Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)

1974-08-07 / 183. szám

\ Washingtoni helyzetkép - Rendkívüli kabinetülés Nixon távozását követelik Köves Tibor, az MTI tudó­sítója jelenti: Nixon elnök hétfő esti nyilat­kozatát követően kedden reg­gelre az elnök lemondását kö­vetelő megnyilatkozások va­lóságos áradata öntötte el a Fehér Házat. A Nixon ..ön­kéntes” távozását sürgető mozgalom élére azok a kon­zervatív republikánus tör­vényhozók álltak, akik mind­mostanáig Nixon legszilár­dabb védelmezői voltak. Nixon elnök kedden reggel rendkívüli kabinetülést hí­vott össze. Gerald Ford al- etnök részvételével. A Fehér Ház szóvivőié kijelentette, hogv a kabinetülésen ..min­den kérdést” megvitatnak. A jogügyi bizottság vád­emelési vitájában Nixon el­nök mellett kitartott 10 re- oublikánus képviselő közül kedd reggelig 7 jelentette be. hogy a képviselőház teljes ülésén az elnök ellen fog szavazni. 2 további jelezte, hogy „felülvizsgálja” állás­pontját. Közülük többen le­mondásra szólították fel a2 elnököt és a hatalom gyors és „rendezett átadására" Ford alelnöknek. Az elnök szenátusi felmen­téséhez nélkülözhetetlen 34 konzervatív szenátor közül eddig legkevesebb hatan je­lezték. hogy előnyben része­sítenék az elnök lemcmidását. mert helyzetét csaknem tart­hatatlannak tekintik. Kong- i'eszusi források szerint a 43 republikánus szenátor túlnvo­Nixon újabb nyilatkozatával — rendkívüli írásos beismeré­sével — új szakaszba lépett a Watergate-ügy. Képünkön: új­ságírók ülnek a Fehér Ház gyepén. A sajtóterembe ugyanis már nem férnek be... mó többsége — eltekintve a mélné őket egy szenátusi el- talán féltucatnyi „tűzön-vízen nökper „politikai méreg­ét kitartó” Nixon-hívőtől — poharának” kiürítésétől a no óriási megkönnyebbüléssel vemberben esedékes kong- üdvözölné. ha Nixon megki- resszusi választások előtt. Piofr Jaroszewicz életrajza 1909. október 8-án — népiskolai tanító fia­ként — született Nieswiezben. Tanítóként dolgozott. 1934—39-ig a garwoltni járásban általános iskolai igazgató volt. Elvégezte a tanítói felsőfokú tanfolyamat, később Varsó­ban pedagógiai és társadalmi tanulmányo­kat folytatott. A háború kitörése után a Szovjetunióba ment, ahol eleinte tanítóként dolgozott. 1943- bari önkéntesként belépett a lengyel hadse­regbe, s ott elvégezte a tiszti iskolát. Az I. lengyel hadsereggel Leninótól Berlinig és az Elbáig végigküzdötte a háborút, s ezredesi rangot ért el. Helyettese volt az I. lengyel hadsereg politikai-nevelési parancsnokának. 1944-ben belépett a Lengyel Munkáspárt­ba, s 1945-ben küldöttnek választották az 1. kongresszusra. A háború után a lengyeThad- sereg politikai-nevelési főcsoportfőnökének helyettese lett, 1945 végén vezérőrnaggyá és honvédelmi miniszterhelyettessé nevezték ki. 1950-ben előléptették altábornaggyá és egyidejűleg az állami gazdasági tervezési bi­zottság elnökhelyettesévé választották. 1952- ben a minisztertanács elnökhelyettese lett. és 1954—1956 között — egyidejűleg — a szénbá­nyászati miniszter funkcióját is elláTta. 1948 óta a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának tagja. 1947 óta a szejm képviselője. 1964-ben a LEMP KB Po­litikai Bizottsága póttagjává, 1970 decembe­rében pedig a politikai bizottság tagjává és a minisztertanács elnökévé választották. (MTI) Mértékadó megfigyelők egybehangzó véleménye sze­rint a Fehér Ház munkatár­sai körében „zavarodottság és búskomorság lett úrrá”. Miu­tán Alexander Haig tábornok személyzeti főnök néhány órával az elnök nyilatkozatá­nak közzététele előtt belső tájékoztatást adott a legújabb fordulatról. Haig állítólag hangsúlyozta, hogy „nagyon nehéz heteknek nézünk elé­be”. A legújabb fejlemények demoralizáló hatását jelzi, hogy a Fehér Ház munkatár­sai szitaként szivárogtatják ki az elnök nyilatkozatát előkészítő Camp David-i ta­nácskozás egyes részleteit. A Washington Post Fehér Ház-i forrásokra hivatkozó értesülései szerint a Camp Davíd-i tanácskozáson — James St. Clair Watergate- ügyi főjogtanácsos és Patrick Buchanan tanácsadó szorgal­mazására — Nixon elnök „komolyan megfontolta” a lemondás lehetőségét, de vé­gül ezt a gondolatot elvetet­te. Megbízható források sze­rint az elnök ugyanakkor „nagy érdeklődést” mutatott az alkotmány 25. számú ki­egészítése iránt, amely lehe­tővé teszi, hogy amennyiben az elnök „képtelenné válik hivatalának ellátására”, ideig­lenesen átadja a hatalmat az alelnöknek. anélkül, hogy for­málisan feladná elnöki tiszt­ségét. St. Clair állítólag azt a véleményét fejezte ki. h)gy a 25. kiegészítéshez való fo- - yamodás „most már túlha­ladott”. tekintettel az újabb bizonyítékok nyilvánosságra hozásának kényszerű volrárn. A New York-i értéktőzsdén kedden reggel az üzletkötés első órájában 23 ponttal szök­tek fel a részvényárfolyamok. Tőzsdei megfigyelők szerint a Wall Street már Nixon elnök lemondására spekulál, mint­hogy a súlyos infláció köze­pette az üzleti világ bizal­mának helyreállításához nél­külözhetetlennek tekintik a „gyors politikai konszolidáló­dást” Washingtonban. Nixon kijelentette: ártatlan­nak érzi magát és nem mond le. (MTI) Gyümölcsöző magyar—lengyel kapcsolatok Mint már jelentettük: — Fock Jenőnek,» a Miniszterta­nács elnökének meghívására — baráti látogatásra hazánk­ba érkezik Piotr Jaroszewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Tóth Ferenc, az MTI diplo­máciai tudósítója írja: Magyarország és Lengyelor­szág kapcsolatai az elmúlt több mint negyedszázados időszak alatt annak a fontos dokumentumnak a szellemé­ben fejlődtek és gyümölcsö­zőek ma is, amelyet a két ország közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésként 1948. június 18-án írtunk alá, és 1968. május 16-án megújí­tottuk. part- és Államközi KAPCSOLATAINK Teljes a nézetazonosság pártjaink — a Magyar Szoci­alista Munkáspárt és a Len- pvel Egyesült Munkáspárt — között az alapvető ideológiai és politikai kérdésekben. A két párt illetékes képviselői rendszeresen találkoznak, tá­jékoztatják egymást és véle­ménycserét folytatnak. Magas szintű párt- és állam­közi kapcsolataink fejlődésé­nek jelentős eseménye volt Edward Gierak és Piotr Jaro­szewicz baráti látogatása. 1971 májusában Budapesten, Henryk Jablonski magyaror­szági útja 1973! novemberé­ben; Kádár János és Fock Je­nő 1973 márciusában Varsó­ban tett baráti látogatása. E magas szintű események sorát folytatja most Piotr Jarosze­wicz látogatása Budapesten. Esedékes — ugyancsak még ebben az esztendőben — Lo* sonczi Pálnak, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa el­nökének látogatása Lengyel- országban. A pártközi együttműködési tervek alapján évente számos pártmunkás-delegációt küld­tünk, illetve fogadtunk ta­pasztalatcsere céljából. Széles körűek a kapcsolatok a két országban működő parlamen­tek, a tanácsok és a különbö­ző társadalmi szervezetek kö­zött EGY UTTMÜKÖDES Évről évre gyarapodnak a magyar—lengyel gazdasági kapcsolatok. Kétoldalú áru­csere-forgalmunk az elmúlt három évben esztendőnként átlagosan 15 százalékkal nö­vekedett. 1973-ban például a magyar—lengyel külkereske­delem összforgalma megha­ladta a 300 millió rubelt. 1974-ben — a tervek szerint — tovább emelkedik a köl­csönös árucsere-forgalom. A különböző termelési te­rületeken mind élénkebbé vál­nak a két ország kapcsolatai, kölcsönösen előnyös megálla­podások jöttek létre. Ezek kö­zül kiemelkedik a timföld— alumínium egyezmény, a len­2 NÓGRÁD — 1974. augusztus 7., szerda gyei kénszállítási megállapo­dás, a műszálipari szakosítási megállapodás, az autóipari kooperáció és egyéb szakosí­tási szerződések a szerszám­gépipar, gyógyszeripar és a gumiipar területén. Eredmé­nyesen működik a meddőhá­nyókból kitermelhető szén felhasználására létrehozott magyar—lengyel közös válla­lat, a HALDEX. Előrelépést jelent a gaz­dasági együttműködésben a két ország miniszterelnökének 1973 augusztusi találkozója. Megállapodás jött létre kom­plett ipari berendezések szál­lítására: a lengyel partner vállalta egy nagy teljesítmé­nyű cukorgyár szállítását, va­lamint öt hajó építését ma­gyar megrendelésre 1976— 1980 között Kormányközi megállapodást irtunk alá — a két ország gazdasági együttműködési ál­landó bizottságnak XIII. ülés­szakán 1974 májusában — a harmadik világ, elsősorban a fejlődő országok piacain tör­ténő együttműködésről. Köz­ponti tervező szerveink most dolgoznak a két országnak az 1975 utáni időszakra vonatko­zó tervkoordinációs munkála­tain. 1974 januárjában a két ország műszaki fejlesztési bi­zottságainak elnökéi megálla­podást írtak alá: „a tudomá­nyos kutatás anyagi-technikai bázisának kialakításáról”. KULTÜRA, TUDOMÁNY, OKTATÁS Munkatervek alapján' a két ország kulturális és tudomá­nyos kapcsolatai megfelelően fejlődnek. Együttműködési és közös kutatási megállapodása van 1972—1975-re a két tudo­mányos akadémiának. Felső- oktatási intézményeink köz­vetlen kapcsolatai is kielégí- tőek. Az idén tárgyalások vol­tak Budapesten a felsőokta­tási intézmények között 1980- ig terjedő együttműködési megállapodás aláírásáról. Ak­tívak a magyar és a lengyel híx'közlő szervek kapcsolatai. Rendszeres az újságírók és televíziós ' forgatócsoportok cseréje. A Magyar Televízió az idén — első ízben megren­dezi a „Lengyel fórum”-ot. Eredményes munkát fejt ki kulturális kapcsolataink bőví­tése érdekében a kulturális­tudományos együttműködési vegyes bizottság. Budapesten és Varsóban eredményesen működik a lengyel, illetve a magyar kulturális intézet. Időszerű események kap­csán meg kell említeni, hogy — megállapodás alapján — a két ország felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából 1974 szeptemberében Buda­pesten lengyel, 1975 áprilisá­ban Varsóban magyar kultu­rális napokat tartanak. Ma­gyarországon számos rendez­vénnyel és széles körben megemlékeztünk Lengyelor­szág felszabadulásának 30. év­fordulójáról. VENDÉGFORGALOM Magyarország és Lengyelor­szág testvérmegyéi és testvér- városai, valamint több ipari üzem között széles körű és bensőséges kapcsolatok ala­kultak ki. A turistaforgalom is jelentősen megnövekedett. 1973-ban például csaknem egymillió lengyel turista érke­zett hazánkba és csaknem százezer magyar állampolgár járt Lengyelországban. (MTI) Benkő Antal fI9ÖJ—1974> Benkő Antal nyugalmazott igazgató, a párt és a mun­kásmozgalom régi harcosa, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettje 73 éves korában elhunyt. Benkő Antal elvtársat, a salgótarjáni városi pártbizott­ság saját halottjának tekinti. Temetése augusztus 9-én, pénteken délután 3 órakor lesz a salgótarjáni belvárosi temetőben, MSZMP Salgótarjáni városi Bizottsága Napokkal ezelőtt még üdül­ni, pihenni készült. így ke­rült orvoshoz is, hogy üdü­lése előtt részt vegyen egy felülvizsgálaton. Befeküdt a kórházba, de sajnos a legszigo­rúbb orvosi beavatkozás sem tudta megmenteni életét. Benkő Antal, a megyeszék­hely Tóni bácsija, a párt és a munkásmozgalom régi har­cosa örökre pihenőre tért, itthagyta szeretteit, a váróit, s annak lakóit, akikért annyit és olyan sokat áldozott. Benkő Antal 1901-ben Salgó­tarjánban született. Egészen fi­atalon, már 18 éves korában fegyvert fogott, s mint vöröska­tona harcolt a magyar proletár- áiiam, a Magyar Tanácsköztár­saság megvédéséért. 1926 óta tagja a pártnak. Az illegális pártszervek irányításában, összefogásában és a felső kapcsolat biztosításában veze­tő szerepet töltött be Salgó­tarjánban. Ezért a felszaba­dulás előtt állandóan üldöz­ték. Letartóztatták 1930-ban, 1932-ben és 1940-ben, össze­sen három és fél évet töltött börtönben. Megjárta a buda­pesti Markó utcát, és a Hor- thy-fasizmus más börtöneit. Az 1940-es évek elején rend­őri felügyelet alatt állott, többször internálták. 1943 elején megszökött az inter­náló táborból és január 22-én betegen tért vissza Salgótar­jánba. A pihenésre csak két hét ideje jutott. Hívta a párt, s Benkő Antal vállalta ezt a munkát. Mint a párt vezető­ségi tagja megalakította a fóldosztó és földigénylő bi­zottságot, majd a szécsényi járási pártbizottság titkára­ként folytatta tovább hasznos munkáját. Rövid ideig dol­gozott Szécsényben. A párt ismét Salgótarjánba szólította. Tagja lett a salgótarjáni vá­rosi pártbizottságnak, s hu­szonöt évig, egészen nyugdí­jaztatásáig, mindig pán - tisztségviselő volt. A pártot képviselte 1949-től három éven át a selypi cementgyár­ban, mint a személyzeti osz­tály vezetője, 1952-től 1959-ig, mint a Nógrád megyei Ven­déglátóipari Tröszt, illetve vállalat igazgatója. Több ki­tüntetés tulajdonosa. A felszabadulás előtti ül­döztetése, 1945-től a szocia­lista építés érdekében kifej­tett tevékenysége egészségi állapotát erősen aláásták. Hosszú évek óta súlyos be­tegségekben szenved. Beteg­ségét ázonban alig mutatta, fegyelmezett volt e téren is. A pártmunkától nem vonult vissza. Mint a belvárosi 1-es körzet alapszervezetének tag­ja, aktívan kivette részét a taggyűlések előkészítéséből, azok sikeres lebonyolításá­ból. Benkő Antal eltávozott közülünk. A párt nagyszerű katonáját veszítettük el sze­mélyében. Chile: A junta nem osztozik A legutóbbi chilei oktatásügyi rendelet kétséget seon hagy afelől, milyen műveltséget szán a junta a legfiatalabb állampolgároknak. A marxista politikusok, a haladó írók műveinek betiltása, máglyára vetése után mostantól törölték az iskolai tananyagból a Cidet és a Don Quijotét. A rendelet hallatán még a hírhedten jobboldali El Mercurio című heti­lap vezércikkírója is így fakadt ki: „Az érthető, hogy a jun­ta felülvizsgálja a Népi Egység kormányának oktatásügyi in­tézkedéseit. A legújabb döntést azonban nem lehet ezzel magyarázni.” A Gidet és a Don Quijotét a spanyol nyelvű országok nemzeti műveltségük alapművének tartják. Betil­tásukat még csak azzal sem lehet indokolni, hogy „marxista mondanivalóval árasztják el Chilét”. Ügy tűnik azonban, hogy a Cid és a Don Quijote is túlságosan haladó ennek a rendszernek és veszélyezteti Pinochet hatalmát? Az viszont biztos, hogy Pinocheteknek túlságosan ha­ladó az a párt is, amely lényegében megteremtette a feltéte­leket a katonai hatalomátvételhez. A Chilei Keresztényde­mokrata Pártról van szó. Az Interpress Service latin-amerikai hírügynökség ltözli Patricio Aylwin kereszténydemokrata vezető és Bonilla tábornok, hadügyminiszter levélváltását, amelyből kitűnik, milyen lehetőséget hagyott a junta saját szálláscsinálójának. A levélváltás — vázlatosan — így zajlott le: Aylwin tiltakozott, mert cenzúrázták a keresztényde­mokrata párt ideológusának, Jaime Gastillónak egyik rádió- kommentárját. „Ez a döntés igazságtalan, önkényes és sérti az alapvető emberi jogokat” — írta Aylwin. Bonilla tábor­nok visszautasította a szemrehányást, mire újabb levél kö­vetkezett. Aylwin most már élesebb hangot ütött meg: „A levélben foglalt kijelentések sértik emberi méltóságomat és támadják a kereszténydemokráciát”. A válasz kemény volt. „önző kétértelműséggel”, „apoli- tikus demagógiával”, „Chile-ellenes nemzetközi összeeskü­véssel” vádolta a junta Aylwint. A kormány jegyzéke ezzel zárul: bár a junta tehetne a „marxistákkal összejátszó ke­reszténydemokraták” ellen, ezegyszer még befejezettnek te­kinti az ügyet Két dolog a levélváltásból biztosan megállapítható. Elő­ször az, hogy a junta továbbra sem igényli a pártok támoga­tását, sőt, következetesen eltaszítja a felkínálkozó csoporto­kat. A másik tanulság: úgy látszik, a kereszténydemokrata vezetés ultrakonzervatív szárnya még mindig nem tért ma­gához a szeptemberi meglepetésből. Akkor lelkesen üdvö­zölték a hatalomátvételt, mert azt hitték, a hadsereg nekik adja át az irányítást. Azóta — a párt betiltása ellenére — még mindig a „nemzeti egységről”, „a junta támogatásáról” beszélnek. „Hazafias szándékról”, „intézményes normalitás- ról” szónokolnak. A junta pedig többnyire egyetlen szóval, a „nem”-mel felérő válaszokat ad az önmagukat kínálgató ke­reszténydemokratáknak. Nehéz és kegyetlen az ébredés a hatalmi illúziókból, amely a kereszténydemokrácia szeptemberi álma volt.. A párt szélsőjobboldali vezetői lelkűk mélyen változatlanul azt tart­ják, hogy a junta köszönettel tartozik nekik, amiért megte­remtették a puccs feltételeit Még mindig a kezdeményezők szerepében tetszelegnek, holott azóta többször kiderült: a kereszténydemokrácia csak eszköz volt. Eszköz, amelyet használnak — azután eldobnak... Bernát György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents