Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)
1974-09-20 / 220. szám
Z3S- ----: ■- '.vw** J ubileumra hészül a Kohász Művelődési Központ (T.) Acélgyári „munkáskaszinó" Szűk, kátyús utcában, egy fiatal fasor mögött látható az Olvasóegylet és a tiszti kaszinó 'épülete. A századeleji fénykép társa a színháztermet mutatja — a mennyezetről szecessziós csillár nyúlik a pár tucat karcsú lábú szék fölé. ..1902. és 1903. évben nagy beszerzések eszközöltettek... (vettünk) ... 100 darab hajlított faszéket Zólyomból, kárpitokat, függönyöket” Ebből a száz darab székből néhányat a másik fotográfia is mut^t — sötét fényű fabútorok, egy-két zárt könyvszekrény társaságában a könyvtárszoba berendezéséhez tartoznak. „A könyvtárunkról közölhetem, hogy az egylet évente legalább 400—600 koronát sőt, azon felül költött a könyvtár fenntartására, azér^ a kötetek számában lényeges gyarapodást nem észlelünk.” 1877-ből valók az acélgyári olvasóegylet, a mai művelődési központ szerény elődjének első nyomai. Két csoport alakult, nem hivatalos jelleggel, amelynek délja, hogy a fáradságos, hosszú napi munka után együtt szórakozhassanak: a Leseverein és a Kegelstatt Comité. Ezek egyesüléséből jött létre 1878-ban a Salgótarjáni Felügyelő és Munkás Olvasóegylet. Néhány év múlva ennek százéves jubileumát ünnepelhetjük. Szinte felmérhetetlen az az út, amit ez intézmény megtett. Wabrosch Béla, az olvasókör egykori elnöke, kinek 1926-ban írt könyvéből eddig is idéztünk, így számol be a kör fejlesztésének lépéseiről: „És itt ismét a nők (igen helyesen) avatkoztak a dologba, amennyiben a gyár vezetőségénél jártak, és bepanaszolták, hogy férjeik ale- bújokban elköltik pénzüket, aminek meggátlására aztá^ az Olvasókör fejlesztését és mielőbbi megnagyobbítását kapták ígéretül”. Céljaiban, lehetőségeiben a mai művelődési központ jócskán túllépett mindezen. Azonban a ritka jubileum közeledte arra ösztönzi a vezetőket, hogy összegyűjtsék mindazt, ami az eltelt évtizedekben érték volt. Alakulóban van az előkészítő bizottság, tagjai azok lesznek, akiknek az élete volt mindaz, ami a mai generáció számára történelem.' Emlékekből, már-már elfelejtett, vagy éppen gyakran nézegetett fényképekből, sárguló színlapokból áll majd ösz- sze a száz év krónikája. Mi volt régen másképpen, jobban? Hol őriz olyat a hagyomány, ami felidézésre méltó? Hogyan lehet idejében cselekedni, hogy a kihalófélben lévő formákat új tartalommal töltsék meg? Sok hasonló kérdésre adhatnak választ az elmúlt évtizedek tanúi. Kurta sorozatunkkal erre az előkészületi munkára szeretnénk felhívni a figyelmet — Tizennyolc éves korától lehetett valaki egyleti tag. Nem volt könnyű bekerülni, nem vettek fel akárkit. Ajánló kellett hozzá, aki felelősséget vállalt értünk. Nem tudnám pontosan megmondani, hogy 1926-ban vagy 27-ben vettek fel. (Valószínűbb az 1927-esév... Wabrosch Béla könyvecskéje végén közli a tagok névsorát 1926 májusa előtt, itt nem szerepel Papp Ervin neve. Az első évek igen szigorú tagfelvételi módszeréről írt anek- dotikus sorait érdemes idézni : „... csak komolyabb, 30 éven felülieket vettek fel körükbe, de evvel aztán meg is jártak, mert az első nagyobb bálon, 1883-ban hiányzott a láncra termett fiatalság, nem lévén elegendő táncos, az asz- szonyok duzzogtak, és az öregeknek komoly szemrehányásokat kellett meghallgatniok, aminek hamarosan az lett a következménye, hogy megenyhültek a tagsági felvételek, lejjebb szállították a korhatárt”.) — Ml Jellemezte az Olvasó- egylet belső életét? — Élén, a választmány elnökeként mindig a gyár valamelyik főmérnöke állt. Az ő személyük biztosította a „ri- mamúrányi szellem” érvényesülését. Az acélgyár tulajdonosának az volt az érdeke, hogy nyugodt, szolid szórakozást biztosítson néhány munkásnak. Ez nem nagy művelődési elképzelés, de aki érdeklődött a kultúra, az irodalom iránt, másutt nem próbálkozhatott. Munkáskaszinó volt ez — ha furcsa is az elnevezés, de így tudom kifejezni. Volt játékterem, biliárdasztallal, néhány folyóirat, salgótarjáni viszonylatban egy nagyobb könyvtár, az udvaron kuglizó. És amit nem szabad kihagyni a felsorolásból: dalárda és műkedvelő színjátszó csoport alakult az egylet keretein belül. Törzstag voltam a könyvtárban. Sokáig cstttk kölcsönzés volt, egy hónapig lehetett nálunk a könyv, később már bent is olvasgattunk. A legnagyobb szerelmem a színjátszó csoport maradt mégis, igazából az olvasásra is „színészkoromban” szoktam rá. Somoskőy Istvánnal együtt választmányi tagok lettünk ez hasznosnak bizonyult, két vokssal több szólt a közös elképzeléseink mellett. „Fennállásunk óta az egyik legjobb szereplőnk, Papp Érvin. a sokoldalú Somoskőy István ...” — írja Vertich József 1962-ben a csoport 75. évének tiszteletére kiadott írásában. Vertich József, aki mintegy harminc évig rendezője, nevelője volt a csoportnak, akinek nagy érdemei vannak ^bban, hogy hosz- szú évekig az egylet történetének legfényesebb lapjaira a színjátszók írták fel a nevüket. I (Folyt, köv.) G. Kiss Magdolna A Národní Galerie új kincsei A prágai Beldevere-ben nemrég mutatták be a Národní Galerie tavalyi szerzeményeit. Különböző korok, műfajok és képzőművészeti ágak alkotásait láthattuk. Jelentősen gazdagítja a galéria modern mű- v íszeti gyűjteményét Pablo Picasso harminc lenyomata és akvarellje, amelyet D. H. Kahnweiler adományozott a múzeumnak, ezenkívül pedig Oszkár Kokoschka és Käthe Kollwitz újabb rajzai is láthatók voltak. A modern cseh festők közül Mánes, Chitussi, Marák, Alse, Purkyn és Sva- binsky képei kerültek a galéria tulajdonába. Gazdagodott a galéria keleti anyaga is: Szu Tung-po, Csüng Zsen, Kung Hszien és Csi Paj-si képeivel. A galéria új szerzeményeit bemutató kiállítás az egyetemes képzőművészet olyan széles körét mutatta be, amely alkalmas volt az egyes művészeti egyéniségek és alkotó módszerek összevetésére. Űj otthonban a munkásmozgalmi múzeum Javában rendezik a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum gyűjteményét a budavári pa-‘ lota A-épületében, ahová nemrég költöztették át a Szentháromság utcai épületből Űj otthonában — mint Esti Béla, a Magyar Munkás- mozgalmi Múzeum főigazgatója tájékoztatta az MTI munkatársát — a múzeum mintegy 3000 négyzetméternyi terület. FELICE CHI LANTI: Három zássiót Salvatore Giulianónak 16. Közben éjjel-nappal elemezte a tapasztalatait, állandóan tökéletesítette csapatainak védelmi rendszerét. Bandáját két részre osztotta: volt egy állandó, meg egy alkalmi csapata. Az állandók „hivatásos” banditák voltak, akik már azelőtt is az alvilágban éltek, mielőtt a szeparatizmus harcosai lettek. A különböző bandákat csapatoknak nevezte. Az alkalmiakat csak időnként hívta be egy kicsit „lövöldözni”. ötezer líra járt nekik a szerződés szerint: és újabb ötezer minden akció után. A szervezőt zöme tehát a családi körükben élő fiúkból állt, akik rendszeresen dolgoztak a földeken, és úgy éltek a városkában, mint átöbbi bé’ s polgár. Ez a szervezeti f"' ípítés volt az alapja annak, hogy Giuliano a monteleprei lakosság egésze felett korlátlan hatalmat gyakorolhatott. Ezt a hatalmat nemcsak jótékonykodással, mint a szegények barátja szerezte. Aki elárulta, azt megölte. Azt is, aki megtagadta az engedelmességet, vagy a cinkosságot. Mint azt a Bellolampo környéki parasztot, akit Giuliano bandájának néhány fegyverese éjnek idején vert föl állmából, mert viskója ablakából akartak rálőni ' egy nemsokára arra haladó autóra. A szerencsétlen megijedt, és rá akarta venni őket, hogy más helyet keressenek, menjenek el, azt mondta: ő bizony mindenkitől fél, Giulia- nótól is, a csendőröktől is. Pár nap múlva egy olajfára fölakasztva találták. És holtan találtak egy fiatal szappankereskedőt is, aki utánfutós motorkerékpáron járta árujával a nyugat-szicíliai falvakat. Giulianóék házába is bekopogtatott, . ki is mérte a szappant, de aztán az ára miatt vitába keveredett, erre rtiit hall: — Tudod, te kivel beszélsz? Ez Salvatore Giuliano háza! Az idegen meggondolatlanul felkapta a mérlegről a szappant, bevágta a lábáda, és azt merészelte mondani: — Nekem nem kell a banditák pénze! Az országúton találtak rá holtan: megölték. Giuliano számára a legnagyobb sértés az volt, ha banditának nevezték, éppen ettől a titulustól akart mindenáron megszabadulni. Természetesen Giuliano „igazságérzetének” estek áldozatul azok is, akik az ő nevében raboltak, vagy zsaroltak.', 1 1946 februárjában Nyugat- Szicília összes városában kifüggesztettek egy hirdetményt, amelyen nyolcszázezer líra jutalmat ígértek annak, aki hasznos értesüléseket nyújt Giuliano elfogásához. Pár nap múlva Palermó- ban a belügyminisztérium hirdetménye mellett egy másik is megjelent. Giuliano aláírásával: kétmillió líra jutalmat tűzött ki annak, aki előállítja neki a belügyminisztert. Csakugyan Giuliano függesztette ki ezt a vakmerő, ezt az arcátlan plakátot ? 1946-tól kezdve már egészen mások voltak az ő aláírásával megjelent különböző írások: a politikai propagandacélökat 4 NÓGRÁD = 1974. szeptember 20., péntek A Nógrád megyei Textilipari Vállalattól munkásnők tanulnak a marxizmus—len in izmus esti egyetemen. Bliszkó Györgyné — képünkön — a Kun Béla Szocialista Brigád vezetője, Szabó Istvtánné gyártásközi meós és Gyetvai Gizella szakmunkás szeptemberben kezdték meg tanulmányaikat az el só, évfolyamon — kulcsár felv. — Pásztói tapasztalatok Munkahely és kultúra Itt-ott még 'nyitnak a rózsák, ápoltak, színesek a virágágyak. Szép ez az őszi kert az épületek előtt! Az idegen első pillanatban azt hiheti, egy üdülő udvarába tévedt. De a munkaruhán fiatalok, a targoncák elárulják, hogy üzemben járunk. Az egri MEZŐGÉP pásztói telepe igazán kulturált környezettel dicsekedhet. Jó dolog ez, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy a szürke vasak, a tervrajzok közül hova jöhetnek ki munka után, nyújt-e felüdülést, szép .élményt az a hely, ahol a mindennapok egyharmadát eltöltjük. A munkaidő utáni közös programok is vonzóbbak itt. Nem ritka látvány, hogy a műhely előtti téren röplabdázó fiatalokat találunk. 1 szolgáló, ügyvédi csűrés-csa- varásokkal teli szövegek, az újságoknak címzett, saját kezűleg írt, „autentikus” és épp ezért szegényes szókincsű, nyelvtanilag hibás levelek. A jobboldali szeparatizmus vezetői aggódtak: közben Szicíliába érkezett néhány római személyiség, akik a népszavazás ügyében a monarchikus álláspontot támogatták, és fölvették a kapcsolatot azokkal a hercegekkel és bárókkal, akikkel Giuliano a Ponte Sagana-i egyezményt kötötte. A nagybirtokos hűbériségnek ezek a szószólói a monarchikus ügy támogatóinak vallották magukat, sőt, a Sa- voyaiaknak aktív részvételt is ígértek arra az esetre, ha a monarchia ügye sikert arat. Odáig is elmentek, hogy egy tábornoknak felajánlották: ha netán a köztársaság győz, II. Umberto király a Két Szicília bourboni koronájával települjön Palermóba. Ezeket a fantasztikus terveket rendőrségi besúgók pontos jelentései és az állami levéltárban heverő dokumentumok őrizték meg a történelem számára. Ekkor a szeparatista arisztokrácia súlyos hibát követett e!: csakugyan nekiláttak, hogy — elsősorban a maffia ‘egítségével — fölszámolja!' a banditizmust. A tábornokoknak azt mondták, hogy magiét Giulianót is elintézik. (Folytatjuk) — 'Valahogy mindeníki fontosnak érzi azt, hogy csinos legyen az udvar. Van ugyan egy kertészünk is — télen fűt, nyáron a virágokat gondozza —, de egymaga nem tudná ezt elvégezni. Az életben sokszor találkozunk ezzel az érzéssel: amiért mi is megdolgoztunk, azt értékesebbnek tartjuk. A brigádok felosztották a munkát, és mindig „beszáll” néhány ember kertészkedni, Az, aki ráér, akinek kedve van hozzá. Mert a létszám nem is olyan fontos, egyáltalán nem biztos, hogy az a jó akció, avagy kulturális rendezvény, ahol sokan tolonganak. Többet ér az, ha mindenki azon vesz részt, amit szeret. A röplabdázók zsivaja a kis irodai szobába is behallatszik, ahol a beszélgetést folytatjuk Gyüi'ki Jánossal. / . — A MEZŐGÉP sok dolgozója jár a dolgozók gimnáziumába, a Lovász József Művelődési Központ fenntartásához hozzájárulnak, bekapcsolódtak a járási könyvtár által kezdeményezett együttműködésbe. Hogyan indult mindez? — Nem csináltunk mi semmi nagy dolgot. Az egész üzemet megmozgató, nagyszabású programra szinte sose törekedtünk, bár igaz, mégis voltak ilyenek is. Amit 30—40 ember ügyének hittünk, mindenkit érdeklő dolog lett Ilyen volt nemrégiben a felszabadulási brigádvetélkedő. Öt Szocialista brigádunk elsőként jelentkezett nálunk tartották az első elődöntőt is. Csak három brigád csapata jutott tovább, de nem érheti szó a ház elejét a többieknél sem: egy-egy kérdésen dőlt el, kik lesznek bent a középdöntőben. Jól mentek a szakmai kérdések is, pedig tényleg nem árultuk el — azt akartuk, a legerősebb legyen a továbbjutó, — Gondolom, a felkészülésben az ajánló könyvjegyzéken kívül is kapnak segítséget a könyvtártól. — A szocialista szerződés megkötése növelte az érdeklődést a könyvtár iránt. A vetélkedőre való készülésben ez sokat jelent. A „tartalék” versenyzőkkel együtt 15 emberinek kell végigolvasni a Nógrád megye története című monográfiát, biztosították ennek a lehetőségét A Lovász József Művelődési Központtal kialakított kapcsolatnak is sok hasznát láttuk. Egy alkalommal nagyszabású munka- védelmi vetélkedőt, máskor humorral fűszerezett munka- védelmi műsort rendeztünk ott A műsorokból, a lehetőségekből mindig tájékoztatást adnak, a brigádvezetők is gyakran bejárnak. Több előadást kihoztak az üzembe. Zsúfolt volt az ebédlő például a két legutóbbi TIT-elő- adáson, amikor társadalmi kérdésekről szólták. — A művelődésre és a szórakozásra milyen lehetőségeket biztosít még az üzem? — Van egy 45 személyes buszunk, ezzel minden brigád évente kétszer elmehet kirándulni. Az érdeklődési köröknek megfelelő kiscsoportok kialakításának . a hívei vagyunk. Harminc-negyven fő csinálja együtt azt, amit szeret. Ilyen a természetjáró szakosztályunk, az MHSZ-tag- ságuink (nem teljesen kész, de már használható fedett lőtéren gyakorolhatnak), a fotóklubunk, sokan barkácsolnak. Tavaly a K ISZ-helyiségben kiállítást rendeztünk a különböző hobbyknak hódolak- anyagából. A szakmai tudás fejlesztése érdekében idén is indítunk egy 20 órás előadássorozatot. Ezen a szakrajz, elektronika területén gazdagíthatják ismereteiket Hegesztő-szakmunkás v i zsgára előkészítő tanfolyam is lesz. Szépek az eredmények — kissé már gyanakvóvá teszik az embert, vajon mindez így igaz? Az üzem sajátos helyzete azonban igazolja; több mint harminc dolgozó itt szerezte meg az érettségit, a túlnyomó többség szakmunkás, vagy magasabb végzettségű. A fiatalabb, más profilú vállalatokra ez nem jellemző. Sok mindent el lehetne tanulni a pásztói MEZŐGÉP - től. A legfontosabb: felismerték, hogy kulturált munkahellyel, az érdeklődési területeknek megfelelő művelődési lehetőségek megteremtésével formálódik olyan kollektívává mindegyik brigád, hogy Jól érzik magukat bent a szerszámok elrakása után is. G. K M. I
