Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)

1974-08-09 / 185. szám

Tanulás — védnökség mellett A számadatok a Nógrádi Szénbányák nagybátonyi gép- üzeménél nem hízelgőek: a dolgozók egyharmada nem rendelkezik a nyolc általános iskolai végzettseggel, és har­mincegy írástudatlant is nyil­vántartanak. A hiányos Isko­lai végzettséggel rendelkezők többsége negyven éven aluli, sót jelentős részben KISZ- korosztályú. Amikor a felmé­rést végezték, el le csodálkoz­tak ezen az üzem vezetői; ál­mukban sem gondolták, hogy ilyen rosszul állnak az általá­nos műveltség, az iskolázott­ság terén. — U zömünknél egyszer már felszámoltuk az analfabétiz­must. Sajnos, újratermelődött. Természetesen ebbe nem nyugszunk bele — mondja Gyepesl Béla párttltkár, a mellette ülő Pampurik János­ra, a KISZ-ceúcsvezetősóg tit­kárára tekintve. — A terve­ket már kidolgoztuk. Alapve­tőnek tartjuk, hogy dolgo­zóink, akik számára ez koruk­nál, munkájuknál fogva elen- deghetetlen, megszerezzék a nyolc általános iskolai vég­zettséget. A fejlődés ezt köve­teli mindenkitől. A' kötélpá­lyán automata gépkapcsolókat szerelünk fel. Ezek kezelése ez írás-olvasás tudása nélkül elképzelhetetlen. Hiszen az analfabéta munkás a szüksé­ges utasításokat sem tudja el­olvasni, csak íogdmegmuniká- ra használható. A legtöbb írástudatlan a munka jellegéből adódóan a kötélpályán dolgozik. Ez az üzemrész 1972 januárjában került a gépüzemhez. A vég­zettségi statisztikát alaposan lerontotta. Az igazsághoz tar­tozik azonban, hogy nemcsak itt. hanem másN üzemrészek­ben, a lakatos- és villamos- műhelyekben is dolgoznak analfabéták. Három Danyi egy műhelyben Danyi Lajos 19 éves fiatal­ember M á t-ras zől lősr ől jár Nagybátonyba dolgozni, édes­apjával és öccsével, akik hoz­zá hasonlóan nem értenek a betűvetéshez. Látókörük alig terjed túl a falu határán. A KlSZ-ről csak hallottak, de hogy mi is az tulajdonképpen, nem tudják. Otthon a presszó­ból is kinézett „megbélyeg­zettek”. — Az üzemben sokkal jobb — állítja Danyi Lajos. — Má­sok az emberek. Itt az számít, hogy dolgozó vagyok, és ho­gyan dolgozóín. Nincs is panasz a munká­ban a Danyi család egyetlen tagjára sem. írástudatlansá­guk hátrányát azonban érzik. Semmiféle szöveget, feliratot nem tudnak elolvasni. A 18 éves Árpád a számokat sem ismert, S így az sem vigaszta­ló, hogy a pénzzel azért még­sem lehet becsapni — aho­gyan bátyja büszkén megjegy­zi fóla, — Mikor kisebb az ember, nem érzi hátrányát az iskolá­nak. Csak később, ahogyan nő. lesz egyre rosszabb. Még a szó sem úgy esik ki az em­berből, mint másból, aki tud írni, olvasni. — Én a katonaságnál érez­tem nagyon a hiányát a nem tudásnak — mondja idős Da- nyt Lajos, aki két osztály járt ugyan, de most már két-há- rom betűt ba ismer. — Sokat is viccelődtek velem a töb­biek. — A gyerekek miért nem jártak iskolába? — A feleségem sokat bete­geskedett. Tüdőbeteg most is. A gyerekek dolgoztak helyet­te. A született IX gyerek közül 7 él, A legidősebb fiú vitte a legtöbbre; négy vagy öt osz­tályt járt — emlékezik az apa —, ír, olvas, a ZIM egyik szo­cialista brigádjában dolgozik. Ifjabb I-ajos felesége elvégez­te mind a nyolc osztályt, most ő Is, az öccsével együtt elkez­di az iskolát. Iskola az üzemben Az üzem gazdasági és poli­tikai vezetősége a Mátravere- bélyi Általános Iskolával vet­te fel a kapcsolatot. Ennek az iskolának jelentős tapasztala­tai vannak a felnőttoktatás­ban, hiszen a közelmúltban a Kányáson vizsgát tett bányá­szokat is az itt tanító tanárok készítették fel és vizsgáztat­ták. Másrészt a tanulásra je­lentkezettek között elég sok a mát raver ebéi yl és a kör­nyéken lakó, sok nagybátonyi talán restellbedne is a késői tanulás miatt a helybeli taná­rok előtt, akikkel a gyerekeik révón évek óta jó ismeretség­ben állnak. A felkészítésben sokan ajánlották fel segítségüket. A Fiatal Mérnökök és Közgazdá­szok Tanácsa, a Lőwy Sándor KISZ-alapezervezet, a Nógrá­di Sándor, a Dobrovolszkij, a Kelen József és a Marx Ká­roly Szpplalista Brigád tagjai vállaltak védnökséget. Az üzem gazdasági vezetése mun­kaidő-kedvezménnyel könnyí­ti a tanulást, A tervek sze­rint az augusztusban, Illetve szeptemberben 1 induló kihe­lyezett tanfolyamokra eddig 28 írástudatlan és 18, az álta­lános iskolát el nem végzett személy iratkozott be. Külö­nösen az utóbbi tűnik nagyon kevésnek. Pártmegbíza tóéként — A nyolc általánosnál me­rev elzárkózásba ütköztünk — magyarázza Gyepesl Béla. — Az emberek különböző elfog­laltságra hivatkoznak, A szer­vezést azonban a beindulásig folytatjuk. Néhányan már most is ta­nulnak. Kácz János targonca­vezető például öt gyerek mel­lett vállalta a tanulást. Oláh Ignác, a gépműhely! pártalap- ezarvezet titkára beszélte rá, — Most járok nyolcadik oeztályha Kányáson — mond' ja a vékonydongájú, barna fiatalember. — Hamarosan levizsgázom. A helyesírással és a számtannal van a legtöbb bajom. De a nagy fiam tud Segíteni, Az ősszel megy ács- asztalos ipari tanulónak. Rácz János mellesleg hat éve munkásőr, s ha elvégzi a nyolc általánost, bizonyára a pártba is — ahová felvételét kérte — felveszik. Nehéz, fá­radságos „munka” a tanulás, de megéri: az ember gazdago­dik általa. — Lusta voltam tanulni, in­kább a haverokkal kóborol tam — mondja önkritikusan Nagy Tibor. — Mások gépe­ket javítanak, szerelnek, én meg csak a vasakat hcsrdoz- gatorn, Tizenhat éves vagyok, Ha tanulok, még jó munkás- ember lehet belőlem. A műhelyekből az udvarra hallatszik a munka zaja, a kopáceolás. A hegesztő fénve élesen villan szemünkbe. Tíz- egvnéhánv éves fiatalember szalad utánunk. Csemer Jó­zsefnek hívják. írástudatlnn. Reménykedve kérdi; — Je­lentkezhetek még az iskolára? — Miért ne Jelentkezhetnél — mondja a párttitkár. — Az GV0ia mindenki előtt nyUva áll. Sulyok László Szocialista brigádok városi vetélkedője A balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ ez év tavaszán városi, szocia­lista brigádvetélkedőt hirde-. tett azzal a céllal, h©ev a városban működő szocialista brigádoknak segítséget adjon kulturális vállalásaik teljesí­téséhez. A művelődést központ kez­deményezését az MSZMP vá­rosi bizottsága, a KISZ vá­rral bizottsága és a városi tanács vb művelődésügyi osz­tálya egyaránt támogatta, s az előkészítési szakaszban jelen­tős eszmei segítséget nyúj­tott. Szakmailag a salgótarjá­ni József Attila Megyei Mű­velődési Központtól kantele támogatást, mivel az Intéz­mény már jól hasznosítható tapasztalatokkal rendelkezik az ilyen vetélkedők rendezé­sében. Az előkészítésben részt vevő társintézmények, a városi könyvtár, a Palóc Mú­zeum. a Madách Filmszínház Is mind eszmeileg, mind gya­korlatilag sokat tett és tesz a vetélkedő sikere érdekében. A vetélkedő lebonyolítását tekintve három .szakaszból 4U. Az első a obntszerzési szakasz, amelyben különböző rendezvények látogatásával szereztek pontokat a brigá­dok, A második szakaszban a ____________________L_______ k özépdöntőt rendezik meg. Ez a legtöbb ppolszámot gyűjtött brigádok vetélkedője lesz a döntőbe jutásért. A vetélkedő tartalmi szem­pontból az üzemtörténettől a „ társadalompolitikáig mindent magába foglal, Jelentős ré­szében Irodalmi iellegű, amint azt az első szakasz rendezvényei is mutatták. Ezeken a rendezvényeken ki­lenc vállalat huszonkilenc brigádja vett részt, három- százhuszonkét fővel, Ezek a számok a városban működő üzemek és brigádok számá- ho* kénest kevésnek mondha­tók. Sajnos van, olyan üzem is mint például a Magyar Ká­bel Művek, amelyik egyetlen brigádot sem nevezett a ve­télkedőre, Ugyanígy érthetet­lennek tűnt a Budapesti Fi­nomkötöttárugyár brigádjai­nak kezdeti távolmaradása. Ök akkor jelentkeztek, ami­kor az első szakasz rendez­vényei már folytak, s így je­lentős hátránnyal indultak. Mégis találunk köztük olyan brigádot, amely a nontszerzó- sí szakasz értékelése után az elsők között áll. A negatív tapasztalatok mellett a vetélkedő előnyei sokkal nagyobb jelentőségű­ek, Mindenki számára emlé­kezetes élmény volt a cso­portosan szervezett csesztvei múzeumlátogatás, ahová csa­ládostól kivonult a brigád; a szervezett könyvtárlátogatás, amelyre vállalati busásul hoz­ták a brigádokat; az Izgalom a május 1-1 felvonulás előtt, hogy valón ki tud jobb, öt­letesebb dekorációt készíteni, az üzem és a brigád jellegét leginkább meghatározót, Az­tán az olyan megjegyzések, mint: ..Ha nincs ez a vetél­kedő, nem is tudom, hogv ez a Mladonyteky milyen szob­rokat csinál”, és íev tovább. Valami tehát elkezdődött Balassagyarmaton ,., Nemré­giben alkalmam nyílt a ver­senyben vezető brigáddal, a* Ipoly Bútorgyár Komarov ne­vét viselő brigádjával a mun­kahelyen beszélgetni, Jó volt hallani, ahogyan a vetélkedő­ről, családról, politikáról ken­dőzetlen őszinteséggel beszél­ték. S ió volt érezni, hogy Igénylik a velük való foglal­kozást. a segítést, a problé­mák közös megoldását. A vetélkedő első szakasza a kö­zelmúltban lezárult, A brigá­dok most a középdöntő előtti hajrában készülnek a végső szellem^ összecsapásra. Molnár Lászlóné A diákok kihasználják a va­kációt. Utaznak, ismerkednek az országgal. Pusztai fiatalok Zsunypusztán csupán 180 ember él. így érthető, hogy a művelődés, a szórakozás le­hetőségei, is bizonyos mér­tékben szűkebbek. A pusztán az egyik „forrás”, ahonnan meríthetnek az emberek, a könyvtár. — Szerény kis könyvtá­runkban körülbelül hatszáz kötet könyv áll az olvasók rendelkezésére — mondotta Gaál Tibor tanító, könyvtáros — Heti két alkalommal köl- csönzünk könyveket. Az ál­lomány nagyobb része ifjúsá­gi- és szépirodalmi, a kisebb százaléka ismeretterjesztő mű. Ezekben a napokban tatarozás miatt zárva tar­tunk. — Kik a könyvtár rendsze­res látogatói? — Főleg a fiatalok. Az idő­V ARG A DOMOKOS: KÖLYÖKICÓSTOLGATÓ Bújócska (Yll.) Kukk! Kukk! Közeli roko­na, mondhatnám édestestvére volt ez a kendő mögé rejtő­zésnek, s a mögüle való elő­bukkanásnak, a „nincs Bu- bu! — de van!” játéknak. De kukkolni minden mögül lehetett. Ágy vége mögül, szék háta mögül, asztal mö­gül, komót mögül, felemelt pokróc, paplan, lepedő mö­gül, szekrény- és szobaajtó mögül, ház sarka mögül, kerti fa mögül: az egész családban, házban és ház körül végetérhetetlen kukko­lások, kukucskálások foly­tak, körülbelül egyéves ko­rától Bubunak. hangos ka­cagások kíséretében. Mi a lányunk mindig újra felcsen­dülő nevetését nem tudtuk elúnni, ő magát a kukkot. Néha cifráztuk is persze a dolgot, ketten kétfelől búj­tak el, mondjuk, egy-egy szék mögé, majd ütötték fel és sunyták le mindig újra a fejüket, hogy Bubu már alig győzött az egymást váltó kukkok hallatára ide-oda te- kintegetni. Vagy grimaszok­kal, nyelvöltögetésekkel igye­keztünk fokozni a hatást, ha épp olyan kedvünk támadt, bár többnyire a sima kukk is megtette a magáét. Az el­ső — még váratlan — elő- bújás után Bubu felajzódott, s már várta a másodikat, a második után a harmadikat, a negyediket, az ötödiket, és így tovább, egy ideig növek­vő tetszéssel, majd talán már egy kicsit lanyhábbal; akkor kellett még idejében abbahagyni a dolgot. Az ilyen játék, mint mondják, a gyerek ritmusér­zékét is fejleszti a maga visszatérő motívumaival; rá- kapatja az ismétlődés örö­mére, amely miden műél­vezet egyik forrása. Csak­hogy a kukkolás ritmusa — időtartamát tekintve — meg­lehetősen szabálytalan. Nem utolsósorban épp az adja meg a játék jóízét, hogy a várva várt újabb előbukka­nás egy kicsit mégis várat­lan, mert a kölyök soha sem tudja, mikor következik be, sőt még abban sem lehet bi­zonyos, hogy bekövetkezik-e. A felszabadult nevetés épp annak szól: „Beteljesedett, amire számítottam, amit re­méltem.” Egy idő múltán természe­tesen ugyanúgy kukkolt ő is, mint mi, és ezen meg nekünk kellett jókat nevet­nünk. Kaptunk valakitől két bebújós bábfigurát, egy mackót meg egy kutyát: azok is felváltva kukkoltak. Néha még pokró­cot is kifeszítettünk nekik, s egész báb jeleneteket rög­tönöztünk, de ezekben is nagy szerepe volt az el-el- tűnésnek, a pokróc mögül mondott bújócskaszövegeknek („Ügyse tudod, hol vagyok! Ügyse találsz meg!”), s a hirtelen előkerüléseknek. Nagyon régi jószág lehe­tett ez a két bábfigura, még abból az őskorból, amikor kóccal vagy rongyokkal töm­ték ki az efféle házlkészít­NQGRÁD — 1974. augusztus 9., péntek ! ményű szerzetek fejét. Fá­rasztó volt hosszabb ideig tartani egy ujjal a kemény­re tömött kobakjukat, kivált a jól megtermett, nagyorrú Kutyuli-mutyuliét. Bubu vi­szont mésfél-kétéves kora körül úgy rájuk kapott, hogy újra meg újra megkövetelte: „Bújj be!” (mármint a két bábba), s akkor tartani kel­lett őket végkimerülésig, hogy hasonlók legyenek a többi — szilárd testű — ba­bához, s együtt játszhasson velük, etethesse őket, meg minden. Tűnődtem is, hogy át kéne alakítani őket, alul is kitömni, lábat varrni ne­kik, ha ugyan tűrné a Bubu. De aligha tűrné. Gondoltam hát egyet, s a szokásos ösz- s/erakodáskor eltüntettem mind a kettőt. Bedugtam a ruhásszekrény legmélyébe, leghátuljába. Keresi őket másnap Bubu, keresik a család más tagjai: nyomuk sincsen. Tőlem Is kérdik, nem tudom-e hol le­hetnek, de. könyörtelenül le­tagadom. Biztos elmentek vi­lággá, vagy elbújtak vala­hová. — Figyelj csak! — mon­dom Bubunak. — Hátha megéhezik a Kutyuli-mutyu- li, és akkor ugat. De csak akkor halljuk, ha nagy csöndben vagyunk. — Nem is tud ugatni! — Tud az, csak te mindig eteted, és akkor nem éhes. — Nem is hallok semmit! — Pedig ugat valahol! Én hallottam az előbb. Figyel­jünk csak! Mély csönd. De közben már ő beleéli magét a me­sébe. — A másik szobában — mondja. — Ott ugatott. — Igen, én is azt hiszem. Elindulunk a hamis nyo­mon — a ruhásszekrény emebben a szobában van — de persze nem találjuk a két szökevényt. — Tudod hol vannak? — mondom 'végül Bubunak. Biztos elmentek Bergengócjá- ba. Bergengócia' — vagy más néven Kukutyin — az örök­re elveszett tárgyak tartóz­kodási helye. Ebbe azonban ő nem nyugszik bele. Még vagy három napig kell mí­melnem a kitartó keresést- kutatást, valahányszor eszébe jutnak elveszett kedvencei. — Szívtelen vagy —• mondja Anyja, aki mar az első percben rájött, hogy csak én lehetek a tettes. Félrevonom, mielőtt Bubu felfoghatná miről van szó. — Nem éred, hogy neki is jobb így? El tud játszani egyedül! Valdd be, hogy te dug­tad el! — Vallja a halál! De ez már őrület volt! „Bújj be! Bújj be!” Addig-addig, hogy ő is be­lenyugodott a változtatha- tatlanba. Csak félév múlva, egy általános szekrényrende­zéskor sikerült ráakadnia Bubu bábjaira. — Megvannak! — újjon- gott fel hangosan a gyerek füle hallatára. — Ide dugta az Apja! Szerencsére ott tébláboltam a közelben. Siettem felhábo­rodni. — Én? Ök bújtak el ma­guktól, a ravaszok, vagy mi a szösz! Ti rosszak! Hát sza­bad így eltűnni ? Ilyen disz- nóságot! Most meg is verem őket! Majd fejhangon folvtatlam az ő nevükben: — Mi csak bújócskázni akartunk! Igen! Csak bújócskázni. — Jól van, akkor, nem verlek meg. De akkor mond­játok szépen a Bubu ma­mának, hogy: „Kukk! Itt va­gyunk!” — Kukk! Itt vagyunk! —• Így ni! De most aztán jók legyetek, irgum-burgum, büdös kölykek! Bubu tudta persze, hogyne tudta volna, hogy én vc/i- tam a két bábu eidugója. De egy plllaaatra se haragudott érte, mihelyt játéknak vette. Bubut éppen ezek a me­sés- játékos évődések segítet­tek eddigelé oly átlátszóan tiszta és őszinte lénnyé ne­velnünk. Nem fél tőlünk, mégsem akar úgyszólván semmit ellenünkre' tenni, elő­lünk rejtegetni. Nem a ret­tegés tartja vissza, nem a büntetés. Ezért nincs benne úgyszólván egy szemernyi dac se. Az egész gyerek csu­pa jószándék. Mi lesz belőle később, nem tudom. Az első fiúnk, And­ris, épp az ellenkezője volt, Csupa kihívás, csupa dac, csupa ellenünk szegülő aka­rat, Igaz, hogy ö ridegebb nevelést kapott. Fiú volt, és annak is szilaj, vad termé­szetű. Mi pedig — akkor még — kevésbé tapasztalt szülők. Idő múltán azonban ő is megtelt jószándékkal. Pusztí­tó, romboló, a nála gyengéb­beket gyötrő hajlamai épp az ellenkezőjükre váltottak át. Ezért is mondom: előttem is titok, mi lesz a mi egészen másféle, talán már túlságo­san is jó, túlságosan is vé­dett, túlságosan is szeretett kislányunkból, mire felnő. A végeredmény mindig kis/a- míhatatlan De hát hisz az ember, mert. mit is tehetne, és re­mél. sebbek közül nyolcán—tízen olvasnak rendszeresen. A pusztán a kulturális élet hét végén zajlik. Ilyenkor * fiatalok birtokukban veszik az ifjúsági klub helyiségét. , — Miből áll, egy-egy klub- összejövetel? — Bálák Gabriella, Kisü­ti tk ár fogja össze a fiatalo­kat. Talparaesett ügyes kis­lány, a többiek hallgatnak rá. Mindig Valamilyen, kö­tött jellegű témával kezdenek. Ez többnyire politikai, mű­vészeti jellegű. Ezt játék éa tánc követi — magyarázta Gaál Tibor. Zsunypuszta kis település. így a fiatalok több alkalom­mal átrándulnak a szomszé­dos községbe, Hollókőre, hogy az ottani fiatalokkal együtt szórakozzanak. A mozi heti egy alkalom­mal tart előadást. Alkalmaz­kodva a klubfoglalkozáshoz, a tévé műsorához, hétfőn estére tették az előadásokat. Ahogyan a puszta tanítója el­mondotta, kedvelik az embe­rek a vetítéseket, a MOKÉP elégedett a látogatottsággal. Kevés fiatal él Zsunypusz­tán, ezért öntevékeny mű­vészeti csoportjuk nincs, de egy-egy társadalmi,' vagy nemzeti ünnep alkalmából a tanító irányításával a fiata­lok adják a műsort. — szenográdi — Mai tévéajánlatunk 30.9(1: Kiscrtctkastély Spcs- sartban. Magyarul beszélő NSZK- filmvígjáték. Az 1960 ban ké­szült és a moszkvai film-' fesztiválon díjat nyert sza­tírát 12 évvel ezelőtt ját­szották nálunk a mozik. A történet a meséből in­dul: Hauff mesélt a hírhedt spessarti betyárokról, akiket) vagy másfél évszázada falaz­talak be a vendégfogadó pincéjébe — vezekelni bű­neikért. S ma, amikor a fo­gadó romjait gépek markol­ják fel, hogy egy autópálya alapjait készítsék elő — a betyárok kiszabadulnak bör­tönükből. S hol láthatatla­nul, hol láthatóan avatkoznak be a mai emberek életébe. Például a betyárok okozta bonyodalmak, csínyek oly­mértékben háborítják fel az egyik nyugatnémet szövetsé­gi bírái, hogy az asztalra csapva kiáltja: Bonnban nin­csenek kísérletek. Ekkor hul­lik le a falról, az NSZK cí- mevmadara, s tűnik, elő alóla az óvatbsan betapasztott ho­rogkereszt. . . A főszerepben Liselotte Pulvert (magyar hangja: Halász Judit) -láthat­juk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents