Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)
1974-09-15 / 216. szám
/ Történelmi lecke — élő közvetítésben Múzpumok új típusú közművelődési tevékenysége Emlékszünk Móra Ferenc tündéri ásatási történeteire? A parasztemberek, napszámosok mondásaira a feltárt sírok előtt? A természetes, józan eszükre, ahogy egy-egy Móra által elmesélt históriai tényre reagáltak? Fájdalmas derűvel írt róluk Móra: mindig emlékeztetve arra, hogy a tudatlanság nem az egyszerű (emberek hibája, vagy mulasztása, hanem az osztályé, amely ilyen sorban tartotta őket. Ö maga — a régész és az író — nem sokat tehetett a felvilágosításukra; egyedül volt, örült, ha a múzeum szegényes pénzéből arra futotta, hogy felfogadjon néhány ásatási munkást. Amit a múzeumi ismeretterjesztésről gondolt, — az terv és írás maradt. Gyönyörű terv és gyönyörű írás — megtalálható a köteteiben —, de valóság akkor nem lett belőle. ★ A magyar múzeumok a felszabadulás óta rendkívül sokat tettek a tömegek történelmi ismereteinek gyarapításáért. Kitűnően rendezett tárlatokon mutatták be a korábbi és a mai ásatások leletanyagát, előadássorozatokat tartottak, múzeumi baráti köröket szerveztek, kiadványokat bocsátottak közre — egyszóval kiléptek a múzeumok falai közül. Sőt, nemcsak a szakemberek eredményeit tették közkinccsé, ösztönzést adtak helytörténeti gyűjtemények létesítésére,' s az ösztönzésen kívül pénzt is és szakszerű tudományos támogatást. Ennek — valamint a helyi tanácsok áldozatkészségének — köszönhető, hogy szerte az országban mind több értékes helytörténeti gyűjteménnyel találkozhatunk, amelynek anyaga a látogatók örömére, tanulságára szolgál. . _ XM ★ De ez még mindig kevés. A múzeumok — mondjuk pontosabban: sok múzeum felismerte, hogy ha tömegeket akarnak „beavatni” történelemismertető tevékenységükbe, ahhoz még nagyobb erőfeszítésekre, új formákra és módszerekre van szükség. Az elmúlt években már kibontakozott egy-egy új kezdeményezés, s nagy lendületet adott a munkáknak a közművelődésről szóló párthatározat és a helyi pártbizottságok, tanácsok, közművelődésért felelős intézmények szorgalmas ösztönzése. Rájöttek: nem elég, ha bármilyen közérthető formában és nyelven,-kibocsájtott ismertető füzetekkel és kész tárlatokkal sietnek a múzeumi tevékenységben eligazodni' kívánó emberek segítségére. Az élményt semmi sem pótolja; s a személyes kapcsolatot sem. Más dolog, ha egy új ásatásról előadást tartanak a régészek, — s megint más, ha bemutatják, a helyszínen magyarázzák, s így a látogatók és az érdeklődők élményévé teszik. így kezdte meg a közelmúltban a Baranya megyei, a Veszprém, a Somogy megyi, a keszthelyi Balatoni Múzeum, a székesfehérvári István király Múzeum —, s még több másik — az ásatási-műemléki séták rendezését. Mi a lényege ezeknek? Bemutatják: milyen történelmi ismeretkiegészítéssel szolgál az ásóval „vallatott” föld. Mindezt az ásatások színhelyén, az ásatások alkalmából, ahogy szaknyelven mondják: „in situ”. Előfordul, hogy egy-egy érdekesebbnek látszó temetőrészlet, sir, szakszerű feltárásával várnak addig, amíg kellő számú látogató-részvevő összejön (nem „véletlenül”, járókelőkből verbuválódva, hanem rendszerint a körzeti művelődési ház szervezésében), s akkor látnak munkához. A régész közben magyaráz, bemutat. ismertet Beszél a korról, amelynek emlékeit felfedezték, beszél arról, milyen népek éltek akkor azon a tájon, hogyan éltek, mivel foglalkoztak, miért harcoltak, milyen volt a társadalmi berendezkedésük. Egyszeriben érthetőbbé, felfoghatóbbá válik így a régész munkája. Hogy nem „halottkeresés” az, meddő forgatása a gyakran sokáig hallgatag földnek, — hanem a múlt megismertetésére való fontos tudományos tevékenység. S miközben az alkalmi hallgatóság „részvételével” dolgozik, kultúrák, népek életével ismerteti meg a figyelmes nézőket. Szóba kerülnek művészettörténeti, irodalomtörténe- ti vonatkozású témák, — a szabadtéri oktatás így komplex jelleget is ölt; tanulságossá. sőt szórakoztatóvá válik. ★ Szemléltetésképpen hadd számoljunk be röviden egy ilyen élményről. (Szombathy Viktor közölt róla elsőnek beszámolót a Magyar régészet regényé-ben.) Romhányban, Nógrád megye délnyugati csücskében a Cserhát-hegység halmai között mocsaras lapály húzódik: a Lókos-pa- tak völgye. Itt, Romhány mellett vívta meg Rákóczi Ferenc egyik nagy csatáját Schickingen osztrák tábornok hadaival. Ha végigjárjuk — mint ahogy a Nógrád megyei múzeum munkatársának vezetésével végigjártuk — a csatamezőt, azonosíthatjuk a látványt a korabeli leírásokkal: ott van — más formában bár — a sízobor a Lókos-pa- tak háromnyílású hídján, megvannak a hadi utak nyomai, a közeli dombot a csatavesztés óta hívják Vészhegynek, — egyszóval végigkövethető a csata lefolyása, így is volt: a vezető megmutatta az egykori térképek másolatait, felolvasott leírásokból, kalauzolta az érdeklődőket a Galgaguta felé vezető út egy rövid szakaszán (errefelé vonultak vissza a kurucok), megmutatta Szátok község határában, a mai műút mellett levő oszlopot, amelyet a szabadságharcosok emlékezetére állítottak fel. Elő történelmi lecke volt. fi* Ilyesfajta modell szerint változtatják meg ismeretterjesztő-közművelő tevékenységüket manapság a múzeumoki Csaknem mindegyikben akad lelkes munkatárs, akinek nemcsak a tudományos munka öröm, hanem az emberekkel való találkozás, az előadás, az „archeológiái vezetés” is. Mind több ilyenre van szükség, hogy a történelmi ismeretek széles tömegek kincsévé válhassanak. T. I. A pásztói járás 37 624 lakosa 27 községben él. Ha Pász- tót és a néhány nagyobb székhely községét leszámítjuk, a lakosság többsége apró falvakban lakik. Lakik... — mert a statisztika azt is elárulja, hogy mintegy tízezer ember ma már az ipari üzemek dolgozója, eljár otthonról a járáson belüli, illetve távolabbi gyárakba, a mezőgazdaság területén 5 312 fő dolgozik. A gyárakban munkát kereső tízezer ember közül még csak kis hányad vallhatja magát igazi munkásnak a szó klasszikus értelmében. A közösségi szemlélet, a munkásöntudat azonban már kibontakozóban van, és ez fokozatosan csökkenti a kétlakiak számát. A mezőgazdaság területén 307 szakmunkás és 328 szellemi dolgozó tevékenykedik. A korszerűsítéshez, az iparszerű mezőgazdaság kialakításához ennél sokkal több szakemberre lenne szükség. KÖZMŰVELŐDÉSSEL A MUNKASSAVÁLÁSÉRT „A felszabadulás után az életszínvonal emelése mozgósító erőt, kohéziót jelentett. Ma, amikor biztonságosan emelkedik az anyagi jólét, nem beszélhetünk énről. De a szocialista életforma, a művelődés, a kulturális igények felkeltése é6 kielégítése terén éppen most, a megváltozott életkörülmények főzött kell sokkal többet tennünk, mint eddig.” — mondta előterjesztésében a pásztói járást pártbizottság első ti tikárai Juhász Sándor. A fentebb vázolt helyzetből fakadó feladatokról, a közművelődési párthatározat végrehajtásának útjáról szóltak a járási pb ülésén. A munkásművelődés lehetőségeinek megteremtése, sokoldalú kibontakoztatása, szóró-;, saru kapcsolódik a munkássá- válás folyamatának gyorsításához. Az új ipari dolgozók zöme nő, a háztartási munkát váltották föl legtöbben mostani munkakörükkel. Átképzésük, szakmai- felkészítésük akadálya leggyakrabban az általános iskolai végzettség hiánya. Ezen több úton is próbáltak változtatni: a dolgozók iskolájának különböző Meg lehet-e ragadni néhány szóban; egy tömör mondatban, mit is jelent számunkra ez a fogalom: hagyomány? Helyettesíthető egy másik szóval: örökség. Látjuk fényes hídnak a múlt és a jelen között. A mindennapi életben ez adja a folytonosságot, ránk hagyott örökségként az elődök tapasztalatait, kultúráját. A művészek számára ez a bizonyosság, amit megtagadva és megőrizve épül az alkotás. Az értelmező szótárban ezt olvashatjuk: „Olyan szellemi alkotások ösz- szessége, amelyeket valamely közösség a maga termékeiként ismer, őriz és ad tovább későbbi nemzedékeknek”. Ismer, őriz és ad tovább — három ige is kapcsolódik a közösség szóhoz. Egymást feltételező, láncot alkotó igék. Hiszen az értékőrzés egy-egy közösségen belül csak úgy teljesedhet ki, ha közkinccsé válnak a múlt értékei. A továbbadás alapja pedig az ismeret, a források felkutatása. Napjainkban egyre többen ismerik fel, hogy az elidegenedés, az elszürkü- lés ellenszerei közül az egyik legértékesebb a kulturális közösségek alakítása. Az utóbbi években a hagyományok leggazdagabb, legszínesebb rétege, a folklór az érdeklődés középpontjába került. A hagyományőrzés e területen sok amatőr csoportot hívott életre. Pávakörök, népi kórusok alakultak, az Éneklő Ifjúság mozgalom az iskolák falai között tette élővé a népdalt. Szaporodnak azok a kulturális szemlék, minifeszitiválok is. ahol ezek a közösségek bemutathatják a szélesebb közönségnek, milyen értékeket találtak szűkebb hazájukban. A rárósi kulturális nap, a nógrádi nemzetiségi nap, a palóc szőttes, a salgótarjáni népzenei fesztivál után a mai napon Kisterenye lesz a vendéglátója egy impozáns palóc kulturális seregszemlének. A Palóc nap a palóc etnikai hagyományok négy forrásvidékét — Heves, Pest. Komárom és Nógrád megyét kapcsolja össze. 52 művészeti csoport, 1345 aktív szereplővel lép fel VASÁRNAPI JEGYZET ISMERNI, ŐRIZNI ÉS TOVÁBBADNI a délelőtt tíz órakor kezdődő rendezvényen. A program gazdag, ünnepi. A hagyományőrzés egyik hagyománya születik meg: a tervek szerint kétévenként újra megtartják ezt az összevont palócnapi ünnepséget. Tíz-tizenötezer látogatót várnak Kisterenyén. A nézők között valószínűlég sok lesz a fiatal. A tizen- és huszonévesek, akik nem ismerik és ismerhetik saját termékeikként a folklórkincset, akik még csak kis számban szerepelnek a megőrzői és átadói között Összejöveteleiken gyakran csendül fel népdal is. a beatzenében sokakat ma már jobban vonz a népi hagyományokra, hangszerekre komponált zene a sekélyes táncdallamoknál, sőt, gitárral a kézben maguk is próbálkoznak ezzel. Eljönnek ezekre a bemutatókra is, hiszen vonzó a színes forgatag, és emellett élményt jelent találkozni a régi kultúrával, a népi hagyományokkal. Innen már csak egy lépés lenne az, hogy aktív részesei legyenek a hagyományőrzésnek. Nagy lépés ez? Itt és most akarnak élni, dolgozni a fiatalok. Talán nem is gondolunk arra. hogy a tétovaságnak, lődörgésnek, közömbösségnek, amit olyan sűrűn bírálunk, egyik oka a gyökértelenség, a hagyományok nélküli élet. A felsőpetényi óvodás-gyermekotthonban döbbentem rá erre, egy pozitív kezdeményezést hallva. A gyermekotthon lakói, akik nem kapnak indító élményeket se családtól, se a szűkebb lakóhelyi közösségektől, fokozottan ki vannak téve annak a veszélynek, hogy nem érzik magukénak a környező világot, hiányoznak életükből a tartó, éltető gyökerek. Nevelőik ezért engedik el gyakran a falusi családokhoz tollfosztóba, a foglalkozásokon petényi motívumokat karcolnak, festenek a tojásokra, az énektanulás idején népdalokkal ismerkednek. Más oktatási intézményekben is egyre többet foglalkoznak a környék kulturális hagyományainak ápolásával, tárgyak gyújtáséval, a népdalok megszerettetésével. Mégis, amikor felnőttek lesznek, ez az aktivitás megtörik. A falusi amatőr csoportokban az átlagéletkor jóval negyven fölött van, csupán néhány dicsekedhet fiatal énekesekkel. Ismerni, őrizni, továbbadni — a hagyományok megmentésének ez a három összekapcsolódó láncszeme arra figyelmeztet, hogy a fiatalokat minél nagyobb számban meg kellene nyerni ennek az ügynek. Pár évtized múlva ők lesznek a letéteményesei annak, hogy ez a lánc ne szakadjon meg, hogy a későbbi nemzedék is részese legyen a mai k isler enyei palócnaphoz hasonló élményeknek. A stafétabot átadása nem könnyű, de vannak példák is előttünk. A vanyarci irodalmi színpad izgalmas produkciója: pódiumjá- tékot. szerkesztettek a kiszejárás már- már elfeledett mozzanataiból, énekeiből. A kazári pávakör és a megyei művelődési ház bábcsoportjának' közös műsora, melyben több nemzedék képviselői énekeltek, játszottak, mókáztak együtt. A KISZ-es fiatalok ellátogathatnának a népi kórusok, pávakörök próbáira — egy-egy közös éneklés gazdagítja, színesíti a szabad idejük óráit. Sokan talán legyintenek és arra gondolnak: minek beszélni erről, hiszen úgyis olyan nagy divat minden, ami népi, szinte mánia. Ha eszünkbe jutnak a folklór iránti érdeklődés vadhajtásai, igazat kell adnunk ennek a véleménynek. De csak egy lényeges megszigorítással: nem a hagyomány őrzőkről, hanem a kívülállókról, a ki- bicékről van szó! G. Kiss Magdolna formáira teremtették meg a lehetőséget. A 200 órás iskola, a Lovász József Járási Művelődési Központban szervezett 80 órás vizsgára előkészítő tanfolyam, ennek kihelyezett üzemi osztályai már sok végzett hallgatót bocsátottak ki az utóbbi években. De az eredmények ellenére sem megnyugtató a helyzet, hiszen a megyei átlag alatt van az iskolázottsági szint. A munkássáválás sokrétű, nem egyik napról a másikra végbemenő folyamat. Az átképzésen, a szakképzettség megszerzésén kívül az életmódban, a szemléletben végbemenő változásokat is magába foglalja. Ezt pedig a közművelődés új formáival, eszközeivel is segíteni lehet. P-ádár Sándor, az Üvegipari Művek Szerszám és Készülékgyárának igazgatója felszólalásában ezekre hívta fel a figyelmet. Ebben a 10 éves pásztói üzemben a dolgozók 85 százaléka szakmunkás-bizo- nyítvérmyal rendelkezik, a továbbtanulás a középiskolai végzettségért folyik. Nagy gondot fordítottak a könyves folyóirat-terjesztésre is. A Kossuth Könyvkiadó bizományosának forgalma kilencszerese a kezdetinek. Napilapból, folyóiratból egy-egy munkásra két -darab jut. a párttagokat nézve három és fél. A pénzügyi lehetőségeket, a többletadót, értékes kulturális rendezvényekre, szolgáltatásokra igyekeznek fordítani. A Lovász József Művelődési Központtal, a TIT-tel, a járási könyvtárral kapcsolatokat építettek ki. Színházbérietek, az egyre szaporodó, kedvelt fó- rumszerű előadások, író-olvasó találkozók, a szocialista brigádok felszabadulási vetélkedője, kiállítások rendezése és egyéb formák jelzik az együttműködést. TÖBB MEZŐGAZDASÁGI SZAKMUNKÁS KELLENE A falusi lakosság életszínvonalának emelkedésével nem járt együtt a kulturális igények növekedése. A mezőgazdasági üzemekben a kulturális alapok fel-használására még kevés pozitív példa van. Döntően kirándulásokra költik a pénzt. A hazai tájak megismerése szép cél, hiszen még ma is sokan vannak, akik ritkán jutottak községükön túl. Mégis, a művelődést nem segítik elég hatékonyan ezek a túrák, hiszen a kulturális programok általában hiányoznak belőle. Emellett sok más igény is felbukkan. A kulturális intézmények fenntartásához, a szakmunkásképzésre, tanulmányi ösztöndíjakra, az általános, a politikai és a szakképzés segítésére is többet kellene szánni. Az ecsegi termelőszövetkezet elnöke, Kazinczy János hasonló gondokról szólt. A mezőgazdasági munka lebecsülő-e, még mindig hat. A mezőgazdasági dolgozók fizetésének emelése mellett a kulturáltabb munkakörülmények biztosításával, a szakképzettség növelésével lehetne előbbre lépni. Az iparszerű mező- gazdasági termelést a. jelenlegi emberekkel kell végezni, ezért nagyon fontosak a szakmai tanfolyamok. A politikai oktatás a téli időszakban jól halad, de a szakmai még nem. Mint az iparban, a mezőgazdaságban is eddig inkább a gazdasági kérdésekre összpontosítottak a vezetők. Meg kc’l gyorsítani a szellemi tőke gyarapítását, csak így lesznek olyan dolgozók, akikre rá lehet bízni a korszerű eszközöket. Problémát jelent falun az intézményhálózat létesítésének, működésiének régi szemlélete is. Minden községben legyen kulturális intézmény — mondják sokan. Pedig a hatékonyabb, színvonalasabb munkát a szék helyközségekben kialakított korszerű, jól felszerelt körzeti központok biztosítják. Így oldható meg, hogy limonádéműsorok helyett tartalmas, az igazi művelődést szolgáló produkciókat is elhívhassanak és fogadni tudjanak. Az anyagi eszközök koncentrálása nemcsak a gazdasági egységek életében szükségszerű ! ★ Komplex módon kell látni és végrehajtaná a közművelődési párthatározatban megjelölt feladatokat — többek között erre hívta fel a figyelmet hozzászólásában Godó Györgyné, az MSZMP megyei bizottságának osztályvezetője. A tudománypolitikai, a közoktatási, az ifjúság- és nőpolitikái határozat végrehajtása is ezt az ügyet viszi előbbre. Sok területen — például a vallásos világnézet és az anyagias szemlélet elleni harc során — a bírálatig, az önkritikus szemléletig már eljutottunk. A feladat: konkrétan meghatározni, mit tehetünk az érdekében. Ezért van a párt- és állami vezetés mellett a munkahelyi vezetőknek olyan jelentős szerepe, ezért kell sürgetni az ésszerű társadalmi munkamegosztást, újabb és újabb rétegek bevonását a közművelődési munkába. A járásban 600-an dolgoznak értelmiségi pályán __ j óval kevesebb azok száma, akik a hivatásuk nyújtotta lehetőségeket kihasználják. Nagyobb lelkesedésre és következetességre van szükség, és az együttműködés .további javítására, hogy céljainkat elérjük. PáUolitz István: HÁROM yers Szegény Krajcárt fiadzik minden perced, sóhajodból nő a kamat. Míg a világot kirekeszted, bekeríted önmagadat. Elszámolás Se gátja se partja Kalmár tavasz Kofa nyár Gebin ősz Uzsorás tél Mind a markát tartja. Bérházudvari Vasárnapig be volt kvártélyozva egy kimustrált Orion-dobozba. Minden kukkurikú hasztalan már: Odaveszett a Gyémántfélkrajcár. r NOGRÄD - 1974. szeptember 15., vasárnap 7
