ruhaipari technikumban ta­nulnak. A tanulók többsége ma még a gépek mellett dol­gozik, vannak köztük olyanok is. akik már megszerezték a szakmunkás-képesítést, s jól megállják helyüket a terme­lésben. Ök alkotják az után­pótlás egyik részét. — És a másikat? — A mostani ipari tanu­lók. A gyár 720 dolgozója kö­zül jelenleg csak 69-nek van szakképzettsége. Ez az össz- létszám nyolc százalékát teszi ki. A végzett 60 ipari tanuló között sok a tehetséges. Négy kislány például kitüntetéssé! végzett. Fogékonyak, jó szel­leműek. érdeklődök, készek továbbtanulni. Nagyobb gya­korlat megszerzése után, ha politikailag is képezik magu­kat. akkor utánpótlásként szá­mításba jöhetnek a középve­zetőknél. Azt mondhatná valaki, hogy az említett fiataloknak nincs más dolguk, minthogy tanul­janak. Ez így igaz! De arról sem szabad megfeledkezni, hogy lassan 30 évvel a fel- szabadulás után, már nem le­het arra hivatkozni: nem volt rá módom. A lehetőségek, a kapuk mindenki előtt tárva vannak. Az állam viszont sen­ki helyett sem tud i tanulni. Aki a tudás várát ostromol­ja. annak eddigi életritmu­sát bizonyos mértékig meg kell változtatni. Ez azonban azzal Az élménnyel is jár. hogy a megszerzett tudás ré­vén értékesebbnek tudja ön­magát. Mert a tudás iránti igénynek nemcsak, és nem el­sősorban a különböző vezetői posztok elérésének, megtartá­sának igényéből „kgll fakad­nia, hanem abból, hogy a tu­dás által nemesedik az em­ber. Ez megfogalmazatlanul is beletartozik a szocialista módon gondolkodó ember fo­galmába, követelményrendsze­rébe. Festői üdülőövezet öt nagy üdülőkomplexum építését kezdték meg szov­jet Közép-Ázsiában, a cso­dálatos szépségű hegyi tó. az Issiziik-Kul partján. Egy-egy épületet 500 főre tervezték. A kristálytiszta vizű tó part­ján gyógyiszapréteg és szá­mos gyógyforrás található. Az Isszák-Kul tónál már mintegy 200 üdülő és szana­tórium működik. A bővítés után az üdülőtelep 165 000 fő befogadására lesz alkalmas. Foglalkozásai szervező — Mi a foglalkozása? — Üzem- és munkaszerve­zési előadó. — Mióta látja el ezt a fel­adatot? — Gyakorlatilag január ele­jén kaptuk a megbízatást, ketten Orbán Lászlóval, itt a kistarenyei építési üzemnél — mondja Eczet János, majd így folytatja: — Érettségi óta, 19 éve dol­gozom a Nógrádi Szénbányák­nál. Közgazdasági techniku­mot végeztem. M un Ica mellett tettem le a mérlegképes könyvelői szakvizsgát. Most meg majd az építőipari ár­szakértői tanfolyam követke­zik. Arra is szükség lesz. — Nem volt szokatlan az új beosztás? — A faipari részleget jól is­merem. Előtte adminisztratív vezető voltam. Igaz, hogy ott ismétlődtek a feladatok, most viszont mindig új dolgokkal foglalkozunk. Nincs ismétlő­dés, hanem újat, tökéleteseb­bet, vagyis korszerűbbet kell keresnünk az üzem- és mun­kaszervezésben. — Mi volt az első nagyobb feladat amit megoldottak? — Elkészült az építési üzem szervezési koncepciós terve. Ez nemcsak a mj érdemünk, mert közös munka volt. Részt vett ebben a vállalat szerve­zési osztálya, a tervezőiroda, az üzem- és részlegvezetők is. A fő cél a termelékenység és hatékonyság növelése, lehető­leg a meglevő technikai felté­telek alapján. Évente a faipa­ri részleg például átlagosan 30 ezer köbméter rönköt, fő­leg fenyőt dolgoz fel fűrész­árunak. Az idén ez minden valószínűség szerbit már több lesz. Az első felmérésekből, elemzésekből bebizonyosodott, hogy vannak tartalékaink az üzemben. Ennek megfelelően készült el a terv, amit legna­gyobb részben már megvaló­sítottunk. — Milyen eredménnyel? — A rönktéren például gép- átcsoportosítással és egyéb szervezési intézkedésekkel, a 26 fős létszám három fővel való csökkentését értiík el szakonként. A rönktéri mun­kásoknak ugyanis nem kell többször átrakni az anyagot. Ha az egyenletes anyag'beér- kezés megvalósulna, még jobb eredményt érhetnénk el. Ma még ugyanis sokszor van torlódás. — A fűrészcsarnokban a készáru osztályozása valósult meg. A korábban itt levő sza­lagfűrészeket átcsoportosítot­tuk a melléktermékcsarnok- ba. Így vált lehetővé az osz­tályozás, a többszöri átrakás nélkül, vagyis lerövidült a késztermék útja. összhangba került végre az osztályozás és a készletezési munka, vagyis folyamatossá vált. — Igen fontos gazdasági ér­dek nálunk a hasznos anyag­kihozatal , növelése. Nem mindegy például, hogy 35 fo­rint mázsánkénti áron, hulla­dékként értékesítjük a fát, vagy hétezer-egyszáz forint köbméterenkénti áron. Az idén bútorléc és orsófa készült nagyobb arányban. A fenyő­ből viszont a ládagyárnál bő­vítettük a választékot. . — A már elmondottakon kí­vül a készlettér korszerűsíté­sére is készült több variációs terv. Ezt megelőzően tapasz­talatcserén is jártunk az ÉR­DÉRT felnémeti telepén, A gőzölőkapacitás jobb kihasz­nálására is van már terv. Jó dolog, ösztönzi az embert is az, hogy ezek a szervezési tervek gyorsan megvalósulnak. Szá­moltat mondani talán még korai lenne, de egy biztos: az idén sokat javult az üzem termelőmunkája, hatékonyab­bá vált, és ehhez mi is hozzá­járultunk — mondja a szerve­ző. — Jelenleg mivel foglalkoz­nak ? — Munkánk az építési szak­ágra irányul, Ott is a szerve­zettség javítása lesz a felada­tunk. Az elemzéshez szüksé­ges felméréseket már elvégez­tük. A vállalat szervezési osztályával közösen október elejére elkészítjük a szükséges intézkedési tervjavaslatot. Az egyik feladatot követi a má­sik. Nincs megállás, gondolom egyetlen szervezőnek sem kell félni attól, hogy munka nél­kül marad. Jó érzés tudni azt is. hogy sokan segítik a mun­kánkat. Az is igaz viszont, hogy még nagyon sok tapasz­talatra lesz szükség, de úgy érzem, ebben is folyamatosan jutunk majd előre. B. J. V. K. NÖGRÁD — 1971. népiéin bér 21„ szómból 3 Kiváló Ár uh Fórijmia, A Kiváló Aruk Fórumát

Next

/
Thumbnails
Contents