Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)
1974-08-08 / 184. szám
Ősi szabályok szerint készül rendezzék a szalmát. Papp manapság is a szalma kazal. A Ferenc, Tóth Sándor, Csejk dejtári termelőszövetkezet , Kálmán, Mészáros Gábor és a idős tagjai állnak a kazal te- többiek serénykednek. A gép tején, hogy szigorú rendben is segít. A homlokrakodó Buth László irányításával könnyedén emeli magasba terhét. Fél nap alatt elkészítenek egy kazlat. Versenyükkel másokat is segítenek PÄSZTÖN az Üvegipari Művek szerszám- és készülékgyárában ragyogó eredményeket hozott már eddig is a kongresszusi verseny. Az első félévben több mint 6,6 millió forint értékkel túlteljesítették a tervet, ami 57 százalékkal haladta meg az előző év azonos időszakának eredményét. Mindezt zömében a termelési érték 39 százalékos növekedéséből származik, A többségében fiatalokból álló pásztói kollektíva lelkesedésből már sokszor vizsgázott jelesre. A gyár egyév- tizedes, fennállása alatt hat ízben lett Élüzem, illetve Kiváló Gyár. Most sem titkolt céljuk a kongresszusi verseny valamelyik díjának, jutalmának elnyerése. Ez a tény önmagában is lelkesítő, de az önbecsülés, a hírnév még nem minden. Milyen mélyebb tartalma van a kongresszusi versenynek, lelkesedésnek? Erre a kérdésre próbáltam választ keresni. A gyár igen fontos funkciót tölt be a magyar üvegiparban. Azért hozták létre, hogy legyen, aki a szükséges szerszámokkal, alkatrészekkel, szerelvényekkel ellátja az üveggyárakat. Részt vesz a gyári rekonstrukciókban, beruházásokban, jellegének megfelelő munkával. Egy szóval szolgáltató feladatot tölt be. Rajtuk valóban sok múlik, bál' erről itt alig esik szó. Egyedi termékeket, legfeljebb egészen kis szériákat gyártanak. Feladatukat jóformán mindig a többi gyár igénye szabja meg. A kongresz- szusi verseny során különösen sürgőssé vált több dolog, ami már másutt esetleg veszélyeztette volna a verseny sikerét, Becze Károly termelésvezető jó néhány ilyet felsorolt. — A SAJÓSZENTPÉTERI üveggyárban új kemence készült. Egy olasz nagy termelékenységű gépet helyeztek üzembe, amihez a nagyobb kapacitású hűtőberendezést mi gyártottuk. Kérték, hogy a határidőt rövidítsük. Másfél hónappal előbb elkészült a berendezés. Halász József szocialista brigádja dolgozott ezen a munkán. Egyébként a hűtőszalag betoló szerkezete is korszerűsített formában készült. Ugyanide több olyan berendezést csináltunk, ami a feldolgozást, csomagolást, korszerűsítette. — Ajkára ugyancsak soron kívül készítettük el két kemence vasszerkezetét, a hozzákapcsolódó üvegkeverőkec. nyersanyagbetolókat. Ezen a munkán Vass Ferenc és Nagy Károly brigádja dolgozott. — Nagykanizsán az új kemence üzembe helyezését helyszíni szereléssel is segítettük, és egy sor más munkát végeztünk el. Előre kellett hoznunk 13 amoulla- temperáló és -csomagoló gépegység munkáját. Egy hónappal rövidítettük a határidőt. — Karcagra is soron kívül készült el egy hűtőszalag. Párádra viszont 10 darab szállítókocsi, Orosházának svájci licenc alapján négy gyártósort készítettünk. A salgótarjáni öblösüveggyárnak csak tartalék alkatrészeket gyártottunk. A síküveggyárnál a Zagyva III. építéséhez a keverőházi technológiai egységeket elkészítettük. A második félévben lesz itt nagy, mintegy 8 milliós munkánk. — A sok soron kívüli munka nem zavarta más megrendelések határidej ét ? — Nem .mert valamennyi esetben tartani tudtuk a vállalt határidőket. Azt is elmondhatom, hogy a túlórák száma sem növekedett, sőt a tavalyinak felére csökkent. Egyébként valamennyi brigád tett felajánlást arra is, hogy egy műszakot a pásztói óvoda javára dolgozik. A munkáslétszám 10 százaléka vett részt közép-, illetve felsőfokú képzésben, és úgy érzem ez is jelentős eredmény — mondta a termelés vezetője. —A határidő-lerövidítések mit jelentettek az említeti üzemekben? — Ezt a gazdasági eredményt mj nem mérjük, de bizonyára sokat ami az Üvegipari Művek szintjén jelentkezik. Jó érzés az, hogy segíteni tudtunk a testvérvállalatoknak — kapom a választ. A SZOCIALISTA munkaverseny régi alapelvei között szerepel az arra rászorulók segítése. Erről az utóbbi időben talán kevesebbszer lehet hallani, de éppen a pásztóiak példája bizonyítja, hogy helyes az ilyen törekvés. Az ő versenyük nyomán másutt, a termelőberendezések határidő előtti üzembehelyezésével hatványozottan jelentkeznek a gazdasági eredmények. Versenyük másokét is segíti. Bodó János Nemcsak mondani keii! Furcsa helyzet alakult ki a Budapesti Finomkötöttáru- gyár balassagyarmati telepén. Az elmúlt év második felében megrendelés- és anvag- gondok zavarták a folyamatos munkát, az idén viszont ellenkezőjét lehet tapasztalni mégsem teljesítik a tervet. Az első félévben 10 millióval lett kevesebb az árbevétel a tervezettnél. Júliusban 65%~ot mutat a statisztika. Ez majdnem újabb 10 milliós lemaradást jelent. Miként látják ennek okait az üzemben, mit akarnak tenni a lemaradás mielőbbi pótlásáért? Csernyik Istvánné. a kismamablokk vezetője. Így kezdi:— Űj cikkekkel indultunk, amelyek munkaigényesebbek a korábbiaknál. Ezzel egyidejűleg a meo is megszigorította , az átvételt. Csak teljesen jó minőségű, kifogástalan árut hajlandó elfogadni. mondván: a megrendelő nem éri be a korábbi minőséggel! A megnövekedett követelmény megrázkódtatta a dolgozókat, mert nem voltak ehhez hozzászokva. Azt hitték, ami jó volt tavaly, az megfelel az idén is. Én korábban a meóban dolgoztam, tudom, hogy milyen erőfeszítésekbe került az elfogadható minőség elérése. Most pedig egyszerre nyakunkba szakadt az. ami előbb, vagy utóbb is bekövetkezhetett volna. — Nem voltak erre felkészítve a dolgozók? — Termelési agitáqiónkban mindig mondtuk: csak azt vesszük meg mi is, ami kifogástalan. Tehát nekünk is jót kell adni. Ennek vaskos igazságát most saját bőrünkön tapasztaljuk. — Ügy is fogalmazhatok, hogy a korábbi igénytelenség, engedékenység most visszaütött? — Azt hiszem közel áll az igazsághoz. — Az ön szalagjában is jelentkeztek a problémák? — Az én szalagomban a korábbi időkben is első követelmény a jó minőség volt. utána jöhetett a darabszám. Ennek ellenére az úi követelmény hatása itt is érződik: lelassult a termelés üteme. Volt olyan dolgozó, aki egy hétig javította gyenge munkáját. Ezért viszont nem jár bér. Akik viszont keveset kerestek,. elkeseredtek. — Most mi a helyzet? — Tudomásul vették, amit korábban hangoztattunk: csak kifogástalanul elvégzett munkáért jár a 100 százalékos bér. Kezdik megszokni az új követelményt. Az utóbbi két hétben a hangulat is kedvezően megváltozott. A minőség mellett, ha lassan is. de fokozatosan nő a mennyiség. Szavainak igazságát a sokat mondó termelési eredményeket rögzítő füzettel igazolja. Ebben 57 százaléktól 168 százalékig váltakoznak a teljesítmények. — Nehezet kérdezett — mondja Nagy Erzsébet a másik blokkvezető, aki a szak- szervezeti bizottságnak is tagja. — A blokk dolgozóinál a nagyobb követelmény kisebb megrázkódtatást okozott, mert mi régi fazonokat' gyártottunk. Átmeneti megtorpanást csupán az új technológiára való átállás okozott. Második hete, hogy 102 százalék felett teljesítjük a normát. Ez is azt mutatja, hogy mór megtalálták a célravezető munkamódszereket. — Miért félnek a dolgozók a megnövekedett minőségi követelményektől ? — Elsősorban a kereset miatt. A nagyobb minőségi követelmény nem teszi lehetővé a több mennyiséget. Az tán vannak akik presztízskérdést csinálnak ebből. Többen nem akarják, hogy rosz- szallóan nézzenek rájuk munkatársaik, ezért lassabban tevékenykednek. — Mi a véleménye a sé- tálgatókról ? — Kevés családanyát lát köztük, mert nekik kell a pénz. A sétálgatok a fiatalokból kerülnek ki. Köztük van olyan is. aki nincs rászorulva a keresetre, mert otthon mindent megkap. — Miért nem szólnak rájuk a szorgalmas, becsületes dolgozók. — Van köztük, aki már megpróbálta és megpróbálja, de még egyszer meggondolja, hogy nyilatkozzon-e. — Rosszul fogadják a baráti szót? — A leggyakoribb válaszok közül néhányat említek: Mi közöd hozzá! Fel akarsz törni?! Nem a te fizetésed lesz kevesebb! Dolgozzál csak te! Enyhén szólva, nagyon furcsa. hogy a fegyelmezetlen- kedőknek nagyobb a hangjuk, mint a szorgalmas, igyekvő dolgozóknak. — Mit szól ehhez Évike? — kérdem Nyirati Évától, a fiatal szakmunkásokat magába tömörítő KISZ-szalag vezetőjétől. — Nem minden fiatal egyformán szorgalmas és ügyeskezű. Mi, akik itt a szalagon dolgozunk, még csak egy éve szabadultunk fel. — Sokat járnak ki cigarettázni? — Az üzemi rend szeri egy műszakban háromszor tót percre szabad kimenni. — Betartják? — Nem mindenki. — ön se? — Én sem. de csak akkor, ha megvan a 100 százalék. — Mit gondol, a többlett nincs szüksége a gyárnak. Miből biztosítják maid a fizetésemeléshez nélkülözhetetlen nyereséget. Bizonyára ismeri azt az igazságot; csak azt lehet elosztani, amit megtermeltünk. Hallgat, aztán csak annyit mond: — fiatalok vagyunk! — Jó lenne, ha a szalag- vezetők közül. akiket illet, nagyobb fegyelmet követelnének — folytatja az előbbi gondolatsort Szabó Lászlóné. az alapszervezet lagja. fizikai munkás. — Meg kellene a csellengők kezét fogni, leültetni és dolgoztatni. Mi idősebbek időnként szólunk a fiataloknak. de a fegyelmezéssel kapcsolatos jogok a szalagvezetők kezében vannak. Nekik kellene ezzel élni. Még akkor is. ha kevesen vagyunk. ha esetleg egyik-másik dolgozó távolmaradása gondot is okozna. Talán jó lenne, ha többet tartózkodnának lent az üzemben a vezetők. Most erre nagy szükség van. Kétségtelen, az úi követelményekkel, amíg az ember nem tud megbirkózni, elkeseredik, csökken a mun- kakedve. Ha megszokja, újból belelendül. De csak akkor. ha akarja. Most nem panaszkodhatunk, van elég munkánk. A nincsenek hozzászokva az új követelményekhez vélemény gyakran ismétlődött a beszélgetéseknél. Most. hogy az egyik nagy exportmegrendelő nem vette át az árut, kiderült, hogy sokaknál csak szavakban volt meg az egyetértés. Talán kisebb gondot jelentett volna a nagyobb minőségi követelményeikre való áttérés, ha korábban jobban megkövetelték volna. V. K. Gépmester Budapesten, az anyavállalatnál tanulta a gépmester szakmát Kovács Istvánné, ezután tért haza Rétságra, a Glóbus Nyomda telepére, hogy hasznosítsa a fővárosban tanultakat. A nyomdagépeik, dobozkészítő berendezések működése neki már gyerekjáték. Bertus Júlia azonban még csak ismerkedik a kapcsolók, nyomógombok működésével, melyek aztán mozgásba hozzák a gépeket. Eddig Buda- nesten talált munkahelyet, a nyomda létrehozásával azon- >an többé nem utazik messzi- e. Érsekvadkertről mégiscsak cönyebb idejárni, mint a messzi nagyvárosba. KépűnI , , „ kön a mar szakmáját ismerő gépmester Kovács Istvánné, és a tanuló Bertus Júlia. — kulcsár — Hunkában a Cooptourist iAratás után üdülnek Csúcsforgalmat bonyolítanak le ezekben a napokban az utazási irodák, hogy az Európa 30 országából és más földrészekről hazánkba érkező turisták ellátásáról, kellemes időtöltéséről gondoskodjanak. A Cooptourist a külföldi vendégek ellátása mellett különös gondot fordít a hazai közönség üdültetésére is. Jelenleg többek között Harkány, Hajdúszoboszló és Hévíz gyógyüdülőhelyein 40 fős csoportokban pihenik ki a nyári mezőgazdasági munka fáradalmait azok a termelőszövetkezeti tagok, akik már végeztek az aratással. Mégis részükre szeptemberben a Balaton partján biztosít az utazási iroda kedvezményes üdülést. A balatoni fizetővendég-szolgálatban Badacsony és Ábrahámhegy még ^mindig képes újabb vendégek fogadására, önálló nyaralóházak várják a csendes pihenést kedvelőket. A Balaton-parti kirándulások közül külünösen keresettek most a nagyvázsonyi lovas- játékokra és a tapolcai tavasbarlang megtekintésére szervezett utak. Az IBUSZ augusztus 5—11 között 181 csoportot lát vendégül, a turisták többsége lengyel, osztrák és román. Néhány csoport a Duna-ka- nyarba, Egerbe és a Horto- bágyra kirándul, másik részük a Szegedi Szabadtéri Játékokra látogat. A kombájnos Izzik a határ a nyári hőségben. Amolyan igazi aratási idő. A ma- gyarnándori termelőszövetkezet búzatábláján öt kombájn aratja a gabonát. Az egyiknek a vezetője a fiatal 29 éves Antőni József. A hatalmas gépóriás hűséges jószágként engedelmeskedik gazdájának. A nap elérte a delelőt. Megérkezett az ebéd. A gépek leállnak. A kombájnosok napbarnította bronzbarna bőrét vastag porréteg vonja be. Egy kis kéz- és arcmosás után árnyékos helyet keresnek, ahol elfogyaszthatják ebédjüket. — Muszáj sietni. Ha minden jól megy, az idén utoljára ebédelünk a tarlón. Estére befejezzük az aratást — újságolta Antőni József. — Július 16-án kezdtük el a gabona betakarítását. Bizony azóta mindig a kék ég alatt ebédeltünk. A rokonszenves fiatalember már több mint egy évtizede minden nyáron részt vesz az aratásban. — 1960-tól 1963-ig mint segédve- zető, azóta pedig mint felelős vezető ülök aratás ideje alatt a kombájn volánjánál. — Hol tanulta a kombájn vezetését? — Győrben végeztem el a mező- j gazdasági gépszerelő szakiskolát, j Ott sajátítottam el ezt a mesterséget. Antónij József „civilben” a helyi termelőszövetkezetben dolgozik, mint gépszerelő és amy&gbeszer- | ző. — Mennyi gabonát aratott le az | idén? — Pontosan nem tudom, 25—-30 vagon lehetett. —- Hogy fizette a szövetkezet ezt a nehéz munkát? — Naponta 200—250 forintra jöttünk ki. — És ezután? — Holnap pihenek, otthon leszek a családdal. Bizony, Marika és Jóska várják, hogy az apu játszón velük egy kicsit, mert aratás ideje alatt reggel még aludtak mikor elmení otthonról, este pedig már aludtak mire hazament. — Holnapután jön a mindennapi munka. Aztán jövőre, ha megérik a gabona, újra kombájnra ülök. Szenográdi Ferenc NÖGRÁD — 1974. augusztus 8., csütörtök •'J 0>
